Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-30 / 100. szám
1981. április 30., csütörtök o Ünnepel a megyei gyógyszertári központ Tudományos előadás vezetőknek Kiváló Szövetkeze! Szarvas és Vidéke ÁFÉSZ Tegnap délután ünnepélyes gyógyszertár-vezetői értekezletet rendeztek Békéscsabán, a megyei gyógyszertári központban. A napokban kapta meg a kollektíva a Kiváló Gyógyszertári Központ címet, s most a dolgozók egyéni jutalmazására került sor. Dr. Palovits Gyula igazgató tíz embernek adta át a Vállalat Kiváló Dolgozója címet, többen pénzjutalomban részesültek. Tegnap értékelték a vállalat szocialista brigádjainak a munkaversenyben, a kultu- rálódásban, a tanulásban nyújtott teljesítményét is. Az ünnepségen jelen volt dr. Péntek Lászlóné, az Egészségügyi Minisztérium osztályvezetője, dr. Kedves- sy György egyetemi tanár, az Egészségügyi Szakszervezet alelnöke, dr. Minker Emil egyetemi tanár, aSZO- TE gyógyszerésztudományi karának dékánja, valamint dr. Ladislav Zathureczky, ’ a bratislavai egyetem profesz- szora. A külföldi vendég és dr. Kedvessy György tudományos előadást tartott a résztvevőknek. Este az ünnepség a Csaba Szálló télikertjében folytatódott, ahol fellépett a gyógyszertári központ kitűnő kórusa, s a vállalat dolgozóiból alakult kultúrcsoport is. A Szarvas és Vidéke ÁFÉSZ első ízben érdemelte ki a Kiváló Szövetkezet címet. A 6300 tagot számláló kollektíva múlt évi eredményei bizonyítják, hogy nem fáradoztak hiába. A kiskereskedelem és a vendéglátás forgalma évről évre nő. Tavaly például mintegy 420 millió forint bevételre tettek szert, amely 6,4 százalékos emelkedésnek felel meg. Kiegyensúlyozott az élelmiszer-ellátás. Zöldségből és gyümölcsből 6 millió forint értékűt adtak el. Széles választékot tartanak tej- és tejtermékekből. Ennek köszönhető, hogy egy év alatt 16 millió forintért értékesítettek' ilyen termékeket, amely lehetővé tette a 25 százalékos forgalomnövekedést. Ugyanakkor egyre többen veszik igénybe az ÁFÉSZ nyújtotta közétkeztetést. Így 1980-ban 39 százalékkal többen fizettek elő menüre, mint az előző esztendőben. A kiemelkedő gazdasági mutatókat és a munkaversenyben elért sikereket figyelembe véve, szerdán délután nyújtotta át dr. Sipos Sándor, a SZŐ VOSZ elnökségi főosztályvezetője Nagy Józsefné elnöknek a Kiváló Szövetkezet címet reprezentáló oklevelet. ffl bérpolitikai elvekről tanácskoztak A Pedagógusok Szakszervezete Békés megyei bizottsága tegnap kibővített ülést tartott Békéscsabán, a Lékai János középiskolai kollégiumban. Dr. Mizó Mihály elnökletével az alapszervezeti titkárokkal kibővített megyei bizottság a bérpolitikai elvek megvalósulásának helyzetét tárgyalta meg és rögzítette a központi vezetőség 1981. március 19-i bérpolitikai határozatából adódó megyei feladatokat. Békés megye oktatásügyi dolgozóinak bérhelyzetéről, valamint a Pedagógusok Szakszervezete Központi Vezetősége által kibocsátott bérpolitikai alapelvekkel kapcsolatban először Jász József bérfelelős tartott tájékoztatást. Hangsúlyozta, hogy a megyei bizottságnak a témában olyan felelős döntést kell hoznia, amely hozzásegíti a megye oktatási intézményeiben a bérszínvonal arányos fejlesztését. A bérgazdálkodás megyei helyzetéről ezt követően Virág Ferenc, a megyei tanács művelődésügyi osztály gazdasági csoportvezetője számolt be, az utóbbi 10 évre visszatekintve. A számok tükrében jól látható, hogy a megyei oktatási intézményben dolgozó pedagógusok, alkalmazottak átlagos bér- színvonala csak nagyon csekély mértékben különbözik az országos átlagtól. Sok szó esett az úgynevezett, tartalékképzésről, s az így fennmaradó összeg helyes elosztásáról is. Ugyanakkor megállapítást nyert, hogy a szak- szervezet által kibocsátott bérpolitikai határozat megvalósításának a jelenlegi tanácstörvény, a tanácsok önálló gazdálkodása gátat szab. Feltétlenül ez ügyben párbeszédet kell folytatnia a Pedagógus Szakszervezetnek — megyei szinten is — a tanácsok illetékeseivel. A bérpolitikai alapelveket a jövőben az oktatási intézményekben széles körű vitára bocsátják. Az Agrokomplex új típusú hétvégi házzal jelent meg Székes- fehérvár egyik forgalmas városrészében. Piros tetejével, fehér falával szinte „nosztalgiát” támaszt a szemlélőben, ha a toronyházakat nézi a háttérben. A „Fehérvár” márkanevű ház több mint hatvan négyzetméteres, emeletes, fürdőszobás, és hat személy részére biztosít kényelmet. Különleges szige- telésűek a falai, szükség szerint téliesíthetők is. Az új kis ház OTP-hitelre is vásárolható lesz (MTI-fotó: Szabó Imre felvétele — KS) m Kertmozi nyílik Szarvason A szarvasi KISZ-esek javaslatára az elmúlt év nyarán — a Békés megyei Moziüzemi Vállalattal közösen — a városi tanács művelődésügyi osztálya a volt tanácsháza udvarán úgynevezett mini- kertmozit létesített. A szabadtéri vetítések igen nagy sikere arra a döntésre késztette az illetékeseket, hogy Szarvason állandó kertmozit hozzanak létre. A városfejlesztési iroda dolgozóinak elismerésre méltó munkája alapján május 2-án, szombaton — az I. Szarvas környéki napok megnyitása alkalmából — este 8 órakor lesz at avatása megyénk legújabb kertmozijának a volt tanácsháza szép' udvarán. Százéves a magyar telefon Kiállítás a Postamúzeumban Immár százéves a magyar telefon — a civilizált életforma nélkülözhetetlen tartozéka, mindennapjaink segítőtársa, s gyakran: bosszúságaink forrása. Hazánkban száz évvel ezelőtt helyezték üzembe az első telefonközpontot. A centenárium alkalmából kiállítás nyílt szerdán Budapesten, a Postamúzeumban. Az év végéig nyitva tartó kiállítás végigkíséri a távbeszélés hazai történetét az őskortól napjainkig, s betekintést nyújt a közeljövő titkaiba is. Hazánkban ma már több millióan veszik rendszeresen igénybe a telefonszolgálatot — mondotta megnyitó beszédében Walter Ferenc vezérigazgató-helyettes — s több mint 1,2 millió a készülékek száma. Évről évre bővítik a hálózatot, tavaly például 56 ezer új állomást helyeztek üzembe, ennek ellenére nagyon sokan, mintegy 360 ezren várakoznak még telefonra. Jelentős javulásra rövid időn belül nem számíthatunk, mivel egy készülék felszerelése 60 000 forintba kerül. Az idei év a fenntartás éve lesz (csak 12 ezer állomás bekapcsolása várható),’ a meglevő hálózat megfelelő minőségű üzemeltetésére helyezik a fő hangsúlyt. Hogy az erőfeszítések ne legyenek hiábavalók, társadalmi összefogással kell megakadályozni a szándékos rongálásokat. Nem jótékonykodás... N aponta odabiccentek a harminc év körüli, réveteg tekintetű portásnak, és — ha csak egy pillanatra is — sajnálom őt. Aztán továbbsietek, a napi „vezeklés” bevégeztetett. Sándor, a kosaras termetű portás valaha szerszámkészítő volt. Egy apró figyelmetlenségért azonban a fél lábával fizetett. Elkapta a villamos. Mióta fölépült, a lakásához közeli gyárban por- . táskodik. Más munka, esetleg olyan, ahol az ismereteit is hasznosíthatná?... Netán szociális fölemelkedés, a régi önbecsülés visszaszerzése ?... Számára mindez ábránd csupán. Vajon miért? Hiszen — lábát vesztette ugyan — de tudása, tapasztalatai, készségei semmit sem koptak. Ilyen könnyű szerrel lemondhatunk róla? Hazánkban a testi vagy lelki károsodottak, fogyatékosok, rokkantak száma eléri a lakosság tíz százalékát. Ennek a milliós tömegnek emberibb élethez segítése, megmaradt képességeik kibontakoztatása — azaz: rehabilitálásuk alapvető érdekünk. Nem véletlen a kifejezés, valóban érdekeltségről kell beszélnünk. Sokan ugyanis azt, hogy ezeknek a rászorulóknak értelmes és hasznos munkát kínáljunk, karitatív tevékenységnek, léleknyugtató jótékonyságnak hiszik. Miközben munkaerő- hiányról szónokolnak, egyszerűen elfelejtkeznek erről a milliós tartalékseregről. Avagy mégsem ilyen egyértelmű a helyzet? A vállalatokat mégsem nyomasztaná annyira a létszámhiány? Egy meglehetősen elavult rendelet — 1968-ban — a munkáltatókra testálta a foglalkozási rehabilitáció tennivalóit. Gondolhatná az ember, hogy a jogszabály alkotói keresve sem találhattak volna jobb megoldást. A vállalatok kapva-kapnak a jó alkalmon, és megváltozott munkaképességű dolgozóikat átképzéssel, bizonyos munkakörök fenntartásával olyan munkához juttatják, ahol azok sokszorosan visszatéríthetik mindazt, amit a rehabilitáció során rájuk áldoztak. Mi történt valójában? Az üzemek rehabilitációs bizottságai néhány példaadó kezdeményezéstől eltekintve az „együgyű” rehabilitáció kényelmesebb megoldását választották. Azaz: .portás, telefonkezelő, bicikliőr lett az egykori mérnökből, szakmunkásból. Valljuk be, addig aligha ágálhatunk kételyeik ellen, amíg a balesetből, súlyos betegségből fölépülőknek vagy a vele született fogyatékosságban szenvedőknek nem ajánlhatjuk föl a társadalmilag szervezett foglalkozási rehabilitáció lehetőségét. Érdekeltségük jelenleg még felemás rendszerén sem változtathatunk, amíg ezzel — akárcsak néhányukat is — a létbizonytalanságba sodornánk. A rehabilitáció összetett feladat. Együttes cselekvést kíván orvostól, pszichológustól, pedagógustól és a munkáltatótól. Erre a bonyolult egyeztetésre a vállalatok nem alkalmasak. Alaptevékenységük mellett képtelenek magukra vállalni ekkora terhet. Ezért mindenekelőtt gazda kell, aki koordinálja a különféle szervek tevékenységét. Csehszlovákiában például a Munkaügyi és Szociális Minisztérium az országos hatáskörű szerv, a társadalmi segítségnyújtás pedig — az egészségesek érdekvédelmi szervezeteinek közbeiktatásával — a népfront keretein belül történik. A modell persze nem azért figyelemre méltó, hogy bárkit is mechanikus másolásra ösztökéljen. Jelzi viszont, hogy több szocialista országban — hiszen említhettük volna a lengyel vagy az NDK-beli példát is — hamarabb felismerték a foglalkozási rehabilitáció fontosságát, az általa kínált lehetőségeit. A megfelelő- szervezeti megoldás most már — a politikai döntés birtokában — alapos jogi szabályozáson múlik. A Minisztertanács határozata tavaly az érdekelt szervek együttes feladatává tette a foglalkozási rehabilitáció átfogó reformjának kidolgozását, és 1982—83-ban történő bevezetését. Rendkívül sokirányú a tennivaló. Meg kell változtatni azt a nehézkes gyakorlatot, hogy az érintettek többnyire csak táppénzben töltött egy esztendő letelte előtt kerülnek az állapotukról, s így sorsukról döntő orvosi bizottság elé. Országosan föl kell mérni a csökkent munkaképességű embereknek ajánlható munkalehetőségeket. Gondoskodni kell az átképzés szervezett — lehetőleg központosított — módjáról. Olyan érdekeltségi rendszerre van szükség, ami nem veszélyezteti a rokkantak megélhetését, hanem munkára ösztönzi őket, sőt: megteremti számukra a szociális föl- emelkedés lehetőségét. a z idei esztendő, az ENSZ jóvoltából a rokkantak nemzetközi éve. Látványos adományoknál többet ér, ha ebből az alkalomból az átfogó rendezés fölgyorsításáért munkálkodik mindenki, ha egymásra mutogatás, hatásköri merevségek- helyett közösen keressük a megfelelő meg- oldást. Ne feledjük: amit teszünk, nem jótékonykodás! Gazsó L. Ferenc Sok tűz volt áprilisban Az új, egységes országos térképrendszer megteremtésével minden harmadik forintját meg lőhet takarítani a hazai geodéziai és térképészeti munkálatokra fordított évi egymilliárd forintnak — állapították meg többek között a Dunántúl térképészeinek szerdán kezdődött kétnapos tanácskozásán Pécsett. A korszerű rendszer kialakítása öt éve kezdődött, s jelenleg minden tizedik térképünk már az új elvek szerint' készült. Az elavult és szegényes tartalmú régi térképek a tervezés során nehézkesen alkalmazhatók, mert nemcsak méretarányaik, hanem vetületi rendszereik is oly sokfélék, hogy ösz- szevetésük igen hosszadalmas és költséges. A hazánkban bevezetett korszerű vetületi és hálózati rendszerek alapján alkotott új térképek egységesek és gazdagabb tartalmúak. Több és pontosabb adatot nyújtanak a terület domborzatáról, a felszínen található természeti és mesterséges objektumokról, így a népgazdaság különféle ágazatainak tervező mérnökei számára is használhatóbbak. Megkönnyítik a közigazgatás dolgát is. Alkalmazásukkal megszűnnek majd a telekhatárviták, egyszerűbbé és gyorsabbá válik például a nagyobb mezőgazdasági területek megszervezése, a talaj- védelem munkáinak tervezése. Az új, egységes országos térképrendszer a tervek szerint' az ezredforduló előtti utolsó évtizedben válik teljessé hazánkban. Szomorú „rekordról” adott tájékoztatást a megyei tűzoltó-parancsnokság: megyénkben áprilisban igen sok, április 28-ig összesen 37-szer volt tűz, és a keletkezett kár értéke meghaladja a 800 ezer forintot. A kisebb • tüzek mellett ebben a hónapban volt két nagy kárral járó tűz: az egyik a dobozi Petőfi Tsz sertéstelepén, a másik Nagyszénáson, lakóháznál. A sertéstelepen elektromos áram okozott tüzet, Nagyszénáson pedig á technológiai előírások megszegése miatt égett le a padlástéri csibenevelő, baromfival együtt, és egy személygépkocsi. Nagy kárt okoztak a tűzgyújtó eszközökkel játszó gyerekek, a szabálytalanul üzemeltetett tüzelőberendezések, és történt szándékos gyújtogatás is. Több, áprilisban keletkezett tűz okát még vizsgálják. Nemcsak divatosak, hanem rendkívül könnyűek is a Duna Cipőgyár 2-es számú, hatvani gyáregységében készülő 1981-es nyári női és leánykacipő-modellek. A leánykacipőknél a tizenöt dekagrammos súly sem ritka. Termékeik hazánkban és külföldön egyaránt népszerűek. A képen: ellenőrzik a késztermékek minőségét (MTI-fotó: Tóth Bálint felvétele — KS) Életmentők Tatabányán Életmentő Emlékérmet adtak át szerdán Tatabányán négy tatai fiatalembernek. Hermann Ferenc 25 éyes betanított munkásnak, Kovács Attila. 23 éves gépkocsivezetőnek, ifj Madarász Béla 16 éves középiskolai tanulónak és Vass Mihály 20 éves segédmunkásnak. A négy bátor fiatalember a múlt év decemberében kimentette a tatai Nagy-tóból az életveszélybe került 27 éves Bagi Károlyt és a 21 éves Major Dezsőt. Az utóbbiak a lelőtt vadlibákat gyűjtötték össze a vízről, közben csónakuk víz alá merült, s combig érő halászcsizmájuk és posztóruhájuk megakadályozta őkej abban, hogy kiússzanak. Az életmentők, meghallva segélykiáltásukat, csónakot szereztek, és azzal siettek segítségükre. A Minisztertanács által adományozott kitüntetést Mokri Pál, a Komárom megyei Tanács elnöke adta át a négy életmentőnek. Új térképrendszer segíti a tervezést
