Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-03 / 29. szám
1990. február 3., szombat TALLÓZÓ kÖRÖSTÁJ Egy országot föláldozni!? Az infláció haszonélvezői ... Kinek áll érdekében a nagy ütemű infláció fenntartása? Az áremelésben elsősorban azok a vállalatok érdekeltek, amelyek alacsony hatékonysággal működnek, de áremelésekkel többé-kevésbé meg tudják szerezni a nyereséget. Az inflációs nyereséggel a gazdálkodás érdemi változtatása nélkül is tovább tudnak működni ezek a vállalatok, nagy összegű prémiumokat vehetnek fel a vezetőik, és általában a dolgozók is jelentékeny bérfejlesztésben részesülnek. Az erős alkuhelyzetben levő vállalati kör áremelési törekvéseivel nem tud, de talán nem is igen akar érdemben szembeszállni a kormány. Nem tud, mert a piaci verseny hiánya, valamint e vállalati kör és a központi vezetés között korábban kialakult kölcsönös függőség nem teszi ezt lehetővé a számára. És nem is akar, mert az infláció előnyeit és hátrányait egybevetve maga is inflációs gazdaságpolitikát folytat. Egyfelől az államadósság, és a költségvetési hiány csökkentésére használja fel az inflációt, másfelől pedig a lakosság reáljövedelmének csökkentésére. Ezek a lépések egyelőre — a vállalati törekvésekhez hasonlóan Védtelen tűzvédelem? — szintén az érdemi változtatások elkerülését teszik ideig-óráig lehetővé a kormány számára. Azért csak ideig-óráig, mert az infláció már erősen megközelítette azt a kritikus értéket, amelynél a gazdasági élet teljes szétzilálása fenyeget, a költség- vetési kiadások kényszerű növekedése tartósan meghaladja a bevételek emelkedését, az inflációval együtt járó jövedelem-átrendeződés miatt roppant társadalmi feszültségek keletkeznek. Milyen ellensúlyokra van szükség az infláció megfékezéséhez? Először is olyan új kormányzati gazdaságpolitikára, amely kiemelt feladatként kezeli az infláció elleni harcot, és ennek megfelelően a belső fel- használás korlátozását elsősorban a megtakarítások ösztönzésével kívánja elérni, és nem a reáljövedelmek inflációival történő csökkentésével. A másik fontos ellensúly a vállalatok áremelési törekvéseivel szemben a meglevő monopolhelyzetek és monopol- szervezetek korlátozása — ahol lehetséges, felszámolása —, Valamint az importliberalizálás további kiterjesztése lehetne. (Borbély László András; Népszabadság) Betét Az egyszerű állampolgár csak kapkodja a fejét, annyi minden történik nálunk. Hírek, álhírek, rémhírek keringenek, röplapok szálldos- nak, plakátok virítanak, mindenki ígér és elígér valamit, ítél és elítél valakit, sejtelmesen körülír, aláz és gyaláz, rágalmaz, hasad és hasít, sőt hazudik. Ha mást nem, szociális védőhálót, amelyik lassacskán fulladásig szorítja a sokgyermekeseket, a kisnyugdíjasokat, a kiskeresetűeket, vagyis az ország lakosságának döntő többségét. A húsos csontnak ritkán volt akkora keletje nálunk, mint manapság. Valós és átvitt értelemben is. Az előbbiről a henteseket kellene megszondázni, az utóbbiról a politika böllérjeát, attól függetlenül, hogy melyik párt nevében böllérkednek, melyik pánt nevében riogatnak. „ ... mint állatot terelni értik, / hogy válasszon bölcs honatyát.” József Attila sorai kezdenek zakatolni bennem, s ha nem is csendőrtollak cicáznak mostanság, igazsága fájdalmas időszerűséggel hasít belém: ,hisz, nyíltan’ dönt, ki ezer éve / magával kötve, mint a kéve, / sunyit vagy parancsot követ.” ... Az alanyt — vagy ilyen esetben akár donort is mondhatnánk — úgy választják ki, akár egy tenyészbikát! A férfi, akit apának szánnak — lehetőleg legyen fiatal, egészséges, jó fölépítésű, szép arcú, az se baj, ha okos, tehetséges. Ezután következnek a csábítás trükkjei. A kiszemelt áldozatot „rávenni a dologra” az esetek többségében nem nehéz. Aztán jön a kegyes hazugság: „Ne félj, szedem a tablettát. Tudod, gumival nem szeretem, az olyan, mint a nőgyógyász gumikesztyűje. Remélem, ha rólam van szó, nem félsz az AIDS-től?” A férfi nem fél. Aztán amikor úgy egy óra múlva fütyörészve öltözni kezd, úgy gondolja: kellemesen szórakozott. Pedig más is történt. Akaratán kívül apa lett! Furcsák a magyar törvények, bizonyos értelemben úgy is mondhatnánk: hézagos a jog. Mert bár orvos, jogász, szociológus egyetért abban, hogy a gyermek egészséges fejlődéséhez egyaránt szükség van apára és anyára, a joggyakorlat mégis egyértelműen anyapárti, csupán a nő akaratát, elképzeléseit veszi figyelembe. Itt van például a művi terhességmegszakítás. A nő egyedül dönthet, megtartja-e magzatát vagy sem. Hiába akarná az apa a gyermeket — az anya ellenében —, nincs beleszólása. És megfordítva sem. Megalázó helyzet, de a férfinak nincs joga eldönteni, akar-e gyermeket egy futó kapcsolatból vagy akár egy felbomlófélben levő házasságból. A családjogi törvény minden esetben a nőket védi. Elég egyszeri kapcsolat a terhességhez, s ha a nő apasági keresetet indít, többnyire nyert ügye van. A vélelmezett apa — ha tetszik, ha nem — hosszú éveken át fizetheti a tartásdíjat. Annak ellenére, hogy a tudomány mai állása szerint nem is bizonyítható százszázalékosan az apaság, inkább kizárásos alapon azt lehet eldönteni, ki nem lehet apa. Ó, annyira naiv nem vagyok, nem lehetek, hogy ne tudnám: a politikának nem szükségszerű velejárója sem a tisztesség, sem a tisztaság. Sőt! Ahol ádáz érdekek csatáznak, ott a tisztességtelenség, a cselszövés, a körmönfont manipuláció mindennapos eszköz. Valójában nem is lep meg, hogy szinte naponta, körültekintően megszervezve csepegtetnek belénk egy-egy újabb „ügyet”, hogy a legveszélyesebb politikai ellenfeleket lehetetlenné tegyék. Érdemeikre vagy érdemtelenségeikre való tekintet nélkül. A cél — végül is — mindent szentesít. De mi a cél? Éles elméket arra késztetni, hogy csak az (orv) csapások kivédésére figyeljenek, holott egy gazdaságilag roskatag országot és egy erkölcsileg megroppant népet kellene meggyógyítaniuk? Egy népet (ismét) sovinisztának, antiszemitának, netán kommunistának vagy fasisztoid- nak bélyegezve örökös bűntudatra kényszeríteni? Egy országot csip-csup pártérdekek — sőt, személyes ambíciók! — oltárán feláldozni? Vagy netán egy újabb kisebbségi diktatúra van születőben?" (Rózsa András; Képes 7) Dr. Rév Erika bírónő — aki hosszú évtizedeken át tárgyalt válópereket — nyilatkozta egyszer, hogy tapasztalatai szerint egyetlen rossz kapcsolatot sem képes egy gyermek születése megjavítani. Nem szokás elismerni, de két össze nem illő, egymást nem értő embert a gyermekkel járó gondok inkább eltávolítanak, mint összekovácsolnak ... A mai el,tárgyiasult, sok tekintetben érzelemszegény világban mintha kiment volna a divatból a gyermek- vállalás emocionális indítéka. Az történetesen, amikor egy férfi vagy egy nő azt mondja párjának, „gyereket akarok itőled, éppen tőled és senki mástól, csak tőled, hogy rád hasonlítson, mert szeretlek!” Pedig vannak gyermekek, akik nem azért fogannak, mert a papa nem vigyázott, vagy mert a mama nem akar egyedül maradni 50 éves korára, és nem is azért, mert a szülők felelősséget éreznek, nehogy kihaljon az európai emberfajta; hanem egyszerűen azért, mert van egy férfi és egy nő, akik vonzódnak egymáshoz, és azt akarják, hogy arcvonásaikból és tulajdonságaikból egy új kis ember ötvöződjék! Aztán még egy — és talán még egy — világra jön, mert éppen az a csodálatos a testvérekben, hogy hasonlítanak és mégis mások. Azt mondják, hogy ezt a bonyolult és kiszámíthatatlan dolgot szerelemnek hívják. Szomorú elgondolni, hogy évről évre sok kisgyermek születésénél ez a csodálatos érzelem nem játszik szerepet. Akiket már eleve úgy tervez el szülőanyjuk, hogy kell majd egy megfelelő férfit találni, * bárkit, aki alkalmas — érzelmi szempontok mellőzhetők —, aki rászedhető, megejthető, tudtán kívül apává tehető, bárhogy -berzenkedik is később! Az effajta tenyészszemlé- let megfelelő lehet egy faj- kutyakennelben, de ember esetében szánalmas és szomorú ... (Bedecs Éva; Magyarország) Idegen nyelv Nem tudja, ám tanítja ... Az iskolai nyelvtanítás jelenlegi szervezeti feltételei nem adnak esélyt a teljesítményképes nyelvtudás megszerzésére. Legfeljebb ahhoz elegendőek, hogy jó tanár jól motivált tanulóval megked- veltethesse a nyelvtanulást. Radikális változtatásra van szükség, ez azonban nem oldható meg egyik napról a másikra... A miniszteri közlemény a nyelvválasztás bevezetésének elégséges feltételeit írja körül, az iskolák nagy része viszont a minimális, ezért sokszor csak látszatfeltételek megteremtésére törekszik. Ebben a tanévben megdöbbentően sokan tanítanak idegen nyelvet tanári képesítés, illetve megfelelő, nyelvtudás nélkül. Ahogy a tanári képesítés nélküliek tömeges alkalmazását. úgy a magas szintű nyelvtudás nélküli tanítást sem lehet megoldásnak tekinteni. Még az általános iskolában is szükség van a célnyelvet szabadon beszélő, a nyelvszokást ismerő tanárra. Hibás az a szemlélet, hogy kezdő nyelvtanulónak bárki taníthat idegen nyelvet, ha azt valamennyire ismeri. Ez igen veszélyes: soha ki nem javítható hibák, életre szóló téveszmék, helytelen tanulási szokások, maradandó kudarcok fakadnak a nyomán. Á tanár, hiányos tudása miatt, nem lép ki a tankönyvi lecke sorai közül. Természetes hát, ha így a tanuló sem ismerheti meg a nyelvet a kommunikáció eszközeként. Félő, a személyi feltételek lebecsülése oda vezet, hogy nyelvoktatásunk, nyelvtudásunk minősége meredeken zuhanni fog. Országunk ma nincs abban a helyzetben, hogy ezt — a látszatnyelvtanítást — megengedhetné magának. (Gál Róza: Köznevelés) . Villogóék ... Nem baj, hogy rendkívül megritkultak a képviselők sorai. Aikad bőven önjelölt politikai figura, akik nem törődnek az elemi szabályokkal sem, és a szünetékben bemerészkednek az ülésterem közepére, az egyszerűen csak patkónak nevezett térbe. Itt aztán sü- rögnek, forognak, lesik, melyik miniszterre irányították a televízió kameráját, ki körül tömörül a legtöbb fotós, hogy éppen ahhoz ugorjának oda egy parolára, néhány felesleges, fecsegő mondatra, csak hogy lássa a világ: ők aztán fontos emberek. Az önmutogatásban élen járnak a nevenincs pártok, szervezetek, különböző átláthatatlan, ám annál zeng- zetesebb szólamokkal dobálózó egyesületek, szövetségek képviselői. Köztük mind több, eddig jól ismert figura tűnik fel, akik értékrendjéről gyakran egy egész ország alkothatott lesújtó kritikát. De ők ismét felbukkannak, ott vannak, mosolyognak, igen jó a kedvük ... Vajon mitől? Talán attól, hogy egyre többen nézik őket megrökönyödve és elszomorodva? (Magyar Nemzet) ... A tűzoltók szervezetileg a Belügyminisztériumhoz tartoznak? (Aki a kérdésekre válaszol: Vágvölgyi József ezredes, a BM Tűzoltóság Országos Parancsnokságának helyettes vezetője — a szerk.) — A tűzoltóság — az országos parancsnokságra gondolok — a BM-hez tartozik, de a helyi szervek megyei tanácsi intézményként működnek. Ez az öszvérmegoldás eddig is sok gondot okozott, de napjainkban már-már a tűzoltóság hatékony működését veszélyezteti. — Miért? — Ha a jelenlegi tanácsi szervezetet felváltják majd az önkormányzatok, akkor a tűzoltóság helyi szervei nehezen fognak ehhez illeszkedni. Véleményem szerint az íy helyzetben is szükség lesz valamiféle koordináló szervre, persze nem feltétlenül a BM szervezetén belül. Ez az országos hatáskörű szerv irányíthatná a tűzoltóságot. Ez azért különösen fontos, hogy a helyi tűzPatkánykísérlet Hank Davis kanadai kutató arra tanított be éhes patkányokat, hogy gyakoroljanak mérsékletet a táplálkozásukban. .Ügy járt el, hogy több halom napraforgómagot helyezett eléjük, s ha például több mint öt kupacot fogyasztottak el, hangos kiáltásokkal és tapsolással büntette, ellenben, ha kevesebbel is beérték, biztatással és pótlólagos adaggal jutalmazta őket. A patkányok mindezt gyorsan megtanulták, és jól nevelten, nem nyúltak hozzá a nekik nem járó magokhoz. Mihelyt azonban Davis oltóság anyagi ellátottsága, felszereltsége ne függhessen attól, mennyi pénze lesz egyik-másik önkormányzatnak a tűzvédelemre. Ügy gondolom, ki kellene mondani: a tűzvédelem elsősorban állami feladat! — Ha már a pénznél tartunk: mennyire korszerű a tűzoltók technikai felszereltsége? — Hogy valami biztatót is mondjak, valóban vannak igazán modern, korszerű berendezéseink. de nem ez. a jellemző. Például 106 olyan tűzoltófecskendőt kellene kicserélni, amelyet 1973 és 1979 között gyártottak, s már három felújítást értek meg. A tűzoltás mellett hozzánk tartoznak a különböző balesetek, műszaki mentések is. Ha időben ki tudtuk volna fizetni azokat a műszaki mentéshez szükséges felszereléseket, amelyeket korábban megrendeltünk, akkor esetleg több emberéletet megmenthettünk volna ... (Bállá Péter; Magyar Nemzet) eltávozott a kísérlet színhelyéről, a patkányok eleinte csak a megengedett adagot fogyasztották el, azután tétovázni kezdtek: felemelkedtek, körülnéztek, szaglásztak. majd valamennyien rávetették magukat az ösz- szes napraforgómagra. Davis a kísérlet eredményéhői azt a tanulságot vonja le, hogy a patkányokból hiányzik az, ami az embert „erkölcsi lénnyé” teszi: a kapott parancsot csak addig tartják meg, amíg közvetlenül büntetéstől tartanak. Ellentétben velük, az ember gyermekkorában magába beépíti azt, hogy melyik magatartás a helyes, és melyik a helytelen. (Geo: Élet és Tudomány) ... A lakosság 1989. december 31-i takarékbetétkövetelése — a devizaszámlákkal együtt — 320,9 milliárd forint volt. A betétállomány éves emelkedése 27,2 milliárd forintot tett ki. Ezen belül a devizabetétek emelkedtek erőteljesebben. A lakosság hiteltartozása 1989-ben 24,6 milliárd forinttal nőtt és december 31- én 321,9 milliárd forintot tett ki. A hitelállomány éves növekedését mérsékelte a kedvezményes kamatozású lakáshitelek decemberi nagy tömegű visszafizetése; emiatt december folyamán a hitelállomány a korábbi évek utolsó hónapjában tapasztalt növekedés helyett 6 milliárd forinttal csökkent. (Magyar Hírlap) Kicsi a bors, — de bátor ... A magyar olimpikonok 1952 januárjában tettek fogadalmat ... A felkészülés központja ezúttal is Tata volt. Ott látogatta meg őket Rákosi Mátyás. Sorra bemutatták neki a magyar olimpikonokat, ő pedig, amint Székely Évához ért. megjegyezte: — Egy ilyen kis nő hogy fogja legyőzni azokat a magas amerikai lányokat? Székely Éva válasza nyomán egy pillanatra megdermedt a levegő: — Hát... ön se valami magas, mégis egy egész országot vezet. Aztán eltűnt az ijedtség az arcokról, mert Rákosi — ezúttal — vette a lapot. — Na. magát se kell félteni, ami a nyelvét illeti — felelte, s ment tovább ... (Malonyai Péter: Interpress Magazin) Szerelem nélkül születni Akaratlan apák — akár a donorok (Efizak-Magyaronszág) Nem kell ide daru ... Könnyű lettél „adybandi”.
