Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-03 / 29. szám

1990. február 3., szombat TALLÓZÓ kÖRÖSTÁJ Egy országot föláldozni!? Az infláció haszonélvezői ... Kinek áll érdekében a nagy ütemű infláció fenntartása? Az áremelésben első­sorban azok a vállalatok érdekeltek, ame­lyek alacsony hatékonysággal működnek, de áremelésekkel többé-kevésbé meg tud­ják szerezni a nyereséget. Az inflációs nyereséggel a gazdálkodás érdemi változta­tása nélkül is tovább tudnak működni ezek a vállalatok, nagy összegű prémiumokat vehetnek fel a vezetőik, és általában a dol­gozók is jelentékeny bérfejlesztésben része­sülnek. Az erős alkuhelyzetben levő vállalati kör áremelési törekvéseivel nem tud, de talán nem is igen akar érdemben szembeszállni a kormány. Nem tud, mert a piaci verseny hiánya, valamint e vállalati kör és a köz­ponti vezetés között korábban kialakult kölcsönös függőség nem teszi ezt lehetővé a számára. És nem is akar, mert az inflá­ció előnyeit és hátrányait egybevetve maga is inflációs gazdaságpolitikát folytat. Egy­felől az államadósság, és a költségvetési hiány csökkentésére használja fel az inflá­ciót, másfelől pedig a lakosság reáljövedel­mének csökkentésére. Ezek a lépések egye­lőre — a vállalati törekvésekhez hasonlóan Védtelen tűzvédelem? — szintén az érdemi változtatások elkerü­lését teszik ideig-óráig lehetővé a kor­mány számára. Azért csak ideig-óráig, mert az infláció már erősen megközelítette azt a kritikus értéket, amelynél a gazdasági élet teljes szétzilálása fenyeget, a költség- vetési kiadások kényszerű növekedése tar­tósan meghaladja a bevételek emelkedését, az inflációval együtt járó jövedelem-átren­deződés miatt roppant társadalmi feszültsé­gek keletkeznek. Milyen ellensúlyokra van szükség az infláció megfékezéséhez? Először is olyan új kormányzati gazdaságpolitikára, amely kiemelt feladatként kezeli az infláció elleni harcot, és ennek megfelelően a belső fel- használás korlátozását elsősorban a meg­takarítások ösztönzésével kívánja elérni, és nem a reáljövedelmek inflációival történő csökkentésével. A másik fontos ellensúly a vállalatok áremelési törekvéseivel szemben a meglevő monopolhelyzetek és monopol- szervezetek korlátozása — ahol lehetséges, felszámolása —, Valamint az importlibera­lizálás további kiterjesztése lehetne. (Bor­bély László András; Népszabadság) Betét Az egyszerű állampolgár csak kapkodja a fejét, annyi minden történik nálunk. Hí­rek, álhírek, rémhírek ke­ringenek, röplapok szálldos- nak, plakátok virítanak, mindenki ígér és elígér va­lamit, ítél és elítél valakit, sejtelmesen körülír, aláz és gyaláz, rágalmaz, hasad és hasít, sőt hazudik. Ha mást nem, szociális védőhálót, amelyik lassacskán fulladá­sig szorítja a sokgyermeke­seket, a kisnyugdíjasokat, a kiskeresetűeket, vagyis az ország lakosságának döntő többségét. A húsos csontnak ritkán volt akkora keletje nálunk, mint manapság. Valós és átvitt értelemben is. Az előbbiről a henteseket kelle­ne megszondázni, az utóbbi­ról a politika böllérjeát, at­tól függetlenül, hogy melyik párt nevében böllérkednek, melyik pánt nevében riogat­nak. „ ... mint állatot terelni értik, / hogy válasszon bölcs honatyát.” József Attila so­rai kezdenek zakatolni ben­nem, s ha nem is csendőr­tollak cicáznak mostanság, igazsága fájdalmas időszerű­séggel hasít belém: ,hisz, nyíltan’ dönt, ki ezer éve / magával kötve, mint a kéve, / sunyit vagy parancsot kö­vet.” ... Az alanyt — vagy ilyen esetben akár donort is mondhatnánk — úgy vá­lasztják ki, akár egy te­nyészbikát! A férfi, akit apának szánnak — lehető­leg legyen fiatal, egészséges, jó fölépítésű, szép arcú, az se baj, ha okos, tehetséges. Ezután következnek a csá­bítás trükkjei. A kiszemelt áldozatot „rávenni a dolog­ra” az esetek többségében nem nehéz. Aztán jön a ke­gyes hazugság: „Ne félj, sze­dem a tablettát. Tudod, gu­mival nem szeretem, az olyan, mint a nőgyógyász gumikesztyűje. Remélem, ha rólam van szó, nem félsz az AIDS-től?” A férfi nem fél. Aztán amikor úgy egy óra múlva fütyörészve öltözni kezd, úgy gondolja: kelle­mesen szórakozott. Pedig más is történt. Akaratán kí­vül apa lett! Furcsák a magyar törvé­nyek, bizonyos értelemben úgy is mondhatnánk: héza­gos a jog. Mert bár orvos, jogász, szociológus egyetért abban, hogy a gyermek egészséges fejlődéséhez egy­aránt szükség van apára és anyára, a joggyakorlat még­is egyértelműen anyapárti, csupán a nő akaratát, el­képzeléseit veszi figyelem­be. Itt van például a művi terhességmegszakítás. A nő egyedül dönthet, megtartja-e magzatát vagy sem. Hiába akarná az apa a gyermeket — az anya ellenében —, nincs beleszólása. És meg­fordítva sem. Megalázó helyzet, de a férfinak nincs joga eldönteni, akar-e gyer­meket egy futó kapcsolatból vagy akár egy felbomlófél­ben levő házasságból. A családjogi törvény min­den esetben a nőket védi. Elég egyszeri kapcsolat a terhességhez, s ha a nő apa­sági keresetet indít, több­nyire nyert ügye van. A vé­lelmezett apa — ha tetszik, ha nem — hosszú éveken át fizetheti a tartásdíjat. An­nak ellenére, hogy a tudo­mány mai állása szerint nem is bizonyítható százszázalé­kosan az apaság, inkább ki­zárásos alapon azt lehet el­dönteni, ki nem lehet apa. Ó, annyira naiv nem va­gyok, nem lehetek, hogy ne tudnám: a politikának nem szükségszerű velejárója sem a tisztesség, sem a tisztaság. Sőt! Ahol ádáz érdekek csa­táznak, ott a tisztességtelen­ség, a cselszövés, a körmön­font manipuláció minden­napos eszköz. Valójában nem is lep meg, hogy szinte na­ponta, körültekintően meg­szervezve csepegtetnek be­lénk egy-egy újabb „ügyet”, hogy a legveszélyesebb po­litikai ellenfeleket lehetet­lenné tegyék. Érdemeikre vagy érdemtelenségeikre va­ló tekintet nélkül. A cél — végül is — mindent szente­sít. De mi a cél? Éles elméket arra késztet­ni, hogy csak az (orv) csapá­sok kivédésére figyeljenek, holott egy gazdaságilag ros­katag országot és egy erköl­csileg megroppant népet kel­lene meggyógyítaniuk? Egy népet (ismét) sovinisztának, antiszemitának, netán kom­munistának vagy fasisztoid- nak bélyegezve örökös bűn­tudatra kényszeríteni? Egy országot csip-csup pártérde­kek — sőt, személyes am­bíciók! — oltárán feláldoz­ni? Vagy netán egy újabb ki­sebbségi diktatúra van szü­letőben?" (Rózsa András; Ké­pes 7) Dr. Rév Erika bírónő — aki hosszú évtizedeken át tárgyalt válópereket — nyi­latkozta egyszer, hogy ta­pasztalatai szerint egyetlen rossz kapcsolatot sem képes egy gyermek születése meg­javítani. Nem szokás elis­merni, de két össze nem il­lő, egymást nem értő em­bert a gyermekkel járó gon­dok inkább eltávolítanak, mint összekovácsolnak ... A mai el,tárgyiasult, sok tekintetben érzelemszegény világban mintha kiment vol­na a divatból a gyermek- vállalás emocionális indíté­ka. Az történetesen, amikor egy férfi vagy egy nő azt mondja párjának, „gyereket akarok itőled, éppen tőled és senki mástól, csak tőled, hogy rád hasonlítson, mert szeretlek!” Pedig vannak gyermekek, akik nem azért fogannak, mert a papa nem vigyázott, vagy mert a ma­ma nem akar egyedül ma­radni 50 éves korára, és nem is azért, mert a szülők felelősséget éreznek, nehogy kihaljon az európai ember­fajta; hanem egyszerűen azért, mert van egy férfi és egy nő, akik vonzódnak egy­máshoz, és azt akarják, hogy arcvonásaikból és tu­lajdonságaikból egy új kis ember ötvöződjék! Aztán még egy — és talán még egy — világra jön, mert ép­pen az a csodálatos a test­vérekben, hogy hasonlítanak és mégis mások. Azt mondják, hogy ezt a bonyolult és kiszámíthatat­lan dolgot szerelemnek hív­ják. Szomorú elgondolni, hogy évről évre sok kisgyer­mek születésénél ez a cso­dálatos érzelem nem játszik szerepet. Akiket már eleve úgy tervez el szülőanyjuk, hogy kell majd egy megfe­lelő férfit találni, * bárkit, aki alkalmas — érzelmi szempontok mellőzhetők —, aki rászedhető, megejthető, tudtán kívül apává tehető, bárhogy -berzenkedik is ké­sőbb! Az effajta tenyészszemlé- let megfelelő lehet egy faj- kutyakennelben, de ember esetében szánalmas és szo­morú ... (Bedecs Éva; Ma­gyarország) Idegen nyelv Nem tudja, ám tanítja ... Az iskolai nyelvtanítás jelenlegi szervezeti feltételei nem adnak esélyt a teljesít­ményképes nyelvtudás meg­szerzésére. Legfeljebb ahhoz elegendőek, hogy jó tanár jól motivált tanulóval megked- veltethesse a nyelvtanulást. Radikális változtatásra van szükség, ez azonban nem oldható meg egyik napról a másikra... A miniszteri közlemény a nyelvválasztás bevezetésének elégséges feltételeit írja kö­rül, az iskolák nagy része viszont a minimális, ezért sokszor csak látszatfeltételek megteremtésére törekszik. Ebben a tanévben megdöb­bentően sokan tanítanak ide­gen nyelvet tanári képesítés, illetve megfelelő, nyelvtudás nélkül. Ahogy a tanári képesítés nélküliek tömeges alkalma­zását. úgy a magas szintű nyelvtudás nélküli tanítást sem lehet megoldásnak te­kinteni. Még az általános is­kolában is szükség van a célnyelvet szabadon beszélő, a nyelvszokást ismerő ta­nárra. Hibás az a szemlélet, hogy kezdő nyelvtanulónak bárki taníthat idegen nyel­vet, ha azt valamennyire is­meri. Ez igen veszélyes: so­ha ki nem javítható hibák, életre szóló téveszmék, hely­telen tanulási szokások, ma­radandó kudarcok fakadnak a nyomán. Á tanár, hiányos tudása miatt, nem lép ki a tankönyvi lecke sorai közül. Természetes hát, ha így a tanuló sem ismerheti meg a nyelvet a kommunikáció eszközeként. Félő, a személyi feltételek lebecsülése oda vezet, hogy nyelvoktatásunk, nyelvtudá­sunk minősége meredeken zuhanni fog. Országunk ma nincs ab­ban a helyzetben, hogy ezt — a látszatnyelvtanítást — megengedhetné magának. (Gál Róza: Köznevelés) . Villogóék ... Nem baj, hogy rendkí­vül megritkultak a képvise­lők sorai. Aikad bőven önje­lölt politikai figura, akik nem törődnek az elemi sza­bályokkal sem, és a szüne­tékben bemerészkednek az ülésterem közepére, az egy­szerűen csak patkónak ne­vezett térbe. Itt aztán sü- rögnek, forognak, lesik, me­lyik miniszterre irányították a televízió kameráját, ki körül tömörül a legtöbb fo­tós, hogy éppen ahhoz ugor­jának oda egy parolára, né­hány felesleges, fecsegő mon­datra, csak hogy lássa a vi­lág: ők aztán fontos embe­rek. Az önmutogatásban élen járnak a nevenincs pártok, szervezetek, különböző át­láthatatlan, ám annál zeng- zetesebb szólamokkal dobá­lózó egyesületek, szövetsé­gek képviselői. Köztük mind több, eddig jól ismert fi­gura tűnik fel, akik érték­rendjéről gyakran egy egész ország alkothatott lesújtó kritikát. De ők ismét fel­bukkannak, ott vannak, mo­solyognak, igen jó a ked­vük ... Vajon mitől? Talán attól, hogy egyre többen nézik őket megrökönyödve és el­szomorodva? (Magyar Nem­zet) ... A tűzoltók szervezeti­leg a Belügyminisztérium­hoz tartoznak? (Aki a kérdésekre vála­szol: Vágvölgyi József ezre­des, a BM Tűzoltóság Orszá­gos Parancsnokságának he­lyettes vezetője — a szerk.) — A tűzoltóság — az or­szágos parancsnokságra gon­dolok — a BM-hez tartozik, de a helyi szervek megyei tanácsi intézményként mű­ködnek. Ez az öszvérmeg­oldás eddig is sok gondot okozott, de napjainkban már-már a tűzoltóság haté­kony működését veszélyez­teti. — Miért? — Ha a jelenlegi tanácsi szervezetet felváltják majd az önkormányzatok, akkor a tűzoltóság helyi szervei ne­hezen fognak ehhez illesz­kedni. Véleményem szerint az íy helyzetben is szükség lesz valamiféle koordináló szervre, persze nem feltét­lenül a BM szervezetén be­lül. Ez az országos hatáskö­rű szerv irányíthatná a tűz­oltóságot. Ez azért különö­sen fontos, hogy a helyi tűz­Patkánykísérlet Hank Davis kanadai kuta­tó arra tanított be éhes pat­kányokat, hogy gyakorolja­nak mérsékletet a táplálko­zásukban. .Ügy járt el, hogy több halom napraforgóma­got helyezett eléjük, s ha például több mint öt kupa­cot fogyasztottak el, hangos kiáltásokkal és tapsolással büntette, ellenben, ha keve­sebbel is beérték, biztatás­sal és pótlólagos adaggal ju­talmazta őket. A patkányok mindezt gyorsan megtanulták, és jól nevelten, nem nyúltak hozzá a nekik nem járó magok­hoz. Mihelyt azonban Davis oltóság anyagi ellátottsága, felszereltsége ne függhessen attól, mennyi pénze lesz egyik-másik önkormányzat­nak a tűzvédelemre. Ügy gondolom, ki kellene mon­dani: a tűzvédelem elsősor­ban állami feladat! — Ha már a pénznél tar­tunk: mennyire korszerű a tűzoltók technikai felszerelt­sége? — Hogy valami biztatót is mondjak, valóban vannak igazán modern, korszerű be­rendezéseink. de nem ez. a jellemző. Például 106 olyan tűzoltófecskendőt kellene ki­cserélni, amelyet 1973 és 1979 között gyártottak, s már há­rom felújítást értek meg. A tűzoltás mellett hozzánk tar­toznak a különböző balese­tek, műszaki mentések is. Ha időben ki tudtuk volna fizetni azokat a műszaki mentéshez szükséges felsze­reléseket, amelyeket koráb­ban megrendeltünk, akkor esetleg több emberéletet megmenthettünk volna ... (Bállá Péter; Magyar Nem­zet) eltávozott a kísérlet színhe­lyéről, a patkányok eleinte csak a megengedett adagot fogyasztották el, azután té­továzni kezdtek: felemel­kedtek, körülnéztek, szag­lásztak. majd valamennyien rávetették magukat az ösz- szes napraforgómagra. Davis a kísérlet eredmé­nyéhői azt a tanulságot von­ja le, hogy a patkányokból hiányzik az, ami az embert „erkölcsi lénnyé” teszi: a kapott parancsot csak addig tartják meg, amíg közvetle­nül büntetéstől tartanak. El­lentétben velük, az ember gyermekkorában magába be­építi azt, hogy melyik ma­gatartás a helyes, és melyik a helytelen. (Geo: Élet és Tudomány) ... A lakosság 1989. de­cember 31-i takarékbetét­követelése — a devizaszám­lákkal együtt — 320,9 milli­árd forint volt. A betétállo­mány éves emelkedése 27,2 milliárd forintot tett ki. Ezen belül a devizabetétek emelkedtek erőteljesebben. A lakosság hiteltartozása 1989-ben 24,6 milliárd fo­rinttal nőtt és december 31- én 321,9 milliárd forintot tett ki. A hitelállomány éves növekedését mérsékelte a kedvezményes kamatozású lakáshitelek decemberi nagy tömegű visszafizetése; emi­att december folyamán a hi­telállomány a korábbi évek utolsó hónapjában tapasztalt növekedés helyett 6 milliárd forinttal csökkent. (Magyar Hírlap) Kicsi a bors, — de bátor ... A magyar olimpikonok 1952 januárjában tettek fo­gadalmat ... A felkészülés központja ezúttal is Tata volt. Ott lá­togatta meg őket Rákosi Má­tyás. Sorra bemutatták neki a magyar olimpikonokat, ő pedig, amint Székely Évához ért. megjegyezte: — Egy ilyen kis nő hogy fogja legyőzni azokat a ma­gas amerikai lányokat? Székely Éva válasza nyo­mán egy pillanatra megder­medt a levegő: — Hát... ön se valami magas, mégis egy egész or­szágot vezet. Aztán eltűnt az ijedtség az arcokról, mert Rákosi — ez­úttal — vette a lapot. — Na. magát se kell fél­teni, ami a nyelvét illeti — felelte, s ment tovább ... (Malonyai Péter: Interpress Magazin) Szerelem nélkül születni Akaratlan apák — akár a donorok (Efizak-Magyaronszág) Nem kell ide daru ... Könnyű lettél „adybandi”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom