Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-15 / 11. szám

1980. január 15., kedd A hajlékony tömlőt gyártó gépek kapacitása nincs kihasz­nálva Fotó: Veress Erzsi Három éve kezdték el a Békéscsabai Építőipari Szö­vetkezetben a kerti bútorok gyártását. A vállalkozás si­kerét sokan akkor eleve ku­darcra ítélték. Az eltelt idő­szak azonban ennek éppen ellenkezőjét bizonyította. — Az első kísérletek után 1978-ban már hatmillió, ta­valy pedig csaknem 12 mil­lió forint értékben szállí­tottunk bútort a nyugati or­szágokba, nagyobbrészt francia exportra — mondja Povázsay Géza, a szövetke­zet elnöke. A gyártás technikai felté­teleit egy korszerű felület­kezelő berendezés üzembe állításával teremtették meg. Az új géppel már olyan minőségű árut tudtak elő­állítani, amely megfelel a A hazai növénynemesítés és mezőgazdasági tudomá­nyok kiemelkedően nagy tu­dósára, dr. Grábner Emilre emlékezünk, aki 25 éve, 1955. január 13-án halt meg Mosonmagyaróvárott. Gyulán született 1878-ban. Alap- és középiskolai tanul­mányait szülővárosában vé­gezte, majd Magyaróvárra ment, ahol a gazdasági aka­démián képezte magát to­vább, és 1896-ban oklevelet nyert. Ezt követően egyéves tanulmányútra ment, és ha­zatérte után a gazdasági akadémián vállalt tanársegé­di állást. Innen került át az Országos Növénytermesztési Kísérleti Állomásra, és nem sokkal később megbízást ka­pott arra, hogy szervezze meg az Országos Növénynemesítő Intézetet. Az általa szerve­zett intézet élére 1913-ban nevezték ki igazgatóvá, és innen vonult nyugdíjba, 1936-ban, mint az intézet fő­igazgatója. Munkásságának fő érde­me, hogy a növénynemesí­tést a mendelizmus (mende- lizmus: az örökléstan egyik legfontosabb módszertani ágazata, amelyet Gregor Jo­hann Mendel (1822—1884-ig) osztrák genetikus dolgozott ki) figyelembevételével tu­dományos alapokra helyezte. Sokoldalú munkássága a mezőgazdaság szinte min­den ágára kiterjedt. A nö­vénynemesítésen túl foglal­kereskedelmi partnerek igé­nyeinek. — Korántsem oldódott meg azonban minden az új berendezéssel. Dolgozóinktól is igényesebb, pontosabb munkát követeltünk. Ami megfelelt a nyílászárók ké­szítésénél, nem volt elegen­dő a bútorgyártásnál. Vagyis a kudarcot úgy előz­ték meg, hogy a gyenge mi­nőségű munka még véletlenül se legyen gátja a tőkés ex­port növelésének. — A többletexport végül is nem kevés gondot oko­zott. Mert igaz, ugyan tel­jesíteni tudtuk az újabb megrendelést, de ez egyben többletmunkabér-felhasz- nálást is okozott. Ezért mintegy 600 ezer forint progresszív adót kellett fi­kozott általános növényter­mesztési, állattenyésztési, ál­talános termelésfejlesztési, gyógynövénytermesztési és nagyüzemi kérdésekkel is. Számos cikkében és előadá­sában — írásai itthon, leg­inkább a Gazdasági Lapok­ban és a Köztelekben jelen­tek meg — rendre szorgal­mazta a műtrágya alkalma­zását. írt népszerű műveket is, ilyen például a Hogyan lett Nyomorfalvából Gazdag­falva című munkája, amely 1920-ban látott napvilágot. Nagy értékű összefoglaló műve a Szántóföldi növény- termesztés című könyve, amely 1937-ben jelent meg, és hosszú évtizedeken át szakembereink egyik legjobb kézikönyve volt. Foglalko­zott továbbá szálas takarmá­nyokkal, burgonyatermesz­téssel, búzanemesítéssel, és hasznos módszert adott át a szőlő trágyázására. Grábner Emil kísérletei során igazolta Mendelt, azt a szabályszerűséget, hogy az átöröklés jelenségeiben le­hetőleg egyféle, élesen, jól meghatározható antanogista tulajdonságpárt kell figye­lembe venni, amelyben a két előd eltér egymástól. Meg­erősítette azt az elvet is, hogy ismert leszármazású egyedekből kell kiindulni, azaz hosszú ideig tisztán te­nyésztett növényfajtából kell az elődöket kiválasztani. zetnünk. Ennyivel kevesebb pénzünk maradt az újrater­melés feltételeinek biztosí­tásához ... Az eddigi üzletkötések azt bizonyítják, hogy a kerti bú­tor iránti kereslet 1980-ban sem csökken. Az év első felében tíz és fél millió fo­rint értékű bútor gyártásá­ra kötöttek szerződést. El­képzelhető, hogy 1980-ban duplájára nő a termelés és az export. — Termékeink iránt ide­haza is nő a kereslet. A forgalmazásra a SKÄLA- COOP-pal kötöttünk meg­állapodást. Arra számítunk, hogy az idén belföldön há­romezer garnitúrát értékesí­tünk, mintegy 3 millió fo­rint értékben. A tudományok terén elért sikereit jó gyakorlati érzé­kének, kiváló elméleti fel- készültségének, munkatársai jó megválasztásának, és ki­fejlődött önkritikájának kö­szönhette. Mind intézeti munkája közben, mind a gyakorlatban példás rend­szerességgel dolgozott. A rendet munkatársaitól is megkövetelte, mondván, hogy csak rendszerben lehet eredményeket elérni. Nyu­godt és kiegyensúlyozott egyéniség volt, de hűvössé és epéssé, gúnyossá vált, ha va­lahol rendetlenséget vagy kö­vetkezetlenséget tapasztalt. Ugyanakkor munkatársait megkülönböztetett módon becsülte és szerette, a fiata­lok tanításához külön kifej­lett pedagógiai érzéke volt. Feljegyezték róla, hogy őszinte örömet lelt abban, ha tudását és tapasztalatait bár­kinek is átadhatta, kísérleti eredményeit megbeszélhette. A szó nemes értelmében volt teljes ember, aki hivatott ar­ra, hogy a mai szakember­nemzedékeknek is példaké­pül szolgáljon mind az em­beri magatartás, mind a munka szenvedélyes szerete- te terén. Munkássága elismerése­képpen a legmagasabb tudo­mányos fórum, a Magyar Tudományos Akadémia 1952- ben az elsők között nyilvá­nította Grábner Emilt a me­zőgazdasági tudományok doktorává. Grábner Emil 58 éves ko­rában ment nyugdíjba, de munkatársaitól nem szakadt el, mert azok megfoghatat­lan, az acélnál is erősebb szállal kötődtek tanítómeste­rükhöz. A Gyuláról elszár­mazott tudóst szakmája és hivatása a Dunántúlra szó­lította, de szíve és életének minden érzelmi szála vissza­visszahúzta őt szülővárosá­ba. Emberi .tulajdonságai, szaktudósi felkészültsége és eredményei ma is kötik Gyu­lához, és halálának 25. év­fordulóján példaképül állít­juk mezőgazdaságunk elmé­leti és gyakorlati szakembe­rei számára. Dr. Bátyai Jenő A gépiparban több mint egymilliárd forint értékű korszerűtlen, gazdaságtalan termék gyártását szüntetik meg ebben az évben. A KGM-ben tartott év eleji minisztériumi értekez­leten megvitatták a gazda­ságtalanul termelő, kor­szerűtlen körülmények kö­zött dolgozó gyárak helyze­tét, s jónak ítélték a válla­latok többségének önértékelő munkáját. A tárca vezetői korábban 11 vállalatot sorol­tak az ipari átlagnál jóval alacsonyabb hatékonysággal termelő üzemek közé. Ezek a vállalatok 1979-ben összes­ségükben mintegy négy szá­Egy évvel ezelőtt még na­gyon sötétnek látszott a jövő a Mezőhegyesi Vas-, Fa-, Fém- és Gépipari Szövetke­zet háza táján. A veszteségek egyre csak nőttek, a terme­lés jó része gazdaságtalan volt, ráadásul 2,3 millió fo­rintos gazdasági bírságot is kaptak a nyakukra. Mindez így együtt is bőven elegen­dő lett volna egy katasztrófa­hangulat kialakulásához, de ehhez járult még az a hír is, hogy a szövetkezet megszű­nik és beleolvad az állami gazdaságba. A hajó süllyedni látszott, elhagyta csaknem az egész vezérkar. Az elnök nyugdíj­ba vonult, a műszaki vezető felmondott, a gyakorlott szakemberek jó része is más­hol keresett munkát. Végül kiderült, az állami gazdaság­nak nincs arra pénze, hogy megvásárolja a szövetkezet termelőeszközeit, így elma­radt -a beolvadás. De a nagy feladat még csak ezután jött: talpra kellett állítani a szö­vetkezetét. Távozási láz Üj vezetőség került a szö­vetkezet élére, elnökké Ko­vács Józsefet választották, aki már régebben is — kö­zépvezetőként — a szövetke­zet tagja volt. Először az volt a legnehezebb, hogy fel­mérjék, mi most a legsürgő­sebb feladat? A termelés felülvizsgálata bizonyult annak. Megnéz­ték, hogy mit lehet gazdasá­gosan gyártani, milyen ter­mékeknek van piacuk, és mi az, amitől jobb megszabadul­ni? Az volt a vezetőség he­lyes célkitűzése, hogy csök­kentik a termékek választé­kát, szűkítik a kooperáló partnerek körét. És mert anyagi helyzetük nagyon rossz volt, arra kellett töre­kedniük, hogy olyan munká­kat folytassanak, melyekből gyorsan jutnak pénzhez. A szokatlanul kemény mun­ka és a gyakori ellenőrzések, no meg az, hogy jó néhány embert kimozdítottak addigi kényelmes munkahelyéről, egy rövid ideig tartó „távo­zási lázt” okoztak. Elment 14 szakmunkás, helyettük zöm­mel nők jöttek Persze azért gondjuk volt bőven. A múlt év elején ép­pen a gazdálkodás problémái és a jövő bizonytalanságai miatt a kapacitásnak csak mintegy 60 százalékát kötöt­ték le. A maradékra most kellett vevőt találni, külön­ben mit sem ér a sok erőfe­szítés. Ezért gyorsan elindí­tották a Mechanikai Művek­től átvett hajlékony tömlő gyártását és pótlólag laka­tos- és vasszerkezeti munká­kat is vállaltak. Eközben pe­dig tovább folyt a munka, hogy kialakítsák azt a ter­mékszerkezetet, mellyel a tá­volabbi jövőben is boldogul­ni tud a szövetkezet. Angol kooperáció A termékszerkezet kialakí­tásánál döntő érv az volt, hogy feleljen meg lehetőleg jobban az igényeknek és a zalékkal növelték árbevéte­lüket, és exportjuk növeke­désének üteme meghaladta a tíz százalékot. Az előzetes számítások szerint e gyárak többsége hasonló mértékben növelte nyereségét is. A KGM év közben további 17 iparválla­lat gazdálkodását vizsgálta meg. Megállapították, hogy ezek a vállalatok tartósan rosszul gazdálkodnak, ami­ben szerepet játszik a gyen­ge vezetés is. Sok helyen személyi változásokkal erő­sítették meg az irányító munkát. Ahol szükséges, hasonló lépésekre a jövőben is sor kerül. léhetőségeknek. A szövetke­zetben sok nő dolgozik, ne­kik olyan munkát célszerű biztosítani, amely nem jár nehéz fizikai erőkifejtéssel, és nem igényel különleges szaktudást. De vannak a szö­vetkezetben jól képzett la­katosok és öntők is, célszerű tehát kihasználni értékes ké­pességeiket. Ezért úgy dön­töttek, hogy két irányban fejlesztik majd a szövetkeze­tét. Az egyik irány a vasszer­kezeti lakatos tevékenység bővítése. Ehhez az szüksé­ges, hogy a régebbi, jórészt egyedi munkákból álló fel­adatok helyett bevezethessék a sorozatgyártást. Erre jó partnernek ígérkezik a Me­zőhegyesi Állami Gazdaság. A MÁG, mint Európában is ismert nevű állattenyésztő­gazdaság, kapcsolatba került az angol Woods-céggel, mely istállók és állattartótelepek lég- és klímatechnikai be­rendezéseit gyártja. A köl­csönös érdekek alapján ha­mar megállapodás született hűtqpárásítók gyártására az állami gazdaság és az angol partner között. A MÁG nem rendelkezik elegendő gyár­tókapacitással, ezért, mint al­vállalkozó, a szövetkezetei bízta meg a munkák túlnyo­mó többségének elvégzésé­vel. Az első prototípus már elkészült’ és most a máso­dik, javított változaton dol­goznak. Ez feltehetően jobb lesz, mint az eredeti angol, mert annál a kényes pont a vasszerkezeti részek rozsdá- sodása volt. Hiába festették, védték az istállók agresszív gőzökkel teli levegőjétől, ha­mar megindult a korrózió. A mezőhegyesiek ötlete, hogy műanyaggal vonják be, ril- zánozzák a vasszerkezetet, azt ígéri, hogy az élettartam többszörösére nő. Még az idén 300-at gyártanak, rész­ben helyi, mezőhegyesi fel- használásra, de a várható igény 1985-ig évi kétezer da­rab. Importot pótolhatoa Ezzel a munkával jó időre biztosítani lehet a tervezett gazdaságos, nagy sorozatú vasszerkezeti gyártást. Vala­mi hasonlót kellett találni a o női munkaerő foglalkoztatá­sára is. Mechanikai, szerelő­munka mellett döntöttek, te­lefonkulcsokat gyártanak. A rengeteg apró alkatrészből álló kapcsolók nélkülözhetet­len alkatrészei a telefonköz­pontoknak. Óvatos becslés szerint is legalább az ezred­fordulóig szükség lesz erre a termékre, érdemes tehát jól felkészülni a gyártásra. Ez jórészt meg is történt, most már csak anyagellátási prob­lémák nehezítik időnként a munkát. Jelenleg évi 80 ezer­re szól a rendelés, de nem kizárt az igények tetemes nö­vekedése sem. Van még egy termék, melyre az elnök azt mondja, hogy az jelentheti a szövet­kezet jövőjét. Ez a már em­lített hajlékony tömlő, amely iránt az igények óriásiak. Tavaly nem is volt problé­ma a kapacitások kihaszná­lásával, a profilgazda, a Mechanikai Művek ütemesen biztosította az anyagot és a megrendeléseket. Az idén vi­szont minden megváltozott. Alig kapnak anyagot, ugyan­akkor tudomásukra jutott, hogy a Mechanikai Művek visszautasítja a megrendelé­seket. A felhasználók, a Szer­számgépipari Művek, a Ganz, az Ikarus és a többi­ek kénytelenek tőkés im­portból, dollárért beszerezni azt, amit a mezőhegyesiek is gyárthatnának. Ugyanakkor a szövetkezetben kihasználatla­nul állnak a gépek és csak a helyet foglalják. Most tárgyalások folynak arról, hogy Mezőhegyesre ke­rüljön nemcsak a gyártás, hanem az értékesítés joga is. Ahhoz persze, hogy meg­felelő mennyiséget és minő­séget produkálhassanak, pénz is kell fejlesztésre. Ügy tű­nik azonban, hogy ez gazda­ságos beruházásnak ígérke­zik, mert évente mintegy 50 millió forintos tőkés impor­tot lehetne kiváltani a hazai gyártás felfuttatására. Remélhetőleg rövidesen döntés születik ebben az ügy­ben is, de az idei terveket még enélküi készítették el a mezőhegyesiek. A 41 millió forintos éves termelés mel­lett a másfél millió forintos­ra tervezett nyereség igen­csak szerény. De ha figye­lembe vesszük az egy évvel ezelőtti állapotokat, akkor el­mondhatjuk: ez már azt jel­zi, hogy a szövetkezet talpra, állt. Lónyai László kellene tenni a melléktermé­kek ésszerű felhasználásá­ért is. Jobb munkahelyi légkört! Orosz András egyszerű, vi­lágos okfejtéssel szólt az irányelvekről. Nem a szom­szédban kereste a példákat, hanem saját háza táján, amikor a takarékosságról beszélt. — Hovatovább már ott tartunk — mondta —, hogy az új cipő, de még a ruha és más egyéb holmi is hamarosan felkerül a padlásra, s aztán bánkó­dunk, töprengünk azon, miért kevés a pénzünk. Azért, mert jobban élünk, igényeink nagyobbak, mint bármikor. — Majd filozofi­kusan megjegyezte: — Min­den megváltozott, a világ is. Nekünk is meg kell változ­nunk! Az irányelvek szelle­mében ... Péter József tö­mören fogalmazta meg mon­dandóját. Valahogy imigyen: — A munkát, a termelést eddig csak mennyiségileg néztük. Ezután viszont azt is jobban meg kell néznünk, hogy mi mibe kerül! Befejezésül — a teljesség­re való törekvés nélkül — érdemes idézni a taggyűlés levezető elnökének, Hankó Mihály tsz-elnöknek a vitá­ban elhangzott szavait. — Legfőbb tennivalónk — mondta — a jövedelmező gazdálkodás megteremtése. Ehhez azonban nélkülözhe­tetlen szemléletünk meg­változtatása. Ám legalább ennyire fontos a demokra­tizmus szélesítése, a mun­kahelyi légkör javítása, va­lamint a differenciált bé­rezés érvényesítése. — A jövőt tekintve pedig, az irányelvek vitájának mottó­jául is felfoghatók követ­kező szavai: — Elsőrendű feladatunk az agitáció fej­lesztése. Mindannyiunk kö­telessége kiállni a párt po­litikájáért, cselekvőén részt venni végrehajtásában. * * * Amikor a vitaindító, a felszólalók véleményeinek és javaslatainak elfogadásá­ra került a sor, valamennyi párttag egyetértőleg emel­te fel a kezét. Ez az egy­hangúság biztosíték a vég­rehajtásban való egyetér­tésre is. Ennek szervezésére és ellenőrzésére szintúgy va­lamennyiük bizalmát él­vezve választották meg a héttagú vezetőséget és a három küldöttet, akik a Le­nin Termelőszövetkezet kom­munistáit képviselik majd a február 23—i városi pártérte­kezleten. Párttitkárrá ismét Cserei Pált választották meg. Fél hat körül járt az idő, amikor felcsendült az Inter- nacionálé. Ekkor már nem­csak a jókora cserépkályha ontotta a meleget. Melen­gette a szíveket az imént befejezett felelősségteljes tanácskozás . tudata és a nemzetközi munkásosztály himnuszának harcra buzdító felhívása is. Most már itt is a tetteken a sor... Podina Péter Korszerűtlen termékek gyártását szüntetik meg A növénynemesítés tudósa Emlékezés Grábner Emilre Kerti bútorok nyugati exportra Egv szövetkezet talpra áll

Next

/
Oldalképek
Tartalom