Békés Megyei Népújság, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-05 / 184. szám
1983. augusztus 5., péntek Hz tton társak vagyunk (II.) — Az öreg volt a hibás! — hajtogatta a személyautó vezetője Várpalotán, amíg a fiatalasszonyt a járda mellett elsősegélyben részesítették. Várták a mentőket és a helyszínelőket. Az idős ember megszeppenve állt az árnyékban, szemben a kijelölt gyalogátkelőhellyel, amelyen a baleset történt. Mi is történt? Az idős férfi lassan, korának megfelelő tempóban lépegetett a zebrán. Mögötte egy fiatal lány* majd pedig a sérülést szenvedett fiatal- asszony haladt át az úttesten. Libasorban, egymás mögött. A gépkocsivezető — ezt elismerte — időben észrevette őket, de látva, hogy fiata- labbakról van szó, alig csökkentette a sebességet... s amikor már fékezett, késő volt. Ki a hibás? Csakhogy a járdaszegélynél az idős férfi megtorpant. Nehezen emelte fel köszvé- nyes lábát a magas szegélyre. Ez elég volt arra, hogy mögötte a lányka, majd pedig a fiatalasszony is meg- . 11 jón, ha csak rövid időre Ekkor történt a baleset. Ki a hibás? Az idős ember? Aki nem volt képes gyorsabban haladni, felugrani a járdaszegélyre? A leányka? A fiatalasszony? A gépkocsivezetőnek kellett volna úgy lassítania, fékeznie, sőt, megállnia, hogy bármi történjék is, a gyalogosok — elsőbbséget élvezve — veszélytelenül áthaladhassanak az úttesten. De ... elmarasztalható a két gyalogos is. A zebra elég széles ahhoz, hogy egymás mellett haladjanak, és ne ütközzenek a megtorpanó, idős emberbe. — Nem számítottam rá, hogy megállnak! — védekezett a gépkocsivezető. Pedig mindenre és mindenkor számítani kell. Elsősorban akkor, ha idős emberek, vagy gyerekek állnak a járda szélén, és magatartásuk is mutatja, hogy szeretnének áthaladni az úton. Méginkább óvatosan kell vezetnünk, ha már leléptek a járdáról, és megindulnak a túlsó járda felé. „Kiszolgáltatottak vagyunk!” — panaszkodott egy hetvenéves, de magát még jól bíró férfi. Miért lennének kiszolgáltatottak? Ugyanezt mondhatja a gépkocsivezető is. És máris elérkeztünk a kölcsönösséghez, ismét csak érvényes a jelmondatunk: Az úton társak vagyunk! A kiszolgáltatottság érzése akkor uralkodik el bármelyikünkön, ha akár a gyalogosok, akár a gépkocsivezetők megfeledkeznek az előzékeny, a kulturált magatartásról. Az oktatók megtanítják a KRESZ- re, annak alkalmazására a leendő járművezetőket. Felhívják a figyelmüket a vezetés oktatásánál a kulturált, óvatos magatartásra is. Mégis az a tapasztalat, hogy ezek tankönyvekben nem említett, de a forgalomban nagyon is fontos „szabályok” hamar feledésbe mennek. Pedig idős gépkocsivezetők a megmondhatói, hogy kölcsönös figyelemmel, udvariassággal elkerülhetők a balesetek, megoldhatók a legbonyolultabb közlekedési helyzetek is. Mert egyébként a következmények beláthatat- lanok. II gyalogos felelőssége Ilyen is van, és egyre szigorúbban veszik a hatóságok — rendőrök és bírák egyaránt — a gyalogosok felelősségét. Ha a járdán megszólal a rendőr sípja, akkor közvetve életet ment, balesetet előz meg. A gyalogost kényszeríti (néha forintokkal is!) a szabályok betartására. Érdekes, de emberi mivoltunkból fakad, hogy a helyszínbírságot „bevasaló”, vagy utánunk fütyülő rendőrt „megmorogjuk”. Ha viszont elénk szaladt egy „mazsola”, vagy elénk lépett egy járókelő, azonnal rendőrért kiáltunk és kérjük, követeljük a segítséget, a vétkes megbüntetését. A kölcsönösség a közutakon úgy is megnyilvánul, hogy a gépkocsivezető időnként, Sőt mostanában már egyre gyakrabban gyalogol is. Tehát a másik oldalon vesz részt a forgalomban. Ilyenkor megváltozik a helyzete a gépkocsikhoz viszonyítva. És fordítva is érvényes ez. A gyalogosok idővel megtanulnak gépkocsit vezetni, és ezentúl ők szólják le a gyalogosokat, amikor fékezésre kényszerítik őket Nincs különbség Éppen ezért hangoztatjuk, ismételjük, hogy ' „az úton társak vagyunk”. Nincs különbség; gyalogosan is, volán mögött is be kell tartani a szabályokat. A kölcsönösség alapján, egymás védelme érdekében. S a gépjárművezetők a forgalomban gondoljanak arra, hogy idős szüleiknek éppen most biztosítanak valahol szabad, veszélytelen áthaladást az úttesten. Az idős emberek pedig emlékezzenek: a fiuk, a lányuk is gépkocsit vezet! Nekik is figyelniük kell az idősekre, akik gyakran meggondolatlanul cselekszenek, miközben balesetveszélyt idéznek elő. Gáldonyi Béla (Folytatjuk) Jól halad a posta fejlesztési programja Több min! ezer áj nyilvános telefonállomás az idén Az idén több mint ezer új nyilvános telefonállomást létesítenek; háromszázat a fővárosban, 777-et a vidéki településeken. Különös gondot fordítanak a nyilvános állomások fejlesztésére, illetve rekonstrukciójára annál is inkább, mivel a lakástelefonok számának megfelelő növelésére jelenleg nincs lehetőség. Az első fél évben időarányosan teljesítették a fejlesztési előirányzatokat; több mint 500 nyilvános állomást jdtak át. A hatodik ötéves terv időszakában másfélszeresére bővül az országos nyilvános telefonhálózat, összesen 369 millió forintot költenek a nyilvános állomások rekonstrukciójára, illetve a tervezett 4100 új (1200 budapesti és 2900 vidéki) telefonállomás létesítésére. A program keretében Budapesten már befejeződött a rekonstrukció, jelenleg a vidéki hálózat felújításán dolgoznak. A hálózat rekonstrukciója, illetve szélesítése során egyúttal csökkentik a készüléktípusok számát: Budapesten a korábbi 12-féle helyett mindössze négyféle telefonkészülékkel találkozunk, s vidéken is folyamatban van az egységesítés. Az idén a fővárosban főként a még ellátatlan területekre háromszáz új nyilvános állomást telepítenek. A cél az, hogy valamennyi kerületben kétszáz lakásonként legalább egy telefonkészülék álljon a lakosság rendelkezésére. A vidék 777 új nyilvános állomást kap, ebből 417 alkalmas belföldi és nemzetközi távhívásra is. Ez utóbbiak közül 70 úgynevezett nagy távolságra kihelyezett nyilvános állomás, amely lehetővé teszi a távhívást ott is, ahol nincs a közelben automata távhívásra alkalmas főközpont. Telepítésük ugyan lényegesen többe kerül, mint a többi nyilvános állomásé, ám szükség van rájuk, elsősorban az idegenforgalmi centrumokban és a határátkelő- helyeken. Az új pénzérmék megjelenésével az idei feladatok újabbal bővültek: a posta szakemberei vállalták, hogy a többérmés készülékeket az új tíz- és húszforintos pénzérme fogadására is alkalmassá teszik. A munkákat még augusztusban befejezik; az átalakított készülékekre kis ragasztott felirattal hívják fel a figyelmet. Baleset-statisztika Évente mintegy ötven baleset jut ezer (10 éven felüli) lakosra; ezek kétharmada otthon vagy sportpályán, üzletben és más hasonló helyen, tehát nem munkahelyen és közúton történik — ez tűnik ki a Központi Statisztikai Hivatal elemzéséből. Az adatgyűjtésnél figyelembe vettek minden olyan sérülést, amely legalább egynapos keresőképtelenséget okozott. Az otthoni balesetek gyakorisága mind a két nemnél azonos. Feltehetően az életkori sajátosságoknak tulajdonítható, hogy az időskorúak baleseti aránya és gyakorisága is magas. A 60. éven felüliek korcsoportjában fordul elő az összes baleset csaknem 30 százaléka. Tiszthelyettes-avatásra készülnek Békéscsabán fehér sisakos katonai forgalomirányítók, valamint rendőrök állnak a főutakon és a mellékutcákon. Azt az útvonalat biztosítják, amelyen a tiszthelyettesek menetoszlopa végighalad. Az avatásra való felkészülés színhelye a Gyulai úton, a dobozi elágazásnál van. Mindenütt sok civil kíváncsian figyeli a szokatlan esemény mozzanatait. Délután 3 óra előtt pár perccel a századok már felsorakoztak az ideiglenes emelvény előtt és várják a parancsokat. Azután felcsattan a vezényszó: „Díszzászlóalj, vigyázz!” A zaj szinte a másodperc töredéke alatt hirtelen félbeszakad. A fiatal katonák arcán megfeszülnek az izmok, s egész testük mozdulatlan marad. Rekkenő hőség az aszfalton. Majd újabb vezényszó hallatszik: „Pihenj!” S tovább folytatódik az alaki. * * * A laikusnak talán érthetetlennek tűnik, hogyan lehet az alegységek minden egyes tagját állandóan szemmel tartani. Oláh László alezredes, aki a gyakorlást nagy rutinnal vezeti, az augusztus 7-i avatóünnepség lefolyását világosan, közérthető módon, pontról pontra ismerteti. Még a legapróbb dolgokra is figyelnie kell, többek között arra, hogy a gyengélkedőket tartalékokkal váltsák fel; hogy szinkronban legyen a zene a különböző „ceremóniajelenetekkel”, és így tovább. A főtiszt hallatlanul mozgékony ember benyomását kelti. Egyetlen percet sem pihen, mindig valamilyen szervezési feladat megoldásán munkálkodik. A kórház közelségére való tekintettel a szórakoztató zene sugárzását még a szünetek idejére sem engedélyezi... Hasonló gonddal járnak el más tiszttársai is. Közülük valaki észreveszi, hogy sokan megrohanják a zöldségesboltot. Mint mondja, meg kell akadályozni, hogy mosatlan gyümölcsöt fogyasszanak a tiszthelyettesek. * * * Még javában tart a szünet, amikor az egyik őrmester mellém telepszik. Forintos Sándornak hívják és a Csongrád megyei Apátfalvá- ról származik. A tiszthelyettesi iskolába járás előtt öt éven át egy magántanártól trombita- és tenorórákat vett. Főként a zene motiválta abban, hogy életcéljául a katonai hivatást válassza. így került a magyar néphadsereg zenész tiszthelyettesképző szakközépiskolájába, ahol harsonán is megtanult játszani. Ha létrehozzák a zenei főiskolát, szeretne oda is beiratkozni. * * * Egyre látványosabbá, hangulatosabbá válnak a felkészülés további percei. Díszkarddal az oldalán két főhadnagy is megjelenik, akik majd a zászlót kísérik. A katonazene pattogó ütemére a díszzászlóalj elvonul, azután feszes sorokban visszajön, s a „tribün” előtt ismét felsorakozik. Üjabb utasítások, tudnivalók ismertetése és alakizás következik. A cél az, hogy az elöljáró érkezése, a jelentés beadása, az arcvonal lejárása, a díszparancs ismertetése, a fogadalomtétel, vagyis minden programpont másodpercre stimmeljen. A gyakoroltatást figyelő tisztek arcán a megkönnyebbülés jeleit lehet látni, amint tüzetesen szemlézik a díszmenetet. Néhány kisebb fogyatékosságot, szépséghibát leszámítva, minden bizonnyal elégedettek a kezdeti eredményekkel. . * * * A következő szünetben Toldi Gábor szegedi születésű őrmesterrel ismerkedünk meg. Édesapja és édesanyja pedagógus. Szüleihez hasonlóan ő is közelinek érezte a katonai hivatást. Ennek gyakorlásakor szintén a fiatalok erkölcsi, politikai, világnézeti nevelésével, tudatuk formálásával és szakmai ismereteik bővítésével kell majd foglalkozni. A másik ok, amiért tiszthelyettes lett, az a műszaki pálya szerete- te. Sok lehetőséget kínál a képességek, jártasságok ki- bontakoztaására a néphadsereg. Beszélgetés közben még megemlíti: nagyon örül annak, hogy igen szép, kellemes környezetben töltheti el ezt az egy hetet. * * * Az egyik mentőautóban dr. Szoboszlay Árpád törzs- őrmester, sororvos tartózkodik többedmagával. Szerencsére sok dolga eddig még nem akadt. Szerinte, mivel erős testalkatú a tiszthelyettesek többsége, a legkeményebb fizikai megpróbáltatásokat is könnyen elviselik. Számára szintén nagyon kedvezőek megyénk székhelyén szerzett első benyomásai. — y —n az avatásra készülő tiszthelyettesek faliújságjáról 0 nyolcvanadik évforduló Q flz SZKP forrásainál Lenin és a párt A II. Internacionálé refor- | mista pártjaitól elvileg kü- I lönböző, új típusú pártért I folytatott harcban döntő sze- I repet játszott Lenin. Egy I egész évtized folyamán fá- I radhatatlanul dolgozott a ! párt eszmei, politikai és szer- j vezeti elveinek kidolgozásán, ■ a marxizmus megalapítóinak I eszméit fejlesztve és gazda- I gítva. Lenin nevével elvá- I laszthatatlanul összefügg to■ vábbá az OSZDMP II. kong- i resszusán elfogadott program I és szervezeti szabályzat elő- I készítése és a marxista pro- I letár párt létrehozásában el- I ért siker. Lenin részt vett I valamennyi igen fontos ha- I tározat tervezetének kidolgozásában, megválasztották a mandátumvizsgáló, a programmal és a szervezeti szabályzattal foglalkozó bizottság tagjává, beszámolót tartott a párt szervezeti szabályzatáról és beszédeket mondott különböző problémák megvitatása során. A kongresszus jegyzőkönyvei Lenin -több mint 100 felszólalását, replikáját és megjegyzését rögzítették. A delegátusok - Leninről Lám, milyen benyomást keltett Lenin az OSZDMP II. kongresszusának delegátusaira. „Lenin beszédének ereje, kifejező volta, sajátossága és egyszerűsége, cikor- nyátlansága ... Lenin magával ragadó nyugalma és mosolya, az elvtársak iránt tanúsított bemulatos egyszerűsége ... az a magasabb rendű élvezet és mámor, amellyel belevetette magát a munkába, anélkül, hogy egyetlen pillanatot is elszalasztott volna valamiféle „magán”élet számára, anélkül, hogy tekintettel lett volna bármiféle személyes kapcsolatokra és rokonszenvre — mindez máris kiemelte Lenint abból a hatos fogatból, amelyet az Iszkra élén álló hatos fogatként ismertünk” — emlékezett vissza Sz. I. Guszev, hivatásos forradalmár. „Világossá vált, hogy csakis ő tudja biztosan, hogy mire van szüksége a pártnak és merre kell vezetni azt — emlékezett vissza Leninre M. N. Ljadov kongresszusi delegátus, hivatásos forradalmár. — Ő mindenben, még a jelentéktelen dolgokban is elvi álláspontra helyezkedett. Mindenre megvolt a maga elvi álláspontja. Világos volt, hogy egységesen gondolkodó és egységesen cselekvő pártot akar létrehozni, nem pedig egyszerűen alkalmi gyülekezetét mindazoknak, akik szociáldemokratáknak nevezik magukat” ..........Lenin ált alában nagyon komolyan vette mindazt, ami a kongresszuson történt, buzgón jegyezte az összes vitákat és mindig kész volt korrigálni a titkárt, amikor az helytelenül vette jegyzőkönyvbe az egyik vagy másik felszólalást”. Lenin volt az egyetlen ... delegátus, aki nemcsak, hogy egyetlen ülést, de még a felszólaló delegátusoknak egyetlen szavát sem szalasztotta el — emlékezett vissza A. V. Sotrnan kongresszusi küldött. — S valóban, mint ahogy ma tudjuk, ha Lenin nem követi oly figyelmesen a kongresszus munkáját és nem készít csaknem jegyzőkönyvszerű feljegyzéseket, akkor nagyon sok minden elveszett volna párttörténetünk számára. Egyedül Leninnek köszönhető, hogy