Békés Megyei Népújság, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-19 / 42. szám

I 1984. február 19., vasárnap Téli vadászat A vadászat élmény. És üz­let is. Ezt bizonyítja például, hogy a Balatonnagybereki Állami Gazdaság egyik leg­jövedelmezőbb ágazata ép­pen a HUN-OR elnevezésű vadgazdálkodási rendszer. A vaddal ugyanis éppúgy gaz­dálkodni kell, mint bármi más értékkel. Ennek csak ré­sze a vadászatok szerve­zése az erdőgazdaságok, va­dásztársaságok területén. Kétségtelen, hogy a Balaton­nagybereki Állami Gazdaság területe (ahol képeink ké­szültek) ebből a szempontból különösen értékes, hiszen itt a vadászok Európa egyik leg­nagyobb vadparadicsomában tudhatják magukat. A téli vadászszezon most különösen jónak ígérkezik. A hazai vadászokon kívül a legtöbben az NSZK-ból, a szomszédos Ausztriából, va­lamint Olaszországból érkez­nek, de angol, francia, sváj­ci, s több más — ugyancsak dollárral fizető — vadász akad a vendégek között. S nincs panaszra okuk: ebben a téli szezonban eddig is több mint 100 ezer apróvadat kaphattak puskavégre. Szánokkal a helyszínre. Ro­mantikus is, kényelmes is A zsákmány (MTI-fotó: Benkő Imre felvételei — KS) Ott repül... A teríték fl tárgyalóteremből Személygépkocsikat törtek fel A Gyulai Járásbíróság tár­gyalta Váczi István, Szeme­re u. 8., Bajusz Pál, Bartók Béla út 54., Botyánszki Já­nos, Szemere u. 19. és Do- mucza Syörgy, Berzsenyi u. 105. szám alatti békéscsabai lakosok bűnügyét. A négy fiatalember baráti kapcso­latban állt egymással. Együtt szórakoztak, később pedig bűncselekményeket követtek el. 1982. november 27-én este Váczi István és Botyánszki János Békéscsabán, a Ta­nácsköztársaság útján levő háztartási bolt mögötti autó­parkolóban feltörtek egy La­da személygépkocsit. A gyúj­tást rövidre zárták, s elin­dultak vele. Felváltva vezet­ték a városban, majd az au- tókázást megunva kivitték Erzsébethelyre, 6 a ©yár ut­ca elején hagyták. Másnap a két fiatalember ugyancsak a Tanácsköztársaság útján levő halbolt melletti parkolóban tört föl egy Ladát. Ezt meg­előzően Botyánszki János egy olyan szerkezetet készített, amellyel a gyújtást rövidre lehetett zárni, és biztonságo­san lehetett vezetni, mivel a vezetékek szétnyílását a szerkezet megakadályozta. A lopott gépkocsival a ©yár utcába indultak. Elhatároz­ták ugyanis, hogy most már külön-külön fognak autózni. Útközben fölvették Domucza ©yörgyöt, aki tudott arról, hogy két barátjának nincsen gépkocsija. A ©yár utcában Botyánszki és Domucza ki­szálltak és átültek a másik gépkocsiba, és elindultak ve­le. Váczi István pedig egye­dül követte őket. A Bartók Béla út és a Temető sor ke­reszteződésénél azonban el­vesztette uralmát a kocsi fö­lött, s a forgalmi jelzőtáblá­nak ütközött. A gépkocsit összetörte, majd a helyszín­ről elmenekült. A történte­ket Botyánszki és Domucza észrevette. Leálltak a gép­kocsival, kiszálltak belőle, és ők is futásnak eredtek. A múlt év október 14-én Váczi István és Bajusz Pál együtt szórakozott. Nagy mennyiségű szeszes italt fo­gyasztottak el. A Körös Mo­tel parkolójában sétáltak egy darabig, s közben Bajusz Pál ráugrott az egyik gépkocsira, majd letörte az antennát. A házak redőnyeit ütögette, meg az útszéli fákat, míg az antenna el nem tört. Az az ötletük támadt, hogy feltö­rik az egyik gépkocsit és el­hajtanak vele. Bajusz pró­bálkozott egy Lada személy- gépkocsival. Beindítani azonban nem tudta. Egy ide­ig italboltról italboltra járva 'tovább folytatták az italo­zást, majd ismét visszatértek a feltört személygépkocsihoz. Most Váczi István ült a vo­lánhoz. Próbálkozása siker­rel járt. Kígyóson keresztül Gerendás irányába halad­tak, mintegy 95—100 kilomé­teres sebességgel. Mind a ket­ten ittasak voltak, a vezetői jártasságuk is hiányos volt, s így a 22-es kilométerkő közelében elvesztették a gép­kocsi felett az uralmat és fölborultak. A baleset követ­keztében Bajusz Pál a gép­kocsiból kirepült, agyrázkó­dást és bal oldali comb­csonttörést szenvedett. A bal­eset után Váczi István az eszméletlen és súlyosan sé­rült Bajusz Pált segítség- nyújtás nélkül a sorsára hagyta. A helyszínről a szán­tásokon keresztül menekült. A tárgyaláson Domucza György visszavonta nyomo­zati vallomását. A bíróság előtt szándékosság hiányára, illetve a tévedésére hivat­kozva tett vallomást, tagad­va ezzel bűnösségét. A töb­bi vádlott a bűncselekmény elkövetését beismerte. A járásbíróság Váczi Ist­vánt súlyos testi sértést oko­zó ittas járművezetés, segít­ségnyújtás elmulasztásának bűntette miatt és jármű ön­kényes elvételének vétségé­ért halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre ítélte. Mellékbüntetésként egy évre a közügyektől, 3 évre pedig a járművezetéstől tiltotta el. Bajusz Pált ittas járműve­zetés, jármű önkényes elvé­tele és garázdaság vétsége miatt 7 hónapi szabadság- vesztéssel sújtotta, két évre pedig a járművezetéstől til­totta el. Botyánszki Jánost jármű önkényes elvételének vétsége miatt 10 hónapi sza­badságvesztésre ítélte, Do­mucza Györgyöt is jármű önkényes elvételének vétsé­ge miatt vonta felelősségre a bíróság, s három hónap szabadságvesztéssel sújtotta. A büntetés végrehajtását azonban Bajusz Pál és Do­mucza ©yörgy vonatkozásá­ban próbaidőre felfüggesz­tette. Az ítélet nem jogerős. —i II sosem-lett kiscsizma Elkészült pedig az a kis­csizma, erős volt és takaros. Hogyne lett volna az, mikor a mester azzal dobott oda egy pár kiszabott lábbelit az alig 12—13 éves kisinasának: „Na, ezt megcsinálhatod magadnak!” El is készült hamar. A mester elvette, be­akasztotta a raktárba egy szögre, alaposan lehűtve az örömtől izgatott fiút: „Ha lesz bele új zoknid vagy kapcád, megkapod!” De hol volt már az a kis­csizma, mire Tarján Lajos cipész- és csizmadiamester, a hajdani kisinas végre 38 fillért érezhetett a marká­ban! S hogy miért éppen 38 fillért? Most, 73 évesen is emlékszik, hogy pontosan 38 fillérbe került akkor, 1925 táján egy kapcára való sár­ga vászon. Pénze nem volt, az orosházi mestertől kapott kosztot-kvártélyt, s még örülhetett, hogy a tanulá­sért nem neki kell fizetnie. A közeli faluból, Pusztaföld­várról az apja meg azt üzen­te vissza a kérő szóra: „Ha ád a gazdád csizmát, oszt azt akarja, hogy ne fagyjon le a lábod, adjon hozzá kapcát is!” A fiú sose kapta meg azt a kiscsizmát. Tarján Lajos tulajdonkép­pen nem is suszter akart lenni. A vásárhelyi pusztán, a jószág mellett, gyerek­ésszel úgy spekulált, hogy köteles lesz, vagy szatler, ahhoz nem kell sok szer­szám, keresni meg egy nap alatt megkeresik a 40 pen­gőt, ami neki 6—8 hónapi bére. S még örülhetett, hogy fölfogadták tízévesen szol­gálni. Lévén tizenhármán testvérek arra az egy hold földre, némi bérleményre, kicsi házra, kénytelen volt elszegődni. Iskolába is csak két telet járt, mindszenttől szentgyörgyig. T- Szóval, mondom a gaz­dának, bemegyek én a vá­rosba, Orosházára, hátha fölvenne inasnak Szabó Sán­dor kocsinyerges és fényező — feledkezik bele az emlé­kekbe Tarján Lajos bácsi, és csöpp öniróniával olyan íze- sen_ mesél az öreg, megko­pott pusztaföldvári suszter­műhelyben, hogy szinte lát­juk a hajdani kisfiút, aki hiába kilincsel. „Aztán ki etet, ki ruház, ki fizeti utá­nad az OTI-t?” Ezt kérdez­ték tőle mindenütt. Végre egy csizmadiamester fölfo­gadta inasnak. Még nem volt 16 éves, amikor 1927-ben föl­szabadult. — Most hallom az ifjúsági műsorokban — int a szemé­vel a suszterasztal sarkán álló rádióra —, kérdik a 17—18 évesektől, hogy mi akar lenni. Hát, ő még nem tudja, nem gondolkodott rajta. Hinnye, a szentségit, hát mikor akar?! Mérgesen legyint rá, ,,na hol is tartottam?” kérdi, csak úgy magától, és mesél tovább a segédévekről, ami után következett a katonás­kodás Szegeden. Ott szíve­sen le is telepedett volna, de egy jobb üzlet bére 80 pen­gő volt, és még hol van a berendezés! — Elég az hozzá, hazajöt­tem, ott ni, átellenben vet­tem ki helyiséget, a szom­szédos házban meg volt egy lány, az lett a feleségem. Rá három évre, harminckilenc­ben jöttünk át ide, először csak a műhelybe, utána vet­tük meg ezt a kfs házat is. A takarékszövetkezettől kap­tam 400 pengő kölcsönt a műhelyre, abból berendez­kedtem, akkor vettem 40 pengőért ezt a varrógépet is! A sarokban az öreg Singer mintha kicsit röstellkedne kopott külseje miatt. A hangja is fáradt, de a tű magabiztosan fut, mikor a gazdája varrni kezd egy va­dásztáskát. A bejárattal szemben ott a szabóasztal, rajta sárgaréz mustra, az asztal véginek támasztva meg a ványolófa. Az egyik sarokban rissz-rossz lábbe­lik, fölöttük gumicsizma, ba­kancs és egy özönvíz előtti ridikül lóg a szögön. Hátrébb ott a kaptafás stelázsi, a lá­bait két tégla helyettesíti. A fal mentén az alacsony, pe­remes asztalkán ár, faszög, szurok, suszterkalapács, talpbőrök, és még ki tudja, mi minden. A kisszék mellett vaskaptafa, annak a töviben pedig divatos új, női csizma. — Mindent csináltam én, az angol lovaglócsizmától a gálacipőig. Gondoltam is épp mostanában, írok a tévének, felajánlom, hogy készítek egy valódi magyar csizmát, mert amit látni, az nem az igazi. — És milyen az igazi? — Rövid, kemény kis szá­ra van, fonott szegővel, pa­pír béléssel, elöl lekanyarít- va, úgy mondjuk, galléros, és a sarka 5 centis. De sok ki­került a kezem alól életem­ben! Hanem voltam én tíz évet az olajosoknál is, hogy legyen SZTK, meg főleg meg­legyen a nyugdíj — vált hirtelen témát Lajos bácsi. — Persze, akkor is dolgoz­tam mellette itthon. Kellett is a pénz, hiszen három lányt neveltek, ta­níttattak. Makacsul ragasz­kodott hozzá Lajos bácsi, hogy a gyerekei tanult em­berek legyenek. Szigorúan kikérdezte a leckét tőlük — miután éjjelente, titokban előbb átböngészte a tanköny­vüket. — Azt gondolják el, hogy jártam öt éve! — jut eszé­be újabb történet, ahogy az asztalfiókban a papírok kö­zött keresgélve a kezébe akad a földhivatal végzése — Éppen Dorogon voltam az egyik lányomnál, akkor ér­kezett ez a papír, a lá­nyomnak, mint egyik örö­kösnek. Mert hogy a papír szerint én meghaltam. Na. mondok, ilyet se láttam még! Itthon aztán hetekig járkál­tam, küldözgettek ide-oda. senki se tudott semmit, míg a végén az asztalra csaptam: ha két héten belül nem ka­pom meg a papírt, hogy élek. hát írok a tévének, meg a rádiónak! Valahogy aztán elrendeződött a dolog. — Úgy van ez — veszi le elgondolkodva, elkomolyod­va a szemüvegét —, hogy csak addig ér valamit az élet, amíg van célja, prog­ramja. Az ember minden napra akarjon valamit. Ne­kem mindig van célom, ter­vezek, próbálok új szabá­sokat, aztán, ha jól sikerül, annak az öröme visz tovább. 'Az éltető erő, ha tud az em­ber alkotni, ha valamit ma­gam hozok a világra . . . Tóth Ibolya Fotó: Veress Erzsi Klímakamraban a szölovesszök Formatervezett robot Több célra alkalmazható ipari robotot szerkesztettek a Videoton Elektronikai Válla­latnál. Többet tud, mintegy automata, mechanikus moz­gása nagyobb a hagyomá­nyos célgépeknél, átprogra­mozható más munkára, te­hát okosabb elődeinél. Bár nem feladata, de képes egy szál virágot a vázába he­lyezni, vagy egy üvegpoha­rat az asztalról felemelni. Megjelenésében esztétikus, formatervezett berendezés. A gyár fiatal mérnökei és szakmunkásai tervezték és készítették. A Videoton első ipari ro­botját „betanítás után” az egyik gyáregységben „alkal­mazzák”. Az őt követő test­véreivel a tunelgyártás fá­rasztó műveleteit szándékoz­nak elvégeztetni. Megvizsgálták a szőlővesz- szők rügyeit, fürtkezdemé­nyeit a balatoni történelmi borvidéken. Mint ebből ki­derült, az idén különösen gondos metszésre lesz szük­ség, mert az ősszel a rü- gvek mintegy 10—14 száza­léka már a vesszőérésig megbámult, vagy le sem érett, s emiatt a tavalyinál kevesebb a terméskezde­mény. E károsodást főleg az erős viharok és a gondatlan­ság okozta. A rügyek többsé­ge ugyanis a kordonhuzalo­kon sérült meg. A fagy által okozott károk jóval mérsé­keltebbek. A laboratóriumi vizsgála­tok kiterjednek a várható veszélyeztetettség arányának felmérésére is. Már most megállapítható többek kö­zött az, hogy számíthatnak-e az idén a termelők a szőlő egyik különösen veszélyes kártevőjére, az atkának tö­meges megjelenésére. Ez rendszerint a rügy nyílásá­nál, az első apró levelek ki- bomlásánál okoz jóvátehetet­len károkat. A felderítését szolgáló vizsgálathoz a terü­letenként és fajtánként gon­dosan összeválogatott szőlő­vesszőket klímakamrákba, mesterségesen megteremtett tavaszba helyezik. Az atkák felébrednek, s ilyen módon a szakemberek következtetni tudnak arra, hol kell elvé­gezni a rügyfakadás előtti permetezést. Hasonlóan, tu­dományos vizsgálattal álla­pítják meg hetekkel koráb­ban, hol és milyen szőlőfaj­táknál kell lisztharmatfertő- zéssel és más betegségekkel számolni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom