Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-23 / 249. szám

1982, október 23., szombat o fl biztonság alapkövetelmény Munkavédelem az építkezésen igrflümd---------------------------------­Hnnstop élelmiszerüzlet Nonstop vállalkozó kedv Békéscsabán a Lencsési út; B—12 jelű, 90 lakásos ház építkezésén a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói szorgos- kodnak. A ház körül gidres- gödrös a terület; tégladara­bok, betonlapok, deszkák, műanyag és papírmaradvá­nyok, homok- és földkupa­cok akadályozzák a közle­kedést. Az emberek csak egy-egy kitaposott ösvényen kanyarogva juthatnak egyik helyről a másikra, s emiatt sok másodpercet vesztenek. A másodpercekből pedig percek és órák lesznek. Ilyen helyen a baleset is jobban veszélyezteti azt, aki például talicskát tol vagy nehezebb anyagot visz. S az ilyen környezet a munka­kedvre sincs kedvező ha­tással. Ez az első benyomásom ezen a munkaterületen, ahová Vágréti Lászlóval, az SZMT munkavédelmi fel­ügyelőjével érkezem. Azért jön, hogy ellenőrizze a mun­kavédelmi előírások betar­tását, a munka biztonságos­ságát és természetesen a rendet is. KÖRNYEZET ÉS MUNKAKEDV Vágréti László először a rendetlenséget kifogásolja, majd Krausz József generál építésvezetővel együtt meg­vizsgálja egy gépi csörlős felvonó működését. Érthető­en nem tetszik neki. hogy a felvonó alatti rész nincs be­kerítve. Meg is kérdezi Kra­usz Józseftől: — Szakember helyezi üzembe, vagy rábízzák a piktorokra? — Egy ötfős csoport sze­reli fel az emelőgépeket, az üzembe helyező pedig az emelőgép-ügyintéző mérnök — hangzik a válasz. Vágréti László figyelmez­teti az odaérkező Garas György emelőgép-szerelőt. A szennyvíztisztítás egyedül­álló — s eddig még nem alkal­mazott technológiáját —, az úgynevezett teraszos-kazettás szennyvíztisztítás módszerét dolgozta ki és alkalmazta a gyakorlatban négy fiatal somo­gyi szakember: Király Gyula környezetvédelmi szakmérnök. Molnár István vízépítő mérnök. Papp Endre gépészmérnök és Fenyővári János technikus. A folyékony hulladék ártal­matlanítására Kéthelv közeié­hogy a felvonójárószék ve­zetőkötelét jobban kell rög­zíteni. Arra is, hogy azt az oszlopot, amelyen a vil­lanyvezeték fut, nem lehet dróttal a csörlőhöz erősíte­ni. Helytelen, hogy a kap­csolószekrényt egy törme­lékhalmazra helyezték. Ember József gépkezelő mentegetőzik: — Idehozzák a gépet, fel­szerelik, és tíz perc múlva már dolgoznunk kell vele. Sürgős a munka, nincs időnk játszani. Vágréti László a veszély- helyzetre való tekintettel a munkavégzést itt felfüggesz­ti. A tilalom addig tart. amíg rendet nem teremte­nek. A biztonság alapköve­telmény. A habarcskeverő gép szerkezetében veszélyt jelent az ékszíjmeghajtás, ezért az ajtaját lakattal zárni kell. ennél a gépnél azonban hi­ányzik a lakat. HÁROM FIATAL A JARÓLÉTRÁN A tetőkazánházban kő­művesek dolgoznak. Részük­re ivóvíz egy zománcozott kannában van, ami ugyan­csak kifogásolható. Az is, hogy a poharat mindannyi- uk részére az egyetlen kan­nafedő helyettesíti. A tetőn az előbb már em­lített csörlőfelvonó emelő el­lensúlyának a kidugóállvá­nya ferdén támaszkodik a falon, amj éppenséggel nem dicséri a gépkezelők mun­káját. Ilyen helyzetben a 4—5 mázsa súlyú állvány megrongálhatja a falat, ve­szélyezteti a bent dolgozó embereket. A szobafestők fontos munkaeszköze a járóiéira. Az egyik emeleten három fiatal dolgozik a járólétrán: Szatmári István, Kiss Ernő. Baffia Tibor. Valamennyi­en másodéves tanulók. ben — a Balatontól öt, a la­kott területtől egy kilométer távolságra levő erdő közepén — egy hónap leforgása alatt ki­alakították a napi ötszáz köb­méter szennyvizet megszűrő te­raszos-kazettás tisztítótelepet. A tizenkét kazetta lejtősen he­lyezkedik el. az egymás mellett sorakozó, földbe mélyített fel­ső kilenc, tizenötször tizenöt méteres alapterületű, egy mé­ter mélységű földmedence vá­— Lépkedj csak előre, hátra! — mondja Vágréti László Kiss Ernőnek. — Látja? Feszül a vas — mutatja Bohus K. András oktatónak a mozgó létra va­salásán a csuklós részt. Bohu, K. András tétová­zik. Nem érti, miért baj, ha feszül a vas. De aztán Vág­réti László neki, a fiúnak, valamint az építésvezetőnek is megmutatja azt a létrát, amelyen Szatmári István dolgozik. Az egyetlen a há­rom közül, amelyiken ková­csolt vasból készült karika a csuklórész. NINCS KELLŐ REND ÉS TISZTASÁG Az építkezés területén sok a szemét. Szemétgyűjtő pe­dig sehol nincs. A W. C.-ket az épülő lakásokban lezárva tartják, mert egyesek azok­ba szórnák a szemetet, az udvaron levő árnyékszékek pedig piszkosak. Az igaz, hogy nemcsak a renden é, a tisztaságon múlik, hogy egy építőipari vállalat áll vagy bukik, de az bizonyos, hogy a körülmények visszahat­nak a munkateljesítményre. — Mit segíthetünk? — kérdezi búcsúzáskor Vágréti László Krausz Józseftől. — Nem mentségként mon­dom, de az építkezésen öt szerelő-, öt szakipari és a mélyépítőrészleg dolgozik. Valamennyinek változtatni kell a magatartásán ahhoz, hogy rend legyen. Jó lenne, ha a véleményem tudomá­sukra is jutna. A termelésben — a szer­vezettségben, az emberek szorgalmában — észrevehe­tő a fejlődés. Ha ezt a rendre és a munkavédelmi előírások betartására való törekvés is követi, a mun­ka bizonyára még eredmé­nyesebb lesz. Pásztor Béla lasztó- és oldalfala, '•valamint fenékanyaga agyagból és tőzeg­ből van. Az első és második medencébe ürítik tartalmukat a .szippantókocsik. A szennyvíz ezekből áramlik az alsóbbakba, majd a három nagyobb, hat- vanszor huszonöt méteres tera­szosan kialakított kazettába, in­nen a homokszűrőre, amin át­jutva már olyan tisztaságii, hogy veszély nélkül továbbít­ható élővizekbe. Nem mindennapos jelen­ség. Szinte kihívó, ahogyan a település még mit sem ígérő határában kelleti ma­gát: nonstop élelmiszerüz­let. Jó elnevezés, meg kell hagyni. S bár nem vagyok közgazdász, mindjárt sej­tem, az új lehetőségek nyo­mán kivirágzott vállalkozó kedv egyik szokatlan formá­jával találkoztam. Talán a bennem motoszkáló kétke­dés ördöge tette, hogy nem elégedtem meg a külső lát­vánnyal, s annak nyomán, az önkéntelenül megelőlege­zett elismerő fejbólintással. Ügy látszik első pillanat­ra, hogy Ejz üresen tátongó bolt kétségeimet erősíti. Pe­dig azt meg kell hagyni, hogy a tetszetős, eméletes családi ház földszinti részét elfoglaló üzlethelyiség igen­csak ízlésesen van berendez­ve. Ritkán látott áruk vonz­zák a tekintetem. Tőkehús, kiváló minőségű zöldségfé­lék, elegáns hűtőpult, fagy­lalt és kávégép, tágasság és tisztaság. Csak éppen vevő nincs. A pultnál egy fiatal eladólány töri meg csöndes szemlélődésem a „Mit tet­szik parancsolni?” — udva­rias érdeklődéssel. — Az üzletvezetőt — vá­gom rá, amin kissé elcsodál­kozik, majd hamarosan visz- szatér az ebédelést félbesza­kító szüleivel. Lassan, köl­csönös „tapogatózásokkal” indul beszélgetésünk, aztán a vállalkozás családon belüli motorja, Marosán Tivadar hamar rájön, személyemben nem holmi konkuri'ens vál­lalkozó óvatoskodik vele. Még a tartása is megválto­zik, kicsit hetykébbé válik, hiszen nem szégyelli ő, hogy sikeres embernek számít. Először a bolt „státusát” tisztázzuk. Az üzlethelyiséget a battonyai Május 1. Ter­melőszövetkezet bérli a csa­ládtól — igaz is, még nem említettem, hogy Battonyá- ról van szó —, az árualapot is biztosította, sőt, a beren­dezést is. A fizetést is on­nan kapja a család három tagja, akik egyébként ter­melőszövetkezeti tagok. Mint Marosán Tivadar mondja: — A tsz mindent megad, de meg is éri neki. Ez már beszéd. S hogy nem holmi szépítgetésről van ■ szó, azzal bizonyítja, hogy az üzlet júliusi indulásakor, a tervezett havi 200 ezer fo­rintos forgalom helyett már az első hónapban 500 ezret „hoztak”. Persze, a sikerhez hozzá­járul, hogy reggel ötkor nyit­nak és este nyolckor zárnak. Akinek pedig késő este vagy éjszaka van halaszthatatlan beszereznivalója, az csak csenget, s már kapja is az árut. A névhez méltón ha­marosan beszerelik a kapu­telefont is, amelyen keresz­tül a vevő bemondja a ren­delését, s a család valame­lyik tagja már hozza is. No, nem kis áldozattal jár ez, de a talpraesett főnök szerint, ha valaki gyarapodni akar, akkor ne nézze, mennyi munkát öl bele. Azzal is tisztában volt már az elején, hogy neki olyan árukat is elő kell teremtenie, ami a környékbeli boltokban nincs. Különben lehúzhatja a re­dőnyt. Márpedig azt nagyon nem szeretné ... A képtelen álmokat ker­getőknek azért jó tudni, hogy amíg a család eljutott idáig, addig tartottak birkát, lovat, s együtt gürcöltek, időt, erőt nem kímélve a ház felépítésén. Az asszony és az ember is dolgozott kocsmárosként, a férfi ta­pasztalatokat szerzett anyag- beszerzőként is, de igazi szakmája, a kőművesség is jól jött a ház építésekor. Dél van, amikor minden bolt bezár a településen. Megindul a vevők áradata. Néhány koma ellenőrnek néz, ezért nem alakulhat ki a megszokott csevegés, ami a napi hírek megtárgyalásá­ból áll. Azért arra időt sza­kítanak, hogy elsirassák az aznap hajnalban eladott lo­vat. Láthatóan még a bátrab­bak is nehezen búcsúznak a régi, megszokott életformá­tól. Talán ez a rövid kis elérzékenyülés tette, hogy az addig ugyancsak magabiztos főnök most ki meri monda­ni: — Eleinte féltem egy ki­csit, hiszen több száz áruval kell gazdálkodnom. De áz asszonynak, Rózsikának ez a szakmája, s az ő alapossága, meg az én ügyességem, fene munkabírásom csak meghoz­ta az önbizalmat. Közben az egyre növekvő forgalom miatt, a tágas rak­tárhelyiségen keresztül ki­lépünk az udvarra. S ha már nekiindultunk, szétnézünk a házban is. Praktikusan, csöppet sem hivalkodóan be­rendezett az emeleti rész, meg a nappali tartózkodás­hoz kialakított hátsó traktus. A házaspár már a jövőt szö­vögeti. Nyáron kis kávézó-, fagylaltozóterasszal bővül majd az üzlet. Bővítik az áruválasztékot is. Hiszen — mondja nagyon is bölcsen az ember — nem szabad meg­állni, mert akkor könnyen lemarad. Ez a dolog forsza. Aztán nevetve meséli, hogy a kezdéskor jóakarói még ellenőrt is küldtek a nya­kára, megtudakolni, miből tudta felépíteni a házát. No, hiszen, el tudott ő számolni mindennel. Csak a saját ere­jével nem. Nyughatatlan em­ber vagyok — mondja —, szeretek mindig valami iz­galmas, új dologba belefog­ni. Jó dolog kipróbálni az erőm, az ügyességem. — En­gem, tudja, mindig hajt va­lami. — No, és sosem pihennek? — hitetlenkedem. — Dehogynem. Vasárnap az asszonnyal mindig ott ta­lálni bennünket a gyulai fürdőben. — És sohasem fáradt, nem érzi, hogy most már elég, nincs értelme? — Hát, ha nagyon felhúz­nak, kijövök a kertbe, az­tán piszmogok egy kicsit. Szeretem a növényeket. Lát­ja ezt a szép bokorparadi­csomot? Ez még sosem be­szélt vissza nekem. Hát ezért menekülök ide. De hogy a tekintetemből kiolvasható nimbusza ne csökkenjen, azért gyorsan hozzáteszi: — Persze, ez ritkán esik meg velem. Búcsúzkodom. A vevők ro­hamát egyedül álló lány, Ró- zsika, meg a régen kihűlt ebéd miatt úgy érzem, nem illik maradni. De még meg­hallgatom, hogy a tsz nö­vénytermesztéséből idekerült árut hogyan dicséri az egyik elégedetten távozó vevő. Az­tán látom még a főnököt, ahogy utána szól az egyik arra karikázó idős ember­nek: — Halló, Józsi bácsi! Mi dolog csak úgy szó nél­kül elmenni mellettünk? — Nem kell énnekem most semmi — veti csak úgy visz- sza a megszólított. — Nem-e? — nevet hun­cutul Tivadar. Pedig ott he­gyei az a sok finom magyar sör a pultnál. Szabálytalanul előzök. Mert Józsi bácsi hirtelen kanyar­ral célba veszi a boltot... B. Sajti Emese Teraszos-kazettás szennyvíztisztítás — Az, hogy az új szabá­lyok a jelenleginél összegük­ben is és a hitelfajták for­máját tekintve is több lehe- tőséget adnak, például kezes vagy kezesek bevonására, a hitel-visszafizetés biztosíté­kaként. Ezt eddig hosszú le­járatú hiteleknél általában nem igényeltük. El lehet te­kinteni a kezességtől, ha a hitelt felvevő személy vagy család jövedelmi viszonyai ezt indokolttá teszik. — Melyek azok a szociál­politikai elemek, amelyek a hitelnyújtásban számításba vehetők: — Legfontosabb, hogy a szociálpolitikai kedvezmény, amelynek összege gyerme­kenként 30 ezer forint, el­tartott családtagonként 20 ezer forint, kiterjed majd a családiház-építőkre is. A jogszabályok lehetőséget te­remtenek az OTP-törlesztés részleteinek- átmeneti — öt­éves — mérséklésére, illetve bizonyos esetekben másfél, kétéves felfüggesztésére. Ezekben az esetekben pél­dául elfogadható ok a sor­katonai szolgálat, a gyes, a rokkantság stb. Fontos, hogy segítsük a fiatal házasokat, három- és több gyermekes családokat. Ezek esetében indokolt lehet az általános elvektől eltérő hitelezés is. — Milyen szerepe, munká­ja van az OTP-nek az előta- karékosságban? — Az előtakarékosság egyik legismertebb és leg­közkedveltebb formája az ifjúsági takarékbetét. Ez igen kedvező feltételeket te­remt a fiataloknak, mert az elhelyezett betét után ma­gasabb összegű kamat jár. Lakásépítés, -vásárlás ese­tén ezzel egyező összegű, hosszú lejáratú kölcsönt kaphatnak kedvezményes kamatozással (3 százalék), az egyébként adható hitel felső határ összege felett. A tanácsoknak is joguk lesz átmeneti lakások kiuta­lásakor a bérlőt előtakaré- kosságra kötelezni. Vagy a jobb és nagyobb lakásba való költözést csak akkor teszik lehetővé, ha az eh­hez szükséges összeget rend­szere, takarékossággal gyűj­tik össze. Az OTP jelenleg foglalkozik különböző elő- takarékossági formák kidol­gozásával. amelyek lakás­építésnél, -vásárlásnál hitel- felvételi előnyökkel járnak. — Az OTP-nek, mint „népbank”-nak, megnövek- szik-e a munkája az új la­káspolitikai törekvések szol­gálatában? — Az Országo, Takarék pénztár munkája összetet­tebb, felelősségteljesebi) lesz. Minden hitelbírálat egyedivé válik, hiszen az eddigi gyakorlattal szemben — amikor is a hitelek nagy részét garantáltan nyújtot­tuk — vizsgálja a hitel­igénylő családok létszámát, jövedelmi, vagyoni helyze tét, tehát a családok hitel képességét. Ez nyilvánvaló­an több és más jellegű munkát jelent; ennek elle­nére szeretnénk elkerülni a hitelbírálatok átfutási ide­jének növekedését. Az új hitelfeltételek szé­lesebb körű, változatosabb hitelfeltételi lehetőséget nyújtanak. Ezért nyilván nagyobb lesz a kísértés a minél nagyobb eladósodásra Ügy érezzük, a takarék- pénztár felelőssége abban is megnyilvánul, hogy meg­akadályozza a lakosság mér téken felüli eladósodását, mivel az a családok létbiz­tonságát veszélyeztethetne Szeretnénk, ha óvatosságun­kat, józan ítélőképességün­ket a lakosság megértéssel fogadná, mert csak így ala­kulhat ki a lakásépítők, -vásárlók és a takarékpénz­tár helyes, a társadalmi cé­lokkal is egybevágó partne ri kapcsolata. Cserhalmi Imre (Vége) Fűágyúk Ferihegyen Ismét munkához láttak a Csákvári Állami Gazdaság füvesítő ágyúi, ezen az őszön egymillió-hetvenezer négy­zetméternyi területet gyepe­sítenek a Ferihegyi repülő­iéi' kettes számú kifutópá­lyáján és az Ml-es autópálya mentén. A svájci licenc alapján meghonosított, hatékony, gyors és a hagyományos el­írásoknál lényegesen ol­csóbb pázsittelepítéshez nem kell humuszréteg, a fűmagot es a füvesítőszert — az úgy­nevezett Verdyol Komplexet — a vízágyúhoz hasonló, kü­lönleges szerkezetekkel „lö­vik rá” a gyepesítő terület­re. Az eredmény biztos, a ki- mttatott — tengeri algákból, növényi tápsókból, mikroele­mekből, csírázásserkentő és cellulózbontó anyagokból ál­ló — füvesítőszer ugyanis ■Iván mesterséges gyeptalajt képez, amelyen egy hónapon belül kizöldül a fű. Az eljá­rás mindenütt alkalmazható, ahol a növényi élet feltételei adottak. Alkalmazása óta — három év alatt — ötmillió négyzetméterre telepítettek gyeptakarót a csákváriak, s füvesítettek jó néhány addig terméketlennek tartott mész­kőbányát, vörösiszap-tárolót. A megyeszékhely legnagyobb cipőjavító műhelyében mindig sok a munka. A Körösvidéki Cipész Szövetkezet ebben az évben bővítette a Kinizsi utcai üzlethelyiséget. A központi műhelyben 4 szakember havonta átlagosan 1700—1800 pár „beteg” lábbelit javít Fotó: Veress Erzsi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom