Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-11 / 8. szám

1985. január 11., péntek Ipari aktíva Békéscsabán (Folytatás az 1. oldalról) erőteljesen differenciálód­tak. A bőr-, szőrme- és ci­pőipar, valamint a kézmű- és háziipari cikkek terme­lése 10 százalékkal növeke­dett, a textil- és textilruhá­zati iparé csökkent. Dicsé­retes munkát végeztek a PATEX megyei gyárai, ja­vult a Kner Nyomda gaz­dálkodása, a BÉKÖT pedig csökkenő létszám és nyere­ség mellett, nehéz piaci hely­zetben, 40 százalékkal nö­velte tőkés exportját. A megye könnyűiparának mennyiségi növekedése a tervidőszakban elmaradt — főként a minisztériumi vál­lalatok megtorpanása miatt — a célkitűzésektől. Egyéb­ként jellemző rá, ami a gép­iparban is tapasztalható, hogy a szövetkezeti szektor kedvezőbb eredményeket ér el. Fejlődő közlekedés i Az ipar helyzetének is­mertetése után dr. Szabó Sándor a szolgáltatóipar ál­lapotát elemezte. — Az elmúlt időszakban, noha a kínálat bővült. az igénybevett szolgáltatások volumene alig növekedett, ami jelzi: lassan igazodnak az igényekhez. A kisipar részvétele a lakossági szol­gáltatásban 60 százalék kö­rüli. A kisiparosok száma lényegesen nem változott 1984-ben. viszont a főállású iparosok létszáma tovább csökkent. Mivel tevékenysé­gük hiányt pótol, számukat mind a szolgáltatás, mind a termelés területén célszerű növelni. A kisegítő ellátás nem valósulhat meg a vál­lalkozó lakossági erők mo­bilizálása, új szervezeti for­mák alkalmazása, az ellá­tandó terület igényeinek ki­elégítésében egyaránt érde­kelt ipari és mezőgazdasági üzemek, valamint a tanácsok összehangolt tevékenysége nélkül. A közlekedésről szólva az előadó elmondta, hogy sem a vasúti, sem a közúti sze­mélyszállítás volumene nem éri el a tarifaemelés előtti szintet. A vasúti személyfor­galom országos csökkenésé­vel szemben viszont me­gyénkben tavaly háromszá­zalékos növekedést tapasz­talhattunk. A közúti tömeg- közlekedésben az utaslét­szám egy, az utaskilométer három százalékkal haladta meg az 1983. évit. Romlott azonban a közúti és vasúti járműpark műszaki állapo­ta. — Az árufuvarozás mind­két területen csökkent az elmúlt évben. A termelők, néha igen komoly vasúti szállítási nehézségeit ma­gyarázni lehet, megérteni ne­héz, elfogadni a helyzetet pedig nem szabad. Ezt az ér­dekelt tárcák és vállalatok közös erőfeszítésével kell megoldani — mondotta a megyei tanács általános el­nökhelyettese. A megye vasúti és közúti hálózata egyébként a VI. ötéves terv időszakában to­vább fejlődött. Jelentős ese­ménye a tervciklusnak az új telefonközpont üzembe he­lyezése, az egységes hálózat és góckörzet kialakítása. Mi­nőségi változás állott be a megyei távbeszélő-hálózat fejlődésében. Az idei eszten­dő végére további 16 tele­pülést kapcsol be a posta az országos hálózatba, és 1986- ban megvalósul a nemzetközi távhívás lehetősége is. Az ezer lakosra jutó távbeszélő- helyek száma azonban még így is csupán az országos át­lag felét éri el. Ezt követően a tervidőszak megyei beruházásairól be­szélt dr. Szabó Sándor. En­nek volumene az egyensúlyi követelményeknek megfele­lően csökkent, ezen belül pedig nőtt a mezőgazdasági és állami beruházások rész­aránya. Jelentős visszaesés után a beruházási ráfordí­tások 1984-ben ismét emel­kedtek Békés megyében, ami a szénhidrogénipari fejlesz­téseknek, a vasúti korszerű­sítéseknek, a távbeszélő­hálózat bővítésének. vala­mint a lakásépítéseknek tudható be. Az éves tervnek megfelelő­en 3 ezer 190 lakás készült el, melyből 2 ezer 100 a csa­ládi ház, s mindössze 170 az állami. Bár a családiház­építés meghaladja a tervben számítottat, így sem fogjuk elérni a VI. ötéves terv la­kásépítési célkitűzéseit. A családiházépítést további fokozott, terven felüli támd- gatásban kell részesíteni. Az egészségügyi és szociá­lis alapellátás javítása a meghatározott ütemben ha­lad. Egyre inkább szorító gond a középiskolai hálózat fejlesztése. Az infrastruktú­ra fejlesztésében — ha a je­lenlegi ütemben haladunk — az országos szinttől való el­maradásunkat nem tudjuk csökkenteni. Békés megye gazdaságá­nak és a megye egészének fejlődésében is meghatározó szerepet játszik az építőipar. A VI. ötéves terv első felé­ben az ágazat nem tudta az igényeket teljesen kielégíte­ni, 1984-re azonban a keres­let-kínálat nagyjából egyen­súlyba került. A szakipari kapacitás továbbra sem ele­gendő. A tervek szerint az elmúlt évi építőipari kapa­citást igényli a megye 1985- ben is. A határidők megtar­tása, a ráfordítások csök­kentése, a koordináció fo­kozása, a tervezés színvona­lának emelése mindnyájunk érdeke. A lakosság életszínvona­lának, életkörülményeinek alakulását az infrastruktú­rán, szociális és egészségügyi ellátáson túl az áruvásárlá­sok mennyiségén és minősé­gén át mérhetjük leginkább. Nos, megyénk kiskereskedel­me — folyó áron — az előző évhez képest 7 százalékkal többet forgalmazott, össze­hasonlító árakoh ez mintegy másfél százalékos forgalom- csökkenést jelent. Legna­gyobb mértékben a ruházati cikkek, legkevésbé a ve­gyes iparcikkek eladása esett vissza. Az ellátás — alapvető cik­kekből — kiegyensúlyozott volt, néhány termékféleség­ből — szilárd tüzelőanyag­ból például a fűtési szezon megkezdése óta — hiány ta­pasztalható. A kereskedelemben dolgo­zók létszáma 1984-ben to­vább csökkent, annak elle­nére, hogy átlagkeresetük 8,5 százalékkal emelkedett. A létszámcsökkenéshez nagy­mértékben hozzájárulj az új üzemeltetési formák elterje- ' dése, melyek a kiskereske­delmi forgalomból 3-4 szá­zalékkal, a vendéglátásból 50 százalékkal részesednek. E területen továbbra is a kiegyensúlyozott alapellátás, az árualapok és a vásárlóerő egyensúlyának megőrzése, a differenciálódó jövedelmek­hez igazodó árukínálat meg­teremtése, a hiányok csök­kentése a feladat. Gazdasági hangsúlyváltás Az új vállalkozási formák­ról a következőket hallhat­ták az aktívaülés résztvevői: — A megyében a kisválla­latok, a szolgáltató »nagy- szervezetek központilag el­határozott decentralizálásá­val jöttek létre. Létrehozá­suk csupán a javítási díjak emelkedésének lassításához volt elegendő. A leányválla­lati forma egyelőre inkább csak az építőiparra jellemző. Több gyáregység és telep­hely is alkalmas lenne az iparban leányvállalattá vagy önálló vállalattá történő át­szervezésre. A legnagyobb' érdeklődést mind a vállalkozókban, mind a közvéleményben a gazda­sági munkaközösségek szer­vezése váltotta ki. 1984-ben alig fél esztendő alatt szá­muk megyénkben megduplá­zódott. Ma csaknem 700 gaz­dasági munkaközösség mű­ködik hatezer taggal. Döntő többségük vállalati gazdasá­gi munkaközösség. Ezek megítélésében még mindig sok az ellentmondás. Tény, hogy tevékenységük pezsdí- tően hat a gazdaságra, hoz­zájárulnak a jobb eredmé­nyek eléréséhez. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben a szűk ka­pacitások és a szabad mun­kaerő foglalkoztatása mel­lett hangsúlyt kapott a nye­reséges gazdálkodás, mihez jó feltételeket ad az ipari szakcsoportok működtetése. A mezőgazdasági nagyüze­mek ipari tevékenysége azonban az elmúlt évi élén­külés ellenére még mindig jóval az országos átlag alatt van. Szólt az előadó a lakossá­gi megtakarításokról is. A bér- és bérjellegű kifizetések a megyében összességében négy, a pénzbeli társadalmi juttatások ^százalékkal nö­vekedtek a múlt esztendő­ben. A központi forrásokkal együtt a megye lakosságának készpénzbevétele meghalad­ta az 1983-as szintet, de csökkent a megtakarítási készség. A hitelállomány csaknem 13 százalékkal nőtt. — Gazdasági eredménye­inket elemezve összességében — állapította meg dr. Szabó Sándor — meg tudtunk fe­lelni az MSZMP XII. kong­resszusán kitűzött célnak: a lakosság életszínvonala meg­őrzésének. Az infrastruktu­rális feszültségek azonban újrateremtődtek. Az életvitel minőségi jegyeit és lehetősé­geit tekintve megyénk nem tudta csökkenteni hátrányát. Az idősek és fiatalok rétege nehéz helyzetbe került. A megye lakossága jelentős ré­szének munkaidőn túli erő­feszítései és ezen alapuló anyagi teherviselő képessé­ge kezd kimerülni. E prob­lémák megoldása a jövő fon­tos teendője, és ebben első­sorban a gazdasági megúju­lásra támaszkodhatunk. Gazdaságpolitikánk hang­súlyváltás előtt áll. Fordula­tot kell elérni az élőmunka-, a tőke-, az anyag- és ener­giafelhasználás együttes ha­tékonyságának növelésében. Gazdaságunk jövedelemter­melő képességének javulása az intenzifikálásból kell hogy táplálkozzon a szocia­lizmus építésében felhalmo­zott szellemi és társadalmi energiák anyagi értékké vá­lása révén. Ezt célozzák a szabályozómódosítások. Az évek során kialakult kedvező tendenciák és poli­tikai tapasztalatok alapján a gazdaságirányítási rendszer fejlesztésével jelentősen emelkedik a vállalati önál­lóság. Csoportérdekeket hor­dozó új vállalatvezetési for­mák kerülnek bevezetésre, A résztvevők egy csoportja melyek a vállalatok állami irányításában is lényeges változást jelentenek. Alapvető módosulás tör­tént — még ha ez kevésnek is tűnik — a keresetszabá­lyozás rendszerében. Erősen csökkent a bázis- és bérszín­vonal fékjellege. Ez év janu­ár elsejével változott az adó­rendszer, drágul az élőmun­ka, és fizetni kelp a felhasz­nált eszközökért is. Az elvo­nások nagysága népgazdasá­gi szinten egyelőre nem csökkenhet. Dr. Szabó Sándor részlete­sen beszélt az új vállalatve­zetési formákról, a vállalati tanács és a választott veze- tőségű irányítás jelentőségé­ről, kiemelve a megnöveke­dő felelősség szerepét, majd a szocialista munkaverseny- mozgalom feladatairól szólt. Utalt arra, hogy az új, de­mokratikus gyakorlat mene­tében bizonyára lesznek té­vedések. De a változó for­mák nemcsak a gazdaság, hanem a társadalom olyan mobilizáló erőit jelentik, me­lyek alkalmazásáról az in­tenzív fejlődésre való átté­réskor nem mondhatunk le. A képzett, demokratikus ma­gatartásé és felfogású, a kol­lektív vezetés előnyeit ér­demben, eredményesen is felhasználni tudó vezetőknek nem kell félni az újtól, de számos egyéni sorsforduló megoldására is fel keli ké­szülnünk. Az új formák bevezetése egyúttal hat a megnöveke­dett vállalati belső szerveze­ti rendszer decentralizálá­sára, az önállóságra képes egységek létrejöttére. Ez a folyamat nálunk különösen fontos, mivel megyénkben a gyárak, gyáregységek száma meghatározó. Ezek után, beszédének be­fejező részében a megyei ta­nács általános elnökhelyet­tese az előttünk álló'eszten­dő feladatait foglalta ösz- sze, jelezve, hogy az sem­mivel sem lesz könnyebb, mint az eddigiek. A célok csak megfeszített munkával, a dolgqzók aktív részvételé­vel érhetők el. — Kapjon a jó munka ki­emelkedő megbecsülést. A keresetszabályozás is abba az irányba hat, hogy a mai­nál jóval nagyobb hajtóerőt jelentsen a főállásban elér­hető jövedelem — mondotta az előadó, majd így folytat­ta: — Illúzió lenne azt felté­telezni, hogy az intenzív szakaszra történő áttérés nem változtatja meg a fog­lalkoztatottság mai szerke­zetét. Lesznek vállalatok, amelyek gyorsan fejlődnek, mások tönkremehetnek és lesznek egyének, akiknek reálbére dinamikusan nő, míg mások munkahely-vál­toztatásra kényszerülnek. A teljes foglalkoztatottságot hosszabb távon is meg akar­juk őrizni, de a teljes és hatékony foglalkoztatás el­lentmondását fel kell olda­ni. Mindez — a társadalom­ba mélyen beivódott társa­dalmi egyenlősdiség gyakor­latának újraértékelő konf­liktusát is jelenti. A teljes Fotó: Fazekas László foglalkoztatásra tett eddigi intézkedéseink egy része nemegyszer akadályozza a termelékenység növekedését, teljesítmény-visszatartásra is ösztönöz, gátolja a termelé­si szerkezet átalakítását, megmerevíti munkahelyi struktúránkat. Megyénk iparára konkré­tabban a következő felada­tok várnak 1985-ben: a fej­lesztés szelektív útját járva 2,5—3 százalékkal kell nö­velni a termelést. Az építő­iparnak javuló minőségben, rugalmasan kell megfelelni az igényeknek. A kereskede­lemnek magasabb színvona­lon kell ellátnia a lakossá­got. Az infrastrukturális ágazatoknak ki kell szolgál­ni a lakosságot és a gazdál­kodókat. A beruházási esz­közöket a műszaki fejlődés gyorsítására és a lakosság életkörülményeinek javítá­sára kell összpontosítani. Dr. Szabó Sándor részle­tes, előremutató beszámolója után az aktívaülés hozzászó­lásokkal folytatódott. Hozzászólások Elsőként dr. Sümeghy Csa­ba. a megyei KISZÖV elnö­ke lépett a mikrofonhoz és az ipari termelés 21 százalé­kát adó, országos viszony­latban is kiemelkedő ered­ményeket produkáló Békés megyei ipari szövetkezetek munkájáról beszélt. A VI. ötéves terv időszakában a szövetkezetek 43 százalékkal növelték termelési értéküket, mindezt évi három-négy szá­zalékos létszámcsökkenés mellett. Ez egyértelműen a termelékenység erőteljes ja­vulását tükrözi. - Sajnos, ez­zel együtt is a bérszint csu­pán 27 százalékkal emelke­dett e szervezetekben. A ta­valyi esztendő teljesítéséről szólva a KISZÖV elnöke ar­ról tájékoztatta az aktíva­ülés résztvevőit, hogy a ter­melési értéket 6 százalék­kal, az 'exportot 8 százalék­kal sikerült növelni. A rubelelszámolású kivitel nagyobb mértékben emel­kedett, míg a nem rubelrelá­cióban csökkenés tapasztal­ható. Az ipari szövetkezetek fő gondja továbbra is az alapanyag-ellátással, az ütemtelen szállításokkal kap­csolatos, de nehézséget okoz­nak a módosított, illetvj? új szabályozók is. A cél az idén is, a többi gazdálkodóhoz hasonlóan, a nyereség min­denáron — természetesen a szabályokon belüli — növe­lése. Kovács György, a békés­csabai MEZŐGÉP Vállalat igazgatója hozzászólásában az elmúlt esztendei szervezeti változásokat elemezte. A vállalat ismert szétválása kedélyeket izgató esemény volt a megyében és új fel­adatok elé állította a önál­lósult egységeket. A békés­csabai gyárhof a közepes és alacsony hatékonysággal működő területek kerültek, no és a lényegesen nagyobb szervezet kiszolgálására lé­tesült vállalati központ. Ezek munkáját kellett úgy meg­szervezni, hogy teljesítmé­nyeikben visszaesés ne kö­vetkezzék be, hogy tovább­ra is jó hatékonysággal, jö­vedelmezően gazdálkodja­nak. Hanyecz Ernő, a Nagyal­földi Kőolaj- és Földgáz- termelő Vállalat igazgatója Békés megye energetikai helyzetéről tájékoztatta a jelenlevőket. E területen to­vábbra is alapvető cél a megtakarítások fokozása. Az elmúlt évben egyébként, a vizsgálatok szerint, 7 ezer tonna olajegyenértéknek megfelelő megtakarítást könyvelhet el a megye, ami 50—60 millió forintot je­lent. A szilárd tüzelőanyag 4, a folyékony energiahor­dozó felhasználása pedig két százalékkal csökkent. A vil­lamosenergia-felhasználás növekedett, ami azt is tük­rözi, hogy a termelés kezd az energiaigényesebb termé­kek felé tolódni. Baukó Mihály, a tégla- és cserépipari vállalat igazga­tója szenvedélyes szavakkal szólt az építőanyag-iparban dolgozók nehéz, áldozatos munkájáról. A piaci feszült­ségek enyhítésére igen nagy erőfeszítéseket tettek a tég­la- és cserépipar dolgozói az elmúlt évben is. Mintegy 25 millióval több téglát és két­millióval több cserepet állí­tottak elő. A túlórák száma vállalati szinten elérte a 360 ezret, s minden dolgozó átlagosan 43 szabadnapon dolgozott munkahelyén. Meddig mehet ez így? — tette fel a kérdést a vál­lalat igazgatója, és válaszolt is rá: nem sokáig. Majd a termékelosztásban tapasztal­ható ésszerűtlenségekre hív­ta fel a figyelmet, például arra, hogy az ÁFÉSZ-eknek, ÉPTEK-boltoknak a Dunán­túlon készült cserepeket kell megvásárolniuk, míg innen a Dunántúlra utaztatják a cse­repet. A szállítási költséget pedig, ami elkerülhető len­ne, a vásárlók kénytelenek fizetni. Sokkal nagyobb ész­szerűség szükséges tehát az elosztásban. Háromszéki Pál, a Kner Nyomda vezérigazgatója él­vezetes előadásában többek között a szabályozók hatásá­ról szólt. Elmondta, hogy a vállalatnál új ösztönzési rendszert vezettek be, amiről beszélni ugyan könnyű, de megvalósítani annál nehe­zebb. A súrlódások elkerül­hetetlenek: a jövedelemki­áramlás szigorúbban kapcso­lódik a teljesítménynöveke­déshez és ezt nem mulaszt­ják el kifogásolni a dolgo­zók. Az új keresetszabályo­zókkal kapcsolatban megje­gyezte, hogy sikerült vissza­csempészni a bázisszemléle­tet, hisz az idén nagy nye­reséget produkálók jövőre aligha tudnak olyan teljesít­ményt nyújtani, amely kel­lő bérfejlesztést biztosít. Puskás Imre, a DÉLÉP Békés megyei leányvállala­tának igazgatója lépett a mikrofonhoz ezután és el­mondta, hogy pénzügyi, fi­nanszírozási gondok köze­pette ugyan, de sikerült tal­pon maradnia a nagyválla­latnak. Surányi András, az oros­házi KAZÉP elnöke a háttér­ipar helyzetéről beszélt. Ar­ról, hogy, sajnos, nemcsak a köztudatban, hanem a va­lóságban is — nevének meg­felelően — hátul levőnek, ez alapján kevésbé fontosnak sorolják a tevékenységet, noha annak elmaradottsága hovatovább a termelés gát­jává vált. Ezen az érdekelt­ség, a szabályozók alakítá­sával mihamarabb változtat­ni kell. Valkó Pál, a MÁV békés­csabai körzeti üzemfőnöke a vasúti szállításokról, Trenyig Pál pedig az orosházi ÁFÉSZ tevékenységéről tájékoztatta az aktívaülés résztvevőit. Ezt követően szólalt fel Köteles Zoltán miniszterhe­lyettes és bevezető szavai­ban tolmácsolta Kapolyi László ipari miniszter üd­vözletét. Reagált a hozzászó­lásokra, volt, akivel egyetér­tett, s volt, akivel nem. — Illúzió a MÁV részéről azt elvárni, hogy az ipar az első félévben szállítsa ki külpiacra szánt termékei 50 százalékát. A szállítási prob­lémák megoldására más mó­dot kell keresni. Az aktíva­ülésen többször is szóba ke­rült elektronika alkalmazá­sának fontosságát hangsú­lyozta az élet és a gazdaság különböző területein. Igen nagy szerep jut az elektro­nikának például a telefon- hálózat kiépítésében. E te­rületen egyébként Magyar- " ország jóval a világátlag alatt van. A hátrányt csök­kenteni kell. Elengedhetet­len az elektronika, NC- technika mélyebb alkalma­zása a gépiparban is, de minden szakma technológiá­jába be kell épülnie. ' Az ipar termelőegységei­nek szervezeti változásairól szólva hangsúlyozta, hogy akár szétválik, önállósodik egy egység, akár összeolvad más üzemekkel, teljesítmé­nye csak javulhat, a népgaz­daság nem kaphat keveseb­bet emiatt. A miniszterhelyettest kö­vetően dr. Szabó Sáhdor adott összefoglalót a vitában elhangzottakról. Az aktíva­ülés Csatári Béla zárszavá­val ért véget. Sz. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom