Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-20 / 92. szám
NÉPÚJSÁG 1983. április 20., szerda Jól haladnak a békéscsabai telefonbekötések A békéscsabai 8 ezer vonalas telefonközpont próbaüzemének sikeres befejezése után megkezdődött az új előfizetők telefonjainak bekapcsolása. A megyeszékhely telefonra váró lakosságát most az a kérdés foglalkoztatja: mikor beszélhetnek már végre az évek óta áhított készüléken. A válasz megadására a legilletékesebbeket, Vojnár Lászlót, a Szegedi Postaigazgatóság műszaki és távközlési igazgatóhelyettesét és Szabó Bálintot, a megyei távközlési üzem vezetőjét kértük fel, ők adtak tájékoztatást a békéscsabai telefonbekötések helyzetéről és a telefónhálózat fejlesztésének jövőbeni terveiről. 1500 új előfizető Megtudtuk, hogy ebben az évben 1500 telefon bekapcsolását tervezik a megyeszékhelyen. Ebből az első negyedévben ötszázat már üzembe helyeztek, és ezzel némileg túlteljesítették az előirányzatot. A munkát Békéscsaba legnagyobb lakótelepén, a Lencsési úton kezdték, és ebben a hónapban ott be is fejezik a bekapcsolásokat. Ez nem azt jelenti, hogy minden telefonra váró megkapta a készüléket, mert az első ütemben csak azok válhatnak előfizetővé, akik kellő időben bejelentették igényüket. Akik csak most adták be a papírokat, azoknak várniuk kell a jövő évig. A postások ugyanis a Lencsési úti lakótelepről a város más részeire vonulnak át, és ott folytatják a munkát. A Penza-lakótelepen már megkezdték a felméréseket és az igénylők rövidesen megkapják az értesítéseket, hogy befizethetik a 4, illetve 6 ezer forintos bekapcsolási hozzájárulást. Ezután a Tanács- köztársaság útja és környéke következik. A tervek szerint ezzel a résszel is végeznek még az év első felében és ezer új előfizetőt kapcsolnak be. Mezöberénv, Gyomaendrőd, Orosháza A számokból látható, hogy a második és harmadik negyedévben lassul a bekapcsolások üteme, mintegy 500 új állomást szerelnek fel. Ekkor kerül sor a Vécsey utcai, az őr utcai és a Mok- ri-lakótelepi lakások bekötésére. Ezeken a területeken kevesebb az igénylő, de a postának is át kell csoportosítania erőit, ugyanis az első félév végén átadják a me- zőberényi, a harmadik negyedév vége felé pedig a gyomaendrődi telefonközpontokat. Az átadással egy időben a környékbeli településeket is bekapcsolják a távhívásba. Ebben az évben azonban új állomásokat nem szerelnek fel, a két nagyközségben a hálózatot építik ki. A jövő évben kezdik meg az előjegyzésben levők telefon- igényeinek kielégítését. Természetesen a már meglevő állomásokat azonnal rákapcsolják az új központokra. Örömteli hírről számolhattak be a postaigazgatóság képviselői; megszületett a megállapodás az új orosházi telefonközpontról. A városi tanács kijelölte az újonnan épülő telefonközpont helyét, és a területen levő házakat a posta által átengedett fejlesztési alapból a jövő év elején szanálják. A központ tervezése már meg is kezdődött, a beruházási program még az idén elkészül, jövőre pedig szállítják a kiviteli terveket. Az elképzelések szerint 1985 végére készül el az épület és ebbe telepítik az 5-6 ezer vonalas crossbar-központot, mely góckörzeti feladatokat lát majd el. Ez annyit jelent, hogy — a békéscsabaihoz hasonlóan — a környező települések kisebb automata központjait is Orosházára kötik be és közös távhívó számon lesznek majd elérhetők. Szarvas is? Néhány hónappal ezelőtt még azt az információt kaptuk a postaigazgatóságtól, hogy Szarvason a kézi kapcsolású központ bővítését tervezik. Napjainkra örvendetesen változott a helyzet. A szarvasi tanács és a postaigazgatóság megegyezett abban, hogy a fejlesztés során stabil telepítésű, nagy kapacitású automata gócközpont épül Szarvason. Már készül a beruházás tanulmányterve, ezt e hó végén kapja meg a postaigazgatóság. Ennek ismeretében kezdik meg az újabb tárgyalásokat Szarvas város vezetőivel a központ létesítéséről. Elképzelhető az is, hogy még ebben a tervidőszakban felépül az új központ, ha a városi tanács anyagi eszközökkel is tudja támogatni a munkát. Erre azért van szükség, mert a posta hatodik ötéves tervi fejlesztési elképzeléseiben a szarvasi telefonközpont megépítése nem szerepel, és így erre pénzük sincs. Még egy jó hírt kaptunk a postaigazgatóságtól: rövidesen üzembe helyezik Me- zőkovácsháza és Békéscsaba között a mikrohullámú ösz- szeköttetést. Ezzel sokszorosára bővül az összeköttetések száma és lényegesen lerövidülnek a kapcsolási idők. A sok örömteli tény mellett egy kellemetlen tapasztalatról is beszámoltak a Szegedi Postaigazgatóságon. Arról, hogy bár egyre több helyen nyílik mód új állomások bekapcsolására, a lakótelepek tervezésénél ezt még mindig nem veszik figyelembe. A közműtervekben nem szerepel a lakótelepek belső telefonhálózata, így az utólag csak tetemes többletköltséggel építhető ki. Legújabban például Békéscsabán, a Pásztor ^teában létesülő mintalakótelepnél felejtették el megrendelni a postától, hogv alvállalkozóként készítse el a belső hálózat terveit. A posta ugyanis csak a gerinchálózat kiépítéséért felelős, a telekhatáron belüli vonalhálózat létesítése már a lakók, illetve az építés során a beruházók dolga. Az adott területen az építkezések még nem kezdődtek el, ezt a hiányt még lehet pótolni. Lónyai László Tulipán-szőnyeg Debrecenben Néhány napja valóságos tulipánszőnyegek borítják Debrecen széles utcáit és nagy tereit. A nagytemplom és az Arany Bika Szálló előtt, a Déry Múzeum mellett, a nagyerdei sétányokon ezerszámra virítanak a pompás piros, fehér, cirmos, lila, sárga virágok. Kelet-Magyarország fővárosában tulajdonképpen minden esztendőben ezzel a tömeges tulipánvirágzással kezdődik meg az igazi tavasz. Természetesen nem magától. A város kertészei tavaly ősszel is több, mint 50 ezer tulipánhagymát ültettek ki a közterületekre, a korán beköszöntött melegben pedig a szokásosnál egy-két héttel hamarabb bújtak ki a földből, s bontottak szirmot a gyönyörű virágok. A közterek mellett a kertségi családi házak kiskertjeiben is ezer meg ezer tulipán virít. Sajátos tavaszi pompájukat később az árvácska, a cannák és egynyári virágok követik, megszakítás nélküli sorban, egészen az őszig. Harap, vagy nem harap? Fotó: Fazekas László sági-társadalmi struktúrája kedvező irányba mozdult el, a települések fejlődtek. Lényegében ez a bő másfél évtized az, melynek nyomán kialakult a megye modern városhálózatának gerincé, dinamizálódtak a fejlettebb nagyközségek, megkezdődött a falvak átformálódása. A népesség elvándorlása lényegesen mérséklődött. Azonban ez az egészében véve dinamikus időszak is ellentmondásokat hordozott. Az országos településhálózat-fejlesztési koncepció a maga szigorú hierarchiarendszerével a fejlesztési források túlzott koncentrációjára adott lehetőséget: az 1970-es években a lakosság 45 százalékának, a 3000 nem kiemelt település lakóinak a fejlesztési források mindösz- sze 15 százaléka jutott. Ez végső soron a népesség lakóhely szerinti diszkriminációjához, egyes falusi térségek hátrányos helyzetének konzerválódásához, sőt fokozódásához vezetett és politikai céljainkkal is ellentétbe került. A koncepció 1981-es korrekciója és településpolitikánk, -fejlesztési rendszerünk folyamatban levő átformálása az egyenletesebb fejlődés lehetőségét célozza biztosítani. Ennek a törekvésnek a sikere legfőképpen attól függ, sikerül-e átalakítanunk azokat a mechanizmusokat, melyek az eddigiekben is fejlesztési források túlzott koncentrációja irányába hatottak, megteremtenünk annak lehetőségét, hogy a megtermelt jövedelmeknek az eddigieknél lényegesen nagyobb hányada maradjon helyben, a helyi tanácsok településfejlesztő céljainak szolgálatában. Ez az a pont, ahol a szocialista életmód visszahatása a településfejlesztésre új minőséget nyer: nemcsak az igények fogalmazódnak meg, hanem a tanácsok önállóságának, mozgásterének növekedésével, a demokratizmus kibontakozásával megnő a lakosság közvetlen részvétele a település- fejlesztésben. Ez a felelős részvétel — amellett, hogy a települési feltételek javításáéval közvetve is visszahat a szocialista életmód számos elemére — növeli a lakosság közösségi célok iránti aktivitását, a demokratizmus fórumainak tényleges szerepét. A csak legfőbb jellegzetességein keresztül felvázolt eddigi településfejlesztésünk eredményei — az ellentmondások ellenére — korszakosak Békés megyében is. Az örökölt településhálózat átformálódott: dinamikus elemei, a városok, korábbinál jóval nagyobb számú lakosság magasabb szintű igényeit elégítik ki. Gondjaik a növekedés problémái: új iskolák, egészségügyi, kulturális, szolgáltató intézmények kellenek. A megye egészének érdekében, de országos érdekeknek megfelelően is, ösz- szehangoltan, különös gonddal kell fejleszteni a megye legdinamikusabb térségét, a közép-békési településegyüttest (Békést, Békéscsabát, Gyulát és a környező településeket). A hajdani kisebb mezővárosok eléggé nehezen találtak magukra az elmúlt évtizedekben. Közülük azonban jó néhány napjainkra közel került ahhoz, hogy továbbfejlődését a szélesebb lehetőségek, esetleg a városi jogkör megadásával is segíthessük. Ezek közé a települések közé sorolható Szeghalom, Gyomaendrőd, Mezőberény, Sarkad, Mezőkovácsháza, Mezőhegyes, Battonya és Vésztő. Falvaink helyzete nagymértékben függ attól, hogy hol helyezkednek el, mennyire kapcsolódnak valamely dinamikus városhoz, vagy éppen attól, hogy milyen azott gazdálkodó termelőszövetkezet. Egyes falvaink, különösen a megye északkeleti, határ menti térségében, különösen hátrányos helyzetbe kerültek az elmúlt évtizedek során. Fejlesztésüket — népességmegtartó képességük fokozása érdekében — központi források segítségével is gyorsítani szükséges. Békés megye településállománya ma sokkal inkább biztosítja a szocialista életmód feltételeit, mint korábban. A lakásállomáivyban, kommunális ellátásban, szolgáltatásokban a kulturálódás lehetőségeiben bekövetkezett változások számottevőek. A gond az, hogy ezek a változások kisebbek, mint amelyek az ország több más i. .- gyéjében bekövetkeztek és — településtípusonként nem egyenletes mértékűek. Az természetes, hogy minden igényt egy kis településen belül kielégíteni lehetetlen. De az önfejlődés lehetőségeinek szélesítésével, a lakosság aktív részvételével biztosítani lehet az alapellátást és az adottságoknak megfelelő irányú fejlesztést. A települések így kölcsönösen kisegítik, „szolgálják” egymás népességét is. Ennek sikeres megvalósulása természetesen jó- közlekedési hálózatot tételez fel. A településfejlesztés egyike legnagyobb közösségi céljainknak. Sikeres, a lakosság által támogatott, nyílt, demokratikus gyakorlata a szocialista életmód kiteljesedésének is fontos segítője. Dr. Tóth József Gsrendási Munkácsy Tsz ü háztáji közös haszna Szakmai berkekben úgy emlegetik a gerendáéi Munkácsy Tsz háztáji gazdálkodását, mint amely szervezettsége, közössel való kapcsolata alapján megérdemli a nagyobb nyilvánosságot. Hogy miképp sikerült ezt elérniük, arról beszélgettünk Vörös András ágazatvezetővel, Balázs Mátyással, a háztáji bizottság elnökével, Fo- bif József felvásárlóval és Rusznák György ügyintézővel. A legtöbb érdekességet a háztáji növénytermesztés tartalmazza. Az ötszáz hektárnyi területen összesen 13 (!) növényfajt termesztenek. A sokféleség magyarázata kézenfekvő: mindenki találja meg azt, amivel szívesen foglalkozik; a 0,6 hektár háztáji járandóságon legalább két növény - teremjen, hogy ha az egyik nem sikerül, legalább a másik hozzon pénzt a tagnak. A tizenhárom közül négy növény területnagyságával és jelentőségével is kiemelkedik: A hibridvetőmag-kuko- rica és napraforgó, a paszternák, és az ipari sárgarépa a legnépszerűbb. „Pénzes” növények, és nincs sok baj velük. A talaj művelést, vetést, vegyszerezést a közös gépeivel végzik. A tagok és családtagjaik címerezéskor, fajtaidegeneléskor és betakarításkor dolgoznak a számukra kijelölt háztáji földeken. Az említett négy növény összterületének egyharmada a közös, kétharmada a háztáji tulajdona. Ahogy beszélgetőtársaim mondták, a három szál kukoricából kettő a tagnak, egy a tsz-nek terem. Csakhogy a tag nem tudja, melyik az, amelyik a közös, avagy éppen a saját jövedelmét növeli. Épp ezért, egyforma gonddal címerezi mindegyik kukoricát, szedi a paszternákot. A betakarításkor átadott termény jövedelmének kétharmada az övé, a fennmaradó rész a közösé. A közösben végzett munkáért természetesen megkapja a bért, ugyanakkor a tsz-nek kifizeti a vetés, gépi munka, vegyszerezés költségeit. Nem jár rosszul a tag így sem — ha saját munkáját nem számítja —, a háztájiból származó jövedelme eléri a 40 ezer forintot. A háztáji legnépszerűbb állata Gerendáson is a sertés. Tavaly 5 ezer 800 hízót, két és fél ezer malacot neveltek a tagok. A szervezés a növénytermesztéshez hasonlóan a háztáji ágazatra hárul, a takarmányt a szövetkezet biztosítja. Olyan feltétellel, amely különösebb ráfordítás nélkül kedvez a tagnak. A tsz annyit kap tagjától a takarmányért, mint amikor a gabonaforgalminak adja el. A tag viszont mázsánként 35—40 forinttal kevesebbet fizet, mintha „idegen” helyen venné. A kedvezményes áron takarmánybúzát, kukoricát, árpát, alomszalmát vásárolhat a tagság, korlátlan mennyiségben. Ez egyben azt jelenti, hogy leadott hízónként 150—200 forinttal csökkennek a takarmányozási költségek, vagyis munkadíj nélkül 4—500 forint a hízónkénti jövedelem. Olyannyira nem sok ez, hogy a szakemberek véleménye szerint sokan felhagynának a sertéstartással, ha nem kapnák a közöstől a kedvezményes áru takarmányt. Természetesen, a gazdaság egésze sem jár rosszul. A forgalmazásért magánál tartja a nagyüzemi felár felét, ami a közösben nevelt öt és fél ezer hízóval együtt már szép summát jelent. Amikor az összegzésre kértem a Munkácsy Tsz háztáji ágazatában tevékenykedő szakembereket, valamennyien egyetértettek abban, hogy a közös és háztáji náluk valóban szerves egységet alkot. Igaz, hogy szép pénzt kapnak a tagok a háztáji „pénzes” növények után, de a közös is megkapja a maga részét a jövedelemből. A földi munkák döntő részét nagyüzemi gépek végzik, de ki szedné le két kezével a közös termést, ha a háztáji hasznát nem növelné? Hasonló a helyzet a sertésnél. Ha nem lenne kedvezményes árú takarmány, kevesebb sertés kerülne ki a házak mögötti kis ólakból. Igaz, a nagyüzem sem kapna a leadás után felárat... Máris kész a válasz: csak együtt dolgozhat jól a közös és a kisgazdaság. Ezt mutatja a szövetkezet példája. Az együttműködés legfontosabb eredménye a tisztes nyereség a tagnál és a háztáji ágazatban. Mert azt is vallják a tsz-ben, hogy üzletről van szó, mégpedig olyanról, amelyben mindkét fél jól jár. M. Szabó Zsuzsa Bővülő export — kis tételekből A hazai külkereskedelmi vállalatok a múlt esztendőben több százmillió dolláros forgalmat bonyolítottak le kisebb tételek szállításával. Ez elsősorban azért előnyös, mert az ilyen export gazdaságossága az átlagosnál kedvezőbb, és közvetve segíti a nagy tételű export bővítését is. Ugyanakkor tény, hogy a kisebb mennyiségek kivitelének előkészítése, szervezése és bonyolítása az átlagosnál munkaigényesebb. A múlt esztendőben a külkereskedelmi vállalatok például az egyenként hatmillió forintnál kisebb értékű üzletkötésekkel együttesen mintegy nyolcszáz féle aprócikket exportáltak, amelyet több mint hétszáz hazai termelő állított elő. Több külkereskedelmi vállalatnál alakult olyan részleg, amely elsősorban az aprócikkek termeltetésnek szervezésével és bonyolításával foglalkozik. A Tannim- pex új vállalkozási osztálya például a belföldi kapacitások feltárása mellett a kis cikkek kiviteléhez a piacot is kutatja. Az Intercooperati- on szakmai tdnácsadással segíti a hazai kisvállalkozókat, hogy gazdaságosan exportálható termékeik eljuthassanak a külpiacokra. A Külkereskedelmi Minisztérium még a múlt esztendőben megkezdte megyei hálózatának kiépítését. Jelenleg négy megyében — Vas, Békés, Bács-Kiskun és Csongrád megyében — dolgoznak a minisztérium kiküldöttei, akik sorra látogatják a vállalatokat, szövetkezeteket, s feltérképezik azokat a termékeket, amelyek exportjára lehetőség kínálkozik. Gondoskodnak arról is, hogy a termelők megtalálják a megfelelő külkereskedelmi vállalatot, s a továbbiakban pedig figyelemmel kísérik egy-egy üzlet megvalósítását is. A minisztérium az elkövetkezőkben tovább bővíti megbízotti hálózatát, az év végéig még több megyében megkezdik tevékenységüket a megbízottak.
