Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-04 / 259. szám
1979. október 28., vasárnap Távbeszéljünk — röviden! Bővítik a távhívó hálózatot Pláne, ha nem keres Napjainkban új telefonok felszerelése, a meglevő hálózat bővítése, korszerűsítése országos iigy. Az eldugott kis falvak, a száz főnéi nagyobb lélekszámú települések bekötése az országos távközlési hálózatba — a posta egyik legfontosabb feladata. A telefonellátás helyzetéről, a tervekről, a gondokról a Posta-vezérigazgatóságon elmondották. hogy a távhívó rendszer kiépítésével, a Crossbar-központok üzemhe helyezésével már 158 helyiségből hívhatják az előfizetők közvetlen tárcsázással az ország mus vidékein levő előfizetőket anélkül, hogy emberi beavatkozásra szükség lenne a kapcsoláshoz. S hogy a távhívást az el- núlt években milyen mérőkben szélesítették ki, erre ’yetlen adat is elegendő: az sszes előfizetők — számuk ivaly 534 ezer volt — 80 • '.ázaléka már távtárcsázással hívhatja egymást. Föld- ajzilag távol eső megyékben lő embereket köt össze per- ■ek alatt a telefon. Csak nappal működő telefonok A városokban általában éj jel-nappali távbeszélő szolgálatot teljesítenek a központokban. Sok helyen még ún. manuális, tehát kézikapcsolású központok működnek és csak kezelői kapcsolják a kért számot. Jelenleg még 194 ilyen központ működik az országban, s az ide bekapcsolt előfizetők száma 47 ezer. A legnagyobb gondot az a 2219 legrégibb típusú „tekerős” — indukto- ros — központ jelenti, melyek a kisebb falvakban vannak felszerelve. Ezek a készülékek általában délután 16 órától másnap reggelig némák maradnak, mert a kis falvakban a postahivatalokban nincs éjszakai szolgálat. Kevés vigaszt jelent az ott lakóknak, hogy így sincsenek teljesen elvágva a külvilágtól, mert minden községből egy, vagy több, a 100 lélek- számnál nagyobb településekről 1-1 állomás a helyi postahivatal zárva tartása után átkapcsolható a legközelebbi éjjel-nappal szolgálatot teljesítő központhoz. Ez természetesen csak szükségmegoldást jelent, de legalább ezen a készüléken lehet az adott településről orvost, mentőt hívni, vagy a tűzoltókat, a rendőrséget értesíteni. A távbeszélő-hálózat országos fejlesztése elsősorban nem postai ügy, hanem gazdasági lehetőségeink függvénye. Erre utal az is, hogy az elmúlt években már nem a helyi hálózatok fejlesztésére fordították a nagyobb ösz- szegeket, hanem a hatékonyabb országos távközlési nagyüzem kiépítésére, a belföldi és a nemzetközi távhívási rendszer megteremtésére. A kétségtelenül látványos eredmények mellett a posta úgy ítéli meg a helyzetet, hogy az országban a távközlési fejlesztés színvonala elmaradt az általános műszaki-gazdasági fejlettségtől. Különösen a fővárosban, de egyes megyeszékhelyeken is fokozza a posta gondjait az elavult közmű- és kábel- hálózat. A csatornákat általában a múlt század végén építették, a víznyomócsöveket pedig 50—70 évvel ezelőtt fektették a földbe. Akkoriban az úttesten szekerek cammogtak, most sok tonnás kamionok dübörögnek. Az anyag kifárad, a régi úttesteket sem erre a terhelésre méretezték, ez okozza a csőtöréseket, kábelbeázásokat. Tehát még eső sem kell ahhoz, hogy néhány ezer telefon napokra elhallgasson ... Az igazi veszélyt azonban mégsem ez jelenti, hanem a gázbetörés. A gázcsövek is elavultak, a száraz földgáz pedig egyre jobban kikezdi a csövek eresztékeit és a földben szivárog, terjed. Elárasztja az úttesi alatt a postai kábelaknákat Mielőtt egy kábel kijavításához hozzáfognának, előbb egy műszert kell leereszteni a postásoknak, s meggyőződniük arról, hogy az aknát nem öntötte-e el a gáz... A közmű- és kábelhálózat átfogó rekonstrukciója milliárBírságolás a helyszínen Békéscsabán sok olyan szabálysértés fordul elő, amely a közösség megkárosítását okozza. Ilyen egyebek közt a parkrongálás, a fák kitördelése, a gyepen való autóparkolás, gépkocsimosás. A tönkretett értékeket pótolni kell. A veszteséget tehát meg kell téríteni. A város kasszájában azonban a parkosításra, a fásításra, szépítésre, a tisztántartásra fordítható összeg meghatározott. Amennyit a pótlás elvisz, annyival kevesebb jut az eredeti célok megvalósítására. Ráadásul a veszteségből kevés térül meg, mert a legtöbbször nem kerül elő a tettes. A károk a város egész lakosságát érintik. Minden becsületes ember érdeke tehát, hogy az ilyen cselekményeket megakadályozza, az elkövetőket pedig feljelentse. A városi tanács a hasonló és más szabálysértések megelőzésére 10 tanácsi dolgozót felhatalmazott arra, hogy a tetten ért elkövetőket a helyszínen megbírságolják. Részükre igazolványt adott ki. és ellátta őket karszalaggal, amelyen ez a felírás olvasható: helyszíni bírságolás. A felhatalmazás alapján tettenérés esetén 50—200 forintig terjedő összegig szabhatnak ki bírságot. Azokat, akik a tettenérés ellenére nem ismerik el a szabálysértést, feljelentik. őket a szabálysértési hatóság — természetesen a tények beigazolódása után — 3 ezer forint összegig terj'e- dő pénzbírsággal sújthatja. A helyszíni bírságolásra felhatalmazott dolgozók ellenőrző tevékenysége más szabálysértések megelőzésére is kiterjed. Ide tartozik többek között a tiltott helyen való fürdés, lakott területen, lakóházban vagy tömegközlekedési eszközön indokolatlan zaj okozása, a köztisztaság, fenntartása, a vizek és a levegő tisztaságára, valamint a szennyvizekre, az állattartásra vonatkozó jogszabályok, rendelkezések megszegése, a közegészségügyi rendelkezések be nem tartása, a közterület engedély nélküli használata. dókba kerül, egyszerre megoldhatatlan feladat. lővőre: Kecskemét és Békéscsaba A postát ostromolják a telefonigénylők. A központok bővülésével, a hálózat fejlesztésével minden évben új előfizetők ezrei kapnak telefont. A múlt évben 25 270 állomást kapcsoltak be, ebből 15 230-at vidéken. Az összes telefon több mint a fele üzemek, intézmények alközpontjaira csatlakozó mellékállomás. Ezeken napközben a kapacitásukat többszörösen meghaladó forgalmat bonyolítanak le. Ekkora terhelést csak nagyon nehezen viselnek el a központok berendezései, az előfizető pedig vonalra vár, és dühöng... Ebben az évben bekapcsolják az országos távhívó rendszerbe Tatabányát és Salgótarjánt. Ezeken a helyeken a jelenleginél háromszor nagyobb kapacitású központok állnak majd rendelkezésre. Ugyancsak bekapcsolják még Szekszárdot és Paksot is ebbe a hálózatba. A jövő évben üzembe helyezik az új győri és mosonmagyaróvári központot, amely az egész megyében javítja majd a távbeszélő-forgalmat. Komárom megyében például több központhoz szerelnek távhívó-áramköröket, melyekkel nem közvetlenül az előfizető, hanem a postai kezelő tud bekapcsolódni az ország távhívóhálózatába, így az előfizetőnek a megrendelt hívást az eddiginél sokkal gyorsabban kapcsolják majd. Jövőre két megyeszékhely kerül még be a távhívóhálózatba: Kecskemét és Békéscsaba. Van azonban még mindig 2300 . olyan község, ahonnan este nem lehet telefonálni. Ezeket fokozatosan — több községet összevontan — egy központba kapcsolják' majd, és ezzel megoldódik a cikk elején említett gond is. Tájékoztatás mikrofilmrill A távhívás kiterjesztése azt is megköveteli, hogy az ország bármely részén minden előfizető kapcsolási számát és lakcímét képes legyen megadni a tudakozó. Az óriási mennyiségű adatot naprakészen mikrofilmen tárolják majd és pillanatok alatt pontos felvilágosítással szolgálnak az érdeklődőknek. Végül mégis jó hírrel szolgál a posta azoknak, akik telefonra várnak: a jövő évben 52 572 új állomást szerelnek fel, 30 252 állomást a fővárosban és 22 320 állomást vidéken. Bermann István izenéves, pontosabban tizenhat év körüli (ha ez egyáltalán megállapítható ismeretlenként, első látásra) lányok beszélgettek az autóbuszon. A magasabbik a jugoszláv tengerpartról mesélt. Azaz arról, hogy egy hét nyaralás a jugoszláv tengerparton, bungalóban lakva több mint 2 ezer forintba kerül. De ez csak a szállás és az étkezés, amihez plusz költségként jön az utazás, az útlevél és a zsebpénz, összesen belekerül 4 ezer forintba. — Ezt bizony nem köny- nyű kifizetni — summázta a mesélő. Majd még hozzátette: — pláne, ha az ember nem keres. Vajon mindenki ott lesz az osztályból? Ügy lenne az igazi, hiszen együtt határozták el. Meg aztán annak a néhány fiatalnak, aki nem megy el, netán nem tud elmenni, mily keserű lesz majd a szájíze, amikor a többiek élménybeszámolóit hallgatja. Pedig valóban akadhatnak olyan fiatalok, akiknek a szülei bármennyire is szeretnék, nem tudnak egyhetes kirándulásra 4 ezer forintot áldozni. S aztán feltehetően olyan szülök is lesznek, akik csak lemondás árán tudják a pénzt előteremteni. Talán kölcsön kérik, egyelőre, illetve továbbra sem veszik meg a mosógépet vagy a centrifugát. A mama vagy a papa több éves télikabátja is kibír még egy telet. A gyereknek mindent, illetve ennyit igazán meg kell adni. Különösen, ha a többi szülő is megadja. Persze van ebben vetélkedés, egymásra licitálás, kivagyiság is. De ezen sem lehet — legalábbis egyelőre — gyökeresen változtatni. Talán csak úgy menne, ha egyszerre mindenki abbahagyná. Ha ugyanis csak egy-két szülő húzza ki magát (s nem fizet be a külföldi útra, vagy... De nem, azt egyszerűen nem is tehetnék meg, hogy az előkelő és drága helyen tartott érettségi bankett költségeit ne fedezzék), szóval, ha a szülő nem fizet, annak a gyereke issza meg a levét. Csak a pedagógusok, a nevelők segíthetnek. A pedagógusoknak kell segíteniük! Ha már másképp nem megy, akkor éljenek vétójogukkal; jelentsék ki, hogy nem mennek 4 ezer forintért a tengerpartra, hanem ... Esetleg közösen fizetésért dolgoznak, s a keresetből kirándulnak. Ha csak néhány napos lesz az út, akkor még a következő tanév könyveire, füzeteire is marad a pénzből. mennyiben a pedagógusok így tesznek, még az a vád sem érheti őket, hogy csak azért egyeznek bele (netán azért szorgalmazzák) a külföldi üdülésbe, mert ők ingyen, úgynevezett kísérő tanárként — de a közösség pénzén! — utazhatnak. (szente) Maca néni Maca néni és férje ma, körösladányi házuk tornáca előtt A vasút felé vezető utca végén, kicsiny, zöld falú házban él Serfőző József és felesége, Maca néni. A sárguló őszi kert is azt sejteti, hogy nemrégiben még színes virágok tarkállottak az udvaron. Most csak tyúkok, libák és pulykák csipegetik a már ritkán található magvakat. Még ma is friss mozgású, élénk emlékezetű, a 60. esztendején jóval túllévő Maca néni: — Hol is kezdjem? — sóhajt kezét ölébe ejtve a meleg konyhában. — Apám tizenkilences vöröskatona volt, kommunista. A Tanács- köztársaságot miután leverték, összegyűjtötték a katonákat a pesti Sándor laktanyában. Akkoriban mentünk mi is a fővárosba. Üzenték, hogy apám él, ő is a laktanyában van. Aztán egyik este kopogtattak az ablakon. Majd elszédültünk, hát apám volt. Mondta, „kiszökött kenyérért, már három napja nem ettek semmit.” Vissza akartuk tartani azzal, hogy elbújtatjuk, de társaira hivatkozott, akik bent éheztek. Kenyerünk viszont nekünk sem volt. — „Akkor hozzátok a szárazkenyeres zsákot” — mondta villogó szemmel. Kiborítottuk a konyha kövére, kiválogattuk azt, amelyik nem volt penészes, vagy vizes, egyszóval ehető volt. — „Adjatok egy másik zsákot” — s keresztanyám azonnal nekilátott egy vasutaskabát bélésanyagából iszákot varrni. Ebbe dugtuk a még ehető száraz- kenyérhéjat, s apám visszaszokott a laktanyába. Alig múltam tízéves, s a nehéz idők ilyen emberséges példájával találkoztam. Ekkor éreztem úgy először, hogy én is kommunista leszek. — Néhány évvel a Tanácsköztársaság leverése után megalakult Körösladányban a munkásegylet — veszi át a szót Józsi bácsi. — 1922ben jegyzője lettem az egyletnek. Feleségem sokat segített. Mondták is a társaim: ..Miért nem hozod az asz- szonyt is a gyűlésekre?”, így aztán a feleségem is a munkásmozgalomba került 1931- ben. — De még előtte megalakítottuk a szoc. dem. pártot a faluban — szól közbe Maca néni. — Azt feloszlatták, így lettem húszéves koromban párttag. Dolgoztunk csendesen, illegalitásban. Mígnem újra kirobbant a háború. Mind nehezebb éveket tapostunk. 1940 vagy 41-et írtunk, amikor bevezették a jegyrendszert itt, La- dányban is. Ettől kezdve állandóan összeugrottam a csendőrökkel. Egyik nap is bementem a községházára, adtak 25 deka szalonnát két hétre. Mondom a jegyzőnek: „Számolja már ki, mit adhatok ebből a családnak.” Tetettem aá ártatlant. A hátam megett majd kétszáz asz- szony állt, s figyelte, hogy mi lesz ebből. Ök is ugyanebben a cipőben jártak. A főjegyző azt válaszolta, „majd megoldjuk, visszatérünk rá”. — Vissza is tértek. Egy hét múlva beidéztek az ötös tanács, vagy nevezhetjük úgy, a rögtönítélő bíróság elé. A kistarcsai táborba akartak vinni engem, meg egy asszonyt. Aztán módosították, mert kisgyerekeink vannak. így háromhavi csendőri megfigyelés alá helyeztek minket. Amikor piac volt, mindig ott kellett ülnünk az őrszobán, nehogy lazítsunk. Az egyik ilyen „ülős-nap” megkérdeztem a csendőrparancsnokot: „Na, kinek van igaza??’ Nem sokat habozott, újra el akart ihéírti. Mondom neki: „Négytagú családomat 25 deka szalonnából kell fenntartanom, a múltkor meg láttam, hogy magához egy 180 kilós hízót a lábán hajtottak be az udvarba.” Vagy megijedt, vagy a fene tudja, de azt válaszolta: „Magának van igaza, de a kétszáz asszony előtt nem mertem beismerni, még szétszedtek volna.” — Mindezek ellenére valamivel később megjelent két csendőr a házunknál, hogy menjek a tanácsházára. Mondom nékik: „Én mék hátul, maguk elöl”. Nehogy azt higgyék, hogy kísérnek. Se szó, se beszéd, átvittek Szeghalomra, öt napra elzártak. Mondták is, hogy: ,„Na, ennek a neve is benne van a fekete könyvben!” Hát az benne is lehetett. Terjesztettük a Szabad Népet, meg számtalan röpcédulát. Segítettük a beteg, bújkáló katonákat. — Egyszercsak jött a hír, hogy itt vannak a közelben a szovjet katonák. Nem sokáig kellett rájuk várni. A debreceni offenzívát úgy készítették elő, hogy Mali- novszkij marsall hadserege Körösladányon keresztül vonult a cívisváros felé. Vagy három hétig itt állomásozott a központ, míg el nem foglalták Debrecent. 1944. végén újra megalakítottuk a pártot. Elsők között mentünk a férjemmel a székházhoz, ahol amolyan gondnokféleséget is vállaltunk. Amit csak lehetett elvégeztünk. Mint a háborús években: ruhát, élelmet szereztünk a katonáknak és a betegeknek. Volt olyan is, hogy a főutcára kiálltam, úgy kuncsorogtam össze a pénzt. — Néhány hónap eltelte után, 1945 telén megalakult az MNDSZ. Már akkor május elsejére megnyitottunk egy 70 fős napközit. Sokan rossz szemmel nézték, de voltak becsületes emberek is, akik pénzt, élelmet adtak a működéshez. Nagy segítség volt az is, hogy amit a rendőrség a feketézőktől elkobzott — hízót, libát, zsírt, cukrot —, azt hozták a napközinek. Közben éjszakákba nyúló párttaggyűléseken tárgyaltuk, mi lesz a feladatunk. Akkoriban sokat járt ide egy elvtárs a központból, Márton Sándor, s nem egyszer nálunk éjszakázott. Ott a lakásban oktatott minket, készített fel a jövő munkájára. Szinte minden feladatba bevontak. Mindig oda tettek, ahol a legtöbb baj volt, s ahol sokat kellett dolgozni. Mígnem 1966-ban nyugdíjba mentem. Serfőző Józsefné, Maca néni 1977-ben a Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta több mint fitt esztendei munkájáért. Jávor Péter
