Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-20 / 43. szám
1988. február 20., szombat o Mién? Nem tárcsázhatjuk New Yorkot? Két esztendeje, 1986 tavaszán kezdték meg a békéscsabai telefonközpont bővítését, és őszre be is fejezték a munkát, mellyel a központ alkalmassá vált arra, hogy a nemzetközi távhívás rendszerébe bekapcsolhassák. Erre azonban a mai napig nem került sor, s hogy miért nem, azt a Magyar Posta általános elnökhelyettesétől, Doros Bélától kérdeztük meg. — ön a megye vezetői és a Magyar Posta közötti 1986- os egyeztető tárgyaláson ígéretet tett arra, hogy 1987-ben Békéscsabát is bekapcsolják a nemzetközi távhívás rendszerébe. Ezt jórészt a tőkés piacokra exportáló vállalataink érdekében régóta szorgalmazza a megye. Ennek ellenére, mégsem tárcsázhatunk a határon túlra . . . — Megvallom, nagyon restellem a dolgot, ám ez nem változtat a helyzeten, miszerint a közeljövőben technikailag lehetetlen Békéscsaba bekapcsolása. Hogy megértse miről van szó, el kell mondanom a következőket: ahhoz, hogy Békéscsabáról például Londonba lehessen telefonálni, nem elegendő csak Békéscsabán fejleszteni, hanem a budapesti központot is bővíteni kell, mivel az összeköttetés ezen keresztül létesül. A rendszerbe csak úgy szabad beavatkozni, ha a szándékokat összehangolják. A békéscsabai központ bővítését a szegedi igazgatóság előzetesen és hivatalosan nem egyeztette a posta távközlési szakosztályával. Erről egyébként, amikor a megye vezetőinek az előbb említett ígéretet tettem, még nem tudtam, úgy hittem, a dolgoknak ez a része rendben van. — Ezek szerint a „vonal másik végén”, a budapesti központban nem tudtak arról, hogy Békéscsabán milyen fejlesztések folynak, Így nem is számoltak ezzel az igénnyel. Nem fér a fejembe, hogyan lehet egy Ilyen fejlesztést ,teltitkolni”, és főként miért? egyeztették. A nemzetközi távhívó központ kapacitása a négy új belépővel telítődik. Egy hasonlattal élve, ha a híd teherbírása mondjuk 10 tonna, nem lehet 14 tonnával ráhajtani, illetve lehet, de kockázatos, összeomlik a híd. — Békéscsaba a szegedi igazgatóságunkhoz tartozik, mely bizonyos nagyságrenden (50 millió forint) belül az előírásoknak megfelelően maga dönt a beruházásokról. Az egyeztetés persze az esetek többségében ilyenkor sem kerülhető el. Kétségtelen, hogy az igazgatóság illetékes műszaki szakembere hibát követett el, s ehhez a postaközpontban is talált „partnert”. Az ő felelősség- revonásuk már megtörtént. És hogy miért nem egyeztettek? Mert lehet, hogy akkor a nemzetközi távhívást célzó fejlesztésre sor sem került volna. Így kész helyzetet teremtve biztosabbnak tűnt a dolog, tekintve, hogy kétszer már „bejött a manőver”, Kecskemét és Hódmezővásárhely bekapcsolását is így érték el. I — Ha nem mulasztják cl a fejlesztést egyeztetni, akkor most bekapcsolnák Békés megyét a nemzetközi távhívásba? — Nézze, erre most köny- nyen válaszolhatnám, hogy igen, de nem teszem. A békéscsabai fejlesztéssel körülbelül egy időben Szolnok, Kaposvár, Szombathely -és Veszprém is hasonló beruházásba fogott, ők azonban a megfelelő előkészítéssel tették ezt. Tehát, az ő bekapcsolásukkal számoltak a nemzetközi távhívó központ bővítésekor. Békéscsabát csak 1986 szeptemberében — Tehát öt központ semmiképpen sem kapcsolódhat a rendszerbe, viszont, ha idejében egyeztetnek a szegediek, akkor sem biztos, hogy Békéscsaba bekerül a szerencsés négy közé. Eltűnődhetünk viszont azon, hogy az egyébként is ked- vezetölen helyzetű megyénk ismét háttérbe szorult. Nem ismerhetjük a posta műszaki kulisszatitkait, el kell fogadnunk, hogy például Kaposvárnak, vagy Zalaegerszegnek jogosabb az igénye a mienknél. Mégis, mire számíthatunk? Bővül-e a nemzetközi távhívóközpont citása a közeljövőben? — A legutóbbi bővítés 1987 novemberében fejeződött be. A további fejlesztés, bizonyos csúcstechnikát képviselő berendezések, egységek behozatalától függ, melyeket jelenleg nem vásárolhatunk meg. A régi módszerekkel nem szabad fejleszteni, a crossbar rendszer drága, ráadásul már elavult,- és keveset tud. Csak az elektronikus telefonközpont létrehozása jöhet szóba. Ez azonban, mint fejlett technikát hordozó termék, a CO- COM-listán szerepel. (A fejlett tőkés országok ezen listája azokat a csúcstechnikát képviselő termékeket tartalmazza, amelyeket egyelőre tilos a szocialista országoknak eladni.) Ha ez lekerül a tilalmi listáról, s erre van remény, megvalósulhat egy teljesen új távhívó központ belföldre és külföldre is. Leghamarabb 1989 első félévében válhat valóra e fejlesztés, természetesen a COCOM-lista függvényében. — Vagyis csupán a kelet- nyugati kapcsolatok enyhülésében bízhatunk. Ehhez most már külön megyei érdekünk fűződik. Addig is, lehetséges-e mindössze néhány nagyobb exportőr bekapcsolása a rendszerbe? — Ennek lehetőségét idén januárban vizsgáltuk. A válasz egyértelmű: nem. Ez ugyanis negatívan befolyásolná a nemzetközi távhívás minőségét, a rendszer túlterhelné válna, gyakorlatilag foglaltak lennének a vonalak. De megvizsgáltuk Békéscsaba közvetlen kezelői (félautomata) bekapcsolásának lehetőségeit a nemzetközi távhívásba. Ennek nincs akadálya. (Jelenleg ha külföldre akarunk telefonálni, először a békéscsabai központtal kell kapcsolatba lépni, onnan hívják Szegedet, és ott tárcsázzák a kívánt számot. Az előbbiek szerint elég lenne a békéscsabai központot hívni, és itt hozzák be a kért külföldi állomást. Ez némi időnyerést jelent. Mikor beszélgetésünk során idáig jutottunk, Doros Béla behívatta az illetékes- szakembert, aki tájékoztatta, sem a belföldi, sem a külföldi távhívás rendszerében nem okoz gondot a közvetlen kezelői bekapcsolás. így azt, ameny- nyiben Csabán ehhez adottak a feltételek, engedélyezi a posta elnökhelyettese.) — Egyelőre tehát be kell érnünk ennyivel. Azonban nálunk nemcsak New Yorkot nehéz hívni, hanem például Orosházát is ... — Az orosházi telefonközpont fejlesztése lényegesen többe kerülne, mint ahogyan a szegedi igazgatóság tervezte, ezért takarékosabb megoldást keresve, újra kellett azt tervezni. Ez azonban nem mehet a kapacitás rovására. A fejlesztés néhány Így«» országokba» a brutto namzatt tarmákbói fGNéj a íbvkö#!«» föiíááztéaára tordított <>»*z«gak 1ÖT4—1078 kösötd adagos értébe %,*ben foirés N*tmza!ko/> TitvkaaMai Untö fUiTj ttawt** atoptOn íka/com napon 7 >980 é srzmr 21 évvel később valósulhat meg, addig átmeneti megoldásként két konténerközpontot állítanak fel. Több telefon lesz, mintegy 900 új bekötés várható, lehetővé válik a gépi kapcsolás és a távhívás. A beruházás két ütemben történik. Az idei esztendő első félévében, ha a tanács is partner ebben, s az eredeti tervhez képest az idén 10 millió forinttal többet tud adni a fejlesztésre, megvalósul a helyi automatizálás. 1989 első félévében pedig a távhívás. Elkészül Békéscsaba és Orosháza között egy új kábel, amely már egy következő fejlesztési ütemet szolgál. A végső megoldást a jobbik esetben egy új elektronikus központ, ha ez nem sikerül, új crossbar központ telepítése jelenti, aminek kezdete 1989— 90-ben várható. — Békés megyében általános, hogy a tanácsok, a vállalatok és a lakosság is szívesen áldoz az infrastruktúrára, hozzáadják pénzüket a fejlesztésekhez. Vajon menynyi pénzre lenne szüksége a Magyar Postának ahhoz, hogy az aggasztóan elmaradott telefonhelyzeten változtatni tudjon? — Tény, Európának 3-4 országa van mögöttünk a telefonhálózat színvonalát tekintve. S hogy ez így van, abban részint a posta, az eddigi fejlesztési politika is hibás. Ahhoz, hogy technikailag és szolgáltatásban felzárkózzunk az európai átlaghoz, 10-15 esztendőre, no és 4 milliárd dollárra lenne szükség. Szatmári Ilona Csöndes, jóravalA gyerek a mi fiunk... Ellopták, kifosztották, felgyújtották Benzinnel leöntötték, majd felgyújtották az ellopott Ladát Fotó: Kovács Erzsébet Nikula Kornél, kétegyházi lakos, a Gyulai Húskombinát anyagmozgatója igen- csák meglepődött február 17- én éjjel egy óra körül, amikor a délutáni műszakot befejezve kilépett a kombinát kapuján. A slusszkulcsot ugyanis hiába vette elő a zsebéből, mert fehér 1200-es Ladáját nem találta a parkolóban. A portáról azonnal értesítette telefonon a gyulai rendőrkapitányságot, ahol rögtön elrendelték a ZE 42—61 forgalmi rendszámú személygépkocsi országos körözését és megtették a helyi intézkedéseket. Reggel, ahogy felszállt a köd, bejelentés érkezett a rendőrségre, miszerint a Kétegyháza felé vezető úton a 8-as kilométerkő közelében, az úttesttől mintegy 30 méternyire a szántóföldön egy kiégett gépkocsironcsot találtak. A nyomozók a helyszíni szemlén megállapították, hogy az ellopott fehér Ladáról van szó. A kocsiból minden értékesebb alkatrészt kiszereltek. A tettesek elvitték a négy kereket, a pótkerékkel együtt, az üzemanyagtartályt, az akkumulátort, a rádiómagnót hangfalakkal, az ÁC- pumpát, a gyújtáselosztót, a kilincseket, a szélvédőt, a könyöktámaszokat, az ablaktörlő motort, a szivargyújtót, hogy csak néhányat említsünk az elvitt harminc- egynéhány-féle alkatrészből. Az ily módon kifosztott Ladát ezután leöntötték benzinnel és felgyújtották. Szerda reggel a képünkön is látható „csontvázat” pillanthatták meg a Kétegyházi úton közlekedők. A kár: 80 ezer forint. Persze a lángok csak a gépkocsit tették teljesen használhatatlanná, a roncs körül hagyott nyomok viszont hasznos információkat nyújtottak a nyomozóknak. A szántóföldön hagyott nyomok arra utaltak, hogy a tettesek hárman voltak és egy olyan személygépkocsival távoztak a tett színhelyéről, melyhez egy utánfutót is kapcsoltak. Ezt követően a nyomozást két értékes hír segítette. A rendőrségi körözés kapcsán a gyulai határőrök jelentették, hogy 16-án éjjel 23.35 órakor a Gyulai Húskombinát Kétegyházi úti parkolója mellett egy piros, vagy bordó színű utánfutós Ladát láttak. Az utánfutó fehér színűnek látszott, feltehetően alumínium hullámlemezből készültek az oldalfalai. A másik, ugyancsak értékes információt a gyulai rendőrség járőrei adták, akik 16-án késő este egy hasonló utánfutós Ladát állítottak meg, s igazoltatták annak vezetőjét. A nyomozók így jutottak el Almáskamarásra, ahol már nem volt nehéz dolguk. Az egyik háznál megtalálták az utánfutót, a másiknál a gépkocsit, és még egy harmadik házba is be kellett kopogtatniuk. A bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható Blahó Zsolt (18 éves), Megyeri Máté (20 éves) és Kristóf János (21 éves) nem is tagadott. Tettüket egyértelműen bizonyította' a lakásokon tartott házkutatás, melynek során lefoglalták a lopott gépkocsiból eltulajdonított alkatrészeket. A három almás- kamarási fiatalembert a rendőrség őrizetbe vette, s ügyükben a gyulai rendőr- kapitányság gyorsított eljárást kezdeményezett. Tulajdonképpen ennyi a bűncselekmény, és a tettesek kilétét felderítő gyors nyomozás története. De talán nem érdemtelen meghallgatni Megyeri Máté és Blahó Zsolt szüleit sem. Megyeri Máté — családjáé az ügyben szereplő utánfutó — alig két hónappal ezelőtt, 1987. decemberében már volt büntetve, mégpedig ittas vezetésért. Főbüntetésként 14 ezer 850 forintot fizetett és egy év négy hónapra a járművezetéstől is eltiltották. Apja így emlékezik a tavalyi eseményre: — Két éjszaka nem aludt akkor a gyerek^, ugyanis Budapesten voltunk üzleti ügyben. Este, ahogy hazaértünk Almáskamarásra, még elment kocsival Gyulára a barátnőjéhez. Nem is lett volna semmi baj, ha hazafelé, útközben nem alszik el és nem megy neki egy kerítésnek. Így derült ki, hogy ittasan vezetett. Dolgozott ez a gyerek. Az órás szakmát tanulta ki, tudja, a nehéz munkát a szíve miatt nem bírja. Volt ő a húskombinátban is műszerész, közben fizette a gyulai albérletét. Mondtuk neki, hogy jöjjön haza, szót is fogadott és itthon háztájizott velem. Nem ismertük mi a barátait, de nem volt ez a fiú vad és verekedős sem. Hogy aznap éjjel hol volt, nem tudjuk, észre sem vettük, hogy elvitték az utánfutót... Blahó Zsolt egyedüli gyerek, egyéni gazdálkodó. Szüleivel együtt kertészkedik, fóliázik. Az udvaron három 1500-as Lada, a háztáji gépesítettségét pedig egy kisebb tsz is megirigyelhetné. — Jó gyerek a Zsolti, nem iszik, nem dohányzik, sokat dolgozik, segít itthon —• mondja könnyeivel küszködve az anya. — A-nyol- cadik osztály után beírattuk Gyulára a szakmunkásképzőbe, de két hét után nem bírta a távollétet, és hazajött, pedig vettünk neki Gyulán házat is. Egyszer egy iskolai kirándulásról is — félútról — visszajött, mert annyira szeretett itthon lenni. Nem csavargó gyerek ez, csöndes, jóravaló. Minden hétvégén elengedtük szórakozni. — És kedden este is elengedték? — kérdezem az asszonyt. — Kedden?! Dehogyis! Hát itthon volt Zsolti!(?) Higgye el, szófogadó, spórolós gyerek a mi fiunk. Amit kiejtett a száján azt megkapta. Volt neki Hi-fi-tor- nya, abba a kocsiba ült, amelyikbe akart, pénzt is kapott mindig. Egyszerűen nem tudom elhinni. Ezt a szégyent elviselni... Hornok Ernő A zsákmány
