Békés Megyei Népújság, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-02 / 103. szám

1988. május 2., hétfő-ben láttuk, megkérdeztük: Csak áldozatvállalás az anyaság? Megnyitották a VI. Országos Alkalmazott Grafikai Biennálét Három fődíjat és hat különdíjat osztottak ki május else­jén, vasárnap délelőtt Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeumban, ahol dr. Sümegi György, a Művelődési Minisz­térium osztályvezetője nyitotta meg a VI. Országos Alkal­mazott Grafikai Biennálé kiállítását, valamint az ezt meg­előző biennálé fődíjasainak tárlatát. Dr. Sümegi György megnyitó szavaiban szólt Békés megye nyomdaművészeti hagyományairól és arról, hogy az alkal­mazott grafikai bien.nálék jó terrénumot találtak Békéscsa­bán. A megnyitó után Molnár Kálmán grafikus a Művelődési Minisztérium, Poszpisek Márta grafikus a Békés Megyei Ta­nács, Árendás József grafikus a Békéscsabai Városi Tanács 20-20 ezer forintos fődíját vette át a felajánlók képviselőitől. Különdíjakat azSZMT, a Képző- és Iparművészeti Lektorá­tus, a Művészeti Alap, a Magyar Hirdető, a Magyar Rek­lámszövetség és a Képző- és Iparművészek Szövetsége adott a zsűri által arra érdemesített kiállító grafikusoknak. A 71 grafikusművészt bemutató kiállítás felvonultatja mindazokat a grafikai műfajokat, amelyekben az alkotók te­vékenykednek, s amelyek ma a legdivatosabbak. (—n) Fotó: Fazekas Ferenc Ma adásnap a Lencsésin — Lapszél ----------­Az interjú Olvasok egy interjút, az­tán Madách szellemiségén is okulva kijelentem: „ké­telkedem, tehát vagyok”. Mielőtt azonban különö­sebb meglepetést keltene ez az eléggé szokatlan gon- dólati manőver, miniszter- elnökünk spiegelbeli inter­jújából írok ide pár szót: „Csak aki kételkedik, az képes új válaszokat talál­ni.” Nos, itt állunk tehát a „kételkedés horizontján” és szétnézünk magunk körül. Nézzük a naptárt is közben, és nem kételke­dünk abban, hogy Í988-at mutat: az interjú és a Ma­dách szellemiségéből is következő tanulság (hely­zetmagyarázat) évszázado­kat áthidalva cseng össze, minden kétségen felül­emelkedve bizonyítandó, hogy csak az az ember ké­pes új válaszokra, akiben nem uralkodik el a gondo- lattalanság, a rózsaszín il­lúziókkal ékesített konfor­mizmus. Aki képes arra, hogy megvívja (először is) önmaga gondolati csatáit, aki biztos abban, hogy a kételkedés hibákat feltáró ereje messzebb vezet, mint a lelkesedéssel díszített üres optimizmus, melyből darab ideig olyan jól meg­élhetett a könnyebb erköl­csű honpolgár. Mi több: pompásan megélhetett, az ügyesebbje pedig jobbnál jobb „helyekre” fészkelte be magát, melyeket meg­tartani ugyancsak lelkese­déssel díszített üres opti­mizmussal lehetett a leg­hatásosabban. Egy ideig. Mert történt (miként a mesében), hogy egyszer csak valaki elkez­dett kételkedni a Nagy Mű hibanélküliségében, (Ma­dách is az emberért és nem az ember ellen), most meg (olvasva az interjút) a homlokunkra csapunk: hát ez az! Ezt mi is így gondoljuk, ezt mi is így szeretnénk, ezt mi is így akarjuk! Persze, jut eszünkbe, nem úgy, ahogy a szellemes szójáték mond­ta ki volt: „Fogjuk meg. barátaim, és vigyétek!.. .” Mert ha csak úgy próbá­lunk tenni ezt-azt, hogy tesszük is, meg nem is; ha csak úgy megyünk elő­re, hogy egy lépés tovább, ugyanannyi vissza: akkor bizony az izgalommal ol­vasott interjú lényege sik­kad el. Régi és még régebbi május elsejék emlékeit idé­zem. A szépeket, a lelkese­ket. az andalítókat, a dia­dalmasakat. Ilyenek voltak. Eszembe jutnak a nagy .üd­vözlések, a májusi égbolt alatt röpködő számok, a tonnák, méterek, forintok milliói. Eszembe jutnak a gondolattalan gondolatok, a betervezett elégedettség. „Mi hosszú időn át túlsá­gosan elégedettek voltunk sikereinkkel, s ezért most fizetnünk kell”. Ez is egy mondat a miniszterelnök spiegelbeli interjújából. Olyan mondat, melyet vé­gig nagybetűkkel kellene kiszedni itt, ebben a jegy­zetben, mely végül is nem akar mást, mint elszórni egy-két gondolatmagot ar­ról, hogy miféle küldeté­sünk is van Európának ezen a kis részén, melyet úgy hívnak: Magyaror­szág. Hogy mivel tarto­zunk azoknak, akik ezt már soha nem kérhetik számon tőlünk, és mivel azoknak, akik reggelenként óvodába tipegnek és ne­vetésük egy világgal fel­ér. Igen, a gondolatokat sze­retném dicsőíteni, most, május elseje után pár órá­val, a nehéz vitákban kris­tályosuk gondolatokat, melyek — szülessenek bár a kételkedés új válaszaiból — mindenkiért születnek. Hogy az a szójáték is úgy hangozhasson végre: „Fog­juk meg, barátaim, és vi­gyük!” Sass Ervin Sajátos, speciális formáját választotta az anyáknapi megemlékezésnek a „Hét” stábja. Olyan asszonyokat szólaltattak meg, akik örök- befogadás útján kívánnak — olykor kemény harcok árán is — anyák lenni. Ilyen fontos lenne: gon­doskodni valakiről, szeretni, becézni valakit, aggódni ér­te és bosszankodni, ha szó- fogadatlan? Egyáltalán csak áldozat az anyaság vállalá­sa — ahogy ilyenkor anyák napján mondani szokás — vagy kapunk is a gyerekek­től valamit? Ezekkel a kér­désekkel kerestük fel a há­rom kislányát egyedül ne­velő Szabóné Hangyái Évát, akit a békéscsabai sportcsar­nokban egy családi vetélke­dőn ismertünk meg. anyák napja délutánján. — Az ikrek három, Ildi, a nagylányom ötéves volt, mikor egyedül maradtam . . . — Nem lehetett könnyű a helyzet. Mégis úgy érzi, hogy nem csak adott, de kapott is gyermekeitől? — Nem hiszem, hogy van anya, aki másként gondol­kozna. Először is nagyfokú önállóságot köszönhetek ne­kik, hisz enélkül hogyan is vállalkozhatnék a nevelé­sükre. És megtanítottak ■ a még nagyobb önkontrollra, arra, hogy figyeljek magam­ra. hogy úgy viselkedjek, be­széljek, cselekedjek még otthon is. hogy az ő nyilado­Eddig is hagyomány volt,- hogy a Balassi néptánc­együttes a táncművészeti vi­lágnap alkalmából bemuta­tót tartott a megyeszékhely néptánckedvelő közönsége előtt. Ezúttal a Megyei Mű­velődési Központ és a városi sportcsarnok közös rendezé­sében egy még nagyobb sza­bású — sportcsarnokbeli — ünnepi előadást tartottak, melyen rajtuk kívül fellé­pett a Rábai úttörő nép­táncegyüttes, valamint a gyulai szövetkezetek Körös táncegyüttese és Cimbora utánpótláscsoportja. A mű­vészeti vezetők — Born Miklós, Sztankó Károly és Gyalogh László — nem akármilyen tánccsokrot nyújtottak át a népes néző­seregnek. A zenekari nyitányt, s a műsor rendezőjének — Born Miklósnak — világnapi kö­szöntőjét követően a békés­csabai kisdobosegyüttes tá­péi táncokat adott elő. Az­tán a „balassások” léptek a színpadra a Keménytelki táncok című koreográfiával. Ez már igazi, felnőtt pro­dukció volt. Aztán egy „kalocsai, a kis­dobosok előadásában, s már következhetett is a „Körös” beköszönése. A Kerek az én kalapom című koreográfiá­ban bizonyították a lányok: nem is olyan nehéz a fiúk táncát eljárni. Kár, hogy a zenekar és a táncosok közt kicsit nagy­nak tűnt a távolság — ze­zó, s egyre kritikusabb tudatukban is helyes, köve­tendő legyen ez a viselke­dés. — Mit kapott még ezek alatt a nem éppen könnyű esztendők alatt, hiszen na­gyobb lánya már 11 éves, a kicsik pedig kilencedik „évü­ket tapossák”? — Megtanítottak örülni. Megtanították, hogy azt a jót fogadjam el, amit nyúj­tani tudnak. Az egyik in­kább ügyes, a másik okos, a harmadik meg hízelgő, olyan szeretettel, lágyan tud si­mogatni, hogy csoda. És meghitt perceket is adnak. Mikor reggel ébresztem őket, Ildi — aki már lassan ak­kora, hogy feldönt, ha az ölembe ül — hozzám bújik és úgy szundikál egy ki­csit. — Mondják, s magam is úgy gondolom, minden kor­nak megvan a maga szépsé­ge ... — Igen. Mikor picik vol­tak, meghatott nélkülözhe­tetlenségem gondolata. Az­után érdekes volt végigkí­sérni látványos fejlődésüket, s a lassú elszakadást. És ha már itt tartunk, aki gyerme­ket vállal, legalábbis a re­ményt megkapja, hogy öreg­ségére nem marad egyedül. Hogy lesz, aki rányitja az ajtót... És ha egyszer már nem él, valahol a gyerme­keiben folytatódik az élete. N. Á. ne s lépés nem mindig szólt együtt —, de azért jól szó­rakoztunk. És a műsor pergett, egy­re pergett... Láttuk a Ba­lassi „Szegényes”-ét, a Cim­borák „Tente babá”-ját és hallhattuk Sebestyén Márta szólóénekét, mely valami csodálatos, meghitt hangu­latot varázsolt a sportcsar­nokba. És ettől kezdve már egyik ámulatból a másikba es­tünk. A „Villőt”, a „Mindig újra” című koreográfiát, majd később a „Méhkeréki táncok”-at — In memóriám Nyisztor György — már együtt adta elő a két nagy­együttes, fantasztikusan szé­pen, látványosan. Aztán a Rábai is bizonyí­tott, a Szatmári táncok elő­adásával, amit az imént a Cimbora: van utánpótlás, nincs okunk az aggodalom­ra, ha a megye néptánc- mozgalmának jövőjére gon­dolunk. És „miből lesz a cse­rebogár” — mikor a kicsik a nagyokkal együtt inprovi- záltak teljes odaadással, végleg elszállhatott minden aggályunk, még ha az imént köszöntőjében Born Miklós némi aggodalommal beszélt is e mozgalom jövőjéről. Mert a műsor utolsó szá­mai, a Székely verbunk, a Sárközi karikázó és a Tán­cok Székről teljességgel meggyőztek bennünket: a népitánchagyományok ápo­lása jó kezekben, van. N. A. A békéscsabai közösségi felevízió 19 órakor a Kép­újsággal kezdi ma az adást, majd rajzfilm-összeállítás következik a gyerekeknek. 19.30 órakor a márciusi szer­kesztett műsort láthatják a nézők, amelyben beszámol­nak a városi tanács köztisz­tasággal kapcsolatos ülésé­ről, a Ki mit tud? megyei döntőjéről, a Pásztor utcai elhagyott teherautó esetéről, összeállítást sugároznak má­jus 1-ről és az elmúlt hónap jelentősebb sporteseményei­ről. A műsor fő témája: a fiatalok szórakozási lehető­ségei, igényei a lakótelepen és a városban. Az ifjúság különböző rétegeit képvise­lők nyilatkoznak és az ügy­ben illetékes közművelődési intézmények vezetői, vala­mint a városi ifjúsági sport­osztály, a KISZ-bizottság képviselői mondják el véle­ményüket. 20.40-kor a Hegyen, völ­gyön című színes magyar természetfilmet vetítik. Az adást a' Képújság ismétlése zárja. A műsor ideje alatt él a 21-140-es telefonszám, amelyen a nézők közölhetik észrevételeiket és témaja­vaslataikat. Dél-alföldi Magazin a 2-es csatornán A Dél-alföldi Magazin ma, hétfőn este a 2. csatornán 20 órakor jelentkezik. A műsorban részleteket láthatnak a szegedi nagyszínház­ból, a 125 éves szegedi kórusmozgalom gálahangversenyéről. Ellátogatnak egy karrieriskolába és Egyiptomba is két dél­alföldi amatőr csillagász segítségével. A „Megkérdeztük” ro­vatban egy élelmiszerbolt megszűnésének okait keresik és beszámolnak a kiskunhalasi nemzetközi lovasversenyről is. A Dél-alföldi Magazin mai műsorát Gellérfy László szer- I késztette és Fűzik János vezeti. Szeghalom (66) 11-626 Szeghalmon pénteken üzembe helyezték az ezer állomásos konténer központot, amelyet bekapcsoltak az 'országos távhívó hálózatba. Véletlenszerűen kiválasztottunk egy nevet a tele­fonkönyvből, megtudtuk az új számot is a 09-en, s már tár­csáztunk is. A vonal túlsó végén azonnal jelentkezett a hívott fél: dr. Lóránt Gyula. — A telefonkönyvből annyit tudtunk meg önről, hgoy orvos. Szabad kérdeznem, hol dolgozik? — Az utókezelő kórház igazgató főorvosa és ,a belgyógyászati osztály vezetője -Vagyok. — Munkájában hoz-e változást az a tény, hogy bekapcsolták az önök városát is az országos távhívó hálózatba? — Természetesen! Jelentősen megkönnyíti a kapcsolattartást a társintézményekkel. Korábban volt, hogy betegátvétel, vagy egyéb ügyek miatt, reggel 8 órakor meghívtuk Gyulát, és csak déli 12 óra körül jött be a hívás. Addig az irodában kellett várni. Szóval nagyban megkönnyíti munkánkat a távhívás. — Magánéletében mit jelent a változás? — Nézze: a feleségem szülei és ,az én szüleim is idősek. Bu­dapesten élnek és ‘van telefonjuk. Kell ennél többet mon­danom? — Ki volt az első, akit Ifelhívtak? — Előbb az apósommal, aztán a szüleimmel beszéltünk. Fél perc alatt sikerült) kapcsolatot teremtenünk velük. Nagy volt az öröm, mikor elmondtuk, hogy ezentúl pillanatok alatt hív­hatnak minket... , — És önöket ki hívta először? — Sok rokonunk él az ország más területein. Egy szegedi hozzátartozónk volt, akinek sikerült megelőznie minket. Mert igyekeztünk ^nindenkivel tudatni az új telefonszámunkat, ame­lyen hívhatnak (minket... i\r A Világnap a sportcsarnokban HÍREK MA: ZSIGMOND NAPJA A Nap kél 5.26 — nyugszik 19.57 órakor A Hold kél 21.05 — nyugszik 5.10 órakor ÉVFORDULÓ Százhúsz éve született Ro­bert Williams Wood (1868— 1955) amerikai fizikus. idűjArós Az elmúlt ünnepi hétvégén az évszaknak megfelelően alakult megyénk időjárása. Jelentős fel­hőzet csak a vasárnapra vir­radó éjszaka borította az egét, ám csapadék ebből sem hul­lott. Mindkét napon 10-11 órán át sütött a, nap, és a nappali órákban megélénkült a déli­délkeleti szél. Reggelenként 7—8, kora délután 20—22 fokot jelez­tek a hőmérők — kaptuk a tá­jékoztatást Szudár Bélától, a Békéscsabai Meteorológiai Állo­más ügyeletesétől. Várható időjárás hétfő estig: általában napos idő várható, csak délutánonként növekszik meg kissé a gomolyfelhőzet, eső azonban nem valószínű. A déli, délnyugati szél napközben sok­felé élénk, sőt néhol erős lesz. Hajnalban 6, 11, hétfő délután 20, 25 fok között várható a hő­mérséklet. Hírügyeletünk 19 óráig hív­ható; a tele- ttm AA|| fonszámunk: fc/"ODÚ Hírügyeletes: Pénzes Ferenc — KAMARAEST BÉKÉS­CSABÁN. Az Országos Fil­harmónia ma, május 2-án este 7 órai kezdettel rendezi meg Békéscsabán idei har­madik kamarabérleti hang­versenyét. A zeneművészeti szakközépiskola Bartók ter­mében Bach-, Telemann-, Schumann- és Brahms-mű- vek csendülnek fel. Énekel Sajdy Júlia. A műsorban közreműködik Alföldy-Bo- russ Eszter fuvola-, Juhász Edit gordonka-, Kiss Sándor klarinét- és Nagy Csaba oboaművész. Csemballón és zongorán kísér Huszár La­jost — A KORONA PÓDIUM vendégjátékát láthatják az érdeklődők „Mielőtt Csillag lettem ...” címmel holnap, május 3-án este 7 órai kez­dettel Békéscsabán a me­gyei könyvtárban. Siposhe- gyei Péter: Viszockij élet­drámája kerül a közönség elé Hegedűs D. Géza előadá­sában. Közreműködik Mikes Lilla és Gebora György kar­nagy. — SZARVASON május 3- án, holnap délután 4 órától 6 óráig ingyenes jogi tanács­adást tartanak a Hazafias Népfront városi bizottsá­gán, a Szabadság u. 36. sz. alatti székházban. — A BÉKÉSCSABAI román klubban Márk György, a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének főtitkára számol be ország- gyűlési képviselői tapaszta­latairól május 2-án, ma dél­után 17 órától Békéscsabán az ifjúsági és úttörőházban. Anyakönyvi hírek GYOMAENDRÖD Házasságkötés: Sipos Judit (Ecsegfalva) és Pajti Péter Zoltán (Ecsegfalva). Születések: Bohrát László és Gonda Má­ria íia József, Győrfi Ferenc és Putnoki Erzsébet fia Ferenc, Ar- gyelán Péter, és Gellai Anikó fia Péter, Juhász Mihály Ist­ván és Hajdú Ilona fia Gábor (Dévaványa), Lánczi Mihály és Nyíri Ilona Aranka leánya Ilo­na (Dévaványa). SZEGHALOM Házasságkötések: , Dávid Etelka (Körösladány) és Szatmári Sándor (Körösladány), Kiss Margit Magdolna (Kertész- sziget) és Bállá Imre (Tetétlen). Halálozás: Keresztesi Károly (Körösla­dány), Török György (Zsadány).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom