Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-25 / 276. szám

/ 1981. november 25., szerda Kutatás és fejlesztés Több feladatot a vállalatoknak, hasznosabb tevékenységet az egyetemeknek A tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés terüle­tén az utóbbi időben jelentős változások mentek végbe. E változásokról, a soron következő feladatokról és a jövő tudománypolitikai terveiről beszélgettünk a kor­mány tudománypolitikai bizottsága titkárságának mun­katársával, dr. Kábái Vilmossal. 9 — Milyen tényezők határoz­zák meg tudománypolitikánkat? — A jelenlegi helyzetet alapvetően a külső és belső gazdaságifeltétel-változások, illetve az 1979-től kibonta­kozó gazdaságpolitikai, gaz­daságfejlesztési törekvések szabták, illetve szabják meg. A módosuló társadalmi-gaz­dasági feltételek több lénye­ges pontban érintették a ku­tatás és fejlesztés cél-, esz­köz-, valamint intézményi rendszerét. A kutató-fejlesz-' tő hálózaton belül nem lehet minden feladatot központi­lag meghatározni. A főbb irányvonalak megjelölése után fokozódni kell a válla­lati kutatóműszaki fejlesztő tevékenység, a vállalati in­novációs tevékenység iránti figyelemnek. Az irányító testületeknek és természetei sen maguknak a vállalatok­nak is a korábbinál több konkrét lépést kell tenniük a szabadalmi, az 'iparjogvé­delmi munka, a vállalati ku­tató-fejlesztő helyek erősíté­sére, a feltételek javítására. 9 — A vállalati kutató-fejlesz­tő helyeken felhasznált pénz­eszközök növekedése az V. öt­éves terv első három évében meghaladta az összes kutatási­fejlesztési ráfordítások növeke­dési ütemét, de 1979—80-ban visszaesés következett be. Mi­lyen tendenciák érvényesülnek ma, és mi várható a jövőben? — Figyelmünk középpont­jában továbbra is a vállala­ti kutatási-fejlesztési inno­vációs tevékenység feltéte­leinek javítása áll. Ezt in­dokolt esetekben kutatóin­tézetek, kutatóintézeti részle­gek vállalatokhoz történő csatolásával is elő kívánjuk segíteni, hozzátéve, hogy nem ezt tekintjük az egyetlen esz­köznek a vállalati műszaki­fejlesztési tevékenység erő­sítésénél, Szeretnénk az egyetemek szellemi kapacitá­sát minőségében fejleszteni, kutatótevékenységét jobban kihasználni a kutatóintézetek és a vállalatok munkájának elősegítéséhez. „ 9 — Hogyan alakulnak a tu­dományos kutatás, műszaki fej­lesztés feltételei ebben az idő­szakban? — A gazdasági fejlesztés új intenzív növekedési pá­lyára állításával függ össze, hogy hazánkban első ízben a VI. ötéves népgazdasági tervhez kapcsolódóan a kor­mány országos középtávú fejlesztési tervet dolgozott ki és fogadott el. Ez a terv az­zal számol, hogy gazdaság- fejlesztő törekvéseink ered­ményeképpen növekedni fog a vállalatok érdekeltsége, a korszerű műszaki, technikai megoldások alkalmazásában. Ennek megfelelően fokozó­dik az új iránti fogékonyság, az innovációs készség, a vál­lalatok kockázatvállalása, te­vékenységük valós gazdasági teljesítményen nyugvó ér­tékelése. E célok eléréséhez a tudományos kutatásnak és műszaki fejlesztésnek a ko­rábbinál eredményesebben kell működnie, jobban kell alkalmozkodnia a nemzetkö­zi gazdasági és műszaki fej­lődés irányaihoz. 9 — Milyen feladatokat sza­bott meg az ötéves terv a kuta­tási káder- és munkaerő-gazdál­kodásban? — A káderpolitikában kö­zéppontba kell állítani a mi­nőségi követelményeket, az­az a tevékenység érdemi Ha rövidül a munkahét... Meglepett a családanya nyilatkozata. Ka­tegorikusan kijelentette, hogy nem örül az ötnapos munkahétnek. Ez tudniillik azt jelenti, hogy agyondolgozhatja magát ott­hon most már minden hétvégén. Ebből nem tudok más következtetést levonni, mint azt, hogy a munkahelyén töltött szombatokon szokott pihenni. Következés­képp megérett az idő arra, hogy ezt a tényt a munkaidő új beosztásában is rög­zítsük. Ha öt nap alatt teljesíthetők a feladatok — márpedig teljesíthetők —, akkor otthon pihenjenek a hatodik napon már a dolgozók, ne a munkahelyükön. Sajnos — a tárgykörben elhangzó válla­lati nyilatkozatokból sorra kitűnik —, nem osztatlan az öröm a munkahét rövidülése felett. Panaszkodik az igazgató, hogy ak­kor most mindent át kell szervezni, pedig éppen kezdett minden jól menni. Ráadá­sul — milyen istencsapás! — a rendelet nem engedi meg a létszámnövekedést az ötnapos munkahétre való áttérésnél. Pedig — azt mondja —, ha felvehetne húsz— harminc embert, akik csak szombaton (!) dolgoznának, nem lenne semmi gond. Azt mondja a szaki is: ha neki otthon kell maradni most már hét közben is egy napon, nemcsak vasárnap, akkor az a nap természetesen fusival megy majd el. Az asszony már most kétségbe van esve, hogy mit tegyen ő az esetleges hétfői sza­badnapjával, cserébe az „elrontott” szom­batért. (Az föl sem ötlik benne, hogy a havi két szabad szombatján felül kapja a két hétfőt.) Nem tudok mást, mint csodálkozni, fur­csállni a dolgokat. A vitákban ugyanis az a nézet erősödött fel, amely szerint nem hiányzott nekünk az ötnapos munkahét. Tulajdonképpen a munkahét rövidítésével jól megrövidítettek bennünket. Mert ed­dig szép kényelmesen eldöcögtünk a hét elejétől a hét végéig, azt a havi két szabad szombatot valahogy átvészeltük, de hogy most már mindig két napra esünk majd ki a munkából! — erre nincs szó. Biztos vagyok benne, hogy a családok nagyon hamar rájönnek majd: vívmány, nagy vívmány valójában az, ami ez év derekától folyamatosan megy végbe or­szágunkban a munkaidőnkkel való gaz­dálkodásban. Az ellenérzetek döntő több­sége inkább a belső elkényelmesedésről árulkodik, semmint az úgynevezett akadá­lyozó tényezők valós feltárásáról. A lehetőségek tudhillik igen széles kö­rűek. Az igazgatók megtehetik, hogy anyagilag is ösztönzik a szombati munkát, megtehetik, hogy a többletpihenőnapokat akár a szabadsághoz csatoltan adják ki, tehát jó szervezéssel egyáltalán nincs szükség a létszámnövelésre. A szaki való­ban fisuzhat, de olvashat, tanulhat, mes­tervizsgára is készülhet a plusz napokon, elmehet korábban a gyerekért az óvodá­ba, iskolába, beszélgethet vele. És az asszony hétfőn? Kitakarítani úgy­is kitakarít már szombaton, hazatérve a munkahelyéről. Hétfőn végigböngészheti a boltokat, a fölhalmozott elolvasatlan újsá­gokat, foglalkozhat saját magával — amire legkevesebb ideje jut manapság —, pedig minden nő joga, hogy nő legyen. De ne folytassuk, lássuk be, hogy a kifogásözön, a panaszáradat, ugyanannak a divatos — hangsúlyozom, inkább divatos, mint meg­alapozott — szemléletmódnak a tükröző­dése, amelyből a lakótelepeket „szőröstül- bőröstül" átoknak tituláló kijelentések fa­kadnak. Pedig — gondoljunk csak utána — az ötnapos munkahét, napjainkban nagyon nagy dolog. Tíz nap alatt megteremteni az egész ország tizennégy napos létfeltételeit — több mint új munkaidő-beosztás. Jelen­ti egyfelől azt, hogy a társadalmi termelés magasabban szervezett fokára ért nép­gazdaságunk, jelenti a rendelkezésre álló munkaidőalap hatékonyabb, intenzívebb kihasználását, végül, de nein utolsósorban, jelenti az életszínvonal nagymértékű eme­lését, olyan időszakban, amikor minden ilyen lépés nagy körültekintést és nem, kis erőfeszítést követel: a munkahét rövidü­lése ugyanis a nemzeti jövedelem növelé­sével kell hogy együtt járjon. Szakítanunk kell tehát azzal a rossz szo­kásunkkal, hogy szinte már egy rendelet kihirdetése előtt ludjuk mindazt, ami mi­att az adott intézkedés nem valósítható meg. Az ötnapos munkahét, a heti öt munkanap jobb kihasználására alapozva az önművelés fokozásában, a munkaerő újra­termelésében, azaz a pihenésben, a család- védelemben, a tartalmas szórakozásban és természetesen a töredék munkaidő kiak­názásában jelent olyan újabb előrelépést, amelyről joggal feltételezzük, hogy új kor­szak nyitánya is egyben. Azé a korszaké, amelyben mindenki előtt nyilvánvalóvá válik, hogy a munkaidőt nem rövidítheti más, mint maga a munka: a munka — ál­maink valóra váltója. S álom volt — nem is olyan rég — még maga az ötnapos munkahét is. Kőváry E. Péter Tűz a martfűi cipőgyárban Hétfőn a délutáni órákban kigyulladt a martfűi cipő­gyár telepén egy 20x20 mé­teres téglafalazatú, fa tető- szerkezetű, cserépfedésű épü­let. Égtek a helyiségben tá­rolt építési anyagok, vala­mint nagy mennyiségű tűz­veszélyes folyadék és ragasz­tó-alapanyagul szolgáló kén­por. A vállalati tűzoltóság azonnali, eredményes, szak­szerű beavatkozásának is köszönhető, hogy a veszélyes lángokat a helyszínre riasz­tott állami tűzoltóegységek­nek rövid idő alatt sikerült megfékezniük. Az anyagi kár jelentős. A tűz keletke­zése okainak1 tisztászására a vizsgálatot a rendőrség a tűzoltóság bevonásával meg­kezdte. megítélését kell előtérbe he­lyezni. A kutatás-fejlesztés területén dolgozók körében a változó társadalmi-gazdasági követelményeknek, a kuta­tási-fejlesztési irányoknak megfelelően átcsoportosítás, indokolt esetben létszám- csökkentés válhat szüksé­gessé. A kutatói mobilitás elősegítése érdekében pedig szélesebb körben kell alkal­mazni az ideiglenes, átmene­ti, egy-egy feladat megoldá­sára irányuló foglalkozta­tást, a gyakorlati szakembe­rek kutatóhelyeken, a kuta­tóknak pedig a vállalati fej­lesztésbe történő bevonását. Fontos feladat az egyeteme­ken és kutatóintézetekben folyó kutatóképzés közelíté­se, a továbbképzés fejlesz­tése, a tervszerű külföldi ösztöndíjak és munkaválla­lási lehetőségek felhaszná­lása, a tudományos kutatás­sal foglalkozók idegen nyel­vi felkészítése. 9 — Milyenek a kutatók, a műszaki fejlesztők munkakörül­ményei, alkotási lehetőségei? — Az intézetekben és az egyetemeken dolgozó kutatók helyzete általában megfele­lő, ők lényegesen kedvezőbb tárgyi, jövedelmi-anyagi és egyéb feltételek között dol­goznak, mint a vállalati tár­saik. Tapasztalataink szerint a vállalati innováció előmoz­dításában kulcsszerepet be­töltő szakemberek munka- lehetőségei, jövedelmi hely­zete, felkészültsége sok esetben nem kielégítő. E fon­tos szakértelmiségi réteg helyzetét ezért a következő időszakban alaposabban át­tekintjük, és ahol indokolt, a feltételeken változtatunk. 9 — Hogyan fejleszthetők a nemzetközi tudományos kapcso­lataink? — A közelmúltban a Ma­gyar Tudományos Akadémia irányításával a nem kor­mányközi nemzetközi tudo­mányos együttműködés koor­dinálására konzultatív bi­zottság alakult. A nemzet­közi műszaki tudományos együttműködések koordiná­lásában azonban mindeddig kevés sikert értünk el. A ko­rábbi kötöttségek hatása, a megnehezült gazdasági hely­zet következtében nem ja­vultak, hanem esetenként romlottak a nemzetközi tu­dományos együttműködés, a kutatóhelyek közvetlen kap­csolattartásának az anyagi és engedélyi feltételei. Kö­rültekintően kell megvizs­gálnunk és mérlegelnünk: célszerű-e, és ha igen, mi­ként lehetne a kutató-, ter­vezőintézetek, egyetemi kol­lektívák szellemi exportte- •vékenységét nagyobb mér­tékben ösztönözni. A szocia­lista országokkal megvaló­suló együttműködésben alap­vetőnek a konkrét célú kooperációt kell tekinteni. Ez elsősorban azokra a terü­letekre irányúi, amelyek a hazai társadalmi, gazdasági célok hatékony megvalósítá­sát segítik elő, illetve ame­lyek a szocialista országok által elhatározott nagy je­lentőségű közös, tudományos és műszaki feladatok megol­dásához járulnak hozzá. Ám csökkenteni kell a kevésbé jelentős együttműködési té­mák számát, és a formális elemeket a nemzetközi kap­csolatokban. A fejlett tőkés országokkal folytatott tudo­mányos, műszaki együttmű­ködés elsődleges célja a kö­vetkező tervidőszakban is a hazai * gazdaságfejlesztéshez szükséges korszerű techni­ka, technológia és szervezési megoldások átvétele, vala­mint az ilyen eljárások, mód­szerek továbbfejlesztéséhez szükséges szakemberek kép­zésének elősegítése. Az együttműködés keretében tö­rekedni kell a tudományos műszaki kooperációra is, úgy, hogy az ilyen kapcso­latok szükség esetén készít­sék elő a későbbi licencia­vásárlásokat és termelési kooperációkat is. 9 — Beszéljünk a kutatómun­ka, a fejlesztés anyagi forrá­sairól is. Mennyit fordítunk minderre? — A tervidőszakban a nemzeti jövedelem felhasz­nálásának mintegy 3 száza­lékát kitevő 103—104 milli­árd forint kutatási-fejlesztési forrásra lehet számítani, amely részben a központi költségvetési forrásból, más­részt a vállalatoknál képző­dő műszaki-fejlesztési alap­ból adódik össze. A források­ból a kutatási terv program­jainak végrehajtásra, a köz­ponti és a vállalati eszkö­zökből együttesen mintegy 17 milliárd forint áll rendel­kezésre. A terv úgy fogal­maz, hogy a gazdasági célú kutatási programok esetében központi forrásokra csak ab­ban az esetben lehet számí­tani, ha a megfelelő vállala­ti érdekeltséget tükröző anyagi erőforrások is.rendel­kezésre állnak. Mérő Miklós A bodrogkeresztúri Kővágó dűlőben és a mádi Özhegyen teraszokat alakítanak ki, mint­egy száznegyven hektáron. A teraszokat szőlővel telepítik be a szakszövetkezetek. A melio­rációs munkákkal előreláthatólag novemberben végeznek (MTI-fotó — Kozma István felvétele — KS) * Veszprémi építők Irakban Műszer a vízben Új környezetvédelmi mű­szert fejlesztettek ki hazánk egyik legnagyobb vegyi üze­mében, a Fűzfői Nitrokémiá- nál, amelyre a Balaton kö­zelsége miatt fokozott fele­lősség hárul. Az ötletes be­rendezés a vízfolyásokba he­lyezve folyamatosan méri a szennyezést, annak összeté­telét és az eredményről rá­dióadón keresztül értesíti a környezetvédelmi központot. A prototípust már üzembe helyezték, s hamarosan 50 helyen kapcsolják be az el­lenőrzésbe : valamennyi üzemrésznél elhelyezik, amelyből szennyvíz jut ki. A műszert nemcsak saját használatra készítette a Nit- rokémia, igen nagy iránta az érdeklődés itthon és kül­földön is. A Gépexport Vál­lalat megvásárolta a gyártá­si jogát, az Egyesült Izzó pe­dig vállalkozott előállításá­ra, így a Nitrokémia saját fejlesztésének eredménye sok helyütt szolgálhatja majd a környezet megóvását. Irakban épít családi há­zakat a Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat! Az erről szóló megállapo­dást a NIKEX Külkereske­delmi Vállalat, az iraki föld­művelés- és reformügyi mi­nisztériummal kötötte meg, amely az új otthonokba kí­vánja letelepíteni a földmű­velőket, és ezáltal továbbfej­leszteni Bagdad környékének mezőgazdaságát. A szerződésben szereplő 96 családi házat egyébként a Bagdadtól 15 kilométerre fekvő Ai Bakriyaban építik fel. Valamennyi 100 négy­zetméteres alapterületű lesz, komfortos, s a klimatikus viszonyoknak megfelelő hő­szigetelésű. A lakásokat kulcsra készen adják át a megrendelőknek. A Veszprémi Állami Épí­tőipari Vállalattól az első harmincfőnyi építőbrigád már a helyszínre utazott, hogy előkészítsék a január­ban kezdődő munkálatokat. Gondoskodnak a másfél száz magyar munkás elhelyezé­séről, beszerzik az építő­anyagot. Az építkezést várhatóan 16 hónap alatt befejezik. A szerződésben egyébként 20 hónap a határidő, de mivel a dolgozók ellátásának költ­ségei igen magasak, az épí­tési idő lerövidítésével pró­bálják a vállalkozás gazda­ságosságát növelni. A vállalat egyébként nagy gonddal válogatta ki szak­embereit. A szakmunkások mindegyike 2-3 szakma is­merője. Többen közülük már részt vettek alapfokú angol nyelvtanfolyamon; a veszp­rémi vállalat most intenzív alapfokú arab nyelvtanfo­lyamot szervez számukra. V

Next

/
Oldalképek
Tartalom