Békés Megyei Népújság, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-26 / 122. szám
1987. május 26., kedd Lélekmentés az írpád utcában „Ha butaságot mondok, nem nevetnek ki” A Gyulai 3-as Számú Általános Iskolában ebben a tanévben alakult meg az ifjúsági tagozat, ahova tizenöt, még tanköteles korú, de túlkoros vagy magatartásbeli problémák miatt más iskolából eltanácsolt gyerek próbálja befejezni a hetedik, majd a nyolcadik osztályt. Az itt tanuló fiatalok zöme másutt „nehézfiúnak” bizonyult, s ezért most, munka mellett évi 560 órában kell megbirkózniuk a magyar, matematika, történelem, földrajz és a biológia tantárggyal. Ebben a hetedik osztályban közművelődési programot is dolgoztak ki a gyerekek számára, járnak tárlatokra, hangversenyre, könyvtárba, moziba. Kétségtelen, hogy számukra a heti három délutánt lekötő tanulás fárasztóbb. S hogy mégis mindnyájan jobban szeretik új osztályukat, az sok mindent elárul. Csak jú pedagógust! Az iskola igazgatónője, Bordás Antalné az ifjúsági osztály megalakulásának rövid történetével kezdi a beszélgetést. — A felnőttképzés a városban mindig is hozzánk tartozott, s ez az osztály így alakult meg nálunk. Alaposan előkészítettük a dolgot, az igazgató kollégák egy évvel előre jelezték, kire számíthatunk a beiskolázásnál. Beszéltünk a szülőkkel is, sőt, akadt olyan gyerek, akinek az osztályfőnöke is eljött. Aztán a művelődési osztály körlevélben értesítette a szülőket, s így 1986. szeptember 1-én délután megtarthattuk a tanévnyitót számukra. Kérték a szülők, segítsünk a gyerekeknek munkahelyet keresni. Sokat tettünk értük, mégis csak kevesen fogadták el a felajánlott lehetőségeket. A szülők, de a gyerekek is túl „igényesek” voltak. Az iskola számára nagy gondot okozott a pedagógusok biztosítása. Ide ugyanis csak tapasztalt, jó pedagógusokat szabad beosztani. Hogy Asztalos Gyuláné elvállalta a tagozat vezetését, az főnyeremény volt. „Tudom, Rém angyalok” Asztalos Gyulánét, azaz Ági nénit Gyula városában mindenki ismeri. A legkiválóbb pedagógusok egyike. Halk szavú, következetes, emberséges. Ezeknek a sokat próbált fiataloknak pedig éppen ilyen pedagógusokra volt szükségük. Ági néni türelemmel, megértéssel felvértezett három pedagógust gyűjtött maga köré, hogy ezt a számára szokatlan feladatot is becsülettel, tisztességgel és eredményesen láthassa el. Idejében rájött, hogy ezeknek a gyerekeknek sok-sok bizalomra, szeretetre, megértésre és egyéni bánásmódra van szükségük. Hiszen a családi háttér otthon szinte mindegyiküknél zilált. Ütban az Árpád utcai tanterem felé, megszokott halk hangján figyelmeztet: — Ne lepődjön meg, hogy ezeknek a gyerekeknek se könyvük, se füzetük, örülünk, hogy eljönnek. A tizenötből mindössze hatnak van munkahelye, ők is inkább „családi alapon” dolgoznak. A Sarkadról bejáró fiaink pedig folyton „építkeznek”. Nehéz sorsuk van ezeknek a gyerekeknek, sok kudarcot éltek át. Tudom, nem angyalok, de nagyon jólesik a bizalmuk, s hogy az órákon érdeklődnek. Hetente háromszor jönnek, más településekről is, tehát vonatoznak, buszoznak, míg ideérnek. Ezért kezdünk kicsit korábban, ne menjenek nagyon későn haza. így bizony a tavaszi szünetben is tanítanunk kellett. Érdekes — folytatja —, felajánlottuk nekik az étkezési lehetőséget is, de mindössze egy élt vele. Van, akinek a szülei erre is sajnálják a pénzt. A szülők közül csak kevés jön el a fogadóórákra, így az ellenőrzőn keresztül dicsérünk és marasztalunk el. Tudja — mereng el egy kicsit —, sajnálom és szeretem őket. Átnyújt egy irkalapot, mintegy magyarázatképpen. Ez áll rajta: „Tőbet nem jövök. It a köny-v. Viszontlátásra József. Indok: túlsók időt vesz igénybe az iskola, mert nekem 8-c malacom van és azokal sok a baj. El nézésüket kérem a hibámért. Kézit csókolom." Nem # lehet szomorúság nélkül olvasni. Ahogyan az ifjúsági tagozatról írt rövid vallomásokat sem. íme néhány megállapítás ezektől a tizenéves gyerekektől. „Ott (mármint a régi iskolában — a szerző) nem foglalkoztak velünk annyira, mint itt. Itt jobban elmagyarázzák az anyagot.” „Itt nem olyan durvák az emberek, mint ott voltak." „Mióta ide járok, több az önbizalmam. Az osztálytársaim, ha valami butaságot mondok, nem nevetnek ki." >■ Ezeket az írásokat lehetne hosszan elemezni, elsősorban a hasznosítható következtetésekért. De ez most nem célunk, bízzunk benne, hogy ezt a szakemberek megteszik ... „Itt nincs verekedés, kitolás” Az osztályban néma csend, csak a nyitott ablakon át áramlik be a tavaszi virágok illafa és egy kis madárdal. Mindenki a füzete vagy az azt helyettesítő papírlapok fölé hajol. Mértékegység-átváltás a feladat, önellenőrzés, gyűlik a fiúknak az ötöst hozó, helyes megoldás. A legtöbben a kilogramm és dekagramm közötti átváltásnál véreznek el. A tanár néni, Roxin Györgyné végtelen türelemmel, nyugalommal magyaráz. A táblánál következik a számjegyek kerekítése, a helyiérték gyakorlása és az alapműveletek, amelyek közül az osztás megy a legnehezebben. Semmi szertartáskodás, a gyerekek fegyelmezetten dolgoznak, s nagyon vágyják az ötöst. Ferinek sikerül is. Aztán lehetőséget kapok, hogy elbeszélgessek a fiúkkal és az öt lánnyal arról, hogy miért kerültek ide, hogyan élnek, s hogyan érzik magukat az ifjúsági tagozaton. Feri Gyulaváriból jött, 15 éves, és magatartási problémák miatt került ide. Mint mondja, itt jobb, mert ha nem tud valamit, nem zavarják ki az osztályból. Persze, azt is bevallja, nem volt valarni angyali jóság. — Tetszik tudni, itt nincs verekedés, kitolás, meg a tanulnivaló is könnyebb. Hatkor kelek, a barátommal, aki itt ül mögöttem, megyünk a fuvaroshoz, mert nála dolgozunk, megitatjuk a lovakat, aztán ki a tüzép- re! A szén mázsájának rakodásáért 2 forint ötvenet, a cementért hármat-kapunk. Az naponta 150—200 forint. A két lány, Ildi és Mária a Munkácsy Téeszben dolgozik, összejön nekik 2300 forint havonta. Zoltán arról mesél, hogy neki, a korábbi iskolájában egyetlen fél év alatt 64 elégtelenje gyűlt össze, és persze 150 igazolatlan óra is. Laci éticsigát szortíroz egy maszeknak és elmeséli, hogyan is készül a külföldi szállítmány. Mélyeket lélegzőnk, bár a fiú olyan szakértelemmel mondja, hogy csodálkozva hallgatjuk. A csigák válogatásával napi 300 forintot is megkeres. A gyerekek többsége tervezi, hogy továbbtanul. Gépszerelőnek, cukrásznak, kőművesnek. Mindnyájan tartják a kapcsolatot régi osztálytársaikkal, de meg is hívják őket az iskolai rendezvényekre. Jó, hogy ezek a fiatalok révbe értek. Persze, lehet, ha nem ilyen értő, gondos kezekbe kerülnek, hamar innen is megszöknek. A család ugyanis aligha kéri számon rajtuk. De szeretnek ide járni, ahol végre van sikerélményük, értik a tananyagot, s még üzemekbe, kulturális programokra is elviszik őket. Szeretet, törődés veszi itt körül őket, s ezért még a „nehézfiúk” is hálásak. S akik ezt a változást elérték velük, megérdemlik, hogy megemlítsük a nevüket: Ági néni mellett Roxin tanárnőt, a közművelődést szervezőoktató Brandt Szilvésztemét és Simon Györgynét, aki magyart és történelmet tanít nekik. Hiszen ezeknek a fiataloknak a tudás alapismeretei mellett hitet is adtak. A pedagógiában, a szeretet- ben és önmagukban. B. Sajti Emese Hz Artotéka egy éve Kölcsönözhető képek a polcon Fotó: Fazekas Ferenc A békéscsabai megyei könyvtárban 1986. januárjától kölcsönözhetőek műalkotások is. Az Artotéka működésének egy évéről, az eddigi eredményekről, tapasztalatokról Dézsi Lajosné, az audiovizuális osztály vezetője beszélt. — Osztályunk január elsejétől vette át az Arto- és a Videotéka irányítását. Jelenleg 70 kölcsönözhető képünk van: kortárs művészek alkotásai, főleg rajzok, ak- varellek, monotípiák és más grafikák. Ezeket úgy válogattuk össze, hogy könnyen érthető, esztétikus darabok közül válogathasson az érdeklődő. Ez idáig sajnos nagyon kevesen vették igénybe ezt a szolgáltatásunkat. Ügy érzem, nem eléggé elterjedt még nálunk a képkölcsönzés. Az emberek idegenkednek attól, hogy hazavigyék otthonukba a nekik tetsző képzőművészeti alkotást, anélkül, hogy megvásárolnák. Az utóbbi időben egyes intézmények, hivatalok szívesen díszítik iroda- helyiségeiket az artotéka darabjaival. A kölcsönzendő művek a zenei könyvtárban tekinthetők meg. A választást segíti még diakatalógusunk is, mely hiteles másolatként előadások színesítésére is felhasználható. — A kölcsönzésen kívül mit nyújt még az Artotéka a könyvtárlátogatóknak? — Rendszeresen rendezünk kiállításokat a könyvtár emeleti galériájában. Olyan művészek képei jutottak el hozzánk, mint Kass János, Würtz Ádám, vagy Kondor Béla. Legnépszerűbb tárlataink közé tartozott a csabai művészeket, valamint „új szerzeményeinket” bemutató év eleji kiállítás. Jelenleg a művészi grafika technikáival ismerkedhetnek meg az idelátogatók. Mostani válogatásunk tájékoztató jellegű, különösen ajánljuk diákoknak, tanároknak, hiszen kitűnően illusztrálja 'az iskolai rajzoktatás anyagát. A könyvtár földszinti részén állítjuk ki a hónap műtárgyát rövid ismertetővel, műelemzéssel együtt. Ezzel a szolgáltatásunkkal is szeretnénk közelebb hozni az olvasókhoz a mai magyar képzőművészet alkotóit, alkotásait. — Hogygn tovább? Milyen új elképzelésekkel folytatják a munkát? — Az Artotéka még nem elterjedt dolog az országban, így bőven van módunk kísérletezni. Legfontosabb feladatunk, hogy mind több emberrel megismertessük, megszerettessük a modern képzőművészetet. Igyekszünk felvenni a kapcsolatot kisebb közösségekkel, iskolákkal, intézményekkel, hogy segítségükkel vándorkiállításokat szervezhessünk. Tervezzük például, hogy a Vásárhelyi Pál Űtépítési és Vízügyi Szakközépiskola megüresedett, régi tornatermében rendezzük be első ilyen alkalmi tárlatunkat. Állományunkat minden évben bővítjük, jelenleg 335 műalkotással rendelkezünk, köztük megtalálható néhány — természetesen nem kölcsönözhető — szobor is. Kiállításainkra, rendezvényeinkre továbbra is várjuk az érdeklődőket, és reméljük, egyre többen veszik majd igénybe szolgáltatásainkat, főként a kölcsönzést! (gajdács) KÉPERNYŐ Gyermekeim mindig megelőztek a készülék bekapcsolásában. Már hétfőn lázasan böngészték a rádióújságot és osztottak, szoroztak, miként lehetne megoldani, hogy a sok gyermekfilmcsemege mellett, jusson idő a leckére, a fürdésre, az evésre és persze a játékra is ... Természetesen általában ez utóbbi maradt el, mert hála a televíziós gyermekműsorok és gyermekfilmek VII. kőszegi szemléjének, e hét a nekik készített műsorok jegyében telt a televízióban. Az eltüsszentett birodalom, Micike és az Angyalok, Csodakarikás vagy az ismeretterjesztő műsorok, a Fürkész, a Lexikon és hadd ne soroljam még mennyi kedves, tanulságos film bizonyította, róluk, a legifjabbakról sem feledkeztek meg a televízió munkatársai az elmúlt hónapokban.. Nem szégyellem, olykor én is a képernyő előtt feledkeztem a szellemes, derűs történetek alatt... De azért akadt nekünk, felnőtteknek való vonzó műsor is. Na nem a vérfagyasztó „Sógun”-ra gondolok, hanem például az Adáshibára. Szakonyi Károly kétrészes komédiája — bár sokan láttuk már — ma is kellemes és egyben elgondolkoztató perceket hozott, a Pesti Színház előadásában. Páger Antal, Bulla Elma, Béres Ilona és sorolhatnánk tovább a szereposztást, mely akár garancialevél is lehet: érdemes vevőnek lennünk e műsorra, melyet Vár- konyi Zoltán születésének 75. évfordulója alkalmából láthatott a közönség ... Érdemes odafigyelni... a Családi kör műsoraira is. Mozgalommá nőtte ki magát az a műsor. Nemrég az adást követően — s megelőzően is —, egy Családi kör klubba is ellátogatott a tv stábja. Tanúi, csaknem részesei voltunk a műsor indította gondolatok kicserélésének, hiszen a szakemberek válaszait érdemes lehet nekünk is megszívlelni! Ezúttal, a szerda esti műsorban elmaradt ez az eszmecsere (hacsak otthon nem vállalkoztunk a történet megbeszélésére). S hogy miért szentelek mégis külön figyelmet e rovatban ennek a szerdai műsornak? Mert végre olyan téma is szóba került, mely igaz, nem a gyermekneveléssel kapcsolatos, ám a család „betegségének” legalább olyan tipikus tünete, mint a serdülőkori problémák vagy a testvérek közötti konfliktusok, nevezetesen a házastársak elhidegüléséről, a harmadik színre lépéséről volt szó. Kelemen Endre műsorvezető amolyan tabutémákra kérdezett rá a szakértő, F. Várkonyi Zsuzsától, melyekről érdemes, sőt kell képernyő előtt beszélni. A műsor telefonon is hívható volt, s ez, úgy hiszem, külön érdeme, hisz sokaknak nincs kivel megbeszélnie az ilyen és ehhez hasonló, úgynevezett intim problémákat. És telefonálhattunk másnap is... .. mert rendhagyó módon láthattuk viszont csütörtökön a Hírháttér műsorát, melyet Mester Ákos vezetett. Fórumot tartottak, melyen Grósz Károly, a Politikai Bizottság tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, valamint Ivá- nyi Pál, a Fővárosi Tanács elnöke válaszolt — másfél órán keresztül! — a nézők kérdéseire. „A téma: Budapest” — mondta bevezetőjében a műsor vezetője, s itt kicsit megkeseredett a szám íze, aztán szerencsére mégsem kapcsoltam ki a televíziót. Szerencsére, mert igaz zömében a fővárosban emelték fel a kagylót, ám olyan kérdésekre kaphattunk választ a műsor folyamán, melyek minket „vidékieket” is roppant érdekelnek. A közhangulatról, a politikai intézményrendszer reformjáról, a műszaki értelmiség helyzetéről, a munkaerőhiányról, a Szovjetunióban végbemenő változásokról és azok hatásáról, és sorolhatnánk még mi mindenről esett szó ebben a másfél órában. Érdekesen, nyíltan, őszintén! „A kérdéseket önök fogalmazzák meg” — mondta bevezetőjében a műsorvezető, de a műsor folyamán nemegyszer mintegy helyettünk gondolkozott, kérdezett tovább, elevenné, érdekfeszítővé téve ezzel a beszélgetést. Igaz, nem televíziós műsor, de mintegy folytatása is lehetne a Hírháttérnek a rádió szombaton közvetített, „A 168 óra fóruma” című program, melyét ugyancsak Mester Ákos szerkesztett. A két műsor tanulsága? Lehetne az is, hogy lám, mi nézők, hallgatók igazán érdekes, jó műsorokat tudunk összehozni kérdéseinkkel. Ám úgy hiszem, mindezt fogalmazhatnánk úgy is, hogy végre bátran és értőn kérdezünk. Végre odafigyelünk arra is, mi zajlik körülöttünk, s aggódunk, együtt gondolkozunk azon, hogyan tovább? S ha őszinte választ kapunk kérdéseinkre, ez — hiszem — biztosíték lehet a közös cselekvésre, az egyet akarásra, a jobb eredmények elérésére ... Nagy Ágnes Német nemzetiségi ifjúsági vetélkedő A Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége és a KISZ Központi Bizottsága közösen német nemzetiségi ifjúsági vetélkedőt rendez, amelyre 14 és 30 év közötti fiatalokból álló 3-5 fős csatátok jelentkezését várja. A vetélkedő témakörei: a magyarországi németek történelme, mai élete, néprajza, zenei és tánckultúrája, irodalma, képző- és népművészete, Magyarország nemzetiségpolitikája. A vetélkedő célja, hogy a fiatalok minél szélesebb köre ismerje meg — előzetes felkészülése és a vetélkedő során — a német nemzetiség múltját, jelenét. Jelentkezési Batáridő: 1987. május 31. A jelentkezéseket a következő címre kell elküldeni : Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége; 1396 Budapest, Pf.: 485. Mottó: „Jugendwettbewerb”. ■ A résztvevők a benevezés után kapják meg a fenti témakörrel kapcsolatos, felkészülésükhöz szükséges forrásmunkák jegyzékét. A vetélkedő 1987. októberében indul és a részvétel arányától függően — esetleg több forduló után — 1988-ban fejeződik be.
