Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-25 / 70. szám
NÉPÚJSÁG 1985. március 25., hétfő o-ben láttuk — rákérdeztünk Egy mai magyar átlagpolgár számára fantasztikus készülékeket mutatott be a tegnap esti HÉT. A televízió ellátogatott az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és a Magyar Posta közös kiállítására, ahol azt mutatták be: mit kellene elérni a nem túl távoli jövőben. Vojnár Lászlót, a Szegedi Postaigazgatóság műszaki igazgatóhelyettesét arról kérdeztük a tévériport után: milyen Békés megye távközlési helyzete. — Az utóbbi évek nagyarányú postaműszaki beruházásai után Békés megye kezd felzárkózni a hazai átlaghoz, de még mindig elég nagy a távolság. Nagyon sok kistelepülés délután vagy munkaszüneti napokon nem érhető el, még városokban is működnek kézikapcsolá- sos központok. A legfontosabb feladat nemcsak a megyében, hanem az egész országban. egy jól működő telefon-alaphálózat kiépítése, mert csak erre alapozva léphetünk tovább. — Amit a tévében láttunk az számunkra a „jövő század regénye". Várható, hogy valami mégis megvalósul közülük? — Amit a HÉT riportjában láttunk, az ma mind létező műszaki realitás, a bemutatott készülékek a fejlett tőkés országokban mindennapos használati tárgyak. Nálunk sajnos, hiányoznak a műszaki feltételek a bevezetéshez. Legjobb esélyei a teletexnek vannak, ehhez a hálózat rendelkezésre áll, és folynak a kísérletek a hazai gyártásra. Kísérletezünk fénykábelekkel is, és foglalkozunk a számítógépes távadat-feldolgozás megvalósításával. A legkorszerűbb eszközökhöz importból sem jutunk hozzá, mert jelenleg embargósok. — Ezek szerint eléggé reménytelen a helyzetünk? — Erről azért nincs szó. Bár több százmilliárd forint kell a felzárkózáshoz is, már megtörténtek az első lépések. A telefonfejlesztési program szerint 2000-re elérjük a 100 lakásra jutó 31 beszélőhelyet, ez a jelenlegi európai átlag. Ami Békés megyét illeti, itt is folytatódik a fejlesztés. Épül a szarvasi postaműszaki épület, és a békéscsabai Crossbar-központhoz hasonló berendezés a VII. ötéves terv elején működni kezd. Orosházán is a VII. ötéves tervben valósul meg az automata telefonközpont. Ezzel együtt mindkét helyen megoldódik a környék ellátása is. Szerencsére, már van kidolgozott programunk, tudjuk, hogy mit akarunk elérni, és így könnyebben és gyorsabban lehet haladni. L. L. KISZ-nap a Knerben Ezen a szombaton a máskor csendes munkatermekben csattogtak a gépek: amint 1979 óta minden tavaszon, most is megrendezték a KISZ-napot a Kner Nyomda békéscsabai, gyo- maendrődi és gyulai üzemében egyaránt, összesen 250 fiatal dolgozott március 23- án 8-tól 12 óráig társadalmi munkában, és keresetüket a szanazugi megyei úttörőtábor befejezésére ajánlották fel. S hogy a kisgyermekes szülők se maradjanak le a KISZ-napról, az apróságokra a klubban az ifjúsági brigád tagjai vigyáztak, játszóházat rendeztek a kicsiknek. A késő délutáni órák azután már ünnepléssel, szórakozással teltek. Az ifjúsági klubban Kitzing József, a nyomda termelési főosztály- vezetője nyitotta meg a könyvkötészeti kiállítást, a versenyek díjait, kitüntetéseket és jutalmakat pedig Huszár Mihály, személyzetiszociális igazgató és Ónodi János, a nyomda KISZ-bi- zottságának titkára nyújtotta át. Az egyéni szakmai versenyen az idén harmincán indultak, közülük tizenegyen érték el a „Kiváló Ifjú Szakmunkás” címet. A könyvkötészeti pályázatra ez évben huszonhat pályamunka érkezett, s a szakmunkás- tanulók közül a harmadéves Nádházi Edit, a fiatal szakmunkások közül pedig — megismételve tavalyi sikerét — Knyihár Mária nyerte el munkájával „Az év legszebb könyvkötészeti munkája” kitüntető címet és jutalmat. Pályamunkáik nagy szakmaszeretetről és szakmatudásról tanúskodnak: Nádházi Edit Roger Martin du Garde Thibault családját állította ki eredeti bőrkötésben, Knyihár Mária pedig a Bibliát kötötte be. Ezen az ünnepségen köszöntötték azokat a fiatalokat is, akik tíz, tizenöt, illetve húsz éve KISZ-tagok. (tóth) Fotó: Fazekas László Szlovák kulturális szemle Szlovák hagyományőrző és néptánccsoportok, részvételével — Magyarország felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából — szombaton rendezték meg a szlovák kulturális szemle gálaműsorát Budapesten, a XVII. kerületi Dózsa György Művelődési Központban. A Magyar- országi Szlovákok Demokratikus Szövetsége, a Népművelési Intézet, valamint az Amatőr Néptáncegyüttesek Országos Tanácsa közös rendezvényein nyolc művészeti csoport vett részt. A szemlét egy esztendővel ezelőtt hirdették meg, s a nagytarcsai, a szügyi és a szarvasi, tavaly ősszel megrendezett selejtezőt követően a Bács-Kiskun, Békés, Komárom, Nógrád és Pest megyei legjobb csoportok mutatták be műsorukat a gálán. Szolnok is bemutatkozott I I ' I 11. •• T"*” r-"1'/ •. R '->1 •' I Békési—gyulai napok a tavaszi fesztiválon Győr-Sopron és Bács-Kiskun után Szolnok megye is bemutatkozott azon a fórumon, amelyet a Magyar Újságírók Országos Szövetsége szervezett rendhagyó kezdeményezésként, s amely máris egyértelmű siker. A recept egyszerű: egy-egy tájegység, megye, politikai, társadalmi és kulturális vezetői — karöltve a megyei napilappal és a gazdasági egységekkel, az illető megyét fémjelző vállalatokkal, szövetkezetekkel — bemutatkozik Budapesten. A MU- OSZ székházában rendezett tájékoztatókat kiállításokkal, filmvetítésekkel, ételbemutatókkal kötik egybe, jó alkalmat teremtve ezzel arra, hogy mindenki megismerhesse az illető megye sajátosságait, értékeit. Nem utolsósorban olyan kiállításokat, kulturális programokat ajánlanak, hogy akár csoportos, egyéni kirándulások, országjárások során ezek alapján programot szervezhessen mindenki. A mostani bemutatkozás — melynek házigazdája Mohácsi Ottó, a Szolnok megyei Tanács elnöke és Val- kó Mihály, a Szolnok megyei Néplap főszerkesztő-helyettese volt — szintén kitűnően szolgálta a célt. Egész sor olyan országos jellegű rendezvényről hallhattunk, amelyek méltán tartanak számot sok-sok érdeklődőre. Csak néhány a bőséges kínálatból. Április 4-tői látható a Szolnoki Galériában a Szolnok megye képzőművészete 1945—1985 felújított kiállítás, május 17—19-én lesz az országos néptáncfesztivál a városban. Június első felében zenés színházi találkozó színhelye a Szigligeti Színház. Ugyanennek a hónapnak a közepén országos szövetkezeti dalostalálkozót tartanak a művelődési és ifjúsági központban. Természetesen nem minden program kötődik a megyeszékhelyhez. Július 1-től két hónapon át az „Abád- szalóki nyár” kínál érdekességet, különösen hétvégi kirándulóknak. Karcagon június 15-én lesz a III. alföldi fazekas triennálé. Végül két sportkínálat: algusztus 2—3- án az utánpótlás korúak országos kajak-kenubajnoksá- gának ad színhelyt a szolnoki Holt-Tisza versenypályája, míg augusztus 24—25-én a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa Kupa tömegsport-döntője lesz. (fábián) ízlik a pestieknek a Békés megyei étel, még ha nem is felel meg a korszerű táplálkozás követelményeinek — állapította meg a hagyományos budapesti tavaszi fesztivál alkalmával a legnagyobb fővárosi vendéglátó vállalatnak, a Belvárosi Tavernának az igazgatója, dr. Feleki Ferenc. Sokak véleményét és elismerését tolmácsolta ezzel a házigazdák nevében. Azóta már sok százan kóstolták meg a karakteres ízű és talán manapság már sok Békés megyei számára sem túlságosan ismerős ételféléket a fővárosi Fesztivál étteremben, ahol március 31-ig tartanak a most megnyílt békési—gyulai napok. A belváros szívében a Népköztársaság útja elején a reprezentatív étterem előtt már messziről felhívják magukra a figyelmet a megye népművészeinek, közöttük a békési kosárfonóknak, fafaragóknak, szőnyegszövőknek a bemutatói. Beljebb tojás- patkolóval ismerkedhet a közönség, és a terített asztalokon a Békés megyei Húsipari Vállalat, a Gyulai Húskombinát termékeivel, köztük a legújabb, különösen csípős pokolkolbásszal. A Békéscsabai Konzervgyár is elhozta jellegzetes készítményeit. A megnyitón az erre az alkalomra érkezett megyei delegációban Bezzegh László, a Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat kereskedelmi igazgatója — aki Parászka Tivadarral, a gyulai Park szálló igazgatójával érkezett — hangsúlyozta, hogy a fővárosi szereplés kölcsönös tapasztalatcserére is nyújt lehetőséget. A megye szakácsmestereinek négytagú csoportja nemcsak sikerrel szerepel itt, hanem maga is tanul a neves budapesti vállalatnál. Krizsán Miklós, a Békés megyei Tanács V. B. kereskedelmi osztályvezetője és helyettese, Frohner Béla hangsúlyozták, a főváros konyhaművészetét is szívesen ismernék meg a Viharsarokban. Most azonban még arról van szó, hogy a békési—gyulai konyha remekei nyerik meg a fővárosiak ízlését. Az elfogyasztott rosztyóka, vagy a „gyulai rózsa”, netán a viharsarki töltött borda meny- nyiségéből ítélve, nem is rosszul. L. Z. Viva la musical 60 éves a szegedi egyetemi énekkar Sokan voltak megyénkből tagjai a szegedi egyetemi énekkarnak megalakulása óta, jelenleg is többen énekelnek a kórusban. Csont Anikó Gyuláról került az egyetemre, most első éves matematika-földrajz szakos hallgató. Tavaly ősszel lépett be a kórusba. Mint mondja: „Már eddig is sok élményben volt részem, e rövid idő alatt is több felejthetetlen koncerten énekeltem”. Hogy jó közösséggé kovácsolódhatott az énekkar, abban legnagyobb érdeme Szécsi Józsefnek, Józsi bácsinak volt, aki immár huszadik esztendeje vezeti az egyetemi kórust. Az ő személyes varázsa, szuggesztív egyénisége, zene- és ügyszeretete mindig is elevenen hatott, hat a kórus tagjaira. Most kétnapos és kettős jubileumi ünnepséget rendeztek az elmúlt hét végén Szegeden: a József Attila Tudományegyetem kórusa alakulásának 60., és a Ság- vári Endre gyakorló gimnázium kórusa születésének 30. évfordulója alkalmából. (Ez utóbbit is — alapítása óta — Szécsi József vezeti). Szombaton este és vasárnap délelőtt az egyetem Dugonics téri aulájában rendeztek egy-egy koncertet, melyeken az egyetemi kórus volt tagjai is közreműködtek, közöttük Szalma Ferenc, az Operaház tagja, Sap- szon Ferenc, a Magyar Rádió karigazgatója, érdemes művészek. A két jubiláló énekkar mellett a gödöllői agráregyetemi és városi kórus is fellépett a hangversenyeken. Az ország minden részéből nagyon sokan jöttek el erre az eseményre a volt dalosok közül. Szombaton, a koncert után a Ságvári gimnáziumban elevenítették fel a sok szép sikert megért, JATE-kórushoz fűződő . élményeiket, s természetesen énekeltek is: ha itt-ott megbicsaklott is a hang, nem „ugrott be” a szöveg, most nem az volt a lényeg — hanem az együttlét, az emlékezés. (pénzes) Mindent, ami csabai Napvilágra került kincsek A piros nyakkendős gyerekek csendesen dolgoznak az asztaloknál. Olyan anyagból készítenek játékokat, mely számukra már idegen, de szüleik, nagyszü- leik nagyon is jól ismerik. Hisz valamikor játszottak a kukoricacsutka babával, a kukoricaszár hegedűvel, lopótökbabával. Elkészítésükhöz nem elég az ügyes kéz, szükség van még némi ismeretre a korról, az egykori szokásokról. A nagyobbak, a 7—8. osztályosok már a felnőttek szokásvilágában is otthonosan mozognak. Legalábbis erről tanúskodnak rövid kis jeleneteik, amelyeket még fellelhető hagyományok alapján állítottak össze, Persze, nem egyedül. A 2-es csapat például két idős ja- minai asszony^ hívott segítségül a karácsonyi szokások felelevenítéséhez, ők éneklik a szlovák nyelvű dalokat, imákat, s a gyerekek bizonyára tőlük tudták meg azt is, hogy mi volt a karácsonyi asztalon. Például mákos tészta, pálinka, bor, dió, alma s fokhagyma. Ez utóbbinak mágikus erőt tulajdonítottak. Úgy gondolták, erőt, egészséget ad annak, aki elfogaysztja. A következő csapat tollfosztókát mutat be. Praktikus szokás volt ez, hisz a munka mellett szórakoztak is; a lányok rövid idő múlva abbahagyták a tollfosz- tást, hogy táncba mehessenek. A tánc kezdetét egy veréb jelezte, amelyet valamelyik tréfás kedvű legény eresztett a tolL közé. A citera aztán hajnalig szólt. — „Tyúkocskáim! Ahány mákszem hűl] rátok, annyi tojást t°jiat°k!” — ilyen, állatokhoz fűződő mondóká- kat, hiedelmeket, népszokásokat gyűjtött össze néhány gyerek, mások a Luca-napi szokásoknak jártak utána. S emellett minden csapat összegyűjtött néhány jellegzetes csabai tárgyat. A zsűri asztalán alig fér a sok edény, terítő, munkaeszköz, ruházat. Itt van például egy szép keresztelőkendő, amott egy 150 éves kabát (a 92 éves Griecs Kálmán Mihály- nétól kapták a gyerekek); az egyik lány kontyán úgy áll a fehér főkötő, mintha mindig is ilyet viselt volna. A zsűri tagjai — Sasala János, dr. Krupa András, Mázán Mátyás, dr. Tábori György, dr. Grin Igor — nagy örömmel nézegetik a tárgyakat, melyek némelyike igen értékes, mert sokat elárul az egykor itt élők étkezési, viseleti szokásairól, életmódjáról. Régi házak poros padlásairól, szűette szekrényeiből napvilágra került kincsek ezek, melyek többségének sorsa a lassú enyészet lett volna. Ám közbeszólt a városismereti vetélkedő, melynek döntőbe jutott 36 csapata időt, energiát nem sajnálva látott hozzá, hogy mindent, ami jellegzetesen csabai, össze- gyűjtsön. A középiskolások például ételrecepteket, ruhadarabokat hoznak a döntőnek erre a szombati fordulójára, s a nyolc csapat egy-egy népi játék bemutatására is vállalkozik. A felnőttek szintén megteszik a magukét. A legbonyolultabb feladat természetesen nekik jut, hisz nem elég hogy ismerik a helybeli ételeket, s elkészítenek néhányat, de korhű módon kell tálalniuk. Az asztalokon ínycsiklandó, látványnak sem megvetendő ételek hívogatják a vendéget. Az egyik csabai térítőn például cseréptálban illatozik a disznótoros. Mellette pogácsa, bor, pálinka. Amott brinzás, káposztás és kapros-túrós lángos; valamikor kenyértésztából sütötték a kemence torkában. A lángos után jólesik a friss tej, amelyet cserépköcsög tart hővösen. Mintha valóságos szakácsművész készítette volna a húsos, tepsis káposztát, olyan gusztusos. Szinte valamennyi asztalon ott a mákos kukorica, a befőtt, a savanyúság. Néhá- nyan régi, hímzett kötényt kötnek maguk elé. Az asztalt néhol virággal, petróleumlámpával varázsolják még hangulatosabbá. A zsűri körbejár, minden asztalt alaposan megszemlél, s azután megdicsér mindenkit. Valamennyien 10 pontot vihetnek a jövő heti döntőre. Az anekdotagyűjtésben is jeleskedik a többség. Ez esetben nem ajánlatos komolyan venni a műfaji határokat, hisz sokan mesét, igaz történetet adnak elő. Egy asszonyka például szlovák mesét tolmácsol ízesen, a Balassi táncegyüttes egykori tagja régi történetté] szórakoztatja a hallgatóságot. Elhangzik anekdota a ragadványnevekről, s kacaghatnak a kétnyelvűségből eredő félreértéseken. Több csapat idős embert kért fel a mesélésre; páran élőszóval, többen magnón keresztül mondanak el egy- egy történetet. Az idő gyorsan repül. A zsűri nincs könnyű helyzetben, hisz mindegyik csapat igyekezett a legtöbbet adni. S pontszám ide vagy oda, azt kicsik és nagyok egyaránt bebizonyították: él bennük a város, s a hagyományok iránti tisztelet. Szóval, akik itt vetélkedtek ma, azok valamennyien igazi csabaiak! Gubucz Katalin A tárgyak sokat elárulnak az egykor itt élők szokásairól
