Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-23 / 19. szám

Tájékoztató az ipar idei tervfeladatairól Szerdán az Ipari Miniszté­riumban a legfontosabb idei feladatokról és az évindítás tapasztalatairól tájékoztatták az újságírókat. 1986-ban a népgazdasági terv az ipari termelés 2,8 százalékos növekedésével számol, az ipari termékek rubelelszámolású kivitelét 4, a konvertibilis elszámolású exportot 4-5 százalékkal szükséges bővíteni. Azok a vállalatok, amelyek akár hosszú távon, tehát több év­re előre, akár erre az évre többlet konvertibilis export­ra vállalkoznak, pályázat út­ján bizonyos adó- és hitel- kedvezményekhez juthatnak. Az export széles körű növe­lésére azonban csak verseny, képes és jövedelmezően ér­tékesíthető termékekkel nyí­lik lehetőség, ezért a minisz­tériumban rövidesen elkészí­tik az ipari szerkezetátalakí­tási programot. A vállalatok piaci gondjainak enyhítése céljából az ipari, a Külke­reskedelmi Minisztérium és a Kereskedelmi Kamara kö­zös marketingvállalat létre­hozásán fáradozik. Ez a kis­vállalat ipari partnereinek piaci információkat szolgál­tat, piacot szerez a termé­keknek, s ha az üzlet létre­jön, részesedik a vállalt ár­bevételéből. Fontos feladat a lakosság iparcikkekkel való jobb el­látása. Már eddig is jelentős erőfeszítéseket tettek a hi­ánycikkek körének csökken­tésére, időszakonként azon­ban hiányzott az üzletekből a színes televízió, a fagyasz­tószekrény, sok esetben az automata mosógép, az elekt­romos forróvíztároló és több. féle villamosszerelési anyag. Lekerültek a hiányciklistáról a mezőgazdasági szeráruk (kapa, kasza, kovácsolt ter­mékek, stb), a csavarok, szögek, és sokféle ruházati divatáru. Az idén várhatóan tovább szűkül majd a hi­ánycikkek köre. Ennek ér­dekében a minisztérium kér­te a televíziógyártókat, hogy megfelelő munkaátcsoporto­sítással az év első felében a tervezettnél is több korszerű készüléket szállítsanak a ke­reskedelemnek, mert egyebek között a nyári labdarúgó VB miatt minden bizonnyal szá­mottevően nő majd az igény a színes tv-k iránt. Az évindításról szólva el­mondták, hogy az ipari üze­mek most 10 százalékkal magasabb rendelésállomány­nyal kezdhették meg terveik megvalósítását, mint egy év­vel ezelőtt, s az is örvende­tes, hogy mérséklődött a vállalatnál a létszám csökke­nése. Tanácskozás a távközlés fejlesztéséről A Hazafias Népfront Köz­lekedési és Távközlési Albi­zottsága tegnap az új Krisz­tina központ épületében a távközlés 1986—90. évi fej­lesztési céljairól tanácsko­zott. A posta vezető szakem­berei elmondták, hogy jelen­leg telefonellátottság szem­pontjából Európa országai között az utolsó helyek egyi­két foglalja el Magyaror­szág: 100 lakosra 14 telefon jut, bár az ország fejlettségi szintjének jelenleg a 22-es telefonsűrűség felelne meg. A posta 22 év alatt kap­csolt be annyi főállomást, amennyi nyilvántartott vá­rakozó van. Különösen rossz a telefonok megoszlása: a mintegy másfél millió beszé­lőhelynek csaknem a fele a fővárosban van, s nyolcmillió vidéki lakosra jut a másik fele. Sok gondot okoz az is, hogy igen magas — 50 száza­lékos — a mellékállomások aránya, ez az arány az eu­rópai átlagban mindössze 30 százalék. Fokozza a nehézsé­geket, hogy a központoknak csaknem egyharmada el­avult, korszerűtlen, s a ká­belhálózat 20 százaléka elöre­gedett, alkalmatlan a nagy forgalom lebonyolítására. Jellemző még a krónikus la­kástelefon-hiány, az ország­ban átlagosan csak minden nyolcadik lakásra jut egy te­lefon. Évente több mint 12 millió táviratot adnak fel Magyar- országon, s ezzel a világ- rangsor elején állunk, de a táviratfelvétel és -feldolgo­zás gépesítése nem megfe­lelő. A telexhálózat viszont teljesen automatikus, több mint 160 országot lehet köz­vetlenül elérni. A telex-elő­fizetők száma 10 700, a vá­rakozók száma pedig megha­ladja az ezret. A telexellá­tottság az európai átlag fe­lére tehető. Az utóbbi évek­ben már jelentősen korsze­rűsödtek az adatátvitel lehe­tőségei hazánkban. A tanácskozáson megálla­pították: a vázolt gondok oka elsősorban abban kere­sendő, hogy hosszú időn át a távközlés fejlesztésére a nép­gazdaság beruházásainak mindössze 1—1,5 százalékát fordították, ugyanakkor a nemzetközi tapasztalatok sze­rint tartósan legalább 2—4 százalékot kell erre a célra fordítani, hogy a távközlés elmaradása ne váljon a töb­bi népgazdasági ágazat fej­lődésének gátjává. A számí­tások szerint igen jelentős károk keletkeznek a távköz­lési szolgáltatások elmara­dottsága miatt, ez népgazda­sági szinten évente mintegy 11—12 milliárd forintra tehe­tő, ami jóval meghaladja a távközlés fejlesztésére for­dítható éves beruházási ke­reteket. A VII. ötéves tervi távköz­lési fejlesztésekre több vál­tozat is készült. A meré­szebb, s egyben az Állami Tervbizottság által jóváha­gyott fejlesztési elképzelé­sek szerint összesen 405 ezer főállomást létesítenek; ebből mintegy 150 ezret az elavult központok pótlására fordíta­nak, s csak a fennmaradó rész szolgál kapacitásbőví­tésként. A tervek szerint 735 helységben automatizálják a telefonközpontokat, így meg­marad a lehetőség arra, hogy 1995-ig teljesen befejeződjék az automatizálás. Mindezek ellenére még ilyen arányú fejlesztések mellett is to­vább nőnek a kielégítetlen igények, a számítások sze­rint a várakozók száma a tervidőszak végére meghalad­ja a félmilliót. A VII. ötéves tervidőszak­ban folytatódik az elavult távíróközpontok felváltása korszerű elektronikus rend­szerekkel, és sor kerül a leg­fontosabb telex- és adatállo­mási igények kielégítésére. Ez utóbbi fejlesztése különö­sen azért indokolt, mert az elektronizálás szélesebb körű elterjesztéséhez a számítás- technika hatékony alkalma­zásához szükséges adatátvi­teli igények csak ott lesznek kielégítőek, ahol ehhez ren­delkezésre áll a ^postai táv­közlési alaphálózat. Űj szol­gáltatásokat is bevezetnek, illetve meglevőt kiterjeszte­nek, így például a gyorste­lexet és a távmásolást. A fejlesztői tervek meg­valósításához körülbelül 40 milliárd forintra van szük­ség. Ez az összeg több for­rásból tevődik össze, min­denekelőtt a postai fejlesz­tési pénzeszközökből és a költségvetési támogatásból. Tízmillió forintos raktárkészlettel a Dacia szerviz A VII. ötéves tervben mintegy 140 ezer Dacia gép­kocsi érkezik hazánkba, úgy tűnik, hogy egyre többen kedvelik meg ezt a típust. A javítóvállalatokra így na­gyobb teher hárul, hogy a műszaki és technológiai fel­tételeket biztosítsák. Buda­pesten a 3. számú Autójaví­tó Vállalatnál januártól 10 millió forintos raktárkészlet­tel megkezdődött a Dacia gépkocsik úgynevezett refe­rencia-márkaszervize, ga­ranciális és szavatossági ja­vítása. A szervizben várha­tóan az idén 12 ezer Dacia gépkocsit fognak javítani. A meglevő raktárkészletből még tíz budapesti és hetven vidéki szerviz anyagellátását is biztosítják. A közeljövő­ben megoldódik — román szakember segítségével — a szerelők továbbképzése is. MTl_fotó: Balaton József Katona István San Marinóba utazott A San Marinó-i Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának meghívására szerdán San Marinóba utazott Kato­na István, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, aki az MSZMP képviseleté­ben részt vesz a párt január 24—26. között sorra kerülő, XI. kongresszusán. A járműgyártásban használatos fékrugókat korábban tőkés importból kellett beszereznünk. Az Enyingi Vörös Hajnal Termelőszövetkezet licencet vásárolt és ezek gyártására ipari melléküzemágat létesített, ahol évi 100 ezer jó minőségű ru­gót gyártanak (MTI-fotó: Kabáczy Szilárd — KS) BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG fl MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS B MEGYEI TANÁCS LAPJA 1986. JANUÁR 23., CSÜTÖRTÖK Ara 1,80 forint XLI. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM Mérlegen az ismeretterjesztés Távoktatás, fordítói iroda Eredményes esztendőt zárt 1985 végén a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. A több mint harmincezer tagot számláló társadalmi szervezet mintegy 156 ezer rendez­vényén — előadásain, tanfolyamain, vitafórumain, kon­ferenciáin — hétmillió érdeklődő vett részt. A hagyomá­nyos ismeretterjesztő munka mellett új feladatok megol­dására is vállalkozott a társulat 1985-ben. Ezekről, vala­mint az idei tervekről Rottler Ferenc, a TIT főtitkára tá­jékoztatta Nagy Attilát, az MTI főmunkatársát. A korábbi esztendők ta­pasztalataihoz képest feltűnő változást jelentett — mon­dotta —, hogy a 30—55 éve­sek körében csökkent a tan­folyamokon eltöltött idő, ugyanakkor növekedtek az is­meretek bővítését szolgáló kiadványokra fordított össze­gek. Népszerűnek bizonyul­tak például a távoktatás kü­lönböző formái, sokan éltek a nyelvtanulásnak ezzel a lehetőségével, nem sajnálva a pénzt a tankönyvekre, a kazettákra, a lemezekre. A TIT országos vezetésé­nek és a társulat helyi szer­vezeteinek kezdeményezésére számos olyan kiscsoportos, klubszerű foglalkozást szer­veztek, amelyen a korábban csak passzív befogadó hall­gatóság bekapcsolódhatott a vitába, cselekvőén befolyáT solhatta egy-egy program tar­talmasságát. Klubdélutáno­kon fokozódott az érdeklődés a politikai témák iránt. így például napirendre kerültek az űrfegyverkezés kérdései, de a fórumok résztvevői a környezetvédelem világmére­tű gondjairól is kifejtették véleményüket. A tudomá­nyos, műszaki, technikai, közművelődési témákban is erősödött a vitakedv, a leg­különbözőbb szakmák képvi­selőit tömörítő klubok válto­zatos programokat kínáltak a kisvárosokban az érdeklő­dőknek. A klubmozgalom fellendülése annak is kö­szönhető, hogy a TIT, a Ha­zafias Népfront helyi szerve­zetei és a művelődési házak gyümölcsöző együttműködést alakítottak ki egymással. Az idei tervekkel kapcso­latban a TIT főtitkára hang­súlyozta: 1986.-ban — a VII. ötéves népgazdasági terv cél­jait szem előtt tartva — a műszaki-technikai fejlődés segítése áll az ismeretter­jesztő munka homlokteré­ben. A társulat műszaki-ter­mészettudományos választ­mányai olyan programokat, előadássorozatokat dolgoztak ki, amelyek egyebek között a mikroelektronika, az auto­matizálás, az informatika, a számítástechnika, az anyag­kutatás, a biotechnológia vi­lágába kalauzolják el az ér­deklődőket. A választott témakörök egyébként egybeesnek a ma­gyarországi tudományos ku­tatások távlati főirányaival. Folytatódnak a hagyományos szakmai tanfolyamok is. A fiatal és az idősebb szak­munkások továbbképzésére üzemekben, gyárakban tarta­nak előadásokat a helyi mű­szaki értelmiség közreműkö­désével. A kisebb ipari egy­ségek tevékenységét azzal kívánja segíteni a társulat, hogy a helyi TIT-szervezetek segítségével fordítói irodákat hoz létre. Ezek összegyűjtik és magyar nyelvre teszik át a külföldi szaklapokban megjelenő technikai, techno­lógiai tárgyú érdekességeket. A társulati tanfolyamok egynegyede 1986-ban is a különféle idegen nyelvi kur­zusokból áll. Míg a koráb­bi években Budapesten és néhány nagyobb megyeszék­helyen csökkent a TIT-es nyelvtanfolyamok látogatott­sága, addig ez a tendencia mostanra — a főváros kivé­telével — megszűnt. Az olcsó nyelvtanulási lehetőségek iránt nagy az érdeklődés, en­nek megfelelően már meg is kezdték az új tankönyvek, segédanyagok szerkesztését, illetve kiadását. A TIT értékmentő tevé­kenységével kapcsolatban a főtitkár kiemelte: a társulat helyi szervezetei az Országos Környezet- és Természetvé­delmi Hivatallal együttmű­ködve egyebek közt az észak­magyarországi településeken felvilágosítással, tanácsadás­sal állnak a környezet- és a természetvédelmi kérdések iránt érdeklődők rendelkezé­sére. A többszörösen hátrá­nyos helyzetűek segítésére szerveződő családgondozói hálózat kialakításához a gon­dozói munkát vállalók felké­szítésével, tanfolyamok szer­vezésével járul hozzá a TIT. Az idei eseménynaptárból ki­emelkedik az az országos konferencia, amelyet az esz­tendő második felében kí­vánnak megrendezni Az ér­telmiség helye, szerepe^ és feladatai a mai Magyarorszá­gon címmel — mondotta vé­gezetül Rottler Ferenc.

Next

/
Oldalképek
Tartalom