Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-03 / 285. szám
1983. december 3., szombat Időseknek hetes napközi Csorváson Pár évvei ezelőtt agitálni kellett az idős, magányos embereket Csorváson: nekik épült az öregek napközi otthona, menjenek oda. Ma már kevésnek bizonyul a 30 férőhely, bővítésen törik a fejüket. A nagyközségben már számos példa bizonyítja, a jó cél érdekében szívesen dolgoznak társadalmi munkában az itteniek, s elképzeléseiket hamar valóra váltják. Az is igaz, hogy nemcsak az idős emberek szemlélete változott, de számuk is nőtt, nagyobb törődésre van szükségük. A reggeltől délutánig mindennap nyitva tartó, háromszori étkezést biztosító ÖNO hamarosan hetes napközivé alakul. — Tulajdonképpen ezt az öregek kezdeményezték — magyaráz a tanácselnök. Szilágyi Menyhért. — Sokan távolról járnak a napközibe, fájós lábbal, hóban, sárban egyre nehezebben jönnek. A napközi szomszédságában levő szolgálati lakást felszabadítjuk, s a helyén már ezen a héten elkezdődik az átalakítás. Az öregek otthona 15 ágyas hetes napközivel bővül, s ezért szocialista brigádok, kisiparosok ajánlották fel a segítségüket. Ilyenkor, télen jobban ráérnek, s a vízvezeték-szerelőtől a villanyszerelőig és kőművesig mindenki szívesen dolgozik. Nekünk „csak" szervezni, mozgósítani, az építőanyagot biztosítani kell. Az idős emberek várakozásának bizonyítéka, hogy akinek van egy kis pénze, azt is felajánlotta, csak mihamarább elkészüljön a bővítés. Egész héten ott lakhatnak majd, hét végén, de akár hét közben is hazanézhetnek. ha akarnak. A nótafa Nálunk a nyugdíjkorhatáron felüliek száma a lakosság 23,8 százaléka (az országos arány 20,7 százalék, a megyei 23 százalék). Maximálisan kihasznált az ÖNO. ezenkívül tizennégyen részesülnek házi gondozásban, heten szociális étkeztetésben, rendszeres szociális segélyt 37-en kapnak. Az idős emberek helyzetének javításáért összefognak a község állami és társadalmi erői, de határozottabban számon kérjük, ellenőrizzük a szülőtartás elmulasztását is. ■> A napközi ebédlőjében ketten újságot olvasnak. Üresek a szomszéd szoba -tarka terítős heverői, senki nem pihen. Néma a televízió, a rádió. Mindenki a munkaszobában dolgozik, válogatják, varrják a rongycsíkokat, gombolyítják a készet. A békéscsabai szőnyegszövőtől kapták a bedolgozói munkát, örömmel végzi, aki bírja. A kereset közös pénz, ebből kirándulnak, járják az országot, ünnepük egymás névnapját. Maczák Bandi bácsi, a község első tanácselnöke a legszorgalmasabb, legkedélyesebb munkás: — Én vagyok itt az az ember, akit a legtovább szidtak a faluban — mondja nevetve. — Nehéz időkben, 1950-től 1967-ig voltam tanácselnök. Sokszor elgondolkozom: restelljem-e a múltat. vagy büszke legyek rá? De mindenesetre a mostani eredményekben a mi izzadságunk, munkánk is benne van. Régen féltek az emberek minden újtól, a sok küzdelem és agitáció tíz évet elvett az életemből. Mert különben . tán száz évig is elélnék. A többiek döcögve nevetnek. — Ez a jó itt — mondják. hogy az ember elfelejti Samu Mátyás a keservét, ha viccelődünk, énekelünk. Bodzási néni tágra nyílt szemmel magyaráz: — Idehozott a magányosság, meg a kicsi nyugdíj. Megszerettük a napközit, most már bővítenénk, nyújtanánk, mert mindig több az 'öregember. Várjuk már nagyon a hetes napközit. „Hiába neveltük a sok családot, magunk vagyunk — mondja valaki. Dehogy hiába — vitázik a társa —. a fiatalok dolgozni járnak, nem ülhetnek mellettünk odahaza." „Magam vagyok 11 éve, rázárom a bajra az ajtót és idejövök közétek — mondja egy bácsi. — Második gyerekkor ez a mienk, eleinte csak kártyáztunk, csacsiztunk, varnyúztunk, most jó ez a munka. De a szabad szombatot itt is megtartjuk !" A fehér bajszos Samu Mátyás 16 éve jár a napközibe. Hamarosan ünnepük majd a 90. születésnapját. Régen borbély volt a faluban, most meg itt gombolyítja buzgón a ruhacsíkokat. Reggelenként 7-re elsőnek ballag ide és utolsónak megy haza. Jól érzi magát ebben ' a társaságban. Cigarettázik a munkaszünetekben, és büszke rá, hogy tabletta nélkül él. Greksa Pali bácsi. Varga Ilonka néni. Kecskés Matyi bácsi, s a többiek mind jókedvűek. vidámak : „Nem panaszkodhatunk az öregtársakra" — mondják. A néni nevet; „rövid a nyelvem, azért pereg olyan gyorsan." Iga Pálnét a jó hírek ellenére mégis lasszóval fogták a többiek, hogy ide jöjjön: — Teljesen egyedül élek, a lányom Pesten van, de én nem hagyom itt az otthonomat. Talán az előítélet miatt nem jöttem szívesen, hogy rám mondják: „Van gyereke, mégis odajutott." Látom már, nem igaz a szóbeszéd, befogadtak itt a társak, elégedett vagyok. Aki csúful beszél, csak kívülről ítél. A főnök Varga Sándorné, Marika. Segítőtársai: Petrovszki Jánosné, Szilágyi Az első tanácselnök Istvánná, Andrej Andrásné. Mesélik, hogy nem egyszer volt a faluban idős beteg, akihez még éjszaka is jártak segíteni. Lámpavilágnál vágták a tűzifát, gyertyafénynél főztek. Jobb lesz ilyen esetben is, ha a hetes napközibe hozatják a gondozottakat. Rendszeresen jár az öregekhez az orvos, mindennapos látogató a nővér. Szívességből, emberségből. Pereg a gombolyag az öregek keze alatt. A nótafa, a 85 esztendős Vigh Jánosné a dalnak_az elejét, meg a végét , tudja a legjobban, de pótolják hanggal a többiek. Még a férfiak is bele-bele dörmögnek. de közben jár a kezük. Jól jön az a kis kereset, beszállnak a hetes napközi költségeibe, s évente 4-5-ször elbuszoznak Egerbe, Gyomára. Legutóbb Szatymazon jártak az ottani öregek napközi otthonában. Várják a hetes napközit, vallják, hogy megszokják majd az új rendszert. A tanács vezetői januárra ígérik az átadást. Bcdc Zsóka Kecskés Matyi bácsi Fotó: Veress Erzsi Fiatatalok árnyékban Élet a rács mögött „Elindultam az országhatár felé .. . Ahogy közeledtem, egyre inkább félni kezdtem valamitől. Aztán egyszer csak a távolból kutyaugatásra lettem figyelmes. A földre lapultam. Egy jó negyedóra múlva már csattant kezemen a bilincs. Idekerültem.” A fentieket Tökölön mesélte el az egyik elítélt, a fiatalkorúak büntetésvégrehaj- tási intézetében. A kapun belül példás tisztaság fogad. Az utakon szürke egyenruhás fiatalok menetelnek. — Sajnos, emelkedő tendenciát mutat a fiatalkorúak körében a bűnözés — kezdi a beszélgetést Vincze Tamás, az intézet parancsnoka. A legfertőzöttebb területek a főváros. Pest és Borsod megye. Békés megye a sor második felében foglal helyet. A jelenlegi létszámunk csaknem ezer, magasabb mint tavaly. Olyannyira szűkösen vagyunk, hogy a lányokat el kellett szállítani egy másik intézetbe. Az elítéltek több mint a fele cigány származású. A bentle- vők kétharmada erőszakos bűncselekményt követett el. Hozzánk azok kerülnek, akik 14—18 éves koruk között súlyosan vétenek a törvények ellen. Iskolázottságuk lényegesen alacsonyabb az átlagnál. Egytizedük analfabéta, s csak 6 százalékuk rendelkezik valamilyen szakmával, 50 százalékuk végezte el az általános iskolát. Nevelő munkánkban a műveltségi szint emelését, a rendszeres munkásélethez szoktatást tekintjük a legfontosabbnak. Segít ebben a tevékenységben az a több mint 200 felnőtt elítélt is, aki kisebb vétség miatt nálunk tölti büntetését. Ügy tapasztaljuk: az idősebbek jelenléte fékezőleg hat fiatalabb társaikra. — Az elítéltek a Dunai Vegyesipari Vállalatnál. a Csepel Autógyár összeszerelő műhelyében, a Zrínyi. Nyomda kihelyezett részlegében dolgoznak — kapcsolódik a beszélgetésbe Hídvégi Imre. a nevelési szolgálat vezetője. Kevesen tudják, hogy többek között itt folyik a Magyarország, a Magyar Ifjúság, a Rakéta, a Ludas Matyi és a Köznevelés fűzése. A nevelésben a kulcsszerep a pedagógiai végzettségű nevelőtisztekre — fele nő — hárul. Egy-egy nevelő 70 —80 elítélt tevékenységét kíséri figyelemmel.' A Csepel Autógyár összeszerelő üzemének hatalmas műhelycsarnokában szürke és sárga egyenruhás fiatalok dolgoznak. Ebben a részlegben készülnek az Ikarus autóbuszok alkatrészei. — Méretre vágjuk a csövet. Mindez betanított munka — mondja az egyik fekete hajú, sárga munkaruhás fiú. Megállapított norma szerint dolgozunk, két műszakban. A délutánit jobban szeretjük, gyorsabban telik az idő. Havonta 2200-2300 forint között keresünk, s ebből 900 forintot fizetünk be az ellátásra. A többi pénz egy részéből — ha nincs egyéb büntetésünk — vásárolhatunk. Csak egy kikötés van, amikor letelik a büntetésünk, legalább ezer forint készpénzünknek kell lenni. Én néhány hét múlva szabadulok. Eddig több mint 6 ezer forintot gyűjtöttem ösz- sze. Már megvan a munkahelyem is. Ha kikerülök innen. azon leszek, ne jussak még egyszer a rács mögé. Elindul a munkagéphez. Hosszasan nézek utána. Jó lenne elhinni, hogy igazat mondott. Délelőtt a tököli. általános iskola kihelyezett tagozatán folyik az oktatás. Jelenleg 460-an tanulnak itt. Egy pillanatra benézünk a 10 ezer kötetes _könyvtárba. A polc okon könyvek sorakoznak. A legkeresettebbek a kalandregények és az indiános történetek. A komolyabb művek olvasásával csak néhá- nyan próbálkoznak meg. Az intézetben stúdió is működik. Csorba Győző, az intézet kulturális nevelője, fiatalember: — A kollégáimmal egy közművelődési rendszert szeretnénk kialakítani. Minden egyes cellában hangszóró van. A Magyar Rádió műsorait és a saját adásainkat sugározzuk. A zártláncú tévéhálózat segítségével ■— többek között az iskolatelevízió képmagnóra rögzített műsorait tudjuk levetíteni munka után. A körletekben televízió is van. Egyes műsorokat csak jutalomból nézhetnek meg az elítéltek. A mi tevékenységünk eredményét számokkal mérni nem lehet. Az apró sikerek biztatást, erőt adnak — mondja a fiatalember. * * * A börtönbe ebédidőben érkezünk. Sorra nyílnak ki az ajtók, s az elítéltek megkapják az ebédet. A zárkákban a falakon szinte mindenütt megtalálhatók a fedetlen női testeket ábrázoló fotók. — Maga miért került ide? — kérdezem az egyik elítélttől. — Strici voltam. A Rákóczi téren futtattam egy lányt. Később összeköltöztünk. Vettünk egy lakást. Volt három kocsink. Elég jól ment az üzlet. Összejött naponta úgy vagy 6 ezer. Aztán betörtem egy villába. Azt hittem, nagy fogás lesz. Később elkaptak. Zárkatársa nyakán egy heg látható. — Mi történt? — szólítom meg. — öngyilkos akartam lenni. már nem először — mondja határozottan. — Na. húzd fel az ing ujját, mutasd meg a Jcezedet is, szól rá egyik társa. A fiú karján jól látszanak az árulkodó jelek. Garami Lajossal, a pszichológiai szakcsoport vezetővel tevékenységükről beszélgetünk. — Általában lelkileg sérülten érkeznek ide a fiatalok. Egy hónapig megfigyelés alatt tartjuk őket. Ilyenkor igyekszünk megismerni a személyiségüket. A szabadulás előtt néhány héttel szorongásos állapot jelentkezik az elítéltek többségénél. Ilyenkor segíteni kell nekik. Innen csak akkor távozhatnak, ha van lakó- és munkahelyük. A tapasztalat azt mutatja. egyre nehezebb munkahelyet találni a szabadultak számára. Az évek során jó együttműködés alakult ki a Csepel Autógyárral, a Beton- és Vasbeton- ipari Művekkel és a Finomkerámia Művekkel. Ezek a vállalatok jó néhány szabadult fiatalnak adnak munkát. A civil életbe való beilleszkedéshez a tanácsi és a hivatásos pártfogók adnak segítséget — mondja befejezésül. * * * Bezárul mögöttük a nagykapu. Jó lenne bízni abban, hogy az elítéltek . közül szabadulásuk után mind többen mondhatják majd el: örökre bezárult mögöttem a börtönajtó. A beilleszkedéshez persze a társadalom, a munkahely, a család segítsége. támogatása is szükséges. Verasztó Lajos Védő munkahelyek Két új egészségügyi rendelet Az egészségügyi miniszter két rendeletet hozott a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról a pénzügyminiszterrel közösen, korábban kiadott rendeletének végrehajtására. Miként az illetékesek elmondták: a napokban megjelentetett egyik új rendelet a védőmunkahelyek megszervezéséhez ad útmutatást. Ajánlja a tanácsoknak, hogy javasolják az üzemeknek, vállalatoknak: alakítsanak ki olyan munkahelyeket, ahol fogyatékos, vagy nagymértékben megváltozott munka- képességű embereket egészségi állapotuknak megfelelő munkakörülmények között foglalkoztathatnak. Az üzemeket, vállalatokat arra ösztönzi a rendelet, hogy tegyék lehetővé ezeknek az embereknek a habili- tációját, illetve rehabilitációját. A sajátos, a dolgozók egészségét védő munkafeltételek létesítését megkönnyítendő a vállalatok rehabilitációs célokra fejlesztési alapot hozhatnak létre. (Az ott dolgozók esetleges kisebb teljesítményei miatt keletkező veszteségért az állam kárpótolja a munkáltatókat, az EÜ—PM rendelet előírásai szerint ugyanis a megváltozott munkaképességűek évi bérköltségének 40 százalékával dotálja a vállalatokat.) A mostani rendelet meghatározza mind a tanácsok, mind a munkáltatók feladatait, felelősségét a védőmunkahelyekkel kapcsolatban, lehetővé teszi, hogy fokozatosan, a hetedik ötéves tervidőszak végéig létrehozzák e munkahelyek hálózatát, és a fogyatékos és a megváltozott munkaképességű embereket ellássák a számukra legmegfelelőbb feladatokkal. A másik új rendelet a vakok és gyengénlátók foglalkoztatását segíti elő. Kötelezi a vállalatokat, intézményeket, hogy a kisebb teljesítményű távbeszélő alközpontokban — amelyekben legfeljebb 20 fővonal és 200 mellékállomás van. s megfelelő tapogató készülék csatlakoztatható — megfelelő képesítésű vakot vagy gyengén- látót alkalmazzanak. Ezekben a munkakörökben látók csak addig dolgozhatnak, amíg a munkaközvetítő nem helyez oda vakot vagy gyen- génlátót. A speciális szervezeteknél — pl. a vasútnál, a postánál, a fegyveres erőknél, a rendészeti szerveknél, valamint a mentőszolgálati telefonalközpontokban ahol az átlagosnál többször kell kapcsolni — nem kötelező vakok vagy gyengénlátók alkalmazása. Egy korábbi rendelet szerint telefonalközpontokban ez ideig is foglalkoztattak vakokat és gyengénlátókat. Közülük jelenleg mintegy ezren dolgoznak, ott elhelyezkedésük azonban nem volt könnyű. Egyes munkáltatók egyáltalán nem alkalmazták őket. arra hivatkozva, hogy új típusú telefonközpontjaikra nem vonatkozik a rendelet. Az új jogszabály meghatározta: melyik munkahelyen. milyen teljesítményű távbeszélő központban kötelesek vakokat vagy gyengénlátókat alkalmazni. Jogosította a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségét: szervezze meg a telefonalközpont-kezelők szakmai képzését és a képzettek elhelyezkedését.
