Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-16 / 217. szám

1979. szeptember 16., vasárnap Beszélgetés a környezetvédelemről, a Körösök völgyéről Száz év alatt a Békés megyében talál­ható növények közül húsz teljesen kipusz­tult. Nagyjából ugyanez jellemző az ál­latfajokra, s még inkább a bogarakra. Száz év alatt nagyot fordult a világ, s nemcsak előnyére. Kapálni, igaz, nekünk már alig kell, hiszen repülőgépekről irt­juk a gazt, s közben a gyomirtó mérgek­től a Körösök holtágaiban felfordulnak a halak. A belvíztől évről évre több ház dől össze. A talajvíz soha nem volt olyan ma­gas, mint napjainkban. Nem csoda hát, ha a föld már alig képes beinni mindenféle szennyünket. A csatornázásnak csak kez­detén tartunk, sok helyen még ott sem. A dűlőutak mindkét oldaláról lassan eltűnnek a fák, pedig legfeljebb csak az egyikről lenne indokolt. Kivágjuk az or­szágutak mellől is őket, nehogy összetör­jék gépkocsijainkat. Helyükön néhány satnya husáng szimbolizálja a hivatalos jóindulatot. Szaporodnak az aszfaltutak, a gyártele­pek, és városainkban, gyakran már fal- vainkban is, a többszintes házak. Van, ahol már az egykor volt szántóföldeken magasodnak. De köröttük mindéből kevés a fa, és gyérül a települések régi utcáin is. Kiszorítják az egynyári virágok és az emberi nemtörődömség. Elszegényedő természeti környezetben élünk, miközben gyorsuló ütemben min­dent megteszünk annak mérgezésére. Saj­nos, világjelenség ez, ám elgondolkodtató, hogy megyénk ma már az ország fában legszegélyebb területe. Az életünket kockáztató környezetrom­bolásra a példák hosszú sora következhet­ne még, de az alapkérdés akkor sem vál­tozna: minél civilizáltabban élünk, annál inkább pusztul (pusztítjuk!) környezetünk? A napokban Győri Imré­vel, a Békés megyei Tanács Környezet és Természetvé­delmi Bizottságának elnöké­vel és Gál Imrénével, az Or­szágos Környezet- és Termé­szetvédelmi Hivatal megyei felügyelőjével beszélgettünk szerkesztőségünkben Békés megye természetvédelméről. — Egyet lehet érteni me­gyénkben is a világszerte elhangzó, egyre aggódóbb hangokkal, amelyek kör­nyezetünk romló állapotá­ról szólnak? — Békés megyében sem derűt fakasztó a helyzet — summázza véleményét Győri Imre —, de bennem mégse a sötét színek uralkodnak. Az elmúlt évtizedben elin­dult egy fokozatosan erősödő folyamat, amely kedvező ha­tást gyakorol az ember, és az őt körülvevő természet vi­szonyára. Az országos méretű erőfe­szítések mellett, amelyeknek számos látható jele van, Bé­kés megyében is sok történt. Legfontosabbnak azt tartom, ami az emberek magatartá­sában ment és megy végbe. De természetesen kézzelfog­ható eredményekről is szól­hatok. — A megyei tanács vég­rehajtó bizottsága a Körö­sök völgyét nyilvánította védetté. De mit változtat ez a meglevő körülménye­ken? — Könnyű lenne rámonda­ni, hogy semmit, de ez nem lenne igaz. Az első lépés mindig a meglevő értékek feltárása. Aztán ezt véde­lemben kell részesíteni, majd teljessé tenni a természetvé­delmet. Ma már 14 védett területe van megyénknek. Ezekből kettő országos táj­védelmi körzet: a dévavá- nyai és a szabadkígyósi. .öl országos jelentőségű: a szarvasi arborétum, a kar­doskúti Fehértó és Tatár­sánc, Csorváson a Volga men­ti hérics termőterülete, a vésztői Mágorhalom. Véde­lembe vontunk hét megyei jelentőségű területet: a gyu­lai kastélyparkot, a szarvasi ÖKI-parkot, a bélmegyeri szürkenyárast, az orosházi Rágyánszki arborétumot, és most legutóbb a Körös-völ­gyi természetvédelmi terület­tel, a dobozi kastélyparkkal, valamint a Szarvason élő kí­gyónyelv és békakonty növé­nyek termőterületével gazda­godott a sor. — A nagyközönség ezek­ről még alig tud valamit. Ügy vélem, ezen is kellene változtatni, mert ezek meg­ismerése ösztönzőleg hat­na szélesebb körben is a természet szeretetére és vé­delmére. — Kétélű fegyver ez, ha nem átgondoltan alkalmaz­zuk. A pósteleki parkban jégkorszaki csigára leltek a kutatók. Örömmel hírül is adtuk, éppen a Népújságon keresztül. És mi lett a követ­kezménye? Mindenki csigát gyűjtött Pósteleken. — Ugyanez a helyzet a csorvási Volga menti hérics­csel. Aztán, bár más vonat­kozásban, Dévaványával is — kapcsolódik a beszélgetés­be Gál Imréné. — A dévavá- nyai tájvédelmi körzetet azért nem propagáljuk erő­teljesebben, mert ott még kutatómunka folyik, és a lá­togatók fogadására sincsenek meg a feltételek. Itt a túzok­állományban, amely a vilá­gon is egyedülálló, több kárt tennének a látogatók, mint amit egyébként használná­nak. — Ebből az következik, hogy a természetvédelem­be vont területeket elzár­juk az emberek elől? — A védettség nem jelent és nem is fog jelenteni zárt­ságot. Éppen ellenkezőleg: célunk, hogy minél többen megismerjék és megszeres­sék; a természetadta szép­séget, és a nyugalmat min­denki élvezhesse. De, hogy ez ne járjon a természet pusz­tulásával, mint ahogy ma még ennek nem egyszer ta­núi lehetünk, áhhoz a felté­teleket kell előbb megterem­teni. — A Körösök völgye je­lenleg is sok embert vonz. Különösen sok horgászt. Ha átmenetileg is, de zárt­ságot jelent-e a védelembe vonás? — Nerh. A Körös-völgyi természetvédelmi terület gya­korlatilag a Hármas-Körös­re terjed ki. Zárt, tehát nem látogatható terület mind­össze a Halásztelki-holtág, ahol gazdag gémtelep van. — A Kettős-Körös ezek szerint nem tartozik a ter­mészetvédelmi területbe? — A természetvédelmi te­rületek kialakítása nem ön­cél — tájékoztat Győri Im­re. — A Körösök esetében az árvízvédelmi céloknak kell alárendelni mindent. A Ket­tős-Körös szakaszán jelen­tős árvízvédelmi rendezésre kerül még sor. Ezért nem lett volna célszerű most ki­terjeszteni a védelmet erre is. A munkákat — erre meg­állapodás született — a ter­mészet védelmének messze­menő figyelembe vételével végzi majd a KÖVIZIG. — Csak közigazgatási szabályozással a természet védelmében sem lehet tar­tós és átütő eredményt el­érni. Ehhez az emberek cselekvő közreműködése nélkülözhetetlen. — Bizottságunk fő felada­tának éppen ezt tekinti: mi­nél több embert bevonni a természet védelmébe, . ked­vező irányba változtatni az emberek felfogását. Biztató eredményekről szólhatok — válaszolt Győri Imre. — Pél­dául évekkel ezelőtt a hétvé­gi horgászok után tömegével maradt szemét a Körösök partján. Bokrokat, fákat ká­rosítottak tömegesen. Ma már egyik fő szövetségesünk­ké váltak, örvendetes, hogy az ifjúság soraiban is mind többen válnak segítőinkké. Sikeresek természetvédelmi táboraink, szaporodnak a szakkörök, klubok, amelyeket lelkes pedagógusok vezetnek. Jelentős munkát folytatnak a Hazafias Népfront bizottsá­gai. Jó kapcsolat és együtt­működés alakult ki a szak- szervezetekkel és a KISZ- szervezetekkel. Tanácsaink mindenütt támogatják ezt a munkát. A mezőgazdaságban is vannak jelentős eredmé­nyek. Sok aktívánk tudomá­nyos felkészültséggel segíti feltárni értékeinket. — Bélmegyer, Szabadkí­gyó?, Dévaványa, a Körös­völgye tudományos feldolgo­zására a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Vácrátóti Bo­tanikus Intézete most készíti kutatási programját, amely­nek alapján széles körű, szervezett kutatómunka veszi kezdetét — hozza tudomá­sunkra Gál Istvánná az OKTH döntését. — A Körösök völgyére gondolva, felmerül az em­berben annak idegenfor­galmi felhasználása. Van elképzelése erre a bizott­ságnak? — Az idegenforgalom fej­lesztése sok szálon futó, ösz- szetett feladatsor megoldását jelenti, és nagy anyagi be­fektetést igényel. Ennek még ma nincsenek meg a felté­telei a kívánt mértékben — foglalja össze véleményét a bizottság elnöke. — Az vi­szont világos, és nemcsak előttünk, hogy ebben előre­lépni csak az egész Körös­völgyére kiterjedő, átfogó terv alapján lehetséges és szabad. A végrehajtás már településenként is történhet. Kétségtelenül nagy idegen- forgalmi lehetőségünk — a meglevők mellett — a Körö­sök völgye, amely képes len­ne, kiépülése esetén az or- szá idegenforgalmának orien­tálásába is beleszólni. Sok mindenről esett még szó a beszélgetés során. Kirajzolódott a kép, hogy bár súlyos gondjaink vannak a bé­kési embert körülvevő természettel, környezet­tel, de azt dramatizálni, vészharangot kongatni már nem lenne helyén­való. A környezetünket fenyegető veszély való­ban nagy. Sokan hanyag­ságból, szűklátókörűség­ből, pillanatnyi haszon­ból még súlyosbítják is. De egyre.többen ismerik fel a fenyegető következ­ményt, s ezek közül egy­re többen tesznek is kör­nyezetünk védelméért. A türelmetlenség a gyor­sabb eredményekért jo­gos, de csak addig, amíg az nem bénít, hanem még több tettet vált ki mindannyiunkból. Enyedi G. Sándor avAhosik.i hu n (akohs/inhAz mellett) én A S/OVJI I Kill 11 IMA fS lUDOMANY HÁZÁBAN IS|> V Mixlllítülwnláül i !')/'»•uMptumtKHf iH-okióüur 7 Nyitva- naponta 10 Uí Orály Szeptember 19—október 7: Kiállítás a szovjet tudomány és technika vívmányairól Metróval a vásárra Mit keli tudni a látogatóknak? A szeptember 13-án, csü­törtökön megtartott sajtótá­jékoztatón szó volt az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár látogatásának körülményei­ről, lehetőségeiről, az ellá­tásról. Ezek szerint a szep­tember 14-től 23-ig nyitva tartó kiállítást mindennap délelőtt 10-től, este 7 óráig kereshetik fel az érdeklődők. A szakmai napok 17., 18. és 19-én lesznek, amikor dél­előtt a szakemberek, délután 2 órától pedig a közönség te­kintheti meg a pavilonokat. A nem szakmai belépőjegyek ára 15 forint. A csoportosan érkező tanulók és katonák — a szakmai napok kivételével — 5 forintért válthatnak be­lépőjegyet. A vásár szervezői termé­szetesen gondoltak a mint­egy 800 ezer látogató ellátá- 'sára-is. Csaknem 80 helyen létesítettek éttermet, büfé­ket, pavilonokat. Vendégeket fogad — többek között — az Expó étterem, a karcagi bir­kacsárda, a kömlődi halász- csárda. Több csarnokban gyorsbüfék, halsütők, élelmi­szerboltok kínálják a grill- készítményeket, meleg-hideg ételeket, tejet és tejterméke­ket. A 42-es pavilonban aján­déktárgyakat, papír- és do­hányárut, a 44-esben kisipa­ri termékeket lehet vásárol­ni. Mivel több százezer érdek­lődőre számítanak a 10 nap alatt, és a parkolóhely meg­lehetősen kevés, a kiállítás rendezői azt ajánlják, hogy a vásárt lehetőleg tömegköz­lekedési eszközökkel közelít­sék meg. Közülük elsősorban a 2-es metró jöhet számítás­ba. Az Örs vezér téri vég­állomásról indul a 100-as au­tóbusz, amely a vásárköz­pont minden kapujánál meg­áll, s kétpercenként közleke­dik. A 29-efe villamos a Le­nin körút és a Népszínház utca sarkától indul a BNV főbejáratához. Ugyanakkor igénybe lehet venni hét vé­geken a Keleti pályaudvar­tól szintén a vásárközpont főbejáratáig közlekedő 29/Y jelzésű autóbuszt. A magyar—szovjet tudo­mányos, műszaki együttmű­ködési megállapodás 30. év­fordulója alkalmából kiállí­tás nyílik Budapesten, a vá­rosligeti Körszínház mellett álló pavilonban. Ezen a szov­jet tudomány és technika vív­mányaival (az energetika, az energetikai gépgyártás, az űr­kutatás és eredményeinek felhasználása a népgazdaság­ban, az elektronika és mik­roelektronika stb.) ismerked­hetnek meg a látogatók. Kü­lön részlegben tekinthető meg a magyar és a szovjet nép együttműködését bemutató kiállítás. A Szovjet Kultúra és Tudomány Házában pedig az alapkutatásokkal, vala­mint a legújabb szovjet ta­lálmányokkal kapcsolatos do­kumentumokat is megismer­hetik az érdeklődők. A bemutató szeptember 19- től október 7-ig, naponta 10 és 18 óra között tekinthető meg, és csoportos látogatás esetén — előzetes bejelentés után — tárlatvezetést is biz­tosít a kiállítás igazgatósága. Takarékpénztárak — itthon és külföldön A takarékosságnak min­denütt nagy a jelentősége, az egyén, a család szempontjá­ból éppúgy, mint a népgaz­daság különféle területein. S nem újszerű az a megállapí­tás sem, hogy a takarékos­kodás, az ésszerű pazarlástól mentes gazdálkodás — s te­gyük hozzá: gondolkodás — az utóbbi időkben egyre in­kább valós követelménnyé vált. Szeptember 12-én és 13-án Székesfehérvár adott otthont annak a nemzetközi kollok­viumnak, mely a „Takarék- pénztárak a társadalmi-gaz­dasági haladásért” címet vi­selte. A kétnapos találkozón — melyet a Takarékpénztá­rak. Nemzetközi Intézetének felkérésére az OTP rendezett — 29 ország takarékpénztá­rainak, kormányainak és jegy­bankjainak hivatalos képvi­selői vettek részt. A takarékpénztárak nem­zetközi szervezete 1979. óta működik, központja Genfben van, és öt kontinens 61 or­szágának mintegy 3200 taka­rékpénztárát tömöríti. Nyil­vánvaló, hogy a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok takarékpénztárai eltérő gazdasági környezetben mű­ködnek. Ennek ellenére van­nak közös feladataik is, va­lamint sok olyan — más or­szágokban már kitalált és be­vezetett — új módszer, ame­lyeket érdemes tanulmá­nyozni, alkalmazni. „Mosta­ni tanácskozásunk célja és ertelme — mondta Helmut Geiger, a nemzetközi szerve­zet elnöke —, hogy fórumot teremtsen a gondolatcserére: elmélyítse a kapcsolatokat a szocialista és a tőkés-, vala­mint az ipari és a fejlődő or- ! szágok között, elősegítse a ■ takarékpénztárak és jegy- j bankok nemzetközi együtt- S működését.” A tanácskozás jó alkalmat : nyújtott a részvevőknek ar­• ra, hogy kicseréljék nézetei­■ két a takarékpénztáraknak a ) gazdasági, társadalmi fejlő- j déshez való hozzájárulásáról, » arról, hogy miként képesek • ellátni megnövekedett fel- ; adataikat. Szó esett a fejlődő » országoknak nyújtott segít­• ségről, valamint arról is, ho- ; gyan tudnak ezek az intéz­■ niények ügyfeleik igényeihez ! i s lehetőségeihez minél job- S 1 mn alkalmazkodni. 5 Joggal állapíthatták meg a ■ kétnapos tanácskozás után a 2 részvevők: ez a kollokvium S is hozzájárult ahhoz, hogy a • takarékpénztárak kulturál­• tabb pénzügyi szolgáltatással : álljanak a lakosság és a kö­■ zületek rendelkezésére. F. S. P. Hívatlan vendég egy lakótelepi ablakban Fotó: Martin Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom