Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-09 / 133. szám
1979. június 9,, szombat JgHiWKTUcl Nem lehetne kulturáltabban? Gyermeknap. Mit tesz ilyenkor az a meghatódott szülő, akinek egyszerre két gyermeke nyakára kerül a kék kisdobosnyakkendő? Ez a gyerekek első, talán egész életükre kiható társadalmi élménye. Természetes, hogy ezt illően meg kell ünnepelni. Irány tehát a Csaba étterem cukrászdája, ahol fagyit, süteményeket ehetnek kedvükre a gyerekek. (Azért választják éppen a Csabát, mert tudomásuk szerint ez a megyeszékhely második legrep- rezentánsabb helye a vendéglátóiparban.) Csakhogy ezek a szülők régen voltak utoljára a Csabában és hát... a gyerekek ünneplése számukra a felhőtlen élmény helyett a rettenet iszonyatát hozta. Mi történt voltaképpen? Sajnos, úgy is fogalmazhatnám, hogy csaknem mindennapi eset. A srácok már a fagyinál tartottak, amikor egy öregasszony, karján szipogó csecsemővel átrohant a Csaba presszórészén az étterem utcai bejáratánál hangoskodó társasághoz, ahol szintén voltak karon ülő csecsemők. Aztán villámgyorsan peregni kezdtek az események. Egy nő, akit valószínűleg már ittas élettársa felszólított a távozásra, káromkodva felállt, a férfihez „dobta” a gyerekét, az vissza az asztalhoz és felráncigálta a nőt. A harcos amazon nem hagyta magát. Ügy ellökte a különben erős, de ittas férfit, hogy az a székeket, a szomszédos asztalt elsodorva elesett. Alaposan megüthette magát, mert véres lett, de felugrott és egyenesen a nő torkát ragadta meg. Ekkor már egész társaságuk talpon volt és igyekeztek a verekedőket, akik már a földön hemperegtek, szétválasztani. Gyerekeik eközben hangosan sírtak. Az étterem felkavarodott. A fagylaltozó srácok arcára a döbbenet, a félelem ült, amikor a férfi a hajánál fogva állította fel a nőt és fejét az asztallaphoz verdeste. A pincérek, a közelben ülő vendégek ekkor már közbeléptek. A véres ingű férfit, a nőt kipenderítették az utcára, ahol még percekig folyt a nyomdafestéket nem tűrő hangoskodás. Aztán a vérző férfi karjába vette a zokogó nagyobb gyereket és a kisebbet, aki ez idő alatt az étterem előtti járdán egy rozoga gyerekkocsiban sírt, tolni kezdte a járdán. A mi srácaink remegve kértek, hogy menjünk innen máshová... <•> Napos időben, délelőttönként csupán egyetlen pad árnyékos a békéscsabai Kulich Gyula téren. Az óvodások nagy része, akiket délelőtti sétára kihoznak az óvó nénik a kötöttárugyárból, és más óvodákból, oda húzódik. Egyik reggel azonban meg- közelíthetetlenné vált az árnyékos pad. Nem elsősorban attól, hogy végigfeküdt rajta egy honpolgár, hanem inkább a pálinkabűztől, ami körülötte „beillatosította” a levegőt. A gyerekek sóvárogva, de messziről nézték a hűs helyet. Odamentem az alvó emberhez és felráztam. Vizenyős szemekkel, bambán nézett rám: — Mi az, visszajöttél? — motyogta. — Ez nem szálloda, szaki- kám! Jobb lesz, ha felkel és hazamegy aludni. — Haza? Nem tudja, hol a feleségem? Nála a vonatjegy. .. — Hova való? — Dobozra. De „Takson” dolgozom, a csavarhúzógyárban. .. Szabad szombat van, nem? — Nem. Magának „szabad csütörtök”. Hol ivott be eny- nyire? — Hát itt, az állomáson, meg a Fészekben, a vonaton is... Tényleg nem tudja, hol a feleségem? ... Aztán eltántorgott — megkeresni. <■> Jólesik egy-egy üveg sör a nyári melegben mindenkinek. De a vendéglátóipar „gondoskodik” arról is, hogy a következő üvegről az igényesebb ember lemondjon, ha kimegy közben a mellék- helyiségbe. Nem sorolom fel a különböző vendéglátóegységek címeit, inkább ehelyett a KÖJÁL figyelmébe ajánlom az itteni állapotokat. Vízcsap már majdnem mindenhol van. De valamiféle szappan, vagy törölköző?! Ha pedig az utóbbi mégis található, akkor az inkább mosogatórongyhoz hasonlítható, mint kéztisztítóhoz. A mellékhelyiségek bűzlenek a fertőtlenítés elhanyagolása miatt. <t> Folytathatom a sort, a forgalmas helyen levő Fészek (a Tanácsköztársaság út és a Jókai utca sarkán) vendéglővel, amelynek társasága már ott tart, hogy a járdán fogyasztja az üveg söröket, pálinkákat. Részegen, mert bent már nem szolgálják ki. De beküldik a gyereket, az kap. Vagy a büfé melletti „talponállót”, ahol bizony már talpon is csak támaszkodva isszák sokan a napi szeszadagjaikat, de azért megkapják! A bevétel a döntői! Ezért sok helyen — hiába a rendelet — részegeket is kiszolgálnak. Színvonalát vesztette a Csaba-sarki presz- szó is. <j> A közművelődéshez, kulturális helyzetünk javításához szorosan hozzátartozik a vendéglátás színvonala. Az, hogy a vendéglátóhelyekre belépő vendég kellemesen érezze magát, ne zavarják szórakozását korcsmái verekedések, részegek hangoskodásai. Az, hogy higiénikus körülményeket találjon még a mellék- helyiségekben is! Sőt, a fiatalok kulturált szórakozási igényei, a zenés, de szeszmentes egységek fejlesztését is megkövetelné, ahogyan ezt egyik szomszédos megyében tette a vendéglátóipar. Varga Dezső Lakossági szolgáltatás Dombegyházán Csaknem 4500-an lakják a „három” Dombegyházát. A tanács, a tsz, az ÁFÉSZ és a helyi vállalatok gondosan ügyelnek a lakosság igényeinek kielégítésére. Ezért is érthető, hogy a szolgáltatások köre és színvonala mindennapos téma a községben. Az intézkedéseket követően a férfi-női fodrászaton kívül működik már patyolat, GELKA és különböző szakmával rendelkező mesterember is. Most arra törekednek, hogy autó- és motorszerelő kisiparosuk is legyen, A háztáji gazdaságok megsegítésére mezőgazdasági kölcsönzőt kívánnak létrehozni. Sajnos ez nehézségekbe ütközik, mert kevés a gép. A termelők ugyanakkor hiányolják a szakmai tanácsadást, s nem utolsósorban a propagandát. A lakosság igényli, hogy vasárnap is lehessen tejet kapni. Az áru- választék bővítése és a házi- szerszámok javítása szintén megoldásra vár. A település vezetői — a Battonya— Dombegyháza és Vidéke ÁFÉSZ-szel egyeztetve — szeretnék elérni, hogy a Bat- tonyán vásárolt termékeket a dombegyháziaknak szükség esetén hazaszállítsák. Sz. J. fiz izek bajnokai A közelmúltban került sor a berettyóújfalui ÁFÉSZ vendéglátó üzleteiben a három megye — Hajdú-Bihar, Szolnok, Békés — cukrászainak és szakácsainak immár hagyományossá vált versenyére. Megyénket a szeghalmi, a békéscsabai és a békési ÁFÉSZ szakácsai, valamint a szarvasi, gyulai és a szeghalmi ÁFÉSZ-ek cukrászai képviselték. A verseny- program szigorú feltétele volt mindkét szakmában, hogy csak olyan készítményekkel lehet rajthoz állni, amelyek megfelelnek a korszerű táplálkozás követelményeinek, újszerűek és a versenyzők alkotókészségét bizonyító ötleteiből