Békés Megyei Népújság, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-14 / 62. szám

1984. március 14., szerda Szomszédolás DHM6YAR0RSZÁ6 ne féljenek a rugalmas meg­oldásoktól, a mozgalom sok­színűségétől és változatossá­gától. A zákányszéki parasztkó­rus. 1964 februárjában a zá­kányszéki szakszövetkezetek valamelyikében az egyik pa­rasztember kitalálta, hogy nőnapra valamilyen műsor­ral kellene kedveskedni a szövetkezet asszonyainak, lá­nyainak. A tervbe csakis fér­fiakat avattak be. Az az évi nőnap máig a legkellemesebb emlék a zákányszékieknek. A nagy házi sikeren felbuz­dult társaság úgy döntött, nem hagyják abba, dalol­nak, hátha még vihetik va­lamire. Monoki Lajos kar­nagy, a Juhász Gyula Ta­nárképző Főiskola tanszék- vezető docense, a zákány­széki parasztkórus vezetője is emlékezik a múltra: En­gem Szabó Pista egykori fő­iskolás évfolyamtársam hí­vott meg Zákányszékre, hogy szépen dalolnak, most már csak egy jó szakemberre van szüksége, aki dirigálná őket, hát énrám gondolt. Ki is mentem, megígértem, elkül­döm az egyik jó képességű hallgatómat. Énekeltek, tet­szett. Az egyik szünetben odajött hozzám egy aranyos parasztember és kért, ne küldjék senkit, hanem én legyek a vezetőjük. Hát így kezdődött. A pár évvel ez­előtt alakult citerazenekarral' együtt jelenleg 60-an va­gyunk. A zenekar előnye a többszólamúság, amelyre a legtekintélyesebb népzenetu- dósnk is felfigyeltek. s-^Th írlap Telefon-érdekellentét. Csongrád megyében gyakran érkeznek kérések a Szegedi Postaigazgatósághoz, vegyék vissza a távhívás lehetősé­gét a vállalatok, intézmé­nyek központjaitól. A tele­fonközpontok számlálóbe­rendezései ugyanis nem mu­tatják ki, hány dolgozó tár­csázott és hová, azt meg végképp nem tudja egyetlen csodaműszer sem, hogy a beszélgetés témája magán­ügy volt-e vagy vállalati cé­lokat szolgált. Az irodákban a kézközeiben levő készülék csábító: miért ne kapjuk fel akkor is, ha valami családi dolgot kell megbeszélni. En­nél persze komolyabb oka is van annak, hogy élünk a vállalati telefon adta lehető­séggel. Kevés hazánkban a lakásállomás. Intézményi struktúránk is meghatározó, ha valamit el akarunk in­tézni, azt csak munkaidőben lehet. Ha a tendencia foly­tatódik, és még több válla­lat jelentkezik a postánál le­mondási szándékával, akkor előállhat az az érdekes — pozitívnak nem nevezhető — SZOLNOK MEGYEI * MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANÁCS LAP1A Meó a karcagi SZIM-ben. A SZIM karcagi gyárának hőskorában még azzal fenye­gették meg a gyártásközi el­lenőrt, hogy ha mégegyszer arra jár, a lábára ejtik a munkadarabot. Napjainkban már háromszázad milliméter (az emberi hajszál egyhar- madának megfelelő) pontos­sággal illesztik egymáshoz a lemezmegmunkálók az esz­terga- és gyalugépek rész­egységeit, a közúti járművek légfékjeinek szerelvényeit, így érthető, hogy a gyártás­közi ellenőrzés ma már min­denki szerint a minőség be­tartásának legfontosabb te­rülete. Részben, a dolgozók végzik, tudják, zsebre megy az önmeózás. Erre ösztönzi őket az érdekeltségi rendszer is, bár ez lehetne hatéko­nyabb! A végellenőrzés már csak a késztermék „halott­kémlelése”, mondják a kar­cagiak. A szolnoki szabadtéri szín­pad szép csendesen átadta magát az enyészetnek és alkalmatlanná vált funkció­ja betöltésére az elmúlt években. A megyei tanács és a szabadtéri színpadot mű­ködtető megyei művelődési és ifjúsági központ szakvéle­ményt kért a létesítmény ál­lapotáról, felújításának le­hetőségeiről. A költségvetés végösszege 3,9 millió forint lett, A működtető — szeren­csére igen előnyös — mun­kaszerződést kötött több szolnoki vállalattal. A válla­latok többsége bizonyos ár- kedvezményt adott, a meg­bízónak lényegében csak az anyagköltségeket kell megfi­zetnie. A szakipari munkák elvégzésére a TITÁSZ, a víz- és csatornamű vállalat, a MEZŐGÉP, a Ganz Villa­mossági Művek, a SZÁÉV, a KÉV-Metró, a Szolnoki Vas- és Faipari Szövetkezet, a bú­torgyár vállalkozott. Sok se­gítséget adott a Nagyalföldi Kőolajkutató Vállalat, hi­szen a nézőtéri padsorok lá­bazatának elkészítéséhez ki­selejtezett fúrócsöveket biz­tosított. A május végéig el­készülő színpad a legkülön­bözőbb műsoroknak adhat majd otthont. Legalábbis el­vileg, mivel a színpad ön­magában nem elegendő a művészeti együttesek fogadá­sára. Egyelőre nincsenek öl­tözők, különböző kiszolgáló- helyiségek, de még olyan bejárat sem, ahol egy dísz­leteket, kellékeket szállító nagyobb teherautó közleked­ne. jelenség, hogy a közérdek mond ellent a fejlődésnek, s mond le a nem kevés pénz­zel, sok munkával megte­remtett értékekről. A szocialista brigádmozga­lom aktuális kérdéseiről tár­gyaltak Szentesen. Az új­ságíró ennek kapcsán többek között írt e mozgalom leg­fontosabb feladatáról, hogy a rendes munkaidőben eladha­tó terméket készítsenek a szocialista brigádok tagjai. Mert a kultúra ott kezdődik, hogy kulturált termék kerül­jön ki a kezük alól, amely egyébként magába sűríti a brigádtagok tudását, művelt­ségét, fegyelmezettségét. Egyes helyeken nem értik azt, hogy elsősorban a gaz­dasági vezetés feladata irá­nyítani, tervezni a szocialis­ta versenymozgalmat, a szo­cialista brigádok változatla­nul igénylik a friss informá­ciót, a pontos és igazságos értékelést és a formaságok mellőzését. A résztvevőkben megvan a készség az új mód­szerek kialakítására. Ezt ve­gyék figyelembe a helyen­ként közömbös vezetők is, nUe HtourAtjAi icnsoijtrui HAJDÚ­BIHARI Debrecen rendje és tiszta­sága szerepelt a városi párt­végrehajtóbizottság ülésén az elmúlt héten. Mint a város­gazdálkodási vállalat igazga­tója elmondta, az illegális szemétlerakó helyekről ta­valy csak negyedannyi hul­ladékot kellett elszállítani, mint az előző évben, az ered­ményt a fokozott ellenőrzés­nek tulajdonítják. Bizonyos esetekben a figyelmeztető szónál hatásosabb lenne, ha végre tisztázódna, kinek mi­lyen joga van a helyszínen büntetni a rongálókat, sze- metelőket. A városgazdálko­dási vállalat kezelésében le­vő parkok területe hét év alatt meghatszorozódott. Csakhogy ugyanezen hét év alatt az egy négyzetméter parkra jutó fenntartási költ­ség tíz forint 74 fillérről 7 forint 58 fillérre zsugorodott — miközben az üzemanyag-, munkabért stb., minden ár emelkedett. Összeállította: ungár Megkérdeztük: hogy haladnak a telefonbekötések? Mikor lesz végre te­lefonunk? Ilyen, és ha­sonló kérdésekre nap mint nap sűrűn kell vá­laszolnia Szabó Bálint­nak, a megyei távközlési üzem vezetőjének. Kü­lönösen azóta szaporod­tak meg a kérdések, amióta a megyében több új telefonközpontot ad­tak át. Az emberek nem értik: ha van elegendő központkapacitás, miért kell mégis hosszú időt várni a telefon beszere­lésére? — A kérdésben tulajdon­képpen a válasz is megtalál­ható. Azért hosszú a várako­zási idő, mert a telefont fel kell szerelni az előfizető la­kásán. Az tehát, hogy több nagy kapacitású központ mű­ködik a megyében, csak el­méleti lehetőséget ad a tele­fonok bekötéséhez. Ahhoz, hogy a készülék meg is szó­laljon, a kábelt el kell vezet­ni a házakig, szükség van belső szerelésre, mérésekre, ellenőrzésekre. A mi felada­tunk pedig elsősorban nem az új állomások felszerelé­se, hanem a meglevő hálózat karbantartása. — De azért az új telefono­kat is a távközlési üzem sze­reli fel? — Igen, de csak akkor, ha erre lehetőségünk van. Az első negyedévi bekötési ter­vet például alaposan meg­változtatta a megyét sújtó két vihar. Nekünk nem is annyira a második okozott gondot, hanem inkább a ja­nuár 26-i, amikor sűrű tapa­dó hó esett. Annyi hó és jég rakódott a vezetékekre, hogy kétszázhetven oszlopunk dőlt ki megyeszerte, és számtalan helyen szakadtak el a veze­tékek. A hó súlya olyan ha­talmas volt, hogy több he­lyütt a betongyámok is el­törtek. Minden szerelőt a károk helyreállítására moz- gósítotunk, de sok helyen még most is ideiglenes ká­belekkel biztosítjuk az ösz- szeköttetést. A februári hó­vihar is okozott károkat, és a mi legfőbb feladatunk, hogy ezeket kijavítsuk, és biztosít­suk az egész megye telefon- hálózatának működését. Emellett persze erőnkhöz mérten igyekszünk minél több lakásállomást is fel­szerelni. — Egy kicsit konkrétab­ban: mit jelent az, hogy mi­nél többet? — Taavaly 1200 új állo­más felszereléséről szólt a terv. Dolgozóink úgy döntöt­tek, hogy ennél többet, 1500- at vállalnak. Végül 1729 új előfizetőt kapcsoltunk be. Békéscsabán csaknem 1400- at, a többit Gyulán, Béké­sen, Mezőberényben és Gyo- maendrődön. — Ezek tényleg szép eredmények, de mi lesz az idén? — Ez évi tervünk 1700 állomás bekapcsolása. Ebből Békéscsabára ezret, Gyulára négyszázat, Gyomára százat, egyéb helyekre pedig kétszá­zat tervezünk. Bízunk ben­ne, hogy a rengeteg helyre- állítási munka ellenére tar­tani tudjuk a tervet, még ak­kor is, ha a bekapcsolások egy része néhány hetet, vagy hónapot csúszik. — A legtöbb bekapcsolás az idén is Békéscsabára vár­ható. Mely körzetekben szá­míthatnak telefonra a vára­kozók? — Az első negyedévben a Kazinczy utca, az Ör utca, Tinódi utca és környékük kerül sorra. Itt a bekapcso­lások egy része várhatóan áthúzódik a második negyed­évre a már említett helyre- állítási munkák miatt. A második negyedévben a Bartók Béla, a Tulipán, a Temető sor és a Petőfi utca által határolt részen szere­lünk. A harmadik negyed­évben a Lencsési úti lakóte­lepen az eddig el nem látott épületeket és a Felső-Körös sort keressük fel. A negye­dik negyedévre a Dobozi út és a Kodály út környéke marad. — Ebben a felsorolásban csak a város sűrűn lakott részei szerepelnek. Mi lesz a kertes házak lakóival? — A tervek szerint a jövő évben kerül sor Erzsébet- helyre. Ahol kertes házak vannak, ott viszonylag sok kábelfektetési munkára van szükség, ezért először ott kötjük be a telefonokat, ahol nagy a lakássűrűség. Ter­mészetesen jogos a kertes házak lakóinak igénye is, de nem vagyunk képesek min­den jogos kívánságnak ele­get tenni. — Ha ennyire nagyok az igények, miért nem végzik több emberrel a telefonsze­reléseket? — Azért, mert nincs több emberünk. Hiába vennénk fel telefonszerelőket, nincs jelentkező. Nagy harc árán sikerült csak elintézni, hogy legalább a jövő tanévben megkezdődjön Békéscsabán a telefonszerelő szakmun­kások képzése, de az első osztály csak évek múlva vé­gez. Dolgozóink vállalati gazdasági munkaközösséget is alakítottak, munkaidő után is folytatjuk a bekötése­ket, de az ő erejük is véges, nem képesek többre. Türel­met kell kérnünk tehát a telefonra váróktól, előbb- utóbb mindenki sorra ke­rül. Sajnos, munkánkat az is hátráltatja, hogy az újon­nan épült társasházak is gyakran a postai alépítmé­nyek nélkül készülnek el, pedig ezek létesítése a te­lekhatártól kezdődően az építtető, illetve a beruházó dolga. Így fordulhat elő, hogy új, több szintes, sok lakásos házak is hosszú ide­ig telefon nélkül maradnak. Reméljük, hogy a jövő e té­ren is kedvező változást hoz. Lónyai László Számuk évről-évrfe csökken Tanyák Oroskáza külterületén Orosháza külterületén az 1980-ban megtartott nép­számláláskor még __4210-en l aktak. Számuk 10 év alatt 2562-re csökkent. Legna­gyobb elszívó hatása Oros­házának van, ezen kívül Pusztaföldvárnak és Kardos- kútnak. Az elköltözők több­sége a fiatalabb korosztály­hoz tartozott. A munkaké­pes korúak közül igen sokan Orosháza közelében levő ki- sebb-nagyobb településekre költöztek. Ugyanakkor az el­vándorlást részben csökken­tette, hogy fiatalok is köl­töztek külterületre, elsősor­ban gazdaságossági meggon­dolások alapján, tekintettel az olcsóbb lakásra és meg­élhetésre, a nagyobb jöve­delemszerzési lehetőségekre. Odaköltözés miatt „fiatalo­dott” Kiscsákó, Kakasszék, Alsótanyák, ©yökeresi ta­nyák lakossága. Évek óta ta­pasztalható, hogy az idősek többsége Orosházára költö­zik a jó szociális és egész­ségügyi ellátás miatt, hiszen a tanyai életmód ma is sok hátránnyal jár. A külterület egyes területrészei között is jellemző a költözködés. Von­zásközpontot elsősorban Kis­csákó és Monor üzemi lakó­telepei jelentenek. Ezek né­pességtartó szerepe_ erősebb, mint Pusztaszentetornyáé, vagy Tatársáncé. Jóllehet, ezek a települések is vonzzák a szétszórt tanyák népessé­gét, de megtartó erejük cse­kély. Innen kerül ki ugyanis az Orosházára költözők több­sége. A városi élet anyagi feltételeit teremtik meg itt. A tanyáról-tanyára költözés is elsősorban az életkörül­mények javulását célozza. Nemcsak a kertes családi házak vonzzák a városba te­lepülőket, hanem sokan egyenesen a lakótelepre va­ló költözést választják. Az utóbbi öt év alatt igénylés útján 17 család kapott Oros­házán vevőkijelölési jog alapján OTP-,és tanácsi_ ér- tékesítésű lakást. A legtöbb tanyai lakásigénylő házas­pár, elsősorban azok, akik az iparban dolgoznak. Jelentős számot képviselnek azonban az egyedülálló nők és a nyugdíjasok is. Az elvándor­lással párhuzamosan a ta­nyák száma is csökkent. Az elmúlt 10 év alatt 603 épület, a tanyák 43 százaléka szűnt meg, elsősorban a tartósan fennmaradók közé nem so­rolt területeken. A tanyák fennmaradása a településhá­lózat sajátosságaitól és a mezőgazdaság fejlődésétől függ. A szórvány tanyák, melyek a településtől, a kö­ves utaktól távol esnek, a kedvezőtlen viszonyok miatt hamar eltűnnek. Ugyancsak a szétszórt tanyák felszámo­lását sietteti a mezőgazda­ság fejlődése, mert útjában áll a nagyüzemi táblák gaz­daságos kialakításának. A ta­nyabontások a földterület­hasznosításban lényeges ja­vulást eredményeztek, de ugyanakkor a háztáji és a kisegítő gazdaságokat hátrá­nyosan érintették. Orosháza négy üzemi la­kótelepén — Kiscsákó, Pusz- taszentetornya, Monor, Ta­társánc — él a külterületi lakosság 14 százaléka. Ezeken a területeken is csökkent a lakosság száma. Bár ezeket a lakótelepeket vonzóvá lehetne tenni — ál­lapította meg a közelmúlt­ban az orosházi Városi Ta­nács ülése —, ha a jelenleg meglevő helyzetnél lényege­sen jobb körülmények te­remtődnének az ellátásban és a szolgáltatásban. Az életkörülmények javí­tására a mezőgazdasági nagyüzemek patronálása ad biztosítékot. A kereskedelmi ellátás terén megfelelő a helyzet. A külterületen 14 üzlet működik. A vegyesbol­tokra jellemző a napi szük­ségleteken túlmenő árukíná­lat a különböző iparcikkek­ből. Hűtőpulttal rendelkez­nek, ez lehetővé teszi a tej­termékek és a húsféleségek forgalmazását. Az üzemelte­tők többnyire az ÁFÉSZ-ek gazdaságtalanságra hivatkoz­va igyekeznek a külterülete­ken levő boltoktól megsza­badulni. A közelmúltban há­rom külterületi bolt szűnt meg. Gond az orvosi ellátás és a gondozás is. A tanács a külterületen 24 segélyzettet tart számon. Többségük té- eszjáradékos. Nehéz az idős, egyedülálló emberek házi szociális gondozásának meg­oldása. Ehhez nyújtanak se­gítséget a termelőszövetke­zetek. A Béke Termelőszö­vetkezet külön gondozónőt foglalkoztat. A külterületek­ről a városban levő óvodába 52 gyermek jár. így megol­dódott a szervezett iskola­előkészítésük. A korábbi évekhez képest ez lényeges előrelépést jelent. Az általá­nos iskolákba 126 tanyai gyermek jár. Teljes napközis ellátásban, vagy étkeztetés­ben részesülnek. Bejárásuk­ról a Volán helyi üzeme gondoskodik. Az orosházi tanács végre­hajtó bizottsága célul tűzte ki a külterületi lakosság közművelődési helyzetének javítását. Határozat született, hogy az üzemi lakótelepeken levő közművelődési helyisé­geket klubköriyvtári színvo­nalra emelik a helyi üzemek segítségével. Ezen a téren a legkedvezőbb helyzet Pusz- taszentetornyán alakult ki, ahol egy 50—60 személy be­fogadására alkalmas klub áll a lakosság rendelkezésére. Fotó: Veress Erzsi (Serédi)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom