Békés Megyei Népújság, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-24 / 20. szám
EH2Ü0Í5J— Gyomai Győzelem Tsz 1981. január 24., szombat 0 Eredmény az asztalon Kedvező légkör a véleménynyilvánításra Baromfivirsli, pulykasonka, libamáj „A kezdeti időszakban a szövetkezetek általában kis méretűek voltak, s a tagság a közgyűléseken személyes tapasztalatai alapján tudta értékelni a gazdság működését.” (Idézet egy tanulmányból.) Azóta persze eltelt néhány év, és nemcsak a közös gazdaságok mérete változott, de a munkahelyeken a személyes kapcsolatokban is átrendeződés történt. Mindez hatással volt a szövetkezeti demokrácia fejlődésére. „Az egyesülések’ révén fokozatosan nőtt az üzemek mérete, s ezzel együtt a tagok száma. így a közgyűlések családias légköre elhalványult, a személyes kapcsolatok elgyengültek, a több száz — néha ezer — résztvevő fékezően hathatott az egyéni véleménynyilvánításra”. (Idézet ugyanonnan.) Az elmoridottak már önmagukban is jelzik, minden mássá, bonyolultabbá vált. Először a tényleges demokrácia gyakorlására alkalmas fórumokat kellett létrehozni. Ilyenek ma a tsz-ekben a munkahelyi tanácskozások. Ezeken készítik elő többek közt a zárszámadó közgyűléseket, de tényleges szerepe ennél nagyobb. A lehetőség persze önmagában még nem jelenti valaminek a gyakorlását, mindössze keretet biztosít megvalósítására. A gyomai Győzelem Termelőszövetkezetben arról érdeklődtünk, hogyan, milyen módon valósul meg a szövetkezeti demokrácia a zárszámadó közgyűléseket megelőzően. Ezúttal a munkahelyi tanácskozásokra voltunk kíváncsiak. Dávid Imre, a termelőszövetkezet főmezőgazdásza: „A Győzelem Tsz-ben már akkor is tartottunk munkahelyi tanácskozásokat, amikor az nem volt kötelező. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy szükség van a vezetők és a tagok eszmecseréjére.” Az elmúlt év gazdálkodásáról és az előtervről még decemberben beszélgettek a munkahelyi közösségek. Rendszerint a tsz elnöke értékelte a gazdálkodást, ismertette a feladatokat, de ott volt a tanácskozáson a párttitkár, a főmezőgazdász, a főágazat-vezető és az ágazatvezető is. „Igyekeztünk demokratikus légkört teremteni. Nem a számok1 miatt, hogy legyen mivel dicsekedni, ennyien és ennyien szóltak hozzá. A munkahelyi közösségek tagjai a vezetőknél is jobban érzékelik a termelés közvetlen gondjait, akadályait. Ezekkel csak úgy ismerkedhetünk meg, ha a dolgozók el akarják, ha el merik mondani véleményüket” — hallottuk a főmezőgazdásztól. A kisebb közösségekben kedvezőbb légkör teremtődött a véleménynyilvánításhoz. A szövetkezet pirosmalmi üzemágának tanácskozásán, a betegeket leszámítva, mindenki megjelent. Szabó Zoltán hegesztő: „A megbeszélések előtt írásos anyagot kaptunk. Persze, mi inkább az üzem munkájával kapcsolatos dolgokról beszéltünk, a szellőztetésről, a bérezésről, a normakarbantartásról, a szabadságról. Mindamellett érdeklődve hallgattuk a szövetkezet gazdálkodásával kapcsolatos tájékoztatót.” Tímár Gergelyné, betanított munkás: „A tsz-ben működik egy normakarbantartó bizottság, amelynek vezetők és dolgozók' a tagjai. A dolgozókat mindig a zárszámadó közgyűlést megelőző munkahelyi tanácskozáson jelöljük ki. Most is így volt ez. Olyan embert választottunk, aki képviselni tudja érdekeinket, ha nem ezt teszi, legközelebb nem választjuk meg.” Dávid Imre: „Ez nem azt jelenti, hogy itt a teljesítménykövetelményeket leszállítjuk. Szerencsére a javaslatok többsége előremutató. Ennek köszönhető többek között, hogy a közös gazdaság tavaly a tervezettnél jóval több, csaknem 20 millió forint nyereséget állított elő”. Vári Gyula, a melléküzem- ág vezetője: „Korábban igen sok gondunk volt. Valamit meg kellett tanulnunk; őszinteségre szoktatjuk egymást.” Ma még gyakori, hogy a munkahelyi közösségek tájékoztatása csak a száraz tényekre szorítkozik, a jövő tennivalói pedig szigorú feladatként jelennek meg. Így a tsz-tagok az elmondottakat jobbára csak tudomásul veszik, s megnyilatkozásaik többsége személyes ügyekhez kapcsolódó. A főmezőgazdász: „Az .igazsághoz hozzátartozik, hogy a munkahelyi megbeszélések jelentőségét nem mindenki érzi át. Most például a tagok egyharmada nem jelent meg a tanácskozásokon, noha nem egy olyan munkahely volt, ahol csaknem százszázalékos részvételt tapasztaltunk.” Paróczai József kerületvezető agronómus: „Az ilyen megbeszélések' magukban hordják a formalizmus veszélyét. A vezető tájékoztat, feladatot határoz meg, a dolgozótól megkérdezik, mindehhez mit szól. Lehet, A szép formájú, ízléses mintájú bögréből jobban esik az ital — tartják sokan, s ezt vallják a kispesti Gránit Csiszolókorong- és Kőedény- gyárban is, ahol a közelmúltban egy NDK gyártmányú bögregyártó gépsort állítottak üzembe. Az új gépsor, amely naponta 5 ezer bögrét állít elő, nemcsak megtöbbszörözte e hogy semmit. Ezért olyan munkahelyi légkört kell teremteni, ahol jut idő, és van igény a részletproblémák tisztázására is. Az első és legfontosabb persze az, hogy a közösségek tagjai, legalábbis többségében tisztában legyenek azzal, hogy sorsuk' és a gazdaság sorsa is cselekvésük eredményességétől függ.” R. Nagy János, a fattyasi baromfitelep vezetője: „Munkahelyi tanácskozásunkon sok hasznos javaslat hangzott el. A hozzászólók többsége a hiányosságok feltárásában segédkezett. A megbeszélések szerepe a tervek’ megvitatásában ma még korlátozott.” Szabó József, a munkahelyi tanácskozás vezetője: „Jót, s rosszat, mindent el lehet mondani. Itt a telepen közvetlen a hangulat. Akinek javaslata, észrevétele van, az nem is szokott hallgatni.” Kiss Lajos baromfigondozó:: „Arra is volt itt példa, hogy más ágazatok tervét nem találtuk megfelelőnek, miután úgy gondoltuk, az elvárásnak’ mindenütt egyformán szigorúnak kell lennie. Javaslatunkra a növénytermesztésben felemelték a tervszámokat.” Magyari Jánosné baromfigondozó: „A munkahelyi tanácskozásokra szükség van, ha kell, ott tiszta vizet önthetünk a pohárba. Ha kell, mert itt erre a legritkább esetben van szükség. Az elnök időszakonként sorra jár mindenkit, őszintén beszélhetünk vele.” A zárszámadó közgyűlések előkészítésének' csak egyik, jóllehet legfontosabb állomása a munkahelyi tanácskozás. Eredményességének sok összetevője van. Az viszont kétségtelen — a gyomai Győzelem Tsz példája is ezt bizonyítja —, hogy a véleménynyilvánításra itt teremtődött meg a legkedvezőbb légkör. Kepenyes János fontos fogyasztási cikk termelését, hanem lényegében megszüntette a nehéz fizikai munkát, és jelentősen enyhítette a létszámgondokat. A gyárban az idén egymillió bögrét készítenek, amelyeknek 95 százalékát az új berendezés állítja elő. 700 ezer kerül a hazai boltokba, és számottevő exportra is lehetőség nyílik. Mire jó a baromfi? A legtöbb háziasszony szerint lehet sütni, főzni, rántani, tölteni, jó még pörköltnek is, de ha valaki további variációkat akar kitalálni, akkor már ugyancsak gondolkodnia kell. Nyugodtan állíthatjuk, ■hogy évszázados hagyományok rögzítették ezeket a felhasználási módokat. Pedig a baromfi — mely a korszerű táplálkozás nélkülözhetetlen alapanyaga — még sok másra is alkalmas. Csak éppen ötlet, hozzáértés, no meg némi pénz kell hozzá. Fokozódó feldolgozás A baromfifeldolgozó-iparban még jó tíz évvel ezelőtt is egyszerűen elintézték, mondjuk, a csirkét. Az alapanyagot felvásárolták a termelőszövetkezetektől, a belföldre szánt részét megko- pasztották, kibelezték, az exportot pedig általában élve vitték el a vevők. Ahogy nőttek az igények, úgy növekedett a baromfi- termékek feldolgozottsági foka is. Elkezdték testrészek szerint darabolni, különféle egységekbe csomagolni. Ma már természetes, hogy a külföldi vevők is konyhakész állapotban, a saját elképzeléseik szerint feldolgozva kapják a baromfit. A különleges igények kielégítésére 1963-ban egy konzervüzem létesült Orosházán, a baromfifeldolgozó vállalatnál. Fő feladat az volt, hogy a kényes, gyorsan romló, és ezért nyers állapotban csak nehezen szállítható libamájat feldolgozza és emellett libatepertőt, libazsírt és pácolt, füstölt libatermékeket állítson elő. Hosszú évekig ez a feladatkör változatlan maradt. A méreten aluli, vagy más miatt nem exportképes libamájból különböző krémeket, pástétomokat készítettek, míg az első osztályú májat úgynevezett Naturelnek dolgozták fel. (Ez utóbbin az exportminőségű, egészben megsütött libamáj értendő, melyet konzervdobozba zárnak. Rendkívül értékes termék, jellemzéséről csak annyit, hogy a belföldön választék- bővítési céllal forgalomba hozott félkilós Natúréi 350 (Tudósítónktól) Az utóbbi két évben a szarvasi Táncsics Vadásztársaság eredményei alapján a megye legjobbjai közé küzdötte fel magát. A 14 ezer hektáros terület egyébként jó vadeltartó adottsággal rendelkezik. Ez természetesen önmagában véve kevés, ehhez jól megszervezett vadvédelem és vadgazdálkodás szükséges. Az 50-es taglétszámú vadásztársaság 1978- ban idős Kócsa Jánost választotta meg vadászmesternek. A vadászatban régóta otthonosan mozgó vadász- mester rendkívül jó szervező. Már működésének első évében komoly eredmények születtek. A vadásztársaság 1980-ban túlteljesítette a lőtt vadra vonatkozó és az élőnyúl-befogási tervét is. Az forint, és erre ráfizet a vállalat. A magyarázat egyszerű: olyan májból készül, amelyre az alapáron felül csak a májprémium kilónként 600 forint.) Eredményes fejtörés A vállalat vezetése már hosszú ideje foglalkozott a gondolattal, hogy bővíteni kellene a konzervüzem tevékenységi körét. Ennek az lett a konkrét eredménye, hogy forgalomba került az erőle- ves-sűrítmény, és a Sólet- konzerv is. De az igazi újdonságok még csak azután várhatók. Papp József, az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatója: — A fogyasztói igények megváltozásával arányaiban egyre kevesebb egész csirkét hozunk forgalomba, és egyre több a darabolt, azonnal felhasználható konyhakész termék. A minőségi igény fokozódásával együtt növelnünk kell a mennyiségei is. Ez a két hatás oda vezetett, hogy egyre több lett az úgynevezett másodlagos termék. Ezek nem hulladékok, hiszen például a csirke csontos háta kitűnő minőségű húst tartalmaz, csak éppen keveset. De amikor csontozatlan li- bamellett készítünk, ott is rajta marad a mellcsonton néhány deka hús. Nem tudtuk eddig megoldani a nyak felhasználását, és sorolhatnám még a példákat. Ráadásul a baromfiiparban a kereslet meglehetősen hullámzó. Van amikor minden áru kevés, de van olyan eset is, hogy törnünk kell a fejünket, mit csináljunk. Nos, nálunk a fejtörés eredménye az lett, hogy meg kell honosítani egy olyan új termékcsaládot, amelynek tagjai nem szerepelnek a baromfiipar hazai és exportárulistáján. Ehhez a vállalat partnert is talált, mégpedig az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságot. Az elmúlt év áprilisában szerződést kötöttek, és ennek értelmében az orosháziak vállalták, hogy kifejlesztik a baromfihúsból készült vörösáru gyártás- technológiáját. élő nyúl ára a tőkés piacon a lőtt nyúl ötszöröse, körülbelül 800—900 forint, amit kemény valutában fizetnek a vásárló országok. A Táncsics Vadásztársaság 1980-as élőnyúl-befogási terve 1 ezer 100 darab volt. Ezt a legaktívabb tíz vadász és a hajtők ezer 137 darabra teljesítették. Ezen felül még egy napot ajánlottak fel . a vadászok, akik az egész évi jó munka jutalmául megtekinthetik a Plovdivban megrendezésre kerülő idei vadászati világkiállítást. A képen az élőnyúl-befo- gásban részt vevő legaktívabb vadászok láthatók. A középső sorban a harmadik: idős Kócsa János vadász- mester. Csabai Pál Erre a célra az OMFB hárommillió forintot adott, 12 millió forinttal pedg a szükséges gépi -berendezések megvásárlását támogatta. Ezzel a már hosszabb ideje folyó kísérleti munka új lendületet kapott, és ennek eredményeképpen az elmúlt év őszére gyakorlatilag elkészült az új termékcsalád. Elsőként a baromfivirslit, baromfifelvágottat, a baromfi Mortellát, a pulykafelvágottat, és a pulykaszalámit ismerhetik meg a fogyasztók, még pedig rövidesen. áprilisban eheti) A konzervüzemben ugyanis rövidesen elkészül az az épület, ahol ezeket a felvágottakat gyártják majd. a gépek pedig már meg is érkeztek. Zömében osztrák berendezések, a husszeparátort az USA-tól vásárolták. Ez az utóbbi berendezés teszi egyébként rendkívül gazdaságossá a vörösáru gyártását, mert segítségévei az utolsó grammig elválasztható minden hús a csontoktól. Fel lehet vele dolgozni az egész baromfit, de a darabolás során keletkező néhány deka húst tartalmazó csontokat is. A gépből olyan húspép jön ki, amelyet már csak fűszerezni, keverni és megfelelően kezelni kell, és máris gyárth ók belőle a különféle vört sáruk. Sőt, a csont sem veszik kárba, egy francia cég már jelentkezett, hogy kutyaeledel-konzerv- ként szívesen megvásárolná. No de térjünk vissza az új termékekhez! Az üzem április 4-re elkészül, és április 6-án megkezdődik a próba- gyártás, a már említett hat termékből. Ez azonban a kezdet, mert máris készen vannak a fejlesztési tervek a VI. ötéves tervidőszak végéig. Ennek során exportképessé kívánják tenni ezeket az árukat. Ennek a feltétele a korszerű csomagolás, melyet az alumíniumiparral közösen kívánnak megvalósítani. Alumíniumtálcákba he- gesztve 24 hónapig is eláll hűtés nélkül a virsli, és ilyen formában jól eladható azokba az államokba, ahol vallási okok miatt nem fogyasztanak sertéshúst. De nemcsak a csomagolás korszerűsítése, hanem új termékek gyártása is szerepel a tervben. Már kidolgozták a rendkívül ízletes pulykasonka és füstölt pulykamell gyártási technológiáját, sőt ezekből a termékekből máris próbaszállításokat kér több NSZK-nagykereskedő. Tárgyalnak licencvásárlásokról is, de ezzel a libamájtermékek választékát kívánják bővíteni. Talán már jövőre forgalomba kerül a gyorsfagyasztott, panírozott csirkecomb is, ezzel aztán igazán csak annyi lesz az otthoni munka, hogy bele keli dobni a forró zsírba. A terveket tehát kidolgozták az orosháziak, sőt valamennyit több variációban is elkészítették. Hogy elképzeléseikből mennyi valósul meg a következő években, az egyrészt anyagi lehetőségeiktől függ, másrészt attól, hogy a vásárlók mennyire kedvelik meg a baromfihúsból készült termékeket. Egyelőre az új üzem egy műszakban évi 800—1000 tonna virslit, és felvágottat készít. A különféle termékek kilónként 60 és 150 forint közötti áron kerülnek az üzletekbe. A kóstolási próbák szerint a többségnek ízlik a baromfiból készült vörösáru. A nagyközönség véleménye is rövidesen kiderül, mert áprilisban már az asztalunkra kerül az orosháziak kutató- és fejlesztőmunkájának ehető eredménye. Lónyai László A farkaslyuki bányaüzemben a közelmúltban helyezték üzembe az EHOR SB—40 típusú önjáró rakodógépet, amely nagymértékben könnyíti az elővájáson dolgozók munkáját. A fürge, könnyű, kis helyen fordulékony géppel elsősorban a tektonikailag zavart mezőben dolgoznak. Augusztustól az északi mező 5-ös szalagvágatában háromszáznegyven métert haladtak előre. A képen: elővájáson (MTI-fotó: Kozma István felvétele — KS) Megoldódik a bögregond Élönyúl-befogásból egymillió forint
