Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-05 / 3. szám

1987. január 5., hétfő NÉPÚJSÁG Bajnokságoktól az utánpótlásig Beszélgetés Eperjessy Bélával, a megyei kézilabda-szakszövetség elnökével Lapunk hasábjain zömében a sportolókról, más esetben egy-egy egyesület életéről, vagy szakosztály munkájáról szá­molunk be. Talán ezért is mondható rendhagyónak, hogy ezúttal egy megyei szövetség tevékenységébe kívánunk be­pillantani, bevonva az olvasót is. Ritkán éltünk ezzel a le­hetőséggel, de most, az új év első napjaiban szeretnénk kö­zelebbről megismertetni Önökkel a Békés Megyei Kézilabda- szakszövetség életét, Eperjessy Bélán, a szövetség elnökén keresztül. Itt engedtessék meg, hogy azt is hozzáfűzzük, mi­ért éppen rájuk esett a választás. Az egyik legnagyobb lét­számú sportközösséget fogják össze, de a szakszövetség tár­sadalmi munkásainak száma is jóval meghaladja a több­ségét. — Elöljáróban az elmúlt évi tevékenységünkről be­szélnék. Ügy érzem, nagy munkát végeztünk. Különö­sen jó lehet ez a megállapí­tás, ha azt is figyelembe ve­szem, hogy az elnökségben és a különböző bizottságok­ban nagy volt tavaly a fluk­tuáció. Például elhunyt egyik legaktívabb munkatársunk, Medovarszki Pál, más mun­kakörbe távozott Maginyecz András, akinek helyét Gi- czey Lajos tölti be. A hat, munkaterv szerinti elnöksé­gi ülés mellett további két rendkívülit tartottunk. Na­gyon jól sikerült a Szarvasra kihelyezett elnökségi ülé­sünk, amelynek pozitív vissz­hangja volt. Ezt a gyakorla­tot a jövőben is folytatni kívánjuk. Megalapítottuk a Békés Megye Kézilabdasport­jáért Emlékérmet. — Mik voltak a konkrét tennivalók? — Nyolc nagyobb rendez­vény gazdái, vagy társszer­vezői voltunk 1986-ban. Hét osztályban szerveztük meg a megyei kézilabda-bajnoksá­got de mi voltunk gazdái a középiskolás bajnokságnak és kupának. Az előbbiben 61, az utóbbiban 35 csapat mérkő­zéssorozatát szerveztük meg. Az MNK megyei selejtezői 11, az OIB megyei, illetve területi döntője pedig 12 csa­patot érintett. A téli Népúj­ság Kupán 39 csapat mér­kőzéseit irányítottuk, s a 11 vidéki NB I-es klubot fel­vonultató Kner Kupa pénz­díjas férfitorna szervezésé­ből is alaposan kivettük ré­szünket. A Télapó Kupa utánpótlás leánytornán hat csapat vett részt. Megszer­veztük a Békés Megye Kézi­labdasportjáért Emlékérem átadási ünnepségét is. Mind­ez a szervezési bizpttság fel­adata volt. — A játékvezető-bizottság­ról ... — A napi teendőik mecha­nikus részét, a küldést, a to­vábbképzéseket precízen el­végezték. Csupán az vetődött fel, hogy hogyan? Esetükben érthető, hiszen tavalyi halá­láig e feladatokat Medo­varszki Pál irányította, s ő sem hosszú ideig, hiszen nemrég vette át elődjétől a stafétabotot. Most dr. Szeke­res István lett az utód, bí­zunk tudásában, s lelkiisme­retes munkájában. Ellenőrző­bizottságunk öt aktívával te­vékenykedik, és tavaly 22 alkalommal végeztek ellen­őrzést. Nem örvendenek nagy népszerűségnek, sokan szük­séges rossznak tartják őket, — Hogyan tevékenykedik a propagandabizottság? — Csak az elismerés hang­ján szólhatok róluk. A Ma- latyinszki József vezette „együttes” az évente szoká­sos híradókat tavaly is megjelentette, igényes for­mában. Szép kivitelű kiad­ványokat készítettek a Kner, valamint a Népújság Kupa rajtja előtt, s a szórólapok is megnyerték a közvéle­mény tetszését. — A fegyelem? — Némi iróniával úgy fo­galmazhatok: a kimagaslóan legjobb munkát a fegyelmi bizottság végezte azzal, hogy az egész év folyamán mind­össze két üggyel kellett fog­lalkozniuk, azok sem voltak különösebb jelentőségűek. Bízom benne, hogy az idén még ennyi- munkájuk sem lesz. — Megyénk mindig híres volt utánpótlás-neveléséről. Mostanában erről keveset hallunk. Miért? — Rajtuk kívülálló okok miatt. Széles körű és igényes munkát végzett a Buday György vezette utánpótlás­bizottság: kezdték az évet azzal, hogy felkészítettek há­rom korosztályos csapatot annak az NSZK-beli tarto­mányi válogatottnak a fo­gadására, amely az utolsó pillanatban lemondta a mér­kőzéseket. A megyei csapa­toknál is elvégezték a fel­méréseket a tavasszal, amely­nek folytatásaként egyesüle­tenként a legkiválóbbakat meghívták Békéscsabára. Naprakész adatokkal rendel­keznek megyénk legtehetsé­gesebb 30-40 fiataljáról. — Kérjük, beszéljen az edzőbizottság munkájáról. — Szükség van egy dina­mikus edzőbizottságra, mi­vel csapataink felkészítése, játékstílusa, a játékosok egyéni képzettsége sok szak­osztálynál kívánnivalót hagy maga után. Sajnos, edzőink nem tartanak lépést a sport­ág fejlődésével, szinte min­denütt ugyanazt a stílusú kézilabdát játsszák, mint 10- 15 évvel ezelőtt. Azt külön kiemelném: évek óta nem ta­lálható olyan 18—20 éves já­tékos, akikre az NB I-es Előre Spartacus igényt tart­hatna. A legutóbbi elnöksé­gi ülésünkön lezajlott a bi­zottság újjáalakítása, ami­nek az eredménye remélhe­tőleg hamarosan kézzelfog­ható lesz. — Milyen a kapcsolatuk a megyében működő szakosz­tályokkal, egyesületekkel? — Leszögezhetem: javuló. A klubok és szakosztályok már nem ellenségként keze­lik a szövetséget, hanem se­gítőkész partnerként. Persze nem minden esetben. Hogy példával éljek: a szövetsé­günk és az Előre Spartacus szakosztályvezetésének tagjai között némiképp lazult a kapcsolat. Ezt többek között annak is tulajdoníthatom, hogy a lila-fehér klubban működő egyik, másik szak­ember, aki a szövetségben is tevékenykedett, megvált vagy tőlünk, vagy az egye­sülettől. Ilyen például Szabó Károly, aki Csongrád megyé­be „igazolt”. S ha már a ki­tűnő szakembernél tartok, azt is hozzáfűzöm, vélemé­nyem szerint vétek volt el­engedni a szakosztályból. Azt is megkockáztatom: nem volt helyes a női szakág ve­zetése részéről az sem, hogy a korábbi ezüstérmes csapat 2-3 meghatározó játékosát „elengedte”, így ők a jövő­ben alacsonyabb osztályban folytatják sportpályafutásu­kat, holott ezt sem koruk, de főleg játéktudásuk nem indokolja. — Megalakultak a diák- sportkörök. Velük milyen a kapcsolat? — Elöljáróban már emlí­tettem, hogy 35 középiskolás csapat részvételével mi ren­deztük a középiskolások baj­noki és kupasorozatát. Ezen túlmenően szeretnénk még szorosabb kapcsolatot létre­hozni a most alakuló diák- sportkörökkel. Várjuk vala­mennyi jelentkezését, ugyan­is nagyon szívesen megszer­vezzük és lebonyolítjuk baj­nokságaikat, kupamérkőzé­seiket. Azt szeretnénk, ha ők minden héten, rendszeresen játéklehetőséghez jutnának, hiszen így lehet széles ala­pokról folytatni a munkát. Jávor Péter SPORT Totóeredmények A totó 1. heti játékszelvényén szerepló mérkőzések eredmé­nyei: 1. Aseoli—Brescia 0-0 X 2. Avellino—Empoll 0-1 2 3. Como—Milan 0-1 2 4. Fiorentina—Napoli 3-1 1 5. Juventus—Verona 2-1 1 6. Udinese—Torino 1-1 X 7. Arezzo—Lanerossi 0-0 X 8. Bari—Catania 1-1 X 9. Cescna—Parma 1-0 1 10. Cremonese—Lecce 0-0 X 11. Lazio—Genoa 3-0 1 12. Modena—Cagliari 1-0 1 13. Pescara—Pisa PÖTMERKÖZÉSEK: 3-1 1 11. Sampdoria—Roma 0-0 X 15. Taranto—Bologna 1-1 X 16. Triestina—Campobasso 2-1 1 Innen-onnan ^ A százhuszonhatszoros ma­gyar válogatott kézliabdázónő, Csulikné Bozó Sva megválik klubjától, az Előre Spartacus- tói, s a hírek szerint két osz­tállyal lejjebb, az újonc NB li­es Mezőberényl SE-ben folytat­ja játékospályafutását. Valószí­nű Ide tart Tobakné és Rácz Gyöngyi kapus is. ® A Békéscsabai Előre Spar­tacus OB lll-as férfi teniszcsi- pata visszalép az osztályban való szerepléstől, s a jövőben a megyei bajnokságban lépnek pályára. Az indok: a jelenlegi csapat nem éri el azt a szintet, hogy a harmadik vonalban játszanak. ® A Békéscsabai Városi Lab­darúgó-szövetség Január 20-tól alapfokú kis- és nagypályás labdarúgó-játékvezetői tanfolya­mot szervez. A díjtalan tanfo­lyamra a IS—45 évesek jelent­kezését várják január 15-tg, a cím: Városi sportosztály, Bé­késcsaba. Petőfi u. 3. B Képújság közvélemény-kutatása Ki volt Békés megye legjobb női sportolója 1986-ban 2. . 3. Ki volt Békés megye legjobb férfi sportolója 1986-ban*’ 2. 3. Melyik volt Békés megye legeredményesebb csapata 1986-ban? 2. A szavazó neve és pontos címe: © — Ügy bizony. De most végezetül még engedjen meg néhány mondatot összegzésképpen. A 0—2 utáni iiatás nem lehetett sokkhatás, mert az elmúlik. Ez m múlt el kilencven percen át. Ez csak pszichés hatás lehetett. Arra a kérdésemre pedig, hogy a magyar váloga­tott miért nem játszotta a szokott játékát, azt tudom mon­dani, hogy Mexikóban az európai csapatok közül az ango­lok sem, a belgák sem, és végül a németek sem játszották a szokott játékukat, pedig mindezek a csapatok predeszti­nálva lettek volna rá. — Nem ez a „fekete doboz titka"? — Mire gondol? — A mexikói klimatikus viszonyokra, amelyek kizárták azt, hogy az európai csapatok az otthon megszokott stílusuk­ban focizzanak. A fennsíkon, a ritkás levegőben, a tűző na­pon nem lehet megjátszani. — Ez így van. — De ha ez így van, kedves Baráti Lajos, akkor miért nem vált nyílttá ez a titok? Miért csináltak titkot belőle? Miért nem mondták meg nyíltan és becsületesen, a magyar csapat csak megszokott játékával versenyképes. Mexikóban nem versenyképes. Mexikóban be fog állni „szégyenszemre” védekezni... És a többi és a többi. — Az erre adandó válaszok messzire vezetnek. Itt azon­ban mindehhez hozzájárult több játékos sérülése is. Ismét csak az edzői és az orvosi napló hiányzik nekem. Miért gyöngültek le ennyire, amikor tudták, hogy a szokottnál is nehezebb helyzetbe kerülnek. — Orvosi hiba? — Nem lehetetlen. Ott valaminek történnie kellett. Mert sem a kanadaiak ellen, sem a franciák ellen nem lehetett látni lelkesedést, se javuló erőnléti állapotot. Ott vagy má­sutt. Előfordulhatott valami hiba. Mi kozmáit oda Mezeynek? — Megvan a fekete doboz, és nincs meg a fekete doboz. Lehet, hogy Ausztriában maradt? Valahol a havas hegyek közt? — Volt, aki közvetlenül Ausztriából került haza, de akit, mint az újpesti Kozmát, nem vitt ki Mezey a csapattal Me­xikóba. Én nem akarok túlzott következtetéseket levonni belőle, de Kozma, az Újpesti Dózsa játékosa nem állt a lá­bén. Teljesen ki volt készülve. Mitől? Ő közvetlenül Mexikó előtt került ki a csapatból. — Az alpesi alapozás öt is LEKOZMÁLTA? — Kozma csendes, rendes fiú. Csak annyit mondott, hogy neki annyira szokatlan volt az alpesi edzőtábor, hogy utána nem tudta magát összeszedni. — De miért maradt le Kozma a csapattól? — Mert nem fért bele a keretbe. Itt kell megjegyeznem, hogy feltűnően sok volt a gerincsérülés. Nyilasi, Róth, He- rédi... Erre sem került mind a mai napig még magyarázat. — Hogyan derült ki az ön számára az, hogy Kozma fá­radt? — Látszott a mozgásán. Rá is kérdeztem persze. Fáradt. Elfáradt. Egy sűrített szezon után egy fiatal gyerek fölmegy az alpesekbe, hogy ott naponta háromszor edzzen. Hát nem. Ha Mezey Gyuri újra kezdhetné és rám hallgatna, nem vin­né föl őket. Mezey György tehetséges edző, de itt baklövést követett el. — Ha ugyan ez „kozmálta” oda a csapatot, s nem az, hogy egész egyszerűen inukba szállt a bátorság. Van ilyen a lab­darúgásban? Olyan, hogy attól a fizikai erejük is megcsap­pan? Mezei András: Ki beszél itt már Mexikóról? Válaszok Végh Antalnak — Igen, a bátortalanság. A kezdeményezőképesség elvesz­tése. Hogyne volna. Van rá rengeteg példa. Hogy — amint láthattuk is — senki, semmit nem mer már elvállalni. Min­dent a másikra hagy. Nem mozog. Szabadulni igyekszik a labdától. Leadja. Megáll. Nem vesz részt a támadásban. Mit mondhatok még? — Mi a „fekete doboz” titka? — Mi a „fekete doboz”? De mi van akkor, ha Mezey 0—2 után beáll a védeke­zésbe? Akkor jön csak az átok zivatara, mert áz a plusz négy gól ugyebár, csak akkor van, ha azt berúgják. De ha nem rúgják be, ha Mezey kibekkeli 0—2-vel a magyar— szovjet mérkőzést, akkor jön Végh Antal könyvének má­sodik változata, mely szerint az edző gyávasága miatt vesztette el a magyar csapat a mérkőzést, aki megakadá­lyozta csapatát abban, hogy kiegyenlítsen. És akkor még „bundaszag”-ról nem is beszéltünk. Hogy milyen szeren­cséjük van a fiúknak abban, hogy ha már vereség, akkor nagy vereség! Elsöprő vereség! Olyan vereség, amihez nem fér kétség. Többek szerint ki lehet dolgozva Végh Antal­nál még egy-két változat arra az esetre, ha nem jön be a 0—6, amit mégiscsak jobban szét lehet porciózni, mint a soványka 0—2-t vagy 0—3-at. „BE TOJT A TÁRSASÁG?” (Melyben a szerző Don Emilióval, a csapat menedzse­rével beszélget arról, hogy a legjobb torreádort is le­győzheti „az igazság pillanata” — ha... lásd a főcí­met !) — Mi a „fekete doboz” titka? — kérdezem östreicher Emilt. — Mit látott ön közvetlen közelből a magyar csapat öltözőjébe is beengedve Mexikóban? — Azt láttam, hogy a válogatott focisták nem az erejü­ket vesztették el, hanem az akaraterejüket. Már meg ne haragudjon ezért, hogy így mondom, de ez az igazság: a fiúk betojtak. Előfordult már ilyen sokkal nagyobb csapa­tokkal is. Persze, ha nagyon keresgél valaki, mindig lehet okoskodni a túledzettségről, tésztáról és egyéb buta kifo­gásokat találni. Tény, hogy Mezey egy nagyon gyengén fel­készült társaságot kapott vissza a csapatoktól. Ezt ő fel­mérte. Lienzben és még Mexikóban is igyekezett őket rend­be hozni. Három év gyakorlatában bevált szisztémával dol­gozott. Nem azt mondom, hogy valamiben nem tévedhetett, mert a labdarúgásban mindenki tévedhet. Lehet, hogy az ausztriai táborozáson néhány játékos túlságosan is elfáradt, de azt, hogy az a csapat, amelyik kint volt Mexikóban, az ulolsó edzőmérkőzésen még teljesen rendben volt, azt tanú­síthatom. Semmi kondicionális hiba nem mutatkozott. Es most mondjam azt. hogy a mexikói magaslat klímájában nem lehet töltött káposztát enni? Mondjam, hogy tudomá­nyos alapon volt elkészítve az étrend? Hogy az argentinok azt nyilatkozták: „Annak köszönhetjük a világbajnokságot, hogy sok tésztát ettünk!” — Jöjjek azzal, hogy a magyarok azért nem jutottak tovább, mert (Végh Antal híresztelésé­vel ellentétben) nem ették meg a tésztát? — Gyerekségek. Mellébeszélések. Negyvenéves tapasztalatom alapján mond­hatom: a valóság más. —• Az ok: nem volt igazi labdarúgóegyéniség a csapatban. A kulcsemberek idegei fölmondták a szolgálatot. Vagy csak éppen rossz formában voltak: Détári. Nagy Antal — Péter Zoli sérült volt... De az én szemem nem csal. A gólt nem azért kaptuk, mert Péter Zoli sérült volt, hanem azért, mert Péter Zoli elaludt annál az akciónál. A világ legjobb kapusa is beszedett már olyan gólt, amiben hibás volt. Ez történt Disztl Péterrel is. Nem a felkészülésben volt a hiba. De ha a magyar csapat beáll védekezni. Ha elszánja magát arra, hogy mindjárt az elején, vagy legalább 0—2 után ki- bekkelje a szovjet csapatot... Ezt is könnyű utólag Mezey számlájára írni, de ha megteszi, és tegyük föl: kikapunk 2—0-ra, milyen felháborodás követte volna? Milyen edző az, aki felsorakoztatja csapatát a kapu elé, aki nem mer játszani? Ez fogadta volna, pedig igaz: a világbajnokságon minden csapat arra törekedett, hogy ne kapjon gólt. Mi bekaptuk. Kettőt is. Szerencsétlenül. — Détári három napra rá azt mondta: „Emil bácsi, 2—0-ra vezetnek, és beálljunk védekezni?” Détári egy óriási tehetség, de még fiatal. Ná­lunk nem volt egy Piatini vagy egy Maradona. Nálunk Ga- rabán kívül mindenki csődött mondott. — Miért? (Folytatjuk) BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 560L Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Tele­fon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszék! Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom