Békés Megyei Népújság, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-14 / 164. szám
NÉPÚJSÁG 1984. július 14.. szombat Hittel és szívvel... Misztérium a szent születésről Fotó: Béla Ottó Az amatőr színjátszókból (vagy már félprofikból?) álló Universitas együttes a Gyulai Várszínház programján belül nemcsak érdekes színfoltot, hanem egy tudatos koncepció következetes megvalósítóit is jelenti. A Katona Imre vezette társulat nem kevesebbet vállalt fel, mint a magyar dráma elfeledett vagy méltatlanul mellőzött darabjainak újrafelfedezését, a bennük és általuk őrzött hagyomány újraélesztését. E dicsérendő törekvés legújabb állomása a most bemutatott misztérium játék is. Katona Imre és munkatársa, Kulifay Tamás kemény munkát vállalt magára. Hiszen olyan irodalmi és folklóranyaghoz nyúlt, amelynek felkutatása, egységes játékká rendezése — éppen a ránk maradt írásos emlékek hiányában — alapos kutatómunkát, felkészültséget igényel. Hiszen az előadás alapanyagául szolgáló erdélyi iskoladrámák és székely népi játékok az elképzelt és rekonstruált misztériumjátéknak csak alkotóelemei lehettek. Magát a dramatikus játékot, a valóság lehetséges legjobb megközelítésével, a szerzőnek, Katona Imrének kellett megalkotnia. De az előbb már említett koncepcióba hogyan is kerül bele a misztériumjáték? Ügy, hogy a honi dráma gyökerei a misztériumjátékokban keresendők. A liturgikus dráma hazánkban már a XI. Negyven csabai általános iskolás vett részt tavaly a Kulich Gyula Ifjúsági és Űttörőházban szervezett számítógép-programozó tanfolyamon. A kurzus sikeres volt, így nem maradhatott el a folytatás. Ezen a nyáron az ország minden tájáról érkező 720 diák ismerkedhet meg a számítógéppel az ifiházban. Hogy ez a „nagyüzem" létrejött, abban már szerepet vállalt az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda Békés megye' fiókja. Az Expressz „idegenforgalmasí- totta” a tanfolyamot. Jelentős propagandával hívta fel a figyelmet az egész országban a számítógépes úttörőtáborra. A jelentkezők száma meghaladta az ezret, így 300 diáknak már nem jutott hely. Igaz, ha még lett volna 300—400 jelentkező, akkor indulhatott volna egy tanfolyam Békésen is, században jelentkezett, templomi szertartás részeként. A középkorban — attól elválva — a latin nyelvű liturgikus drámából világi személyek s elsősorban diákok által előadott vallásos tárgyú színjáték lett. A szertartásokhoz, prédikációkhoz kapcsolt misztériumdráma helyét a Jagelló-korban kezdi az isMária cs József szálláskeresés közben kólái színjáték felváltani, a humanizmus hatására világi témákat is befogadva. Katona Imre a misztériumjátékokat kutatva nem véletlenül nyúlt az erdélyi, és ezen belül a csíki hagyományokhoz. Mert Csiknak a XVI—XVII. században — mint egyetlen katolikusnak maradt erdélyi megyének — különös szerepe volt a köígy azonban ez a terv kútba esett. A kimaradtak némelyike „minden követ megmozgatott” a bekerülésért, ám a létszám már az első héten betelt. Talán jövőre... Mit kínál az egyhetes tábor? A gyerekek vasárnaponként érkeznek, hétfőtől péntekig napi négy órát kapnak a számítógép-programozás alapismereteiből. Negyven gyerekre tíz gép jut. A nap másik felét szabadidős foglalkozások teszik ki. Kirándulás Szarvasra, Gyulára, TIT-előadás, strandolás, sportolás. Visszautazás szombaton. Amikor belépek a foglalkozásra, már a harmadik nap utolsó órája folyik. — Min ügyködtök? — kérdezem a legközelebbi négyes fogatot, melynek tagjai Pécsről, Kazincbarcikáról, Kaposvárról verbuválódtak. zépkori katolikus irodalmi hagyományok megőrzésében. Az itt kialakult népies, katolikus színjátszás fő formái ugyanis — a bethelemi, nagypénteki és úrnapi misztériumok — a latin nyelvű jezsuita iskolai színjátszással szemben a nép számára készült, anyanyelven előadott játékok voltak, gazdagítva folklorisztikus elemekkel. Ezek a darabok kevés cselekménnyel bíró, rövid jelenetekből álltak. A legélénkebbek a pásztorjelenetek voltak, amelyek bővelkedtek népi beszédfordulatokban, s megcsillantották a népi humort is. E misztériumjátékoknak — a csiksom- lyói ferencesek jóvoltából — a XVIII. századra esett virágkora. Az egyetlen támpontot Fülöp Árpád 1897- ben megjelent Csiksomlyói nagypénteki misztériumok című gyűjteménye jelentette a kutatók számára, amelyből az együttes korábban már merített Passió magyar versekben című előadásában. Katona Imre társulata ezúttal a Krisztus születésével kapcsolatos eseményeket dolgozta fel egészen az Egyiptomba menekülésig. Az apró jelenetekből építkező előadás azonban éppen a magyar, s elsősorban az erdélyi dramatikus népszokások megeleve- nítése által válik érdekessé, értékessé. A népköltészet e több szereplős, párbeszédes formájú, szerepjátszással ösz- szekötött formáit jól ötvözte a rendező dramatikus tán— Csillagokat rajzoltatunk a géppel. A mozgó csillagok között kell „elűrhajóz- ni”. — Nehéz lesz az még — szól közbe a tanfolyamvezető, Zátonyi Sándor. A számítógép igazat ad a pedagógusnak, s nem engedelmeskedik a gyerekek vágyainak a feladat precíz megfogalmazása, nélkül. — Mutassatok valami egyszerűbbet! — kérem őket. Előkerül a füzet, egymást segítve, ellenőrizve beütik a gépbe az aznap tanultakat. — Vigyázz, kimaradt a zárójel! — Ott nem kell pontos vessző. — Az már új sorba kell hogy kerüljön! — így javítgatják egymást. Jó nézni a 12—13 éves szemek elmélyült figyelmét. — Menne ez segédlet nélkül is? — Hááát... még nem. El kell gyakorolni legalább tízszer. Ahogy a sorok értelmét kérdezem, hamar egyértelművé válik, hogy jóval többet éreznek és értenek a gyerekek ebből a tudományból, mint amit képesek megfogalmazni. A szókincs és a fogalmazási készség képtelen lépést tartani ezzel a tiszta és szigorú logikájú rendszerrel. A tanfolyamról csupa jót mondanak. Jó néhányan már találkoztak számítógéppel — főleg a szülők munkahelyén —, de ilyen mennyiségben keveseknek adatott meg a „gépközelség”. Abban is egyetértenek, hogy fárasztó szórakozva tanulás ez az öt nap. — Tény, hogy fárasztó az ilyen intenzív tanfolyam — mondja Zátonyi Sándor —, ám óriási előnye, hogy a tanult anyag nem felejtődik el egyik óráról a másikra, nem keli ismételgetni, mint például a szakközépiskolában tartott szakkörökben, ahol kéthetente két órát tartok. Persze, ahhoz, hogy ne fe- lejtődjék el az itt megszerzett tudás, nem elég, havacokkal — gondoljunk apan- tomimikus jelenetekre — s az alakoskodással. Bár a kezdetekkor zavarónak tűnt, később értelmet nyert a laikus vallásos kultusz gyakorlásában természetes formaként élő maszkos alakoskodás is, amely ugyancsak e népi hagyományok idézését, felelevenítését szolgálta. Az előadás legszebb pillanatai közé tartozott a szálláskeresés, amely nem az egyházi előírásoknak megfelelő megfogalmazásban szerepelt, hanem a falusi emberek — saját elképzelésük, szokásuk szerint átalakított — változatában. A pásztorok lassú ébredése, tréfás szóváltásai, rigmusai (például az ajándékozásnál) a misztériumjáték népi hatását, sajátos helyzet- és nyelvteremtő erejét példázza. A történeten végigvonul a Jó és Rossz harca, Kirika, Durumo és Pulutó rituális táncokkal, mozdulatokkal megerősített „gonosz játéka” — legalább most, a misztériumjáték során — sosem hagyott kétséget afelől, hogy a Jókat nem lehet elpusztílaki a füzetből ismétel. Ehhez gép kell. A tanulás csak a számítógép mellett élményszerű. A gép figyelmeztet a hibára, s ha jól oldok meg valamit, sikerélményt nyújt. Persze, néhány gyerek eleve helyzeti előnyben van. Volt olyan, aki saját géppel jött a táborba, s a délelőtt tanultakat délután újra próbálta a hozott gépen. Az egyenlőtlenségek ellen az ilyen tanfolyam sokat tehet, de a megoldást csak az iskolák számítógépekkel történő ellátása hozhatja meg. A tanfolyamvezető azt is elmondja, hogy igazán intenzív képzés csak akkor képzelhető el, ha jövőre még több gép jut a gyerekekre, s egy osztály létszáma nem lépi át a húszat. Feltétlen külön osztályba kell járjanak a kezdők és a képzettebbek. A szervezők tudják ezt. Pete István, az ifiház népművelője már azért is nagyon hálás, hogy több iskola és intézet kölcsönadta számítógépét (hiszen az ifiháznak csak kettő van), ám öröm ide, hála- oda, mégiscsak elkeserítő, hogy sokan, bár tehetnék, nem hajlandók gépet kölcsönözni. — Jövőre több számítógép kell — mondja —, s feltétlenül akarunk indítani haladó tanfolyamot is. A másik szervező, Ba- gyinszki Zoltán, az Expressz kirendeltségének vezetőhetani. Alakjuk emberi volt, s több játékosság színezte, mint félelmetes marconaság. A ma embere számára az Universitas együttes misztériumjátéka több tanulsággal is szolgál. Egyrészt, hogy a kulturhistóriai szempontból fontos bibliai történetek mennyire szerves és nélkülözhetetlen elemei voltak életünknek — s hogy most mennyire nem ismerjük őket —, hogy milyen értékek rejtőznek az elfeledett korok elfeledett hagyományaiban, s hogy milyen hittel, ötletesen — a művészetek ma már régen szétvált ágait harmóniában egyesítve — tudtak játszani eleink. Ezt a harmóniát teremtette újra meg igazi közösségi munka eredményeként misztériumjátékában az Universitas együttes: Mária és József, az ördögök, Heródes, a pásztorok, a három királyok, az angyalok és a többi szereplő. Dallal, tánccal, rigmussal, zenével, hittel és szívvel. Hogy majdnem elhittük: a gyulai Városi Tanács udvarán reflektorfényben csillogó fenyők a Hargitán hajladoznak... lyettese bízik abban, hogy a következő évben már más Békés megyei városokban is megvalósítható ez a tábor. — Lehetne a gyerekek elszállásolása jobb, mert a Vandháti úti kollégium 12 ágyas szobái messze vannak az ideálistól. A szolgáltatásokban mindenképpen fejlődnünk kell. Ha a sorok írója mégis kénytelen valamit szóvá tenni, e sok örömteli tényt és szándékot egy pillanatig sem lebecsülve, az az, hogy a Békés megyeiek, s főleg a csabaiak számára nem elég vonzóak a feltételek. Hiszen aligha kívánható egy csabai szülőtől, hogy kifizesse az 1250 forintot, amelynek nagy része a szállásra és az étkezésre megy el. Mivel a tanfolyam bentlakásos, csak a tanulásra befizetni nem lehetséges. így viszont aligha várható, hogy a megyéből, s főleg a megyeszékhelyről többen jelentkezzenek. Az persze semmiképp sem rossz, hogy az ország különböző vidékeiről ideérkezők mellesleg megismerik Békés megyét is valamennyire. Az idegenek érdeklődéssel figyelik a Békés megyei tájakat, városokat, de kritikusak is. — Kár, hogy ez a csatorna olyan piszkos — mondta az egyikük az Élővíz-csatornára. Tényleg kár. Csakhogy ez már egy másik téma. Ungár Tamás MOZI Napló gyermekeimnek Bajban vagyok. Nem azt láttam, amit vártam. Egyszerű volna a megoldás: az ember ne várjon semmit, és nem fog csalódni. Csakhogy a világ működésében nagyon is benne vannak „várakozásaink”. Mészáros Márta Napló gyermekeimnek című filmje körül forrt a levegő. Ügy hiszem, nemcsak engem csigáz- tak fel a film sikeréről lá- tott-hallott-olvasott hírek. Elismerő kritikákra emlékeztem. S aztán megnéztem a filmet. Írhatnék én is elismerően, kiválasztva a nem is csekély értéket a filmből, hordhatnám egymás után a szavakat úgy, hogy lehessen így is, úgy is érteni a benne foglaltakat, megnézhetném a Kicsi kocsi újra száguld című nyári akármit, és írhatnék arról. Hadd ne tegyem. Mi a bajom a filmmel? Először is, hogy a kissé vadnyugati igazságbajnokra sikeredett főmérnök jelenetein kívül érzelmi azonosulásra (ezáltal izgalomra, aggódásra), a film nagy részében képtelen vagyok. Egy kamaszlány érésének, értelmi-érzelmi küszködéseinek csak kívülálló nézője lehetek. Néhány valóban őszinte pillanattól eltekintve, nem ismerem meg Juli titkait, törékenységét, miértjeit, „nincs miértjeit”, csak döntéseit. Gondom az is, hogy a magyar filmekben oly divatossá vált Rákosi-évekről any- nyi dokumentumot kapok, mint még soha, de a film által a korról mégse tudok meg semmi újat. Olyan általános érvényűt sem, ami segíthetne eligazodásomban. Akkor meg minek? (Talán Cannes-nak?!) Nem érzem indokoltnak Czinkóczi Zsuzsa választását sem. Színésszé kinevezni túlzás, csakhogy ő már elég ismert ahhoz, hogy amatőr se lehessen. Amatőrt — véleményem szerint — akkor érdemes játszatni, ha menekülni vágyunk a jól megszokott színészi gesztusoktól, a szerepkörökben megunt arcoktól, s az adott szerepet csak egy ismeretlen valaki játszhatja el. Ugyanúgy felesleges Bánsági Ildikóval játszatni egy gyakorlatilag néma szerepet, ahol elsősorban jelenségként kell léteznie. Itt lett volna a legindokoltabb egy ismeretlen arc, nem pedig az egyik legmenőbb magyar filmszínésznőből kisajtolni még egy alakítást. A jelenetek dramaturgiája, s főleg a jelenetek utolsó pillanatai gyakran hatástalanok, kicsengéstelenek; s ez már az operatőri és a vágói munka hiányosságairól is vall. Nem mondom, hogy a film egészére ez jellemző. De kevés az olyan velőbevá- jóan hatásos pillanat, mint Juli rafinált dramaturgiával és mély líraisággal megoldott visszaemlékezései any- jára-apjára, a főmérnök letartóztatása, s főleg a nagyapa rettegő kitörése a cselédlányos jóléttől. Valószínű, hogy az érzelmi azonosulás hiányával és a túl sok tudott dologgal is összefügg, hogy a Naplót meglehetősen vontatott, rit- mustalan filmnek ültem végig. Tán a magyar film túlságosan is hozzászoktatott a minőséghez. Jó volna hinni, hpgy fanyalgásomnak ez a fő oka. Mert egyébként tényleg hozzászoktatott. U. T. jljlBllliÉ Kossuth téri percek ebéd előtt B. Sajti Emese Számítógépes úttörőtábor Békéscsabán Négy srác, egy gép Fotó: Gál Edit A pásztorok köszöntése
