Békés Megyei Népújság, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-10 / 108. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1980. MÁJUS 10., SZOMBAT Ára: 1,20 forint XXXV. ÉVFOLYAM. 108. SZÁM Békenagygyűjés a Sportcsarnokban A béke-világmozgalom élen járó harcosai tegnap a bu­dapesti Sportcsarnokban forró hangulatú nagygyűlésen ta­lálkoztak fővárosunk dolgozóinak képviselőivel. A nagy­gyűlés résztvevőit — köztük az elnökségben helyet fog­laló Trautmann Rezsőt, az Elnöki Tanács helyettes elnö­két, Kállai Gyulát, a Hazafias Népfront Országos Taná­csának elnökét, az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottságának elnökét, Baranyai Tibort és Berecz Jánost, az MSZMP KB osztályvezetőit, Mar- kőja Imre igazságügyminisztert, továbbá közéletünk, bé­kemozgalmunk számos más jeles képviselőjét, egyházi személyiségeket, a művészeti élet kiválóságait, vállalati és szocialista brigádvezetőket — Kovács Jenő, a KISZ KB titkára, a Béke-világtanács tagja köszöntötte. Ezután Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára lé­pett mikrofonhoz. Sarlós István beszéde — Történelmi jelentőségű esemény zajlott le 35 évvel ezelőtt Berlinben; a hitleri Németország képviselői alá­írták a feltétel nélkül fegy­verletételre vonatkozó nyi­latkozatot. Európában ezzel elcsöndesedett a 68 hónapig tartó harci zaj, s kibontako­zott egy olyan szélesedő nem­zetközi összefogás, amelynek célja a háború végleges ki­iktatása az emberiség törté­nelméből — hangsúlyozta Sarlós István, majd megál­lapította : A fasizmus elleni fellépés a népek akaratának kifeje­zése volt, és a nemzetközi összefogás maradandó pél­dáit szolgáltatta, hiszen a partizánháborúkban is egy­más mellett harcoltak a hó­dítók ellen kommunisták, s az egyházi emberek, a fia­talok és az öregek, a férfiak és a nők. Mi magyarok az évforduló ünnepi óráit arra használjuk fel, hogy kegye­lettel tisztelegjünk az akko­ri szövetségesek hőseinek magyarországi síremlékei előtt. Szovjet, angol, ameri­kai, bolgár, francia, jugo­szláv és román katonák hant­jaira helyezzük el a meg­emlékezés virágait azzal a reménnyel, hogy a hősök ál­dozata nem volt hiábavaló.' Mert eljő a kor, amelyben a népek közötti együttműkö­dés és barátság játssza majd a nemzetközi életben a dön­tő szerepet. Nekünk az is természetes, hogy a győze­lem napján elsősorban a fa­sizmus elleni háború legna­gyobb terheit vállaló és a hazánkat felszabadító Szov­jetunió győzelméről és kül­detéséről beszéljünk. A vi­lág egyetlen népének sincs joga ahhoz, hogy megfeled­kezzék arról a 20 millió szov­jet emberről, aki életét vesz­tette a fasizmus elleni há­borúban. Az akkor mintegy 200 milliós szovjet nép ha­talmas áldozatok árán vívta ki a katonai, a politikai és az erkölcsi győzelmet. Sarlós István emlékeztetett a fasizmus rémtetteire, a hír­hedt fajelméletre, az ember­semmisítő gyászos haláltábo­rokra, majd így folytatta: — A fasizmus feletti győ­zelmet követően elkezdődött a világ egészének átalakulá­sa. Létrejöttek a szocializ­mus országai, és hozzáfogtak az új, minden korábbinál hu­mánusabb társadalom felépí­téséhez. Megkezdődött a gyarmati rendszer felbomlá­sa, megerősödtek a háború alatt elhallgattatott, illegali­tásba szorított demokratikus és forradalmi mozgalmak, folytatták az osztályharcot és a nemzeti elnyomás elleni küzdelmeket. Ellenhatásként megjelentek a világpolitika színterén a visszahúzó erők is, s ezekben az években a háború, Demoklész kardja a hajszálnál is vékonyabb szá­lon lebegett felettük. De ezek­ben az esztendőkben létre­jött a haladó erők együtt­működése az erőszak ellen, a béke védelmére. Mindannyian emlékezünk a Béke-világtanács politikai akcióira, százmilliók egysé­ges, határozott fellépésére. A Szovjetunió, a szocialista or­szágok és az el nem kötele­zettek kölcsönös erőfeszíté­sei készítették elő a békés egymás mellett élés jegyé­ben a tárgyalások és az eny­hülés térnyerésének korsza­kát. (Folytatás a 3. oldalon) A békehónap megyei nyitóünnepsége Gyomén A Hazafias Népfront Bé­kés megyei bizottsága a fa­sizmus felett aratott győze­lem 35. évfordulójának és a felszabadító hős szovjet ka­tonák emlékének tiszteletére megyei békenagygyűlést ren­dezett május 9-én, tegnap es­te 6 órától Gyomán, a Ka­tona József Művelődési Ház­ban. Ezt megelőzően Békéscsa­bán, a HNF megyei titkár­ságán meleg szeretettel fo­gadták Iván Vasziljevics Szalimont, a Szovjet Baráti Társaságok magyarországi képviselőjét, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének tanácsosát, akit Szikszai Fe­renc, a HNF megyei titkára és Hüttner Vilmos, a me­gyei pártbizottság munkatár­sa városaink, községeink gaz­dasági, társadalmi helyzeté­ről és a mozgalmi feladatok­ról tájékoztatott. A szovjet vendég a délutáni órákban Gyomára utazott, hogy részt vegyen az idei békehónap nyitórendezvényén. A ma­gyar és a szovjet himnuszt irodalmi emlékműsor követ­te, majd Jenei Bálint, a nagyközségi pártbizottság tit­kára az elnökség nevében köszöntötte a nagygyűlés részvevőit. Ezután dr. Hor­váth Éva, a HNF megyei bi­zottságának elnöke ünnepi beszédet tartott. Ebben mél­tatta 1945. május 9. jelentő­ségét, azt a napot, amelyen az emberek millióinak pusz­tulását előidéző második vi­lágháború a fasizmus felett aratott győzelemmel ért vé­get. A nagy történelmi ese­ményt követően a szocializ­mus világrendszerré vált. „A népek — mint mondotta — tartós békére vágytak, s ezért ennek megőrzésére szerve­zett mozgalom alakult, amely az I. párizsi béke-világkong­resszushoz és a prágai béke­kongresszushoz kötődött”. A szónok megemlítette az 1973 októberében összehívott moszkvai tanácskozást is, amelyen 143 ország 1100 bé­keszerető pártja, szervezete és mozgalma, valamint 120 nemzetközi szervezet képvi­seltette magát. Sajnos, az utóbbi időben az enyhülési folyamat lelas­sult, s a SALT II. tárgyalá­sok előrehaladását bizonyos imperialista körök is akadá­lyozzák. Sőt, Afganisztán ürügyén az Egyesült Álla­mok elnöke az emberek leg­nemesebb találkozóját, a bé­két jelentő sportvetélkedőt, az olimpiát politikai célok­ra, demonstrációkra szeretné felhasználni. A HNF megyei elnöke a továbbiakban utalt a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusának a béke megőrzésére vonatkozó ré­szére. „Sürgető feladatunk — tette hozzá —, hogy hozzá­járuljunk a fegyverkezési verseny megállításához és ahhoz, hogy a biztonság alap­ját jelentő erőegyensúlyt megőrizve csökkentsük a fegyverzetek számát. A kong­resszus irányelveinek vitája alatt egyértelműen kinyilvá­nítottuk, hogy ezzel a tézis­sel teljes mértékben egyet­értünk.” Az ünnepi beszéd elhang­zása után a nagygyűlésen felszólalt I. V. Szalimon szovjet diplomata is. Az el­nöki zárszót követően a rész­vevők megtekintették az ün­nepi emlékműsort, s a bé­kehónap nyitórendezvénye az Internacionálé hangjaival ért véget. B. I. Hazaérkezett a magyar küldöttség Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titká­rának, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsa tagjá­nak vezetésével csütörtök éj­jel hazaérkezett Belgrádból a magyar párt- és állami kül­döttség, amely részt vett Jo- szip Broz Titónak, a Jugo­szláv Kommunisták Szövet­sége elnökének, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság elnökének temeté­sén. A delegáció tagja volt Gyenes András, a Központi Bizottság titkára és Halász József, hazánk belgrádi nagy­követe. V Magyar Posta V. ötéves tervének egyik legnagyobb beru­házása, az új kecskeméti telefonközpont és forgalmi épület építése befejezéséhez közeledik. Az ötszintes műszaki épület belső részét már átadták az építők, így megkezdődhetett a hétezer állomásos crossbar-központ szerelése. A központot az igényekkel párhuzamosan huszonnyolcezer állomás be­kapcsolására lehet majd növelni. Az új kecskeméti központ a jövő év elejétől kapcsolódik az országos és nemzetközi táv- hívásos rendszerbe (MTI-fotó: Karáth Imre felvétele — KS) Az eredményekben összeforrott, szocialista kollektíva munkája tükröződik ünnepi közgyűlés Nagyszénáson - Frank Ferenc beszéde Tegnap, május 9-én ünnep­lőbe öltözött a nagyszénási Október 6. Tsz tagsága, és a művelődési házba sietett, hogy részt vehessen azon a közgyűlésen, melyet a tavaszi munkák sikeres befejezése után, az 1979. évi gazdálko­dás kimagasló eredményei­nek országos elismerésének átvételére hívtak össze. A művelődési ház nagytermét zsúfolásig megtöltötték az ér­deklődők, sokan szorultak az előtérbe. A részvevőket 600- nál többre becsülték. Az ün­nepi közgyűlés elnökségében helyet foglalt Frank Ferenc, az MSZMP KB tagja, a párt Békés megyei bizottságának első titkára. Ott volt Apáti Nagy Gábor, az MSZMP KB tagja, a nagyszénási Október 6. Tsz főágazatvezetője, Mu­rányi Miklós, a megyei ta­nács osztályvezetője, Horváth Pál, a tsz-szövetség titkára, az orosházi járás politikai­társadalmi életének több irá­nyítója, Gyurka János, a nagyszénási pártbizottság tit­kára, Kaczkó Mihály, a nagyszénási tanács elnöke, Godár Mihály, a tsz pártbi­zottságának titkára. A meg­hívottak között szép szám­mal helyet foglaltak a nagy­szénási tsz gazdasági és ke­reskedelmi partnerei. A meg­jelenteket Hegedűs Béla tsz- elnök köszöntötte, majd fel­kérte Frank Ferenc elvtár­sat ünnepi beszédének meg­tartására. Kedves Elvtársnők! Tisztelt Elvtársak! E közgyűlés — melyen a nagyszénási szövetkezeti ta­gok békés szocialista építő­munkájuk elismerésre méltó eredményeit összegzik és ün­nepük — egybeesik az euró­pai béke ünnepével, a győ­zelem napjának 35. évfordu­lójával. Harmincöt évvel ez­előtt Békés megyében már fél éve ízlelgettük a szabad­ságot, a béke és újjáépítés örömét, mire 1945. május 9- re az európai hadszíntéren elhallgattak a fegyverek, vé­get ért a háború. E napon szerte Európában sortüzek dörrentek, de már Az ünnepség elnöksége nem életeket és javakat pusztítottak, mint annyi éven át, hanem azt hirdették, hogy az embertelen fasiszta gépe­zet, az ezerévesnek kikiáltott Harmadik Birodalom össze­omlott. Európa sokat szen­vedett népei újra szabadok. Ebben a győzelemben döntő szerepe volt a szovjet Vörös Hadseregnek, amely a ná­cizmus fő erőit kötötte le a háború idején, és saját bar­langjában zúzta szét a hit­leri rémet. A béke öröme csillapította az 50 millió halottat gyászo­lók fájdalmát, a sok millió háborús rokkant kínját, az árvák kétségbeesését, száz és százmilliók tekintettek bi­zalommal a jövőbe, és tettek szent fogadalmat, hogy: „so­ha többé háborút!”. Vágyuk és reményük nem volt alaptalan. A II. világ­háború eredményeként olyan helyzet alakult ki Európá­ban, amely lehetővé tette, hogy a fejlődés a béke és együttműködés, a jószomszé­di viszony útján induljon el. Erre megvolt a reális lehe­tőség, és a Szovjetunió ré­széről bizonyíthatóan a jó­szándék és elhatározás is, hiszen már akkor példát mu­tatott a katonai leszerelésre. A Szovjetunió abban a re­ményben csökkentette fegy­veres erőit, hogy a nyugati hatalmakat is a béke és a II. világháborúban kialakult szövetség megőrzésének esz­méi fogják vezérelni. Ezek a remények azonban nem vál­tak valóra, az események más fordulatot vettek. A volt nyugati szövetségesek eltértek a Teheránban, Jal­tában és Potsdamban kötött megállapodásoktól: kettésza­kították Németországot, gya­korlatilag felhagytak a ná- citlanítással, és 1949-ben a NATO megteremtésével ag­resszív katonai szövetséget hoztak létre a szocialista or­szágok ellen. Az atombomba birtoklása azt a veszélyes illúziót szül­te, hogy az USA-nak már minden a hatalmában áll, „Amerika vezeti a világot”. Ezen alapult a dulles-i ame­rikai politika, amely célul tűzte, hogy „a kommuniz­must vissza kell szorítani az 1939-es határokra”, majd pe­dig fel kell számolni a szo­cializmust a Szovjetunióban is. Ezzel a konfrontációs po­litikával, melyet hideghábo­rúnak ismerünk, az USA könnyelműen játszva ember­milliók sorsával, olyan hely­zetbe hozta a világot, hogy a szakadék szélén folyt az egyensúlyozás a béke és a háború között. (Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom