Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-05 / 4. szám

1989. január 5., csütörtök

o

lansiufcfiigA Sárszentmihályi Állami Gazdaság dinnyési nádüzeme megkezdte a nád aratását. Egyelőre a Velencei-tó körül a parti nádat vágják. Az üzem az 1988—89-es évben mintegy 2 millió kévét termel ki a Dunántúl egyes telepeiről és az Alföld néhány vidékéről. A kitermelt nád 80 százalékát tőkés piacokon értékesítik Fotó: Kabáczy Szilárd

Ma még szenzáció, holnap gyakorlati!?)

Biohús a Gyulai Húskombinátból

Az utóbbi években a fejlett tőkés országokban egyre inkább előtérbe került a biokészítmények szerepe. Az elmúlt esztendőben valami megmozdult hazánkban is ebben a témakörben. Jól emlékszem rá, milyen sokan álltak-az őszi BNV-n a Gyulai Húskombinátban gyártott több mint tízféle biohús-ké- szítmény kóstolójánál.

A környezetbarát osztrák Delacon Biotechnik vállalat takarmánykiegészítői, gyógyhatású készítményei teremtették meg a lehetőséget a Delikát-program megvalósulásához. Hol tart ez a program napjainkban? A kérdésre Németh Attila, a Budapesti Húsipari Központ főosztályvezetője válaszolt:

— Valamennyien tudtuk, hogy Nyugat-Európában létezik természetes anyagokból álló élelmiszer. Arról viszont nem sok információnk volt, hogy a piacon mennyibe kerülnek ezek a biotermékek.

az a gép, amelyikre ezt felszereltük. Nem az elektromos előmelegítenek, hanem az üzemanyag előmelegítésének köszönhetően.

— Efnlítene valami konkrét példát, milyen eredménnyel próbálták ki a gyakorlatban?

— A Pankotai Állami Gazdaságban a tüzelőolajmegtakarítás mennyisége eléri az 1 millió 200 ezer forintot. Az ottani mérések szerint a szántó traktoroknál 18-25 százalék, IFA-szerel- vénynél pedig 5,5 százalékos energiamegtakarítás mutatkozott. El lehet képzelni, hogy ha a nagy mezőgazda- sági gépparkokban felmérnénk a lehetőségeket, milyen eredményekre jutnánk. Erre is érvényes, ma különösen, hogy minden fillérre szükség van minden gazdaságban. Csak el kell végezni a szorzást, mennyi gázolajat pufogtatunk el a levegőbe, és az is milyen sokat jelentene, ha 5 százaléknyival kevesebbel el tudnánk végezni ugyanazt a munkát. A környezetvédelmi szempontokról nem is beszélve ...

— Tudnak-e erről ott, ahol kell tudni? — adom visz- sza a szót a műszaki vezetőnek.

— Több állami gazdaságba 'helyeztünk ki a berendezésből kísérletre. A panko- taiak például a teljes gépparkjukat ellátták melegítőberendezéssel. Nemrégen kaptuk meg az elektromos

Egy dolog volt biztos, nevezetesen, hogy a hasonló termékeknél magasabb az ára ezeknek a készítményeknek. Ezért határoztuk el, hogy a Gödöllői Agrártudományi Egyetemmel, valamint négy húsipari vállalattal, a Gyulai Húskombináttal, a szekszárdi, a kaposvári, és a Szabolcs-Szatmár megyei vállalattal együttműködünk a program végrehajtásában. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem tangazdaságában hizlalják ezeket a gyógyszer- és kémiai anyagtól mentes takarmánnyal táplált sertéseket. Csak növényi kivonatokat használnak táplálásukra. Az idén szeretnénk, ha exportbevételhez jutnának az eladott biosertésekért válla-, lataink.

Megkérdeztük Dékány Ferencet, a Gyulai Húskombinát termelési és kereskedelmi igazgatóját is a témával kapcsolatban :

— Körülbelül két éve fogminősítését, tehát ezután majd jobban tudjuk forgalmazni.

Megmentett fóliák

— Hallottam, hogy kitaláltak valamit a hánykódó és félelmesen „szaporodó” műanyag fóliák, zsákok ellen is.

— Nemcsak műanyag mű- trágyás zsákok, hanem maholnap mindenfajta síkfólia nagyon nagy gondot fog jelenteni — egészíti ki László Béla kérdésemet. — A polietilén, különösen ha a földbe kerül, nem bomlik el. így a földjeink szánthatatlanná válnak, ha ezekkel elszeny- nyeződnek. Ha ebből csak 50 százalékos alapanyagot tudunk csinálni, akkor óriási mennyiséget tudunk megtakarítani, illetve újrafelhasználni.

Meg kell jegyeznünk, hogy a fóliákhoz szükséges import alapanyag beszerzése egyre nagyobb gond. Nagyon nehezen jutunk a polietilénhez, újabban csak nyugatról. így aztán minden felhasználó kapva kap az alkalmon, ha az úgynevezett regranulátumot elő 'tudjuk állítani.

Más: a szőlőpermetező

szórókereteinkkel 40 százalékos szertakarékosságot lehet elérni úgy, hogy 35-40 százalékkal jobb fedettséget ad a permetezésnél. Ezt a licencet egyébként a Veszplalkozunk a bio-témával. Külföldön, mint ismeretes, először a növényi bioanyagok kerültek levezetésre. Később az állati termékeknél is megpróbálkoztak ezek előállításával. A tavalyi őszi BNV előtt harminc sertést vágtunk le, és készítettünk el különböző formában. így a BNV-n a Delikát-program keretében külföldi partnereink megkóstolhatták a tar- ja-roládot, a sonkaféléket, a karaj-roládot, a debrecenit és a Bacon-szalonnát. Néhány tőkés érdeklődő mintát is vitt a termékekből, de eddig még senki nem jelentkezett konkrét piaci ajánlattal. Mint említettem a tartási technológia miatt, az ilyen készítményeknek az ára mindenképpen magasabb lesz a hagyományos előállításúa- kénál. Ebben az évben egyébként tovább folytatjuk a bioprogramot és keressük a megfelelő piacot.

v. 1.

rémi Mezőgép megvásárolta tőlünk, de elégedetlenek vagyunk, mert nem látjuk terjedni ezeket a kereteket.

— Valamelyik kísérletükben Orosháza is érintett?

— Nagyon nehezen tudjuk megvalósítani a nedves, pépes anyagok bevitelét a takarmánygranulátumba. Ez egy másik kísérletünk. Laboratóriumi körülmények között teljes sikerrel elvégeztük. Kicsi géppel 50-80 mázsa anyagot sikerült is előállítani az Orosházi Állami Gazdaságban. Az állatok igen jó étvággyal, nagy szeretettel fogyasztották... Valami miatt a műszaki próbákat nem tudjuk végrehajtani az üzemekkel. Egyelőre nem találjuk még az okát. Nagyon valószínű, hogy minden keverőüzem szigorú terv szerint gazdálkodik és dolgozik. Nem tudja nélkülözni azt a pár órát senki, amivel mi kísérletezhetnénk. Ezért állunk ezzel, az ilyen fontos, jelentősnek ígérkező témával. Referenciaüzemet keresünk. Étrendi szempontból és a gazdaságosság miatt is érdemes lenne ezzel a dologgal tovább foglalkozni.

* * *

Volt még sorolnivaló. Kész újítások, félkész ötletek várják a sorukat. Abban maradtunk, hagyjunk máskorra is. Talán a többszörös figyelemfelkeltés többet segít az innováció sanyarú sorsán — a mi vidékünkön is.

Sikeres

exporttermék

Két év alatt megháromszorozta tőkés exportját egyik legkorszerűbb termékéből, az úgynevezett cirko- zit típusú kádkőből a Mosonmagyaróvári Timföld- és Műkorundgyár, így tavaly már 1100 tonnát értékesített a nyugat-európai, a közel- keleti és a tengerentúli piacokon. A speciális tűzálló anyagot, amelyet üvegolvasztó kádak bélésanyagául használnak, Magyarországon kizárólag a Motim gyártja; a világtermelés 3-4 százalékát állítja elő belőle. A termék minőségének javítása érdekében kísérleti üzemet hoztak létre saját kutatási eredményeik fel- használásával. A gyártási eljárást részint a technológia egyes fázisaiban korábban már kipróbált ismeretek együttes alkalmazásával, részint új kutatási eredmények felhasználásával újították meg, ennek eredményeként javult a termék méretpontossága és korrózióállósága. Az előbbi garancia arra, hogy az üvegolvasztó kádakban fugázó anyag nélkül egymás mellé illesztett kövek résein ne folyjon ki az üvegolvadék, az utóbbi pedig az olvasztás közben jelentkező kémiai és fizikai hatásokkal szembeni ellen- állóságot fokozza.

Az üzemben tavaly 4000 tonna cirkozit típusú kádkövet állítottak elő, s ennek több mint egynegyedét — az előző évi tőkés exportmeny- nyiség dupláját — szállították az NSZK-ba, Olaszországba, Finnországba, továbbá az Egyesült Államokba és a közel-keleti országokba. Hasonló mennyiségben adtak el belőle a hazai felhasználóknak, a többit a szocialista országokban, főként Csehszlovákiában és Lengyelországban értékesítették. Az idén a tervek szerint kismértékben fokozzák a gyártást, és a tőkés eladások további növelésével számolnak.

Befejeződött az erőmű rekonstrukciója

Befejeződött a nagyrekonst- rukciő az inotai November 7. Erőműben; csaknem egymilli- árd forintos költséggel öt kazánt felújítottak, s ezzel legalább 25 évvel megnövelték várható élettartamukat. Olyan technológiát vezettek be, amely különböző minőségű szenek fel- használására is alkalmassá teszi a berendezéseket.

Mert bizony a beszélgetés további része nem nagyon győzöt't meg arról, hogy az újítókedv és -szándék túl nagy megerősítést kapna viszonyaink között. Még mindig rengeteg a kötöttség, nehézkesség, a bürokratikus tekervényezettség. Ezzel szemben a természetes, „józan paraszti”, eredeti gondolkodás sajnos tanácstalanul áll legtöbbször. Ha nem csüggedten! Ki tudja, miért? És még mindig miért? Miközben az irányelvek, a programnyilatkozatok éppen hogy mást mondanak.

Nem lehetne-e, nem kel- lene-e ezeknek az „agytulajdonos” és még mindig lelkes embereknek országosan is, központilag megadni az ösztönzést és kedvet? Valahogy úgy, mint itt, a szak- szolgálaton, „házon belül”: lehetőséget, becsülést és bizalmat, mert úgy tűnik, ez megnyugtatóbb hitel lenne, mint azok, amiket kívülállókra bízunk. Azért is, mert ezeknek szellemi fedezete „házon belül” is meglenne.

Lehetne . .. Lenne . . . Kellene ... Még mindig feltételes módban beszélünk, pedig immár az idők nem engednek feltételeket. Nincs idő gondolkodni. Nem jó már az a frázis sem, hogy „tenni kell!". Csak engedni kellene, hagyni a friss szellemet, az értelmes újító szándékot.. .

(Vége)

Pleskonics András

A sírás nem elég a boldoguláshoz

n három napon át tartó decemberi Országgyűlésen csaknem félszáz képviselő mondta el véleményét, pro, vagy kontra álláspontját a jövő évi költségvetés-tervezetekről. Feltűnt, hogy a mezőgazdasági üzemekben dolgozók, s vezető beosztásúak képviselői gondolataikkal nem a költségvetési tervjavaslatokhoz kapcsolódtak. Inkább arról beszéltek, milyen súlyos válságban van az agrárágazat. Hogy várhatóan 1988-ban az üzemek csaknem fele veszteséges lesz. Sok helyütt olyan súlyos alaphiánnyal zárnak, mely lehetetlenné teszi az idei újrakezdést.

Egyre több fórumon hangzik el a vészjelzés: veszélyben az agrárágazat! Sőt kisebb-nagyöbb helyi, vagy országos szervezeteknél határozatok, javaslatok születnek arról, mi a megoldás kulcsa. Ám valamennyi elképzelés — eddig legalábbis —, csupán a felülről méltányolt kedvezményekért és megkülönböztetett bánásmódért esdeklik. Kevés az olyan elképzelés, mely új, eredményesebb termelési, és szervezési koncepciókhoz kér segítséget, támogatást. Márpedig ez kellene, mert csak így lehet orvosolni a bajokat. Természetesen nem elvitatva az agrárolló évek óta sújtó negatív hatásait.

Feltűnő az is, hogy nincs egységes álláspont. Minden szervezet, legyen az helyi, vagy országos érdekképviselet, alternatív vélemény, vagy központi követelmény a maga platformjáról szemlélve egyoldalúan hirdeti álláspontját, fogalmazza meg agrárpolitikai nézeteit. Egyelőre azonban nincs véleménye, hangját sem hallatja a mezőgazdaságban dolgozó szövetkezeti tagság. Talán az utóbbi évek rossz beidegződései, s a félelem az ok. Sok szövetkezeti tag kényszerül megválni tulajdonközösségétől, bár jóllehet, formálisan nem követhető nyomon az egyoldalú munkaviszonymegszüntetés. Ügy tűnik, jelenleg csupán néhány száz ember véleményét hallhatjuk. Egymásnak ellentmondó álláspontok miatt teljes a nézetek káosza. Lehetetlen eligazoni. S nem lehet tudni, melyik vélemény mögött milyen érdekek, milyen lobbik rejtőznek.

Egy azonban tény, divat lett sírni, panaszkodni, vádolni az elmúlt évek pénzügyi és gazdaságpolitikai intézkedéseit. Csakhogy ebből megélni a jövőben nem lehet! De főleg nem gondtalan megélhetést nyújtani a mezőgazdaságban dolgozóknak. Egyre kevesebb vezető gondolkodik, töri a fejét, gazdasága, vagy szövetkezete megújulása érdekében. Kényelmesebb és látványosabb országos méretekben bírálni, s hadakozni.

Ám, eddig legalább elmondhattuk, hogy a tagság véleményét, szándékait — mégha egy szűk vezetői rétegét is — tükrözték a szövetkezet saját gazdasági, és szociálpolitikai döntései. Ma azonban félő, hogy a tagság és a vezetés teljesen elszakad egymástól. A szövetkezetekben csaknem formálissá válik a belső szervezeti és politikai élet. Mert a nyíltságot, az önálló véleménynyilvánítást korábban meghallgatás után általában retorziók követték ...

A

kifelé mutogatás helyett inkább befelé, haza kellene fordulni. S az oly sokáig eredményesen működő agrárüzemekben, főleg a szövetkezetekben megteremteni az igazi demokráciát és érdekeltségét. Ha kell, egy kicsit lemondva a hatalomról, s presztízsvesztesként is reális terveket alkotni, dolgozni, termelni a jövő piaci igényeinek megfelelően. Mert a gazdaság liberalizálására és a néhány év múlva megújuló közös piaci árucsere-forgalom lehetőségeire nem felkészülni az ország bizonyos térségeiben .behozhatatlan gazdasági lemaradással járhat.- rg Új helyszínen a gépkocsik vámkezelése

Tegnap délutánig mintegy 120 személyautót vámkezeltek az új vámszabályoknak megfelelően. (Mint ismeretes, január 1-jétől lényegesen kedvezőbbé váltak a magánforgalomban behozott személyautók vámjai.)

A 7-es számú vámhivatalnál elmondták, hogy a jelenleginél nagyobb forgalomra számítottak, s erre föl is készültek. Ennek megfelelően kibővített apparátussal várják az ügyfeleket. Egyidejűleg a vámkezelés helye is megváltozott: ezentúl nem a X. kerület Gergely utcába, hanem a Hungária Biztosító Budapest

XIV. kerület, Gvadányi út 69. szám alatti telephelyére kell vinni a magánforgalomban külföldről behozott autókat.

Az új helyen a félfogadási idő hétfőn és szerdán 8-tól 17.30-ig, kedden és csütörtökön 8-tól 15.30-ig, pénteken pedig 8-tól 12 óráig tart. A vámkezelést kérőknek a főbejárati kapunál lévő diszpécserszolgálatnál kell jelentkezniük. Az ügyfeleknek az eddigi tapasztalatok szerint körülbelül 50 percet kell eltölteniük a Gvadányi úton. ahől naponta 100-120 kocsi vámkezelésére készültek fel.

A Vám- és Pénzügyőrség a -Gvadányi utcai telepen az elmúlt napokban 120, többségében új autót vámkezelt