Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-25 / 148. szám

1986. június 25., szerda o IZHilUKfiltj­Előbemutató Gyulán Vészi Endre: Don Quijote utolsó kalandja Don Quijote és az ő Sancho Pansája: Gelley Kornél, Bor- biczki Ferenc Fotó: Béla Ottó Országjáró társulat érke­zett a minap Gyulára, hogy a Gyulai Várszínház első előbemutatójaként elhozza az alföldi kisvárosba Vészi Endre Don Quijote utolsó kalandja című tragikomédiá­ját. Az országjáró társulat a székesfehérvári Vörös­marty Színház, a veszprémi Petőfi Színhéz és a Gyulai Várszínház közös mecenatú­rájával hozta színre a da­rabot, mely első, gyulai be­mutatóján (ősbemutatóján?) felemás sikert hozott. Lehet, hogy ebben a felemásságban nem is az író, tehát a da­rab, nem is a rendezés, te­hát Kerényi Imre munkája, és nem is a színészek a hi­básak; hibás az a hibás megítélés, hogy ezt az elő­adást az -éppenhogy csak el­készült tószínpadon kell ját­szani, mintegy húsz-har- mint, vagy még több mé­terre a közönségtől, egyre erősödő békakoncert köze­pette. (Ez a békakoncert már igazi koncertet is szét­brekegett, érthetetlen, hogy egy prózai előadás létrehozói kihagyták a számításból. Rosszul tették.) Persze, az is lehetséges, hogy a díszlet (Götz Béla szabadtéren kitű­nően használható leleménye) nem fért volna be a gyulai vár színpadára, és ezért vá­lasztották a tószínpadot. De ha már ilyen gondjaik vol­tak, miért nem ütöttek ta­nyát a vár előtti füves tér­ségen, ahol két-három pom­pás vadgesztenyefa is segí­tett volna megtalálni az egyébként is magasított dísz­let helyét? Azonnal más a hangulat, a környezet, a- kö­zönség megfelelő (és nem távcsöves) távolságról szem­lélheti az előadást, stb. Mondanom sem kell, hogy az előadás sínylette meg a könnyelmű döntést. Nyilván, a rendező nem arra hangsze­relte a játékot, hogy színé­szeinek húsz-harminc méte­res távolságot, és a békák harsogó kórusát kell átkia­bálniuk, hiszen valahogy a távoli nézősereg tudtára kell adni, hogy ki miért, és mi­ről ágál a színpadon? Kissé szomorú voltam, be­vallom őszintén. Mert azért néhány csendesebb pillanat­ban kitűnt, hogy érdekes, és elgondolkoztató darab a Vé­szi Endréé, mely (a helyszí­nen hallgatva tévé-nyilatko­zatát) az igaz és a csalárd emberek és a hatalom viszo­nyát firtatja, leginkább tra­gikomikus eszközökkel, hogy még erőteljesebbre húzhassa mondandójának kiáltó be­tűkkel szedhető sorait. Mit ér az erény, mit ér a hűség? Jutalmat nyer-e, vagy kine- vettetést? Hogy Dulcinea „ében hajában sápadt csil­lagok” ragyognak-e, vagy csak a nagyon is hétköznapi némbert látja szegény igazi Don Qiujote szépnek, tisztá­nak, nemesnek, gyönyörű emberasszonynak?... Kerényi Imre jól szervez­te az előadást. A különös díszlet (mely egyetlen, óriási vitorlafélével változtatható) új mozgási lehetőségeket te­remtve gyorsította, hozta lendületbe az előadást, csak- hát az egész, mint előadás nem értékelhető igazán, a már említett okok miatt. Pe­dig Gelley Kornél, az igaz és a csalárd Don Quijote szerepében szívbemarkolóan emberi, pályájának kétségte­len nagy állomása. Hozzá hasonló, tiszta ember a kis Lucinda, Dolorosa szolgáló- leánya: Antal Olga néha még a kényszerű távolságot is áthidalta szívhangjaival. Borbiczki Ferenc mint San­cho Pansa rusztikus, derűs szolga, Szoboszlay Sándor Hercege viszont kissé fáradt benyomást keltett, mintha eleve feladta volna a nem megfelelő körülményekkel való viaskodást. Szemes Mari (Dulcineát alakította) sem volt ezzel másként, szokott manírjait hozta elő, és azon túl semmit. A kórus szépen énekelt (már amikor hallot­tuk), Kacsák Tibor zenéje kort idéző, kellemes muzsika. Amit még meg kell említe­nünk, az Füzy Sári jelmezei, nem különösek, de feladatu­kat betöltik. Sass Ervin Mit akar a Kamara? N em tudom, felfigyeltek-e már rá, hogy napjaink egyik legdivatosabb szava lett az érdekegyeztetés. Nem múlik el nap, hogy a tömegkommunikáció valamelyik megjelenési formája ne hasz­nálná akár többször is és a Magyar Keres­kedelmi Kamara múlt Szombaton megtar­tott VII. közgyűlésén is az előadók majd mindegyike szólt erről. Mondhatnánk erre, nemzeti sajátosságunk, hogy felkapunk va­lamit, utána pedig elfeledjük, de remélem, az érdekegyeztetéssel nem így járunk. Mert ez a szó, illetve ami mögötte van, rendkívül fontos dolog, előrehaladásunk alfája és ómegája. Sajnos, túlságosan is hosszú ideig tar­tott, míg eljutottunk eddig a felismerésig. A szocializmus fejlődésének kezdeti idő­szakában azt hittük, elég valamire határo­zatot hozni, s a dolog ezzel már el is van intézve. Utána rájöttünk, hogy ennél több kell, és az 1968-ban bevezetett, akkor még újnak számító gazdasági mechanizmus már nyíltan is kimondta, hogy a szabály­zókon keresztül ható érdekekkel kell meg­felelő irányba befolyásolni a népgazdaság fejlődését. Sajnos, ezt az utat nem jártuk következetesen végig. No, de hogy jön mindez a Kereskedel­mi Kamarához? Ügy, hogy a Kamara egyik legfontosabb feladatának éppen az érdekegyeztetést tartja a kormányzati szervek és a vállalatok között. Ami az el­veket illeti, azzal nincs is semmi hiba, hi­szen mindenki egyet akar: minél gyor­sabb fejlődést, a népgazdasági egyensúly megteremtését, az aktív fizetési mérleget, és így tovább. De az elnöki beszámolóból és a hozzászólásokból már az tűnt ki, hogy az elvek és a tettek közti összhang bi­zony még nem tökéletes. Deklarált cél, hogy hosszú távon csak a hatékonyan dolgozó ágazatokat szabad fej­leszteni, ugyanakkor napi gyakorlat a vesz­teségesek megtámogatása, természetesen a jók rovására. Vagy egy másik példa: min­denki egyetért azzal, hogy a~vállalatveze­tők felelősséggel döntsék el, mire kívánják fordítani a keletkezett nyereséget, de a jelenleg érvényes rendeletek rendkívül szigorúan behatárolják, melyik forint, mi­re költhető el. Szép elv az is: aki jobban dolgozik, keressen többet, de ugyanakkor minden eszközzel igyekszünk gátat vetni annak, hogy nagy jövedelemkülönbségek alakuljanak ki. Sorolhatnánk még az el­lentmondásokat^ elvek és a tettek között, mint ahogy ezt megtették a közgyűlés elő­adói. Márpedig tudomásul kell venni — per­sze ezt szavakban eddig sem tagadta sen­ki , hogy az emberi tényező szerepe dön­tő a fejlődési folyamatokban. Havasi Fe­renc, a Politikai Bizottság tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára felszólalásában is kiemelte az emberi tényező szerepét. Fel­hozta 'példaként, hogy ma sokan szidják a szabályozókat és gyakran joggal. De hogyan lehetséges az, hogy változatlan kö­rülmények között, ha ügyes vezető kerül egy szervezet élére, az ott csodákat tud művelni, egy-két év alatt a leggyengébbek közül a legjobbak közé tudja vinni a tár­saságot? A baj csak az, hogy meglehető­sen kevés ma még az ilyen vezető. Ma már az sem titok, hogy miért kevés. Egyszerűen azért, mert a jobbra törekvés még napjainkban is jórészt becsület és dicsőség dolga, nem követi a megfelelő el­ismerés. A Kamara egyik fontos felada­tának tartja a vezetők érdekvédelmét, és kimutatták: a legjobbak és a leggyengéb­bek fizetése között alig van különbség. Akkor hát mi motiváljon egy vállalatve­zetőt a minél nagyobb célokért? Miért vál­lalja az ezzel elkerülhetetlenül járó konf­liktusokat? A többség inkább marad a középszernél, igyekszik beolvadni, így leg­alább nem éri baj. Mert aki kiemelkedik, az felkészülhet a legrosszabbra. Egy vezérigazgató panaszol­ta felszólalásában, hogy nagyon megsza­porodott az utóbbi időben a vezetők elle­ni névtelen feljelentések száma. Még nyil­vánvalóan képtelen esetekben is megindul ellenük a vizsgálat és idejük jó részét ér­demi munka helyett védekezéssel tölthe­tik. Különösen furcsállják, ha egy vezetőt, akire 100 milliót bíznak, olyan nevetséges dolgok miatt hurcolnak meg, mint a rep­rezentációs keret néhány száz forintos túl­lépése. No, de ne soroljuk tovább a panaszokat, szóljunk inkább arról, amit á címben is kérdeztünk: mit akar a Kamara? Nos, a Magyar Kereskedelmi Kamara azt szeret­né, ha megszűnnének az eddig említett problémák. Szeretné, ha a pénzügyi forrá­sok alakulásának és felhasználásának fel­tételei hosszabb távra is kiszámíthatók lennének. Javasolják, hogy a népgazdasági terv ne csak az erőforrások elosztására koncentráljon, hanem azok létrehozására is. Szűnjön meg a jelenlegi áttekinthetet­len elvonási, támogatási gyakorlat, az egyedi elbírálásokat váltsa fel egy egy­szerűbb, hosszú ideig érvényes adózási rendszer, amely a gazdálkodók számára lehetővé tenné a hosszabb távú vállalati politika kialakítását. Engedjék fejlődni a jókat, és hagyják elbukni a gyengéket, hi­szen az egészséges kiválasztódás, a szelek­ció a gazdaságnak is létérdeke. S orolhatnánk még hosszan, milyen elképzeléseket alakított ki a Ma­gyar Kereskedelmi Kamara a nép­gazdaság további fejlődésével kapcsolat­ban, de egy napilap szabta szűk keret er­re nem alkalmas, a részletes felsorolás nyilván megjelenik majd a szaklapokban. Mégis ide kívánkozik még egy rendkívül fontos elképzelés, az, hogy az egyik leg­fontosabb feladat most a vezetők és a nép­gazdaság érdekeinek egyeztetése. Az, hogy az aprólékos, mindenre kiterjedő szabá­lyozás helyett tegyük érdekeltté a válla­latok, szövetkezetek irányítóit a vagyon­gyarapításban, a hosszú távú célok eléré­sében. Ami ezután következik, azt bízzuk rájuk, találják meg ők, miként kell ezekre a feladatokra mozgósítani a dolgozókat. Higgyük el, hogy igaz az a tétel: ha jól megy a vállalatoknak, akkor nem mehet rosszul a népgazdaságnak sem. Ezt akarja a Kamara és úgy vélem, ezzel a szándé­kával nem áll egyedül. Lónyai Hz Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat felvételre keres: — gépkocsivezetőt — vizsgázott gépészt — portást — konyhalányt — lakatos, elektroműszerész, villanyszereié és gépjárműszerelő szakmunkásokat — női segédmunkásokat (főtelep — konzervüzem) — udvaros munkakörbe férfi segédmunkásokat I|í fii ■ ÉK i IS ' $ 4 HK . I r:-Orosháza­Dinamikusan fejlődő vállalatunk jó kereseti lehetőséggel, kiemelkedő szociálpolitikai ellátással (üzemi étkeztetés, gyermekek óvodai elhelyezése, munkái szállítás) várja a munkára jelentkezőket. Érdeklődni részletes felvilágosítás iránt a vállalat igazgatási és munkaügyi osztályán lehet. Orosháza, Október 6. u. 8. sz. Telefon: 46/125-ös mellék. Jogsegélyszolgálat Megnyílt a „Vevők vagyunk” kiállítás Tegnap, az Ipari Reklám és Propaganda Vállalat fővárosi bemutató házában „Vevők va­gyunk” kiállítás nyílt. A Ter­meltetők Tanácsába tömörült 26 kereskedelmi vállalat mutatja be azokat a fogyasztási cikkeket, amelyek gyártására vállalkozó­kat keresnek, hogy áruválasz­tékukat bővíthessék, illetve csökkenthessék a hiánycikkek számát. A megnyitást megelőző sajtó- tájékoztatón a kiállítás szerve­zői elmondták, hogy az eddigi tapasztalatok szerint eredményes a kereskedelem termeltetésszer­vező munkája, a vállalatok év­ről évre több árura tesznek szert ezzel a módszerrel. Az el­múlt évben csaknem 3,5 milliárd forint értékű fogyasztási cikket termeltettek, 10 százalékkal töb­bet, mint a megelőző esztendő­ben. A vállalkozók több mint ' fele állami iparvállalat volt, a szövetkezetek kevésbé érdeklőd­nek a felajánlott lehetőségek iránt. A korábbiaknál lényege­sen kevesebb volt az elmúlt év­ben a vállalkozó gazdasági munkaközösségek és kisiparosok száma is, a termeltetett cikkek előállításában arányuk ?0 szá­zalékról 7,5 százalékra csökkent. A mostani, három napig na­ponta 10-től 16 óráig nyitva tartó „Vevők vagyunk” kiállításon csaknem ezerféle vas- és mű­szaki cikkre, járműalkatrészre és tartozékra, ruházati termék­re, bútorra, játékra és papír- írószer árura keresnek gyártó­kat a vállalatok. A hiánycikkek listáján változatlanul a kézi szerszámok, háztartási aprócik­kek, műanyag áruk, szerelvé­nyek, különféle vasalások, va­lamint a járműalkatrészek ve­zetnek, ezekből több mint 560 található meg abban a kataló­gusban, amelyből a gyártók itt tájékozódhatnak, mind a pontos megnevezésről, mind a kereske­delem által igényelt mennyisé­gekről. Van-e hasonlóság, eltérés, megegyezés a három szövet­kezeti ágazat jogsegélyszol­gálatában? — erről tanács­kozott a minap a Békés Me­gyei Szövetkezetek Koordi­nációs Bizottsága. Érthető, hogy miért keresték a közös gondolatokat. Az ipari, a mezőgazdasági és a fogyasz­tási szövetkeztek működésé­ben, tagságának érdekeltsé­gében, a vidékre jellemző jogügyi témákban oly sok hasonlóságot találtak az u- tóbbi időben keletkezett ügyek kapcsán. Azután van még egy igen figyelemre méltó sajátosság is. A fo­gyasztási szövetkezetek tag­ságának jogvitáit más mó­don intézik, mint a másik két ágazatban, noha nem biztos, hogy ez az érdekel­tek számára egyedüli jó megoldásnak minősíthető. A cél és a szándék a vi­tás ügyek intézésében köz­tiszteletet érdemel olyan te­kintetben, hogy a három szövetkezeti ágazat változat­lanul törekszik a tagság ügyein^-: rendezésére szö­vetkezeten belül, és olyan ügyekben is, melyek túlnő­nek a szövetkezeti kerete­ken. Bebizonyosodott — állapí­totta meg a testület —, hogy a jogviták szervezett rende­zésében tovább javult, mé- I lyüt az ügyfelek, a jogászok és az állami intézmények kapcsolata. Már több helyen összegyűjtik a szolgálat mű­ködése közben keletkezett ügyeket, és azután azok to­vábbi rendezésére szervezet­ten fordulnak az állami in­tézményekhez. Ezekben a hónapokban már kezd kiala­kulni egy igen jónak minő­síthető munkakapcsolat az intézmények jogászai, jog­tanácsosai között. A szövet­kezeti tagság bizalma is erő­södik a jogsegélyszolgálat iránt, mivel a szolgáltatás színvonala, minősége, nem utolsósorban eredménye is eloszlatta az iránta tapasz­talt korábbi idegenkedést. Lehetne-e e munka minő­ségét továbbjavítani? Feltét­len, de ehhez a három szö­vetkezeti ágazat jogvédőinek a Magyar Jogászszövetség Békés Megyei szervezete tá­mogatásával kellene asztal­hoz ülniök. A tapasztalatok kicserélése javíthat az ügy­intézés eddig kialakult rend­jén, de közelebb is vihet az érdemi munkához. Külö- nöen azért fontos ez, mert a szövetkezeti jogsegély szol­gálat nem egyszerűen csak a jogtanács adás színvonalán áll csupán, hanem a komp­likáltabb ügyekben az eljá­rásra is kiterjed a tagság érdekvédelme szem előtt tar­tásával. D K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom