Békés Megyei Népújság, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-08 / 158. szám
(Tudósítónktól) A gyomaendrődi Béke Vadásztársaság csaknem egy évtizede — egyéb feladatai mellett — jelentős zárttéri szárnyasvad-tenyésztéssel (fácán, vadkacsa) is foglalkozik. Jelenleg 1500 darab fácán és 500 vadkacsa a törzsállományuk, amelyből az előbbi 70 ezer, az utóbbi pedig 25 ezer darab tojást termel a szezonban. Az idén apró szárnyas vadból 25 ezer fácánt és 13 ezer kacsát kívánnak felnevelni. Ilyen rendkívüli mennyiséget az elmúlt évek során, egy-egy időszakban még nem tenyésztettek. — És mi lesz a vadakkal később, ha felnőnek? — kérdeztük Vaszkó Imre fővadásztól. —• Fácánból helyi vadásztársainkkal 7 ezer 500 darabot, külföldiekkel pedig kétezer darabot kívánunk kilövetni. Törzsállományunkat pedig a jövő évre ötezerre kívánjuk növelni. Vadkacsából ötezer darab kerül Olaszországba, élőexportra, ötszázat külföldi vendégekkel lövetünk ki — mondotta a vadsázmester. Befejezésül még a következőket tette hozzá: — A Béke Vadásztársaság kollektívája bízik abban, hogy idei jó erdményeivel a múlt évi megyei II. helyről egy fokkal feljebb, vagyis a megtisztelő I. helyre lép. Kép, szöveg: Sztanyik Károly Közgazdasági munka a léeszekben Termelni nem elég, gazdálkodni kell! Megyénk mezőgazdasági szövetkezeteinek termelési értékei, a hozamok, a termésátlagok alakulása, egyértelműen bizonyítják: termelni már tudunk. De hogyan? Milyen költségekkel, milyen j övedelmezősséggel ? Az erre vonatkozó adatok már közel sem olyan biztatóak. — A termelés színvonalától messze elmaradt tsz-eink- ben a közgazdasági munka színvonala — mondja Eke Sándor, a tsz-szövetség köz- gazdasági titkárhelyettese —, ezért is határoztunk úgy tavasszal, hogy változtatunk némiképp szervezeti felépítésünkön. A jobb közgazdasági munka elősegítésére a gazdaságpolitikai titkárságból két különálló egységet, termeléspolitikai és közgazdasági titkárságot hoztunk létre. Ez utóbbinak alapvető feladata a közgazdasági munka színvonalának emelése, az információs rendszer tökéletesítése és hasznos módszerek elterjesztése. A nem kielégítő közgazda- sági munka egyik oka a szakemberhiány. Közgazdászt csak elvétve találni a tsz-ekben, és még a számviteli főiskolát végzettekkel együtt is, a főkönyvelői állásoknak csupán negyedét töltik be diplomás szakemberek. Ezen a gondon úgy próbál enyhíteni az újjon- nan alakult titkárság, hogy a számviteli főiskola kihelyezett tagozatának létrehozását szorgalmazza Szarvason, a DATE főiskolai karán. A közgazdasági szakember-ellátottság javítása azonban csak egyik tényezője a színvonal emelésének. — Legalább olyan fontos egy káros, elavult szemlélet megváltoztatása is — folytatja a titkárhelyettes. Akadnak még ma is szép számmal olyanok, akik a számviteli munkát, a könyvelést úgy tekintik, mint a felsőbb szervek információigényeinek a kielégítését szolgáló tevékenységet. Nem pedig úgy, mint a gazdálkodást elősegítő, irányító, befolyásoló fontos tényezőt. önálló üzemgazdasági osztály nagyon kevés tsz-ben van. Az üzemen belül információs rendszer általában egyenlő a nullával. Holott az eredményes gazdálkodáshoz — és egyáltalán a gazdálkodáshoz — naprakészen tudni illene, hol tart a műtrágya, a növényvédő szer, az energiafelhasználás, hogyan alakul a nyereség, az egyes termények minősége, stb. Kiegészítve ezt a gazdasági környezet, a piaci helyzet változásaival. — Néhány helyen már felismerték ennek szükségességét, hasznosságát, és megbízható, jól működő információs rendszereket alakítottak ki — mondja Eke Sándor —, például a szarvasi Dózsa, az újkígyósi Aranykalász, a füzesgyarmati Vörös Csillag, és a nagyszéná- si Október 6. Tsz-ekben. Mindegeikben külön közgazdasági osztály működik, amely az igényeknek megfelelően, célirányosan szolgáltatja az információkat a termelést irányító szakembereknek. Ezeket a tapasztalatokat szeretné — munkatársai segítségével —, széles körben elterjeszteni a közgazdasági titkárság. Nagy segítséget jelentenek a mezőgazdasági üzemeknek termékszerkezetük kialakításában azok az elemzések, kalkulációk, amelyeket statisztikai jelentésekből, mérlegadatokból állítanak össze a szövetség munkatársai. A megye 82 tsz-ének minden lényeges adata — többek között valamennyi ágazat jövedelmezősége — megtalálható a kimutatásokban. Segít dönteni a titkárság a beruházások tervezésénél is, véleményezi azokat. Emellett folyamatosan továbbítja a főkönyvelőknek a friss gazdaságpolitikai információkat, értelmezi, magyarázza — amennyiben szükséges — a szabályozókat, és választ ad a felmerülő számviteli, pénzügyi problémákra. Mindezt egyetlen cél, a közgazdasági munka színvonalának emelése érdekében, elősegítve, hogy a mezőgazdasági üzemek ne csak termeljenek, hanem gazdálkodjanak is, amire egyébként a nyereségcentrikus gazdasági szabályozás egyre inkább rákényszeríti őket. — szatmári — Könyvújdonságok a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában A jövő hónapban kerül a könyvesboltok polcaira a Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat több újdonsága. A Mezőgazdasági Kiadó évente ' mintegy harminc—negyven új kötetet jelentet meg, ezzel is segítve a mezőgazdaságban és élelmiszer-gazdaságban dolgozó szakemberek és a kistermelők munkáját. Farkas Henrik: Legendák állatvilága című kötetében választ kaphat az.olvasó arra a kérdésre, hogy milyen hosszú a tengeri kígyó, milyen állat volt a leviáthán. Megtalálhatók a könyvben a jól ismert állatok (farkas, róka, holló, gólya), különös és sokáig igaznak vélt furcsaságai is. A kötet anyagát Gyulai Liviusz kitűnő illusztrációi egészítik ki. A Védekezés az élelmiszerek állati kártevői ellen című kötet dr. Erdős Gyula szerkesztésében látott napvilágot. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar által előállított, fogyasztásra szánt élelmiszereket különféle állatfajok, kártevők veszélyeztetik. Az általuk okozott kártétel nagyságát csak becsülni lehet. A károsítok elleni védekezést nemcsak a hazai élelmiszer-ellátás mennyiségének és minőségének javítása, illetve exportérdekeink teszik szükségessé, hanem égészségügyi szempontok is. A könyvben a biológia, zoológia, az ökológia, kártevők faja és szokásai, az élelmiszeripari termelés és tárolás hazai helyzetének ismeretében elméleti, illetve gyakorlati szempontok szerint emelik ki a szerzők a szükséges tennivalókat oly módon, hogy abban bárki eligazodhasson. Dr. Bodor János: Nyolcvannyolc színes oldal a kerti károsítókrót A szerző a kerttulajdonosoknak kíván segítséget nyújtani a kártevők elleni védekezésben. A 100 színes felvétellel azonosítható a növényen, virágon felfedezett kártétel. Aki gyakran forgatja ezt a szép kiállítású kötetet, és felfigyel az első tünetekre, a vegyszereket az előírásoknak megfelelően és időben használja, annak egészségesek lesznek a fái, ízletes gyümölcs és szép zöldség terem a kertjében. V. L. 1982, július 8,, csütörtök Se műtrágya — se villanYPásztor Mi lesz a szarvasi gyepekkel? A gyepek hasznosítása, a legelőgazdálkodás divattémából napjaink égető kérdésévé vált. Békés megye kiterjedt fűhozóterületeinek értékesítésével nemcsak 9 takarmánybázis gazdagítható, hanem a szénahozam növekedésével egy időben, a ko-- rabbi tömegtakarmány-ter- mő területek bővíthetik a nagyobb gazdasági értékű termékek előállítására bevont földterületeket. Az előbbiekből kiindulva kell jelentősnek tartanunk azt, hogy a szarvasi járásivárosi Népi Ellenőrzési Bizottság a nyár elején öt termelőszövetkezetben is megvizsgálta a gyepgazdálkodás alakulását. Állami támogatás nélkül Az 1977 és 1981 közötti időszakra kiterjedő vizsgálat szerint az öt üzemben az okszerű földhasznosítás elveit figyelembe vevő műve- lésiágrváltozások, földcserék, eredményeként 25 százalékkal nőtt a természetes és telepített gyepek együttes területe. Ezek az üzemek legelőiket 92 százalékban hasznosíthatják, mivel eny- nyi a nagyüzemi művelésre alkalmas gyepterületük. A felmérés tanúsága szerint a lehetőségek jelenleg még felülmúlják a kiaknázás mértékét, amiben szerepet játszik többek között, hogy a gyepfelújítás, műtrágyázás és öntözés sok szempontból nem minősíthető megfelelőnek, elégségesnek az öt mezőgazdasági üzemben. Hat évvel ezelőtt még a gyepek kétharmadát műtrágyázták, ’79-ben ez az arány elérte a 81 százalékot, az elmúlt esztendőre viszont már 57 százalékra esett vissza (kivéve a csabacsüdi tsz-t, mely ösz- szes nagyüzemi gyepterületét rendszeresen trágyázta). Ezt az érintett termelőszövetkezetek vezetői az állami támogatás megszüntetésével indokolják, és a költségek növekedése a magyarázat arra is, hogy az 1977-es, alig 900 hektárról 1981-re 420 hektárra esett vissza az öntözött gyepterület. Az előbbi a vizsgálatba bevont gyepek 41, az utóbbi mindössze 16 százaléka. Ezzel a képpel ellentétben kedvezőnek ítélhető meg a termésátlagok alakulása. A kezdeti hektáronkénti másfél- tonnáról, öt év alatt 2,2 tonnára emelkedett a szénahozam. Évről évre a fejlődés természetesen nem egyöntetű, de mindenképpen pozitívum, hogy több mint egy- harmad részt tesz ki az öt termelőszövetkezetben a gyepfelújítás és szántóföldi gyeptelepítés, amely együttesen meghaladja az 1100 hektárt. Szakember és érdekeltség nélkül Már most a gyepterületek hasznosítását elemezve, azt kell megállapítani, hogy táblánként részletességű, évi rendszerességgel kidolgozott legeltetési terv ezekben az üzemekben nem készült. Annak ellenére sem, hogy e területek 70 százalékát rendszeresen legeltetéssel (növendék szarvasmarhával és juhokkal) hasznosítják, ráadásul valamennyiüknek jó a kapcsolata a szarvasi oktatási és kutatóintézetekkel. Nem terjedt el a villanypásztorra alapozott szakaszos legeltetés technikája sem, mind az öt üzemben fele részben még mindig a korszerűtlen, szabad legeltetés dívik e téeszek körében, és csaknem felére csökkent ezen öt év alatt a kaszával betakarított széna mennyisége is. A kialakult helyzet már csak azért sem ítélhető rózsásnak, mert az öt közös gazdaságban az adott időszakban 18 százalékkal nőtt a szarvasmarha- és 8 százalékkal a juhállomány. Az így megemelkedett takarmányigényt még a hatszázötven hektárral gyarapodott gyepterület sem képes fedezni. Szerencsére a lucerna és silókukorica hozamai 40 százalékkal magasabbak a vizsgálati időszak végén, mint az elején. Ezzel azonban nem sikerült megoldani azt az igen kívánatos célt, hogy a fűtermés növelésével az árutermő növények vegyék át a szántóföldi tömegtakarmány-termesztésre szánt területek egy részét. Sorolhatnánk a gyep- és legelőgazdálkodásban fellelhető hiányosságokat még igen hosszan. Hiszen a szarvasi járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság megállapítása szerint a lucernatermesztésben és a gyepgazdálkodásban egyaránt hasznosítható géppark az öt üzemben eléggé elöregedett, s nem is mindig teljes. Azután e szövetkezetekben szakirányú gyepgazdálkodási képesítéssel rendelkező szakember egyáltalán nincs. Nem alakították ki — a szarvasi Dózsa Tsz kivételével — az önálló legelőgazdálkodási ágazatot, és az ágazat érdekeltségi rendszerét sem, nem dolgozták ki a gyepre alapozott takarmányozás rendszerét, a melléktermékek hasznosítása esetleges, legfeljebb a takarmányszalma és a kukoricaszár-szilázs etetésére szánják el magukat. Végeredményben megállapítható — olvashatjuk a járási-városi NEB munkabizottságának jelentésében —, hogy bár az üzemek a termelési rendszerekkel, a kutató- és oktatási intézetekkel állandó kapcsolatban állnak, fejlesztési alapjaik be- határoltsága miatt a meglevő, üzemre kidolgozott terveket, technológiákat, javaslatokat hiányosan vagy alig alkalmazzák. Jelentősebb ráfordítás nélkül A legfontosabb teendők közül azokat kell tehát mindenképpen kiemelni, amelyek csekély költségráfordítással, vagy anélkül is megvalósíthatók. Ilyenek; az ágazatban dolgozók szakirányú továbbképzésének fokozása, az érdekeltségi rendszer kialakítása, átgondoltabb termelésszervezés és -irányítás, a gyepek tervszerű hasznosítása, talajvizsgálatra alapozott, okszerű műtrágya-felhasználás, s ott, ahol erre az anyagi erők is rendelkezésre állnak: a gyepek további tervszerű felújítása, elsősorban az állattenyésztő telepek közelében. Mindezekkel egy időben a legnélkülözhetetlenebb gépek folyamatos megvásárlásával elodázhatatlan a betakarítás színvonalának emelése is. Végezetül szóljunk arról, hogy ezeket a javaslatokat a NEB elnökének és a munka- bizottság tagjainak meghívásával nemcsak a vizsgált öt közös gazdaságban — a szarvasi Dózsa, a csabacsüdi Lenin Termelőszövetkezetben és három gyomaendrődi tsz-ben: a Békében, a Győzelemben és az Alkotmányban — vitatták meg és fogadták el elnökségi ülésen, hanem a járás valamennyi szövetkezeti mezőgazdasági üzemében. A népi ellenőrök tehát ez alkalommal sem dolgoztak hiába. Kőváry E. Péter Mikroprocesszoros mérlegvezérlö Az ÉVM egyik automatizálási célprogramjának megfelelően a Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnál üzembe helyezték az első mikroprocesszoros beton- gyári mérlegvezérlő berendezést, amelyet az Építéstudományi Intézet és a hódmezővásárhelyi Metripond közbs tervezési és kivitelezési együttműködésében készítettek el. Az új berendezéshez a Metripond a keverőauto- matikákat, az ÉTI a szállítópályákat gyártotta. Használata lehetővé teszi, hogy a hazánkban levő betongyárak régebbi mérő- berendezéseit a meglevő osz- tályozók és a végterméket kibocsátó keverők érintetlenül hagyásával korszerűsítsék. Az új mikroprocesszoros berendezés irányításával nagy pontossággal mérhető a szállítószalagon átfutó cement, kavics és víz. Ezzel a cementből száz kilogrammonként két és fél kiló megtakarítható. Az új termék gyártói szerint, azoknál a nagyobb megyei építőipari vállalatoknál, ahol az új mérőrendszert beépítik, évente hétszáz tonna cementtel kevesebbet kell majd felhasználni a betongyártáshoz. A mikroprocesszoros betongyári -mérlegvezérlő berendezésbe harmincféle minőségű beton „receptjét” programozták be. Kezelését egy ember látja el; szinte' gombnyomásra készül a kívánt mennyiségű és minőségű beton. Fotó: Fazekas László A mezőőr Szárnyis^li-tenYésztés Gyomaendrödön
