Békés Megyei Népújság, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-12 / 110. szám

IZHilUlfilt}­1986. május 12,, hétfő Országos társastáncbajnokság Békéscsabán Tangó, új ruhában... Fotó: Szőke Margit Aki szeret a társastáncban gyönyörködni, annak most két estét is érdemes volt a békéscsabai ifjúsági és út­törőházban töltenie. Május 9-én, pénteken este nemzet­közi társastánc-csapatver­senyt rendeztek itt. A gyer­mek és ifjúsági táncosok között egyaránt az NDK- beli Brand—Erbisdorf csa­pata bizonyult a legjobbnak, őket a gyermekeknél a csehszlovákiai Nové-Zámky csapata, majd a Békés Me­gyei Művelődési Központ csapata követte. Az ifjúsági korosztályban a hazaiak ér­demelték ki a második, a csehszlovákok pedig a har­madik helyet. Másnap, szombaton este 6 órakor ismét zsúfolásig meg­telt az ifjúsági ház nagyter­me. Ekkor rendezték meg az országos „A” osztályú tánc­bajnokságot standard és la­tin-amerikai táncokból. A versenyvezető — ezúttal is — Felczánné Nyíri Mária volt. Hogy kik szerepeltek a leg­jobban, azt a pontozóbírák döntötték el; Hans-Jörg Kiessling (NDK), Keller Gá­bor (Csehszlovákia), Nyíri Lajos (Békéscsaba), Csáki Emília (Szeghalom), Jánosi László (Budapest).Mihály Já­nos (Budapest) és Felczán Béla (Gyula). A standard táncokban ti­zenhét páros indult. Legjob­ban a Szegedi Volán Tánc­klub versenyzői szerepeltek, hisz az első három helyezett pár — Halmai Attila és Emhő Zsuzsanna, Halmai László és Tóth Judit, vala­mint a harmadik helyezett Lengyel Zoltán és Joó Ágo­ta — innen érkezett. A latin-amerikai táncok­ban a szombathelyi Erdősi Jenő és Rimányi Judit bű­völte el tudásával a közön­séget, s a pontozóbírákat egyaránt. Második s harmadik he­lyen ismét .szegediek, Bör- csök László és Szabó Mária, illetve a Halmai—Tóth páros végzett. Nagy tetszést aratott a két „S” osztályú szegedi ver­senyzőpáros — öze László és Pálinkás Lujza, valamint Palánkai László és Zsilák Zsuzsanna — bemutatója. A megyei művelődési központ formációs csoportja is szín­vonalas műsorral színesítet­te az estet. A műsorvezető­től még olyan „titkot” is megtudtunk, hogy a tánc­csoport ruhái a fellépést megelőző éjszaka készültek el. Szerencsére, hiszen az MMK formációs csoportjá­nak új produkcióját, melyet Nyíri Lajos koreografált, örömmel láttuk. Mindehhez a Sigma együttes szolgáltat­ta a zenét. (\. a.) Hazaérkezett a SZOT küldöttsége Hazaérkezett a SZOT küldöttsége, amely Gáspár Sándornak, a SZOT elnöké­nek vezetésével a Japán Szakszervezetek Főtanácsa (SZÓHJÓ) meghívására má­jus 5. és 9. között látogatást tett Japánban. A SZOT elnöke Tokióban megbeszéléseket folytatott a SOHYO és a Független Szakszervezeti Szövetség ve­zetőivel a két ország szak- szervezeti mozgalmának te­vékenységéről, kapcsolataik továbbfejlesztésének lehető­ségeiről, valamint a nemzet­közi szakszervezeti mozga­lom helyzetéről. Gáspár Sándor véleményt cserélt a Japán Szocialista Párt vezetőivel is kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről. A SZOT küldöttsége Hi­rosimában a japán béke­mozgalom helyzetével, tö­rekvéseivel ismerkedett, be­tekintést nyert a megyei szakszervezeti szervezetek tevékenységébe, és megte­kintette a Mazda autógyá­rat. Gáspár Sándor találkozott a Szakszervezeti Világszö­vetséghez tartozó japán szakszervezetek képviselői­vel is. A SZOT elnökét ha­zaérkezésekor a Ferihegyi repülőtéren Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára fogadta, jelen volt Kazuo Wachi, Ja­pán rendkívüli és meghatal­mazott nagykövete is. II megye fontosabb gazdasági jelzőszámai (Folytatás az 1. oldalról) évvel karábbival azonos, a más megyei székhelyű válla­latok megyében levő üzemei 2,0 százalékkal kevesebb árut (szolgáltatást) értékesítettek a külpiacokon. Az iparban foglalkoztatot­tak száma 0,5 százalékkal (240 fővel) csökkent. A ter­melékenység a fizikai foglal­kozásúak egy főjére számft- .va 0,3 százalékkal csökkent, az egy teljesített órájára számítva 2,7 százalékkal nőtt. A kivitelező építőipar első negyedévi termelése az egy évvel korábbi alacsony szint­hez viszonyítva 32,5 száza­lékkal emelkedett, de a két évvel azelőttitől jelentősen (16 százalékkal) elmaradt. Az egy foglalkoztatottra jutó termelés 41 százalékkal volt több, mint egy évvel ezelőtt- A foglalkoztatottak számá­nak csökkenési folyamata to­vább tartott. A fontosabb vágóállatok és állati eredetű termékek (vá­gómarha, vágósertés, vágó­baromfi, tehéntej és tyúkto­jás) együttes felvásárlásának volumene 10 százalékkal volt kevesebb, mint 1985 első ne­gyedévében. Ezen belül a vá­góbaromfi és a tehéntej fel­vásárlása 2,5. illetve 0,5 szá­zalékkal emelkedett, vágó­marhából 6,2, vágósertésből 18,5, tyúktojásból 5,1 száza­lékkal csökkent a felvásárolt mennyiség. A kiskereskedelmi forga­lom folyó árakon 7,6, össze­hasonlítható árakon számít­va 2,7 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. A növekedés nagyobb mér­tékű volt, mint tavaly ilyenkor. Ebben szerepe volt annak is, hogy az idén a húsvéti ünnepek márciusra estek (tavaly áprilisra). A forgalom volumenének növe­kedését a bolti élelmiszerek és élvezeti cikkek, valamint a vegyes iparcikkek 3,5, illet— _ ve 4,3 százalékos emelkedése határozta meg, mivel a ven­déglátás bevétele és a ruhá­zati cikkek forgalma 0,9, il­letve 3,0 százalékkal keve­sebb volt az egy évvel ko­rábbinál. A szocialista szervek beru­házásokra lényegesen (34 százalékkal) kevesebb össze­get fordítottak, mint 1985 első negyedévében. Békéscsaba, 1986. május 8. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL Békés Megyei Igazgatósága verészés a nővéremmel, s megpillantottuk Szíria fővá­rosát ezernyi apró fénypont képében. Utunk első állomá­sához megérkeztünk. Ö magyar! Tanulj idegen nyelveket! — sóhajtottam fel kissé későn, amikor a damaszkuszi repülőtéren fe­jenként száz dollárt akartak bekasszírozni rajtunk, s mi mindössze tranzitutas létün­ket tudtuk megmagyarázni. Szerencsére, felsőoktatásunk nemzetközi tekintélyének ékes bizonyítékaként segít­ségünkre sietett egy Magyar- országon tanuló szíriai fia­talember, aki csak nehezen tudta megértetni a hajthatat­lannak mutatkozó katonával, hogy nálunk nem osztogat­ják a valutát azoknak, akik meghívólevéllel, a teljes koszt és kvártély biztosítása mellett indulnak el külföld­re. Ám a tömegjelenetnek is nevezhető párbeszéd heppi- enddel zárult, mert a szír vámtisztnek is volt lelke, s tehetetlenségünk könnyeit, valamint a bátyánk által elővarázsolt, köszöntő szeg­fűcsokrot megértette alig egy óra leforgása alatt, s mi kiléphettünk éjnek év­adján egy egészen új, más világba. A kétórás időelto­lódás miatt akkor hajnali két óra volt. A szálloda a város szívé­ben segítőkész portásokkal várt, nem kellett órákat va­cakolni a recepciónál, per­sze ebben a damaszkuszi magyar nagykövetség és ke­reskedelmi kirendeltség munkatársainak a keze is benne volt. A szűk varázsa Aludni meg minek? Leg­feljebb ha egy órát szundít­hattunk, s már perzselt is a nap. (Pedig itthon még kopasz fáktól és hófoltoktól búcsúztunk.) Aztán irány a belváros, a szűk. Az arab kézművesség, a damaszkuszi acél biblikus ereje, arany­műveseik mestermunkái már hallomásból ismertek voltak előttünk. Ám a szűk minden képzeletet felülmúlt. Szoro­san egymás mellett sorakoz­tak egy árkádos bejáró alatt a kis kézművesboltok, ahol az emeleteken talpig üveges helyiségekben varrták a szebbnél szebb ruhákat, térí­tőkét az ügyes férfiak és asszonyok, s árulták arab szokás szerint, kicsit erősza­kos invitálással a tulajdono­sok a földszinten. Az ott lá­tott színorgia leírhatatlan. Az élénk színű anyagokat ezüst- és aranyszállal varrt hímzések tették még harso- góbbá, keletiesebbé. S az árkádok, a szűk (azaz vásár) végén ott magasodott az Omajad mecset, ahova csak csadorba, mezítláb lehet be­menni. Sajnos, nem volt rá időnk. Pedig — bekukkant­va a kapun — az arab világ negyedik legnagyobb mecse­te csodálatos szépségében tárult elénk. Dél volt, indulni kellett. Autóba szálltunk, ahogy né­hány, velünk együtt érke­zett magyar külkereskedő is, és irány Bejrút! Damaszkuszból a határ felé haladva egyre kopárabb a táj. Az Anti-Libanon hegység csúcsait még hó bo­rítja. A hegylánc oldalában itt-ott vöröslő földkupac vi­rít; rendkívüli erőfeszítéssel próbálnak fákat, növényeket meghonosítani itt, ha már a természet nem tette, tehette. Tiszteletre méltó ez a harc p mostoha adottságokkal. Ezért nem tudtam elképzel­ni, honnan kerül mindig friss olaj-, vagy fenyőág a katonai táborok, üzemek be­járatát díszítő diadalkapuk­ra, amelyek mindegyikén ott látható Hafez Asszad, a Szí­riai Arab Köztársaság állam­elnökének portréja. A békeidő elfeledett kelléke A szíriai határon külön van a vám, a gépkocsipapí­rok ellenőrzésére szolgáló hely, és az útlevelek ellen­őrzése. Ezért úgy tűnik elő­ször, mintha már átjutot­tunk volna Libanonba, de hamar rájöttünk tévedésünk­re. Azt azért meg kell mon­dani, hogy készségesek, gyor­sak voltak a munkájukat csöppet sem irigylésre méltó helyzetben végző katonák és vámtisztek, így fél óra múl­tán átjutottunk a Libanoni Köztársaságba. Itt csak per­cekig tartott az ügyintézés, s már száguldhattunk is az Anti-Libanon sziklái közé ékelt sztrádán, amelyet öt- venméterenként gépkocsivá­zak kereteztek. A karosszé­riát „szorgos” emberi kezek úgy csupaszították le, mint kondorkeselyű az állati tete­met: semmit sem hagyva rajta. A hegyoldalon előbukka­nó cserjék, virágzó mandu­lafák, egyre gazdagodó nö­vényzet között ágaskodó fegyverek figyelmeztették az utazókat; a béke errefelé régóta ismeretlen. A fák ágain telefondrótok kígyóz­tak, s a völgyben előbukkant a csendes pusztulásra ítélt Damaszkusz—Bejrút vasút, a békeidő elfeledett kelléke­ként. A vasutat óvó dombo­rú alkotmányok itt-ott be­szakadoztak, és láttatni en­gedték a keskeny sínpárt. Aztán egyre jobban rom­lott az út minősége, már szó sem lehetett száguldo­zásról. A nagy huppanókra figyelve szinte észrevétlenül futottunk be a bibliai Kána­án földjére, azaz a mai Be- kaa völgyébe. Páratlan lát­vány szívta magába a te­kintetünket. Virágzó gyü­mölcsfák, zsendülő gabona­táblák váltakoztak harmo­nikus rajzolat szerint, mint­ha az egész völgyet ősi min­ta alapján szőtték volna. B. Sajti Emese (Következik: A kereskede­lem szent) Ma hajnalban indultak Japánba utazott a Békéscsabai szimfonikus zenekar Az éneklő lányok ... Az elmúlt év augusztusá­ban a japán Hamaoka vá­rosból érkezett egy gyer­mekkórus megyénkbe. A lá­togatást most a Békéscsabai szimfonikus zenekar viszo­nozza. E kapcsolat kiépíté­sében sokat segített Botka Valéria és Csányi László, a Magyar Állami Operaház gyermekkórusának karna­gyai. Ök már többször jár­tak Japánban, s jó hírét vitték a békéscsabai zene­karnak. Ennyit az előzményekről, s még talán azt, hogy a ze­nekar mellett az Operaház gyermekkórusának tíz tagja is repülőgépre száll május 12-én, hogy fellépésükkel színesítsék a békéscsabai ze­nekar ' programját. A minap, közös próbájuk­ra látogattunk el. Békéscsa­bán, a zeneművészeti szak- középiskola zenetermében találtunk a nagy lelkesedés­sel próbáló zenészekre. Igaz az akusztikai hatások itt nem a legideálisabbak, ám — mondják, „szükség törvényt bont” — csak itt fér el kényelmesen a társu­lat, s kis Vendégeik, vagy inkább útitársaik, a gyer­mekkórus tagjai. J. Strauss Kék Duna keringőjét próbál­ják így, együtt, hisz önálló blokkjaikat otthon is gyako­rolhatják a csengő hangú le­ányzók. Üjból és újból elkezdik: a zenekar pianóban kell hogy játsszon, a tíz kislány pedig bátran énekelhet, hogy ér­vényesülni tudjon a zenekar hangereje mellett... A han­gulat kellemes, bár az uta­zás izgalma már ott vibrál a levegőben. Sugár Miklós, a Békéscsabai szimfonikus zenekar karnagya intésére, immár harmadszorra csen­dülnek fel a jól ismert dal­lamok. A Kék Duna kerin­gő akkordjai néhány, éppen ráérő diákot is becsalogat kintről, egy kis bámészko- dásra, hallgatózásra ... Az­tán szünetet tartanak, s .végre megtudhatjuk Sugár Miklóstól, miként készültek e nem mindennapos turnéra. — Előbb talán a műsorról érdemes beszélni — mondja elgondolkozva: és más so­rolja is, hogy Erkel Hunyadi László című operájából a •Palotás, Bartók Magyar ké­pek, J. Strauss Kék Duna keringő, Pizzicato Polka, Ra- deczky induló, valamint Brahms Magyar táncok és Berlioz Rákóczi indulója mellett — ezeket a műveket már korábban is műsoron tartotta a zenekar — mely darabokkal készültek még, kimondottan erre a turnéra: — ök, a vendéglátók kér­ték, hogy Smetana Moldva című szimfonikus költemé­nyét ne hagyjuk ki műso­runkból. Emellett egy japán zenedarabbal is meglepjük vendéglátóinkat, de ne kér­dezze a szerzőt és a címet, mert azt, sajnos, nem tud­juk kibetűzni... A kotta, szerencsére, Ja­pánban is ugyanolyan, mint nálunk, így a zenekar kar­nagyának édesapja, Sugár Rezső zeneszerző hangszere­lésében megszólaltathatják a kotóra és zongorára írt da­rabot. — A szólót odakint a szerző játssza majd, kotón, — Kérdő tekintetünkre hamar hozzáteszi: — Ez egy jelleg­zetes japán hangszer. Nehéz hetek vannak a zenekar háta mögött, hiszen jó pár hangversenyt tartot­tak a közelmúltban, részt vettek — szép sikerrel — a Veszprémi Kamarazenei Fesztiválon, s mindezek mel­lett szorította őket az idő: hamarosan indulniok kell a japán vendégszereplésre is. — Nagy erőpróba lesz az út, ez kétségtelen — mond­ja búcsúzóul Sugár András —, hiszen ötnapos repülő- és hajóút után lépünk szín­padra, s ott nincs magyará­zat. hogy netán fáradtak va­gyunk. Ott' játszani kell, nem is akármilyen közönség előtt... Még egy darabig figyeljük az eseményeket, közben a vendéglátók által elküldött programot nézegetjük: má­jus 12-én hajnalban indul­nak, s 16-án délután érkez­nek Japánba, Yokohamába. Az első koncertet 17-én es­te Fujiedaban tartják. Más­nap este, majd május 19* én délelőtt és délután Ha­maoka lesz hangversenyeik színhelye, s itt lépnek még fel 20-án délután és 21-én este is. Az utolsó előadás, a ha­todik koncert Amaezakiban lesz. s ott-tartózkodásuk utolsó két napján Tokióban és Yokohamában néznek kö­rül. * * * A zenekar ma, hétfőn út­ra kelt. Hazaérkezésük május 28- ra várható. Hogy milyen él­ményekkel? Ezt is megkér­dezzük majd tőlük, ha itt­hon lesznek. Bizonyára lesz mit mesélniük! Nagy Agnes Próbál a zenekar. Vezényel Sugár Miklós Fotó: Gál Edit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom