Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-06 / 31. szám

1983. február 6.. vasárnap NÉPÚJSÁG A Li BÉKÉS MEGYEI I NÉPÚJSÁG I n okoshaza 1 _________________________________________________________ L ökösháza, ez a több mint 2300 lakosú határ menti te­lepülés alsófokú központnak számít a gyulai járás­ban. Népessége a következőképpen alakult az elmúlt évben: 28-an születtek, 24-en meghaltak; továbbá 79-en el­költöztek, s 47-en pedig letelepedtek a községben. A lélek- szám csökkenését elsősorban a lakosság nagyobb arányú el­öregedése okozza. A határban náddal benőtt mocsaras részek láthatók. A faluban viszont komoly erőfeszítések árán végül is sikerült úrrá lenni a belvízen. A 2,6 millió forint értékű rendezési munkálatok 1981-ben kezdődtek, és áthúzódtak a következő évre. Szerencsére a helyi tanács időközben jó kapcsolatot alakított ki a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalattal, majd az Orosházi Vízügyi Társulattal is. Jelentős segítséget nyújtottak a megyei és helyi szervek tavaly, amikor a KPM szakemberei mintegy két kilométeres szakaszon szilárd burkolatú utat építettek a községben. Ugyancsak a közműhálózat fejlesztésével függ össze, hogy mintegy 100 ezer forint költséggel helyreállították a tanács­háza előtt levő régi kutat, és a napokban várható a KÖJÁL vizsgálati eredménye. Ha ugyanis a hidroglóbus meghibá­sodna, akkor sem akadozna a vízellátás a településen. A kulturális munka feltételeinek javításával kapcsolatos a művelődési ház ez évben esedékes felújítása. Az eleki költ­ségvetési üzem által elvállalt munka mindössze másfél mil­lió forintba került volna a tanácsnak. Később ez egymillióval megnövekedett, miután a tervező vállalat elkészítette a költ­ségvetést. A beruházási vállalat legutóbb pedig már 3,5 mil­lió forintra becsülte a kivitelezés értékét. Kezdetben csak a központi fűtés bevezetéséről volt szó, amelyhez a járási párt- bizottság is segítséget ajánlott fel. Majd újabb jogos igények merültek fel a korszerűsítéssel összefüggésben. Mindeneset­re legfőbb cél: egy kazánház létesítése. Ezt követően ki kel­lene alakítani egy játéktermet, s megteremteni a közműve­lődés (nyitott ház) további feltételeit. Dicséretes dolog, hogy a község mindig a saját erejéből valósította meg az iskola és az óvoda bővítését. A 3-as számú általános iskola százéves vert falú épületére azonban már nem szabad több pénzt költeni. Tavasszal és ősszel a falak teljesen átnedvesednek, s ezért — a tornatermen kívül — nagyon elkelne még négy új tanterem. A régiek közül kettő­vel esetleg még lehetne valamit kezdeni. Megfelelő átalakí­tás után például az öregek napközi otthonát rendezhetnénk be, míg az épület másik részében lennének a mellékhelyisé­gek. Sajnálatos, hogy a tanács vezetői — minden jószándékuk, és több éves erőfeszítésük ellenére — sem tudtak megfelelő gazdát találni a községtől öt-hat kilométerre levő kastély- épületnek. Ezért a dombra épült, fákkal körülvett masszív létesítményt le kellett bontani. Az orvosi után: jogi egyetem Dr. Ijjas Lajos László kör­zeti orvos pályázat útján ke­rült a községbe még 1980 szeptemberében. A szimpa­tikus, átlagosnál magasabb intelligenciával bíró fiatal­ember egyébként cum laude eredménnyel végzett a bu­dapesti Semmelweis Orvos- tudományi Egyetemen. A be­tegellátáshoz, gyógyításhoz szükséges rutin és szakmai tudás megszerzését — a töb­bi pályakezdő diplomáshoz hasonlóan — ő is elsőrendű feladatának tekintette és te­kinti ma is. — Melyik területen kíván­ja tudását bővíteni a jövő­ben? — Általános orvosként szeretnék szakosodni. Ehhez még egy bizonyos időnek el Dr. Ijjas Lajos László lökös­házi körzeti orvos receptírás közben kell telnie, s így a vizsga csak 1985-ben lesz esedékes. De addig is igyekszem elsa­játítani a jelenlegi hivatá­somtól eltérő ismereteket. Jelenleg Miskolcra járok, ahol jogot tanulok levelező tagozaton. — Hogyan sikerült beil­leszkednie? — Magam is az Alföldről, Bács-Kiskun megyéből szár­mazom, s ily módon a tájat, az itt élő embereket könnyen megszoktam. Főként az ob­jektív körülmények okoztak nehézséget. Nos, több do­logra gondolok. Például ar­ra, hogy a körzeti orvosi ál­lás négy és fél éven át nem volt betöltve. Ugyancsak kedvezőtlen helyzetet teremt a Lökösháza és a nagyobb városok közti távolság, vala­mint a gyógyszertár hiánya is. Jogosan vetődik fel a kér­dés: egy ilyen önálló köz­ség, amely megfelel a krité­riumoknak, sőt emellett még igen forgalmas határátkelő- hely is, hogyan nélkülözhet egy ilyen fontos létesítményt. Van ugyan egy kézipatika, de ez sok-sok utánjárást igé­nyel, és nem pótolhatja az igazit sem most, sem pedig a jövőben ... — Elégedett-e a lakosság egészségügyi kultúrájával? — Igen. Azt tapasztaltam, hogy ez megfelel a kivánal­maknak. Pozitívan nyilat- kozhatom a táppénzfegyelem betartásáról is. Elég nagy itt a rendelőben a forgalom, s emellett a szabad szombato­kon, vasárnapokon is rend­szeresen felkeressük a fek­vőbetegeket. Az egészségügyi ellátást nagymértékben elő­segíti a kolléganők áldozat­kész, felelősségteljes munká­ja. Az ország délkeleti kapujában Sokan nevezik a nagy nemzetközi vasúti forgalom miatt az ország délkeleti ka­pujának a lökösházi MÁV- állomást. Sűrűn haladnak át itt a különböző árukkal megrakott szerelvények. Az állomás főnöke Gábor Al­bert, aki 1963 óta dolgozik a MÁV-nál, 1982 januárjában vette át az irányítást. — Községünknek szerves része a vasút. A helyiek kö­zül sokan dolgoznak a MÁV- nál. Tizenhárom évvel ez­előtt, 1970-ben korszerű ,,In- tegradominó”-típusú biztosí­tó berendezést kaptunk. Mindez gyorsabbá és biz­tonságosabbá teszi a forga­lom lebonyolítását. Az előző esztendőben 1981-hez képest jelentősen megnőtt a helyi teherforgalom mértéke. A munkaterületünkön jelent­kező létszámhiány ellenére elmúlt évi feladatainkat ma­radéktalanul teljesítettük. Mindezért a megfeszített munkáért elismerés illeti dolgozóinkat, akiknek egyéb­ként mintegy 75—80 százalé­ka szocialista brigádtag. A mi munkásaink többsé­ge a szomszédos Romániá­ban, Kürtösön teljesít szol­gálatot. A román vasúttal a partneri viszony jó. Tavaly közösen féléves versenyt hir­dettünk, s ezt örömünkre, a mi dolgozóinknak sikerült megnyernie. Legutóbb a ré­paszállítás adott sok teendőt. Az utolsó szállítmányt janu­ár 20-án indítottuk útnak a Sarkadi Cukorgyárba. Az idén a korábbiaknál még na­gyobb szállítási feladatok teljesítése vár ránk. Végeze­tül szeretnék szólni arról a példás együttműködésről, amely kialakult állomásfő­nökségünk és a határőrség, a vámhivatal, az állategész­ségügyi határállomás, vala­mint a növényegészségügyi állomás között. Elért jó eredményeinkben ezeknek a szerveknek a sajátos munká­ja is tükröződik — fejezte be az állomásfőnök. A lökösházi állomáson mindig nagy a forgalom. Már az állomás előtt járok, amikor hirtelen megszólal a megafon: „Személyvonat in­dul Kétegyháka—Békéscsaba —Szolnok—Budapest Keleti pályaudvarra”. A vonaton ülő utasok nem is tudják, hogy milyen sokan vigyáz­nak arra; időben és bizton­ságosan megérkezzen a sze­relvény rendeltetési helyére. Mintegy 400—410 ezer forint értékű forgalmat bonyolít le ha­vonta a Gyula és Vidéke ÁFÉSZ lökösházi iparcikkboltja Színvonalas az óvodai ellátás Kívül-belül imponáló lát­ványt nyújt a fenyőfák mö­gé „elbújó” óvoda, ahol Ba­logh Józsefné, az intézmény vezetője tájékoztatott ben­nünket. Megemlítette, hogy ebben az Alapítók útja 20. szám alatti épületben négy csoportról, azaz több mint száz gyermek ellátásáról gondoskodnak az óvoda dol­gozói. Nagy eredménynek tartják a jó felszerelést, s nem utolsósorban azt, hogy az egészségre neveléshez szükséges feltételekkel is ren­delkeznek. Például az ágyne­műt sem kell magukkal hoz­niuk a gyerekeknek, és így az óvoda vállalja a fertőtle­nítést. A másik nagy előnye a többi intézménnyel szem­ben az, hogy külön konyha van, és nem a foglalkozta­tókban, hanem külön terem­ben terítenek az étkezések­hez. A szocialista brigádok munkával, a termelőszövet­kezet és a szülők pedig anya­gi eszközökkel segítik az óvodát. A rendezvényekkel kapcsolatos kiadásokat a Ka- talin-bá! bevételeiből fede­zik évente. Több mint 10(1 gyermekről gondoskodnak az óvodában Az oldalt írta: Bukovinszky István és Verasztó Lajos. A fotókat Veress Erzsi készítette. Felújítják a postát A lökösházi postahivatal épü­lete a MÁV-állomással szem­ben található. Ezekben a na­pokban — a jó időjárást ki­használva — serény munka fo­lyik az épületben. A postát az eleki Községi Tanács költségve­tési üzem dolgozói újítják fel. Jelenleg az ügyintézést ideigle­nesen a néhány száz méterre levő MAV-kultúrteremben lát­ják el a posta alkalmazottai. Balogh József 1943 óta, azaz már 40 éve dolgozik a postánál, s 1967-ben lett a lökösházi hi­vatal vezetője. — A kézbesítőkkel együtt nyol­cán vagyunk itt. Munkaerőhi­ány nincs, jó kis kollektíva jött össze. A fiatalabbak és az idő­sek megértik egymást, így za­vartalan a feladatok ellátása. Bizony, az elmúlt négy évtized során sokat változott a mi mun­kánk. Emlékszem, ^volt olyan időszak, amikor egész héten — beleértve a vasárnapot is — reggel 7-töl este 9-ig nyitva tar­tottunk. Ma már mi is áttér­tünk az ötnapos munkahétre. Természetesen, szombaton és va­sárnap is sürgős esetekben igénybe lehet venni a segélyké­rő telefont. — Mikor kezdődött a posta- hivatal épületének felújítása? — A múlt év nyarán kezdő­dött, és várhatóan májusban fe­jeződik be. Az épületet egy új 5 méteres szárnnyal is bővítik. Mindezt a telefonközpont kor­szerűsítése tette szükségessé. Emellett helyet kap még a hi­vatalban egy korszerű szociális létesítmény, hideg-melegvizes zu­hanyozó. A jövőben korszerűb­bé. kényelmesebbé válik az ügy­felek kiszolgálása. Nyúl, galamb, tojás a népgazdaságnak Nagy a forgalom hétköz­nap délelőtt Lökösházán, a Gyula és Vidéke ÁFÉSZ he­lyi felvásárlóboltjában, vala­mint a szomszédságban levő tápboltban. Az üzlet előtt jó néhány asszony amiatt bosz- szankodik, hogy a korábban február elsejére ígért 2 ezer darab naposcsibe helyett csak 200-at kaptak a lökös- háziak a gyulai keltetőtől. A bolt vezetője, Kontró lmré- né a nagy sürgés-forgásban is szakított néhány percet a beszélgetésre. — Milyen eredménnyel zár­ták az elmúlt esztendőt? — Végleges adataink még nincsenek. Én egyébként is csak ősz óta vagyok ennek a felvásárlásnak és tápbolt­nak a vezetője. Jelentős volt tavaly a nyúl, a galamb és a tojás felvásárlása. Tudja, a lökösháziak szeretik az apró­jószágot, igen sokan foglal­koznak a faluban vele. Ilyen­kor év elején naposcsibe-ki­adást is vállalunk. Látja, ezek az asszonyok nagyon ké­szültek a csibék fogadására. Többen szabadnapot is vet­tek ki emiatt. És tessék, ál­lítólag elnézték Gyulán a számot — mutat kissé inge­rülten a papírra, amelyen egyértelműen és jól olvas­ható a 2 ezres szám. — Mi a helyzet a tápellá­tással? — Elöljáróban elmonda­nám, hogy a községben két tápbolt is működik, a miénk és a Haladás Termelőszövet­kezeté. Sajnos, most olyan gondom van, hogy igen ala­csony szinten állapították meg a raktárkészletet. Mind­ez feszültséget okoz. Remé­lem, minél előbb megnyug­tatóan rendeződik majd ez a kérdés. Tudja, a kistermelők nagyon érzékenyek. Hazánkban a háztáji és ki­segítő gazdaságok jelentős mértékben járulnak hozzá a mezőgazdaság eredményei­hez. Mindebben a szép szá­mú lökösházi kistermelő munkája is benne van. Jó lenne, ha a jövőben a fent említett hiányosságok meg­szűnnének a községben, hi­szen a háztájiban előállított valamennyi termékre szük­sége van az országnak. Kontró Imréné boltvezető (képünk jobb oldalán) meg­vizsgálja átvétel előtt az árut

Next

/
Oldalképek
Tartalom