Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-26 / 175. szám

1983. július 26,, kedd Békés megyei volt... Czipri Éva: 0 láng szivében Nem volt még időnk-meg­tanulni Czipri Éva nevét, akit tragikusan korán, lé­nyegében költői pályafutása előtt ragadott el a halál. Vidéki folyóiratokban (a For­rásban, Somogybán), s egy békéscsabai antológiában publikált. Weöres Sándor és Rónay György méltatták, bátorították az ígéretes te­hetséget, aki már első je­lentkezésekor érett, saját hanggal lepte meg a vers­kedvelőket, Harmincegy éve­sen, igen fiatalon adta fel a küzdelmet az embernek, költőnek is megnyerő fia­talasszony. Poszthumusz kötetről szólván hajlamos a kritikus (és az olvasó) arra, hogy utólag azokat a motí­vumokat keresve, amelyek a tragikus véget jelzik, mint­egy megelőlegezik. Nem tel­jesen indokolatlan ez, hi­szen már lezárt életművel van dolgunk. Nos, Czipri Éva kötetbe gyűjtött ver­seiében nem nehéz» felfedez­ni azokat a jeleket, amelyek egy fokozottan érzékeny in­tellektus és lélek rögzített segélykéréseként is, önma­ga vigasztalására, megerő­sítésére is. A kötet — amelyet Fodor András állított össze — egy .ígéretes, sikeres költői pá­lya első állomása lehetett volna. így is az, de torzó-, ként. Elismerem, hogy köl­tőről szólván szinte sértő érzékenységet emlegetni, hi­szen ez egyik alapfeltétele (a tehetség mellett) a meg­szólalásnak. Czipri Éva ese­tében azonban alighanem gátja is volt annak. Az öt ciklusba (Felmutatlak, Méz és fenyő, Új vetés, Csak a szél csak a harangok, Vég­szótöredék) rendezett, mint­egy száz vers egy lélek bel­ső drámáját kísérik nyo- m n. Fokozatosan küzdi le azt az ellenállást, amelyet kissé már elfeledett szóval szeméremnek neveznek. Előbb csak kislányosan rá­csodálkozik a világra, hang­ja üde és bizakodó, mint aki birtokolni akarja a szépnek látott világot. Gyanítható­an több verse is lehetett er­ről az élményről a megsem­misítettek között. A kötetben már teljes fegyverzetében mutatkozik meg, a fájda­lom és a szeretetvágy érlelte felnőtt. Felmutatlak című versében a szerelmes nő büszke öntudatával és ere­jével tesz vallomást, ritka őszinteséggel, és belső ra­gyogással. Ki vagy te mondd? — kérdezi másik versében kedvesétől, hogy a kötet későbbi ciklusaiban adja meg a fájdalmas vá­laszt. Már a Gondolatok egy boncoláson címűben megjelenik a halál motívu­ma, döbbenetes erővel, az enyészetnek induló női test képeivel, hogy ez a sejtés, félelem, bizonyosság ké­sőbb még a szerelem ujjon- gó. i in feledt pillanataiban se hagyja el többé. Ilyen so­rokkal érzékelteti helyzetét: „a porból az égbe menekülsz s ott sem leled a helyed” (Menekülsz ...) A, menekülés azonban nem jelent intellektuális zártságot. Nagyon is nyitott a világra. Verset ír Saint- John Per se-hez, Bartókról, Vietnamról, Hortenzia Al- lendének, a világűrt ost­romló ausztronautáról. Ott­hon van a görög mitológiá­ban, utalásai, célzásai ne­mes patinát adnak versei­nek, ugyanakkor minden ké­pét a természetből veszi. Horizontja tág. Kedvelt ké­pe a csillagos ég és a ten­ger. amely iránt olthatatlan vágyat érez. Egyszersmind kontraszként is jelentkezik ez a végtelenség esendősé- ge. elveszettsége ellenpólu­saként. A szolidság és ke­gyetlenség feszül egymásnak drámaian ezekben a ver­sekben. ebben a sorban. Szeretne mindent megérin­teni. ami kedves, puha, vi­ruló és meleg, ám ez a ki- tárulkozási. ölelésvágy minduntalan falba vagy hi­deg közönybe ütközik. Vi­szonzást vár, s a magány ka­litkájában találja magát. Hallatlanul nagy önfegye­lemmel viseli el ezt (amed­dig bírja), formálja, szubli­málja költészetté. Készül a halálra, holott éppen színér­zékenysége. az élet szépsé­geire fogékony asszonyisága teszi értékes emberré. Nyár­vég című versében végren­delkezik: „Ha a szerelem sorvad, jóillatú mézbokrok legyetek nyughelyem a süt a parázs szúrás szaga elapad s tej édeskés ize még ajkamon de a gyümölcsbe már darázs harap késő lángja, eléri arcomat.” Kétségtelen, hogy van eb­ben egy cseppnyi önsajná­lat, szentimentalizmus is. de ezt mindvégig tudatosítja is önmagában Czipri Éva. „A láng a parázs apadatlan s a láng szívében ott a kincs” fejezi be a kötet címadó .verset. Kereste a kincset, de nem volt elég türelme, vagy ereje, hogy újrakezdje. Pe­dig utolsó versei tanulsága szerint olyan költővé érett, aki nemcsak a formát birto­kolta, de szinte mindént tu­dott az életről, jóról, rossz­ról is. A küszöbnél volt már: a bölcsességnél, amely élni tanít, szembenézni min­den Jóval és Rosszal. Ám így, torzóként is érték ez a kötet, életmű éppen tanulsá­gaival, megvívott küzdel­meivel tanít élni minket: szerencsésebb (?) túlélőket. (Magvető Könyvkiadó, 1982.) Horpácsi Sándor A muzsika szerelmese Nyolcvanéves lenne Vaszy Viktor karmester és zeneszerző 1979. március 12-én több mint negyvenedszer próbál­ták Vaszy Viktor, karnagy vezetésével Szegeden Giu­seppe Verdi Falstaff című operáját Gregor Józseffel a címszerepben. Szorgalmasan készültek a felújításra. A második kép szerelmi duett­jében Vaszy előrehajolt, mintha mondani akarna va­lamit zenekarának, aztán rá­borult a karmesteri pultra — és már nem volt az élők so­rában. A Budapesten szüle­tett művész július 25-én lett volna nyolcvan esztendős. Elmúlásának szemtanúja, Gregor József, így jellemez­te: ,.Ha a zenéről beszélt, in­dulat fogta el: szeme csillo­gott, újra fiatal lett. És ta­nult hetvenhat évesen épp­úgy, mint ifjú korában”. Vaszy Viktor tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán végezte. Egyike volt Koess- ler János utolsó tanítványai­nak, mielőtt Bartóknak és Kodálynak e tanítómestere nyugalomba vonult volna. Utóbb Kun László, majd Ábrányi Emil növendéke lett. Zsolt Nándor vette fel a he­gedű tanszakra, majd Ko­dály Zoltán a zeneszerzésre. 1928-ban a Budapesti Egye­temi Zenekarok vezetője lett, 1930-ban pedig a Zeneaka­démia tanára. Hangszerelést, társas zenét, zenekari gya­korlatot, operai szerepgya­korlatot, transzponálást és partitúraolvasást tanított. 1935-ben a Palestrina Kórus karnagya lett. Vezényelte a filharmonikusokat, a Buda­pesti Hangversenyzenekart, és sokszor vendégszerepeit külföldön. Számos emlékeze­tes koncertje közül felejthe­tetlen például az a vigadó­beli estje, amelyen Bartók Béla is közreműködött. 1941—1944 között a Ko­lozsvári Nemzeti Színház operai tagozatának igazgató­ja volt. A felszabadulás után Kodály javaslatára ő lett a szegedi Nemzeti Színház ope­rai részlegének vezetője, s 1957-től a társulat igazgató­ja. Működött a SZOT, a MÁ- VAG és a Vasas Központi Művészegyüttes karmestere­ként is. Szegeden számos, ná­lunk még be nem mutatott operát tanított be és vezé­nyelt, például az Iván Szu- szanyint, az Idomeneót, Ei­nem Az öreg hölgy látogatá­sa című dalművét, Prokoí- jev: Három narancs szerel­mesét, majd az Eljegyzés a kolostorban című Prokofjev- vígoperát. Számos pompás hangú művész köszönhette felfede­zését Vaszy Viktornak: Si­mándi József, Moldován Ste­fánia, Takács Paula, Gregor József. Nagy érdeme volt a szegedi szabadtéri játékokon való tevékenysége is. Munkásságáért számos ki­tüntetésben részesült. Előbb érdemes, majd Kiváló mű­vész címmel jutalmazták. Kétszer kapta meg a Mun­ka Érdemrend arany foko­zatát. Egy évvel halála előtt még átvehette a Szocialista Magyarországért érdemren­det. Kristóf Károly Felvételi vizsga után Szerte az országban na­gyon sok felvételire előké­szítő tanfolyam van évente. Egy dologra nem készítenek fel senkit ezek a tanfolya­mok: mi történik akkor, ha valakit nem vesznek fel? Két hete Budapesten jár­tam, egyik egyetemünkön. A folyosókon ünneplőbe öltö­zött fiatalokkal találkoztam, sápadtan, idegesen járkál­tak, fél szemmel az ajtókat lesték, melyeken ott lógott a tábla: felvételi vizsga. Nos, az a fajta izgalom, a vizsgadrukk már nyomtala­nul eltűnt azokból a fiata­lokból, akik akkoriban — s természetesen nemcsak Pes­ten, hanem szerte az or­szágban, a felsőoktatási in­tézményekben — tettek fel­vételi vizsgát. A napokban másfajta ide­gesség keríti hatalmába a felvételiken részt vett fiata­lokat. Fokozódó izgalommal, szorongással lesik a postást, mit hoz: kicsi vagy nagy borítékot? A kisebbikre áhí­tozik mindenki, abban nin­csenek benne a bizonyítvá­nyok, csak az értesítés: si­keres felvételi vizsgája alapján felvettük intézmé­nyünk ilyen és ilyen kará­ra, erre és erre a szakra. Ezekben a napokban kéz­besítik ezeket az értesítése­ket. De nemcsak kis borítékok érkeznek. Óhatatlan — túl­jelentkezés volt majdnem mindenütt —: a felvételizet­tek nagyobbik része kap vastag borítékot, benne a visszaküldött okmányok kö­zött ott van a levél is az el­ért pontszámokról, s a meg­jegyzéssel, átirányítják-e más intézménybe, helyhiány miatt nem vették fel. a cím­zettet. És többnyrie egysze­rűen: nem érte el a mini­mális pontszámot. Sokak számára lesz ez tragédia, illetve — inkább — azt csinálnak belőle. Ismerek több olyan csalá­dot, ahol jó előre megmond­ták gyereküknek: ha nem vesznek fel, fiam, be se tedd a lábad ide többet! (Vajon lehet-e így egyáltalán sike­res felvételi vizsgát tenni?) Máshol palástolni fogják a történteket — szeptemberig lehet —, vagy különböző indokokat, elméleteket talál­nak ki, miért marad otthon lányuk, fiuk. Jól van-e ez így? Lehet-e olyat követelnünk gyerme­keinktől, amit nem tudnak teljesíteni ? Ismerek olyan embereket is. akik szülői kényszer — s tegyük hozzá: tehetségük — folytán elvégezték a kívánt egyetemet, főiskolát. De nem érzik jól magukat a szülők kívánta pályán, sorra hagy- ták-hagyják ott munkahe­lyeiket. Ök mást akartak, más volt a vágyuk, másra volt rátermettségük, de — mert annak idején nem mer­tek szembeszállni a szülői akarattal — végigcsinálták- küszködték —, és meghason- lott emberekké lettek. S most, aki így szerzett képe­sítésének megfelelő helyen dolgozik., vagy aki elhagyta a pályát, közülük mindegyik egyaránt lélektelen munkát végez. Mert nem érzik jól magukat, nem találják he­lyüket, s már nincs erejük eredeti — saját — elképze­lésüket megvalósítani. íme a neurózis egyik anamnézi- se. De ismerek olyan embe­reket is, akik többszöri — eredménytelen — felvételi vizsga után kerültek be az egyetemre, főiskolára, ök, bízvást mondhatom, kitar­tásukkal is bizonyították, hogy céltudatosan készül­tek arra a bizonyos pályá­ra — és saját akaratukból. S ők maradnak is azon, örömmel végzik munkáju­kat. Sók konfliktus forrása egy- egy felvételi időszak. Sok — bátran fogalmazhatok így — tragédia kiindulópontja egy- egy sikertelen szereplés a felvételi vizsgákon. Mit lehet tenni? Józanul felmérni a lehető­ségekét, a képességeket — s a vágyakat ehhez igazítani. S nem belehajszolni a fiatal embereket a meghasonlott- ságba. Hagyjuk kibontakoz­ni lányainkat, fiainkat saját elképzeléseik tehetségük, érdeklődési körül szerint. S társadalmunknak akkor sok­kal több hasznos tagja lesz. Pénzes Ferenc KÉPERNYŐ Döntő Természetesen a Kit mit tud? döntőjét jelzi a cím. Négyévenként ismétlődő if­júsági vetélkedő, össznépi megmérettetés, és hellyel- közzel szórakoztatássorozat érkezett a fináléhoz. Semmi kétség, óriási eredmény, hogy tízezreket lázba hozó moz­galommá lett a Ki mit tud?, s hogy az amatőr művésze­tek erősítése mellett a leg­különbözőbb kategóriákban ad lehetőséget fiataljaink­nak, hogy megmutassák ké­pességeiket, képernyőre ke­rülve az ország széles nyil­vánossága megismerje a leg­jobbakat, sokan indíttatást kapjanak a hivatásos mű­vészpályára. Vidám kulturá­lis verseny a Ki mit tud?, ahol a zsákbaníutók bukdá­csolása mellett feltűnnek so­kan, kecses mozgású atléták, akiket nézni gyönyörűség, szurkolni értük nemes élve­zet. Azon már lehetne vitat­kozni, hogy nem túl sok-e. amit a televízió elvállal eb­ből a mókából, s az egyen­letesebb minőséget ígérő cél­egyenes befutói előtt nem túl sok körön át mutatják-e a verejtékkel küszködőket? Major Tamás, a zsűri elnö­ke is úgy látta, hogy az idei Ki mit tud? nem érte el a korábbi évek mércéjét, a ka­merák előtt olyanok is sze­repeltek, akik nem ütötték meg a színvonalat. Másrészt viszont a közönség nagy ré­sze ezt a sorozatot is élvez­te. Az orosházi Józsa Mi­hályt például kétszer is a nézők szavazatai juttatták tovább. (Orosháza kis város, és van önérzete — nyilat­kozta az ifjú versmondó, aki a hazai szurkolói segítséget is maga mögött tudhatta.) Ha a selejtezők és közép­döntők színvonala szükség­képpen egyenetlen volt, a döntő mór minden igényt ki­elégített. Milyen kár, hogy vasárnap este kezdték köz­vetíteni, éjfélbe nyúlt az adás, addigra nyilván sok néző kikapcsolta a tv.-kés,;ü- léket. Bánhatja, aki nem nézte végig! Egymás „szakterületeit" fe­lülmúlva dicsértek — jog­gal! — a zsűri tagjai: a vers ünnepe, a zene ünnepe, a tánc ünnepe. Büszkeség volt látni, mennyi értéket, tehet­séget terem ez a kor, milyen szépek, jövőre-érettek a fia­ink, lányaink. Ahogy a zsű­ri egyik tagja fogalmazta: még a riasztó jelmezen is átsüt a tiszta arc ragyogása, az ifjú nemzedék hite, ere­je. Aki néző végigélvezte ezt a döntőt, egy ideig aligha beszélhet elmarasztalóan a „mai fiatalokról”. Hiszen van itt kincs, napnál is világo­sabb, csupán észre kell ven­ni, segíteni. Nemcsak a Ki mit tud? döntőin, hanem a hétköznapok vetélkedőin is. (Árulód.v) Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.25: Női kérdőjelek, (ism.) 8.55: A Népzenei Hangos XJjság melléklete. 9.44: A néger baba 10.05: Az MR 10—14 különkiadá­sa. 10.35: Új lemezeinkből: Hubert Käppel gitározik. 11.12: Bende Zsolt operaáriákat énekel. 11.37: Kháron ladikján, vagy az öregedés tünetei. XV/14. (ism.) 12.30: Ki nyer ma? 12.40: Reklám 12.45: Törvénykönyv. 13.00: A Rádió Dalszínháza: Gé­sák. 14.16: A Pénzügyőr zenekar ját­szik. 14.30: Tudósítás a vívó-világ­bajnokságról Bécsből. 14.41: Arcképek a német iroda­lomból: Johannes R. Becher, (ism.) 15 05: Régi híres énekesek mű­sorából. 15.22: A két katona. 15.58: Hallgatóink figyelmébe. 16.00: Daloló, muzsikáló tájak. 16.29: Zengjen a muzsika! 17.05: A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepén. 17.35: Sarasaié: Bevezetés *és ta­rantella. 17.42: Reklám 17.45: A Szabó család. 18.15: Hol volt, hol nem volt- . . 18.25: Mai könyvajánlatunk, (ism.) 18.28: Hallgatóink figyelmébe. 18.30: Esti magazin. 19.15: Boross Lajos népi zene­kara játszik. 19.35: A gazdaságpolitikai rovat műsora. 20.05: Nagy mesterek — világ­hírű előadóművészek. 21.01: Ősi gyógymód, modern köntösben. 21.31: A King’s Singers és a könnyűzene. X/2 22.20: Csehszlovákiai beszélgeté­sek .III. 22.30: Radnai György nótafelvé­teleiből. 22.51: Késő este. 23.01: Romantikus muzsika.. 0.10: Virágénekek. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Filmzene. 8 20: Tíz perc külpolitika, (ism.) 8.35: Társalgó, (ism.) 10.00: Zenedélelőtt. 12.25: Ifjúsági könyvespolc. 12.35: Melódiakoktél. 13.25: Látószög Ifjúsági jegyzet. 13.30: Muzsikáló természet. 13.35: Dörmögő muzsika. 14.00: Operaslágerek. 14.35: Tánczenei koktél. 15.20: Könyvről — könyvért. 15.30: Sanzonmüsor négy tétel­ben. 16.28: Műsorismertetés. 16.35: Csúcsforgalom. 17.57: Reklám. 18.00: Tini-tonik. 18.35: Beszélni nehéz . . . 18.47: Közvetítés a női tőrcsa­pat döntőről a bécsi VB- ről 19.00: Barbra Streisand és Sam- my Davis zenés játékok­ból énekel. 19.25: Mit olvashatunk a Béke és Szocializmus című fo­lyóiratban? 19.35: Csak fiataloknak. 20.35: Olasz slágerek. 21.05: Verbunkos muzsika. 21.41: Hunyadi Sándor meséli. V/4. 22.11: Nosztalgiahullám: Fats Domino 23.20: A mai dzsessz. III. MŰSOR 9.00: Mai magyar zongoramű­vek. 9.22: Miroslav Canganovic ope­raáriákat énekel. 9.44: Mozart: D-dúr divertimen­to. K. 334. 10.30: A Stúdió 11 játszik. 11.05: Magyarország, 1983 Szil­vásvárad. 11.40: Schubert: Goethe-dalok. 12.15: Szimfonikus zene. 14.00: Magyar Irodalmi Arckép- csarnok: Füst Milán. III. (ism.) 14.21: Kamarazene. 15.55: Kapcsoljuk a Bayreuthi Festspielhaust Wagner: A nibelung gyűrűje.' II. Közben: kb. 17.15: Jelkép, amely átöleli a világot. Kb. 17.55: Késői kézfogás régi cim­borával. Kb. 18.06: A zenedráma folytatása. Kb. 20.00: Kilátó. A Rádió világiro­dalmi folyóirata. Kb. 20 45: A zenedráma folytatása. Kb. 22.10: A Jannequin együttes hangversenye a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi termében. 23.00: Népdalok. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Julie Iglesias és Doris Day énekel. 17.20: Zsibongó. Gyermekműsor. Szerkesztő: Cseh Éva. 17 35: Gyermekdalok. 17^40: Üzemi lapszemle. 17.45: Peter Nero zongorázik. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Soltész Rezső énekel. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 16.05: Hírek 16.10: Egy világjáró viszontag­ságai. 16.40: A zongoránál: Dobsa Sán­dor. 17.10: Kórház a város szélén. 20/1. (ism.) 18.00: Reklám. 18.05: Képújság. 18 10: Venceremos! 18.50: Reklám. 19.05: Tv-torna. 19.10: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Alomkereskedők. 4/2. 20.50: Stúdió ’83. 21 55: Óriáskerék. 13/4. 22.15: Kockázat. 22.45: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.00: Útjaink . . . 21.00: Tv-híradó 2. 21.20: Vívó VB. Tőr csapatdön­tő. 22 30: Képújság. BUKAREST 15.05: A kubai televízió estje. 20.00: Tv-híradó. 20.15: Gazdasági aktualitások. 20.30: Fórum. 20.45: A nap 600 másodpercben. 20.55: A kubai televízió estje: Juan kalandjai. Játék­film. 22 30: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.50: Videooldalak. 18.00: Hírek. 18.05: Tv-naptár. 18.15: Kicsiny világ. 18.45: Pop-rock zene. 19.15: Rajzfilm 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Témák és dilemmák — belpolitikai adás. 20.45: Reklám. 20 50: Tadelosser és Wolf — német játékfilm. II. rész. 22.30: Tv-napló. II. MŰSOR 19.00: A világ titkai — külföldi népszerű-tudományos so­rozat. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Népi muzsika 20.45: Hőstettek ideje — doku­mentumadás. 21.30: Reklám. 21.35: Hírek. 21.40: A könyv élete.* MOZI Békési Bástya: 4-kor: Ásta, an­gyalkám, 6 és 8-kor: Profi. Bé­késcsabai Szabadság: de. 10 és du. 4 és 6-kor: Viadal, 8-kor: M. A S. H. Békéscsabai Terv: fél 6-kor: 34-es gyors, fél 8-kor: Nagy balhé. Gyulai Erkel: fél 6-kor: Fehér farkasok, fél 8-kor: Szökés a halál elől. Gyulai Pe­tőfi: 4-kor: A biztosan ölő Sárkány Lady, 6 és 8-kor: öld meg a sogunt! Szarvasi Tán­csics: 6 és 8-kor: Jézus Krisz­tus szupersztár, 22-kor: Talál­kozás az Atlanti-óceánon. Oros­házi Partizán: fél 6-kor: Matyi, miért nem szeretnek a lányok?, fél 8-kor: Kenguru.

Next

/
Oldalképek
Tartalom