Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-15 / 112. szám

1982. május 15., szombat Vitára ingerlő gondolatok a nevelésről Ha ismerősökkel vagy utazásaim során pedagógusok­kal, szülőkkel beszélgetek, szinte mindig szóba kerülnek napjaink nevelési problémái. Kicsikről, nagyokról egy­aránt aggódva szólunk, s úgy érezzük szinte mindnyá­jan, sem az oktatási intézményekben, sem a családban nem törődünk eleget a gyerekekkel. Egy dologban kétségkívül előbbre léptünk ez ügyben: többet költünk rájuk. Mikor még egészen aprók, nincs az az édesség, játék, amit — hogy csitítsuk, „lerázzuk őket” — meg ne vennénk. (Bár még sokan nem tehetik meg ezt.) Aztán ezek az engedmények később jogos ala­pot szolgáltatnak a gyereknek ahhoz, hogy követeljen, sőt, ha nem kapja meg, hogy elvegye azt, ami „jár" ne­ki. De most nem is erről a jól ismert tényről szeretnék meditálni. Bizonyára emlékeznek még arra, hogy jó néhány éve, a televízióban, rádióban, saj­tóban — természetesen kel­lően megindokolva — az is­kolákban folyó összetett te­vékenység addigi elnevezé­sét megfordították. így lett az oktató-nevelő munkából nevelő-oktató munka. Az így kialakult sorrenddel minden­ki egyetértett. Vártuk is az eredményét. Sajnos, csalód­nunk' kellett... Mert a mammutiskolák szaporodásával egyenes arányban kezdtek „eltörpül- n'” a gyerekek. A pedagógu­sok — érthető módon — csak az általuk tanított gye­rekeket ismerték', s ez a tan­testület és a diákság koráb­bi szoros kapcsolatát alapo­san meglazította. A folyosón rendetlenkedő gyerek Józsi­kából „Gyere csak ide, kis­fiam!” lett, a diákok' az őket nem tanító pedagógusnak, pedig „elfelejtettek” köszön­ni. Ilyen és ehhez hasonló, megannyi „apróság” jelzi az előbb említett kapcsolat meglazulását. S aztán jöttek az új neve­lési, oktatási tervek. Az új tankönyvek. (Már amelyik megérkezett!). S ez — a pe­dagógusok munkájában gyö­keres változást, feladatokat hozó nehéz időszak, a lé­nyegesen nehezebb, másabb ismeretanyagok —, változást hoztak az iskola életébe. Ke­vesebb idő maradt arra, hogy a tanár a diákkal el­beszélgessen, s ezt nem csak a kicsik, de még a közép- iskolások' is megsínylették. Ezt a valóban komoly gon­dot csak elmélyítette, hogy a családon belül is egyre kevesebb idő jut a gyerek problémáinak, mindennapos apró gondjainak a meghall­gatására. Így aztán — s ezt a már alsó tagozatban is túlzottan alkalmazott, írás­beliség csak fokozza — a gyerek egyre kevésbé tudja kifejezni a gondolatait. Egy­részt, mert nincs kihez szól­jon, legfeljebb a társaihoz, másrészt, mert az állandó gyakorlás híján - elveszti, vagy ki sem alakul benne a korának megfelelő beszéd- készség. Ami, még számos összetevővel együtt, lelki el- sivárosodásához, személyisé­gének elszürküléséhez vezet. Erről jut eszembe egy ap­rónak tűnő eset. Az egyik iskolában, a szünetben arra ösztönözték a gyerekeket, hogy csendjátékot játssza­nak. A párosával ballagó, a másikat folyton lepisszegő „jó gyerekek” kaptak elisme­rést. Igen, az elismerés. Az ok­tatás magasabb színvonala, az ismeretek átadásának fe­szítettebb tempója miatt kis­sé hátrább csúszott a rang­sorban a nevelés. Az alsó- és középfokú oktatásban talán éppen ezért vált uralkodóvá a teljesítménycentrikus érté­kelés. Tehát aszerint nő a gyerek ázsiója, milyen ered- -ményeket produkál a szak­mai tárgyakból. Ez pedig, egy emberpalánta megítélé­sében csak egyfajta szem- nont lehetne. De nem A SZEMPONT. Bár az igazság kedvéért azt is hozzá kell tennem, sokáig — talán még ma is? — aszerint értékelték egy-egy pedagógus munká­ját, hány tanulmányi- vagy sportversenygyőztes tanítvá­nya van. Ilyen szemlélet mellett sajnos — az egyebekben az eminenseknél is tehetsége­sebb, de túl mozgékony, ne­tán „rendetlen” gyerek — ösztönző figyelem, buzdító értékelés híján elsikkad. S bár egy külön misét érne meg, de itt kell elgondol­koznunk a magatartás érté­kelésén is. A példás érdem­jegynek olyan összetevői vannak, hogy azt végigolvas­ni sem könnyű, nemhogy nap mint nap teljesíteni. Egy gyereknek. No, és mi van akkor, ha a sokféle ösz- szetevő közül egy gyerek csak kettőt nem teljesít. Nyilván, akkor mára jó jár neki. Csakhogy, mondjuk, olyan kiemelkedő közösségi munkát végez, hogy' felnőtt­ként bátran lehet majd szá­mítani áldozatos közéleti szereplésére. De ahogyan az az aktív emberkékkel lenni szokott, a megengedettnél is fecsegőbb, mozgékonyabb, tehát már nem tekinthető példásnak, példának, hogy a többi érdemesnek találja kö­zösségi tevékenységében, lel­kesedésében utánozni. A legfontosabb nevelési eszközzel, a példaadással úgyis bajban vagyunk. Nem­csak az iskolában — mert ott még csak találunk szép számmal követésre méltó tu­dású, egyéniségű pedagógu­sokat —, de az egész felnőtt­társadalomban. Pedig gorom­basággal nem lehet kedves­ségre, közönnyel közéletiség- re, lustasággal munkára. ne­velni. A gyerekek hamar megérzik a hamisságot. Ha mást magyaráznak, s mást cselekednek előttük. A fel­nőtt is csak a vele egyen­rangú, vagy nála kiválóbb ember kritikáját hajlandó el­és megfogadni. Mást a gye­rektől sem várhatunk el. S ha nem jut időnk meg­hallgatni őket, beszélgetni velük, ha értékrendjeink nem helyénvalók, vagy ir­reálisak, ha ugyanabban a közösségben más mércével mérjük az egyik gyereket, mint a másikat, ne csodál­kozzunk, hogy eleinte csak fegyelmezésük, később már teljes életfelfogásuk okoz gondot. Védekezésül hadd tegyem hozzá, nem vagyok pesszi­mista. De kötelességem a jobbat akarni. Ha csak ilyen szerény eszközzel is, egy szubjektív hangú meditáció­val. B. Sajti Emese A Baranya megyei Villány közelében levő szoborpark mind több új alkotással gazdagodik. Az UNESCO támogatásával működő nemzetközi alkotótelep vendégművészei pályázat alap­ján kapnak meghívást. Jelenleg már nyolcvan alkotás díszíti a szoborparkot, amelynek rendszeresen sok látogatója van A képen: Bencsik István szobrászművész új alkotása (MTI-fotó — Tóth Béla felvétele — KS) Kétegyházi helyzetjelentés Szinte lehetetlenség úgy felkeresni a kétegyházi Tán­csics Mihály Művelődési Há­zat és igazgatóját, Argyelán Györgyöt, hogy a látogató ne botoljék valami újdonság­ba, közművelődési kísérletbe. S amíg beszélgetünk, szünte­lenül csöng a telefon. — Számunkra a július 1- én kezdődő egyhónapos al­kotótábor lesz a nyárra a legfontosabb — mondja a lé­legzetvételnyi szünetet ki­használva az igazgató. •— Si­került ismét megszervezni. Az imént járt itt Kalcsó Jó­zsef festőművész, aki a tábor szakmai irányítója lesz. Fes­tő-, kőfaragó, és agyagmintá­zó, no és grafikai szekciót tervezünk. Kétszer kéthetes lesz a tábor, persze bentla­kásos. A járási KISZ, a he­lyi üzemek, az itteni szak­munkásképző intézet és a megyei tanács segített meg­valósításában. Eddig har­minc jelentkezési lap érkezett be, de továbbiakat'is vá­runk. Kalcsón kívül Cson­ka János kő- és Kovács Gé­za fafaragó, valamint a bé­késcsabai Kállai Júlia grafi­kusművész lesznek a szekci­ók felkért irányítói. A gya­korlati és az elméleti fog­lalkozásokon túl természete­sen lesz mód kirándulásra, szórakoztató programokra is. A tábor ideje alatt itt, Két- egyházán rendezi meg a Népművelési Intézet és a Megyei Művelődési Központ a Nyitott ház-akcióval fog­lalkozó háromnapos to­vábbképzését is. Azt hiszem, bár a kívülállóknak talán furcsának tűnik, mégis na­gyon jól illeszkedik majd a két rendezvény. Igen, a nyitott ház! So­kat beszélünk, s nemegyszer kevesebbet teszünk érte, mellette. Kétegyháza, azaz a művelődési ház az egyik ki­jelölt kísérleti bázisa ennek az országosan meghirdetett akciónak; a tervekről már nem egyszer be is számol­tunk. — A közelmúltban száz­ezer forintos támogatást kaptunk erre a célra az Or­szágos Közművelődési Ta­nácstól, felszerelések vásár­lására. Ügy érzem, felesle­ges lenne ezt a pénzt öt­A Fogyasztási Szövetkeze­tek Országos Tanácsa El­nöksége — a SZÖVOSZ if­júsági bizottságának kezde­ményezése nyomán — a KISZ Központi Bizottsága, az Állami Ifjúsági Bizottság, a Magyar Úttörők Szövetsé­ge és a Művelődési Minisz­térium egyetértésével most első alkalommal hirdeti meg a legjobb iskolaszövetkezeti csoport cím elnyerésének pályázatát. A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Ta­nácsa Elnöksége hangsú­lyozza: a versenypályázat ki­írásának célja, hogy az ed­digieknél gyorsabb ütemben növekedjék az alsó- és kö­zépfokú oktatási intézmé­nyekben az iskolaszövetke­zeti csoportok száma, illetve gazdagodjon tevékenységi körük. További célként je­löli meg a Fogyasztási Szö­vetkezetek Országos Tanácsa az „Egy ÁFÉSZ — egv is­kolaszövetkezeti csoport”, valamint az „Iskolaszövetke­zeti megye” mozgalmának kibontakozását. Az említett versenypályá­zat többek között kiemeli az iskolaszövetkezésben rejlő nagy lehetőségeket. Ugyanis az iskolaszövetkezeti cso­portok képesek a tanulóif­júság értékteremtő, munká­ra és közéletiségre nevelő, a szövetkezés megismerésére és megszerettetésére irányuló törekvéseket kifejleszteni, il­letve továbbfejleszteni. Ez a versenypályázati felhívás egyébként következik a fo­gyasztási szövetkezetek IX. letszerűen elkölteni. A ház jó húsz évvel ezelőtt épült, a kor nem éppen a funkciót szem előtt tartó stílusában. A kétegyházi üzemek és intézmények anyagi támoga- tásval. most belső átalakítá­sokra készülünk. A hatal­mas, szinte fűthetetlen, és most ebben a formájában aligha kihasználható előcsar­nokunkban galériát szeret­nénk kialakítani másodosz­tályú presszóval és termé­szetesen elvégezni az elen­gedhetetlenül szükséges hő- szigetelést. Szintén a „nyi­tott ház”iügyhöz tartozik, hogy a főépület és a könyv­tár közötti zárt udvart sza­badtéri ifjúsági parkká ala­kítjuk át. A községi KISZ- bizottság vállalta a kerítés megépítését. Amint az ké­szen van, máris ott rendez­zük a programok, elsősorban a szórakoztató jellegűek egy részét. Ennek egyik sarká­ban kap helyet a megyeszer- te ismert kertbarátszakkö­rünk mintakertje is. Ha nem is annak szánták, mégis az lett belőle: a két­egyházi fiatalok karácsonyi ajándékba kapták a meg­fiatalított ifjúsági klubot. Pazar berendezés, a legmo­dernebb audiovizuális fel­szerelés, rusztikus bútorok, barátságos környezet. Ez jel­lemzi ezt a termet, amely mindennap nyitva áll este 7 és 10 óra között változatos, vonzó programjaival, s fel­szerelésével. S még egy újdonság: már szinte minden együtt van a barkácsműhelyhez, amelyet a kazánház egyik sarkából választottak le, és október­re tervezik avatását. — A nyárra több, úgyne­vezett nagytermes rendez­vényt is tervezünk. Még tar­tanak az egyeztető megbe­szélések a fellépő művészek­kel, együttesekkel. Többek között koncertezik majd kétegyházán a Prognózis együttes is. Az új ifiparkunk megnyitását június közepé­re tervezzük; szombatonként filmvetítéses „ismeretterjesz­tő diszkókat ’ tartunk itt — szólt a távolabbi tervekről Argyelán György. (Nemesi) kongresszusán elfogadott ha­tározatából, mely fontos célként jelölte meg az isko­laszövetkezett mozgalom to­vábbfejlesztését. Az említett versenyben részt vehetnek, és „A leg­jobb általános iskolai szö­vetkezeti csoport”, illetve „A legjobb középiskolai szö­vetkezeti csoport” cím I— II—III. fokozatának, s az.; azzal járó pénzjutalomnak elnyerését megpályázhatják mindazok az alsó- és közép­fokú oktatási intézmények, szövetkezeti csoportjai, me­lyek legalább egy éve mű­ködnek. Továbbá bizonyít­ható legyen, hogy a gazdál­kodási tevékenység zömét is a diákfiatalok teljesítették. A pályázatban a megalaku­lástól a mozgalmi, diákön­kormányzati, gazdálkodási, más szervekkel való kapcso­latbeli. kulturális és sport- tevékenységüket kell sokol­dalúan ismertetni. E pályázatokat szakmai bí­ráló bizottság értékeli, a dí­jak átadására — most első ízben — 1982 októberében, az országos iskolaszövetke­zeti tanácskozás keretében kerül sor. 1983-tól minden év szeptemberében adják át a helyezést elért iskolaszö­vetkezeti csoportok díjait. Ugyanis ezután minden év­ben kiírja a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Ta­nácsa Elnöksége a „Leg­jobb iskolai szövetkezeti cso­port” cím elnyerésének pá­lyázatát. MOZI Nyerítő nyeremény Lehet, kicsit furcsának tű­nik egy felnőttől, de én bi­zony nagyon szeretem az if­júsági filmeket. S hiányuk, illetve igen alacsony színvo­naluk — tisztelet a néhány kivételnek —, bizony alapo­san kételkedővé, gyanakvóvá tett. így ültem be hát Jiri Mencel, cseh rendező film­jére is, a Nyerítő nyeremény­re. Aztán rövid idő elteltével megszűnt minden előítéle­tem, s kezdtem élvezni az egyszerű ötletből kibontakozó filmet. Kellő kajánsággal szóra­koztam, a rossz hangulatát esti gordonkázással levezető, mentős apuka fojtott hangú „fegyelmezésein”, az egymás­ban semmire sem hasonlító ikerfiúk ügyesen álcázott pajkosságán, míg el nem in­dult a tulajdonképpeni tör­ténet. Egy kirakatban ott állt a két gyerek álma, egy go-kart, amelyet főnyereménynek szántak egy sorsoláshoz. A sorsjegyeket pedig csak pa­pírhulladékért lehetett kap­ni. Nosza, neki is vágott a két gyerek, teljes elszántság­gal, „lemondva” a napi he­gedűleckékről is. S eljött a nagy nap, amelyen legalább akkora meglepetés érte őket. Go-kart helyett egy lovat nyertek. Innen aztán' igazán fordu­latossá vált a film. Ló egy belvárosi bérházban! Termé­szetesen akadt ellenség, egy lótolvaj is, és egy rajongó kislány, aki úgy vágyódott a lóra, mint a főszereplő iker­pár a go-kartra. Nem lett volna igazi mai mese Zdenek Mahler törté­nete, ha végül nem fordult volna minden jóra. A cso­dálatos értelmi, érzelmi ké­pességű ló, Ferda ugyanis végül megfelelő szeretettől övezve, kiváló helyre és ke­zekbe került. A fiúk pedig megkapták a hőn áhított go­kartot. De míg idáig jut a törté­net, kedves jelenetek, bo­nyodalmak, ragyogó képek kötik le a gyerek- és felnőtt­nézők figyelmét. Kiegyensú­lyozott, a humort megfelelő arányban adagoló ifjúsági film készült hát Jiri Hanibal rendezésében, aki nem töre­kedett a néző idegeinek min­den áron való túlborzolására, inkább szórakoztatni, felüdí­teni akart. Ami sikerült is. S ugyanezt a célt szolgálta Jan Hrábek modern, a film ha­zájában valószínű slágerré is vált zenéje. Néhány igazán jó magyar film, s a Nyerítő nyeremény után már bátrabban merem megkockáztatni a következő kijelentést: nem biztos, hogy vér kell folyjon, vagy hamis indiántollaknak röpködni az ál indiántábor kormos egén ahhoz, hogy jó, élvezhető if­júsági film készüljön. Lehet szórakoztató témát találni a mában is. Erről ugyanis hétköznapi történéseink min­dig megfelelő alapanyagul szolgálnak. S bármily izgal­mas is egy jól megszerkesz­tett kémtörténet, de az unos- untalan elsülő pisztolyok és halálos pontossággal célba találó rugós kések „nevelő hatásáról” szívesen lemonda­nék. Ezért volna jó, ha legalább az ifjúsági filmek mentesül­nének tőle. Pályázat a legjobb iskolaszövetkezeti csoport cfm elnyerésére B. i. b. s. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom