Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-01 / 152. szám

o 1979. július 1., vasárnap JEHilUl-TlTcl Az új Büntető Törvénykönyv II. Büntetésnemek — végrehajtási intézetek Két vízgazdálkodási társulat koncentrálta erőit Kitüntetett tanácselnök — További aktív segítő munkát kívánok — mondta a kitün­tetés átadása közben Araczki János, Békéscsaba tanácselnöke Seres Dánielnek, Kétsoprony tanácselnökének, aki nyuga­lomba vonulása alkalmából — 23 éves tanácsi munkájáért — a Munka Érdemrend ezüst fokozatát vehette át Kétsoprony- ban pénteken, ünnepi tanácsülés keretében Fotó: Martin Gábor Korunkban sok jogtudós — szocialista és nem szocialista országokban egyaránt — gon­dolkodik azon: hogyan le­hetne megszüntetni a bünte­téseket. Ez azonban egyelő­re csak utópia: amíg bűnö­zés létezik, büntetésnek is kell lennie. Erről az új Bün­tető Törvénykönyv ezt mond­ja: „A büntetés célja a tár­sadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűn­cselekményt kövessen el.” Négyféle főbüntetést és hétféle mellékbüntetést is­mer a Bük., a bíróságoknak ezek közül 'kell megválaszta­ni azt a büntetésnemet, amely arányban áll az el­követett bűncselekménnyel. Természetesen a Büntető Törvénykönyv határozza meg azt is, hogy milyen cse­lekményért milyen, mennyi­re súlyos büntetés járhat. A büntetési tételek általában alsó és felső határ között mozognak, ezen belül kell mérlegelniük a bíráknak. Főbüntetésként a legsúlyo­sabb: a halálbüntetés. Köz­tudomású, hogy az utóbbi években ezt nagyon ritkán mondták ki és még ritkáb­ban hajtották végre. Az új Btk. kimondja: „Halálbünte­tést kivételesen és csak ak­kor lehet kiszabni, ha — a bűncselekmény és az elkö­vető kiemelkedő társadalom­ra veszélyességére, a bűnös­ség különösen magas fokára figyelemmel — a társadalom védelme csak e büntetés al­kalmazásával biztosítható”. Csakis olyan személyt sza­bad halálra ítélni, aki tet­tének elkövetésekor husza­dik évét betöltötte. A halál­büntetés azonban egyetlen bűncselekménynél sem sze­repel kizárólagos büntetés­ként. A bíróság minden eset­ben mérlegelheti, hogy a vádlottat hosszú időre szó­ló, esetleg életfogytig tartó szabadságvesztésre vagy ha­lálra ítélje-e. Szabadságvesztés igen sok­féle bűncselekmény elköve­tőire mondható ki, legkisebb tétele három hónap, a felső határ pedig az életfogytigla­ni. Az utóbbi ugyancsak ki­vételes büntetés, akkor mondható ki, ha a halálbün­tetés túl szigorú lenne ugyan, dd az elítéltet mégis végle­geslen el kell szigetelni a társadalomtól. A határozott idejű szabadságvesztés leg­hosszabb időtartama 15, több súlyos bűncselekmény egy­idejű elbírálása esetén 20 év. Jelenleg a büntetésvégre­hajtási intézeteknek négy fo­kozata van: fegyház, szigorí­tott börtön, börtön és fog­ház. Az új Bük. ezt háromra csökkenti, megszüntetve a szigorított börtönt. A legsú­lyosabb bűncselekmények el­követői, a leghosszabb bün­— Betört a lépcsőház ablak­üvege... — Kérem, még ma délután ki­megyünk és lemérjük. — szóval, egy-két napon be­lül készen lesz? — Természetesen. Ez a párbeszéd Békéscsabán, a megyei szolgáStató és termelő- szövetkezet Tanácsköztársaság úti felvevőirodájában hangzott el a minap. Kesjár Pál részleg- vezetőtől azt kérdezem: — Mindez nem az uborkasze­zon rovására írható? — Nézze, az kétségtelen, hogy az üvegezés fő szezonja ősszel és télen van, de azért ilyenkor se unatkozunk. Az új, korszerű műhelyt és irodát tavaly márciushari vették birtokukba. Legfontosabb tévé­tetésre ítéltek fegyházba ke­rülnek. Ugyancsak fegyház vár a többszörös visszaesők­re. Ennél enyhébb fokozat a börtön, ahol a szándékos bűntettekért kiszabott rövi- debb idejű büntetéseket kell letölteni, s ide kerülnek a vétséget visszaesőként elkö­vetők is. Fogházban töltik büntetésüket a gondatlan cselekményekért elítélték. Humánus rendelkezés, hogy az elítéltek feltételes szabad­ságra bocsáthatók. Életfogy- tiglanra ítéltet húsz év, más, fegyházbüntetést töltő elítél­teket büntetésük négyötödé­nek kitöltése után lehet fel­tételesen szabadságra bocsá­tani. A börtönnél a büntetés háromnegyedének, a fogház­nál pedig kétharmadának ki­állása után van erre lehető­ség. Természetesen mindig csak olyanoknál, akiknél ala­pos remény van arra, hogy a továbbiakban törvénytisz­telő állampolgárként fognak élni és dolgozni. , Nem bo­csátható feltételes szabadság­ra —'a többi között — a többszörös visszaeső. Harmadik főbüntetésnem a javító-nevelő munka. Ennek legrövidebb időtartama 6 hónap, leghosszabb 2 év, összbüntetésként 3 év. A ja­vító-nevelő munkára ítélt kö­teles a számára kijelölt he­lyen dolgozni, munkabéréből 5 és 30 százalék közti ösz- szeget levonnak, személyi szabadságában egyébként nincs korlátozva. Az idén életbe lépő Btk- ban a pénzbüntetés, mint fő­büntetés változatlanul meg­marad. (Változatlanul szab­nak ki a bíróságok pénzbün­tetést szabadságvesztés mel­lett mellékbüntetésként is.) (Nem tévesztendő össze a szabálysértésért különböző hatóságok által kirótt pénz­bírsággal.) Figyelembe vették a tör­vényalkotók, hogy jelentős különbségek vannak az egyes emberek, így a bíróság elé kerülő vétkesek keresete kö­zött is. A meghatározott ösz- szegű pénzbüntetés tehát nem egyforma súlyosan érin­tené az elítélteket — aki töb­bet keres, könnyebben állja ki ugyanazt az összeget, mint a kisebb keresetű. Erre ala­pozva iktatták a törvényszö­vegébe a „napi tételt”, s a jövőben ebben fejezik ki a pénzbüntetés nagyságát. Egy­napi tétel legalább 50, leg­följebb 1000 forint lehet. A pénz-főbüntetés napi téte­lenként egynapi, fogházban eltöltendő szabadságvesztésre is átváltoztatható, ha az el­ítélt nem fizeti meg a kirótt büntetést. Megmarad a pénz­büntetés, mint mellékbünte­tés is, Várkonyi Endre kenységük az épületüvegezés, javítás; foglalkoznak még kép­keretezéssel is. Az elmúlt év­ben a 8 dolgozó összesen 1,8 millió forint bevételre tett szert, amelynek 70 százaléka lakossági szolgáltatás. — Van egy felvevőhelyünk Er- zsébethelyen is — folytatja a részlegvezető. — Az átlagos vál­lalási határidő az üvegezésnél 3-4 nap, a képkeretezésnél pedig 2 hét. Persze, ez az anyagellá­tástól is függ. Néhány hónapig az Orosházi Üveggyár a kemen­cék karbantartása miatt nem sziállitott, Salgótarjából hoztuk a síküveget. Most már minden ren­deződött. Egyetlen gondunk a raktározás. Szükségünk lenne egy olyan épületre, ahol bizton­ságosan tudnánk tárolni az anyagokat. Gyopárosfürdőin, az Oros­házi Üveggyár üdülőjében megyénk déli körzetében mű­ködő két, nevezetesen az Orosháza és Vidéke Vízgaz­dálkodási Társulat, valamint a Mezőkovácsháza és Vidéke Vízgazdálkodási Társulat rendezte meg egyesülési tag­gyűlését a napokban. A két társulatnál külon- külön megtartott, taggyűlésen született határozat az egye­sülésre. Ezek ismertetése sze­repelt az első napirendi pontban, melyből kitűnt: a két gazdasági egység időará­nyosan teljesítette idei célki­tűzéseit. Az előterjesztésből kiderült az is, hogy a szel­lemi és anyagi erők koncent­rálásával, a hatékonyság' fo­kozásával, a jobb előkészítés­sel mintegy 20 százalékos ka­pacitásnövelést érhetnek el. Az új gazdasági egységre — mely július 1-től Dél-Békés megyei Vízgazdálkodási Tár­sulat néven funkcionál — komplex feladatok várnak a jövőben. Ezek közül legszá­mottevőbb a belvíz elleni vé­dekezés és a meliorációs munkák megvalósítása. A társulat mintegy 460 kilo­méter csatornahálózat üze­meléséről, karbantartásáról Hát lehetséges az ilyesmi? Nemcsak a napnak, hanem a múltnak is van árnyéka. Sokszor az árnyékra csak akkor figyelünk fel, ha tra­gédiát okoz. II szégyen Az volt az érzésem, ami­kor végigmentem a falu egyetlen utcáján, hogy lesel­kedő szemek követnek. Szép házak, kőkerítések mellett haladtam. A nap is derűsen sütött. Mégis nyugtalanság fogott el. Talán azért, mert üres volt az utca. Sehonnan se hallatszott gyermekzsivaj, sehol se volt egyetlen lé­lek se. Csak a csend. Meg­álltam egy takaros ház előtt. Itt történt a tragédia. Üj, kétablakos ház. A kert szőlő­vel beültetve. A vasajtó nyitva volt. —- Van itthon valaki? Egy kutya rohant elő. Eszeveszetten csaholt. Mi­vel senkit sem láttam, át­mentem a szomszédba. Egy tarka kendős asszony a vállát vonogatta: „Bizonyára itt­hon vannak, ha nyitva a kapu.” Űjra visszamentem. A tornácon voltam, amikor fel­tűnt a hátsó udvarban egy magas asszony. Mellette jött a lánya. Fekete hajú, szép szemű lány. Ügy jöttek fe­lém, mint akikre rárogyott az ég. Bekísértek a (konyhá­ba, és csaik néztek rám. Olyan fájdalom sütött a sze­mükből, amilyennel még nem találkoztam életemben. gondoskodik, mely a 38 tag­gazdaság mintegy 142 ezer hektárját szövi át. Az ülésen megfogalmazó­dott, hogy a jövőben a me­liorációs beruházásokat ott kell megvalósítani, ahol azok a leghamarabb megtérülnek. Az új társulat területén 10 év távlatában tűzték ki a me­liorációs program megvaló­sítását. Napjaink és a közeljövő feladatai is szóba kerültek: a melioráció az idén na­gyobb ütemben folytatódik Kaszaper térségében, a jövő esztendőtől pedig Tótkomlós és Békéssámson térségében. E munkákból jövőre 16 mil­lió forint, egy évvel később pedig 46 millió forint értékű valósul meg. A rendeletek értelmében a különféle mutatók alapján megállapította a közgyűlés a kategóriába sorolást: a ko­rábbi két C kategóriás társu­latból egy nagy, A kategóri­ás gazdasági egység jött lét­re. A következő napirendi pont keretében a társulás tisztségviselőit választották meg, majd kinevezték |az új gazdasági egység .vezetőit. — Hogy van? — kérdez­tem a lányt. — Rosszul, majdnem elvé­reztem. — A szüléskor? — Nem, utána. Voltam a kórházban is. Akkor történt, amikor hazakerültem. — Miért nem szólt az édesanyjának, hogy terhes? Szeme kikerekedett, köny- nyek öntötték el az arcát. Az anyja az ajtófélfának tá­maszkodott. — Micsoda szégyen! Az ő szégyene, nem a fiúé. Ezt hajtogatta. Arra a kér­désre, sejtette-e, mi történik a szobában azon a napon, mikor a lánya szült, hiszen a házban tett-vett, nem vá­laszolt. Csak a szégyent em­legette. Nem a két újszü­löttért folytak a könnyek, akik az orvosszakértők sze­rint egészségesen látták meg a napvilágot. A szégyen fájt. Hogy a világ nyelve fe­léjük fordult. II szóbeszéd A világ a kapun kívül kezdődik. Az utca már a világ. Néma és kiismerhetet­len. Vajon milyen gondola­tok élnek ebben a csendben? Két asszonnyal beszélget­tem a kultúrotthon közelé­ben. Először körbenéztek, nem hallja-e őket valaki. —, Itt csak egy utca van. Ha megszületik egy gyer­mek, már tud róla az egész falu. — Hány fiatal él a falu­ban? — Vagy 14. Sok család el­költözött már. El vagyunk zárva a világtól. Egy kul- túrotthonunk van, de se vasárnap, se szombaton nincs nyitva. — Miért? — A gondnok azt mond­ja azért, mert besározzuk a padozatát. Bezzeg a kocs­mát sohasem zárják be. Csoda, hogy ilyesmi törté­nik? — Mire gondol? — Hát arra a lányra. Min­dig hosszú ruhában járt. Ki gondolta volna, hogy ter­hes. Valami olyat suttog­nak, hogy permetlét ivott. Tudja, először is a szülők tiltották a fiútól. Nem akar­ták, hogy jegyességből há­zasság legyen. Hát minden­esetre szégyen, ami történt. Mind a két család jómódú. Ügy, ahogy mondom. Minde­nük t megvan, amit csak el­képzel az ember. És tessék! Mikor kifelé indulok, sza­badkoznak. — Csak menjen, nem kí­sérjük ki. Nehogy híre kel­jen, hogy mi magával szó­ba elegyedtünk. A falu nyel­ve senkit sem kiméi. II titkolózás A körzeti orvost kerestem. A szomszéd községben van a rendelője. Szabadságon volt. A körzeti nővérrel az ajtóban találkoztam. Jól emlékezett az esetre. — Nem lehetett észreven­ni, hogy terhes. Ügy viselke­dett a rendelőben, mint aki nem tudja, mitévő legyen. A doktor úr még meg is kér­dezte tőle, hogy nem ter­hes-e? — És? — Nagyon határozottan válaszolt. Kizárt dolog. így mondta. A doktor úr felül­vizsgálatra küldte. Mikor visszajött a leletekkel, egy­értelművé vált, hogy gyere­ket vár. Akkor mondta a doktor úr, hogy el kell men­nie terhességi szakrende­lésre. Hevesen tiltakozott. Ügy tudom, hogy a vőlegé­nye rábeszélésére mégis szándéka volt elmenni. Az egyik délutánon a heves fáj­dalom azonban ágyba kény­szerítette. A vőlegénye ve­zette le a szülést. Pedig or­vost kellett volna hívni, meg mentőt. — Mi volt az oka a titko­lózásnak? — Nem tudom. Négy éve dolgozom itt. Ez a község azonban más, mint a falu. Előfordult olyan eset, hogy leányanya szült, de nem titkolózott. A rendelőben őszintén elmondta a problé­máját. Azt hiszem, a falutól félt. Hz előítélet A falu ügyes-bajos dolgait a közös tanács intézi. Szék­helye nem a közeli, hanem a távolabbi községben van. A tanács egyik vezetője heten­te kétszer látogat a faluba. — A szüléseket 30 napon belül kell anyakönyvezni. Az orvos értesített minket az esetről. Aztán a kórház­tól egyszerre kaptuk meg a szülési és a halotti bizonyít­ványt. A halál oka fulladás volt. Megdöbbentem az ese­ten. Ügy tudom, hogy a lány le is érettségizett. • — Sok dolga van, amikor kimegy a faluba? — Apró-cseprő ügyek, de néha nagyon elmérgesednek. Legutóbb egy mezsgyehatár miatt tört ki a harag két szomszéd között. Ügy tudom, mindössze 30 centiméterről volt szó. — Milyennek tartja a fa­lut? — Jómódú emberek lak­ják. Szépek a házak, a vi­zet is bevezették. A lakások fürdőszobások. — És a kultúrotthon? — Esténként filmvetítése­ket tartottunk. Aztán be kellett zárni látogatottság hiánya miatt. A tanácselnökkel is beszél­gettem. — A gondolkozással van baj. A múlt társadalmának előítéletei mélyen gyökerez­nek a falu életében. Csö­könyösen ragaszkodnak hoz­zájuk. Lényegében a tragé­dia okát is itt kell keresni. Amit a tanácselnök elmon­dott, az végeredményben a teendőket is meghatározza. Éppen ezért nagy súlyt he­lyeznek a gyerekek nevelésé­re. Nem a falubán, hanem a község modern iskolájában tanulnak. Az ő szellemi fel- készültségükön múlik, hogy a múltnak ez az embersor­vasztó árnyéka végképp el­tűnjön a falu életéből. Ám a fenőttekről sem kellene megfeledkezni. A kultúrott­hon sok lehetőséget rejt magában. Élni kellene ezzel a lehetőséggel. Serédi János (Folytatjuk) Tíz nerc az üvegeseknél K fain nyelve Megyénk keleti szélében van egy falu. Alig kétszáz lelket számlál. Ebben a kis faluban egy leányanya két gyermeket szült vőlegénye segítségével. Az esetről még az édesanyja sem tudott, pedig a közelében tartózkodott; a konyhában tett-vett. Az újszülötteket nylontasakba rakták. Mikor a bíróság ebben a bűnügyben ítéletet hir­detett, számba vette azokat az előítéleteket, amelyek a faluban uralkodnak. Történetesen azt, hogy nagy szé­gyennek tartják, ha egy leány teherbe esik. És ezt a szé­gyent még a főkötő sem takarhatja el. Az asszony ma­gával viszi a sírig. A szégyen egyes-egyedül az ő arcát égeti. Nem osztja meg a gyermeke apjával még akkor sem, ha az időközben feleségül veszi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom