Békés Megyei Népújság, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-20 / 197. szám
NÉPÚJSÁG 1983. augusztus 20., szombat o Csáti az új ütközőpont? Hetek óta érkeznek hírek a közép-afrikai Csádban folyó harcokról, a francia, Zairéi és amerikai fegyverszállítmányokról, amelyek feladata: a hatalomra törő felkelők ellen kisegíteni Hisszen Habré kormányát. Bár jelenleg nem jövendölhető meg, hogy Washington közvetlenül beavatkozik a konfliktusba, a világpolitika mérvadó elerpzői attól tartanak, hogy az erősödő harcok nyomán új nemzetközi ütközőponttá válhat az „enyészet országa”. Ezt a szomorú elnevezési voltaképp egész történelmével kiérdemelte e nagy területű (1,3 millió négyzetkilométer), gyér lakosságú (4,5 millió) ország. Az egykori francia gyarmat hús? esztendeje lett független állam — a szokásos módon: az etnikai viszonyokat figyelmen kívül hagyó határok között. Kezdettől kínzó gond volt a különböző ' nemzetiségű, nyelvű és vallású törzsek közötti súlyos ellentétek és ellenségeskedések sokasága. Az északi területek zord viszonyai között félnomád szudá- ni néger népcsoportok élnek, míg a'dél termékenyebb vidékei a bantu nyelvcsaládhoz tartozó földművelő törzsekéi. Az északiak nyelve az arab, vallása a mohamedán, a déliek többféle afrikai nyelvet beszélnek, s természeti vallásokat követnek. Az egykori gyarmattartó Párizs ráadásul mindenkori érdekeinek megfelelően manipulálta az amúgy is szövevényes helyzetet. A függetlenség kikiáltása után az egyértelműen franciabarát politikát követő Tombalbaye elnök került hatalomra. A központi hatalom ellen már a hatvanas évek közepétől folyt a szervezett harc. Az ellenállás északon szervezőAz önpusztító ország térképe dött először: itt alakult meg a felkelők első frontja, a FROLINAT. Ebben akkor még együttműködött a mostani küzdelmek két ellenlábas főszereplője, Hisszen Habré és Gukuni Veddei, akik egymástól függetlenül küzdöttek az 1975-ben pucs- csaf hatalomra került katonatiszt, Malloum ezredes diktatúrája ellen. Gyakorlatilag ettől az időtől számíthatjuk a csádi pol(Terra—KS) gárháború intenzív szakaszát. Tucatnyi fegyvered szervezet harcolt a központi kormány és egymás ellen. Az ország az állandó háborúzás önpusztító korszakába lépett: ezrek estek el, százezrek menekültek külföldre. 1979-ben sikerült nemzetközi közvetítéssel egy egységkormányt létrehozni: az elnök Veddei, a hadügyminiszter Habré lett. A csend azonban percekig tartott csupán. Habré kiásta a csatabárdot, az elnök pedig Líbiát hívta segítségül a hatalmi harcban. Az északi szomszéd csapatai átmenetileg rendet teremtettek, de a környező országok, az Egyesült Államok, valamint Franciaország nyomása olyan nagy volt, hogy a líbiaiaknak át kellett adniuk a terepet az Afrikai Egységszervezet rendfenntartóinak. Habré — szudáni segédlettel — végül mégis győzedelmeskedett. Napjainkban ismétlődik a csádi történelem — csak fordított szereposztásban. Veddei támad, Habré védi hatalmát. Csakhogy ezúttal sokkal jelentősebb erők is részt vesznek a konfliktusban, mint korábban. Franciaország, az USA, Zaire. Szudán, Líbia és Egyiptom egyaránt a közvetett vagy közvetlen beavatkozás valamilyen eszközéhez nyúlt. Washington, amely mind veszedelmesebbre élezi konfliktusát Tripolival, úgy látszik nem elégszik meg puszta fegyverszállításokkal. Veszedelmes világpolitikai ütközőpont lehet tehát Csádból, immár az északkelet-afrikai és közel-keleti régióra gyakorolt hatását is figyelembe kell venni. Nem a véletlen adta az időpontot például a térségben szervezett nagyszabású amerikai hadgyakorlatoknak. A csádi konfliktus túlnőtt az önpusztító ország keretein, s egyköny- nyen súlyos világpolitikai veszedelmek előidézője lehet. A harcok nyomai a csádi fővárosban, egy golyószaggatta Avar Károly templomhomlokzaton. A kapukat téglával falazták el (ap—mti—ks) Lengyelország Zene — mindenütt Májustól októberig Lengyelországban egész sor zenei fesztivált tartanak. Vannak kamarazenei fesztiválok, amelyeket régi várak, kastélyok, múzeumok hangulatos termeiben rendeznek. Ezek közé tartozik például az orgortazenei fesztivál, amelyet a balti tengermellék kisebb-nagyobb * városaiban tartanak, kezdve Kamién Po- morskitól, Slupskon és Oli- wán át Fromborkig. A nagyszabású fesztiválok egyike <a „Wratislavia can- tans”, amelyen számos ország énekkarai mutatnak be oratóriumokat és kantátákat. A fesztiválsorozatot ősszel az immár világhírű zenei találkozó, a „Varsói ősz” zárja le. Tegyük még hozzá, hogy négy- illetve ötévenként megrendezik a Henryk Wie- niawskiról elnevezett nemzetközi hegedűversenyt, és a legjobb Chopin-előadóművé- szek világraszóló versengését, a Chopin-zongoraver- senyt. E gazdag fesztivál- és hangversenyélet ellenére az ország jelentős területeinek lakossága nem áll eleven kapcsolatban a muzsikával. E zenei „csendövezetek” felszámolására már sokféle próbálkozás történt. A Lengyel Zeneművészek Szövetsége tagjainak kezdeményezésére megalakult az Országos Hangversenyiroda, amely napjainkig csaknem ötezer koncertet szervezett. Tudományos innen— onnan Telefónia és elektronika A távbeszélő-állomásokszáma 1990-ig várhatóan megkétszereződik a világon (jelenleg 450 millió körül van.) Az elektronika nemcsak gyorsabbá, hanem egy^ szerűbbé és biztonságosabbá is fogja tenni a telefonálást. A korszerű telefonon a számtárcsát nyomógombok helyettesítik majd, egy külön nyomógomb arra fog szolgálni, hogy az utoljára keresett számot, ha nem felel, egyetlen gombnyomással lehessen újra hívni. Tíz kiválasztott — gyakran hívott — számot lehet majd betáplálni a készülék memóriájába, és onnan gombnyomással előhívni. A telefon jelezni fogja, hogy melyik telefonszámról hívták a távbeszélő-tulajdonost távollétében vagy miközben mással beszélgetett. Ez a szám ugyancsak egy gombnyomással visszahívható lesz. Érdekes, hogy a képtelefonnak nem jósolnak különösebben nagy jövőt a szakemberek. Egyetlen — igaz szűk — területen azonban van esélye a képtelefonnak: a távtárgyalások rendezésénél. Az elektronika egyébként a telefonközpontokba is bevonul, mégpedig már napjainkban. Jó példa erre a Budapesti Híradástechnikai Vállalat EP—512 típusú távbeszélő alközpontja. Az elektronikus, programvezérlésű távközlő berendezés a legkorszerűbb integrált áramkörökből és félvezető elemekből készül, kis helyen elfér. Intézmények, üzemek, kórházak, szállodák telefon- forgalmának lebonyolítására alkalmas. 200—6000 mellék- állomás bekapcsolásával. Különleges szolgáltatásai közé tartozik a telefonhívás átirányítása foglaltról szabad vonalra, a konferenciabeszélgetések továbbítása, a személykereső egység csatlakoztatásának megoldása, az automatikus távhívás lehetősége. Tárolt programvezérlése lehetőséget nyújt e szolgáltatások folyamatos bővítésére és korszerűsítésére is. Képünkön egy ilyen új központ 400 vonalas változatának gyári végvizsgálatát láthatjuk. Rendőrségi „varázstükör” A japán ipar ,,varázstükröt” készített; a rendőrség számára. Az új berendezés életre kelti a gyanúsított személyleírását, a tanú vallomása alapján. A tanú tv-kamera előtt ülve emlékezete szerint választhat a sok ezer képrészletet — arcéit, orrformát, szájvonalat stb. — tartalmazó képtárból. A készülék ezeket összerakja, és az egész arcképet a képernyőre vetíti. Az arc bármely része letakarható, és más képből egészíthető ki. Bajusz, szakáll vagy megváltoata- tott hajviselet nem akadályozza a gépet az arc rekonstruálásában. A tanúk bemondása alapján rekonstruált kép eddig is használt kelléke volt a rendőrségi nyomozásnak — a tanú leírása alapján a részleteket gyakorlott rajzoló montázs útján rakta össze egésszé. Ezt a nehéz és hosszadalmas munkát végzi el a japán „varázstükör” másodpercek alatt, fáradhatatlanul és érzelmi befolyásoktól mentesen. Gépek az erdőn A fakitermelés nehéz munka; szinte már közhely. Ezért igen fontos minden olyan gépi újdonság, amely megköny- nyíti, gyorsabbá és hatékonyabbá teszi. A gépesítés lehetőségeiről, jelenéről, jövőjéről készült az a tanulmány, amelyet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság egyik munkacsoportja állított ösz- sze. A tanulmány néhány érdekesebb megállapításából idézünk. A világ országainak többségében az ötvenes évek közepén terjedtek el a gépek áz erdőgazdaságokban. Motoros fűrészek, traktorok, csuklós traktorok léptek folyamatosan munkába. A hetvenes években már tömegesen megjelentek a több célú fakitermelő gépek is. Itthon az ötvenes évek kezdeti gépesítési fellendülését később megtorpanás követte. Mi a jövő? A fejlesztés irányait jórészt tisztázták, de a hátteret adó beruházási és piaci-beszerzési lehetőségeket kevésbé. A szocialista piac kínálata még nem kielégítő. Az erdő művelésében alkalmazott gépeknél jobb a helyzet, ott zömmel önellátóak vagyunk. Emellett tarka a kép — nagy teljesítményű, több célú fakitermelő gépek mellett sok helyen még ma is a kézi munka, a fogatos szállítás a jellemző... A gépbeszerzés egyik nehézsége, hogy az erdőgazda-" sági gépeket a világban főleg olyan országok fejlesztették ki, ahol fenyőerdők vannak túlsúlyban. Nekünk viszont az itthoni jellemző keménylombos erdőhöz, és kis erdőterületekhez idomuló gépek kellenének. És ez az, ami nemigen van ... A Szovjetunióban gyártott gépek más erdőgazdasági technológiához készülnek, a tőkés piacról devizanehézségek miatt nehéz vásárolni. A KGST-n belül az ilyen irányú gépgyártás elmaradt, a szakosodás elhúzódik. A KGST-tagállamok önellátásra törekednek. Jogos a kérdés: mi miért nem gyártunk. A válasz: gyártunk, csak a gépek műhelyekben, szinte kisipari módon készültek, a szériagyártás szinte lehetetlen. A mezőgazdaság egyéb területeiről, az iparból átvett, eredetileg más célú gépeken az erdőgazdasági követelményeket nem mindig vették kellőképpen figyelembe. A gazdasági szabályozók hatása sem volt egyértelmű: a gépesítés csak hosszabb távon térül meg, az erdőgazdasági üzemek inkább a gyorsabban hasznot hozó fa- gyártmánytermelésbe ruházták be eszközeiket. A gépállomány fejlesztésében, pótlásában 4—5 éves kiesés következett be. Ráadásul leállították a DUTRA traktorcsalád gyártását — és az erdőgazdasági munkagépeket tervezéskor jórészt ezekhez adaptálták. Nehézkes az alkatrészbiztosítás, a javítás, karbantartás, a gépek kezelőinek műszaki tudása néha nem ér fel a gépek színvonalához. Mindezek miatt az OMFB szakértőcsoportja az alábbiakat javasolja: a következő 10—15 esztendőre a szükségletek felmérésével egy időben az ellátás és forgalmazás forrásait is fel kell deríteni. Szovjet, csehszlovák, NDK- beli forrásokból hosszútávú, az érdekelt országok főhatóságai közötti szerződések révén kellene tisztázni: mi várható, mikor, és milyen paraméterekkel. Ehhez kellene igazítani a hazai gyártásfejlesztést, és az esetleges tőkés importot. A gépek beszerzésével együtt az alkatrész-biztosítást is meg kell oldani. Működtetésükhöz megfelelő műszaki, anyagi és szakmai hátteret kell kiépíteni. Az erdőgazdálkodó üzemek között a géppark egységesítése, az üzemfenntartás kölcsönös fejlesztése érdekében kooperációt kell szervezni. A mérnökök, technikusok, gépkezelők képzése és továbbképzése is megoldandó feladat. Halaszthatatlan az egyszerűbb szerkezetű erdőművelési gépek, adapterek hazai gyártásának megszervezése, ha kell, licencvásárlással is, mert így kevésbé leszünk a külpiacok bizonytalan szállításaira utalva. Ha ilyen gépgyártó bázis alakul ki, fontos feladata lesz a speciális erdőgazdasági gépek alkatrészgyártása is. A meglevő és beszerzendő gépparkot egyeztetni kell az alkalmazott erdőművelési technológiákkal, az utóbbiakat mint könnyebben változ- tathatókat korszerűsíteni, igazítani az,adott lehetőségekhez. És persze, nemcsak kaphatunk — adhatunk is a világ erdőgazdálkodásának, főleg, ha a hazailag kifejlesztett eredményes technológiákat, gépeket, módszereket, fogásokat itthon, és esetleg a határokon túl is székesebb körben népszerűsítjük. Az AGROTRÖSZT jogutódján belül megfelelő szervezetet kell létesíteni a megnyugtatóbb erdészeti gépellátás érdekében. A gépipari vállalatok pedig gyártmányskálájukon belül alakítsanak ki módosított típusokat az erdőgazdaságok részére, például szervezzék meg a speciális hidraulikus rakodók, az univerzális 110—140'kW erejű csuklós traktorok, az erdészetben alkalmazott össz- kerék meghajtású tehergépkocsik gyártását. Mindez persze csak töredéke a terjedelmes és alapos tanulmány megállapításainak, ajánlásainak. Az is világos, hogy mindezt csak több éves, esetleg évtizedes távlatban lehet megvalósítani. Szatmári Jenő István
