Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-15 / 112. szám
1989. május 15., hétíő O Nagyszénási lehetőségek Vonzó a szülőföld szeretető? A szépülő települések sorába tartozik Nagyszénás is. A nagyközség központja városias jellegű, szinte minden utcában a közelmúltban készült házak, vagy most épülő otthonok mutatják az újat. — Sokan ragaszkodnak szülőfalujukhoz, a továbbtanulók többsége az iskola elvégzése után visszajön, itt alapít családot, kötődnek Szénáshoz — kezdi Nagy Éva, a nagyközségi tanács vb-titkára, majd megtoldja: — Jók a munkalehetőségek és az ellátás is, így nem csoda, hogy szívesen élnek itt az emberek. — Évente 12-13 magánerős családi ház épül, két éve a központban egy nyolcvan lakásos, többszintes, telepszerű lakóház készült el. A lakáskérdés nálunk úgymond megoldott — kapcsolódik a beszélgetésbe Varga István, a tanács műszaki ügyintézője, akinek szavaihoz még annyit: a községben az üresen álló családi házakat az igénylők kedvező feltételekkel vehetik meg a békéscsabai IKV lebonyolításában. A vb él vevőkijelölési jogával, az OTP kölcsönt nyújt ehhez az igénylőknek. Ez évtől, igaz, a pénzintézet felemelte a kamatokat, ugyanakkor ezzel szemben január 1-jétől az igényjogosultak megkapják a szociálpolitikai kedvezményeket, a befizetés néhány tízezer forint. Csupán egyetlen feltételt szabnak: az üresen álló ház beköltözhető legyen. — A tanács is rendelkezik kamatmentes lakásépítési és -vásárlási hitellel. Ebben az évben ez a keret 520 ezer forint, egy család maximum 80 ezer forintot kaphat, amit 13 év alatt kell letörleszteniük. Igaz, az új rendelet értelmében a kihelyezett kölcsönt kamatmentesen kapják az igénylők, a tanács viszont húszszázalékos kamatot fizet ezért, aminek 70 százalékát az állam a költségvetésből átvállal. Végül is az 520 ezer forintot 5,5 százalékos kamattal kapja a tanács — magyarázza az egyszerűnek éppen nem mondható ügymenetet a vb titkára. Megtudtuk azt is, a Szegedi Tervező Vállalat most vizsgálja felül Nagyszénás rendezési tervét, pontosabA Békés Megyei Szolgáltató és Termelő Szövetkezet FELVESZ műanyag-feldolgozó üzemébe női betanított dolgozókat, egyműszakos sorj ázói állásba, valamint maróst. Jelentkezni lehet: Békéscsaba. Urezinyi D.-né u. 19. ez., üzemvezetőnél. ban: készül az összevont általános rendezési terv. Üj utcákat nyitnak, újabb házhelyek kialakítására lesz további lehetőség. — Eddig zömmel a belterületen, a 6-700 négyszögöles telkeket megosztással értékesítették tulajdonosaik. Most úgy tűnik: ezek a megosztható telkek elfogytak. Ezért is valósítottuk meg az állami telkek értékesítését, amiből az új osztáson van még 28 részben vagy teljesen közművesített házhely. Ezeknek a portáknak a nagysága 1200-1300 négyzetméter, , kicsit igazodik a falusi életmódhoz, a villany- és a vízhálózat kiépített, a gáz- csatlakozási lehetőség megoldott. Ha igény lesz rá, további 150 telek alakítható ld — folytatja Varga István. — Reméljük, szükség is lesz rá — toldja meg mosolyogva Nagy Éva, s kisvártatva megtudom bizakodásának okát. A közelmúltban a községből elszármazottak közül, idősebbek és fiatalok egyaránt visszajöttek. Így Szentesről, Debrecenből, Szegedről települtek haza. De jöttek Szénásra lakni Orosházáról is, mert itt hamarabb, s nem utolsósorban olcsóbban jutottak lakáshoz. A központban épült 1,5-3 szobás lakások ára 13 200 forint volt négyzetméterenként. A települések sorában Nagyszénás infrastrukturális ellátottsága az átlagosnál jobb. A községhez tartozik 2050 belterületi lakás, és 87 tanya. A gázvezeték hossza meghaladja a 60 kilométert, 827 lakásban már bekötötték a gázt, további 1710 otthonnál kész a csatlakozási lehetőség. A szennyvízhálózat kiépítését is megkezdték, igaz az anyagi lehetőségek korlátozottak. A szennyvízelvezetés 14 millió forinttal „megsarcolta” a tanács költségvetését. A település belterületén a járdák együttes hosz- sza több mint 52 kilométer, s 28 kilométeren mindkét oldalon kiépített. A szilárd burkolatú utak hossza is egyre bővül. Tavaly a Cza- bán Samu utcában egy 650 méteres szákasz kapott szilárd burkolatot. Az idén lakossági erők bevonásával és a megyei tanács pályázata útján további négy utca több Imint 3 kilométer hosszon kap szilárd, portalanított burkolatot. Az ivóvízhálózat hossza is meghaladja az 50 kilométert, ám a csövek egészségtelen ivóvizet szállítanak: Nagyszénáson az ivóvíz arzéntartalma háromszorosa a megengedettnek, ráadásul nyáron szinte állandóan visszatérő vendég a vízhiány. Roppant nagy szükség lenne egy nagyobb teljesítményű fúrott kútra, de olyanra, amelyik egészséges ivóvizet ad. — A tervek között szerepelt a térségi regionális vízmű építése. Az elképzelések szerint Orosházáról vezetéken kapta volna a község a jó minőségű vizet, amit az ittenivel szerettünk volna keverni azért, hogy elfogadható legyen az ivóvíz minősége. Ehhez egyelőre nincs anyagi alap — jegyzi meg keserűen a vb-titkár. A telefongondok is szinte állandósultak, a 115 előfizetőnek egy ideig csak álom a crossbar központ. Az igazsághoz tartozik viszont az is, hogy a jelenlegi kézi kapcsolású telefonközpontot a közeljövőben 240-esre bővítik, s a hetven telefonigénylő közül az idén húsz előfizetőt bekötnek a telefon- rendszerbe. A déli napsütésben indulok haza. S még mielőtt a megyeszékhely felé venném utamat, néhány utcát végigjárok. Nagyszénás tiszta, rendezett település, szorgalmas emberek lakják. Erről tanúskodnak a gondozott lakóházak és a hozzájuk kap-‘ csolódó gazdasági épületek. Az itt élők munkájukkal akarnak boldogulni. S ehhez a nagyközösség lehetőséget, teret ad. Szekeres András Üj házak az új osztáson a szerző felvételei Békességóhajtásos levél Schéner Mihályhoz Kedves Mihály! Egy korábbi, februárban Hozzád intézet levélben azt írtam, hogy sokkal többre értékellek mint alkotót annál, minthogy művészetpolitikusként konfliktusba keveredjek Veled. Ezt a véleményemet ma is fenntartom, hogy mégis rovom e sorokat, annak oka az, hogy bizonyos tényeket, véleményeket cikked kapcsán mégiscsak tisztázni kell. Mindenekelőtt tisztázandó az a bizonyos és többször hivatkozott levél esete, melyre állítólag nem válaszolt a szövetség területi titkára, Kéri László. Egy levélre azonban, amely nem érkezik meg a címzetthez, nem lehet válaszolni! A levelet ugyanis, kedves Mihály, tévesen címezted Kéri Lászlónak, mint a szövetség Békés megyei titkárának és az Kéri László elé — másolatban — először 1989. április 7-i vezetőségi ülésen került, amikor is az Kálmán Balázs elhozta a megyei tanácstól. (A tévesen címzett levelek nyomozásával foglalkozik a Postának egy csoportja. Lehet, hogy sok a munkájuk, és néhány hónap múlva mégiscsak elér a címzetthez az ominózus levél.) Ami Vásárhelyt illeti! Ez valóban egy karakteres arcú, útját következetesen járó, a realizmust széles ívűén értelmező műhely, melyet a Művészeti Kislexikon lakonikus rövidséggel, az „újrealizmus központjaként” értékel. A mai magyar képzőművészeti élet sokszínű, különböző törekvések élnek egymás mellett, szerintem ezért is érdekes. Ügy gondolom, egyetérthetünk abban, hogy a minőség, a kvalitás dönthet az értéket illetően. Nem egy törekvés kizárólagossága, hanem az adott törekvésen, az adott totalitáson belüli minőség! Az, hogy mi elavult és mi nem, hogy mi konzervatív és mi nem, nagyon is nézőpont kérdése. A fluxus, a body art, a performance, a happening alkotói számára például nagyon elavult a táblakép. A lírai, vagy geometrikus absztrakt, a gesztusfestészet művelői számára pedig nyilván a mindenfajta ábrázolás tekinthető elavultnak, konzervatívnak. Egyébként, a XX. századi művészet nagy integráló hatása után — mely egyrészt gazdagította egyetemessé válása által a művészetet, másrészt a sajátosságok elvesztése által szegényítette is —, egyre inkább előtérbe kerül a szűkebb táj, kisebb közösség szellemiségének, hagyományának megfogalmazását vállaló törekvés, a regionalizmus. Így hát, ez a szű- kebb hazát felvállaló Vásárhelyi Műhely némiképpen az egyetemes szellemi mozgásnak ezzel a törekvésével is összhangban van. Végül is a jövő évtizedek művészettörténeti értékelése fogja eldönteni, kijelölni, ennek a műhelynek a helyét, szerepét. Annyi minden történt a múlt átértékelésében, hogy még e tekintetben is lehetnek reményeink! Ki gondolta volna, hogy a reneszánsz árnyékában meghúzódó, másodlagosnak tekintett manierizmus napjainkban feltámadó virágkorát éli ,.újmanierizmus” néven. Mint bizonyára Te is tudod, a szövetség több megyére kiterjedő területi szervezeteit a megalakuláskor az a kényszer hozta létre, hogy voltak megyék, amelyekben csak egy-két szövetségi tag élt, alkotott. — Ezekből önálló szervezetet nyilván nem lehetett létrehozni. A Dunántúlon 4—5 megyét kapcsoltak össze egy szervezeti egységbe. A Viharsarok két megyéje, Békés és Csongrád megye került egybe a Dél-Magyarországi Területi Szervezetbe. Még azt is mondhatnánk, hogy ez esetben léteztek azonosságok, hiszen egy a táj, azonos a történelmi hagyomány és Munkácsy művészeti öröksége is túlterjedt a megye határain. Ebben a szervezetben eléggé önállóan élt Szeged és Vásárhely és hosszabb időn át viszonylag nyugalmasan a Békés megyei csoport is. Gondolom, egyetértesz azzal, hogy Békés megyében is kialakultak ez idő alatt önálló arculatú, műhelyszintre lépett szellemi alkotói közösségek. Gondolok itt a békéscsabai elvont, leginkább a geometrikus absztrakcióhoz sorolható kollektívára, és a Gyulai Műhelyre, melynek tagjai a „klasszikus” hiperrealizmus eszközeit felhasználva — annak elidegenítő világától eltérően —, humánus, sőt — figyelemre méltó egyéni életműveken túl —, szociális töltésű művészetet hoztak létre. A szövetség választmányának legutóbbi irányelvei már érzékelték a nyilván másutt is feléledt feszültségeket és szervezeti keretet is kívánnak adni az önálló megyei művészeti közösségek számára. Ennek az útja nyilván az, hogy a Békés megyei képző- és iparművészek az esedékes szövetségi közgyűlés után demokratikus úton kinyilvánítják ez irányú akaratukat. Azt bizonyára Te is tudod, hogy a képzőművészeti közösségi tisztségek menynyire nem tartoznak a hálás megbízatások sorába. Olykor szinte lasszóval kell fogni a művészeket egy-egy elnöki, titkári tisztre. Koszta Rozália ez irányú tevékenységét én nem minősítem, mert egy hajóban evezünk. Minősíti azonban a közel negyed század, mert általában egykét, legfeljebb 3-4 év e tisztségek „kihordási ideje”. Egyébként a megoldás itt is adott, ha a Békés megyei művészek többsége demokratikusan kinyilvánítja, hogy mást akar, a téma szövetségi, par- lamentális kereteken belül már meg is oldódott. Végül saját tevékenységemről: kétségtelen, hogy mint intézményvezető, az elkötelezett Vásárhelyi Műhelyt szolgálom. Nem jelenti azonban ez azt, hogy egyedül az e műhelyben létrejött műveket tartanám értéknek. Ezzel kapcsolatban elsősorban az Alföldi Tárlattal kapcsolatos, a Békés Megyei Népújságban megjelent írásaimra, és katalógus-előszóra utalok, melyből világosan kitűnik, hogy nem voltam vak, a realizmustól eltérő érdekek iránt sem. (A bírálati tevékenységre azért nem hivatkozom, mert a szavak elszállnak.) Elismerem, vitatható az a díjazással kapcsolatos állásfoglalásom. Az ugyanis, hogy a díjaknál nemcsak és kizárólag a kvalitás, hanem művészetpolitikai szempont figyelembevétele is indokolt. A dijak művészetpolitikai szerepe ugyanis a rendezvényhez való etikai kötés, és fiatal alkotók számára a pályaemelés, pályalendítés is. Ha ugyanis csak a kvalitást vennénk figyelembe, akkor könnyen előfordulhat, hogy ugyanazoknak kell adni évek során át a díjakat, és ez talán a díjazottaknak is kellemetlen lenne. Ez az álláspont természetesen vitatható. A minőség kristálytiszta érvényesítése esetén ugyanaz az alkotó akár 10 éven át is folyamatosan kaphatná a dijakat! A múlt héten jártam Zomborban, a kiváló jugoszláv festőművésznél, Milan Ko- nyovicsnál. Beszélgetésünk során elmondta a 92. évében járó Mester, hogy szinte dühvei, szenvedéllyel nekitámadt a vászonnak, amikor alkotott. Való igaz, ez a lendület, dinamika ott él, feszül expresz- szív műveinek sorában. Ügy gondolom azonban, hogy amíg az indulat lehet értékteremtő a művészetben, az alkotói folyamatban, az emberi kapcsolatokban, a közösségi életben már korántsem ítélhetjük meg kedvezőnek jelenlétét. Az eredményes, jó közösségi lét alapja a megértés, türelem, nyitottság. Ez nem zárja ki az egyéni, elvi, eszmei szilárdságot, következetességet. Az eltérő művészi út elismerésének nagyszerű példáját adta Ferenczy Béni, amikor azt mondta, hogy Medgyessy Ferenc a „legjobb magyar szobrász”. Sajnos, zaklatott korunkban, oly nehéz, néha már azt hiszem, lehetetlen ilyen elismeréssel találkozni. Ha elismerés nem is, de bízom benne, indulatmentes vélemény-, eszmecsere még korunkban is lehetséges. Ebben a reményben zárom soraim. Dömötör János Népújság Almanach ’89 Páratlan Információs- és adatértékű kiadvány jelent meg nemrég, a Népújság Almanach ’89. A csaknem 500 oldalas munka — amit nevezhetnénk Békés megyei .tények könyvének is — tízezernél több adatot tartalmaz a megyéről. Ismerteti a gazdálkodó egységek főbb mutatóit felsorolja az egészségügy, az oktatás, a köz- művelődés valamennyi intézményét, a megyei és a helyi tanácstagok névsorát, a színházi élet eseményeit a hajdani „vigardától” a megyei színházig, ennek bemutatóit, rendezőit 1954-től. Minteáy hatvan oldalon foglalkozik a sportélettel. A megye életéről való tájékozódáshoz nélkülözhetetlen könyv — melyet elsősorban a gazdálkodó egységeknek. oktatási és művelődési intézményeknek, különösen a könyvtáraknak, a helyi tanácsoknak és természetesen valamennyi olvasónknak ajánlunk —. 100 forintos áron kapható az űj- ságárusító helyeken vagv az itt mellékelt megrendelőlapon igényelhető. Kériük. töltse ki és küldje el szerkesztőségünk címére vagy a helyi postahivatalba. A kéz- f besítő eljuttatja a könyvet amelynek árát akkor kell rendezni. Megrendelő Alulírott .................................................................................. megrendelem .... példányban a Békés Megyei Népújság Almanachot a következő címre: . . . . . megrendelő
