Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-07 / 263. szám

NÉPÚJSÁG 1986. november 7., péntek o BHG békéscsabai gyára Jelentős szovjet export Ex év január 1-én vette át a HtV békés- j csabai gyáregységét a BHG Híradástechnikai Vállalat. Azóta a BHG 8-as számú békéscsabai gyáraként dolgozik az 530 tagú kollektíva. Pro­filjuk ugyanaz maradt, mint korábban. Mint Márton József gyárigazgató elmondot­ta, ebben az évben IS­IS" „-kai nagyobb terme­lést produkáltak, mint egy évvel korábban. A BHG bakéscsabai gyárából telefontechnikai tápegységeket szállítanak a Szovjetunióba. Képünkön az egyes elemeket szerelik a dolgozók Fotó: Lónyai László A cégváltozás sok szerve­zeti gonddal járt, de meg­bízhatóbb, stabilabb gazdál­kodást tudnak folytatni. Napjainkban telefontechni­kai tápegységeket gyárta­nak, ez adja a gyár összter­melésének több mint a felét. A telefontechnikai tápegysé­gek, áramellátó berendezé­sek mintegy 600/o-a kerül a Szovjetunióba. A BHG né­hány ezer vonalas telefon­központokat szállít a baráti országba. Hosszú távú együttműködés alakult ki a szovjet partnerekkel, már 15 éve állnak szerződéses vi­szonyban a Szovjetunióval. Ebben az esztendőben a békéscsabai gyár szovjet exportjának értéke 1,3-1,5 millió rubelt tesz ki. Jövőre már biztos szerződések van­nak arra vonatkozóan, hogy mintegy 2 millió rubellel több telefontechnikai táp­egységet szállíthatnak a Szovjetunióba, így várható­an megközelíti a 3,5 millió rubelt az exportra kerülő termékek értéke. A békés­csabai gyár termelésének mintegy felét teszi ki a szovjet export, Változatlanul fennáll az NSZK-beli Hirschmann cég­gel folytatott több mint 10 éves kooperációs kapcsolat. Kis tv egyedi erősítőket gyártanak és szállítanak az NSZK-ba. Ilyen irányú te­vékenységük az összterme­lés 7-8°/o-át teszi ki. Ma­gyarországra mintegy 10 millió forint értékben állí­tanak elő ezekből az egyedi tv-erősítőkből. Jelentős a különböző közszükségleti csatlakozók gyártása, mind­ez az össztermelés egyne­gyedét adja. Ennek felét szállítják az NDK-ba. Az idén a BHG békéscsa­bai gyára mintegy 290 mil­lió forint termelési értéket állít elő. Ebből 160 millió fo­rintot tesz ki az export. Je­lenleg nagy erőfeszítéseket tesznek az éves terv teljesí­téséért. Ügy tűnik, minden remény megvan arra, hogy teljesíteni tudják az év vé­géig a célkitűzéseket. A gyárból a vezetékes tv- vételtechnikai berendezése­ket november 15-ig szállít­ják ki a Szovjetunióba, míg a telefontechnikai berende­zések várhatóan december elején érkeznek meg a test­véri, baráti országba. Táv­lati tervük, hogy a középka­tegóriában a tervidőszak vé­gére az eddigi elektromecha­nikus telefonközpontokat korszerűbb, a mai gények- nek jobban megfelelő elekt­ronizált központokkal vált­ják fel. Ennek a fejlesztései folynak jelenleg a BHG bu­dapesti központjában. Egy új, megbízhatóbb, modernebb főállomás proto­típusát már kiszállították a Szovjetunióba, ahol jóváha­gyás alatt áll a berendezés. Elképzelhető, hogy a jövő év végén, vagy 1988 elején már ezt a legkorszerűbb be­rendezést is exportálják. Fo­lyamatosan folytatják a töb­bi szerkezeti elem korszerű­sítését ist Napjainkban a Szovjetunióban is előtérbe került a minőség és a ha­táridő pontos betartása, ezért meg keli küzdeniük az ottani piacért. A dolgozók is örülnek an­nak, hogy a korábbi bizony­talanság után az idén egy stabilabb gazdálkodást tud­nak folytatni az átszervezés után. A termelési eredmé­nyek növekedésével össz­hangban ebben az évben a munkások jövedelme 10- 11%-kal emelkedett a ko­rábbi igen alacsony szinthez képest. Jövőre szakmai to­vábbképzéseken, tanfolya­mokon tovább bővítik a dol­gozók ismereteit, mivel csak így tudnak megfelelni a magasabb követelmények­nek. Biztató az is, hogy van kereslet a BHG termékei iránt szerte a világban. A békéscsabai gyár rendelésál­lománya 1987-ben az ideinél 15%-kal magasabb. Ez a többlet szinte teljesen a Szovjetunióba irányuló szál­lításokból tevődik ki. Az ex­portkötelezettségek mellett nagy figyelmet fordítanak a hazai piac ellátására is. Verasztó Lajos Ne túlozzunk a méretezésben! Az óvatosság néha sokba kerül Megkerestük a kazángyár­tó vállalat vezetőit, hogy tájékoztatást kérjünk eddigi tevékenységükről, és a ké­szülékekkel kapcsolatos ta­pasztalatokról. Az apropót az adta. hogy a közelmúlt­ban Gyulán fűtéstechnikai szemináriumot tartottak. — Mióta gyártják az ÉTI típusú kazánokat, és milyen teljesítménynagyságban? — a kérdésre a vállalat igaz­gatója, dr. Moskovits Sán­dor válaszol. — A vállalat 1968 óta gyártja a többszöri vásárdí­jas ÉTI típusú gázkazáno­kat. Az alaptípushoz képest többszöri korszerűsítést haj­tottunk végre. A jelenleg gyártott „SUPER” változat jó hatásfokkal üzemelő, au­tomatikus, kis helyigényű, esztétikus megjelenésű be­rendezés. A kazánokat széles telje­sítménytartományban — 8 kW-tól 116 kW-ig 10 foko­zatban gyártjuk. így a fel­használó a legkedvezőbb nagyságot tudja választani. Országos szervizhálózattal rendelkezünk, amely garan­táltan biztosítja, hogy a fel­használónál a kazán garan­ciális időn belül és azon túl a leggazdaságosabban ésleg­megbízhatóbban üzemeljen. A megbízhatóságra jellem­ző, hogy a berendezésekre 24 hónapig terjedő garanci­át vállalunk. — Mik azok a gyártási és üzemeltetési tapasztalatok? — erre a kérdésre Tóth Ist­vántól, a vállalat főmérnö­kétől várom a választ. — Gyártási tapasztalatunk nemcsak a megbízható mi­nőségre hat kedvezően, ha­nem ennek köszönhető, hogy azonos műszaki színvonalat képviselő, hasonló kategóriá­jú gázkazánok között belföl­dön kazánjaink a legolcsób­bak. 1968-tól napjainkig 74 474 ÉTI típusú gázkazánt készí­tettünk. Ez a mennyiség — átlagos családi házat felté­telezve — mintegy 140 000 lakás fűtésére elegendő. Kazánjaink egyszerű szer­kezetük miatt megbízható üzemeltetésű készülékek. A szerkezeti elemek gyártási meghibásodásából eredő üzemzavar elenyésző. Legtöbb kazánmeghibáso­dás a túlméretezetten megvá­lasztott fűtőkészülékbői adó­dik! A felhasználók döntő többsége túlzott óvatosság­ból a szükségesnél nagyobb teljesítményű gázkazánt vá­laszt. Ebből adódóan a ka­zánt nem az előírt, hanem jóval alacsonyabb vízhőmér­séklettel üzemeltetik. Az alacsony vízhőmérséklet a füstgáz kondenzációját okozza, ami a kazántest kor- rodálásához, idő előtti tönk­remeneteléhez vezet. Ilyen esetben a savas kondenzvíz a kazántestet néhány év alatt tönkreteszi. Jói meg­választott, az előírt üzem­móddal üzemelő berendezés esetén a kazántestek húsz év körüli időtartamig üze­meltethetők. Nem indokolt a túlmére­tezett kazán beépítése a gáznak mint fűtőanyagnak meglehetősen állandó fűtő­értéke miatt. A széntüzelésű kazánok esetében a tüzelő­anyag minőségének változá­sa némi túlméretezést indo­kol. Az OEGH a magánépí­tésű családi ház típustervei­hez hőveszteségi számításo­kat készíttetett a Típuster­vező Intézettel. A számítá­sok szerint a legnagyobb kétszintes ház — az előírá­sok szerint megépülő — családi ház hőveszteségesem éri el a 20 kW-ot. Jelenleg pedig a leginkább keresett kazán a 25 kW-os. B. R. Beruházáspolitikánk Sok vita követi, és a mezőgazdasági üzemek részéről gyakran elmarasztalás il­leti megyénk beruházáspolitikáját. Kérdés: jogos-e az efajta megítélés, megfelelően átgondolt-e, megalapozott-e, vagy csak a felület látásából fakadnak az eltérő véle­mények? Kétségtelen, az utóbbi időben a mezőgazdaság kevesebb közvetlen beru­házáshoz jutott, mint korábban, de ugyan­akkor a mezőgazdasági termékeket fel­dolgozó élelmiszeripar rekonstrukciós fej­lesztése napirenden volt. Közvetett úton tehát az állami gazdaságok a termelő- szövetkezetek és általában a szövetkezetek által integrált háztáji termelés mögött egy biztos, a minden piacon értékesíthető árut feldolgozó élelmiszeripar teremtődött meg. De visszapergethetjük beruházáspoliti­kánk törekvéseit olyan oldalról is, hogy a mezőgazdasági célokra nem hagyomá­nyosan, az ötéves tervek során megszo­kott módon áramoltak a társadalom esz­közei, hanem közvetett módon: részben a további termelés alapjainak kialakítására, részben pedig a falusi, a mezőgazdaság­ban élő lakosság életkörülményeinek köz­vetlen javítására. Ezekre szépen jutott még akkor is, ha megvalósításukhoz je­lentős helyi erők és eszközök fordítódtak. A beruházások elégtelensége körül ki­alakult viták során ezekre a törekvésekre is tekintettel kellene lenniük a kifogást emelőknek. Azokat a törekvéseket, me­lyek a megye erőfeszítéseit ilyen értelem­ben is jellemzik, csak összefüggéseiben mérhetjük, értékelhetjük igazán. Tény, hogy a mezőgazdasági termelés­hez szükséges eszközök nagyobb része el­használódott, de tegyük hozzá, körülmé­nyeink között ezekkel a gépekkel lehetett és talán még egy-két évig lehet is dol­gozni. A termelésben felhasznált anyagok­kal már kevésbé indokolt úgy takarékos­kodni, hogy a talaj tápanyagtőkéje tovább csökkenjen, vagy a megtermelhető javak termelésbiztonsága veszélybe kerüljön. De ez többségében nem beruházás kérdése, hanem az egyszeri és a bővített újrater­melés feltételeinek megteremtése, a költ­ségek, a ráfordítások oldaláról. Ha a gondolatsor mélyebb rétegeibe te­kintünk, láthatjuk, hogy a mezőgazdaság vulemenében is növekvő értékben járult hozzá a központi költségvetéshez. Ezért nem maradt pénz helyben olyan üzemi célokra, melyekre korábban szinte kor­látlan lehetőségeik voltak. De ugyanakkor ezekből az elvonásokból jutott pénz olyan gazdasági és társadalompolitikai célokra, melyek a termelő üzemek biztonságát szolgálták és a lakosság intézményesített ellátásában meglévő eszközeink felújítását, bővítését eredményezték. Lépjünk közelebb beruházáspolitikánk­hoz. Nézzük az alapokat, s azt, hogy he­lyes volt-e erőink tekintélyes részét a tel­jes körű vízrendezésre, ezenbelül meliorá­cióra fordítanunk? A megfigyelések tanú­sága szerint helyes volt, jövőt megalapo­zó intézkedésnek tekinthetjük. A nagy hármas — hallottuk a Teszöv küldött- közgyűlésén — Vésztő, Zsadány, Bihar- ugra térsége kinőtt a kora tavaszi belvi­zek fojtogatásából, és 1986-ban soha nem látott mennyiségű gabonát termelt. Sar­kad környékén is megváltoztak a termelés feltételei. De igen értékesek a megye déli részén folyó vízrendezési munkálatok is. Az ezekre fordított 100 milliók nem vala­mikor, hanem viszonylag rövid időn be­lül úgy térülnek meg, hogy közben növe­lik a falvak népességmegtartó szerepét is. De ha már szóba került népességünk megőrzése, akkor arról a nagy átalakulás­ról sem feledkezhetünk meg, amely a fa­lusi lakosság életkörülményeinek válto­zásában eddig végbement. Nem szükséges visszanyúlni az elmúlt 30 esztendőre, csak nézzük az utóbbi éveket. Emberibb sorsúvá tettük falvainkat, a lehetőségekhez mérten könnyűit a falusi élet. Igaz, ezért a válto­zásért dolgozni kellett, ami természetes is, hiszen kitől kaptuk volna ajándékba azo­kat az eszközöket, melyek körülményeink megváltozását hozták. Minden közmű, üz­lethálózat, egészségügyi ellátás, iskolai tanterem, posta, gyógyszertár, út, gyalog­járda, kerékpárút, gázvezeték-építés pénz­be került. Nem is kevésbe! Orvosok, peda­gógusok, mérnökök taníttatása, falura te­lepítése sem ment könnyen. Szolgálati la­kások, fizetés-kiegészítések, különböző ked­vezmények, mind-mind a megdolgozott, és közösen összeadott pénzforrásainkat élték. Aztán feszített, és talán még ma is fe­szít az a történelmileg konzerválódott el­maradás, amely Békést az ország többi me­gyéjétől megkülönbözteti. Más megyék sze­rencsésebb helyre születtek, mert a szo­cialista fejlődés kezdeti szakaszán sok mindenben előnyre tettek szert, és ezt mindmáig meg is őrizték. E hátrányos helyzetből szerettünk volna kitörni az el­múlt évek során, amikor az ország me­gyéi között sok mindenben az utolsó he­lyezésünktől szerettünk volna elrugasz­kodni. A legutóbbi megyei pártértekezlet moz­gósította erre Békés haladó erőit azzal, hogy adottságainkat figyelembe véve, ipa­runk fejlődjön, korszerűsödjön, a buda­pesti irányítással működő telephelyek ön­állósuljanak. Beruházáspolitikánkhoz ezek a törekvések is szervesen hozzátartoznak. És az ipar, különösen az élelmiszeripar, ebben a mezőgazdaság számára nem ki­elégítő beruházási helyzetben, elindult a megújulás útján. A Gyulai Húskombinát, a békéscsabai és az Orosházi Baromfifel­dolgozó Vállalat, a Békéscsabai Konzerv­gyár, hűtőház, olyan új gépsorokat, be­rendezéseket állíthatott tertnelésbe, me­lyek korszerűségét a legigényesebb külföl­di vásárlók is megerősítették. Az áruérté­kesítés csatornái főleg csak ezek után nyílhattak meg. Kerülhetett jól feldolgo­zott, és minden eddiginél nagyobb tö­megű áru külföldi értékesítésre. Valahol ezen a tájon kellett, és találko­zott is a mezőgazdasági üzemek terme­lési érdekeltsége az értékesítéssel. Ezek a beruházások, rekonstrukciós termelésbő­vítések pénzbe kerültek. A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat megújítására 600 milliót költöttek, de csak azért eny- nyit, mert a műszaki gárda: a tervező­mérnökök, a technikusok és a szakmunká­sok a felújítás jelentős berendezéseit ma­guk konstruálták és készítették el. Részük­ről ez legalább olyan nagyszerű vállalko­zásnak számít, mint a mezőgazdasági üze­mekben az utóbbi években feltárt és mo­bilizált termelési tartalék, az ország cél­jainak szolgálatába állítására. Ide kívánkozik az egészségügyi fejlesz­tésekre, felújításokra fordított eszközeink értéke is, melyek ugyancsak a megye la­kosságának javára fordítódtak. Közben azonban senki se higyje, hogy a mezőgazdaságban minden beruházással leálltak. Ment a gabonatermelési program világbanki hiteltámogatással. Új gépek, eszközök kerültek a termelésbe, tárolók létesültek, és elkezdődött a sertéstelepek rekonstrukciós bővítése. Igaz, megváltozott a feltételrendszer, de az a vezető, aki a to­vábblépésben üzletet, jövedelemtermelő képességet látott, vállalkozott a felkínált lehetőségek kihasználására, és nagy ter­veinek megvalósításra, zöldutat kapott. Az exportfejlesztő árualapok bővítésére elő­irányzott termelési eszközeink jó része azért nem találhatott gazdára, mert az üzemi vezetők egy részét az elvonások nö­vekvő számai sokként érték, és legtöbbjük még ma is ebben az állapotban él, a vege­táló túléléstől várja a körülmények vál­tozását. Várakozással mai világunkban semmire sem megyünk. Nem jutunk előbbre, nem küzdjük le gondjainkat. Több és még több jövedelmezően előállított árura van szük­ség ahhoz, hogy a népgazdaság megőriz­hesse fizetőképességét, a társadalom pedig megtarthassa elért vívmányait, életszín­vonalát, és nem utolsósorban megalapoz­hassuk további munkánkat. Ehhez a tö­rekvéshez most mindenkinek jobban hoz­zá kellene járulnia, élve gazdasági adott­ságainkkal, mert csak együttes erővel le­szünk és vagyunk képesek felülemelkedni a körlátnak látott szűk lehetőségeken. Itt horizontok tárulkoznak, bennük csak ak­kor parányi az ember, ha tág mezők he­lyett kicsiny környezetében él. Dupsi Károly Zárómunkák a kertekben A kertészetekben befeje­zéshez közeledik az idei termesztési szezon. A szőlőt már mindenütt leszüretelték, és november elején az al­ma szedése is véget ért. A MÉM adatai szerint a mint­egy 30 ezer hektáros nagy­üzemi termőterület mind­össze 2 százalékán van még szednivaló. A körtét minde­nütt téli tárolásra készítet­ték elő. Az idei almaszezon a szo­kottnál két héttel korábban kezdődött, a nyári aszály ugyanig alaposan fölgyorsí­totta a gyümölcs érési fo­lyamatát. Annak ellenére, hogy az idén viszonylag hiá­nyos volt a fák vízellátása, mégis sikerült közepes ter­méseredményeket elérni. Ugyan a szárazság megvi­selte a fákat, ám az idén a szokásosnál kisebb mérték­ben jelentkeztek a növényi fertőzések, kórokozók, a nö­vényvédelem is sikeres volt, így végül is jó minőségű és egészséges gyümölcsöt sike­rült betakarítani. A szedés első időszakában még zavartalannak mutat­kozott a termés átvétele, fo­gadása, később azonban, ahogyan nőtt a szüretelők teljesítménye, egyre-másra akadtak el a munkával a gazdaságokban. A vagonhi­ány ezúttal is rányomta a bélyegét az őszi almaszezon­ra — ugyanúgy, mint a ko­rábbi években —, és hiány mutatkozott ládákból, cso­magolóanyagokból is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom