Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-05 / 3. szám
1987. január 5., hétfő NÉPÚJSÁG Bajnokságoktól az utánpótlásig Beszélgetés Eperjessy Bélával, a megyei kézilabda-szakszövetség elnökével Lapunk hasábjain zömében a sportolókról, más esetben egy-egy egyesület életéről, vagy szakosztály munkájáról számolunk be. Talán ezért is mondható rendhagyónak, hogy ezúttal egy megyei szövetség tevékenységébe kívánunk bepillantani, bevonva az olvasót is. Ritkán éltünk ezzel a lehetőséggel, de most, az új év első napjaiban szeretnénk közelebbről megismertetni Önökkel a Békés Megyei Kézilabda- szakszövetség életét, Eperjessy Bélán, a szövetség elnökén keresztül. Itt engedtessék meg, hogy azt is hozzáfűzzük, miért éppen rájuk esett a választás. Az egyik legnagyobb létszámú sportközösséget fogják össze, de a szakszövetség társadalmi munkásainak száma is jóval meghaladja a többségét. — Elöljáróban az elmúlt évi tevékenységünkről beszélnék. Ügy érzem, nagy munkát végeztünk. Különösen jó lehet ez a megállapítás, ha azt is figyelembe veszem, hogy az elnökségben és a különböző bizottságokban nagy volt tavaly a fluktuáció. Például elhunyt egyik legaktívabb munkatársunk, Medovarszki Pál, más munkakörbe távozott Maginyecz András, akinek helyét Gi- czey Lajos tölti be. A hat, munkaterv szerinti elnökségi ülés mellett további két rendkívülit tartottunk. Nagyon jól sikerült a Szarvasra kihelyezett elnökségi ülésünk, amelynek pozitív visszhangja volt. Ezt a gyakorlatot a jövőben is folytatni kívánjuk. Megalapítottuk a Békés Megye Kézilabdasportjáért Emlékérmet. — Mik voltak a konkrét tennivalók? — Nyolc nagyobb rendezvény gazdái, vagy társszervezői voltunk 1986-ban. Hét osztályban szerveztük meg a megyei kézilabda-bajnokságot de mi voltunk gazdái a középiskolás bajnokságnak és kupának. Az előbbiben 61, az utóbbiban 35 csapat mérkőzéssorozatát szerveztük meg. Az MNK megyei selejtezői 11, az OIB megyei, illetve területi döntője pedig 12 csapatot érintett. A téli Népújság Kupán 39 csapat mérkőzéseit irányítottuk, s a 11 vidéki NB I-es klubot felvonultató Kner Kupa pénzdíjas férfitorna szervezéséből is alaposan kivettük részünket. A Télapó Kupa utánpótlás leánytornán hat csapat vett részt. Megszerveztük a Békés Megye Kézilabdasportjáért Emlékérem átadási ünnepségét is. Mindez a szervezési bizpttság feladata volt. — A játékvezető-bizottságról ... — A napi teendőik mechanikus részét, a küldést, a továbbképzéseket precízen elvégezték. Csupán az vetődött fel, hogy hogyan? Esetükben érthető, hiszen tavalyi haláláig e feladatokat Medovarszki Pál irányította, s ő sem hosszú ideig, hiszen nemrég vette át elődjétől a stafétabotot. Most dr. Szekeres István lett az utód, bízunk tudásában, s lelkiismeretes munkájában. Ellenőrzőbizottságunk öt aktívával tevékenykedik, és tavaly 22 alkalommal végeztek ellenőrzést. Nem örvendenek nagy népszerűségnek, sokan szükséges rossznak tartják őket, — Hogyan tevékenykedik a propagandabizottság? — Csak az elismerés hangján szólhatok róluk. A Ma- latyinszki József vezette „együttes” az évente szokásos híradókat tavaly is megjelentette, igényes formában. Szép kivitelű kiadványokat készítettek a Kner, valamint a Népújság Kupa rajtja előtt, s a szórólapok is megnyerték a közvélemény tetszését. — A fegyelem? — Némi iróniával úgy fogalmazhatok: a kimagaslóan legjobb munkát a fegyelmi bizottság végezte azzal, hogy az egész év folyamán mindössze két üggyel kellett foglalkozniuk, azok sem voltak különösebb jelentőségűek. Bízom benne, hogy az idén még ennyi- munkájuk sem lesz. — Megyénk mindig híres volt utánpótlás-neveléséről. Mostanában erről keveset hallunk. Miért? — Rajtuk kívülálló okok miatt. Széles körű és igényes munkát végzett a Buday György vezette utánpótlásbizottság: kezdték az évet azzal, hogy felkészítettek három korosztályos csapatot annak az NSZK-beli tartományi válogatottnak a fogadására, amely az utolsó pillanatban lemondta a mérkőzéseket. A megyei csapatoknál is elvégezték a felméréseket a tavasszal, amelynek folytatásaként egyesületenként a legkiválóbbakat meghívták Békéscsabára. Naprakész adatokkal rendelkeznek megyénk legtehetségesebb 30-40 fiataljáról. — Kérjük, beszéljen az edzőbizottság munkájáról. — Szükség van egy dinamikus edzőbizottságra, mivel csapataink felkészítése, játékstílusa, a játékosok egyéni képzettsége sok szakosztálynál kívánnivalót hagy maga után. Sajnos, edzőink nem tartanak lépést a sportág fejlődésével, szinte mindenütt ugyanazt a stílusú kézilabdát játsszák, mint 10- 15 évvel ezelőtt. Azt külön kiemelném: évek óta nem található olyan 18—20 éves játékos, akikre az NB I-es Előre Spartacus igényt tarthatna. A legutóbbi elnökségi ülésünkön lezajlott a bizottság újjáalakítása, aminek az eredménye remélhetőleg hamarosan kézzelfogható lesz. — Milyen a kapcsolatuk a megyében működő szakosztályokkal, egyesületekkel? — Leszögezhetem: javuló. A klubok és szakosztályok már nem ellenségként kezelik a szövetséget, hanem segítőkész partnerként. Persze nem minden esetben. Hogy példával éljek: a szövetségünk és az Előre Spartacus szakosztályvezetésének tagjai között némiképp lazult a kapcsolat. Ezt többek között annak is tulajdoníthatom, hogy a lila-fehér klubban működő egyik, másik szakember, aki a szövetségben is tevékenykedett, megvált vagy tőlünk, vagy az egyesülettől. Ilyen például Szabó Károly, aki Csongrád megyébe „igazolt”. S ha már a kitűnő szakembernél tartok, azt is hozzáfűzöm, véleményem szerint vétek volt elengedni a szakosztályból. Azt is megkockáztatom: nem volt helyes a női szakág vezetése részéről az sem, hogy a korábbi ezüstérmes csapat 2-3 meghatározó játékosát „elengedte”, így ők a jövőben alacsonyabb osztályban folytatják sportpályafutásukat, holott ezt sem koruk, de főleg játéktudásuk nem indokolja. — Megalakultak a diák- sportkörök. Velük milyen a kapcsolat? — Elöljáróban már említettem, hogy 35 középiskolás csapat részvételével mi rendeztük a középiskolások bajnoki és kupasorozatát. Ezen túlmenően szeretnénk még szorosabb kapcsolatot létrehozni a most alakuló diák- sportkörökkel. Várjuk valamennyi jelentkezését, ugyanis nagyon szívesen megszervezzük és lebonyolítjuk bajnokságaikat, kupamérkőzéseiket. Azt szeretnénk, ha ők minden héten, rendszeresen játéklehetőséghez jutnának, hiszen így lehet széles alapokról folytatni a munkát. Jávor Péter SPORT Totóeredmények A totó 1. heti játékszelvényén szerepló mérkőzések eredményei: 1. Aseoli—Brescia 0-0 X 2. Avellino—Empoll 0-1 2 3. Como—Milan 0-1 2 4. Fiorentina—Napoli 3-1 1 5. Juventus—Verona 2-1 1 6. Udinese—Torino 1-1 X 7. Arezzo—Lanerossi 0-0 X 8. Bari—Catania 1-1 X 9. Cescna—Parma 1-0 1 10. Cremonese—Lecce 0-0 X 11. Lazio—Genoa 3-0 1 12. Modena—Cagliari 1-0 1 13. Pescara—Pisa PÖTMERKÖZÉSEK: 3-1 1 11. Sampdoria—Roma 0-0 X 15. Taranto—Bologna 1-1 X 16. Triestina—Campobasso 2-1 1 Innen-onnan ^ A százhuszonhatszoros magyar válogatott kézliabdázónő, Csulikné Bozó Sva megválik klubjától, az Előre Spartacus- tói, s a hírek szerint két osztállyal lejjebb, az újonc NB lies Mezőberényl SE-ben folytatja játékospályafutását. Valószínű Ide tart Tobakné és Rácz Gyöngyi kapus is. ® A Békéscsabai Előre Spartacus OB lll-as férfi teniszcsi- pata visszalép az osztályban való szerepléstől, s a jövőben a megyei bajnokságban lépnek pályára. Az indok: a jelenlegi csapat nem éri el azt a szintet, hogy a harmadik vonalban játszanak. ® A Békéscsabai Városi Labdarúgó-szövetség Január 20-tól alapfokú kis- és nagypályás labdarúgó-játékvezetői tanfolyamot szervez. A díjtalan tanfolyamra a IS—45 évesek jelentkezését várják január 15-tg, a cím: Városi sportosztály, Békéscsaba. Petőfi u. 3. B Képújság közvélemény-kutatása Ki volt Békés megye legjobb női sportolója 1986-ban 2. . 3. Ki volt Békés megye legjobb férfi sportolója 1986-ban*’ 2. 3. Melyik volt Békés megye legeredményesebb csapata 1986-ban? 2. A szavazó neve és pontos címe: © — Ügy bizony. De most végezetül még engedjen meg néhány mondatot összegzésképpen. A 0—2 utáni iiatás nem lehetett sokkhatás, mert az elmúlik. Ez m múlt el kilencven percen át. Ez csak pszichés hatás lehetett. Arra a kérdésemre pedig, hogy a magyar válogatott miért nem játszotta a szokott játékát, azt tudom mondani, hogy Mexikóban az európai csapatok közül az angolok sem, a belgák sem, és végül a németek sem játszották a szokott játékukat, pedig mindezek a csapatok predesztinálva lettek volna rá. — Nem ez a „fekete doboz titka"? — Mire gondol? — A mexikói klimatikus viszonyokra, amelyek kizárták azt, hogy az európai csapatok az otthon megszokott stílusukban focizzanak. A fennsíkon, a ritkás levegőben, a tűző napon nem lehet megjátszani. — Ez így van. — De ha ez így van, kedves Baráti Lajos, akkor miért nem vált nyílttá ez a titok? Miért csináltak titkot belőle? Miért nem mondták meg nyíltan és becsületesen, a magyar csapat csak megszokott játékával versenyképes. Mexikóban nem versenyképes. Mexikóban be fog állni „szégyenszemre” védekezni... És a többi és a többi. — Az erre adandó válaszok messzire vezetnek. Itt azonban mindehhez hozzájárult több játékos sérülése is. Ismét csak az edzői és az orvosi napló hiányzik nekem. Miért gyöngültek le ennyire, amikor tudták, hogy a szokottnál is nehezebb helyzetbe kerülnek. — Orvosi hiba? — Nem lehetetlen. Ott valaminek történnie kellett. Mert sem a kanadaiak ellen, sem a franciák ellen nem lehetett látni lelkesedést, se javuló erőnléti állapotot. Ott vagy másutt. Előfordulhatott valami hiba. Mi kozmáit oda Mezeynek? — Megvan a fekete doboz, és nincs meg a fekete doboz. Lehet, hogy Ausztriában maradt? Valahol a havas hegyek közt? — Volt, aki közvetlenül Ausztriából került haza, de akit, mint az újpesti Kozmát, nem vitt ki Mezey a csapattal Mexikóba. Én nem akarok túlzott következtetéseket levonni belőle, de Kozma, az Újpesti Dózsa játékosa nem állt a lábén. Teljesen ki volt készülve. Mitől? Ő közvetlenül Mexikó előtt került ki a csapatból. — Az alpesi alapozás öt is LEKOZMÁLTA? — Kozma csendes, rendes fiú. Csak annyit mondott, hogy neki annyira szokatlan volt az alpesi edzőtábor, hogy utána nem tudta magát összeszedni. — De miért maradt le Kozma a csapattól? — Mert nem fért bele a keretbe. Itt kell megjegyeznem, hogy feltűnően sok volt a gerincsérülés. Nyilasi, Róth, He- rédi... Erre sem került mind a mai napig még magyarázat. — Hogyan derült ki az ön számára az, hogy Kozma fáradt? — Látszott a mozgásán. Rá is kérdeztem persze. Fáradt. Elfáradt. Egy sűrített szezon után egy fiatal gyerek fölmegy az alpesekbe, hogy ott naponta háromszor edzzen. Hát nem. Ha Mezey Gyuri újra kezdhetné és rám hallgatna, nem vinné föl őket. Mezey György tehetséges edző, de itt baklövést követett el. — Ha ugyan ez „kozmálta” oda a csapatot, s nem az, hogy egész egyszerűen inukba szállt a bátorság. Van ilyen a labdarúgásban? Olyan, hogy attól a fizikai erejük is megcsappan? Mezei András: Ki beszél itt már Mexikóról? Válaszok Végh Antalnak — Igen, a bátortalanság. A kezdeményezőképesség elvesztése. Hogyne volna. Van rá rengeteg példa. Hogy — amint láthattuk is — senki, semmit nem mer már elvállalni. Mindent a másikra hagy. Nem mozog. Szabadulni igyekszik a labdától. Leadja. Megáll. Nem vesz részt a támadásban. Mit mondhatok még? — Mi a „fekete doboz” titka? — Mi a „fekete doboz”? De mi van akkor, ha Mezey 0—2 után beáll a védekezésbe? Akkor jön csak az átok zivatara, mert áz a plusz négy gól ugyebár, csak akkor van, ha azt berúgják. De ha nem rúgják be, ha Mezey kibekkeli 0—2-vel a magyar— szovjet mérkőzést, akkor jön Végh Antal könyvének második változata, mely szerint az edző gyávasága miatt vesztette el a magyar csapat a mérkőzést, aki megakadályozta csapatát abban, hogy kiegyenlítsen. És akkor még „bundaszag”-ról nem is beszéltünk. Hogy milyen szerencséjük van a fiúknak abban, hogy ha már vereség, akkor nagy vereség! Elsöprő vereség! Olyan vereség, amihez nem fér kétség. Többek szerint ki lehet dolgozva Végh Antalnál még egy-két változat arra az esetre, ha nem jön be a 0—6, amit mégiscsak jobban szét lehet porciózni, mint a soványka 0—2-t vagy 0—3-at. „BE TOJT A TÁRSASÁG?” (Melyben a szerző Don Emilióval, a csapat menedzserével beszélget arról, hogy a legjobb torreádort is legyőzheti „az igazság pillanata” — ha... lásd a főcímet !) — Mi a „fekete doboz” titka? — kérdezem östreicher Emilt. — Mit látott ön közvetlen közelből a magyar csapat öltözőjébe is beengedve Mexikóban? — Azt láttam, hogy a válogatott focisták nem az erejüket vesztették el, hanem az akaraterejüket. Már meg ne haragudjon ezért, hogy így mondom, de ez az igazság: a fiúk betojtak. Előfordult már ilyen sokkal nagyobb csapatokkal is. Persze, ha nagyon keresgél valaki, mindig lehet okoskodni a túledzettségről, tésztáról és egyéb buta kifogásokat találni. Tény, hogy Mezey egy nagyon gyengén felkészült társaságot kapott vissza a csapatoktól. Ezt ő felmérte. Lienzben és még Mexikóban is igyekezett őket rendbe hozni. Három év gyakorlatában bevált szisztémával dolgozott. Nem azt mondom, hogy valamiben nem tévedhetett, mert a labdarúgásban mindenki tévedhet. Lehet, hogy az ausztriai táborozáson néhány játékos túlságosan is elfáradt, de azt, hogy az a csapat, amelyik kint volt Mexikóban, az ulolsó edzőmérkőzésen még teljesen rendben volt, azt tanúsíthatom. Semmi kondicionális hiba nem mutatkozott. Es most mondjam azt. hogy a mexikói magaslat klímájában nem lehet töltött káposztát enni? Mondjam, hogy tudományos alapon volt elkészítve az étrend? Hogy az argentinok azt nyilatkozták: „Annak köszönhetjük a világbajnokságot, hogy sok tésztát ettünk!” — Jöjjek azzal, hogy a magyarok azért nem jutottak tovább, mert (Végh Antal híresztelésével ellentétben) nem ették meg a tésztát? — Gyerekségek. Mellébeszélések. Negyvenéves tapasztalatom alapján mondhatom: a valóság más. —• Az ok: nem volt igazi labdarúgóegyéniség a csapatban. A kulcsemberek idegei fölmondták a szolgálatot. Vagy csak éppen rossz formában voltak: Détári. Nagy Antal — Péter Zoli sérült volt... De az én szemem nem csal. A gólt nem azért kaptuk, mert Péter Zoli sérült volt, hanem azért, mert Péter Zoli elaludt annál az akciónál. A világ legjobb kapusa is beszedett már olyan gólt, amiben hibás volt. Ez történt Disztl Péterrel is. Nem a felkészülésben volt a hiba. De ha a magyar csapat beáll védekezni. Ha elszánja magát arra, hogy mindjárt az elején, vagy legalább 0—2 után ki- bekkelje a szovjet csapatot... Ezt is könnyű utólag Mezey számlájára írni, de ha megteszi, és tegyük föl: kikapunk 2—0-ra, milyen felháborodás követte volna? Milyen edző az, aki felsorakoztatja csapatát a kapu elé, aki nem mer játszani? Ez fogadta volna, pedig igaz: a világbajnokságon minden csapat arra törekedett, hogy ne kapjon gólt. Mi bekaptuk. Kettőt is. Szerencsétlenül. — Détári három napra rá azt mondta: „Emil bácsi, 2—0-ra vezetnek, és beálljunk védekezni?” Détári egy óriási tehetség, de még fiatal. Nálunk nem volt egy Piatini vagy egy Maradona. Nálunk Ga- rabán kívül mindenki csődött mondott. — Miért? (Folytatjuk) BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 560L Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Telefon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszék! Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.
