Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-27 / 252. szám
o 1979, október 27., szombat Közös ügyünk és célunk a betegellátás javítása^ Interjú az integrációról dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszterrel Sok szó esik napjainkban arról — legutóbb az ország- gyűlés tárgyalta —, hogy a korábbinál teljesebben, magasabb fokon valósítsuk meg a szocialista egészségügy egyik alapelvét: az egészségügy egységét. Az ellátás továbbfejlesztésének egyik legfontosabb feltétele, hogy tudatosan megszervezett, sajátos munkamegosztáson alapuló intézményhálózatot és ellátásszervezési formát alakítsunk ki. Ezt jól szolgálja az integráció, amelynek eredményeiről és további feladatairól dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszterrel készített interjút Tóth Ferenc, az MTI munkatársa: — Mindenekelőtt: mit értünk az integráció fogalmán? Mi a fő célja és melyek az előnyei? — Az integráció a körzeti, a szakrendelői és a kórházi ellátás egybekapcsolását jelenti. Pontosabban azt, hogy ezek a gyógyító-megelőző formák azonos elvek szerint, egységesen működjenek. Ezáltal lehetővé válik —mind a beteg, mind a gyógyítók érdekében — az egészség- ügyi szakértelemmel, a műszerekkel, meg a medicina más tárgyi kellékeivel és az idővel való ésszerű gazdálkodás, s az egészségügy jobban betöltheti elsőrendűen „emberközpontú” küldetését, szerepét. Ugyanakkor az integráció mihamarabbi megvalósításával ezen a területen is közelebb kerülünk azokhoz a népgazdasági céljainkhoz, amelyeknek mindenütt érvényes címszavai: a legjobb teljesítmény, a hatékonyság és a gazdaságosság. Az integráció fő célja: a betegellátás javítása. Az orvostudomány és az orvosi technika egyre gyorsuló fejlődése és specializálódása is szükségessé teszi a hathatósabb munka érdekében, hogy a korábban elkülönült intézményhálózat egységet alkosson. Ennek keretében lehet — és kell — a legjobban biztosítani a különböző feladatokat ellátó gyógyító munkacsoportok tervszerű, tudatos, kötelezően előírt munkamegosztását, folyamatos szakmai együttműködését, valamint a vezetés és a munkaszervezés színvonalának emelését. Emellett — a magas színvonalú és hatékony egészség- ügyi ellátás érdekében — koncentrálni kell a szellemi és anyagi erőket és eszközöket. — Hogyan fogja össze és irányítja a szakfelügyelet a gyógyító intézmények országos rendszerét? — Nagy jelentőséget tulajdonítok az integráció tartalmi megvalósításában annak, hogy az elmúlt években kialakult, és egyre hatékonyabban működik a szak- felügyelet rendszere. Ennek keretében a gyógyító-megelőző ellátás országos intézetei hazánk egész területére kiterjedően ellenőrzik és segítik az illetékességi körükbe tartozó szakmai tevékenységet. Nagy eredményként könyvelhetjük el, hogy ma már gyakorlatilag valameny- nyi orvosi szakmának működik országos intézete, s tevékenységük évről évre hatékonyabb, eredményesebb. Hasonló feladatkörük van a fővárosi és megyei felügyelő szakfőorvosoknak, akik kórházi osztályvezető főorvosi munkájuk mellett — közvetlen kapcsolatot tartva a szakmájuk szerinti országos intézettel is — ellátják illetékességi területük szakfelügyeletét. Munkájuk az elmúlt rövid időszakban is már komoly segítséget nyújtott és elismerést vívott ki. Tapasztalataink szerint az integráció tartalmi törekvései az egyes intézményeken belül is egyre jobban érvényesülnek. Ahol a kórházi osztályok és a járóbeteg- szakrendelésék egységét következetesen megvalósítottak, ott emelkedett a járóbeteg-ellátás színvonala, jelentősen csökkent a felesleges, párhuzamos vizsgálatok száma, a kórházi felvétel előtti várakozási idő; sőt, nem egy osztályon csökkent az átlagos ápolási idő is ezáltal, hogy a szükséges vizsgálatok jó részét előzetesen, szakrendeléseken elvégzik. A gyógyító-megelőző ellátás területén ma az egyik kulcskérdésnek tartom az alapellátás szakmai színvonalának emelését. Evégből is szükséges, hogy fokozatosan megszűnjék a körzeti és gz üzemi orvosok szakmai elkülönültsége az integrált ellátástól. Sok helyütt már ma is és a jövőben mindenütt a csoportvezető főorvosok jelentik a legfontosabb „hidat”, a vezetői kapcsolatot az adott intézmény és a működési területének szolgálatai között. A csoportvezető főorvosok legfőbb feladata a gyógyító-megelőző , szolgálatok szakorvosi irányítása. Fontos célunk, hogy továbbfejlesszük a csoportvezető főorvosi hálózatot, növeljük szakmai tekintélyét és elmélyítsük a kórházi osztályokkal szervezett kapcsolatait. — A kórház-rendelőintézeti egységek önállóan gazdálkodnak. A feladatkörök területileg és szakmai szintek szerint tagozódnak. Hogyan érvényesül ez? — A betegellátás integrált rendszerében fontos funkciója van az egyesített intézményekhez szerves részlegként kapcsolódó gazdasági-műszaki ellátó szervezeteknek. Egyértelművé vált a kiadott jogszabályok alapján — és a gyakorlatban érvényesül is —, hogy az integrált intézet önállóan gazdálkodó egység, amelynek egyetlen gazdasági-műszaki ellátó szervezete van. A7, ellátási rendszer hatékonyságának növelése érdekében, a gazdaságosság szempontjait is figyelembe véve, további feladatunk a gyógyító-megelőző ellátás szintjeinek differenciált kialakítása. Ez a gyakorlatban mindenekelőtt azt jelenti, hogy hazánkban a lakosság alapellátását a jövőben is elsősorban a körzeti orvosi, az üzemi orvosi és a körzeti gyermekorvosi — egyes területeken a gyermekfogorvosi — szolgálat végzi. El kell érni, hogy amikor ez szakmailag lehetséges, a betegek már itt befejezett ellátásban részesüljenek. A városi szintű kórházrendelőintézetek a lakosság körében leggyakoribb betegségek és ennek megfelelően a leggyakrabban igénybe vett orvosi szakmák szerint nyújtanak ellátást. Tevékenységükben a fekvő- és járóbeteg-ellátás szoros szervezeti és funkcionális egységnek kell érvényesülnie. A megyei szintű kórház-rendelőintézetek, a városi intézmények feladatain túlmenően valamennyi szakterületen — a korszerű technika alkalmazásával — gondoskodnak a lakosság szakosított ellátásáról. A legmagasabb szintet a gyógyító-megelőző ellátás országos intézetei jelentik. — Sokszor — és joggal — bírálják az ágyellátótt- ságot, mondván, nem jut hely minden rászorulónak a fekvőbeteg-intézményekben. Miniszter elvtárs, hogyan vélekedik erről, és miben látja a megoldást? — Napjainkban a kórházi ágyak nem csekély hányadán olyanok fekszenek, akik elsődlegesen nem állandó intézeti ápolást, ellátást, hanem inkább családi, szociálpolitikai vagy — ha úgy tetszik — társadalmi gondoskodást igényelnének. Másoknak viszont hosszabb ideig van szükségük intézeti kezelésre. Az idős emberek érdekében törekszünk a kórházi ágystruktúra korszerűsítésére, az aktív és krónikus (utókezelő) ágyak arányának helyes kialakítására. Sokkal több úgynevezett krónikus ágyra van szükségünk, s ez esetben aktív ágyaink — számuk jelentősebb növelése nélkül — bizonyos minőségi javításokkal, a műszerezettség fokozásával elegendőek. Tekintettel arra, hogy a ma még sok helyen meglevő kis ágyszámú osztályok hatékonyan nem működtethetők, a jövőben törekedni kell az optimálisnak ítélhető 60—100 ágyas osztályok kialakítására. — Minden állampolgár érdeke az egészségügy fejlesztése, amelyet az integráció is eredményesen szolgál. Hogyan segíthet a társadalom? — Ezúttal is — az elmondottakkal alátámasztva — hangsúlyozom: az egészség- ügyi intézmények szervezeti egységesítése önmagában még nem azonos a kiteljesedett integrációval, a fokozatos ellátás megvalósításával, hanem annak része, mintegy keretet biztosít a teljes integrációhoz, az egészségügyi ellátás egységének kialakításához. Az eddigi és a jövőben teendő intézkedések azt szolgálják, hogy a meglevő intézményhálózat minél hatékonyabban működjön, szakmailag erősebb legyen az irányítás és vezetés, észszerűbb a munkaszervezés és a munkaerő-gazdálkodás, gazdaságosabb a sokszor drága eszközök és műszerek kihasználása, s — értelemmel! — a takarékosságra is törekedjünk. Nem túlzás, joggal mondhatjuk: a lakosság egészség- ügyi ellátása a társadalom egészére közvetlenül ható, a lakosság helyzetét, hangú-* latát jelentősen befolyásoló politikai tényező. Az integráció kiteljesedése, további eredményeinek és vázolt céljainak elérése nemcsak a 200 ezer egészségügyi dolgozó egyetértő közreműködését és alkotó kezdeményezését igényli, az eddiginél nagyobb figyelmet kell szentelni az egészségügy fejlesztését'' támogató vállalati és lakossági kezdeményezéseknek, társadalmi munkának, amelyeket jobban kell ösztönözni — mondta befejezésül dr. Schultheisz Emil. November 2-től Politikai könyvnapok Immár 18. alkalommal rendezi meg a Kossuth Könyvkiadó a pártszervezetekkel közösen a politikai könyvnapokat. Kulturális életünk e jelentős eseményének ünnepélyes megnyitóját november 2-án Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központban tartják, ahol kiállítás is nyílik az elmúlt években kiadott, és ez alkalomra napvilágot látott politikai művekből. A Békés megyei megnyitót Mezőkovácsházán, november 20-án rendezik meg. A politikai könyvek idei seregszemléjére 23 könyv jelenik meg, csaknem egymillió példányban. Az újdonságok mellett gazdag választékban kínálják a párt kiadójának idén közreadott egyéb köteteit is. A Kossuth Kiadó vezetői elmondták, a hogy a könyvműhelyekből több mint 250 kötet jut ez évben az olvasókhoz, 6 milliót meghaladó példányban. A gazdag kínálat középpontjában az MSZMP vezető személyiségeinek frissen közreadott művei állnak. Így megtalálják majd az érdeklődők Kádár Jánosnak Csepelen, a budapesti pártaktíván elmondott, füzetalakban megjelentetett beszédét. Válogatást adnak közre Németh Károly utóbbi 5 évben elhangzott beszédeiből, megjelent cikkeiből. A kötetben közölt írások többsége az ötödik ötéves terv teljesítéséhez kapcsolódik. „Forradalmak és Tanácsköztársaság Magyarországon” címmel hagyja el a nyomdát Nemes Dezsőnek a Tanácsköztársaság 60. évfordulója alkalmából írt tanulmányait tartalmazó kötet. Mai életünket megvilágító, elemző írásokat közöl Aczél Györgynek már korábban megjelent műve, amelyben kulturális életünk időszerű kérdéseiről írott tanulmányait gyűjtötték össze. A nemzetközi munkásmozgalomról, a testvéri szocialista országok fejlődéséről adnak képet a kommunista pártok vezetőinek beszédeit, cikkeit tartalmazó kötetek. A politikai könyvnapok idején az ország megyéiben, s a főváros kerületeiben több mint 5 ezer rendezvényen, köztük kiállításokon, író-olvasó találkozókon népszerűsítik a politikai irodalmat. Megyei kézimunka kiállítás Békéscsabán A MÉSZÖV Békés megyei igazgatóságának nőbizottsága, valamint az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetek nőbizottságainak rendezésében november 5-én. nagyszabású megyei kézimunka-kiállítás nyílik. Az ÁFÉSZ nőtagjainak alkotásaiból — elsősorban Békés megyében fellelhető népi motívumokkal díszített — térítőkét, párnákat, blúzokat, drapériákat és más kézimunkákat láthatnak az érdeklődők Békéscsabán, a Lázár utcai bútorboltban. Az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetek nőtagjai szabad idejükből sokat áldoznak a népi hagyományok, a díszítőművészetek ápolására. Ebből láthatják két hétig a legszebb alkotásokat a kézimunkák kedvelői. Tatabányán október 26-án elkészült és üzembe állt az új Crossbar telefonközpont. Ettől kezdve a tatabányai előfizetők is bekapcsolódtak az országos távhívóhálózatba. A hatezer állomásos központot a Budapesti Híradástechnikai Gépgyár készítette (MTI-fotó: Tóth Gyula felvétele — KS) Rendeletek a kereskedelmi szálláshelyek osztályba sorolásáról Két külön, de egymással szorosan összefüggő rendeletet adott ki a belkereskedelmi miniszter a kereskedelmi szálláshelyek osztályba sorolásáról, illetve azok áráról, díjáról. A rendelet szerint a szállodák és a kempingek osztályait — az Idegenforgalmi Világszervezet és a KGST határozatának, valamint a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően ezentúl betűk helyett — a. b. c. kategória — csillagokkal jelölik. A rendelet melléklete részletesen meghatározza, hogy mi tekintendő 1—5 csillagos szállodának, üdülőháznak, szállodai szolgáltatásnak, s előírja a szállodák, a kempingek, a bungalowok, a turistaszállások és a fizetővendéglátó szálláshelyek szolgáltatási, és ennek alapján osztályba sorolási követelményeit, feltételeit. Ebben változás az, hogy az eddigi hat szállodai osztály ű-re csökkent, új szállásfajtaként viszont belépett a korábban sokféleképpen nevezett fogadó. Az üdülőházak közül eddig a legfeljebb háromágyas, mosdós szobásak minősültek első osztályúnak, ezentúl ebbe a kategóriába legfeljebb kétágyas, fürdőszobás vagy zuhanyfülkés és önálló WC- vel rendelkező szobák sorolhatók. A fizetővendéglátásban — elsősorban az idegen- forgalmi területeken a kisebb helységekben megnövekedett igények szervezett kielégítése érdekében — a korábbi első- és második osztály mellett harmadik osztályt is rendszeresítettek. A másik rendelet lényege, hogy a maximált árú turistaszállások kivételével valamennyi kereskedelmi szálláshely — a korábban maximált árú C kategóriás szállodák, az üdülőházak és a fizetővendéglátó-szobák is — szabad árformába kerültek. A rendelet módosította a turistaszállások árait, amelyek személyenként az A kategóriában 25 forintról 50 forintra, a B kategóriában 20 forintról 40 forintra emelkedtek. Az előzetes tájékoztatások szerint a szabadáras alacsonyabb osztályú szállodák árának mintegy 30 százalékos, a fizetővendéglátó-szobák árának körülbelül 60 százalékos növekedése várható. A rendelet a korábbiaknak megfelelően szabályozza, hogy a szállásra nem szabad különdíjat felszámítani; új rendelkezés viszont, hogy a szobaárak mindenütt magukban foglalják a fűtési díjat is. A szálláshelyek árszabályozása ugyancsak életbe lépett, a fizetővendég-szobákra vonatkozó rendelkezéseket viszont — miután ezeknél éves szerződés van érvényben — január 1-től kell alkalmazni. Javult a táppénzfegyelem A békési Városi Tanács egészségügyi osztályának nyilvántartása szerint tavaly hatezerrel több táppénzes napot fizettek ki, mint 1977- ben. Az idén az első hat hónapban a felnőttkörzetekben, az egyes szakrendeléseken, a tüdőgondozónál csökkent, a gyermekorvosi rendelőknél emelkedett a táppénzes napok száma. Az utóbbi a fertőző gyermekbetegségekkel, a csípőelváltozósokkal született picinyek hosszú ideig tartó ápolásával magyarázható. Az adatok egyértelműen mutatják: összességében javult a táppénzfegyelem. Eddig csupán egyetlen orvost vontak felelősségre ilyen hiányosság miatt. Az osztály felkérte a város üzemeit, szövetkezeteit a szorosabb együttműködésre, a kapcsolatok bővítésére. Felhívták a figyelmet a kereső- képtelen állományba vett dolgozók társadalmi ellenőrzésére, a tapasztalatok átadására. Tájékoztatták az üzemek vezetőit, hogy indokolt esetekben rendkívüli felülvizsgálatot kezdeményezhetnek. Ennek ellenére ritka a társadalmi ellenőrzés, rendkívüli felülvizsgálatot egyetlen vállalat, szövetkezet sem kért. A kapcsolatot a tanácsadó orvosok igyekeznek elsősorban elmélyíteni. Az üzemorvosok a munkaügyi, illetve az SZTK-ügyin- tézőkkel értékelik a táppénzes napok alakulását. Ennek is köszönhető, hogy a ME- ZÖGÉP-nél, a Start Szövetkezetnél, a Hidashóti Állami Gazdaságban nagy az előrelépés az elmúlt esztendőhöz képest.
