Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-06 / 105. szám

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Kevermesen a határszéli település, Kevermes életében nagy válto­zást jelentett, hogy az elmúlt esztendőben megkapta a nagyközségi rangot, fg.v az 1982-es Kevermes—Domb­iratos községi közös tanácsból nagyközségi közös tanács lett. Ez a tanács vezetőitől, dolgozóitól nagyobb felelősséget, szak­mai felkészültséget követel. Gyarapodtak a gondok, de ezzel együtt a település is fejlődött. A 3400 lelkes nagyközségben a szaporodó munkaalkalmaknak köszönhetően megszűnt a lakosság elvándorlása. Az ingázók többsége a vasútnál dol­gozik, s őket legalább úgy bosszantja a Lökösházáról induló és érkező vonatokhoz csatlakozott buszjáratok megcsappaná­sa, mint a lakosságot. A nagyközség fejlődését jól jelzi, .hogy ma már a lakások 75 százalékában van fürdőszoba. A jövő gondja viszont a szennyvízelvezetés megoldása, amelyet csak a csatornahálózat megépítése orvosolhatna. A lakások 90 százalékában van ve­zetékes ivóvíz, s mind az üzemek, mind a lakosság egyaránt szeretné, ha megoldódna a gáz bevezetése is a nagyközségbe. Egy utca kivételével immár mindkét oldalon van járda, s ez a lakosság áldozatos társadalmi munkájának is köszönhe­tő. A társadalmi munka értéke az elmúlt esztendőben elérte az X millió 800 ezer forintot. Mindez a járdásításból, parkosí­tásból, csatornázásból, az iskola taneszközeinek felújításából származott. Lelkesedésben, patriotizmusban tehát nincs hi­ány Kevermesen. Erre a lelkesedésre újfent számít a tanács vezetése az öregek napközi otthonának felújításakor. A Le­nin Termelőszövetkezet már ajánlkozott is, az üzemek ugyan­csak. Ügy látszik, az összefogással most sem lesz baj. Am következzenek most a gondok. Az új posta épületének szünetelő építése hátráltatja az anya- és csecsemővédelem megfelelő elhelyezését. A két öreg iskolaépület javítgatása pedig komoly összegeket emésztett már eddig is fel, megol­dást mégsem hozott. S a pedagógushiány is évről évre ismét­lődik. Bár büszke a szép központi iskolára, a nyelvi labora­tóriumra a lakosság. S elismerésre méltó az is, hogy három esztendő alatt több mint 3 millió forintért megoldották a fű­téskorszerűsítést a bölcsődében, óvodákban, a diákotthonban, s az iskolában. A művelődési házat is éppen most újítják fel. igaz, az anyagi lehetőségekkel számolva, három ütemben. Addig a mozi vette át a nagyobb rendezvények fogadását. Ottjártunk óta csak két esztendő telt el. De e rövid idő alatt is — mint soraink bizonyítják — sok minden történt Kevermesen. Vasas asszonyok Ha tsz-melléküzemágrói beszélünk — tapasztalataink alapján — legtöbbször va­lamilyen elhagyatott. régi gazdasági épületre gondo­lunk, amit a célnak megfe­lelően ígv-úgv felújítottak, hogy 20—40 tsz-tag, főleg asszonyok, foglalkoztatását megoldják. Nos. a kevermesi Lenin Tsz vasasüzeme ki­vétel ezalól. Alig tízesztendős. kor­szerű műhelyegyüttes épü­letében kapott helyet tud­niillik a január második he­tétől termelő lemezüzem. — Termelgető. mondjuk inkább így — javasolja Ko- csor Sándor tsz-elnök —. a Medgyesegyházi Vas- és Fa­ipari Szövetkezetnek dol­gozunk. és hát közismert, hogy milyen most a vasipa­ri cikkek piaca. Mi persze nagyon örülünk ennek a kis üzemnek is. és igyekszünk az igényekhez rugalmasan alkalmazkodni. A tizennyolc asszony, aki itt a Medgyesegyházáról ér­kező táblalemezekből töb­bek között főleg a különféle szerszámos dobozokat készí­ti. még jobban örül. mint az elnök. — Nekünk nagyon sokat jelent ez az .állandó mun­ka, igaz, legtöbben tartunk otthon jószágot is. de azt ellátjuk műszak előtt, meg után. A legjobb mégiscsak a biztos pénz — ismeri el Si­mon Istvánná, akinek tár­sai — Fodor Andrásné, Mé­hest Béláné meg Bugyi Ist­vánná — is igazat adnak. Kiderül, hogy valameny- nyien a növénytermesztésből, a kertészetből jöttek át ide, de ha kampánymunkák ide­jén szükség van rájuk, arra a néhány napra becsukják a kis üzemet, és visszamen­nek. Az eredményekre ala­pozva a tsz vezetői most azon törik a fejüket, miképp kétszerezhetnék meg a va­sasüzemben alkalmazható asszonyok létszámát. Juliska néni meg Józsi bácsi Juliska néni nevét a nap folyamán többször is emlí­tették, ezért nem is tehettük meg. hogy meg ne látogas­suk. Örömmel fogadott ben­nünket.-nem mintha nyugdí­jasként akár egy percre is tétlenségre, vagy magányra lenne kárhoztatva. Ma is aktív elnöke a Lenin Tsz nő- bizottságának, és nem keve­set tett azért, hogy az asz- szonvok a közösben állandó munkához jussanak, aztán, hogy tanfolyamon sajátíthas­sák el a szabás, varrás for­télyait. végül, ha már min­den hivatalost elintézett, a ház körüli teendőkön túl ott az. öt gyerek, meg a tizen­egy unoka. Unatkozásról te­hát szó sincs. Amíg erről beszél, előke­rül a ház gazdája, Kotroczá József is. aki tréfásan így mutatkozik be: ..Kotroczó Józsefné- férje vagyok". Tényleg csak tréfa ez, mert igazán nem számít névtelen embernek Kevermesen. Egy­szer, mert a helyi olvasó­körnek is lelke, másodszor meg jól tudják, hogy ügye­sen forog kezében a fafaragó kés. Amit viszont a legtöb­ben és legjobban irigyelnek tőle: kicsattanó egészsége, amely 71 évéből legkevesebb húszat letöröl arcának nem létező ráncaiból. Amihez nem kell engedély Cirok — tárt kapun át A kevermesi cirokfelvá­sárló telepen nyitva a ka­pu. szabad a bejárás. Ért­hető: itt kötik a szerződést a termelőkkel, köztük a he­lyi tsz-szel, azonkívül a lö- kösházi meg a dombiratosi közös gazdaságokkal, de tudni kell, hogy a seprűnek való cirkot ennek ellenére jelentős részben a háztáji­ban termesztik. Hagyományai vannak itt ennek, s a föld is kiváló a ciroktermesztéshez, ami nagy munkával jár ugyan, vi­szont meghozza a hasznát, merthogy megoldódtak vég­re az értékesítés több esz­tendős gondjai is. A termelő tehát elviszi a vetőmagot, hozza helyette a betakarításkor a cirkot, a telepen átveszik, sőt. még a kalászt is lehúzzák, ha a termelő erre maga nem vál­lalkozik (ez a' ritkább), az­után minőség és végcél sze­rint eladásra, illetve fel­dolgozásra válogatják. Ezeket a mozzanatokat még a nyitott kapun át ér­kező fotóriporter is lencse­végre kaphatja. A szomszé­dos seprűkötő üzemben vi­szont már más a helyzet. Ott engedélyt kérnek. Most már csak egy kérdés van: van-e engedélyük az engedélyké­résre? Csendes jubileum Jubileum előtt áll a PÁ- TEX békéscsabai gyárának kevermesi telephelye. A szö­vődéi fonal-előkészítést, cér- názást meg a többit éppen tíz esztendeje kezdték meg itt. Akkor ötvenen voltak, ma százan dolgoznak három műszakban, és akár hiszi a kedves olvasó, akár nem, mégis úgy van, hogy jobb szeretik a kevermesi lányok, asszonyok a több műszakot, mint az egyet. — Már csak azért is, mert ha délutános vagy éj­szakás az ember, egyrészt nagyobb a pénze, másrészt jobban jut ideje a ház kö­rüli munkákra — magya­rázza Balázs Pálné, s tőle ezt mindenképp el kell fo­gadnunk, mert alapító tag, akikből mindössze tizenöt található a telepen. — Nem mintha nagy len­ne nálunk a vándorlás — nyugtat meg Fodor Antal te­lepvezető, és még hozzáte­szi: — Sőt, van jó néhány olyan szakmunkásunk is, aki más gyártól jött haza. Mun­kánk van bőven: az anya­gyáron kívül a Szegedi Len­fonónak, a lenfonó budaka­lászi gyárának, a Magyar Selyemipari Vállalatnak is dolgozunk. Még Dombiratos­ról is járnak át hozzánk hú­szán műszakba. Tegyük hozzá, hogy a munka minőségét ebben a kis kevermesi üzemben há­rom brigád, a Martos Flóra (ez Balázsnééké), a Hámán Kató és az Angela Davis — garantálja. Ők azok, akik nem hiányoznak egyetlen településszépítő -építő kö­zös munkáról sem, pedig er­re az utóbbira még a mű­szakpótlék-emelés sem ér­vényes. Cp4«| A ragyogó tavaszi napsütésben kis kollektívánk fel- fedező körútra indult. Az utcák mentén megcsodál­tuk a gyümölcsfákon torkoskodó méhek buzgalmát, s a ha­zaérkezést sokféle játékkal hátráltató, nagy táskás nebulókat. Az egyik ház oldalában tíz kíváncsiskodó karéjában öltöztet­te tavaszi ruhába házát egy menyecske. Kezében buzgón járt a meszelő, de közben meghányta-vetette a világ folyását a körülötte téblábolókkal. Az egymásra keresztet rajzoló két nagy utca egyikében al­pesi formájú új ház állított meg bennünket. ízléssel terve­zett, emberszabású ház volt, nem a szomszédok bosszantásá­ra, hanem kényelemre épített. A portákon virágoktól pom­pázó kertek, tisztaság vonzotta a tekintetet. Mindenütt nyugalom, a hétköznapok sokféle tevékenységé­nek jelei. — Szép kis falu — szólalt meg egyikünk. — Az — bólintottunk egyetértőén, s ballagtunk tovább ... Telefonpanasz Inkább kocsit fogadnak... — A Posta Sz.egedi Igaaz- gatósága új posta építésébe fogott nálunk — mondja Domsik Jánosné tanácselnök. — Nagyon örültünk neki, egészen az elmúlt év őszéig. Akkor ugyanis leállt az épí­tés. Pedig sürgős szüksé­günk lenne a tanács tulaj­donát képező régi posta épületére, mert felújítás után ott szeretnénk megoldani az anya- és csecsemővédelem elhelyezését. Jelenlegi elhe­lyezésük ugyanis nem meg­felelő. S bár szívesen di­csekszünk a hétvégi ügyelet sikeres megszervezésével, ha nem vegyülne üröm a posta miatt ebbe is. _ •> — Az összefüggés kicsit furcsának tűnik, de nagyon egyszerű. Ha felépül a pos­ta. akkor új telefonközpontot is szerelnek be. Égető szük­ség lenne rá, mert a négy ügyeletes orvos telefonja négyfele van bekötve. Dombiratosra, vagy onnan ide szinte lehetetlen telefo­nálni. Sokszor mentőt sem tudnak hívni, sem az orvos telefonjáról, sem a segély­kérő telefonról. Az emberek inkább gépkocsit fogadnak, vagy segít a rendőrség kör­zeti megbízottja az URH- adójával. így lép hát be az egészségügyi ellátásba a telefonügy nálunk, és a kör­nyező településeken. Pedig nem panaszkodhatunk az or­vosi ellátás miatt. Csak ezek a hétvégi gondok a telefon miatt ne lennének . . . Az óvó nénik éppen továbbképzésen vannak, mikor betoppa­nunk az 1-es számú óvodába. A 3 csoportos óvodában ebéd­hez készülődnek a gyerekek. Hudák Mária Éva gyermekfel­ügyelő és a dada néni szigorúan felügyel arra, hogy tiszta arcocskával; kézzel üljenek asztalhoz a gyerekek. A buzgób­bak még meg is gereblyézik makrancos fürtjeiket, csakhogy hamarabb hozzájussanak a szemre is kitűnőnek ígérkező ebédhez. S hogy az általános iskolai diákotthonban készült étel mennyire ízlik, azt felvételünk is bizonyítja. Egyedül at­tól tartanak a felnőttek, hogy a ragyogó napsütés miatt csak keveseknek támad kedvük az alváshoz Az oldalt írták: B. Sajti Emese és Kőváry E. Péter, a fotókat Gál Edit készítette. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom