Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-06 / 106. szám
1983. május 6.. péntek Füvek és gyökerek Gyógynövények reneszánsza Munkában az olasz filterezőgép Fotó: Veress Erzsi Nem tud aludni? Igyon borsómenta vagy ánizsteát. Nincs étvágya, esetleg fogyni akar? Fogyasszon étvágygerjesztő, illetve elhízás elleni teát. A sort folytathatnánk. A gyógynövények manapság reneszánszukat élik. Bármennyire vitatkoznak róla, tény: a különböző teakeverékek, magvak és fűszerek jótékonyan hatnak az egészségre, és sokszor többet érnek, mint a szintetikus tabletták. Százhúsz vagon évente Kétségtelen, az utóbbi öt évben jelentősen nőtt a felvásárlás és természetesen az értékesítés is. De meddig lehet ezt fokozni? Annak ellenére, hogy a gyógynövények piacán megjelentek a Herbária konkurrensei, még nagyon sokáig e szövetkezeti közös vállalat uralja a mezőnyt. Azonban a teljesítmények végesek, ráadásul egyre nehezebb exportálni. Bizonytalanná teszi a felvásárlást, hogy tervezni csak a termeltetett növényeknél lehet, a vadon termőknél nem. Ezért előfordul: egyes gyógynövényekből csak meghatározott mennyiséget vesznek át, másból esetleg semmit. Ez mindenképpen károsan befolyásolja a gyűjtési kedvet. Megyénkben hagyományai vannak a gyógynövények szedésének, termesztésének, felvásárlásának és feldolgozásának. A Herbária békéscsabai üzemének elődjét, a gubógyárat 1919-ben alapították, majd 1952-től 1966- ig mindkét tevékenységet folytatták. Tizenhét esztendeje viszont kifejezetten gyógynövényekkel foglalkoznak. Ma már 67-fajta fűszermag és gyógynövény kerül ki a kezük alól. A mezőgazdaságban elterjedt vegyszeres gyomirtás aligha kedvez e nélkülözhetetlen növények gyűjtésének. Ugyanis a vadon termő gyógynövények 80 százalékát (!) kiirtják. Így előtérbe került a termeltetés. A kamillával nincs különösebb gond, amely a szikes talajt kedveli leginkább. Gyűjtenek még megyénk tájain többek között hársfavirágot, bodzalevelet, bojtorjánfüvet és gyökeret. Mázán György üzemvezető szerint évente 120—130 vagon gyógynövényt és fűszermagot vásárolnak meg, amely 27 millió forint bevételt jelent. Szabályozott felvásárlás A felvásárlási piacon kemény verseny alakult ki, ez önmagában hasznos, de néha visszaüt. A nagy rivalizálás a minőség rovására megy. Aztán itt van az ár! A Herbária biztonságra törekszik, általában szerződést köt egyes gyógyszergyárakkal. Megállapodnak az árban, a minőségben, a szállítás időpontjában. Közben a világpiaci ár növekszik. Ekkor jönnek a konkurrens cégek és ráígérnek az árra. Nem kétséges, hogy a termelő melyiküket választja. Csakhogy a szerződésszegés nem maradhat komoly következmények nélkül. Jellemző példa: egy-két éve még 8—10 forintot is adtak egy kilogramm kamilláért, ma egységesen 6 forintot fizetnek. Az biztos: nincs könnyű dolguk a felvásárlóknak. A megyei szakfelügyelők megbecsülik ugyan a várható termést, és azt jelzik a központnak, a külkereskedelemnek. De hát ők sem tévedhetetlenek, és a mindenkori termés ki van téve az időjárás szeszélyének. Ugyanakkor némely gazdaságban csalafinták: nem összefüggő táblákba vetik a gyógynövényeket, és felméréskor ezeknek csak egy részét mutatják meg a szakembernek. Szüretkor azt mondják, hogy kérem, jó volt a termés, mit kezdjünk a rengeteg növénnyel. A Herbária meg törheti a fejét: mit csináljon? A 10—20 százalékos többlettermést még elviselik, azaz átveszik a fölösleget, de ennél nagyobb tömegű termékkel már nem képesek megbirkózni. Mindenképpen szabályozni kellett a termeltetést és a felvásárlást. A kondorosi ÁFÉSZ szakcsoportja például 1978-ban még 200 hektáron termelt gyógynövényt. Ezzel szemben 1980-ban már csak 69 hektáron termesztettek máriatövist, borsfűt és 14-faj- ta gyógynövényt egy-két hektárnyi területen. Új exportőrök Ez is jelzi a bel- és külföldi piac szerkezetének a módosulását, a minőségi fordulatot. Különösen a külföldi értékesítés változott sokat az utóbbi 8—10 évben. Olyan exportőrök jelentek meg a világban, mint Albánia és Egyiptom. Mi a minőség javításával, a tisztaság fokozásával tudjuk felvenni a versenyt ezekkel az országokkal. A nagy nyugati vevők: az NSZK, Franciaország, Olaszország, Svájc, Hollandia és az USA megfizeti a jó minőséget, a kiszolgálást, de érzékeny az árakra is. A nehézségek ellenére tehát van esélyünk, hiszen a világpiacon például csak magyar majoránnát vesznek. A Herbária mindenesetre nem tétlenkedik. Az elkövetkező években növelik a feldolgozott cikkek arányát, amelyből több jut külhonba is. Modern külföldi gépeket vásárolnak, és gyógynövénnyel, tehát alapanyaggal fizetnek. Fejlődik a békéscsabai üzem is. Jelenleg 27-fajta gyógynövénykeveréket és teát filtereznek, illetve csomagolnak az olasz automata gépeken. De nincs megállás. Azt tervezik, hogy 140-re növelik a feldolgozott cikkek körét. Ha az építők is úgy akarják, nemsokára felépül a megyeszékhelyen is a 72 négyzetméter alapterületű gyógynövényüzlet, amelyet jogosan igényel a megye lakossága. Seres Sándor Amikor még fiatalok voltak Körben ülve, egymás szavára figyelve folyik a beszélgetés Fotó: Veress Erzsi A sarkadkeresztúri öregek napközi otthonában már gyülekeznek az idős emberek. Pedig 9 óra alig múlt el néhány perccel. Az ajtóban Drozdik József né, az öregek napközijének vezetője fogadja az érkezőket. Az egyik szobában megkezdődik a beszélgetés. Mielőtt bemennénk, a vezetőnő elmondja, hogy a napközis nénikék és bácsikák havonta 100—330 forintot fizetnek, úgynevezett gondozási díjat, amiben a napi háromszori étkezés ára is benne van. Az összeg megállapításánál a jelentkezők szociális helyzetét vizsgálják meg. A körzeti orvos hetente mindenkit megvizsgál, de bármikor eljön, ha hívják. (Tavasszal nyolcán feküdtek otthon betegen, naponta meglátogatták őket, a két tiszteletdíjas gondozónő és a vezetőnő megtett mindent felépülésükért.) Eddig csak az az idős ember lehetett napközis, akinek nem volt családja, vagy hozzátartozója, aki gondozná. Az utóbbi időben rugalmasabban kezelik a kérdést, és bárkit felvesznek, aki saját ellátására csak részben képes, és a szociális helyzete sem jó. * * * A nappaliban, kényelmes székeikben hátradőlve, körben ülnek az öregek. Vigyi- kán Mihályné, Hajdú Gá- borné, Nagy Istvánné, Tóth Gézáné, Kiss Sándorné, Kónya Ferenc, Szabó Gáborné és Kiss Benedek — megannyi munkában megfáradt idős ember. S mi lehetne más a beszédtéma, mint az élet, a családjuké és önma- guké. Életük nem futott be fényes pályákat, nem arattak világra szóló sikereket, „csupán” gyermekkoruktól kezdve dolgoztak, tisztességgel felnevelték és ellátták családjukat. Megjárták a háborút, vagy éppen férjüket várták haza a frontról, és még 70—80 évesen is meg- kapálgatják a kis kertjüket, mindaddig, amíg a kapa súlya le nem győzi az egyre erőtlenebb karokat. A vidámság — amikor még fiatalok voltak! — és a szomorú események sora kiszámíthatatlan fordulatokkal bukkan elő az emlékezetekből. Egymás sorsát jól ismerik, azt hiszem, nem is az a fontos, hogy lépten-nyomon újdonságokkal rukkoljanak elő. Az „emlékszel” kezdetű mondatokkal vissza-vissza- tér a múlt, a megélt idő egy- egy kivonatolt szelete. — De jó is volt cuháréz- ni — mondja Tóth Gézáné, majd folytatja: — a tanyán, amikor még fiatalok voltunk, néha össze jártunk. A házi mulatság — sajnos elég ritkán volt — úgy kezdődött, hogy lelocsoltuk a szoba földes padlóját, vastagon beszórtuk pévával. Reggelre úgy beletapostuk, hogy öröm volt nézni. De leggyakrabban a téli estéken is dolgoztunk, fontunk, varrtunk, kenyeret sütöttünk. Nagy Istvánné 1942-ben Háromszék megyéből jött vissza két lányával. A férje gazdag családja nem nézte jó szemmel a szegény fiatalasszonyt. Az akkori, több mint egyhetes utazás még ma is nagy élmény. — A két kislánnyal visz- sza jöttem Sarkadkeresztúr- ra öreg szüléimhez. Nem volt könnyű sorsunk, de becsülettel felneveltem őket. Most Pesten laknak, igazán nem panaszkodhatok rájuk, rendszeresen meglátogatnak, és ha kell, segítenek. Hajdú Gáborné teljesen egyedül él. Elkerült egy szociális otthonba, de kijárta, hogy keressenek neki egy albérletet Sarkadkeresztú- ron, mert vissza akar jönni. Mindig itt van öreg barátai körében. Látása és hallása erősen megromlott, de itt jól érzi magát. Alig mond néhány mondatot, és máris befejezi. — A fiatalságunk, bizony sokszor előjön, de hát megöregedtünk. Kiss Benedek bácsi a nem hivatalos mókamester. Ha itt van, gyorsan vidám tárnára terelődik a szó. Legszívesebben Rózsika nénivel viccelődik. A közelmúltban nagyon beteg volt, és utókezelésre a gyulai szanatóriumba kell beköltöznie. Most csak beugrott néhány percre, hogy megnézze, mi van a többiekkel. — Rózsika (nekünk kívülállóknak természetesen Rózsika néni) megharagudott rám egy kicsit, ö soha nem ment férjhez, és néhány napja ezzel kapcsolatban mondtam neki egyet... Remélem, sikerül kiengesztelni. * * * Nagy Mihályt, a község tanácselnökét alig egy hónapja választották meg. Sar- kadkeresztúr ügyes-bajos dolgaival jószerével még csak ismerkedik, de az öregek napközi otthonát már megismerte. Az épületet fel kell újítani, aminek tervezési munkálatai ez idő tájt folynak. — A felújításra 300 ezer forintot szántunk. Ebből a tetőszerkezetet cserélhetjük ki. Sajnos, kiderült, hogy egyéb munkákat is el kellene végezni. Az még a jövő kérdése, hogy végül is hogyan lesz. A tanács évente 160—170 ezer forintot fordít az öregek napközi otthonára. Sok nálunk az öregember, de nem mindegyik jár el az otthonba. Szeretnénk, ha a jövőben egyre többen illeszkednének be ebbe a közösségbe. Lovász Sándor Pontosság, udvariasság II posta fontos szolgáltató szervezet A posta nem közvetlen értéktermelő, hanem fontos szolgáltató szervezet. Annyira fontos, hogy ha csak rövid időre is beszüntetné a működését, rendkívüli helyzet állna elő, és nagy károk származnának belőle. Persze ilyesmire senki sem gondol. Egészen természetesnek tartjuk, hogy a posta kiszolgál bennünket. Továbbítja és eljuttatja hozzánk a levelet, a pénzt, a csomagot, a táviratot, a hírlapot, lehetővé teszi a telefonbeszélgetéseket, foglalkozik értékcikk-árusítással és kezeli a takarék- betétkönyvet. Erről beszélgetünk Győri Jánosnéval, a csorvási postahivatal vezetőjével, aki 1978 óta a Postás Dolgozók Szakszervezete orosházi járási bizottságának a titkára is. A postai szolgálatot Szen- tetornyán kezdte, majd Pusztaföldváron és Orosházán folytatta, ahonnan tavaly került Csorvásra. Volt egyesített felvevő, csomag- és pénzfelvevő, főpénztáros, forgalmi előadó. Közben elvégezte a segédtiszti, utána pedig a felsőfokú postaforgalmi tanfolyamot, amit most már 15 év gyakorlati munka egészít ki. A hivatal IV. osztályú, a forgalom és a létszám alapján a járásban az orosházi és a tótkomlósi után következik. A csorvási hivatal folytonosan üzemelő telefonközpontján keresztül történik a gerendásiak helyi és távolsági beszélgetése is. Győri Jánosné elégedett a munkatársaival. — Elmondhatom — kezdi —, hogy igen lelkiismeretesek, a tudásuk is megfelelő, a közönséggel való kapcsolatuk pedig jó. De ennél mégis többet várok. Mindenkit át kell hatnia annak a tudatnak, hogy a mi munkánk szolgáltatás. Ez alól természetesen magamat sem tartom kivételnek.- Helyesen állapítja meg, hogy a postai szolgáltatás elkerülhetetlenül kihat a társadalomban végbemenő termelési folyamatokra, a biztonságra, a kultúra terjesztésére, és az emberek közérzetére. Példának említi a hírlapkézbesítést. Ha pontosak a kézbesítők, az előfizetők megmaradnak a lapjuknál. De az igényeket is számba kell venni, hogy több legyen az előfizető. A szélesebb körben elterjedő olvasottság az általános műveltség növelését segíti elő, ami végeredményben a termelésre, a gazdasági élet fejlődésére is kihat. A posta közvetítő szerepének az értéke ugyan nem mérhető, de el lehet képzelni, hogy mi történnék, ha a közvetítés csak egy napra is kimaradna. A jó munka, a pontosság, az udvariasság jutalmát természetesen a postahivatal dolgozói is látják, mert szívesebben keresik fel őket az emberek, tehát jobban teljesíteni tudják az egy főre jutó bevételi tervüket. A munka- és a szociális körülmények fejlesztésének, a bérek, valamint a különböző juttatások emelésének pedig éppen ez az alapja. Mint szb-titkárnak, az a tapasztalata, hogy az utóbbi időben a dolgozók egyre bátrabban megmondják a véleményüket és tesznek javaslatokat. Különösen azért Győri Jánosné Fotó: Veress Erzsi emelnek szót, hogy jobban menjen a munka. A szakmailag jól képzett és művelt vezetők a kritikát köszönettel veszik. — Én magam is azt szeretem, ha a munkatársaim nem hallgatják el a hibákat. Igyekszem kiérdemelni, hogy őszinték legyenek hozzám — jelenti ki. — Ügy vélem, a munka szerinti bérezés a jó közérzet és a vezetők iránti bizalom egyik fontos feltétele — jegyzem meg. — A bérezésre vonatkozóan az szb irányelveket dolgozott ki. Az osztályvezetők a rendelkezésükre bocsájtott összeget a bizalmiakkal együtt személyre szólóan osztják el, s ebben én is részt szoktam venni. Véleményem szerint a bizalmiak mindinkább megértik, hogy a munka szerinti bérezés a dolgozókat nagyobb törekvésre ösztönzi, ami közvetve a gazdasági fejlődés, a jobb eredmény elérését segíti elő. Hasonlóan az anyagi és az erkölcsi elismerés is. — Személyesen mi most a törekvése? — Minél kedvezőbb élet- és munkakörülményeket teremteni az aktív dolgozóinknak. Ezzel egyidejűleg a hivatalok érjenek el minél jobb gazdasági eredményt. Mert nemcsak a kimondottan termelőüzemek, hanem a posta is csak ennek alapján fordíthat több pénzt a fejlesztésre. — Most van rá kilátás? — Igen, a közeljövőben új posta épül Orosházán, a következő években pedig Pusztaföldváron. Nagyszénáson megfelelő mellékhelyiségek kialakítására kerül sor. — A jobb eredmény elérésében bizonyára jelentős szerepük van a szocialista brigádoknak. — Orosházán 10, a többi helyen 6 szocialista brigád tevékenykedik. Csorváson a felvételes és a kézbesítő brigád bronzkoszorús. Az szb segíti a munkaverseny-moz- galmat. Részt veszünk a vállalások megfogalmazásában, a verseny értékelésében és propagálásában. Végül néhány szó a szakszervezet; bizalmiakról. Győri Jánosné róluk a következőket mondja: — Sok függ tőlük, ezért nagyon fontosnak tartom, hogy legyenek minél műveltebbek, széles 'átókörűek, és mutassanak példát a munkában, magatartásban egyaránt. Csak így képviselhetik jól választóik érdekeit, és szerezhetnek tekintélyt önmaguknak, társaikkal együtt pedig a postahivataloknak. Pásztor Béla Miről fr a Házi JogtanácsadA? Az új lakásügyi jogszabályok ismertetésének befejezéseként a a lakásra, az üdülőre és a telekre vonatkozó rendelkezésekről tájékoztat a Házi Jogtanácsadó most megjelent 4. száma. A lap ismerteti, hogy mit kell tudni a tulajdonszerzési korlátozásokról, hogyan lehet üresen álló családi házat vásárolni, melyek a telek tartós használatbavételének feltételei stb. Közli a lap a televízió Jogi esetek műsora februári adásának teljes szövegét, közte az ügyeskedő autós és a bujkáló adós esetét. Dr. Erőss Pál rovatában ezúttal a végrendelkezés formai- szabályait ismerteti. A kisipari-kisüzemi híradóból megtudható, hogy engedélyezhető-e az autóbontó kisipari tevékenység, adnak-e iparjogosítványt bélyegzőkészítésre, tűzoltókészülékek iparszerű ellenőrzésére, autódarus tevékenységre. Végül az Autó és jog rovatban a szélvédőcsere és a Casco összefüggéséről ír a lap.
