Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-16 / 12. szám
1980. január 16., szerda A Magyar Tudományos Akadémia Martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézetében, a FITOTRON-ban — a genetikai és nemesítési kísérletekre szolgáló összkomfortos növényházban — beérett a búza és az árpa (MTI-fotó: Szabó Imre felvétele — KS) Ügyészi vizsgálat a tsz-ekben Gazdasági és társadalompolitikai szempontból egyaránt kiemelt témakörben szerepel a mezőgazdasági jogalkalmazás azoknak a törvényességi vizsgálatoknak a programjában, amelyket az első félévben végeztet el a Legfőbb Ügyészség. Az MTI tudósítójának elmondták, hogy két vizsgálattal keresnek választ arra, miért keletkezik gyakran bírósági ügy a termékértékesítési szerződésekből, illetve hogyan intéződnek a tagsági viták, miként folytatják le a döntőbizottsági eljárásokat a szövetkezetekben. Az első téma hátteréhez tartozik, hogy a gazdálkodó szervezetek egymás közti kapcsolatteremtése, együttműködésük szervezése és megvalósítása gazdasági szerződésekkel történik. A mezőgazdasági termeléssel, feldolgozással és értékesítéssel foglalkozó gazdálkodó szervezetek együttműködésének jogi eszköze a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés. A jogalkalmazási gyakorlatban számos olyan jelenséggel lehet találkozni, amely kedvezőtlenül befolyásolja, sérti valamelyik szerződő fél gazdasági érdekeit. Előfordul például, hogy a gazdálkodó szerv monopolhelyzetét kihasználva egyoldalú előnyt biztosító, a másik fél érdekeit sértő szerződési feltételeket köt ki, vagy egyszerűen nem tesz eleget a szerződésben vállalt kötelezettségeinek, s ezzel mind a szerződő partnerének, mind a népgazdaságnak kárt okoz. Az ügyészi vizsgálattal — amelynek során 11 megyéből összegyűjtik a szerződési fegyelem helyzetével és alakulásával kapcsolatos lényeges adatokat — az a cél, hogy a kedvezőtlen jelenségek visszaszorítására kezdeményezzenek a szerződési fegyelmet erősítő és a további jogalkalmazási gyakorlatot javitó intézkedéseket. Téli madáretetés a szarvasi arbsrétumban A szarvasi arborétumban — ahol mintegy kétezerféle fa, cserje és dísznövény alkot különleges klímát — az év minden szakában csodálatosan szép látvány fogadja a látogatót. Ezekben a napokban különösen mesébe illő, festő ecsetjére kívánkozó a természetvédelmi kert. Még az idősebb dolgozók sem emlékeznek arra, hogy mikor volt ennyire tartós a hótakaró, és a szemkápráztató zúzmara. Legfőképpen a tűlevelű fenyőféléken és más örökzöld cserjéken, dísznövényeken dús a zúzmara. A telet kedvelő kirándulók lábai alatt a sétányokon és a tisztásokon csikorog a vastag, fehér hólepel. De nemcsak a természet- barátok, hanem a madarak és az erdei vadak is kitűnően érzik magukat a kedvező biológiai adottságokkal rendelkező kertben. Jól megférnek „egy fedél alatt” a cinkék, a pávák, a feketerigók, a vörösbegyek és más madarak. A kert dolgozói napjában többször feltöltik a madáretetőket. Elsősorban napraforgót és más olajos magot keresnek a madarak, de a sűrű bokrok, cserjék, széltől védett aljában, az avar alól még sok bogyót, aprómagot és egyéb eleséget is előkaparnak. Megfigyelték, hogy az Indiában őshonos, díszes tollú pávák — amelyek az utóbbi években elszaporodtak, és szinte házimadárrá szelídültek —, nem szeretik a hótakarót. Fázik a lábuk a fehér szőnyegen, ezért szokásukhoz híven most is legtöbbször a faágakon tartózkodnak. A bokrok alá azonban ők is lemerészkednek, ahol a zord időjárás ellenére eleséget találnak. De szívesen keresik fel tömegével a természetvédelmi kertet a fácánok és az őzikék is. a. Amerre én járok... Jubilálok. Immár öt éve járom a megyét, és koptatom a síneket. Száguldók az utasokkal és a legnehezebb tehervonattal is hamar begurulok. Még mindig 25 ezer volt feszültségben élek. És annyi áramot fogyasztok, amennyit dolgozom. Nem tesznek velem kivételt, pedig a származásom egészen Kandó Kálmánig vezethető vissza és villamos mozdony rokonaim mind az öt földrészen élnek. Ügy hallom, az emberek körében is meg akarják valósítani azt az elvet, hogy mindenki a munkája szerint fogyasszon. Nemcsak áramot, hanem egyéb földi javakat is. Igaz, eddig sem volt más az elv, de annyi kivétel erősíti a szabályt, hogy itt-ott a lényeg elmosódik. Azon pedig, hogy „Ebül szerzett jószág ebül vész el”, már régen túl vagyunk. Mert nem vész az el, csak átalakul, például bundává, autóvá, nyaralóvá, villává. Olyan ingóvá és ingatlanná, ami nélkül nem lehet egyenlőbb az ember másoknál. Jártamban-keltemben néha ilyen, néha más gondolatok foglalkoztatnak. Nem egyszer az emberek hiúságán akadok fenn. Mostanában ugyanis vannak, akik egymásra licitálnak, valahogy így: „Ha ő osztályvezető, nekem a főosztályvezetői rang dukál”. Vagy: „Hogy maradhatnék én főmérnök, ha a túloldali vállalatnál már műszaki igazgató a titulus? Szaporodik a vezérigazgatóhelyettesek, tanácsosok, főtanácsosok, a kutyabőr-ke- resők, a villatulajdonosok száma, amiért talán nem is szaladna fel bennem az áramerősség, ha a nemzeti jövédelem is ilyen arányban növekednék. Ám nem növekszik, ami arra utal, hogy sokkal szerényebben illenék viselkedniük azoknak, akik most túlértékelik önmagukat. Egyszer a megye egyik gyárában valaki megkérdezte a vezetőtől: „Miért ilyen nagy a rendetlenség?” Kissé sértődött hangú volt a válasz, valahogy így szólt: „Én kérem tanácstag, népfrontos, önkéntes tűzoltó, a lövészszakkör edzője, vadász, horgász stb vagyok. Mindenütt meg kell állnom a helyem, nem igaz?” „Más valaki nem tudná egyik-másik funkciójában helyettesíteni ?” — érdeklődött az illető tovább. „Nem, kérem” — jelentette ki a vezető ellenérvet nem tűrő határozottsággal. Bizonyára úgy is gondolta, hogy ő nélkülözhetetlen ember. De a gyárban, a hanyagsága következtében előállt károk miatt végül is nélkülözhetővé vált. Csakhogy miért kellett várni addig, amíg a károk bekövetkeztek? Néha-néha belelapozok az újságokba és látom, nem kevés a társadalmi tulajdont közvetlenül károsító bűncselekmények száma. Nemrég a tévében is bemutatták, hogyan lopott egészen csinos kis házra való anyagot össze egy gépkocsivezető. Az arca láthatatlan maradt a nézők előtt, a nevét is elhallgatták. Akkor fogalmazódott meg bennem az alábbi bökkvers: A tévében millióknak Elmesélte, hogyan lehet ötszáz fekete fuvarral „összeverni" házat, telket. Bizonyára méltányolták A nyilvános szereplését És a honoráriumát Már az új lakásba küldték. Jó mulatság, férfimunka volt. A tévéadás felért egy első osztályú tapasztalatcserével. Aki még nem „vert össze” magának ilyen házat, megtudhatta, hogyan kell azt csinálni — büntetlenül. Még tavaly év végén bekukkantottam az egyik gyárba, ahol — vasárnap lévén — éppen kommunista műszakot tartottak. Nem túlzók, ha áldozatosnak és tiszteletre méltónak nevezem az ilyen munkát. De kikkel találkoztam: vagy másképp fogalmazva : kik hoztak áldozatot? Lehet, hogy mások is, nemcsak azok, akiket láttam? Mindenesetre a közteherviselésnek ezt a fajtáját is célszerű lenne általánossá tenni. Vagy módot lehetne adni a munka pénzben való megváltására. Miért ne, hiszen aki a kommunista műszakban részt vesz — a keresetéhez képest — az is csinos összegről mond le. Olykor-olykor bepillantok egy-egy értekezletre, ami már akkor tart, amikor Lö- kösháza felé száguldók, * és még visszafelé jövet sincs vége. Igaz, kényelmesek a székek, az ülés különösebb megerőltetésbe nem kerül, a múló órák pedig beleszámítanak a nyugdíjba. Hogy kellene az értekezletek idejét lerövidíteni ? Javaslatom: csak fából való székeken legyen szabad ülni, és a nyugdíjba beszámítható időből az órákat összesítve le kell vonni. Miről beszéljek még? Talán arról, hogy jó lenne végre pénzben gondolkodni. Békési Egyetértés Tsz Háromszor már kiváló volt t A békési Egyetértés Tsz- ben a vetésszerkezet egyszerűsítésének folyamata tulajdonképpen már évekkel ezelőtt elkezdődött, de igazán csak az elmúlt esztendőre teljesedtek ki a változások. Kiiktatták termelésükből a rizst, visszaszorították a cukorrépát. Ez a két növény — figyelembe véve az éghajlati viszonyokat és talajadottságokat — e tájon nemigen termeszthető nyereséggel. Az eredmények azt igazolják, hogy a szövetkezet vezetése helyesen döntött, amikor a jól gépesíthető, a vidék természeti viszonyai között leginkább díszlő kultúrákat részesítette előnyben, s így ma már a közös vetés- területen a búza, a napraforgó, a kukorica, a hibrid kukorica és a szálas takarmányok uralkodnak. o * E döntések után most már csak a termelés biztonságát kellett megteremteni. Ez természetesen egyszerre több tényezőnek is függvénye. A tényezők sorából első helyen az 1977-ben elkezdett teljes körű vízrendezést és talajjavítást kell említenünk, amely mintegy 60 millió forintos költséggel szabadítja meg a közöst a belvizektől, és fokozza talajainak termőképességét. Az előbbiekhez társul a termelés színvonalának tudatos emelése, amelyet a szövetkezet egyfelől azzal valósít meg, hogy valamennyi növényét a KITE termelési rendszerhez tárMiből van a társadalomnak haszna, miből nincs? — ez a kérdés. Ami kárt okoz, azt nem kell csinálni, és aki kárt okoz, azt nem a munkahelyén, hanem valahol másutt kell alkalmazni. Szükség esetén, átmenetileg ki is lehet vonni a forgalomból, mégha a mártír látszatát próbálja is kelteni, mondván: én már megszenvedtem az életért. Most nem szenvedni, hanem dolgozni kell, méghozzá nem csupán saját zsebre, hanem a társadalom javára is. Értelmesen. Kerülve minden túlbuzgóságot. Aki például nem tud írni, ne akarja elhitetni, hogy író. Foglalkozzon valami mással. A tehetségtelen festő is jobban teszi, ha elszegődik valamilyen más munkakörbe, amiből állami dotáció nélkül tud megélni. Hadd lássa az ifjúság, hogy nem csupán a művészet a tisztességes foglalkozás, lehet becsületet szerezni egy-egy szakma művészi szinten való művelésével is. Dehát mit filozofálok én, a villanymozdony, amikor nekem az a dolgom, hogy húzzam az igát? Ha nem húzom, megvizsgálják, hogy mi a bajom és kijavítanak. Ha javíthatatlanná válók, kiselejteznek. Törekszem azonban, hogy ilyesmire ne kerüljön sor. És elképzelem, ahogy nálam az áramerősség, az embereknél az ál- lamerősésg egyáltalán nem mellékkérdés. Most tehát a rangok, címek, maszek keresetek, hálapénzek hajhászá- sa helyett szervezzenek olyan vetélkedőt kedves mindnyájan, amelynek a jelszava: „Ki tesz többet az államkasszába?” Vagy másképp: „Ki erősíti jobban a központi hatalmat?” És ezzel zárom is az áramkörömet, mert indulok. Persze ezentúl is nyitva tartom a szemem, amerre én járok... Lejegyezte: Pásztor Béla sulva termeszti. Másfelől ehhez kapcsolódva kiterjesztette a hozamfokozó eszközök fölhasználását: az elmúlt esztendőben már 10 kilogrammal több műtrágyahatóanyag jutott az Egyetértés Tsz földjeinek minden hektárjára, mint amennyi a műtrágya-felhasználás országos átlaga. Más kérdés, hogy a szerves trágyázás lehetőségeit még nem használják ki egészében, s a talajerőutánpótlás munkáinak minősége is hagy esetenként kívánnivalót maga után. A növénytermesztés termelésének biztonságához járul hozzá az is ebben a békési termelőszövetkezetben, hogy gépvásárlásaikkal gépláncok kialakítására törekszenek, s a megvett nagy értékű, nagy teljesítményű gépeket korszerű központi géptárolókban készítik föl a bevetésékre. Fölmérték azt is, hogy mindezeken túl igen nagy gondot kell fordítani a megtermelt érték megóvására is, ezért megépítettek egy szárítót és egy tárolót. Az új tároló — több környékbeli tsz-szel, a növényolajiparral és a GMV-vei társulásban — mintegy 6 ezer tonna napraforgó termését képes fogadni. Az ugyanebben az időszakban megépült takarmánykeverő pedig már a szövetkezet két főágazatának szoros kapcsolatait is jelképezi. o A takarmánykeverő ugyanis nemcsak a település háztáji gazdáit látja el, akik az elmúlt esztendőben 16 ezer hízót értékesítettek a termelőszövetkezeten keresztül, hanem a közös állatállomány takarmányigényeit is kielégíti. Tudni kell ugyanis, hogy a békési Egyetértés Tsz-ben, ahol a korszerűtlenné vált üzemegységi irányításról áttértek a magasabb szintű követelményeknek jobban megfelelő ágazati irányításra, az állattenyésztés is fölzárkózott — súlyát tekintve — a növénytermesztés mellé. Az erőbefektetéséket magasabb fokon értékesítő állattenyésztés természetesen ezt csak a növénytermesztés megerősödésére alapozva tehette meg. Utóbbinak bizonyítéka, hogy az elmúlt négy év átlagában itt, az átlagosnál kedvezőtlenebb viszonyok között is meghaladta a 4 ezer kilogrammot a búza egy hektárra jutó átlagtermése, a napraforgóé az 1900 kilogrammot, míg a kukoricáé a 4500-at. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a nők foglalkoztatását a szövetkezet szintén az alaptevékenység keretében oldotta meg: 7 ezer négyzetméteres fóliaházat építettek, amely alatt a palántanevelés mellett primőr zöldségtermesztéssel is foglalkoznak.) Visszatérve az állattartás ágazatára, elöljáróban azt kell kiemelnünk, hogy az Egyetértés Tsz a szarvasmarha-tenyésztésben egyszerre hajtotta végre sikerrel a gümőkór- és brucella- mentesítést, valamint a fajtaváltást. S ha nem is kizárólagosan ennek eredményeként, de az egy tehéntől átlagosan kifejt tej az 1976. évi 2500 literről 3250-re növekedett az elmúlt évben. Igazi hagyománya a szövetkezet állattartásában egyébként a pecsenyecsirke nevelésének van. Két évvel ezelőtt álltak át a nevelésben a nyolchetes periódusról a héthetesre, s ezzel egy időben az átlagsúly megtartásával 3 kilogrammról 2,60-ra csökkentették az egy kilogramm hús előállításához felhasznált abraktakarmányt. Egy év alatt összesen 620 ezer vágócsibét értékesítettek. o Ebben az esztendőben a szövetkezet kollektívája a korábbi egy-két évben kibontakozó kedvező folyamatokat akarja erősíteni a terv szerint. A növénytermesztésben a fajták jobb megválasztásával, a szakmai színvonal növelésével, a növény- védelem hatékonyságának fokozásával kívánják ezt elérni. Az állattenyésztésben, közelebbről a szarvasmarhatartásban, a legelőterületek hasznosítása és a férőhelyek jobb kihasználása a cél. Emellett új kezdeményezésre is elszánták magukat a szövetkezet gazdái: tekintettel a sertésfeldolgozás közelségére, egy új 400 kocás sertéstelep építését szeretnék megkezdeni. Mindent egybevetve világosan állhat előttünk; miképp sikerült a békési Egyetértés Tsz-nek 1976 óta három egymást követő esztendőben a Kiváló Szövetkezet megtisztelő címet elnyerni, s hogy talán joggal reménykednek a tavalyi eredmények alapján az újabb — hasonló — sikerben. K. E. P. tHMMHHmmUIHHmHHMWIHHHHHVUmWI A füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet húsfeldolgozó üzemében az elmúlt évben csaknem 3800 sertést, félezer birkát és 30 marhát vágtak le, illetve dolgoztak fel. A nagyközség és a környező települések lakosságának ellátására 26-féle hentesárut gyártanak. Nemrégiben kezdték meg a csabai módra készült szalámi gyártását. A termékeik iránti egyre nagyobb kereslet kielégítésére új, korszerűen felszerelt húsfeldolgozó üzemet építenek. A tervek szerint a második félévben elkészülő, saját kivitelezésben épülő üzemben évente 20 ezer sertést dolgoznak fel. Képünkön a csabai-módra készült szalámik szállítás előtt Fotó: Béla Ottó
