Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-05 / 284. szám
1979. december 5., szerda Q Munkások Mezőhegyesen Mezőhegyesről legtöbb embernek legelőször a Mezőhegyes! Állami Gazdaság jut eszébe. Rögtön utána pedig a cukorgyár. S mivel az utóbbi jobbára az előbbinek terményét, a cukorrépát dolgozza fel, nagyon könnyen kész az ítélet: Mezőhegyes alapvetően mezőgazdasági település. Való igaz, hogy a nagyközség termelőegységei közül éppen az állami gazdaságban dolgoznak a legtöbben — a másfél ezret is meghaladja az itt foglalkoztatott fizikai munkások száma — de közülük is meghatározó arányt képviselnek ma már az ipari szakmával rendelkező szakmunkások. Akik végül is Mezőhegyes munkásainak számát szaporítják. Háromezren vannak Tovább elemezve az adatokat, azt kell megállapítanunk, hogy ebben a mező- gazdaságinak tartott nagyközségben a keresők túlnyomó többsége fizikai dolgozó, vagyis munkás. Az állami gazdaságnál, a már említett cukorgyárnál, a MÁV mező- hegyesi állomásfőnökségén, a Nagylaki Kendergyár helyi üzemegységében, valamint a vas-, fa-, fém- és gépipari szövetkezetben együtt csaknem 3000 munkás dolgozik Mezőhegyesen, ebből a 3000- ből megközelítően 2000 a helyi lakos. A munkások száma az utóbbi hat évben 15 százalékkal emelkedett, ezen belül az öt munkahely közül a cukorgyár, illetve a MÁV járt élen a munkásfelvételben. Nem közömbös, hogy a létszámnövekedéssel egy időben hogyan alakult a szak- képzettség színvonala. A régi dolgozók továbbképzésével, illetve szakképzett új dolgozók felvételével az állami gazdaságban az 1972. évi 406-tai szemben ma már több mint 600 a szakmunkás, közöttük az ipari szakmunkások száma megközelíti az 500-at. De említhetjük ebben a sorban a kendergyár üzemegységét is, ahol 1972- ben még 171 szakképzetlen munkás dolgozott összesen, az elmúlt esztendőben pedig már a 147 foglalkoztatottból 32 volt a szakmunkás és 60 a betanított munkás. Átlagon felül keresnek Az előbbi adatok jól tükrözik a munkahelyek gépesítésének, korszerűsítésének folyamatát is, amit igazol, hogy a felsoroltak mellett a cukorgyárban is 15 százalékkal növekedett a szakmunkások aránya a vizsgált időszakban. S köztudott, hogy itt igen jelentős fejlesztő rekonstrukciót hajtottak végre az utóbbi években. A már elmondottak talán elegendő alapot szolgáltatnak annak megértéséhez, miért tűzte a nagyközségi tanács külön is napirendjére legutóbbi ülésén Mezőhegyes munkásainak élet- és munkakörülményét. A felmérés során kiderült, hogy 1972-től 1978-ig a nagyközség valamennyi gazdasági egységében jelentősen megnövekedett a fizikai dolgozók keresete. Ennek magyarázatát nemcsak a lehetővé vált kedvezményezett bérfejlesztésben kell keresnünk, hanem az idő közben bevezetett műszakpótlékkal, illetve a képzett szakemberek magasabb arányával együtt járó változásokat is fel kell ismernünk. Tekintettel Mezőhegyes földrajzi fekvésére, azt is számításba kell vennünk, hogy itt a munkaerő-gazdálkodás azt is megkívánta: ne hagyjanak kiaknázatlanul semmilyen bérfejlesztési lehetőséget. Mindezek eredményeként jelenleg az öt üzem fizikai dolgozóinak átlagbére éves szinten három és fél ezer forinttal haladja meg a megyei átlagot. S ez némiképp érthetővé teszi, miért hajlandók csaknem ezren nap mint nap a környékről Mezőhegyesre utazni a nagyközségben munkára lelök közül. Tagadhatatlan, hogy az embereket elsősorban az érdekli, ami fizetésnapon a borítékba kerül. Ezzel együtt azonban az sem közömbös számukra, milyen körülmények közt keresik meg azt, ami belekerül. A nagyközségi tanács november végi ülésén úgy összegezhetett, hogy mind az öt üzemben tettek erőfeszítéseket a munkakörülmények javítására. A Me- zőhegyesi Állami Gazdaságban elsősorban az új létesítményeknél léptek előre ezen a téren, a cukorgyárban a rekonstrukció hozott alapvető változásokat, a kendergyárban is korszerű gépekkel cserélték fel a százéves technológiát, a MÁV-nál felújították a fűtőházat, megfelelő munkahelyet kapott a mozdonyjavító részleg, és két Diesel-mozdony is munkába állt a kérdéses időszakban. A helyzet a munkakörülményekben a legkedvezőtlenebb a vasipari szövetkezetben, ahol javulás csak akkor várható, ha megépül az új 500 négyzetméter alapterületű üzemcsarnok. Egyre több a gondjuk A fizetés, a jövedelem a munkahelyi szociális ellátottság mellett nem közömbös az sem, hogy milyen körülmények között kell eltölteni a munkavégzést követő órákat, a szabad időt. A Mezőhegyes Állami Gazdaság kezdeményezését, amellyel egyre több dolgozóját juttatja lakáshoz, ma már példaként emlegetik megyeszerte. A cukorgyár korszerű bérlakásokat bocsát dolgozói rendelkezésére. A kendergyár szolgálati lakásokat ad, illetve támogatást a község belterületén épült lakások vásárlásához. Vállalati kölcsönnel támogatja dolgozóit a MÁV is, itt a legtöbb gondot az okozza, hogy a dolgozók 90 százaléka bejáró. A vasipari szövetkezet a lakásgondok megoldásában legfeljebb úgy tud segíteni, hogy a kislakásépítőknek kedvezményes fuvart biztosít. Az pedig már valamennyi üzemet jellemzi Mezőhegyesen, hogy első helyen támogatják a munkások továbbtanulási szándékát. * * * Végül is mindent egybevetve, Mezőhegyesen nemcsak táborának növekedése miatt érdemel figyelmet az ipari munkás, a fizikai dolgozó, hanem azért is, mert ezzel a növekedéssel, gyarapodással egy időben átformálódik a nagyközség arculata is. Üj életmód van kibontakozóban, amit egyfelől a szaporodó több szintes lakások jeleznek, másfelől pedig a nagyközség új gondjai: az, hogy hovatovább kevés az óvodai férőhely, egyre inkább igénylik a bölcsődét, s mind elégedetlenebbek a kereskedelmi hálózattal, a rossz ellátottsággal, a lakossági szolgáltatások alacsony színvonalával. Kőváry E. Péter Év végéhez közeledve Tálca és szekrény Mezőberényből (Folytatás az 1. oldalról) Az új esztendő néhány feladata egyelőre még bizonytalan a híradótechnikában. A tőkés export sajátosságaiból adódóan még folynak a tárgyalások a Hirse lx- mannal, a jövő évi szállításokról. Egyelőre csak az első félévi mennyiségében egyeztek meg. Gondot okoz a különféle csatlakozók jelentősen megnövelt gyártókapacitásának lekötése is. Erről is még tartanak a megbeszélésék a hazai és a külföldi partnerekkel. A Mezőberényi Műszaki Vasipari Szövetkezet legfőbb gondja a jelentős létszám- csökkenés. Ezzel a csökkenő létszámmal kellett gyakorlatilag ugyanazokat a feladatokat megoldani, mint tavaly, így érthető, hogy a hatékonysági mutatók jelentősen javultak. Több mint 14 százalékkal emelkedett az egy dolgozóra jutó termelékenység, tíz százalékkal a hatékonyság és 4 százalékkal a nyereség, örvendetes, hogy a tőkés exportot sikerült mintegy másfél millió forintra fokozniuk, így 10 millió forintos exporttal zárhatják az évet. Az export fő része a közismert tálcákból áll össze. Az idei évtől a szövetkezet lett a litografált fémtálcák egyedüli gyártója, és csak ebből az egy termékből közel egymillió darabot gyártottak. Ezeket a tálcákat csaknem valamennyi európai tőkés ország vásárolja. A szövetkezet másik jelentős terméke a számítástechnikában használatos tárolószekrény-család. Ez keresett termék, ezért rendszeresen fejlesztik és bővítik a típus- választékokat. A különféle fémjátékokat a kereskedelem igényeinek megfelelően gyártják, és ugyanez mondTíztonnás présen készül a tálca ható el az öltözőszekrényekről is. A munka feltételeinek és minőségének javítása érdekében az idén sokat tett a szövetkezet. Elkészült az új festődé, ahová két vízfüggö- nyös festőfülkét állítottak be. Ezzel javult a dolgozók egészségvédelme, és a festés minősége. Három ívhegesztő készüléket is vásárolt a szövetkezet, és rövidesen üzembe helyezik a gyártási folyamatokhoz szükséges levegő biztosítására a két új lég- kompresszort is. A piaci igények figyelem- bevételével a következő évben némiképp módosítja a termékösszetételét a szövetkezet. Csökkentik, illetve megszüntetik néhány régi típusú öltözőszekrény és fémbútor gyártását, és kihagynak a jövő évi gyártási progFotó: Lónyai László ramból néhány elavult játékfajtát is. Megkezdik viszont a számítástechnikai terminálasztal, a különféle műszerasztalok és a számítástechnikai modem szekrény gyártását. Az idén megteremtették a feltételeket a fémbútorok zárt termelési rendszerének kialakításához, és a jövő évben már korszerű szervezéssel gyárthatják a bútorokat. Elkészült a központi zárt anyagtároló is, és ez elősegíti a társadalmi tulajdon fokozott védelmét. A jövő évi munkát segíti, hogy az év végéig elkészül a tálcagyártás alaptípusaihoz egy- egy kivágó- és húzószerszám, ezért meghibásodás esetén nem kell várni a javításra, hanem szerszámcserével folytatják a munkát. L. L. Jó lenne tudni mindig, mi van „fenn Ahogy a műhelyben látfák » A Magyarbánhegyesi BARTÖV kelteti és szállítja Békés megye nagyüzemeinek a hybro búshibrid naposcsibét. Az intenzív takarmányhasznosítású fajta 40 napos korban eléri a technológiai vágósúlyt. A közelmúltban helyezték üzembe a telep új keltetőit, így évente több mint 24 millió naposcsibét keltetnek Fotó: Veress Erzsi A Kemikál Építőanyagipari Vállalat újkígyósi szigetelőlemez-gyárának a tmk- műhelyében Rákóczi Pál lakatos brigádtársával, Petró Lászlóval a körfűrészhez védőburkolatot készít. Olyat, amilyet a munkavédelmi szabályok előírnak. Műszaki rajz szerint. Volt ugyan már nehezebb feladatuk, bár ehhez is jó szakértelem kell. Ha üzembe helyezhető lesz a gép, ezen fűrészelik majd a szüi- konpapír-köteget, amit a csőszigetelést szolgáló korro- flex-tekercsnél használnak fél. A két fiatal láthatóan nagy igyekezettel dolgozik. — Érdemes hajtani? —> kérdezem tőlük, helyettük azonban az ott tartózkodó Gazsó Antal brigádvezető válaszol: — Aki jól dolgozik, havonta 150—200 forint prémiumot kap. — Ki bírálja el? — Szabó Zoltán üzemvezető-helyettes és Sütő Balázs csoportvezető. — És bizonyára még a szakszervezti bizalmi — jegyzem meg. — A közben odaérkező Sütő Balás kijelenti: — ö nem szokta. —. Ha nem kérdezik — vetem közbe —, bár kellene. Egyébként mikor nincs pénz? — Amikor valaki az elvárhatónál hosszabb idő alatt végzi el a rábízott feladatokat. — És ha nagyon elhúzódna a munka? — Lehetetlen, mert a naplopást nem tűrné meg a briDe folytassuk! Többen is kifogásolják, hagy a szalagon egy műszakban dolgoznak. Naponta lehűtik az üstöt, másnap pedig újra melegítik. — —■ Mit javasolnának? — kérdezem. Ismét a brigádvezető válaszol: — Tudják, hogy mennyi termékre van szükség, ennek megfelelően szervezzen a gyár 3 műszakot. 'Elvégre mi is veszítünk, ha a levegőbe kerül a hőenergia. Az újítómozgalmat hozzák szóba. Az újításokat a vállalat központjában bírálják él, ami nagyon sokáig tart. A lassúság elveszi az ember kedvét az ilyen törekvéstől, bár itt többeknek volna hozzá képessége és kedve is. Más vonatkozásban is szívesen tennének többet a gyárért, csak adjanak több tájékoztatást nekik. Bánfi Péter erről így beszél: — Jó lenne tudni mindig, hogy mi van „fenn”. Azt is, hogy mennyi van a „kasszában”. Vállalunk többet is, ha a vállalat érdeke úgy kívánja. Tudjuk, így szolgáljuk a legjobban a saját érdekünket. Világos beszéd. A vállalati és az egyéni érdek helyes értelmezése elvárható egy aranyjelvényes szocialista brigádtól. S ha a beszélgetésből itt-ott talán egy kis türelmetlenség cseng ki, vagy éppenséggel valami nem pontosan fogalmazódott meg, a jobb, eredményesebb munkára való törekvés méltánylást érdemel. Pásztor Béla gád. Mint ahogyan a hanyag munkát sem. * * * A 15 tagú brigád, amely Lékai János nevét viseli, aranyjelvényes. Ilyen címet elérni egy olyan gyárban, amelyiknek mindössze 10 éves múltja van, szép eredmény. A feladat: működjenek a gépek, ne legyen fennakadás a termelésben! Ezt így könnyű kimondani, de nehéz megvalósítani. Különösen akkor, ha anyag- vagy alkatrészhiány van, és ha éppenséggel a rossz szervezés okoz fennakadást. Nemrég azonban a brigád hanyagsága okozta a bajt. Pontosabban a brigád egyik tagja volt a vétkes, dehát érte valamennyiüknek vállalni kellett a felelősséget. Az történt, hogy üzenetet küldtek a ímk műszakosának: egy szalaggal baj van. A műszakos erről megfeledkezett, és így a szalag leállt. A termelés néhány órán át szünetelt, aminek több ezer forint értékű termeléskiesés lett a következménye. — Tíz év alatt először történt ilyen, mondja Gazsó Antal, de ezt nem enyhítő körülménynek szánja. — A gyárból élünk, ide köt bennünket a sorsunk. Az a mi érdekünk, hogy minél eredményesebb legyen a termelés, több legyen a keresetünk és fejlesztésre is jusson — magyarázza Bánfi Péter esztergályos. Nem mindjárt válaszolnak a kérdésre. * * * Egy kis szünet után ismét Bánfi Péter szólal meg: — Megvalósul a törekvésük? — kérdezem. — Az szövegeljen, aki teljesíti a kötelességét — kezdi, majd folytatja: — Én igyekszem. Tehát, az a véleményem: jobban ki kell használni a munkaidőt. És ahogy tapasztalom, nemcsak nálunk, hanem másutt is. — Most csak az itteni helyzetről beszéljünk! — javasolom. — Rendben van. Akkor én például elvárom, hogy véső- és marógépet kapjunk, és levegyük a nagyon sok időt, energiát követelő mellékmunkákat az esztergapadról — jelenti ki Bánfi Péter. Sütő Balázs a munkaidő jobb kihasználására visszatérve úgy véli; helyes lenne, ha a tmk-sok munkabérének egy részét prémiumként fizetnék ki. Akkor a teljesítmény és a szakértelemnek megfelelő minőségi munka alapján jobban lehetne differenciálni. Gazsó Antal szerint ilyen módon talán még a létszámot is csökkenthetnék. Bánfi Péter meséli: — Balogh Józsi bácsi nyugdíjasként dolgozott nálunk. A műhelyeket takarította 40 ember után. Rábíztuk néha még az alkatrészek mosását is. Nagyon szorgalmas volt. De létszámrendezés címén tavasszal elküldték, bár a szakszervezeti bizalmiak ellenezték. Azóta mi, szakmunkások — nem is alacsony órabérért — takarítunk. A körülöttünk levők valamennyien helytelenítik a takarékosságnak ezt a formáját.