fakadtak. A szakmai verseny első izgalmas eseménye a cukrászok remekműveinek értékelésével kezdődött. A kiállított sütemény- és tortaköltemények megtekintése után a zsűri elemzően értékelté úgy a verseny, mint a bemutatott termékek szakmai színvonalát. Megyénk cukrászainak ízléses készítményei „csak” a közönség köreiben arattak sikert. A délutáni órákban kezdődött a szakácsok ételsorának 'elbírálása. A versenyzők ösz- szesen 36-féle ételéből kellett a zsűrinek kiválasztania a legsikeresebb fogásokat. A bíráló bizottság élén Gundel Ferenc, a Magyar Szakács- és Cukrászszövetség alelnö- ke, az ételeket végigkóstolva, az ízléses tálalás szakszerű követelményeit vizsgálva alakította ki a végső sorrendet. Mielőtt az eredményeket kihirdették volna, Gundel Ferenc értékelte a versenyzők munkáit, néhány különlegesen finom készítményre hívta fel a szakemberek figyelmét. Az eredményhirdetés végül is a Békés megyei szakácsok sikerét hozta meg. A fiatal szakemberekből álló megyei csapatból a tálalást, és a különlegesen finom ízeket honorálva, első helyezést ért el Tercsi József, a békéscsabai ÁFÉSZ Kakas éttermének konyhafőnöke. A harmadik helyet érdemelte ki Lázár Lajosné, a szeghalmi ÁFÉSZ füzesgyarmati éttermének főszakácsa, míg negyedikként Medgyesi Sán- dornét, - Békési ÁFÉSZ Dü- bögő éttermének főszakácsát értékelték. Ezzel a Békés megyeiek! lényeges pontszámkülönbség- gel a csapatelsőséget is megszerezték. így átvehették a három megye MESZÖV-ei által alapított vándorserleget, és a helyezések után járó értékes jutalmakat. Kevés a reklamáció, kiváló a hivatal A Szegedi Postaigazgatóság szarvasi postahivatalé, a 75 tagú együttes jó munkája elismeréseképpen megkapta a Kiváló Hivatal címet. A hivatal elnevezés nem pontosan fedi azt a fogalmat, amire ennek hallatán gondol az ember. Mert nemcsak íróasztalnál dolgozókkal találkozhatunk a postán, hanem olyanokkal is, akik előtt kapcsolótábla van, vagy a kézbesítőknek éppenséggel székük sincs. Levél, távirat... Aligha van valaki, aki ne kerülne rendszeres kapcsolatba a postával. Levél, ajánlott levél, távirat, csomag, telefon, hírlap, pénzes- utalvány, takarékbetét be- és kifizetés... Mind-mind a postai szolgáltatás keretébe tartozik. Egy-egy nagyobb hivatal, mint a szarvasi is, a különböző feladatoknak megfelelően postaosztályra, kézbesítő részlegre, hírlapcsoportra, távközlési részlegre és a naponta több milliós pénzforgalmat lebonyolító főpénztárra tagozódik. S hogy ezek közül melyik tette a legtöbbet- azért, hogy a hivatal elnyerje a kiváló címet, nehéz lenne meghatározni. Bencsik Imre hivatal- vezető véleménye szerint valamennyi dolgozó igyekezett a munkája legjavával hozzájárulni a közösség eredményéhez. De mégiscsak három részleg, illetve csoport tevékenységét vesszük szemügyre. Azt, amelyik a munkaverseny keretében valamilyen fokozatot már elért. Kezdjük tehát! Idegőrlő munka A Puskás Tivadar távközlési brigád az idén kapta meg a bronzkoszorús jelvényt. A telefonközpontban Farkas József né csoportvezető éppen szabadságon van, helyette Vaskor Andrásnéval beszélgetek, ö szakít egy kis időt, a többieknek arra sincs lehetőségük, hogy két szót váltsanak velem. Pedig az utóbbi időben valamivel csökkent a forgalom, de — mint megtudom — naponta így is 500—600 távolsági és több ezer helyi beszélgetést kell kézzel kapcsolni. — Idegőrlő munka, ezért csak 7 órás — tájékoztat Vaskor Andrásné, aki több mint két évtizede teljesít itt szolgálatot. — Látom, férfi nincs — jegyzem meg. — Talán nem is bírnák ezt csinálni. Nekik kevesebb a türelmük, mint nekünk. — Udvariasak a telefonálók? — Igen, nem lehet panaszunk. Ha valaki ideges, mi akkor is udvariasak maradunk, amivel rendszerint sikerül megelőzni a vitát, a durvaságot. Mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy a munkánk közvetve kihat a város és a járás üzemeinek, gazdaságainak a termelésére, nem egyszer pedig valamilyen súlyos baj megelőzését, vagy éppenséggel emberéletek megmentését segíti elő. — Mi a hivatallal kapcsolatos kívánságuk? — Bővíteni kellene a központot, de már csak újjal, automatával. Mi akkor sem máradnánk munka nélkül, mert lenne tennivaló. Egyébként az a szabály, hogy a hívószámon 30 másodperc alatt kell bejelentkezni. Ha valaki egy-két percet késik (mert néha egyszerre 30—40 a hívás, s azt mind képtelenség 30 másodperc alatt kapcsolni), egyikmásik türelmetlen telefonáló felhívja a hivatalvezetőt és panaszt tesz. így: „Fél órája hívom a központot”. Persze ez azért egy kis túlzás. A központosok közül az előző évben Vaskor Andrásné, Kondacs Jánosné, az idén pedig Kugyela Andrásné kapta meg a Kiváló Dolgozó kitüntető jelvényt. Soksok év jó munkája árán. A postán magas a mérce. A kézbesítő szobában éppen gyermekek ülnek a munkaasztaloknál. Mint megtuNegyvenszer négy deci vér A vér biológiai funkcióját már az egyiptomi orvostudomány felismerte. „Életünket és vérünket...” — mondták a hazafiak jelezve, hogy hazájukért testük legdrágább nedűjét is képesek feláldozni. Az élet és a vér évezredek óta szinonim fogalmak. A modem orvostudomány még ma is tehetetlen nagy vér- veszteség esetén, hiszen vért nem lehet mesterségesen előállítani. E különleges folyadék megtermelésére csupán élő test képes. Átadására pedig egyedül az ember alkalmas. A véradómozgalomnak negyedszázados hagyománya van. Ki tudja, hány férfi, nő, kisgyerek köszönheti életét e névtelen, hétköznapi hősöknek? Gyakran ők maguk sem tudják, kin segítenek. A békéscsabai Tóth Lajosné fiókjában jó néhány levél lapul. Köszönő sorok gyógyult betegektől. — Nemrég egy tízéves szegedi kisfiú írt — mondja szerényen a fekete ruhás, öt- venegynéhány éves asszony. — A szívműtétjéhez kellett a vér. — Hogyan lett véradó? — Elég korán kezdtem — mosolyodik el. — Éppen 16 éves voltam, amikor kórházba kerültem. Feküdt bent egy néni, akinek sürgősen kellett vér. Mivel a -vércsoportom mindenkinek adható, -engem is rábeszéltek. Fiatal voltam még, azt se tudtam, mi az a véradás. Nem nagyon akartam ráállni. De amikor megláttam az asszony öt kisgyerekét, elhatároztam, hogy segítek rajta. Soha nem felejtem el, hogy hálálkodott, amikor otthon meglátogattam. Ugyanis hamarosan meggyógyult! — Hányszor adott vért életében? — össze kéne számolni — mutatja az elhasználódott véradó könyvecskét. Az első dátum 1955, az utolsó 1978. A két évszám között sok-sok bejegyzés. — Az első eset után rendszeresen hívtak. Mentem is szorgalmasan, összesen talán- nyolcvanszor adtam vért. Ebből negyven volt térítésmentes. Onnan tudom ilyen pontosan,'hogy az idén kaptam meg a „Kiváló Véradó” kitüntetés arany fokozatát. Ez pedig a negyvenedik után jár. Van itt két bronz is — veszi elő a szekrényben gondosan őrzött dobozkákat. — Hogyan fogadták a munkahelyén ezt a „hobbiját”? — A Hajtómű- és Felvonógyár munkásaként mentem nemrég nyugdíjba. Nemcsak elfogadták, hogy véradó vagyok, de tiszteletet, segítséget is kaptam. Ha sietni kellett, nemegyszer a vállalati kocsi vitt a véradóállomásra. — És a család? — A gyerekeim is véradók. A férjem csak a betegsége miatt nem lett az. Tudja, a fiam gépkocsivezető. Állandóan rettegek érte, hiszen annyi manapság a baleset. Tudom, mit érezhetett annak a szegedi kisfiúnak az édesanyja. így hát, ha hívnak, sietek. Hogy miért? Talán mert jó érzés segíteni. G. K. Fotó: Martin Gábor dóm, a kis vendégek az óvónőképző gyakorló óvodájának a kiscsoportosai, akik a Rózsa Ferenc hírlapcsoport kiváló munkabrigádjának a patronáltjai. Házról házra Rövid műsor után egy kis tízórai és hüsi kerül az asztalokra, majd a brigád tagjai a saját készítésű játékokkal lepik meg őket. Örömtől sugárzik a gyermekek arca, ettől meg a felnőtteké is. Amikor elvonulnak az apróságok, teljesen megüresedik a szoba. Dél felé jár az idő, a kézbesítők a szélrózsa minden irányában hordják még a postai küldeményeket és a hírlapokat. — Minden nap úgy kezdődik — tájékoztat Gubucz Vendelné, a hírlapcsoport vezetője —, hogy reggel kiborítanak az elosztó asztalra 40—50 zsák hírlapot és levelet. A 14 postai és a 12 hírlapkézbesítő előbb szortírozza a rengeteg anyagot, majd a saját asztalukon levőket az útvonalnak megfelelően elrendezik a táskájukban, aztán biciklire ülnek és indulnak. A postai kézbesítők 8-kor, a hírlapkézbesítők már 6-kor, fél hétkor. — Meddig tart a munkájuk? — A hírlapkézbesítők .délre érkeznek vissza, ami azt jelenti, hogy az ilyen elfoglaltságuk napi 4—5 óra. Ám a vasárnapjuk sem szabad, csak a hétfőjük. A díjbeszedésre pedig sok estjük megy rá. Nem egy helyre kétszer, háromszor is el kell menniük, amíg megkapják a pénzt. Ezért is kiváló Aki egyes újságokra előfizetőt gyűjt, jutalékot kap. Néhány forintot. Ha többet kapnának, bizonyára még több gondot fordítanának rá. Az utóbbi időben elért eredmény így is igen jónak mondható. Különösen a Nép- szabadság és a Békés megyei Népújság előfizetőinek a száma nőtt, ami Hursán Anna, Ferencz József né, Nyem- csok Mihályné és a többiek együttes jó munkájának köszönhető. Bencsik Imre a Tessedik Sámuel postai kézbesítő szocialista brigáddal és a Rózsa Ferenc hírlapkézbesítő brigáddal kapcsolatban megállapítja: — Egy-két éve, amióta ilyen lelkesen és eredményesen dolgoznak, senki sem ment el a két brigádból, bár a hírlapkézbesítők a bérfejlesztésből kimaradtak. Még a lapok árának az emelése után is. De remélem, rájuk is gondolnak majd, hogy ne legyen fluktuáció. Mert amíg egy új kézbesítő megtanulja a tennivalókat, megismeri a körzetét, az bizony elég sokáig tart. Közben hibák fordulnak elő, amelyek kényelmetlenségeket, kellemetlenségeket, bajt okoznak a lakosságnak. A társadalmi ellenőrzés pedig talán sehol sem olyan széles körű, mint a postai ügyekben és azonnal kezdődik a reklamáció. Nos, mivel Szarvason ritkán fordul elő reklamáció, azért is kiváló a hivatal. Pásztor Béla
