Békés Megyei Népújság, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-14 / 62. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N É PÚJSÁG II MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1984. MÁRCIUS 14., SZERDA Ara: 1,40 forint XXXIX. ÉVFOLYAM, 62. SZÄM Penza megyei vendégek Békéscsabán Fotó: Gál Edit A Békéscsabai Konzervgyárban több mint félszáz emelővillás targonca segít az anyagmozgatásban. Az üzem javítóműhelyében végzik a gépek szervizszolgálatát és javítását, így a lehető legkisebb kieséssel dolgoznak az ügyes masinák Fotó: Fazekas László Tanácskozás az élelmiszeripari napicikkellátásról Szovjet delegációt fogadott tegnap, kedden délelőtt Békéscsabán Frank Ferenc, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára. Filimonov Vjacseszláv Iva- novics, a Penza megyei Szosznovobolszkij járási párt- bizottság első titkára és Bobrov Viktor Pavlovics, a Penza megyei pártbizottság munkatársa 4 napos Békés megyei tartózkodása során különböző településeinken hat előadást tart. Frank Ferenc a találkozó alkalmával emlékeztetett a Fontos népgazdasági érdekek fűződnek az információk gyors áramoltatásához, ahhoz, hogy a tények és adatok — mielőbb eljutva felhasználási helyükig — termelőerővé váljanak. A hazai távközlési hálózat azonban, a vitathatatlan fejlődés ellenére sem képes kielégíteni a megnövekedett igényeket, kivált kedvezőtlen a kistelepülések helyzete — állapította meg Szitás János, a Magyar Posta fejlesztéspolitikai osztályának vezetője a Hazafias Népfront Országos Elnöksége közlekedési és távközlési albizottságának keddi, kihelyezett ülésén, amelyet a Helyközi Távbeszélő Igazgatóság székházában tartottak meg. A jelenlegi helyzetet elemezve Szitás János elmondotta, hogy az országban csaknem másfél millió távbeszélő-állomás működik, ezeknek a fele a fővárosban. Az eloszlási aránytalanság szembetűnő, s indokolatlan is — mutatott rá —, mert a lakosságnak csupán 20 százaléka él Budapesten. Tovább elemezve a jelenlegi állapotot, kifejtette, hogy hazánkban 2400 telefonközpont dolgozik, de ezek — mivel nem automatizáltak — csak a munkaidő befejeztéig szolgálják a lakosságot, tartják fenn kapcsolatukat a külvilággal. Megengedhetetlen — folytatta — hogy az aprófalvakban és községekben élők két testvérmegye közötti széles körű baráti együttműködésre, amelyet 1970. április 4-én foglaltak szerződésbe először a két megye párt- és állami vezetői. A fogadáson tájékoztatták a vendégeket megyénk mezőgazdasági, ipari fejlődéséről, a nehezedő külső és belső feltét&lek közötti munkáról. A szovjet delegáció résztvevői tolmácsolták Penza megye és Szosznovobolszkij járás népének és vezetőinek üdvözletét a Békés megyeieknek. A beszélgetést követően Nagyszénásra utaztak, ahol a gyakorlatilag a nap legkritikusabb szakaszában, késő estétől kora reggelig összeköttetés nélkül maradjanak, szükség esetén ne hívhassanak segítséget. A statisztikából az is kiderül, hogy hazánkban 100 lakosra 7,5 úgynevezett beszélőhely jut, ugyanakkor a községekben ez a szám még a hármat is alig éri el. * — Ha eredményeinket egybevetjük a nemzetközi statisztikákkal, megállapíthatjuk, hogy az eddiginél fokozottabb erőfeszítésekre van szükség az előrelépés érdekében — szegezte le Szitás János, utalva rá, hogy hazánk a szocialista országok rangsorában is az utolsó helyek egyikét foglalja el telefonellátottság tekintetében. A feladatról szólva elmondta: a Minisztertanács öt évvel ezelőtt elfogadta a távközlés hosszú távú koncepciójának irányelveit. A Magyar Posta ennek jegyében dolgozik, s igyekszik előmozdítani a fejlesztés ügyét. A legfőbb cél, hogy tizenöt éven belül felszámolják az alapvető hiányosságokat, s a telefon többé ne számítson „luxusnak”. Megszüntetendők a területi indokolatlan aránytalanságok, felújítandók a telefonközpontok, a teljes hálózatot automatizálni kell, s el kell érni, hogy száz lakosra legalább húsz beszélőhely jusson vidéken is. község életével ismerkedtek, majd előadást tartottak az SZKP-határozatokról, az aktuális kül- és belpolitikai helyzetről. A keddi programban szerepelt még az Orosházi Üveggyár meglátogatása, ma a szeghalmi Csepel Autógyár gyáregységében és a város pártbizottságán találkoznak a kommunistákkal. Március 16-án, pénteken Gyulára látogatnak, 17-én, szombaton pedig hazautaznak a Penza megyei vendégek. Az úttörőmozgalom tervei Az úttörőszövetség Békés megyei elnöksége március 13-án, tegnap délelőtt Békéscsabán testületi ülést tartott, ezt követően pedig felkészítésen vettek részt a megyei elnökség tagjai, a megyei szakbizottsági vezetők, a területi úttörőelnökök és képzésfelelősök, valamint az út- törőház-igazgatók. Az elnökségi ülés fő témája Varga Sándor megyei úttörőelnök előterjesztésében a testület középtávú feladatterve volt. A most elfogadott munkaprogram a VIII. országos úttörővezetői konferencia és a megyei konferencia határozatainak végrehajtását szolgálja. A középtávú feladatterv az 1987. szeptemberéig tartó időszak úttörőmunkáját határozza meg megyénkben. A testületi ülés után, a felkészítésen elsőként Varga Sándor szólt az úttörővezetői konferenciák által meghatározott további teendőkről, majd Szabó Andrásné megyei úttörőtitkár az aktuális feladatokról, mindenekelőtt a csapatszintű középtávú és éves tervezésről. A megyei KISZ-küldöttgyűlésről Kozák Ferenc, a KISZ megyei bizottságának titkára tartott tájékoztatót. Végül, a konzultációk után a szanazugi, épülő úttörőtáborban folyó munkálatokról, a jelenlegi helyzetről számolt be Juhász Tivadar táborvezető. Lázár György látogatása Szabolcs-Szatmár megyében Lázár György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke kedden a késő délutáni órákban Szabolcs-Szatmár megyébe érkezett. Nyíregyházán Varga Gyula, a megyei pártbizottság első titkára és Tisza László, a megyei tanács elnöke köszöntötte a vendéget. A Minisztertanács elnöke ezt követően a pártbizottság székházának tanácstermében a megyei pártbizottság és a megyei tanács végrehajtó bizottságának tagjaival találkozott. Meghallgatta Varga Gyula tájékoztatóját az országrész politikai, gazdasági és kulturális életének helyzetéről, az utóbbi évek ipari és mezőgazdasági termelési, gazdálkodási tapasz-- talatairól, a lakosság élet- körülményeinek változásáról, továbbá a termelés' korszerűsítését, a munkaerőgazdálkodás racionalizálását, a foglalkoztatottság javítását szolgáló tervekről. Ezután Tisza László számolt be a kormány elnökének a csaknem 600 ezres lélekszámú országrész köz- igazgatásának korszerűsítéséről, s ennek eddigi tapasztalatairól. Elmondta: a megyei tanács végrehajtó bizottsága már korábban is adott át egyes hatásköröket a községi szakigazgatási szerveknek: tavaly például már 42 helyi tanács rendelkezett építésügyi hatósági, 58 ipar-, 23 pedig kereskedelmi iparhatósági hatáskörrel. Lázár György látogatása ma Szabolcs-Szatmár megyei körúttal folytatódik. Az élelmiszeripari napi- cikkellátás kérdéseiről tartottak kedden tanácskozást az élelmiszer-kereskedelem szakemberei a KPVDSZ kamaratermében. Az ankéton — amelyet a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság, valamint a Magyar Közgazdasági Társaság közösen rendezett — Szigetin Gyula, a Belkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője emlékeztetett rá, hogy az élelmiszer-kereskedelem legfontosabb feladata ez évben is az ellátási színvonal szinten tartása. Fontos követelmény, hogy mindez a gyorsan változó fogyasztói igényekhez alkalmazkodva, és a gazdálkodást javítva, a hatékonyság fokozásával valósuljon meg. A tervek szerint 1984-ben az élelmiszer-fogyasztás várhatóan differenciáltan változik: nő az egy főre jutó fogyasztás tej-tejtermékből, tojásból, gyümölcsből, borból és sörből; nem változik zsiradékból, burgonyából és kávéból; és valamelyest csökken húsból, húskészítményekből, cukorból, cereá- liákból és zöldségekből. A bolti értékesítésű élelmiszerek és élvezeti cikkek meny- nyisége várhatóan 0,3 százalékkal növekszik, míg a vendéglátóiparban az értékesítés — összehasonlítható árakon számítva — háromnégy százalékkal csökken. Elengedhetetlen a kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek beszerzési munkájának javítása, mindenekelőtt a jobb készletgazdálkodás. Ennek kapcsán Szigethi Gyula elmondta, hogy 1983-ban az ellátási problémák többsége nem áruhiányból, hanem az értékesítésben részt vevő vállalatok nem megfelelő készletgazdálkodásából fakadt. Egyes boltok nem gondoskodtak megfelelő tartalékokról. Ez gyakran azzal járt, hogy a kínálatban nem jelent meg az előállított áruk teljes választéka. Ugyancsak a rossz bolti rendelések okoztak néha hiányt a hús- készítmények, a tejtermékek, és a sütőipari áruk hét eleji és hét végi kínálatában. Ifjúság, ifjúság! Okosak és szemtelenek, szorgalmasak és munkakerülők, becsületesek, tisztességtudók és törvényszegők, üresek, közömbösek. Fiatalok. „Na, persze, a mai fiatalok!” — legyintünk, sokszor felszínes jelenségekre, kirívó esetekre gondolva. De ismerjük-e őket valójában, látjuk-e a fától az erdőt, és elgondolkodunk-e vajon azon, hogy az ifjúság olyan, amilyennek neveli az idősebb generáció? Hajdani ifjakra is emlékezünk, amikor 1848. március idusára, 1919 márciusára, 1945 áprilisára gondolunk. Ezért is vált március 15-e és a másik két nagy tavaszi évforduló, március 21. és április 4. megünneplése a mai ifjúság számára programot adó politikai rendezvénysorozattá, s lett hagyománnyá, forradalmi ifjúsági napok néven. Hiszem, hogy a mai lányok-fiúk méltó utódai kívánnak lenni a nagy elődöknek. Nem, nem a csövesekre, a garázdákra, munkakerülőkre, és nem is a nyegle, papa-mama pénzéből „menő” ingyenélőkre gondolok, ök — a rendőrség dolga, meg a szülőké. Gondolok azokra, akikbe nem botlunk lépten-nyomon — mert három műszakban dolgoznak a PATEX-ben, az üveggyárban, vagy hatra járnak a gépműhelybe, hétre a középiskolába. Az alig húszéves kombájnosra gondolok, aki másfél milliós gépet irányít valahol a csanádapácai, vagy a szarvasi határban. S a traktorosra — ma már ugyan mezőgazdasági gépszerelő szakmunkásnak nevezik —, aki egy szántóverseny győzteseként arról mesélt, micsoda nagyszerű érzés látni az eke nyomán szépen, szabályosan forduló hantot. Említhetem a pályakezdő agrármérnököt is, aki számolja a napokat, mikor is telik le a gyakornoki év, és kap végre felelősséggel járó, önálló feladatot. Mert bizonyítani akar. S emlékszem a középiskolás diáklányra, aki kemény szavakkal ítélkezett: miért várták az őszi munkán, hogy mi jól dolgozzunk, amikor a felnőttek jártak elöl rossz példával!? No, és a közélet, a politika? Hogyan gondolkodnak, mit éreznek a tizen-huszonéve- sek hazáról, békéről, szocializmusról? Egy fiatal esztergályos mondta egyszer: „Ügy van ez, hogy amit készen kapott, az az embernek természetes.” Milyen hát az ifjúság? Nem jobb, nem is rosszabb, mint bármikor — egyszerűen mai. Magán hordozza napjaink hibáit, és erényeit. S mégis: nem tisztelnénk és szeretnénk őket eléggé, ha nem azt várnánk tőlük, hogy törjenek magasabbra, legyenek különbek elődeiknél. T. I. B. Zs. Vita a kistelepülések távközlési gondjairól A vendegek a fogadáson
