Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-26 / 122. szám
1984. május 26-, szombat o Középpontban a gyermekek Beszélgetés Varga Sándor megyei úttörőelnökkel Végéhez közeledik az idei úttörőév tanévi szakasza, a gyermeknap és a pedagógusnap után következik az úttörőnyár, a táborozások, kirándulások ideje. Minderről s a mozgalom néhány időszerű kérdéséről folytattunk beszélgetést a héten Varga Sándorral, a Magyar Üttörők Szövetsége Békés megyei elnökével. _ Most, a gyermeknapon a szó szoros értelmében életünk középpontjában állnak a gyerekek. Hogyan, mivel ünnepli az úttörőszövetség ezt a napot? — A gyermeknap alkalmából először is szeretettel köszöntőm megyénk kisdobosait, úttörőit, akik ezekben a napokban az úttörővezetőkkel, KISZ-esekkel, szülőkkel, felnőttekkel együtt vidám rendezvényeken, majálisokon vesznek részt. Külön szeretettel gondolok azokra a pajtásokra, tanítóikra és szüleikre, akik most lépnek az úttörőszövetség tagjai sorába, akiket most avatnak kisdobossá, úttörővé. A rövidesen búcsúzó nyolcadikos úttörőkre gondolva pedig azt remélem, hogy a kisdobos- és úttörőévek alatt életre szóló élményeket szereztek. Ezekre emlékezzenek és ezeket hasznosítsák akkor is, amikor a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe kerülnek. Az úttörőközösségek legjobbjai egyébként ezekben a napokban veszik át a munkájukat elismerő közösségi kitüntetéseket, a legmagasabbat, a KISZ KB Vörös Selyemzászló Csillagot a 4042. számú Kulich Gyula úttörő- csapat Orosházán. Vörös Se- lyemzászló Szalagot kapott a Krecsmarik Endre Úttörőhöz Szarvason, Vörös Selyemzászlót a 3960. számú Bartók Béla úttörőcsapat Vésztőn és Kiváló Úttörőmunkáért elismerő kitüntetésben részesül a 3970. számú Padrah Lajos úttörőcsapat Békéscsabán, valamint a 3970. számú Mező Imre úttörőcsapat Battonyán. E kollektív kitüntetésekkel egy időben az „Ifjúkommunisták az úttörőkért — úttörők az ifjúkommunistákért” oklevél és vándorzászló elismerést veheti át a mezőhegyesi Zalka Máté KlSZ-alapszer- vezet és Zalka Máté úttörőraj. A „Gyermekekért” kitüntető plakettben részesülnek ifjúsági brigádok, felnőtt kollektívák és úttörő- vezetők. Most adják át azt a megyei „Gyermekekért” emlékplakettet is, amelyet maguk a gyermekközösségek ítéltek oda azoknak a felnőtteknek, akik véleményük szerint a legtöbbet tesznek közösségükért. — Mindabból, amit eddig elmondott, kitűnik az is, bogy a felnőttek közül egyre többen bekapcsolódnak a gyermekszervezet munkájába. hogy a gyermekek ügye egyre inkább össztársadalmi üggyé válik, vagy legalábbis az erre való törekvés tapasztalható! — Igen, mind szélesebb körű társadalmi figyelem, tenriiakarás, gyermekszeretet volt érezhető az úttörőév során, melynek eredményeként a nevelő-oktató munka, az úttörőmunka feladataiból egyre többet vállalnak a pedagógusok mellett a KISZ-esek, szülők, nagyszülők, felnőttek. Szép példája a társadalmi összefogásnak az a közelmúltban megtartott megyei úttörő aktívaülés is, amely a megyei pártbizottság és az úttörő- elnökség közreműködésével került megrendezésre. Itt az úttörőmunka hosszabb távra szóló feladatairól szólhattunk, a pedagógus, párttitkár, iskolaigazgató, csapat- vezető elvtársak, valamint a városi, nagyközségi, megyei állami, tömegszervezeti, intézményi vezetők körében. Bízom abban, hogy a feladatok megismerése után a gyerekek nevelése érdekében megnyilvánuló összefogás még gyümölcsözőbb lesz az úttörővezetői konferencia határozatainak megvalósításában is. — Természetesen minden fontos, ami a konferencia határozataiban szerepel. Mégis, mit lehet a soros feladatok közül kiemelni? — Valóban, a konferencia minden határozata fontos, de megyénk úttörőmunkájának jelenlegi helyzete alapján néhányat mégis kiemelhetek. Az úttörőcsapatok most állnak a középtávú tervek elkészítése előtt. Fontos, hogy e tervek az iskolával, a szülői munkaközösséggel és más, a nevelő-oktató munkát segítő szervekkel, intézményekkel összehangolt, a munkamegosztást is tartalmazó tervek legyenek. Ugyanakkor legalább ennyire fontos figyelembe venni a gyermekek, az úttörővezetők, ifivezetők, pártoló tagok igényeit, véleményét is. Kiemelhető továbbá, hogy a felnőtt vezetők az önkormányzati fórumokon adjanak lehetőséget a gyerekeknek beleszólni saját programjuk alakításába. Ez az úttörőélet demokratizmusáénak alapja! Szeretnénk megtartani a táboroztatás terén elért eredményeinket, remélve, hogy a tanév zárása után az úttörőév a nyári táborokban folytatódik. Az úttörővezetői konferencia határozatai szerint törekvésünk a megyében olyan játékos, ugyanakkor nevelő hatású úttörőprogramot szervezni, amit a gyerekek szeretnek. — Milyenek ennek a feltételei. megyénkben? — A személyi feltételekről az előzőekben már szóltunk, amikor az egyre szélesebb társadalmi összefogásról beszéltünk. Ami a tárgyi adottságokat illeti, jelenleg, mivel sok a diák, a csapatolthonok nagy részét is tanteremnek, illetve napközis célra használják. Ami az úttörőintézményeket illeti, többségük eleget tesz a követelményeknek. Az úttörőházakban dolgozóknak azt javasoltuk, hogy növeljék a technikai jellegű szakkörök, foglalkozások számát, adjanak több lehetőséget a manuális készségek fejlesztésére, szervezzenek még több játékos szabadidős programot, túrát, kirándulást. Megyei szinten a feltételek javítását elsősorban a táborozási lehetőségek bővítésével látjuk megoldhatónak. A megyei KISZ-bizottság és az úttörőelnökség irányításával, széles körű társadalmi ösz- szefogással épül a 210 személyes .szanazugi megyei úttörőtábor. Új tervünk, amelynek anyagi feltételei is adottak, egy ifjúsági és úttörő vízitúra-útvonal kiépítése a Körösökön. — Közeleg a pedagógusnap, melyről bizonyára a gyermekszervezet is megemlékezik. — Gyermek, pedagógus, nevelő-, oktatómunkát segítő felnőtt — elválaszthatatlanok. A következő hetekben a gyerekek a szeretet virágaival köszöntik pedagógusaikat, s megragadva az alkalmat, most én is köszöntőm őket. Köszöntőm mindazokat, akik azon fáradoznak, hogy gyermekeinkből a közélet iránt fogékony, művelt emberek váljanak, akik majd a modern technika urai lesznek, akik békés, boldog szocialista jövőnket építik tovább. Tóth Ibolya Gyógyvizeink múltja, jelene, jövője A bükkszéki Salvus gyógyforrás fürdőmedencéje (MTI-íotó — KS) . Ismeretes, hogy a föld mélye felé haladva 100 méterenként átlagosan 3 fokkal emelkedik a hőmérséklet. Az ezer méter mélységből feltörő víz már 39—40 fokos. Ha a felmelegedett víz nem talál utat, a mélyben „hurkot vet”, és a beszivárgó hidegebb víz nyomására a felszínre emelkedik, magával hozza az útjában feloldott gázokat, elemeket. Mennyi idő alatt zajlik le ez a körforgás? A mérési adatok szerint 700 évtől 10 ezer évig terjed az az idő, míg a talajra hullott esőcsepp hévíz formájában ismét a napfényre kerül. Ez azt jelenti, hogy a legkevesebb a tatárjárást követő évtizedekben esett az az eső, mely átlényegülve mostanában bukkan elő hőforrásainkban. Hazánk a gyógyvizekben leggazdagabb országok közé tartozik. Több mint száz helyen tör gyógyító erejű forrás a felszínre. Az 1937- ben Budapesten megtartott fürdőügyi kongresszus idevonzotta a világ legtekintélyesebb szakorvosait, akiknek a véleménye közrejátszott abban, hogy fővárosunk lett a nemzetközi fürdőügyi szövetség székhelye, s magyar szakembert választottak főtitkárul. Már a rómaiaknak fejlett fürdőkultúrájuk volt Pannóniában. Ismerték a vízvezetéket, a csatornát, sőt házaik egy részében s a fürdőkben padlófűtést alkalmaztak. A Széchenyi fürdő felesleges meleg vize most is lakásokat fűt, sőt a fürdőkádak csapjaiból is ez folyik. A kereszténység eleinte tiltotta a fürdők használatát. A VI. században azonban már klastromokat és kórházakat építettek a meleg vizű források mellé. A honfoglaló magyarok áhítatosan tisztelték a természet erőit, többek között a hőforrásokat is. Egyik korai településük a Császárfürdő közelében levő Felhévíz volt. A fejedelmi város két szélét is Fel-, illetve Al- hévíznek nevezték. A magyar fürdőkultúra híre Bizáncba is eljutott. Zsigmond király uralkodása idején, 1438-ban olyan pezsgő fürdőélet zajlott Budán, hogy a burgundiai hercegi udvar itt tartózkodó követe külön beszámolt róla urának. Mátyás idejében fedett folyosó kötötte össze a királyi várat a Rácz-für- dővel. Még jobban felvirágzott a fürdők építése a török hódoltság idején, mert a fürdés vallási rítusuk része volt. Nemcsak Budán, hanem az ország más vidékein, például Egerben is több fürdőt építettek a törökök a meleg vizű források fölé. Miután a törököket kiűzték, az ország egyéb gondjai miatt nem sokat törődtek a fürdők helyreállításával, fejlesztésével. Különös, hogy a Balatonnal egyidős Hévízi-tó gyógyító hatását is csak a XVIII. századtól hasznosították, holott már az ősember is lakta ezt a vidéket. 1739-ig a Gersei— Pethő család birtoka volt ez a terület. Malmok hajtására hasznosították a patak vizét. Az új tulajdonos, Festetics György ismerte fel a hőforrásban rejlő gazdasági lehetőségeket, s fürdőházat, utat építtetett a tó partján, 1795-ben. Ekkor vette kezdetét Európa legnagyobb meleg vizű tavának fejlesztése. A XIX. században újabb lehetőségeket nyitott a szénbányák, majd az olajkutak feltárásánál alkalmazott mélyfúrási technika elterjedése. Számos meleg vizű artézi kutat fúrtak, melyek segítségével olyan helyen is építhettek gyógyfürdőket - mint például Hajdúszoboszlón —, ahol nem természetes forrásként tört a felszínre a gyógyvíz. A Dél-Dunántúl területén az egyszerű hévizektől az alkalikus, illetve kénes gyógyvízig szinte minden megtalálható. Természetes forrásból, illetve fúrt kutakból táplálkozik a buzsák— csiszatafürdői, a nagyatádi, csokonyavisontai, harkány- fürdői és zalakarosi gyógyfürdő. Fejlődésük, széles körű gyógyászati alkalmazásuk a felszabadulás utáni időszakban indult meg éppúgy, mint például a Bükk törésvonalában feltörő egri, miskolptapolcai, diósgyőri, kácsi gyógyvizeké. Kőolaj- kutató fúrások nyomán tört fel sok helyen az értékes gyógyvíz. így példáűl Bükkszéken, Mezőkövesden, Bogácson, Miskolcon, az Alföld és a Dunántúl számos helységében. E páratlan értékű gyógyvizek mellett fürdők, kórházak, szállodák épültek, épülnek, s a hazánkba látogató turisták ma már nemcsak a puszlát és a „gulást” akarják megcsodálni, hanem egyre többen szeretnének üdülni Hévízen, Bükfürdőn, Zalakaroson, vagy Hajdúszoboszlón. De az egyszerű, nem gyógyhatású hévizek se folynak el haszontalanul. Szegeden például üvegházak, lakások fűtésére használják a kutakból feltörő hőenergiát. Energiában szűkölködő világunk egyre nagyobb érdeklődéssel fordul a hévizek felé, s a tudományos kutatások homlokterébe került a föld mélye hőenergiájának felhasználása. Kutatások folynak például, hogyan lehetne — a kőolaj másodlagos kitermeléséhez hasonlóan — hideg víz bepréselésé- vel forró vizet nyerni a föld belsejéből. Elképzelhető, hogy a jövő század egyik fontos energiaforrása lesz a mély rétegek hőenergiáját kazánként hasznosító meleg víz. T. Ágoston László
