Békés Megyei Népújság, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-05 / 184. szám

1983. augusztus 5., péntek Hz tton társak vagyunk (II.) — Az öreg volt a hibás! — hajtogatta a személyautó vezetője Várpalotán, amíg a fiatalasszonyt a járda mel­lett elsősegélyben részesítet­ték. Várták a mentőket és a helyszínelőket. Az idős em­ber megszeppenve állt az ár­nyékban, szemben a kijelölt gyalogátkelőhellyel, amelyen a baleset történt. Mi is történt? Az idős férfi lassan, korá­nak megfelelő tempóban lé­pegetett a zebrán. Mögötte egy fiatal lány* majd pedig a sérülést szenvedett fiatal- asszony haladt át az úttes­ten. Libasorban, egymás mö­gött. A gépkocsivezető — ezt elismerte — időben észrevet­te őket, de látva, hogy fiata- labbakról van szó, alig csök­kentette a sebességet... s amikor már fékezett, késő volt. Ki a hibás? Csakhogy a járdaszegély­nél az idős férfi megtorpant. Nehezen emelte fel köszvé- nyes lábát a magas szegély­re. Ez elég volt arra, hogy mögötte a lányka, majd pe­dig a fiatalasszony is meg- . 11 jón, ha csak rövid időre Ekkor történt a baleset. Ki a hibás? Az idős ember? Aki nem volt képes gyorsab­ban haladni, felugrani a jár­daszegélyre? A leányka? A fiatalasszony? A gépkocsivezetőnek kel­lett volna úgy lassítania, fé­keznie, sőt, megállnia, hogy bármi történjék is, a gyalo­gosok — elsőbbséget élvez­ve — veszélytelenül áthalad­hassanak az úttesten. De ... elmarasztalható a két gyalo­gos is. A zebra elég széles ahhoz, hogy egymás mellett haladjanak, és ne ütközzenek a megtorpanó, idős ember­be. — Nem számítottam rá, hogy megállnak! — védeke­zett a gépkocsivezető. Pedig mindenre és min­denkor számítani kell. Első­sorban akkor, ha idős em­berek, vagy gyerekek állnak a járda szélén, és magatar­tásuk is mutatja, hogy sze­retnének áthaladni az úton. Méginkább óvatosan kell ve­zetnünk, ha már leléptek a járdáról, és megindulnak a túlsó járda felé. „Kiszolgáltatottak va­gyunk!” — panaszkodott egy hetvenéves, de magát még jól bíró férfi. Miért lennének kiszolgálta­tottak? Ugyanezt mondhatja a gépkocsivezető is. És már­is elérkeztünk a kölcsönös­séghez, ismét csak érvényes a jelmondatunk: Az úton társak vagyunk! A kiszolgál­tatottság érzése akkor ural­kodik el bármelyikünkön, ha akár a gyalogosok, akár a gépkocsivezetők megfeled­keznek az előzékeny, a kul­turált magatartásról. Az ok­tatók megtanítják a KRESZ- re, annak alkalmazására a leendő járművezetőket. Fel­hívják a figyelmüket a ve­zetés oktatásánál a kulturált, óvatos magatartásra is. Még­is az a tapasztalat, hogy ezek tankönyvekben nem említett, de a forgalomban nagyon is fontos „szabályok” hamar feledésbe mennek. Pedig idős gépkocsivezetők a megmondhatói, hogy köl­csönös figyelemmel, udvari­assággal elkerülhetők a bal­esetek, megoldhatók a legbo­nyolultabb közlekedési hely­zetek is. Mert egyébként a következmények beláthatat- lanok. II gyalogos felelőssége Ilyen is van, és egyre szi­gorúbban veszik a hatóságok — rendőrök és bírák egy­aránt — a gyalogosok fele­lősségét. Ha a járdán meg­szólal a rendőr sípja, akkor közvetve életet ment, bal­esetet előz meg. A gyalogost kényszeríti (néha forintokkal is!) a szabályok betartására. Érdekes, de emberi mivol­tunkból fakad, hogy a hely­színbírságot „bevasaló”, vagy utánunk fütyülő rendőrt „megmorogjuk”. Ha viszont elénk szaladt egy „mazsola”, vagy elénk lépett egy járó­kelő, azonnal rendőrért kiál­tunk és kérjük, követeljük a segítséget, a vétkes meg­büntetését. A kölcsönösség a közuta­kon úgy is megnyilvánul, hogy a gépkocsivezető időn­ként, Sőt mostanában már egyre gyakrabban gyalogol is. Tehát a másik oldalon vesz részt a forgalomban. Ilyenkor megváltozik a hely­zete a gépkocsikhoz viszo­nyítva. És fordítva is érvé­nyes ez. A gyalogosok idővel megtanulnak gépkocsit ve­zetni, és ezentúl ők szólják le a gyalogosokat, amikor fé­kezésre kényszerítik őket Nincs különbség Éppen ezért hangoztatjuk, ismételjük, hogy ' „az úton társak vagyunk”. Nincs kü­lönbség; gyalogosan is, volán mögött is be kell tartani a szabályokat. A kölcsönösség alapján, egymás védelme ér­dekében. S a gépjárműveze­tők a forgalomban gondolja­nak arra, hogy idős szüleik­nek éppen most biztosítanak valahol szabad, veszélytelen áthaladást az úttesten. Az idős emberek pedig emlékez­zenek: a fiuk, a lányuk is gépkocsit vezet! Nekik is fi­gyelniük kell az idősekre, akik gyakran meggondolatla­nul cselekszenek, miközben balesetveszélyt idéznek elő. Gáldonyi Béla (Folytatjuk) Jól halad a posta fejlesztési programja Több min! ezer áj nyilvános telefonállomás az idén Az idén több mint ezer új nyilvános telefonállomást lé­tesítenek; háromszázat a fő­városban, 777-et a vidéki te­lepüléseken. Különös gondot fordítanak a nyilvános állo­mások fejlesztésére, illetve rekonstrukciójára annál is inkább, mivel a lakástelefo­nok számának megfelelő nö­velésére jelenleg nincs lehe­tőség. Az első fél évben idő­arányosan teljesítették a fej­lesztési előirányzatokat; több mint 500 nyilvános állomást jdtak át. A hatodik ötéves terv idő­szakában másfélszeresére bő­vül az országos nyilvános telefonhálózat, összesen 369 millió forintot költenek a nyilvános állomások rekonst­rukciójára, illetve a terve­zett 4100 új (1200 budapesti és 2900 vidéki) telefonállo­más létesítésére. A program keretében Budapesten már befejeződött a rekonstrukció, jelenleg a vidéki hálózat fel­újításán dolgoznak. A háló­zat rekonstrukciója, illetve szélesítése során egyúttal csökkentik a készüléktípu­sok számát: Budapesten a korábbi 12-féle helyett mind­össze négyféle telefonkészü­lékkel találkozunk, s vidé­ken is folyamatban van az egységesítés. Az idén a fővárosban fő­ként a még ellátatlan terü­letekre háromszáz új nyilvá­nos állomást telepítenek. A cél az, hogy valamennyi ke­rületben kétszáz lakáson­ként legalább egy telefonké­szülék álljon a lakosság ren­delkezésére. A vidék 777 új nyilvános állomást kap, eb­ből 417 alkalmas belföldi és nemzetközi távhívásra is. Ez utóbbiak közül 70 úgyneve­zett nagy távolságra kihe­lyezett nyilvános állomás, amely lehetővé teszi a táv­hívást ott is, ahol nincs a közelben automata távhívás­ra alkalmas főközpont. Te­lepítésük ugyan lényegesen többe kerül, mint a többi nyilvános állomásé, ám szükség van rájuk, elsősor­ban az idegenforgalmi cent­rumokban és a határátkelő- helyeken. Az új pénzérmék megjele­nésével az idei feladatok újabbal bővültek: a posta szakemberei vállalták, hogy a többérmés készülékeket az új tíz- és húszforintos pénz­érme fogadására is alkalmas­sá teszik. A munkákat még augusztusban befejezik; az átalakított készülékekre kis ragasztott felirattal hívják fel a figyelmet. Baleset-statisztika Évente mintegy ötven baleset jut ezer (10 éven felüli) lakosra; ezek kétharmada otthon vagy sportpályán, üzletben és más hasonló helyen, tehát nem mun­kahelyen és közúton történik — ez tűnik ki a Központi Statisz­tikai Hivatal elemzéséből. Az adatgyűjtésnél figyelembe vettek minden olyan sérülést, amely legalább egynapos kere­sőképtelenséget okozott. Az ott­honi balesetek gyakorisága mind a két nemnél azonos. Feltehe­tően az életkori sajátosságok­nak tulajdonítható, hogy az időskorúak baleseti aránya és gyakorisága is magas. A 60. éven felüliek korcsoportjában fordul elő az összes baleset csaknem 30 százaléka. Tiszthelyettes-avatásra készülnek Békéscsabán fehér sisakos katonai forgalomirányítók, valamint rendőrök állnak a főutakon és a mellékutcá­kon. Azt az útvonalat biz­tosítják, amelyen a tiszthe­lyettesek menetoszlopa vé­gighalad. Az avatásra való felkészülés színhelye a Gyu­lai úton, a dobozi elágazás­nál van. Mindenütt sok ci­vil kíváncsian figyeli a szo­katlan esemény mozzanatait. Délután 3 óra előtt pár perc­cel a századok már felsora­koztak az ideiglenes emel­vény előtt és várják a pa­rancsokat. Azután felcsattan a vezényszó: „Díszzászlóalj, vigyázz!” A zaj szinte a má­sodperc töredéke alatt hirte­len félbeszakad. A fiatal ka­tonák arcán megfeszülnek az izmok, s egész testük moz­dulatlan marad. Rekkenő hő­ség az aszfalton. Majd újabb vezényszó hallatszik: „Pi­henj!” S tovább folytatódik az alaki. * * * A laikusnak talán érthe­tetlennek tűnik, hogyan le­het az alegységek minden egyes tagját állandóan szem­mel tartani. Oláh László al­ezredes, aki a gyakorlást nagy rutinnal vezeti, az augusztus 7-i avatóünnepség lefolyását világosan, közért­hető módon, pontról pontra ismerteti. Még a legapróbb dolgokra is figyelnie kell, többek között arra, hogy a gyengélkedőket tartalékokkal váltsák fel; hogy szinkron­ban legyen a zene a külön­böző „ceremóniajelenetek­kel”, és így tovább. A fő­tiszt hallatlanul mozgékony ember benyomását kelti. Egyetlen percet sem pihen, mindig valamilyen szervezé­si feladat megoldásán mun­kálkodik. A kórház közel­ségére való tekintettel a szó­rakoztató zene sugárzását még a szünetek idejére sem engedélyezi... Hasonló gonddal járnak el más tiszttársai is. Közülük valaki észreveszi, hogy sokan megrohanják a zöldségesbol­tot. Mint mondja, meg kell akadályozni, hogy mosatlan gyümölcsöt fogyasszanak a tiszthelyettesek. * * * Még javában tart a szünet, amikor az egyik őrmester mellém telepszik. Forintos Sándornak hívják és a Csongrád megyei Apátfalvá- ról származik. A tiszthelyet­tesi iskolába járás előtt öt éven át egy magántanártól trombita- és tenorórákat vett. Főként a zene motiválta ab­ban, hogy életcéljául a ka­tonai hivatást válassza. így került a magyar néphadse­reg zenész tiszthelyetteskép­ző szakközépiskolájába, ahol harsonán is megtanult ját­szani. Ha létrehozzák a ze­nei főiskolát, szeretne oda is beiratkozni. * * * Egyre látványosabbá, han­gulatosabbá válnak a felké­szülés további percei. Dísz­karddal az oldalán két fő­hadnagy is megjelenik, akik majd a zászlót kísérik. A katonazene pattogó ütemére a díszzászlóalj elvonul, az­után feszes sorokban vissza­jön, s a „tribün” előtt ismét felsorakozik. Üjabb utasítá­sok, tudnivalók ismertetése és alakizás következik. A cél az, hogy az elöljáró érkezé­se, a jelentés beadása, az arcvonal lejárása, a díszpa­rancs ismertetése, a fogada­lomtétel, vagyis minden programpont másodpercre stimmeljen. A gyakoroltatást figyelő tisztek arcán a meg­könnyebbülés jeleit lehet lát­ni, amint tüzetesen szemlé­zik a díszmenetet. Néhány kisebb fogyatékosságot, szép­séghibát leszámítva, minden bizonnyal elégedettek a kez­deti eredményekkel. . * * * A következő szünetben Toldi Gábor szegedi születé­sű őrmesterrel ismerkedünk meg. Édesapja és édesany­ja pedagógus. Szüleihez ha­sonlóan ő is közelinek érezte a katonai hivatást. Ennek gyakorlásakor szintén a fia­talok erkölcsi, politikai, vi­lágnézeti nevelésével, tuda­tuk formálásával és szakmai ismereteik bővítésével kell majd foglalkozni. A másik ok, amiért tiszthelyettes lett, az a műszaki pálya szerete- te. Sok lehetőséget kínál a képességek, jártasságok ki- bontakoztaására a néphad­sereg. Beszélgetés közben még megemlíti: nagyon örül annak, hogy igen szép, kel­lemes környezetben töltheti el ezt az egy hetet. * * * Az egyik mentőautóban dr. Szoboszlay Árpád törzs- őrmester, sororvos tartózko­dik többedmagával. Szeren­csére sok dolga eddig még nem akadt. Szerinte, mivel erős testalkatú a tiszthelyet­tesek többsége, a legkemé­nyebb fizikai megpróbáltatá­sokat is könnyen elviselik. Számára szintén nagyon ked­vezőek megyénk székhelyén szerzett első benyomásai. — y —n az avatásra készülő tiszthelyettesek faliújságjáról 0 nyolcvanadik évforduló Q flz SZKP forrásainál Lenin és a párt A II. Internacionálé refor- | mista pártjaitól elvileg kü- I lönböző, új típusú pártért I folytatott harcban döntő sze- I repet játszott Lenin. Egy I egész évtized folyamán fá- I radhatatlanul dolgozott a ! párt eszmei, politikai és szer- j vezeti elveinek kidolgozásán, ■ a marxizmus megalapítóinak I eszméit fejlesztve és gazda- I gítva. Lenin nevével elvá- I laszthatatlanul összefügg to­■ vábbá az OSZDMP II. kong- i resszusán elfogadott program I és szervezeti szabályzat elő- I készítése és a marxista pro- I letár párt létrehozásában el- I ért siker. Lenin részt vett I valamennyi igen fontos ha- I tározat tervezetének kidolgo­zásában, megválasztották a mandátumvizsgáló, a prog­rammal és a szervezeti sza­bályzattal foglalkozó bizott­ság tagjává, beszámolót tar­tott a párt szervezeti sza­bályzatáról és beszédeket mondott különböző problé­mák megvitatása során. A kongresszus jegyzőkönyvei Lenin -több mint 100 felszó­lalását, replikáját és meg­jegyzését rögzítették. A delegátusok - Leninről Lám, milyen benyomást keltett Lenin az OSZDMP II. kongresszusának delegátu­saira. „Lenin beszédének ereje, kifejező volta, sajátos­sága és egyszerűsége, cikor- nyátlansága ... Lenin magá­val ragadó nyugalma és mo­solya, az elvtársak iránt ta­núsított bemulatos egysze­rűsége ... az a magasabb rendű élvezet és mámor, amellyel belevetette magát a munkába, anélkül, hogy egyetlen pillanatot is elsza­lasztott volna valamiféle „magán”élet számára, anél­kül, hogy tekintettel lett vol­na bármiféle személyes kap­csolatokra és rokonszenvre — mindez máris kiemelte Le­nint abból a hatos fogatból, amelyet az Iszkra élén álló hatos fogatként ismertünk” — emlékezett vissza Sz. I. Guszev, hivatásos forradal­már. „Világossá vált, hogy csak­is ő tudja biztosan, hogy mire van szüksége a pártnak és merre kell vezetni azt — emlékezett vissza Leninre M. N. Ljadov kongresszusi dele­gátus, hivatásos forradalmár. — Ő mindenben, még a je­lentéktelen dolgokban is elvi álláspontra helyezkedett. Mindenre megvolt a maga elvi álláspontja. Világos volt, hogy egységesen gondolkodó és egységesen cselekvő pár­tot akar létrehozni, nem pe­dig egyszerűen alkalmi gyü­lekezetét mindazoknak, akik szociáldemokratáknak neve­zik magukat” ..........Lenin ál­t alában nagyon komolyan vette mindazt, ami a kong­resszuson történt, buzgón je­gyezte az összes vitákat és mindig kész volt korrigálni a titkárt, amikor az helytele­nül vette jegyzőkönyvbe az egyik vagy másik felszóla­lást”. Lenin volt az egyetlen ... delegátus, aki nemcsak, hogy egyetlen ülést, de még a fel­szólaló delegátusoknak egyet­len szavát sem szalasztotta el — emlékezett vissza A. V. Sotrnan kongresszusi kül­dött. — S valóban, mint ahogy ma tudjuk, ha Lenin nem követi oly figyelmesen a kongresszus munkáját és nem készít csaknem jegyző­könyvszerű feljegyzéseket, akkor nagyon sok minden el­veszett volna párttörténe­tünk számára. Egyedül Le­ninnek köszönhető, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom