Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-09 / 107. szám

NÉPÚJSÁG Ha van, bennünk a válasz Nézem Erdélyi Attila ké­peit. Ha élne, most volna öt­venéves. Tizenhárom éve nem él már. Szándékosan nem azt írom, meghalt, ha­nem, hogy: nem él. Mert csekély számú életrajzi ada­taiból, de főleg képeiből két fogalom sugárzik: a taga­dás és a küzdelem. Árad a tagadás megannyi formája: nem kell, ami kész, tudott, ismételhető, biztos, amire támaszkodni lehetne a bajban, a naponként ránk törő ápróbb-nagyobb válsá­gokban, bizonytalanságok­ban, lustaságokban; ám aki így akar élni-alkotni, annak fogcsikorgató, észt vészéj tő küzdelemben őrlődnek per­cei. Ilyennek látom (sejtem) Erdélyi Attilát. Vajon hová vezet a min­dent semmibe vevő elrugasz­kodás a lehetségestől, a be­válttól? Nem marad-e ez­által befejezetlen az élet­mű? (Persze van-e befeje­zett életmű? Nem min­den életmű külső tények ál­tal befejezett-e?) Találhat-e megoldást egy olyan ember, aki a keresésbe szerelmes, hiszen így a legfrissebb tu­dás sem kell; a mindig-ke- resés törvényei szerint az is eldobandó. Nem tudok válaszolni a kérdésekre. S e képek új és új kérdéseket fogalmaznak. Aki a választ megadhatná, nincs már közöttünk. Ne­künk kell hát erőnk szerint válaszolni. Mitől hatásos, mitől izma­inkba markoló, csontunkba- velőnkbe vájó művészet az övé? Mert egyéni. Mert szo- katlansága egységes rend­szerré áll össze, és a külön­bözőségeken átüt a mindig egy egyéniség. Mert ha nem tiltakozom eleve a szokatlan világ ellen, akkor magával ragad a művész robosztus ereje. Ám e képek hatása való­ban azt a gondolatot fogan- tatja meg bennünk, amit Er­délyi Attila akart? Ki tud­ja. Nézni kell e képeket, vissza kell gondolni rájuk, de aligha ilyen mindent a szemnek, semmit az észnek elv alapján készülhettek ezek az alkotások. E képek­nek nincs címük. Tudom, hogy egy alkotás cím nélkül is élni képes, ám néha elen­gedhetetlen segítség á cím. Legalább egy fogódzó. Eze­ket az eksztatikus lendülettel festett képeket csak akkor érezhetjük meg igazán, ak­kor van esélyünk a megér­tésre, gondolatszilánkjaink összegyúrására, ha azonosu­lásunk zavartalan. S egy ilyen extrém világban nagy segítség lehet a cím. Mert hová, a föld mely ré­szére helyezzük a talán leg­egyszerűbben biblikus té­májúnak (vagy biblikus han­gulatúnak) mondható képe­ket? Mely korban történtek ezek a történéstelen félel­mek, fájdalmak, összetarto­zások és elvágyódások? S vajon mitől e sok amorf forma? Mitől a torzan hosz- szú karok és megrövidült lá­bak? Egy felejthetetlen em­léktől képtelen szabadulni az alkotó, vagy tán termé­szetes kivetülései e formák, az ő benső küzdelmeinek, a belső formák érlelődésé- nek? Mitől válik nem-fontossá egy kép valamely eleme? S miért sodorja el az alkotót egy szín, egy mozdulat, egy vállaltan csúnyára sikerült részlet? Mi az esztétikai mércéje Erdélyi Attila ké­peinek? A látomások egye­disége, az állandó riadóké­szültségben tartott alkotóerő küszködése, a keresés gyöt­relmes szépsége, vagy maga a hatás ? Ki tud válaszolni, biztosat, megfellebbezhetetlent? Erdé­lyi Attila halott már. Vajon hogy értékelné önnön ered­ményeit, ha tehetné? Meny­nyire befejezetlen ez az életmű, mennyire vázlata a kitűzött pályának? Vajon meglelte-e a célt, amiért él­ni és önpusztítani érdemes? Igazságainkat önmagunkból kiküzdeni nem rossz iskola. (Nem csak úgy kimondani, ami eszünkbe jut, mert a fecsegés nem egyenlő az őszinteséggel, de nem is át­venni szolgaian mások iga­zát, ami otthonra nem lel, csak éldegél testünkben). Erdélyi Attila műveit, hol pokolian taszító, hol ördögi­en vonzó világát, saját egyé­niségünk teljes latbavetésé- vel van esélyünk átélni. S nem lehetetlen, hogy a meg­fejtés csupa kérdés lesz. Erdélyi Attila 1934-ben született Budapesten. Az ál­talános iskolát Szarvason vé­gezte, ’49-ben a Budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban, a szobrász osztályon folytatta tanulmá­nyait, ahol akkor Somogyi József tanított. Érettségi után — váratlanul — a Képzőmű­vészeti Főiskola festő szaká­ra jelentkezett. Felvételije nem sikerült. A következő évben viszont felvételt nyert a szobrász szakra, ötvenhat­ban külföldre távozott. Élt többek között Párizsban, Münchenben, Spanyolor­szágban és Észak-Afrikában. Hogy megélhetését és képző­művész tevékenységét bizto­sítsa, volt építész vállalkozó, készített bizsukat, s gyakran vállalt nehéz fizikai munkát. Párizsban halt meg 1971-ben. Halála után édesanyja ha­zahozatta a képeit, s a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeumnak adományozta. 1978-ban a szarvasi múzeum kiállítást rendezett művei­ből. Jelenleg a gyulai Dürer- teremben láthatók festmé­nyei, grafikái. Ungár Tamás Fotó: Gál Edit Munkahelyi , művelődés Az Ember és környezete elnevezésű közművelődési mozgalomban részt vevő bri­gádoknak az adott témakö­rökben az alább felsorolt cikkek elolvasását és tanul­mányozását javasolják a szervezők. POLITIKAI TÉMAKÖR Népszabadság — A Szovjetunió továbbra is szilárdan támogatja az afrikai frontállamokat, (áp­rilis 1. ,1. old.) — Washington nem kíván tárgyalni az új fegyverek betiltásáról, (április 3., 2. old.) — A nyersanyagdilemma, (április 12., 2. old.) — Szovjet javaslatok a haditengerészeti fegyverke­zés átfogó korlátozásáról, (április 15., 1. old.) — Közlemény az MSZMP KB 1984. április 17-i ülésé­ről, első fejezet, (április 19., 1. old.) — Változatlan a NATO-ál- láspont a bécsi tárgyalások kulcskérdéseiben, (április 20., 3. old.) — Közlemény a Varsói Szerződés üléséről, (április 21., 3. old.) Magyarország — Angola — esélyveszé­lyek. (14. szám, 8. old.) — Vegyi fegyverek. (17. szám, 5. old.) — Kína — Anglia (18. szám, 9. old.) VILÁGUNK témakör Magyar Mezőgazdaság — Varjak a kukoricában. (14. szám, 7. old.) — A napraforgó-termelés 1983. évi eredményei (14. szám, 8—11. old.) — Vetőmagtól az ipari fel­dolgozásig. (15. szám, 4—7. old.) — Mi az igazi megtakarí­tás? (15. szám, 18. old.) — Megkezdődött a Cyclo— 800-as sorozatgyártása. (16. szám, 11. old.) — A minőség szerinti tej- átvételről. (16. szám, 13. old.) Élet és Tudomány — „Óvj meg, uram, a tes­ti fájdalmaktól...” (14. szám, 440. old.) — Szükség van-e a mű­trágyákra? (15. szám, 454— 455. old.) — Hetvenhat év virágpor­ban elbeszélve. (16. szám, 486—487. old.) — Az egyéni érdektől a „kollektív munkás”-ig. (17. szám, 518—519. old.) * * * A szervezők tájékoztatják a brigádokat, hogy a Békés megyei Jókai Színház re­pertoárváltozása miatt kis mértékben módosította a tá­jékoztató füzetben megjelent anyagot. A Jókai Színház minden brigádot külön érte­sített a témakör változásai­ról. Hz aradi Periszkóp Színpad megyénkben Békés és Arad megye egy­re gazdagodó kulturális kap­csolatainak újabb példája­ként mutatkozott be me­gyénk több településén is az elmúlt hetekben az Aradi Népszínház Periszkóp Szín­pada. Mielőtt a mezőberé- nyi Petőfi Művelődési Köz­pontban látott, Fő az íróasz­tal című összeállításukról szólnék, szeretném néhány sorban bemutatni az együt­test, mint az aradi magyar nyelvű műkedvelő színját­szás gazdag hagyományainak méltó folytatóit. A társulat az aradi műve­lődési ház kebelén belül ala­kult 15 esztendővel ezelőtt. Szekeres Gábor és az együt­test ma is vezető Znorovsz- ky Attila nevéhez fűződik a munkásszínjátszás és a hiva­tásos színházi hagyományok továbbéltetését hivatott tár­sulat megalapítása. 1981-ben — tisztelgő emlékezésül — az 1920-as években Aradon megjelent Szántó György szerkesztette avantgarde fo­lyóirat nevét, a Periszkópot vették fel. A Periszkóp Népszínház e 15 esztendő alatt Romániá­ban országos elismerést ví­vott ki. Nevéhez fűződik Sü­tő András Anyám könnyű álmot ígér naplóregényének 1974-es romániai ősbemuta­tója. Az együttes fejlődésé­nek második szakaszát — a mindig érvényes cél, a ma­gyar anyanyelv ápolása és a nemzetiségi kultúra értékei­nek terjesztése mellett — az irodalmi humor felvállalása jelentette. E kettős célt jól reprezen­táló műsort hoztak el Békés megyébe is. A, Jókai Szín­házban Kováts Nagy Borbá­la aratott sikert az Egy za­rándok naplójából című Lel­kes György rendezte lírai oratórium előadásával, amelyben Kozma Nagy Ildi­kó közreműködésének is ré­sze volt. A társulat pedig Fő az íróasztal címmel kitűnő szer­zőgárda írásaiból válogatott kabaréműsorral (?) lépett fel Battonyán és Mezőberény- ben. Ä mezőberényi műve­lődési ház színházterme zsú­folásig telt a műsor kezdeté­re, igaz, előtte fontos társa­dalmi ünnepség volt, s ezt a kabaréműsort meglepetésnek és ajándéknak szánták. Az együttes mindenese: rendezője, díszlettervezője, írója, ügyelője és drama­turgja, Znorovszky Attila rendezte a hazai pályán már sikert aratott összeállítást. Az amatőr vagy félhivatásos együttesekre jellemzően ke­vés díszlettel, de annál na­gyobb lelkesedéssel mutatta be a maroknyi szereplőgár­da először Sütő András Szamár és pálmafa című tré­fáját. A bürokrácia minden értelmes, tisztességes gondo­latot, érzelmet silánnyá, or- dítóan ésszerűtlenné és ne­vetségessé degradáló veszé­lyét szellemesen karikírozta ki Sütő András írása. A ne­vetségesség mellett azonban megfelelő hangsúlyt kapott a tehetségtelenség ártalmas- sága és veszélyessége is. Az együttes gyakran ját­szik Bajor Andor-darabokat. Most a Viszontlátásra, állo­másfőnök úr című egyfelvo- násosát mutatták be. Az író, ha humoros eszközökkel is operált a darabban, nagyon is komoly történelmi, politi­kai jelenséget, atmoszférát idézett a múltból. A kiszol­gáltatottság változatait, a félelmet, a gondolkodás nél­küli megalázkodás szinte tu­dattalan reflexét egy „félre­értésen” alapuló szituáción keresztül. A harmadik darabot — Zágoni Attila: A sóderhiva­tal — bizony nem ártott vol­na alaposan és jótékonyan meghúzni a rendezőnek, mert túl hosszan mutatott be egy olyan karriert, amely­ben a vezérigazgatói bár- sonyszékik eljutott „káder” még csak olvasni sem tudott. A komikus helyzetek kidol­gozása kissé elnyújtottra si­került. A karriertörténet lé­nyegét sűrítetten talán na­gyobb hatással, csattanósab- ban lehetett volna kifejezni, ha az előbb említett lehető­séggel él a rendező. Szeretném hangsúlyozni, hogy amatőr együttesről van szó. Mégis, olyan színészi alakításokat láthattunk, amelyeket a profi színházak is megirigyelhetnének. Az égyüttes vezető színésze, Ka­tona Béla, aki civilben laka­tosmester, született tehetség, a színészmesterség szinte minden apró forszát ismeri. Élményszámba ment minden mozdulata. Egy epizódsze­repben kitűnő volt Dóka Já­nos, és több alakítása dicsé­retet érdemel Kiss Károly- nak is. Békés megye közönsége — ahogyan ez Mezőberényben is bebizonyosodott — öröm­mel fogadta az amatőr szín­játszást színvonalasan kép­viselő Periszkóp Színpadot. Olyan újszerű eszközökkel dolgozó, kísérletező együttest láthatott, amely a komoly nehézségekkel küszködő honi amatőr színjátszásból bizony nagyon hiányzik. B. Sajti Emese Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Diákfélóra. 8.57: A falu tudománya. 9.12: Dalok a győzelem napján. 9.27: Couperin: Corelli apotheó- zisa. (triószonáta) 9.42: Kis magyar néprajz. 9.47: Tarka mese, kis mese. 10.05: Szereted az operát? 10.35: Rádiószínház: Május, (rádiójáték) 11.32: Kórusmuzsika. 12.30: Ki nyer ma? 12:45: Utak, ösvények . . . 13.05: Operaslágerek. 13.35: Dzsesszmelódiák. 14.29: Miska bácsi levelesládája. 15.05: Galambos János rézfúvós- együttese játszik. 15.16: Részletek az európai el­lenállók 1941 és 1945 kö­zött írott búcsúleveleiből. 16.05: Nóták. 16.29: Kamarazene. 16.49: Kritikusok fóruma. 17.05: A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzeti ünne­pén. 17.35: A hegedű virtuózai. 19.15: Hangszerszólók. 19.35: Kapcsoljuk a Zeneakadé­mia nagytermét. Közben: 20.25: Versek. 20.45: A hangverseny-közvetítés folytatása. 21.40: Népdalok. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Madrigálok. 22.45: Pál Imre ny. műegyetemi professzorral beszélget Holló László. 23.00: Hegyek alján, (opera) 0.10: Táncdalok. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Burka Sándor klarinéton és tárogatón játszik. 8.20: Tíz perc külpolitika. (ism.) 8.35: Idősebbek hullámhosszán. 9.45: Filmzene. 10.00: Zenedélelőtt. 11.35: A Szabó család. 12.05: Cigánydalok, csárdások. 12.35: Tánczenei koktél. 13.30: Labirintus. 14.00: Zenés délután. 14.15: Operettdalok. 14.30: Félóra nótakedvelőknek. 15.00: Diákfoci. 15.13: Slágermúzeum. 16.00: Mindenki iskolája. 16.40: Népdalok. 17.00: ötödik sebesség. 18.03: Labdarúgó Magyar Nép­köztársasági Kupa. 18.50: Maynard Ferguson trombi­tál. 18.59: Az élő népdal. 19.10: Zenei tükör. 19.40: Fiataloknak! 20.35: Két kishangjáték. 21.07: Operettrészletek. 22.00: Az Olimpic együttes hang­versenye. 22.40: Virágénekek. 23.20: Slágerek. III. MŰSOR 9.00: Beatrice de Tenda. (opera) 9.48: A Kodály vonósnégyes fel­vételeiből. 11.05: Bemutatjuk a Szovjet Rá­dió új fúvószene-felvétele- it. 11.27: Mozart-hangverseny. 13.07: Irodalmi műsor a béké­ről. 13.41: XIX. századi muzsika. 14.33: Massenet: Hamupipőke, (opera) 17.00: Iskolarádió. 17.30: A kaposvári Vikár Béla kórus énekel. 18.10: Táncházi muzsika. 18.30: Szlovák nyelvű műsor. 19.05: Iskolarádió^ 19.35: Filmzene. 19.43: Operaházi események a második világháború ide­jén. iV/l. 20.30: A rocktörténet nagy elő­adói. 21.30: Líra és filozófia. 22.00: Zenekari muzsika. 22.52: Magyar zeneszerzők. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: 3/4 ütemben. Klasszikus keringők. 17.15: Hazai holmi. Körmendi Lajos írása. 17.25: Új felvételeinkből. 17*30: Zenés autóstop. Szerkesz­tő: Tamási László. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna. 8.05: Iskolatévé. 9.35: Delta, (ism.) 10.00: Fényképek a falon, (szov­jet film) II/2. 15.00: Iskolatévé. 15.35: Emlékműsor a győzelem napja tiszteletére. 16.05: Kamera. 16.45: A mi emberünk. (NDK film) VII/6. 17.50: Agrárvilág. 18.30: ........hogy a mi planétánk t örékeny üveg . . .” (riport­műsor) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: „Népek kiáltják sorsodat, szabadság!” (grúz film) 21.35: A hét műtárgya. 21.40: Szirtes Ádám műsora. 22.10: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 18.05: Szókimondó, (ism.) 18.50: ,,Szocitaly.” 19.25: A Cellula dzsesszegyüttes és vendégei, (zenés film) 20.00: Tudósklub ’84. 21.10: Tv-híradó 2. 21.30: Jövőre a Balatonnál. (NDK film) BUKAREST 15.05: Nőkről nőknek. 15.30: Magyar nyelvű adás. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: A függetlenség napja. Do­kumentumfilm. 20.55: Vonatra várva. Román film. 22.15: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.30: Videooldalak. 17.40: Hírefc. 17.45: Tv-§orozat gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Népi muzsika. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Színes fény: Játékfilm. 22.30: Tv-napló. IL MŰSOR 18.15: Pályaválasztási tájékozta­tás — művelődési adás. 18.45: Szerdai körkép. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Az alkony túlsó felén — szórakoztató adás. 21.05: Zágrábi körkép. 21.20: Komoly zenei adás. SZÍNHÁZ 1984. május 9-én, szerdán 15 órakor Békéscsabán: FEHER SZERECSEN Lúdas Matyi-bérlet 19 órakor Békéscsabán: BASTYASETANY 77 Móricz-bérlet 20 órakor Orosházán: AZ ÁRNYÉK 1984. május 10-én, csütörtökön 15 órakor Békéscsabán: BASTYASETANY 77 635. SZ. SZMKI ea. 19 órakor Békéscsabán: BASTYASETANY 77 Vörösmarty-bérlet 15 órakor Tótkomlóson: FEHER SZERECSEN MOZI Békési Bástya, 4 és 6-kor: Ist­ván, a király, 8-kor: Átkozot­tak, szeretlek benneteket. Bé­késcsabai Szabadság, 10, 6 és 8-kor: A kéjnő Kaliforniába ké­szül, 4-kor: Kisapák és nagy­apák. Békéscsabai Terv, fél 6- kor: Tintin és a cápák tava, fél 8-kor: Zsaru vagy csirkefo­gó. Gyulai Erkel, fél 6-kor: Gyilkosság a tajgán, fél 8-kor: Biciklitolvajok. Gyulai Petőfi, 3-kor: Hüvelyk Panna, 5 és 7- kor: Eltűntnek nyilvánítva. Orosházi Partizán: Kincs, ami nincs. Szarvasi Táncsics: Kaszá­lás a Kánya-réten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom