Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-19 / 66. szám

1981. március 19,, csütörtök o Az Orosházi Üveggyár művelődési bizottsága két éve kötött együttműködési megállapodást a hódmezővásárhelyi Finom­kerámiaipari Művek Alföldi Porcelángyárának művelődési bizottságával. E kapcsolat keretében került sor tegnap Oros­házán, az üveggyár művelődési központjában az Alföldi Por­celángyár termékbemutatójára. A kiállítás részvevőit a há­zigazdák nevében Szatmáriné Uhrin Ildikó, a művelődési bizottság titkára köszöntötte, majd a kiállítók a megnyitó részvevőit megismertették a porcelángyárban folyó munkák­kal. Az ízlésesen berendezett kiállításon a tűzállóanyag-, edény-, szaniter-, burkolólap-gyáregység, a kalocsai festő­üzem és a majolikagyár világhírű termékei láthatók, ame­lyek joggal vívták ki az üveggyár dolgozóinak nagyfokú ér­deklődését és elismerését Ötletbörze a Kner Nyomdában Korszerűbb péksüteménygyártás Szemétbánya — kincsesbánya A Kner Nyomda történeté­ben először rendeztek ötlet­börzét. Az ötletnap megren­dezésére a vállalat KISZ-bi- zottsága tett javaslatot, azzal a céllal, hogy segítsék a tar­talékok feltárását, njég ered­ményesebbé tegyék a gazdál­kodást. Az eseményre teg­nap, március 18-án került sor. Az ötleteket a vállalat vezetőiből álló bíráló bizott­ság értékelte. A börzén a nyomda 12 dolgozója tett javaslatot. Ezekből 12-t fogadtak el. Az ötleteket a helyszínen jutal­mazták. Több javaslat is el­hangzott a munka könnyíté­A SZOT Munkavédelmi Továbbképző Intézet felvé­teli pályázatot hirdet tanfo­lyamos felkészítésű munka- védelmi technikusminősítő vizsgára ipari, mezőgazdasá­gi és vízügyi szakon. Az elő­készítő tanfolyam 300 órás, és 10 hónap szolgalmi idő alatt bonyolódik le. Aki ered­A gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és Szakközépis­kolában eredményesen és aktívan működik az ifjúsági vöröskeresztes alapszervezet. A napokban ünnepségen em­lékeztek meg a Magyar Vö­röskereszt megalakulásának 100., az ifjúsági vöröskeresz­tes mozgalom megindulásá­nak 60. évfordulójáról. Az ünnepségen a tanulók kö­szöntötték a mozgalmat, s beszéltek az ápolónőképzés történetéről, megalapítójáról. A rendezvényen Janecskó sére, a termelés biztonságo­sabbá tételére, míg többen anyagtakarékosságot szolgá­ló ötleteikkel gazdagították az észrevételek sorát. Végül is az ötletbörzén sok olyan alkotó javaslat hangzott el, amely minimális költséggel valósítható meg. A sikeresnek mondható kezde­ményezés megteremtette an­nak alapjait, hogy a jövőben újabb ötletbörzék szervezé­sével további ésszerű javas­latok kerüljenek felszínre. A dolgozók alkotó módon vál­lalnak részt az üzemrészek­ben folyó termelés tartalé­kainak feltárásában. menyes vizsgát tesz, munka- védelmi technikusi oklevelet kap. A jelentkezési lap besze­rezhető az SZMT munkavé­delmi osztályán, ahol az ér­deklődők egyúttal részletes tájékoztatást is kaphatnak. A jelentkezés határideje má­jus 31. János iskolaigazgató és a pat­ronáló tanárok mellett meg­jelent Szigeti Zoltánná, a Vö­röskereszt városi titkára, va­lamint Pomucz György és Szilágyi Sándor mentőtisztek is. Az ifjúsági vöröskeresztes alapszervezet elsősegély- nyújtó háziversenyt is ren­dezett ez alkalommal. Négy csapat vetélkedett általános egészségügyi tudnivalókról, az elsősegélynyújtás elméleti és gyakorlati ismereteiből. Békéscsabán A Békés megyei Tanács 1. számú Sütőipari Vállalata a megyeszékhelyen kívül még 11 települést lát el nap mint nap friss kenyérrel és pék-' süteménnyel. Munkájuk fon­tosságát felesleges hangsú­lyozni, bizonyítására elég az is, hogy naponta 125—130 ezer embert szolgálnak ki. Ehhez képest a vállalati lét­szám meglepően alacsony, alig több mint 500-an dol­goznak az üzemekben. Indo­kolt a többes szám, mert Bé­késcsabán négy, Mezőberény- ben 2, Békésen pedig egy üzemet működtetnek, és emellett fenntartanak 27 szakboltot. Ezek a boltok jó­részt az üzem saját termé­keit forgalmazzák. 50-féle terméket gyártanak, a ke­nyértől a cukrászsüteményig, de emellett tejtermékeket és üdítő italokat is vásárolhat a Az elmúlt napok esőzése nyomán a Fehér-, a Fekete- Körösön és a Berettyón emelkedett a vízszint, de nem befolyásolta a levonuló árhullámot. Folyóink tegnap is tovább apadtak. A Fehér- Körösön, valamint a Fekete- Körös jobb partján és a Hor- tobágy-Berettyón első fokú, a Kettős-Körösön és a Be­rettyón másodfokú, a Fekete- Körös bal partján a mályvá- di tározó térségében, a Hár­mas-Körös védvonalán és a Sebes-Körös alsó szakaszán harmadfokú az árvízvédelmi készültség. A mályvádi tá­rozónál folytatták az átázott töltésszakasz bordás megtá­masztását. A tározó felső nyílásának egysoros szádfa­las lezárása elkészült, s fo­lyik az alsó nyílás elzárása is. A tározóból eddig 25 mil­A Szegedi Postaigazgató­ság lapjának idei első szá­ma nagy terjedelemben fog­lalkozik a békéscsabai tele­fonközpont automatizálásá­val, a békési és a gyulai táv­beszélőközpontok jövőjével. Ennek kapcsán részletesen ír a szakemberképzésről. Az új, korszerű központok átvé­teli vizsgálatai, üzembe he­lyezése és üzemeltetése az igazgatóság szakembereinek feladata lesz. Az új rendsze­rű távbeszélőközpontok kar­bantartásához elméleti és gyakorlati felkészültséggel rendelkező szakemberekre van szükség. Tekintettel ar­ra, hogy országosan egységes oktatási tematika nem áll rendelkezésre, helyileg állí­tották össze a képzési tervet. A program 1977-ben kezdő­dött, ekkor indították az AR- központok megismerését cél­zó tanfolyamokat. A további­akban 1978-ban, 79-ben is lakosság. Tavaly a 27 szak­bolt 100 millió forintos for­galmat bonyolított le. Bár a békéscsabai kenyér messze földön híres, a kiváló termék nem mindig a leg­korszerűbb körülmények kö­zött készül. Ezért rendszere­sen fejlesztik az üzemet, leg­közelebb például a péksüte­ménygyártás rekonstrukciója kerül sorra. Idén januárban kétmillió 200 ezer kiflit és zsemlét készített az üzem, a további igénynövekedést a jelenlegi módon már nem tudják kielégíteni. Még eb­ben az évben megkezdődik a péksüteménygyártás megújí­tása, ennek során korszerű, termelékeny gépeket állíta­nak üzembe. A munka éve­kig tart, mert folyamatos termelés mellett kell elvé­gezni a rekonstrukciót. lió köbméter víz folyt vissza a mederbe, a vízszint pedig több mint 60 centimétert apadt. Ugyancsak bordás megtámasztással erősítették a Kettős-Körös jobb parti töltésének egyik szakaszát. A gátakon tegnap is több mint 2 ezer 600-an dolgoztak. * * * A szerdára virradó éjsza­ka Budapestnél — a legutób­bi előrejelzés szerint már 715 centiméter körüli víz­szinttel — tetőzött a Duna árhulláma, s a.lánchídi auto­matikus vízmérce jelzése szerint reggel 8 óráig 702 centiméterre csökkent a víz­állás, tehát az apadás is megkezdődött. Az előzetes számítások szerint lassú apadás várható, mára mind­össze 680—690 centiméterre csökken a folyó vízszintje. folytatódott a képzés, mely­nek befejezésekor _ összefog­laló beszámolón adtak szá­mot a hallgatók felkészültsé­gükről. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a szakem­berek elsajátították azokat az ismereteket, amelyek a be­rendezés korszerű üzemelte­téséhez szükséges. A postások lapja ír a to­vábbiakban az újításokról, hasznos tanácsokat ad a bri­gádnaplóhoz, tájékoztat a távíróközpontok fenntartásá­ról, a kézbesítők betétgyűjté­si munkájáról és általában a kézbesítésről. Régen és most címmel érdekes összehasonlí­tó írást közöl, hivatkozva egy 1867-ből származó szabály- rendeletre, amelyből bizony ma is néhány érvényben van. Végül tájékoztat a lap az 1980. évi alkalmi bélyegzé­sekről, és hasznos informá­cióval szolgál a bélyeggyűj­tőknek. em akartam hinni a fülemnek, amikor parlamentbeli saj­tótájékoztatóján Vallus Pál, az Országos Anyag- és Ár­úivá tál elnökhelyettese kije­lentette: mivel itthon nem tudjuk hasznosítani, évente 12 millió dollárért szállítunk nyugatra hulladékot, vagy a mi hazai szóhasználatunk szerint, szemetet. Ez a szám már csak azért is gondolko- dóba^ ejtett, mert nyilvánva­ló, hogy akik ezt megveszik tőlünk, nem jótékonykodás­ból teszik. Bár természetsze­rűen. erről pontos adatok nincsenek, de a 12 millió dol­lárnak legalább öt-hatszoro­sát termelik ki a mi, esze­rint kincset érő szemetünk­ből. És az már végképp elke­serítő lehet, hogy mi az így nyert értékes színes, sőt ne­mesfémeket mennyiért vásá­roljuk vissza — ugyancsak dollárért. Hogy mennyit pazarolunk, arról sok szóbeszéd kering, de nézzünk néhány konkrét adatot! Jelenleg nálunk a ki­bocsátott papírhulladék 26 százalékát gyűjtik vissza, ez- zel_ szemben Ausztriában 52 százalék, az NDK-ban 47 százalék az arány. A mű­anyagnál az újra használha­tó mennyiségnek mindössze négy százaléka kerül vissza az ipar vérkeringésébe. A gumihulladéknak hat, a fá­radtolajnak 27 százalékát hasznosítjuk újra. * Közismert, hogy Magyaror­szágon időnként micsoda gondokat okoz a gépkocsik gumiabronccsal való ellátása. Ennek ismeretében döbbene­tesnek hangzik, hogy felújí­tott, . újrafutózott abronccsal csak a teljes köpenyszükség­let négy százalékát fedezzük. Pedig, egy gumiabroncs, melynek a szövetszerkezete ép, legalább háromszor újra- futózható. A fejlett tőkés or­szágokban a teljes abroncs­szükséglet 50 százalékát az újrafutózott gumik adják. A példákat lehetne még sorolni, de minek? Nyilván ennyiből is látszik, hogy ha­zánkban milyen jelentős má­sodnyersanyag-tartalékok vannak, milyen óriási dollár­mennyiséget lehetne megta­karítani, újrahasznosítások­kal. Ehelyett érdemes in­kább azon eltöprengeni, hogy miért jutottunk el idáig, mert, hogy most itt tartunk; az hosszú, 20—30 évig tartó folyamat következménye, melynek során az egykor jól működő hulladékhasznosítá­si1 tevékenységet sikerült a mélypontra juttatni. Mindenki ismeri a hulla­dékgyűjtés egyik legnagyobb gondját, az átvevőhelyek hiá­nyát. Békéscsabán is, ha va­laki le akarja adni fél év alatt összegyűlt 10 kiló új­ságpapírját, akkor kocsiba ül, vagy taxit fogad, és ki­megy a Kétegyházi útra, ahol átveszik tőle. Mindezért kap úgy 16 forintot, és a költsé­gei sem haladják meg a 40 forintot. Gondolom világos, hogy ilyen üzletért nem tö­rik magukat túlságosan az emberek. No, de lehet-e csodálkozni ezen a helyzeten annak is­meretében, hogy csak Buda­pesten néhány év alatt 115 MÉH-átvevőhelyet szüntet­tek meg, többnyire tanácsi határozattal. Általában az volt az indok, hogy rontják a városképet. Viszont az új lakótelepen, ahová lehetett volna városképbe illő átve­vőhelyeket tervezni, ilyes­mire nem került sor. így azután marad a legegysze­rűbb megoldás, a lakosság kidobja a szemétbe a gyak­ran sokat érő rezet, ólmot tartalmazó akkumulátort, a vasat, műanyagot, a papírt, az üveget és azt a rongyot, mely helyett azután dollá­rért kell géptörlőrongyot vá­sárolni. Bár igaz, hogy a még meg­levő átvevőhelyeken sem a legudvariasabb a személyzet, legtöbbször az ügyfélnek ma­gának kell mázsálni, rakodni, mégis ennek a helyzetnek megváltoztatása a könnyebb dolog. Ez ugyanis szinte ki­zárólag csak pénzkérdés. Ab­ban a pillanatban, hogy az átvevőknek nagyobb anyagi érdekeltségük fűződik az ud­varias kiszolgáláshoz, rög­tön megváltozik minden. A szemlélet is? A tapasztalatok szerint ugyanis a legtöbb baj ezzel van. Amikor a MÉH-tröszt néhány lakótelepen, kísérlet­képpen konténereket helye­zett el. hogy abba pakolják a különféle hasznosítható hulladékokat, teljes volt a kudarc. Összetörték, ellop­ták, vagy jobb esetben ösz- sze-vissza mindent beledo­báltak az emberek. Ez a kez­deményezés tehát megbu­kott, jött helyette másik. A MÉH-tröszt teherautói meg­határozott időközönként fel­keresték a lakótelepeket, és ott átvették a lakosságtól a felesleges holmit. Ez az öt­let azért bukott meg, mert akkora összegű helypénzt szabtak ki a közterület fog­lalásáért, hogy az meghalad­ta a begyűjtés hasznát. A sok értékes, újrahaszno­sítható anyag tehát a sze­métbe került. Ezzel sem len­ne még veszve minden. A szemetet ugyanis ma már mindenünnen szervezetten szállítják el, és a szemétbá­nyákba ürítik. Ott még ki lehetne válogatni, el lehetne különíteni a hasznos hulla­dékot. Persze csak lehetne, mert a guberálás szigorúan tilos. A szemét hasznosításá­nak nem csak az ősi gube­rálás az egyetlen módja. Külföldön már számtalan he­lyen működnek olyan ügyes berendezések, melyek átvá­logatják a szemetet. Külön teszik a vasat, a színesfémet, a rongyot, a papírt, még az üvegeket is szín szerint cso­portosítják. Ami ezután a szemétégetőbe kerül, az már semmire sem használható, valóban csak égetésre alkal­mas szemét. Ezzel szemben mi lesz nálunk? Budapest egyik büszkesége, a már ki tudja hány év óta épülgető szemétégető, olyan berende­zésekkel szerelik fel, melyek csak a vasat szedik 'ki a hulladékból. Szép dolog ez is, csakhogy az újrahaszno­sítható hulladékok közül ép­pen a vas a legértéktele­nebb. Az újra hasznosítható ér­tékek ilyen herdálását a ná­lunk többszörösen gazda­gabb országok sem enged­hetik és nem is engedik meg maguknak. így tehát a párt gazdaságpolitikai, majd a kormány gazdasági osztálya úgy döntött, hogy valamit tenni kell! Ehhez végre pénzt is adtak az illetékesek, a hulladékhasznosítási prog­ram végrehajtására 10,2 mil­liárd forintot biztosítottak erre az ötéves tervidőszakra. A pénz negyedrésze az át- vevöhelyek létesítésére, a be­gyűjtés fejlesztésére jut. Má­sik negyedéből az előkészí­tést, a bontást, a darabolást és a többi hasonló műveletet oldják meg. A legnagyobb összegbe értelemszerűen a feldolgozás fejlesztése kerül. A kohászati üzemek salak­hányóinak hasznosítására, a réz, az alumínium és a töb­bi színesfém kohászati fel­dolgozására, a gumiabron­csok korszerű újrafutózásá- nak megoldására ötmilliárd forintot fordítunk öt év alatt. E program végrehajtá­sa esetén a másodnyersanya­gok aránya az ipar anyag­felhasználásával a jelenlegi 2-3 százalékról, legalább a duplájára nő. Ez 1985-re évi 400 millió dolláros megtaka­rítást jelent majd. O iztató kezdetet je­lent ez a program, és remélhető, hogy a jövőben folytatódik. Ennek eredményeként — bízzunk benne — megszűnik majd az állami és magánszinten, nagyban és kicsiben folyó pazarlás. De egy — igazán nem ünneprontásnak szánt — kérdés azért a sorok vé­gére kívánkozik: miért fel­lett erre a programra évti­zedekig várni? Lónyai László „Vendég” voltam Azaz szerettem volna lenni március 15-én 12 óra 15 perctől a békéscsabai halászcsárdában, a Jókai utca sar­kán, mert azt hallottam barátaimtól, hogy ott jól és ol­csón lehet ebédelni. Elhatároztam, hogy én is vendég leszek náluk. s Az étterem első részében ültem le. Bár a terítő kétes tisztaságú volt, jókedvű várakozásomban nem figyeltem ilyen csekélységre. A fiatal pincér is megjelent nemso­kára, s kértem tőle egy étlapot. Néhány forduló után hozta, letette, szépen megköszöntem, aztán elment. Sö­röket vitt hátra, a függöny mögötti részbe, ahol egy kü­lön társaság sörözött. Pincérünk még a függönyt is be­húzta maga után, hogy oda bizony be ne lássunk. Aztán nagy sokára került elő, de eszébe sem jutott megkérdez­ni, mit választottam. Miután eltelt egy kemény negyed­óra (közben még cigarettára is rágyújthatott), úgy dön­töttem, nem leszek „vendég" a halászcsárdában. Senki nem kiabált utánam, hová megyek. Igaz is, hová mentem? Egy kicsit tovább, az állomás felé, a túloldalra. Ott igazán vendég voltam, mert annak tartottak. (sass e.) Munkavédelmi tanfolyam Elsősegélynyújtó verseny a gyulai gimnáziumban Több helyen mérsékelték az árvízvédelmi készültséget Több éve használják már hazánkban az angol Simon cég szerelőkosaras, hidraulikus emelőberendezéseit. Az AGRO- SZER Vállalat békéscsabai kirendeltsége látja el ezentúl a márka szervizgondjait. Egy most kötött megállapodás értel­mében a békéscsabaiak teljesítik majd az emelőszerkezet ZIL tehergépkocsi-alapra való fölszerelését is, és így jelen­tős devizát takarít meg a népgazdaság Fotó: Veress Erzsi K Postás Hfradá írja

Next

/
Oldalképek
Tartalom