Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)

1984-01-19 / 15. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek 9 N É PÚJSÁG 0 MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES 0 MEGYEI TANÁCS LAPJA 1984. JANUÁR 19., CSÜTÖRTÖK Ara: 1,40 forint XXXIX. ÉVFOLYAM, 15. SZÁM BÉKÉS MEGYEI Tettekkel a békéért, a nemzetközi együttműködésért Andrej Gromiko felszólalása a stockholmi értekezleten Szerda délelőtt a küldött­ségeket vezető külügymi­niszterek nyilatkozataival folytatta munkáját a stock­holmi konferencia, amely el­ső szakaszában európai bi­zalom- és biztonságerősítő in­tézkedéseket hivatott kidol­gozni. Írország külügyminisztere, az első szónok, országa töm­bökön kívül álló pozícióját méltatta, de a szocialista or­szágokat vádolta az európai katonai egyensúly megbontá­sával. Beszéde jelentős ré­szében a „szuperhatalmak” és a világ többi részének szembeállításával foglalko­zott, majd néhány bizalom­erősítési elképzelést vázolt. Másodikként emelkedett szólásra Andrej Gromiko, a Szovjetunió minisztertaná­csa elnökének első helyettese, külügyminiszter, aki határo­zott hangvételű beszédben fejtette ki az európai és a világhelyzetre, valamint a stockholmi konferencia ren­deltetésére vonatkozó szovjet elképzeléseket. A külügyminiszteri szintű tanácskozás megkezdését an­nak tanújeleként értékelte, hogy senki sem hagyhatja fi­gyelmen kívül a népek együttműködési és békeaka­ratát. Gromiko hangsúlyozottan foglalkozott beszédében mind a politikai, mind a ka­tonai biztonsággal. Rámuta­tott, hogy az amerikai raké­ták nyugat-európai telepíté­sének megkezdése nem erő­síti a nemzetközi biztonsá­got, azoknak az országoknak a biztonságát sem, amelyek belementek a telepítés koc­kázatos vállalkozásába. A ra­kétákkal együtt — mondot­ta — a militarizmust, az el­lenségeskedést, a háborús pszihózist exportálják Nyu- gat-Európába. A szovjet külügyminiszter megismételte: „Ha az Egye­sült Államok és a többi NA- TO-ország készséget tanúsít a közép-hatótávolságú ame­rikai nukleáris rakéták euró­pai telepítésének megkezdé­se előtti helyzethez való visszatérésre, a Szovjetunió is kész lesz erre.” Andrej Gromiko emlékez­tetett arra, hogy az euroha- dászati tárgyalásokon az Egyesült Államok a kiala­kult katonai erőviszonyok megváltoztatására töreke­dett „a tárgyalások és a megegyezési készség helyett”, s az amerikai kormányzat hibájából szakadt meg a szovjet—amerikai párbeszéd az európai atomfegyverzet korlátozásáról. Az Egyesült Államok mindmáig nem is­merte fel az általa kidolgo­zott atomháborús forgató- könyvek ésszerűtlenségét, s az amerikai katonai kiadá­sok szédítő ütemben emel­kednek. „A jelenlegi amerikai kor­mányzat a háború kategó­riáiban gondolkodó és en­nek megfelelően cselekvő kormányzat” — jelentette ki a szovjet diplomácia vezető­je, megállapítva, hogy az Egyesült Államok a legdur­vábban megsérti a nemzet­közi megállapodásokban vál­lalt kötelezettségeit. A szocialista országok — mutatott rá — javasolták Európa megtisztítását mind a közép-hatótávolságú, mind a harcászati atomfegyverek­től. „A Szovjetunió meggyő- ződéses híve volt és maradt a döntésre érett nemzetközi problémák tárgyalóasztalnál való megoldásának — de mi a komoly tárgyalások mel­lett vagyunk, nem az olya­nok mellett, amelyeket mili­tarista tervek leplezésére használnak fel" — mondot­ta. (Folytatás a 2. oldalon) Mini bibliotéka Szekszárdról és Békéscsabáról Fotó: Gál Edit Üjabb kötettel bővült a mini bibliotéka: Szekszár­don, a fönnállásának százhu­szonötödik évfordulóját ün­neplő nyomda saját törté­nelméről szóló könyvecské­vel gyarapította az apró kö­tetek számát. Az ötvenhét színes képpel illusztrált, fény szedéssel készült kiad­vánnyal együtt a városban eddig harminc minikötetet jelentettek meg. Az ország­ban egyedül itt nyomtatnak mini helytörténeti sorozatot, levéltári dokumentumok felhasználásával. A Babits- centenárium alkalmából ki­csinyített fakszimile kiadás­ban adták ki a költő — 1942-ben — halála után meg­jelent művét, a Második ének című verses mesedrá­mát. Már a tizenegyedik mi­ninaptárt adták a gyűjtők kezébe, a piciny kalendáriu­mokban levéltári érdekessé­geket, horoszkópot közöl­nek, külön fejezetek szólnak a nevek történetéről. A Szekszárdi Nyomdában készült legkisebb könyv is naptár, az 1974-es, belőle hat darab fér el egy gyufás- dobozban. Miniatűr termé­keik — melyeket nem kéz­zel, hanem átalakított gé­peken nyomtatnak — nem kerülnek kereskedelmi for­galomba, a nyomdában mű­ködő minikönyvgyűjtő klubot keresik fel rendszere­sen a gyűjtők, hogy megvá­sárolják, csereberéljék az értékes könyveket. A békéscsabai Kner Nyomda 1972 óta gyárt mi­nikönyveket. Mint Petőcz Károlytól, a nyomda művé­szeti vezetőjétől megtudtam, a minikönyv mindig is affé­le próbatétele volt a nyom­dászoknak és a könyvkötők­nek. E könyvek gyártásá­ban mai napig a kézi mun­ka a döntő, bár lehetőség szerint módosított és speciá­lis gépeket itt is igénybe vesznek. Békéscsabán a munka nagyobb része — már csak a kicsi, mindössze, négyszázas példányszám mi­att is — kézzel történik. A legkisebb méret a 40x50 milliméter. A másik formá­tum 45x60 milliméter. Ez utóbbi méretben gyártják a „Klasszikusok miniben” so­rozatot, melyben eddig hat téma jelent meg, némelyik több kötetben. Madách: Az ember tragédiája és Mózes, Puskin: Anyegin, Schiller: Az orleansi szűz, Dante: Isteni színjáték, Ibsen: Peer Gynt című alkotások jelen­tek meg eddig. Ugyaneb­ben a sorozatban 12 téma je­lenik meg összesen, most két Shakespeare-dráma, a Vihar és a Lear király ki­adására készülnek. A mini­könyvek illusztrációit Würtz Ádám, Kass János, Reich Károly, Miklosovits László és Zörgő János készítik. A másik, a „Kner mini- könyvsorozat”-ban, többek között a Tevan amatőr köny­veket adják ki. Arra a kérdésre, hogy mi a célja ennek a furcsa, és könnyűnek egyáltalán nem mondható munkának, Petőcz Károly a következőket vála­szolta : — A nyomdászok szakmai kultúrájának megőrzése, és fejlesztése. Emellett e kiad­ványok vállalati reprezentá­ciós célokat is szolgálnak, szerves részeként a vállalati reklám-propagandának. A minikönyvekhez a gyűjtők is hozzájuthatnak a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület keretében műkö­dő szakosztályon keresztül. Szinte felderíteni is nehéz, hogy miképp, de könyvkü­lönlegességeink eljutottak már az USA-ba és Ausztrá­liába is. A vásárosok előtt sem maradt titok it és tagjait — tekintettel a népgazdaság helyzetére, a mezőgazdaságra váró nem kis feladatokra —, hogy bi­zonyított tehetségéhez mér­ten igyekezzen az elmúlt évi teljesítményt megismételni előirányzó tervet is túlszár­nyalni, miként azt a zár­számadáson szót kért dr. Szabó Sándor, a megyei ta­nács általános elnökhelyet­tese is megfogalmazta. Ehhez olyan lendítő erőt tudhat magáénak az említet­teken túl a szövetkezet, mint amilyen a szocialista brigád­mozgalom, amelynek leg­jobbjait is ezen a nevezetes napon jutalmazták meg: most kapta meg hetedszer az aranykoszorús brigádjel­vényt az építési ágazat Mün- nich Ferenc, illetve Szamue­ly Tibor brigádja a 26 ér­tékelhető teljesítményt nyúj­tott kollektíva között. A vá­sárosok tehát — akikre az ünnepi ebéd idejére a több órás eső után a nap is ki­sütött — jól érezték, hogy ezt a csütörtököt Dombegy­házán kell tölteniük. Kíván­juk, hogy e szép nyitány után másutt se kelljen kárt vallaniuk. Kép, szöveg: A vásárosok állítólag már kedd este összeszólalkoztak azon, hogy melyikük hova ál­lítja föl a sátrát. A szoká­sosnál is többen jöttek el Dombegyházára portékáikat kínálni, mivel ideje korán kifürkészték: lesz bőven ve­vőjük csütörtökön, a zár­számadás napján, hiszen ilyen jól még nem zárt a Petőfi Tsz fennállása óta. Mérhető volt ez azon is, hogy a tsz-tagok a sűrűn hulló esővel mit sem törőd­ve, már egy órával a köz­gyűlés kezdete előtt ott cso­portosultak a művelődési ház előtt, avagy éppen a bú­csúra emlékeztető sátorso­ron. Annyiban igazítanunk kell az előbbieken, hogy az eső­vel mégis csak törődtek a dombegyháziak: örültek ne­ki, mert ez a kis csapadék tovább növeli abbeli remé­nyeiket, hogy az idén meg­ismételhető a tavalyi siker. Elnökük, Fülöp Sándor is ezt erősítette azután zárszám­adási beszámolójában, ami­kor arról szólt, hogy jó mun­kával, fegyelemmel, megfe­lelő munkaszervezéssel, az adottságokhoz igazított ter­melési szerkezettel, no meg a kiegészítő és ipari tevé­kenységek fejlesztésével min­dig is mérsékelni lehet az elemi csapások, a kedvezőt­len időjárás okozta károkat. Az aszály következménye­it a dombegyházi Petőfi Tsz termésátlagaiban is érzékel­ni lehet, amit a másik oldal­ról viszont jól ellensúlyo­zott, hogy a szárazság elejét vette a már csaknem meg­szokottá vált belvizeknek, így minden bevetett hektár­juk teremni tudott, Ennek köszönhetik, hogy búzából is, kukoricából is többet arat­hattak a tervezettnél, de job­ban fizetett a vártnál a cu­korrépájuk is, amitől alig valamivel maradt le a ter­mőre fordult gyümölcsösük. Egyszóval a kendert kivéve egyetlen növényükben sem kellett csalódniuk, ez végül is csaknem 16 millió forint­tal gazdagabb árbevételt, s 10 millióval nagyobb nyere­séget hozott az előre számí­tottnál. Ha pedig már a számítá­soknál tartunk, ne felejtsük el, hogy nemcsak a talajmű­velő, növényápoló és állat­tartó munka van már na­gyon a helyén a Petőfi Tsz- ben, hanem a közgazdasági is. Másképp aligha nyithat­ták volna éppen Dombegy­házán a termelőszövetkezeti zárszámadások sorát, aligha jelenthetett volna be az el­nök — minden eddigit meg­haladó — 62 millió forintos össznyereséget a közgyűlés­nek, amit sajnos egyetlen mezőgazdasági üzemünk sem fog most felülmúlni. Ebben az eredményben benne van a gabonatermesz­tési főágazat munkája, amelyről Dús Béla főágázat- vezető beszélt felszólalásá­ban, akárcsak a háztáji gaz­dálkodás sikeressége, amely­ről Kása József adott szá­mot hozzászólásában, de a kertészet felgyorsult fejlődé­se, amit Bagi Tibor főker­tész ismertetett, illetve acél­tudatos költséggazdálkodás, meg az egyre jobban dolgo­zó ipari üzemek tevékenysé­ge, ahogy azt Fábián László, a szövetkezet párttitkára is kiemelte. Az elért eredmények vi­szont arra kell, hogy sar­kallják a Petőfi Tsz vezető­Ilyen jól még nem zárt a dombegyházi tsz Ismét a Szépművészeti Múzeumban láthaté a Raffaello-kép Ismét a Szépművészeti Mú­zeumban van a megkerült festmény, Raffaello Ifjú kép­mása című alkotása. Még kérdéses azonban, hogy mi­kor és a múzeum melyik termében lesz újra látható az olasz reneszánsznak e je­lentős alkotása, amelyet, mint ismeretes, korábban hat másik képpel együtt elrabol­tak. A rablók által elásott fest­mény megtalálása után a Szépművészeti Múzeum fő­igazgatója a képet azonosí­totta, s nem sokkal később a múzeum visszakapta a szakértők által 10 millió dol­lár értékűre becsült műtár­gyat. Mint Saras Klára, a múzeum főigazgatója az MTI munkatársának elmondta: a festményt restaurátor vizs­gálta meg, s megállapította, hogy az a viszontagságok el­lenére is sértetlen, bár a kép lakkrétege mintegy félte­nyérnyi részen elhomályo­sult. Mivel ez a homályos folt eltűnőben van, a szak­értők bíznak abban, hogy nem lesz szükség restauráto­ri beavatkozásra. A múzeum természetesen a jövőben szeretné megint a közönség elé tárni e műkin­cset, gond viszont, hogy ere­deti helyére, az emeleti kép­tárba nem tehetik vissza. Ennek egyik oka, hogy a külső állványzat bontása na­gyon lassan halad, a másik: a múzeumnak ezt a terüle­tét kénytelenek továbbra is zárva tartani a felújítás el­húzódása és újabb beázások miatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom