Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-26 / 97. szám

1990. április 26., csütörtök o *\ci * ■ Tegnap délután Békéscsabán a Munkácsy M. Teremben Gádor E. Zsolt festőművész kiállí­tása 'nyílt meg. A művész első békéscsabai bemutatkozása alkalmából 30 olaj tájképet mu­tat be az érdeklődőknek, melyek május 2-ig láthatók Fotó: Gál Edit Kiesett a kosárból a csabai Csemege (Folytatás az 1. oldalról) csak tanácsi támogatással tudtuk volna ezt a tervet ki­vitelezni. Ám erre nem kap­tunk ígéretet, s a terv kút­baesett. Békéscsabán, a városi ta­nácsnál Bánki Tamásnétól érdeklődtünk, aki elmondta: a volt Csemege helyiségeit az igazgatási osztály a me­gyei Élelmiszer-kiskereske­delmi Vállalatnak utalta ki, kikötve, hogy az Élésker a korábbi profilhoz hasonló üzletet alakítson ki. A szóban forgó üzlethelyi­ség, raktáraival, kazánházá­val, pincéjével, mindenestül állami tulajdon, amit tehát az Élésikemek utalt ki a ta­nács. „Mellesleg” kétmillió forintot fizetett a lelépésért az új bérlő a réginek. Demisz: Szó sincs A napokban olyan hírek kaptak szárnyra, hogy De- misz-tagok — úgymond „fű alatt” — különféle gépeket szállítottak el a békéscsabai KISZ-táborból. Az esettel kapcsolatban megkerestük Bodor Tibort, a Demisz me­gyei titkárát. — Szó sincs semmiféle tit­kos akcjóról — kezdte a me­gyei titkár. — A Demisz me­gyei központja hónapok óta csak koordináló szerepet tölt be, a volt KISZ-iskolán pe­—• Végül is mi lesz a régi Csemege helyén és mikor? — ezt már dr. Ábrahám Györgytől, a Békés Megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat igazgatójától kér­deztük. — Mi szeretnénk megfe­lelő üzleti partnereket ta­lálni ahhoz, hogy ezt a bol­tot fel tudjuk újítani, külső megjelenésében eredeti stí­lusába visszaállítani — mondta az igazgató. — Je­lenleg tárgyalunk, várjuk a partner válaszát. Szeretnénk egy reprezentatív üzletet ki­alakítani, benne olyasmit forgalmazni, amit csak ott talál meg a vevő. — Miért van szükség eh­hez partnerre? — Mert mindez hozzávető­legesen 10 millió forintba kerül, ami meghaladja az anyagi lehetőségeinket. — Akkor miért vették bérbe? — Gazdálkodó szervezet vagyunk, s mint ilyennek, elemi üzleti érdekünk a kon­kurenciaharcban minden le­hetőséget kihasználni. Az üzlet az üzlet. A maga szempontjából igaza volt a Csemege Vállalatnak, és iga­za van az Éléskemek is, hi­szen ezzel a központi helyen fekvő új bérleménnyel kitű­nő lehetőséghez jutott. Az persze még ezután dől majd el, hogy ezzel a lehetőség­gel miként sáfárkodik. A kereskedelemben a döntést végső soron ugyanis mindig a vásárlóközönség mondja ki. T. I. Fotó: Kovács Erzsébet tikos akcióról dig megszűntek a különböző tanfolyamok és rendezvé­nyek. így azokat a technikai eszközöket, amiikre már nincs szükségünk, átadjuk a városi szervezeteknek. — Milyen eszközökről van egyáltalán szó? — Főleg magnókról, tévék­ről, írásvetítőkről, rádiókról. Szeretnénk, ha a felszerelé­sek oda kerülnének, ahol valóban szükség van ezekre, és használni tudják. Az át­adott gépek azonban tovább­ra is a Demisz tulajdonát képezik. — Néhány konkrét példát \is hallhatnánk? — Mezőhegyesen például diákvárót létesítettek, de nem volt magnójuk. Békés­csabán ugyanakkor a városi diákszövetség nyelvtanfolya­mokat indít, munkaalkalom­közvetítéssel foglalkozik, ne­kik is ’ próbálunk segíteni. Természetesen a városi szer­vezetek egymás között kap­csolatot tartanak, és így az eszközöket cserélgetni is tud­ják. Ny. L. Menedzserjelöltek, figyelem! Castelli úr első vidéki útja (Folytatás az 1. oldalról) m rok fantáziájában, szellemi­ségében az olaszokéval ro­kon vonások fedezhetők fel. így a két ország közös fellé­pésére kitűnő alapok adot­tak. A megye bolognai kapcso­latainak ismeretében java­solta, hogy jöjjön létre Bu­dapesten a két ország mező- gazdasági vállalatainak ta­nácskozása. Sőt, jövőre a fő­város adhatna otthont egy magyar—olasz—jugoszláv— osztrák kiállításnak. (Szó van a csehek és a szlovákok részvételéről is.) , Tanulságos, hogy a virá­gok és az asztalra tett zász­lók által eltakart Castelli úr az előadásra biztosított egy óra helyett 23 percben fog­lalta össze mondanivalóját, így több idő maradt a be­szélgetésre, amely során ki­derült, hogy rövidesein — feltehetően angol nyelven — menedzserképzést indítanak magyaroknak. Száz fővel indulna itthon a tanfolyam, s egy szeptemberi szűrővizs­gát követően tavasszal hú­szán utazhatnának két hó­napra Olaszországba. Vissza­térve, lábukat Európában bárhol megvetni képes me­nedzserekként hasznosíthat­nák tudásukat a kiválasztot­tak. Az olaszok által fizetett tanfolyamra jelentkezni majd a később kiírandó pá­lyázati feltételek alapján le­het. A délután második 'felében Castelli úr Murányi Miklós kíséretében Gyulára látoga­tott, ahol a rendelkezésre álló rövid idő alatt a város idegenforgalmáról szerzett benyomásokat. K. A. J. Közös vágyunk: a harmadik piac Dr. Giuseppe CasteMit, az olasz nagykövetség budapes­ti kereskedelmi irodájának vezetőjét arról kérdeztem, hogy miért éppen ők koordinálják a többi hasonló ke­let-európai intézmény működését. —• Eddig is Budapest volt Keleten a kommunikációs és koordinációs központunk. A többi iroda is kellőkép­pen önálló, de felügyeletüket valóban mi látjuk el. Ma­gyarország — a többihez viszonyítva — gazdaságilag a legelőrehaladottabb állapotban van. — Ez azt is jelenti, hogy a szovjet, s más kelet-euró­pai piacra való betörés lehetőségét kedvezőbbnek ítélik a magyarokkal együttműködve? — Egy éve engem is foglalkoztat ez a gondolat: Ma­gyarország a híd szerepét tölthetné be. Közösen bizp; nyára könnyebb behatolni azokra a piacokra, amelye­ket a magyarok jobban ismernek nálunk. Fontos az is, hogy e piac most már dollárelszámolásé lesz. — Az olaszoknak a konkrét áruforgalom növelése vagy a piaci térnyerés a fontosabb Magyarországon? — Önöknél lehet eladni is, de nem elsősorban ezért érdemes idejönni, hanem azért, hogy együtt gyártsunk valamit, s azt harmadik piacra exportáljuk. k. a. j. II „Márkás” partján találtak rá Megkerült az eltűnt Gabriella Emlékeznek még tegnapi számunkban arra a három hónapja eltűnt kislányra, akinek édesapja kedden este elkeseredésé­ben táblával telepedett a békéscsabai rend­őrség bejárata elé, így követelve gyerme­két? Nos, a leánykát tegnap Sarkadon, az úgynevezett „Bánkás” partján megtalálták; Hamar hozzátesszük: épen, egészségesen. Szerkesztőségünket kora délután értesí­tették a rendőrségről, elmondták, hogy a kislány Sarkadról útban van Békéscsaba felé. így tanúi lehettünk a Kovács szülők és az .elveszett” gyerek könnyes egymásra találásának, s az ezt követő beszélgetés­nek, Márton Attila rendőrhadnagy s a megkerült leányka között. A történetet nem részletezzük, hiszen ezt, a nyugodtnak éppen nem mondható idő­szakot — megígérte! — lezárta életében, a három hónap után megkerült Gabriella. Ám „megtéréséről” úgy hisszük,' kötelessé­günk tájékoztatni olvasóinkat, hiszen, akik olvasták a Kovács házaspár kálváriáját, bizonyára mélyen együttéreztek az aggódó szülőkkel Tehát nagyon röviden: Gabriella egy sarkad! családinál húzta, meg magát ehosz- szú idő alatt. A rendőrség, talán gyanítva ottlétét, többször járt arra, ám a kislány­nak mindig sikerült időben elrejtőznie egy nagy szekrényben. Félt attól — vallotta be utólag —, hogy szülei nem bocsátják meg távozását. Aztán elérkezett a tegnap reg­gel, és Gabriella sírva olvasta szülei la­punkban közölt üzenetét. Tervezte — fé­lelme ekkor már alábbhagyott —, hogy es­te életjelt ad magáról. Az események azon­ban megelőzték. A rendőrség újabb tegnapi látogatásakor — ez már a ref lexeiben volt — még elfutott, ám később maga sem bán­ta, hogy úgy történt, ahogy történt. „Leg­alább vége a bujkálásnak” — nyugtázta magában, még Békéscsabára érése előtt. Hogyan tovább? Természetesen feltettük ezt a kérdést a szülőknek, s a gyereknek egyaránt. Ügy tűnik, egyet akarnak; be kellene valahogy fejezni az általános is­kolát. Mielőtt elbúcsúztunk, Gabriella szü­leivel összekapaszkodva még elmeséli, hogyan látta viszont testvérét (aki kedden este oly izgatottan telefonált szerkesztősé­günkbe) : „A bátyám nem szokta megengedni, hogy megpusziljam. Most még ezt is hagyta, eb­ből tudom, hogy ő is aggódott értem.” • N. Á. I tornasportért a Colors-Coop Kié lesz a Mitsubishi? Fiatal kereskedelmi és szolgáltató gazdasági társulás a Colors-Coop Kft., fél éve tán, hogy megalakultak. Jurth Lajos ügyvezető igazgató és felesége, s néhány munka­társuk, elhatározták, hogy jó ötletekkel, ésszel, nagy munkabírással, önálló gazdasági vállalkozásba kezdenek. Elsősorban a Békéscsabai Kötöttárugyár kelméit értéke­sítik nagykereskedelmi szinten, de foglalkoznak más készáruk, ruhaipari termékek forgalmazásával is, sőt, sa­ját nyomdájukban készül például a mezőberényi városi újság. Ónálló külkereskedelmi joggal rendelkeznek, ha­marosan 2 boltjuk is nyílik a megyeszékhelyen. A cég valójában békési „illetőségű”, de tevékenységük behálóz­za az országot. Követnivalóan jó ötlet született nemrégiben a kft. ve­zetőinek agyában. Műsorokban gazdag, programokban változatos, politikamentes majálist rendeznek május 1-jén, Békéscsabán, a sportcsarnokban. Nem titkolt céljuk a jó reklám, és az, hogy a nettó bevétel felét felajánlják a békéscsabai tornát támogatók egyesületének. A kiváló ered­ményekkel büszkélkedő békéscsabai tornászok bizony rá is szorulnak a segítségre. Május 1-jén délelőtt, 10-tőI 22 óráig, a sportcsarnokon belül és kívül számos program várja a látogatókat. Ha­lász Jutka és a Bojtorján együttes, Payer András, Csong­rádi Kata, a Defekt duó, Mikó István, Kovács Kati, este pedig a Padödö együttes és a Bikini-koncert, színes vá­sár és sok egyéb látnivaló között, választhat a közönség. Délelőtt a gyerekek ingyen szórakozhatnak, a felnőttek egész napra szóló, átruházható jegyet válthatnak. Egy hófehér, ez évi típusú Mitsubishi Lancer turbó- star személygépkocsi, mikrohullámú sütők, színes televí­ziók várnak gazdára a 18 órai tombolasorsoláson. A nyeremények egy hónapig átvehetők, a nyertes tom­bolaszámokat lapunk május 4-1 száma közli. B. Zs. Birkástul, lovastul, asszonyostul, szekerestül Hazamentek — beee! (Folytatás az 1. oldalról) tői, ahol Bratuék legeltet­tek, mielőtt átszöktek. — Kérdezték, miért jöttek vissza? — Azt mondta Bratu, azért, mert nem tudott meg­tanulni magyarul. — És a felesége? — Felesége? Hiszen attól elvált. Az a nő, aki Ma­gyarországon vele volt, már héthatáron túl van, talán Szebenben ? összevesztek va­lamin, aztán „szakadt a babaruha”... — Mit tudnak, Bratué a Porsche? Nagyobb házra meg nem futotta? — Nem-e? Szebenben olyan palotája van, hogy na! — veszi át élete párjától a szót a feleség. — Két für­dőszoba, ki tudja, hány szo­bával. Ez csak egy kis hét­végi ház, ha idejön legel­tetni ... A kocsit meg el­adni hozták. Neki két nap múlva itt lesz a Mercéde- se, egy battonyai férfi hoz­za utána. Ez itt 10 ezer márka. Hogy mennyi lesz a Mercedes? Ki tudja? A pénz itt nem számít! Megáll a szó, a ház előtt az Aro. Kiugrik Bratu Joan. Alkalmi tolmácsunkat öröm­mel üdvözli. Elegáns, nem úgy, mint a menekülésük napján. Jól vasalt nadrág, bőrkabát, finom ing. Feke­te göndör haja frissen vág­va. Elakad a mosolya, mi­kor megtudja, honnan és miért jöttünk; — Nem nyi­latkozom — mondja Kor­kának. Aztán győzködöm, még sem volt helyes így el­hagyni az országot. — Kitoltak velem — mondja ingerülten. — Nem adtak legelőt. — És a Hortobágy, Makó, Csanádpalota? Csak egy pillanatig habo­zik a válasszal: — Azok nem voltak megfelelőek ... — legyint egyet és elköszön. Arrivederci! Béla Vall Fotó: Kovács Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom