Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-28 / 50. szám

1989. február 28., kedd o Már ötödik éve nyereségesek A fejlődés akadálya: a közlekedés és a hírközlés elmaradottsága A szorgalmas munka Dobozon is gyümölcsöt érlelt Az 1970-es esztendőkben sokszor veszteséggel zárta a Dobozi Petőfi Termelőszö­vetkezet a gazdasági éveket. Üj vezetés került az 1980-as évek elején a szövetkezet élére, s olyan stratégiát dol­gozott ki, amely azt ered­ményezte, hogy immáron ta­valy az ötödik nyereséges évüket zárták a doboziak. A 4230 hektáron gazdálkodó Petőfi Tsz-nek 680 tagja van, közülük mintegy 300 az ak­tív dolgozó. Tavaly 174,8 millió forint árbevételt ér­tek el, nyereségük megha­ladta a 4 millió 300 ezret. Az eredmények hátteréről, az idei elképzelésekről beszél­gettünk a közelmúltban Bandzsal Pál növényter­mesztési főágazat-vezetővel. — Az aszály ellenére a növénytermesztési főágazat 13 millió forint ágazati ered­ményt produkált. Bekapcso­lódtunk a KITE szuperinten- zív kukoricaöntözési prog­ramjába. Tavaly egy beren­dezés működött, 168 hektár kukoricát öntözött, s a ter­mésátlag 10.6 tonna volt hektáronként. Egyébként a kukorica átlagtermése ná­lunk 5 tonna körül alakul hektáronként. Öröm számunkra, hogy az 1300 hektár búza átlagter­mése először haladta meg tavaly az öt tonnát. A hek­táronkénti 5200 kilogram­mos hozam jelentősen hozzá­járult az aszály okozta ki­esések csökkentéséhez. Az állattenyésztés takarmány­igényének kielégítését szol­gálja a 289 hektár lucerna. Sajnos, a minőségi szénaké­szítést nem tudjuk egyelőre megvalósítani. Napraforgóból 492 hektárt vetettünk, a hozam elmaradt a tervezettől a szárazság mi­att. Különösen az Iregi csí­kos napraforgónál volt nagy a kiesés. A másik fontos olainövényt, a szóiát 316 hektáron termesztettük, hek­táronként 1700 kilogramm átlagterméssel. — Változik-e 1989-ben a növénytermesztés szerkeze­te a dobozi szövetkezetben? — Búzából a korábbi szintnek megfelelően, több mint 1200 hektárt vetettünk. Igaz, néhány tábla csak a napokban kelt ki, de bízunk abban, hogy meglesz az 5 tonnás tervezett hozam. Nö- vényegészségügvi okok mi­att csökkentettük a napra­forgó vetésterületét mintegy 230 hektárral. Szóját a ko­rábbi szinten kívánunk ter­meszteni 'ebben az esztendő­ben is. mivel szükség van a fehérjetakarmányokra az ál­latállomány ellátásához. A kukoricánál tovább foly­tatjuk az intenzív öntözés- fejlesztést. Ebben az évben egy új öntözőgépet állítunk munkába, így 500 hektár fö­lé emelkedik a vetésterület. Bízunk abban, hogy az ön­tözött területeken tíz tonna fölötti termést érünk el, ami fedezni tudja az öntözőgép bérleti díját. A csökkenő napraforgó-vetésterület .he­lyett a piacon jól értékesít­hető zabot kívánjuk ter­meszteni. — Milyen évet zárt az ál­lattenyésztési főágazat 1988­ban? — Szövetkezetünknek van egy szakosított sertéstelepe, amely évente 10 ezer hízót ad a népgazdaságnak. Az idén a Csabai Húskerrel kö­töttünk szerződést, -mivel kedvezőbb árat kínált, mint a húsipar. Tenyésztéssel is foglalkozunk, 558 kocánk van. A malacszaporulat meg­haladja egy kocára vetítve a húszat. Tavaly a sertésága­zat több mint hatmillió fo­rint fedezeti eredményt pro­dukált. Másik állattenyészté­si ágazatunk a szarvasmar­ha. A 262 magyartarka— holstein-fríz keresztezett te­hén átlagos tejtermelése meghaladta az 5100 litert. Sajnos, ez az ágazat nem ho­zott eredményt, mintegy 280 ezer forint veszteséggel zár­ta az évet. — Milyen kiegészítő, mel­léktevékenységgel foglalko­zik a Dobozi Petőfi Tsz? — Sajnos cipőüzemünk anyagellátási gondokkal küszködött az elmúlt eszten­dőben. A negyven lánynak, asszonynak munkát adó üzem csaknem félmillió fo­rint nyereséggel zárta az évet. Bedolgozást folytatunk az Éneinek, a Körösvidéki Cipész Kisszövetkezetnek és újabban a Martfűi Cipőgyár­nak. Ügy tűnik, a legkedve­zőbb üzletet a martfűiekkel kötöttük. A Mezőberényi Vasipari Szövetkezetnek szintén bedolgozást folyta­tunk, lemezszekrényeket ké­szítünk. A tizenegy szakem­bernek munkát adó mellék­üzemág tavaly 800 ezer fo­rint fedezeti eredményt ho­zott. Befejezéshez közeledik a gé­pek téli javítása a dobozi tsz-ben Fotó: Kovács Erzsébet — Milyen lehetősége van a tagságnak a háztáji gaz­dálkodásban? — Szövetkezetünkben mintegy 400 hektár a ház­táji terület. A tagok vá­laszthatnak a kukorica, bú­za és az intenzívebb zöld- ségnövények között. A papri­ka és paradicsom megfelelő jövedelmet biztosít tagjaink­nak. Az úgynevezett üres földeken gvökérzöldség-ter- mesztéssel foglalkoznak a doboziak. Ez a termék Bu­dapestre, a Bosnvák térre kerül, valamint a környező városok piacaira. Tavaly a háztáji ágazat forgalma el­érte a 28 millió forintot. — Milyen anyagi körül­mények között élnek a szö­vetkezet tagjai, segltik-e a nyugdíjasokat? — összességében az átlag­életkor igen fiatal a Petőfi Tsz-ben. A korábbi években nagy volt a létszámmozgás. Tavaly az egy főre jutó ke­reset megközelítette a 80 ezer forintot. Mindez 14 szá­zalékkal haladta meg az elő­ző évit. A tsz gondoskodik az idős tagjairól is, és évente több százezer forinttal tá­mogatja a nyugdíjasokat — mondta a főágazat-vezető. Ebben az évben beruhá­zásra is több millió forintot fordít a dobozi szövetkezet. A már említett öntözőberen­dezés mellett két nagy telje­sítményű traktort állítanak munkába. Folytatódik a ser­téstelepi rekonstrukció, és szeretnének felépíteni egy Bábolna-szárítót. Erre az évre hárommillió forint nye­reséget terveztek. A koráb­bi évek sikertelenségei után — úgy tűnik — a nehezebb gazdálkodási feltételek köze­pette is talpon maradt a Do­bozi Petőfi Tsz. Mindez azt bizonyítja, megfelelő szak­mai munkával és szorgal­mas tagsággal a gyengébb adottságú területeken is le­het eredményesen gazdál­kodni. (verasztó) Ingázók és egészségügy — kiszolgáltatott helyzetben Amint arról már hírt adtunk, a megyei párt-végrehaj­tóbizottság a közelmúltban tájékoztatót hallgatott meg — Gyulavári Pál megyei tanácselnök előterjesztésében — a megye közlekedésének és hírközlésének állapotáról, különös tekintettel az ingázók és az egészségügyi ellá­tás helyzetére. A testület az anyag főbb megállapításait erősítő vita után fogadta el az előterjesztést, melyet az alábbiakban közreadunk. A közlekedés és a hírközlés mindenkori helyzetének együttes értékelését indokolja, hogy a korszerű, magas ellá­tási színvonalat biztosító hírközlési szolgáltatás csökkenti az utazási igényeket, fejletlensége viszont növeli azokat. Ebben az összefüggésben kiemelt figyelmet érdemelnek a megye azon térségei, ahol mind a közlekedési, mind a hír­közlési feltételek az átlagosnál rosszabbak. A közlekedéssel, hírközléssel szemben támasztott lakossági igények kielégíté­sének színvonala jelentősen befolyásolja a közhangulatot és ebben a tekintetben politikai kérdésnek is számít. A megye közlekedésének helyzete Vasúti közlekedés A megyében 10 vasútvonalon, összesen 415 km hosszúsá­gú vonalhálózaton, 83 szolgálati helyen bonyolódik le a vas­úti személyforgalom. A közlekedtetett vonatok mennyisége és a járatok gyakorisága a tapasztalatok alapján összhang­ban áll az utazási igényekkel. Az 1988—89. évi menetrendek összeállításakor a MÁV a személyszállítási szolgáltatások szinten tartásával számolt, s ez a kihasználatlan vonatok közlekedtetésének bizonyos korlátozását is magába foglalja. Az utazások száma összességében stagnál, az utazási körül­ményekben érzékelhető színvonaljavítás nem várható. Közúti közlekedés A megye közúthálózata a településeket összekötő orszá­gos és a településeken belüli tanácsi közúthálózatból áll. összhos&zúsága : 4472 km. Az országos közúthálózat megyén belüli szakaszainak hossza 1420 km, átlagszélessége megha­ladja a 6 métert. A fenntartásra fordítható összegek nagy­sága és reálértéke fokozatosan csökken, s fejlesztések szinte teljesen megszűntek. A vékony pályaszerkezetű, sérülékeny úthálózat felülete még elfogadható állapotú, az útüzemelte­tésben még nincs visszalépés, de az útpályaszerkezetek ál­lékonyságában meglevő tartalékok kimerülőben vannak. A félbemaradt hídépítési program miatt további forgalomkor­látozások várhatók. A forgalomnövekedés miatti kapacitás- elégtelenségek felszámolására nincs pénzügyi forrás. A nehéz gazdasági helyzetben különösen értékes ered­mény, hogy kooperációs formában, országos pályázat kere­tében, jelentős megyei tanácsi támogatással megvalósult a Békést Bélmegyerrel, a Mezőgyánt Zsadánnyal, a Köte- gvánt Üjszalontávat összekötő út, és folyamatban van a Szabadkígyóst Kétégyházával összekötő út építése. A ta­nácsi úthálózat az ország más területeihez és a rajta lebo­nyolódó forgalomhoz képest műszakilag elmaradott. Teljes hossza 3052 km, ebből 2251 km belterületi út, amelynek 30 százaléka kiépített (az országos átlag több mint 50 százalék). A tanácsi útépítési pályázat eredményeként a belterületi úthálózat kiépítésének üteme felgyorsult, a lemaradás fel­számolásához azonban hosszabb idő szükséges. A megyében a közúti tömegközlekedés szerkezete döntően megyeszékhely- és városcentrikus, illetve a körzetközpontok felé irányuló. Az autóbusz-közlekedésbe kapcsolt 70 telepü­lés közül 48-ról a megyeszékhely átszállás nélkül, a többi­ből egyszeri átszállással elérhető. A közhasznú autóbusz- forgalmi utazások több minit 80 százalékát a Békéscsaba— Gyula—Szarvas—Orosháza térségbe irányuló hivatásforga­lom teszi ki. Az utazási igényeket a munkaidőkezdéshez igazodó reggeli, illetve délutáni csúcsforgalom jellemzi. A közúti tömegközlekedés a vele szemben támasztott igények­nek lényegében megfelel, csúcsforgalomban azonban helyen­ként túlzsúfoltság tapasztalható. Kifogások merülnek fel to­vábbá a járatok menetrendszerűségével, néhány esetben a csatlakozási feltételekkel, az utazás kulturáltságával kapcso­latban. Az ingázók utaztatásából a közületek jelentős részt vál­lalnak, saját üzemi, valamint bérelt autóbuszaikkal: az ipa­ri üzemek az igázóik mintegy harmadát, a mezőgazdasági üzemek pedig több mint 80 százalékát saját járműveikkel szállítják. A megye gazdaságilag elmaradott térségeihez tar­tozó és közlekedési szempontból is hátrányos helyzetű né­hány település (Kevermes, Kötegyán, Geszt, Biharugra, Ecsegfalva) tanácsainak a megyei tanács az elmúlt év vé­gén 5 mikrobuSzt vásárolt a kedvezőbb közlekedési kapcso­latok, a rövidebb utazási idők és a kulturáltabb utazási kö­rülmények érdekében. Legfontosabb feladatuk — menet- rendszerű közlekedéssel, Volán-tarifával — azoknak a szór­vány utazási igényeknek a kielégítése, amelyek közforgal­mú, nagy befogadóképességű autóbuszokkal gazdaságosan nem oldhatók meg. A lakosság ezeket a tanácsi betétjára- tokat igen kedvezően fogadta. A hivatásforgalom vizsgálatánál az ügyintézéssel, egész­ségügyi ellátással, a vásárlásokkal kapcsolatos utazásoknál nem hagyható figyelmen kívül a személygépkocsi-forgalom sem. A motorizáció térhódításával a személygépkocsik szá­ma folyamatosan növekszik a megyében, jelenleg a családok mintegy harmada rendelkezik személygépkocsival. A megye hírközlésének helyzete A hetedik ötéves tervidőszak kezdetén a megyében a táv­beszélő szolgáltatás színvonalát, minőségét az jellemezte, hogy a településeknek mindössze. 15 százaléka, a 9 körzet- központból 4, a hét városból pedig csupán 3 rendelkezett a korszerű távhívás lehetőségével. Az ezer lakosra jutó táv- beszélőhelyek száma az országos átlag felét sem érte el. A koordinált fejlesztések eredményeként az elmúlt év végéig a megye valamennyi körzetközpontjában megteremtődtek az automata távhívás lehetőségei és emellett a települések többségében is javultak a telefonálás és a hagyományos postai szolgáltatások műszaki feltételei. A tervidőszak hátralevő éveiben további 4 települést kap­csolnak be az automata távhívásba, újabb 19 településen pedig a folyamatos szolgáltatás is megvalósul. A legala­csonyabb szolgáltatási színvonalat nyújtó kézi kapcsolású és csupán munkaidőben üzemelő telefonközpontok mind­össze 10 településen maradnak meg. A bekapcsolt főállo­mások száma a tervidőszak végéig több mint 4 ezerrel nö­vekszik. Az ingázók helyzete a megyében A munkaerőkereslet és -kínálat összhangjának megterem­tésében változatlanul nagy szerepe van az ingázásnak. A munkaerő egyhatoda lakóhelyén kívül talál állandó és meg­felelő munkahelyet. 1988 végén az aktív keresők mintegy 17 százaléka (30 ezer fő) nem a lakóhelyén dolgozott. Az eljárók 91 százaléka a megyén belüli településeken talált munkahelyet. Az ingázók 71 százaléka férfi, 29 százaléka pedig nő. A lakóhelyükön kívül dolgozók csaknem négy­tizede 30 éven aluli. Különösen szembetűnő a fiatal életkor a nőknél: az ingázó nőknek több mint 15 százaléka 20 éven aluli. A megyéből eljárók száma .viszonylag alacsony, alig 3 ezer fő. Mintegy 50 százalékuk Gsongrád megyébe (elsősor­ban Békéssámsonról és Tótkomlósról, kisebb mértékben Orosházáról Makóra és Hódmezővásárhelyre), 24 százalékuk Szolnok megyébe (Bucsáról, Ecsegfalváról és Kertészsziget­ről Karcagra), 8 százalékuk Hajdú-Bihar megyébe (Körös- nagyharsány és Biharugra térségéből Komódiba) ingázik. Kisebb számban járnak el Pest és Bács-Kiskun megyébe, valamint néhányan további területre. Az ingázók az egyes népgazdasági ágak között nem azo­nos arányban oszlanak meg. Különösen magas a részará­nyuk az építőiparban (30 százalék), a szállításban és hír­közlésben (28 százalék), valamint a vízgazdálkodásban (25 százalék). Az ingázók aránya és megoszlása természetsze­rűen kisebb azokban a népgazdasági ágakban, amelyekben a munkahelyek területi megoszlása jobban alkalmazkodik a település-struktúrához. Az ingázás természetéből követke­zik, hogy a városokból eljárók aránya alacsony, a megyén belüli ingázók több mint 80 százaléka községi lakos. A leg­jelentősebb vonzásközpont Békéscsaba. Az itt foglalkozta­tottak több mint negyede bejáró (mintegy 8500 fő). A me­gyeszékhely a legerősebb vonzást a közeli Békés városra gyakorolja, ahonnan a bejárók száma megközelíti a két­ezret. Sokan járnak még be Dobozról. Mezőberényből, Új­kígyósról. Szabadkígyósról, Kétegyházáról. valamint Gyu­láról és Orosházáról. Az egyes városok vonzáskörzetét álta­lában nem lehet egyértelműen meghatározni, hiszen egy- egy községből gyakran több másik településre is járnak dol­gozni. Gazdaságunk jelenlegi helyzetében az ingázásra szük­ség van. A munkaerő területi elhelyezkedése nem követheti teljesen a munkahelyek struktúráját. A városi munkálta­tók termelési-ellátási feladataikat nem tudnák megoldani bejáró dolgozók nélkül. Az egészségügyi ellátás helyzete a megyében Békés megye szociális és egészségügyi ellátó rendszere progresszív szervezetű, az ellátás az alapellátástól a járó­betegszakorvosi ellátáson keresztül a fekvöbeteg-gyógvin- tézeti ellátásig Gyulán, Békéscsabán. Orosházán, Mezőhe­gyesen és Szeghalmon biztosított. Házi szociális gondozás minden településen, idősek klubja szolgáltatás a települé­sek túlnyomó részén, szociális otthon Békéscsabán. Béké­sen, Gyulán, Orosházán. Szarvason. Mezőkovácsházán, Ma- gyarbánhegyesen. Medgvesegyházán. Nagyszénáson. Mező- berényben. Körösladányban. Dévaványán. Füzesgyarmaton, Eleken, Okányban és Vésztőn működik. Az ellátást 13 köz­ponti körzeti orvosi ügyelet és 7 mentőállomás segíti. A já­róbetegszakorvosi és fekvőbeteg-gvógvintézeti ellátás — az intézmények befogadóképessége, a közlekedési lehetőségek és a települések igényeinek együttes figyelembevételével — szervezett, időben a helyzethez igazított. A szociális és egészségügyi szolgálatot a távbeszélőrend­szer. a kórházak és központi ügveletek között kiépített sa­ját URH-rádió adó-vevő rendszer segíti. A megyében az utóbbi években kiépült crossbar távhívórendszer jelentősen javította a vezetékes kapcsolatokat, de a kisebb települések távbeszélő-ellátása alig változott, egészségügyi és szociális intézményeink külső vonalkapacitása rendkívül szűkös. URH-berendezéseink elavultak. Ezen gondokat igyekszünk ellensúlyozni a betegbeutazási rend koordinálásával, a kór­házi látogatási idők kiszélesítésével, aminek érzékelhető eredményei vannak az egyenletesebb forgalom, beteg és család kapcsolatának gyógyulást segítő hatásában. A hely­zet tovább javítható a közlekedés-hírközlés és a menetrend­készítés jövőbeni szorosabb egészségügyi koordinációjával. A szociális és egészségügyi intézményrendszer államigaz­gatási teendőit, irányítását és ellenőrzését a tanácsi vb-k szakigazgatási szervei végzik. Szakmai irányítást a szak- felügyelői és csoportvezetői főorvosi hálózat végez. A két irányítási rendszer együttműködik és gondoskodik az egy­másra épülő betegellátási szintek megfelelő kapcsolatáról. A szociális és egészségügyi szolgálat továbbfejlesztésében célunk, hogy az ellátás a lehető legközelebb kerüljön a lakossághoz, saját településéhez. Ezt a programot szolgálja a kétszintű államigazgatási rendszer teljes kiépítése. Előké­szítő és koordinációs vizsgálataink szerint Békés megyében a lakosság szociális gondozási ügyei teljesen, egészségügyi igazgatói ügyei néhány kivétellel — igazgatási társulás for­mában — helyi tanácsoknál intézhetők, a lakosság utazta­tása nélkül. Békés megye egészségügyi alapellátása 1987-ben 2,7 mil­lió, járóbetegszakorvosi ellátása 2,1 millió vizsgálatot vég­zett el. Ez azt jelenti, hogy egy lakos átlagosan 11.5-szer fordult meg a rendelőben, illetve hívott orvost a házához. A kórházakban 68 ezer 162 beteget láttak el. Az alapellá­tás betegforgalmi aránya 55 százalék, ami a személyi és tárgyi feltételek — laboratórium, EKG-diagnosztika, fizi­koterápia — továbbfejlesztésével (korszerűsített egészség- ügyi központok) 60 százalék fölé emelhető. Ennek megol­dása részét képezi megyei ágazati szakmai-műszaki prog­ramunknak. összességében megállapítható: a megyében a közigazga­tással, a hivatásforgalommal és az egészségüggyel kapcsola­tos utazási igényeket a tömegközlekedés a rendelkezésre ál­ló személyi és tárgyi feltételeknek megfelelő színvonalon képes kielégíteni. E tekintetben lényeges és kedvező irá­nyú változás a közeljövőben nem várható, sőt a körülmé­nyek rosszabbodására kell számítani (például a beruházási Tehetőségek további mérséklődése, támogatások csökkené­se, tarifaemelés, üzemeltetési költségek növekedése és más egyéb).

Next

/
Oldalképek
Tartalom