Békés Megyei Népújság, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-06 / 104. szám

o 1985. május 6., hétfő Tanácsi választókerület: A helyi (községi, városi, fő­városi kerületi) tanácstagokat választókerületenként választ­ják. Minden tanácsi választókerület egy tanácstagot választ. A tanácsi választókerületek számát a választójogi törvényben meghatározott keretek között a helyi tanács, a tanácsi vá­lasztókerületek területét ési sorszámát pedig a helyi tanács végrehajtó bizottsága állapítja meg. A tanácsi választókerü­letek számát az állandó lakosok számával arányosan, úgy kell megállapítani, hogy a városokban és a fővárosi kerüle­tekben legalább 31, az önálló tanácsi községekben pedig leg­alább 11 választókerület legyen. A községi közös tanácsba községenként legalább 3 tanácstagot kell választani. A közös tanács tagjainak száma legalább 11. A 100-nál kevesebb la­kosú településen azonban egy tanácstag is választható. A köz­ségi közös tanácshoz nem tartozó székhely társközségekben a megválasztott tanácstag egyben a község elöljáróságának is tagjává válik. A helyi tanácsok meghatározott sízámú fővá­rosi, illetőleg megyei tanácstagot választanak. Országgyűlési választókerületek: Az országgyűlési képviselőket választókerületenként és országos választási lis­tán választják a választópolgárok. Minden országgyűlési vá­lasztókerület egy országgyűlési képviselőt választ. A válasz­tókerületenként, és az országos választási listán megválasz­tott országgyűlési képviselők jogai és kötelezettségei azono­sak. Az országgyűlési választókerületeket a főváros és a me­gye területén úgy kell kialakítani, hogy mintegy 30 000 lakos választhasson egy képviselőt. A választójogi törvény alap­ján a Népköztársaság Elnöki Tanácsa meghatározta az or­szággyűlési választókerületek számát (352), területét, szék­helyét és sorszámát. Az országos választási listán megválaszt­ható képviselők számát az Elnöki Tanács 35-ben állapította meg. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa a politikai, tár­sadalmi és érdekképviseleti szervek javaslatai alapján meg­határozta az országos választási listán induló képviselőjelöl­teket, és április 13-án nyilvánosságra hozta döntését. Szavazókor és szavazás: A helyi tanács végrehajtó bizottsága március 18-ig megállapította a település szavazó­köreinek számát, területi beosztását és sorszámát. A szava­zóköröket a törvény értelmében úgy kellett kialakítani, hogy egy szavazólkörre 600—1000 választópolgár jusson, de min­den községben legalább egy szavazókor legyen. A szavazó­kor területének meghatározásánál azt is figyelembe kell ven­ni, hogy abba egy vagy több tanácsi választókerület teljes területe beletartozzék. Szavazni a megfelelő szavazókörben lehet. A szavazatszedő bizottságnak legalább két tagja az egészségi állapota, vagy idős kora miatt mozgásában gátolt választópolgárt — kérésére, szavazásának lehetővé tétele vé­gett — felkeresi. A választópolgárok érkezésük sorrendjé­ben szavaznak. Az szavazhat, aki a választókerületben a választók nyilvántartásában szerepel. A szavazás a szavazó- fülkében történik, ezután a szavazó az elhatározását tartal­mazó szavazólapokat a borítékba teszi, és a szavazatszedő bizottság előtt az urnába helyezi. A szavazás ideje alatt csak a szavazó tartózkodhat a szavazófülkében. Az a szavazó azonban, aki nem tud olvasni, vagy akit testi fogyatékossága akadályoz a szavazásban, más választópolgár segítségét ve­heti igénybe. A pótválasztás, pótképviselő, póttanácstag: Ha va­1 amelyik választókerületben nem szavazott az összes válasz­tópolgárnak több, mint a fele, vagy egyik jelölt sem kapott az érvényes szavazatok felénél több szavazatot, az illetékes választási elnökség pótválasztást tűz ki, amelyet az első vá­lasztástól számított tizenöt napon belül kell megtartani. A pótválasztáson új jelölteket is lehet állítani. A pótválasztáson az lesz a megválasztott képviselő, illetőleg tanácstag, aki a legtöbb szavazatot kapta. Pótválasztást kell kitűzni abban a választókerületben is, amelyben nem tartottak választást, mert nem volt legalább két jelölt. Ilyen esetben azonban a választókerület megválasztott országgyűlési képviselője, il­letve tanácstagja az a jelölt lesz, aki az összest érvényes sza­vazatnak több mint a felét megkapta, feltéve, hogy a vá­lasztókerületben a választópolgárok több mint a fele szava­zott. Az a jelölt, aki a választókerületben a megválasztott országgyűlési képviselő, illetve tanácstag mellett megkapta az összes érvényes szavazatnak legalább az egynegyedét, pót­képviselő, illetve póttanácstag lesz. Ha a választókerületben a képviselői, vagy tanácstagi hely megüresedik, a pótképvi­selő, illetve a póttanácstag lép a megüresedett tisztségbe. Ä. A. Ahol a jövő szakembereit képezik Békéscsabán a 611. számú Alfredo Lima Ipari Szak­munkásképző és Szakközépiskolában László István igaz­gatóval, Szűcs László tanműhelyvezetővel és Marton Jó­zsef mérnök-tanárral azt mérlegeljük, hogy vajon meg­felel-e az oktatás a mai követelményeknek? László István véleménye szerint a tanári testület al­kalmas arra, hogy eredményesen teljesítse a feladatát. Az idősek tapasztalata és a fiatalok korszerű tudása jól kiegészíti egymást. Példának említi Gulácsi Tibort, az idősebb korosztályhoz tartozó tanárt, akinek a tanköny­ve szerint tanítják az egész országban a villamosipari szakrajzot. Az is említésre méltó, hogy a minisztérium Kiss Imre és Köles István tanárokat bízta meg a vil-, lanyszerelő tanterv elkészítésével. Marton József fiatal mérnök-tanár pedig a Kandó Kálmán Villamosipari Fő­iskolán tanársegédként kezdte a pályafutását és most az elektroműszerész szakközépiskola tanulóinak a szakel­méletet tanítja. Az oktatás egyéb feltéte­lei azonban nem minden­ben biztosítottak. így egye-, bek közt a létszámhoz ké­pest kevés a taneszköz. A tankönyvek egy része elavult és drága is. Az esztergamű­helyben csak régi gépek vannak. A legnagyobb gond, hogy a textilipari szakmun­kásképzéshez nincsenek meg a tárgyi feltételek. Nem megfelelő az épület és hiá­nyoznak a szemléltetőeszkö­zök. A város és a három vállalat — a PATEX, az UNICON és a BÉKÖT — érdeke elsősorban, hogy megfelelő körülményeket te­remtsenek. Erősáramú villamosmérő terem Köztudott, hogy egyre job­ban terjed az eletkronika és ezzel összefüggésben az automatizálás, valamint a számítógép alkalmazása. Már vannak a megyében CNC programvezérlésű és NC számjegyvezérlésű eszterga­gépek. Az automatika ki- sebb-nagyobb mértékben több vonatkozásban megta­lálható. Szükség van arra, hogy ezeknek az alapjait megismerjék a tanulók, mert gyorsan változik a vi­lág és néhány év múlva várhatóan már sok szakmá­ba „belopódzik” az elektro­nika. Hogyan tudja a tanulást elősegíteni az iskola? Kőszegi Viktor technikus bemutatja az erősáramú vil­lamosmérő termet, ahol az elektromos és néhány más szakma II. és III. éves tanu­lóinak a „Műszerek és mé­rések” című tantárgyat gya-» korlatilag is oktatják. Van már egy gyengeára­mú mérőterem, s ez a má­sodik, amit az iskola taná­rai, oktatói . terveztek és készítettek is el. A munká­ban részt vett Kiss Imre és Gulácsi Tibor mérnök-tanár, Horváth Imre technikus és Kőszegi Viktor. S hadd te­gyük még hozzá, hogy két villanyszerelő tanuló, Dé­kány Károly és Havrán Ár­pád is igen sokat segített. — Mennyibe került? — kérdezem Kőszegi Viktortól. — Mintegy 150 ezer fo­rintot adott az iskola anyag- beszerzésre és hasonló ér­tékben kaptunk anyagot a DÉMÁSZ-|tól, az AÉV-től, a HAFE-től és a HTV-től. (Ezeknek a vállalatoknak a tanulóit itt képezik.) Ha azonban a tíz mérőhelyes be­rendezést vállalattól rendel­jük meg, az több millió fo­rintba került volna, de eny- nyi pénznek még a tizedré- sze sem áll az iskola ren­delkezésére. — Mire szükséges a mérő­terem ? — Ebben állapíthatók meg a villamos készülékek jel­lemzői, amelyek meghatá­rozzák alkalmazásuk lehető­ségét. Például azt, hogy egy villanymotor bizonyos időn belül hány liter vizet, mi­lyen mélységből, milyen tá­volságra tud eljuttatni. Van egy adattábla, melynek alapján a szakember a kér­désekre választ tud adni. Differenciált órabérrel kezdik A Híradótechnikai Válla­lat békéscsabai gyáregységé­ben két éve egy emeletes, modern épület két jól be­rendezett műhelyében ok­tatják az elektroműszerész- és az elektronikaműszerész-, jelölteket. Látszik, hogy a HTV nagy gondot fordít a képzésre. Mondja is Máté László híradásipari techni­kus, a vállalat szakoktató­ja, aki most egy III. éves csoporttal foglalkozik: — Azt akarjuk, hogy mi­előbb visszatérüljön az a költség, amibe az oktatásuk kerül. Két évig ebben a mű­helyben dolgoznak és min­den olyan tennivalót elsajá-, títanak, amire a termelés­nél szükség lesz. — Mi a véleménye a cso­portról? — érdeklődöm. — Közepes tanulókból áll. Értelmes fiúk, felvételi vizs­ga után kerültek ide. Ké­pesek lennének jobb ered­ményt Is elérni, de szigo­rúbban kellene fogni őket. A szülőknek és a műhelyek dolgozóinak is. Aki pedig csak a jogait ismeri és a kötelességét nem, azt el kel­lene tanácsolni. Szerencsére oda már eljutottunk, hogy azok, akik befejezik az is­kolát, differenciált órabér­rel kezdik majd a munkát. Én fogom javasolni, hogy ki mennyit érdemel. Lesz olyan, aki a néhány éve dolgozó szakmunkás órabérét is megkapja majd. Az emeleten levő tanmű­helyben 32 olyan fiatalt ké­peznek elektronikai műsze-| résznek, akik érettségi után kerültek a gyárba. Az ő munkájuk hasonló az elekt­roműszerészekéhez, de na- 'gyobb az elméleti tudásuk, ezért feladatuk lesz a ké­szülékek bemérése és a hiba­keresés is. Közülük kerül­nek ki a középvezetők, és ha kedvet éreznek, tovább-, tanulhatnak. Nem Pató Pólóknak való szakma — Miért választotta érett­ségi után ezt a szakmát? — kérdezem Tóth Ferenc első­éves tanulótól. — Az egyik unokatestvé­rem csak úgy önszorgalom­ból foglalkozik erősítők, té­vék, rádiók javításával. Olyan ezermester. Nekem is megtetszett, amit csinál. — Egyébként — folytatja a mellette ülő Eke Tamás — a szíjgyártó, a kosárfonó, a mézeskalácsos a múlt. Ki­röhögnének a lányok, ha ilyenhez kezdenénk. — Mihez fognak majd ér­teni? — Legalábbis közel kerü­lünk a tévéhez, a rádióhoz, az orvosi műszerekhez, a számítógéphez, a képmag­nóhoz és a modern háztar­tási gépekhez. — Persze, ha lépést tar­tanak a fejlődéssel... — Az igaz. Naponta kell tanulni. Ez nem Pató Pó­lóknak való szakma. Sze­rencsére jócskán van szak­könyv. Márton József, a gyáregy­ség vezetője, az elektronikai és az elektroműszerész szak­munkásképzést létalapnak tartja. Igaz, hogy a végzős tanulók 50 százaléka más vállalatokhoz kerül, de a gyárban is szükség van többféle szakmára. Az esz­tergályosokat, lakatosokat, marósokat stb. máshol ké­pezik ki. Azt is elmondja Márton József, hogy a műszaki színvonal egyre magasabb. A gyár termékei csak addig el­adhatók, amíg a szinte hó­napról hónapra növekvő mi­nőségi követelményeknek eleget tudnak tenni. Ezért a műszakiak rendszeresen részt vesznek továbbképzé­sen. A munkásoknak egy-, egy új termék bevezetése előtt előkészítő tanfolyamot tartanak. A műszakiaknak ott van a szakkönyvtár és valamennyi elektronikával és elektrotechnikával fog­lalkozó folyóiratot (több né­met nyelvűt is) előfizeti a gyár. Még egy érdekesség, ami­ről Máté László a követke­zőket mondja: — A tanulók munkáját fi­gyelemmel kísérjük, hogy megismerjük, kinek milyen feladatok végrehajtására van kedve, képessége, hajlama. Szakmunkásvizsga után olyan helyre osztjuk be őket, ahol a legtöbb hasz-r not tudják hajtani. ftz elektrotechnika és a számítógép Az iskolának egy HT— 1080 *2, egy Commodore 64 és egy Commodore VIC—20 típusú számítógépe van. Ezeken ismerkedhetnek meg szakkör keretében a számí­tástechnikával azok a tanu­lók, akik kedvet éreznek hozzá. — Tehát önként jelentke­zők — mondja Nobik Sán­dor matematika—fizika sza­kos tanár, a szakkör vezetői je, aki nagyon fontosnak tartaná, hogy legalább az alapokat minél többen meg­ismerjék. Volna is érdeklő­dés, de kevés a gép, meg az idő. A szakkörbe mind­össze húszán járnak, de kö­zülük se mindenki rendsze­resen. Aligha csak tréfának szánja a következő meg-> jegyzést: — Az iparilag fejlett or­szágokban olyan elterjedt a számítógép, hogy a gyere­kek fejben már összeadni sem tudnak. Nálunk meg sokaknak sem fejben, sem gépen nem megy az össze­adás. Főként az elektromos szakma követeli meg a szá­mítógép használatának is­meretét. Már van is olyan fiatal — Stelbaczki Sánor tanuló személyében —, aki élen jár ebben. Persze, mint mindenkinek, neki is meg kell tanulnia a Basic-pyel- vet és nem nélkülözhetők a' matematikai, a fizikai és egyéb alapismeretek sem. Sokat segít a tévé-Basic, amit Szula György kollégiu­mi nevelő tanár rendszere­sen felvesz képmagnóra. Ok­tatáshoz nagyon jól használ­ható. Talán érdemes lenne a számítástechnikához külön státust biztosítani. Most és nem később. Az elektronika, az elektrotechnika, az auto­matizálás, a számítógép­technika és a korszerű ter­melés között igen szoros az összefüggés. És egyre szo­rosabb lesz. Pásztor Béla Kötvénypiacot hoz létre a Magyar Nemzeti Bank Kötvénypiac létreho­zásáról döntött a közel­múltban a Magyar Nem­zeti Bank elnöksége. A kötvénykibocsátás és for­galmazás helyzetéről, a tervbe vett intézkédés céljáról Bódy László ügyvezető igazgató nyi­latkozott: — A gazdálkodó szerveze­tek és a tanácsok eddig mintegy kétmilliárd forint összegben bocsátottak ki köt­vényeket, csaknem négymil- liárd forint értékű fejlesztés részbeni finanszírozására — Az értékpapíroknak valami­vel kevesebb, mint a felét a lakosság, nagyobb részét pe­dig a vállalatok vásárolták meg. A kibocsátás révén megvalósuló erőforrásáram­lás — a vállalati és a lakos­sági eszközök átcsoportosítá­sa oda, ahol hasznosításuk a leghatékonyabb — még nem vált jelentőssé. A vállalatok évi fejlesztésüknek alig egy százalékát fedezik kötvényki­bocsátással. A lakossági megtakarításokban sem szá­mottevő még a kötvény sze­repe: az értékpapírok meg­vásárlására fordított összeg nem éri el az OTP-ben el­helyezett takarékbetét-állo­mány fél százalékát. Az értékpapírok elterjesz­tésének fontos feltétele, hogy a bankok az eddiginél aktí­vabban kapcsolódjanak be a kibocsátásba, s széles körben teremtsék meg a kötvények rendszeres adásvételének és újraértékesítésének feltéte­leit. A kötvénykibocsátással ed­dig hat pénzintézet foglal­kozott. Az Állami Fejlesztési Bank, valamint a Takarék- szövetkezetek, a lakosság és a vállalatok körében egy­aránt szervezték az értékpa­pírok kibocsátását és értéke­sítését. A kibocsátásba be­kapcsolódott a Központi Vál­tó- és Hitelbank Rt., az OTP, a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt., az Építőipari In­novációs Alap is. Mostantól az MNB hitelfőigazgatóságai is foglalkoznak értékpapírok kibocsátásával. A pénzinté­zeti értékpapírok előnye, hogy a vásárlók számára a bank garanciát jelent a köt­vények értékállóságára. — Az MNB hitelfőigazga­tóságai lebonyolítóként részt kívánnak venni vállalati köt­vények kibocsátásában is — hangsúlyozta az ügyvezető igazgató. — Természetesen ilyen esetben alaposan meg­vizsgálják a kötvényadós ál­talános gazdasági helyzetét, befektetési lehetőségeit, s a kockázatvállalás mértékét. A pénzintézet akkor vesz részt az akcióban, ha meggyőző­dött arról, hogy az adós vál­lalat kötelezettségének idő­ben eleget tud tenni, s az MNB a kibocsátó kérésére esetleg garanciát is vállalhat a visszafizetésért. A későb­biekben vonzóbbá tehető a kötvény úgy is, ha a szoká­sos fix kamatokon felül a kibocsátó mozgó kamatot is ígér. Ebben az esetben a vá­sárlónak alaposan oda kell figyelnie, hogy milyen köt­vénybe fekteti a pénzét, hi­szen az is előfordulhat, hogy rosszul jár. Jól jövedelmező vállalkozás esetén azonban a kamat a beruházás jövedel­mezőségének függvényében emelkedhet. A Magyar Nem­zeti Bankban vizsgálják ilyen értékpapírok kibocsátásának feltételeit. — Szükségesnek tartjuk, hogy az MNB necsak a köt­vények kibocsátásába, forga- lombahozatalába kapcsolód­jon be, hanem az értékpapí­rok adás-vételébe is, amivel eddig csak az Állami Fej­lesztési Bank foglalkozott. A megvásárolt kötvények vi­szonylag gyors és biztos ér­tékesítésének lehetősége ugyanis ösztönzi az értékpa­pírok vásárlását. A Magyar Nemzeti Bankban az új köt­vénypiac feltételeit a közel­jövőben megteremtjük, s így megkezdődhet a bank vagy más pénzintézet, vállalat ál­tal kibocsátott értékpapírok adásvétele is — mondotta végezetül Bódy László. (MTI) Az elmúlt napokban lehalásztak a dénesmajori ivadéknevelő tavakat. A szépen fejlett egynyári pontyokat a fehérháti ha­lastavakba helyezték ki Fotó: Béla Ottó Választási kislexikon

Next

/
Oldalképek
Tartalom