Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-11 / 59. szám

1979. március 11., vasárnap

o

iguauKrliUtt

Január végén nagy lendülettel fogtak hozzá Orosházán az Univerzális Szövetkezet dolgozói a Darvas-emlékház helyre- állításához. A munkálatokkal jól haladnak, s a tervek szerint az író egyik regényének címéhez hűségesen (Elindult szeptemberben) szeptemberben nyitja meg kapuit az emlékház. Képünkön Zábrák Pál és Verebesi József a lakószoba búbos kemencéjét meszelik Fotó. ^ ^

Irodalmi pályázat

A KISZ Békés megyei bizottsága, a nemzetközi gyermekév békéscsabai városi akcióbizottsága, a Békés megyei Fiatal Alkotók Köre és a Békés megyei Népújság kulturális melléklete, a Köröstáj a gyermekek nemzetközi éve alkalmából tehetségkutató vers- és novella- pályázatot hirdet.

A pályázatra benyújtható minden olyan, eddig még másutt meg nem jelent vers és novella (tíz gépelt oldalnál nem hosszabb), amelynek témáját szerzője a gyermeki világból merítette. A pályázaton — legfeljebb öt verssel, illetve három novellával — bárki részt vehet, aki 30. életévét még nem töltötte be.

Műveiket a fiatal alkotók ( nevük és lakcímük feltünte- ■ tésével a Békés megyei Nép- újság szerkesztőségébe, a } Köröstáj címére küldhetik I be. A borítékra kérjük ráírni: Nemzetközi Gyermekév 1979. A pályaműveket a bíráló bizottság 1979. április 30-ig fogadja el.

Pályadíjak mindkét kategóriában: I. díj 2000 forint, II. díj 1000 forint, III. díj 500 forint.

A bíráló bizottság javaslata alapján az arra érdemes verseket és novellákat a Köröstáj közli. A pályázat helyezettjeit a Békés megyei Fiatal Alkotók Köre soron kívül veszi fel tagjai közé. Eredményhirdetés a nemzetközi gyermeknapon, 1979. május 27-én.

Március 21-től április 21-ig

Környezetvédelmi hónap Békéscsabán

A párt-, állami és tömegszervezetek képviselőinek részvételével március 9-én Vantara János általános tanácselnök-helyettes a környezetvédelmi hónap szervezésével kapcsolatos feladatokról tartott tájékoztatót Békéscsabán. Ezt megelőzően értékelte a megyeszékhely, a városkörnyék lakosságának, valamint az üzemek, a vállalatok és az intézmények kollektíváinak múlt évi társadalmi munkáját. Eszerint a városok közötti versenyben Békéscsaba a második helyezést szerezte meg. Mint jeleztük: nem mindegyik kerületből érkezett meg a kimutatás, de így is 20 millió forint körüli ösz- szeg volt a társadalmi munka értéke 1978-ban. Egy szei Nem sétány j

Egyesek a jelzőlámpák ■ ! nélküli útkereszteződések- : j nti a gyalogátkelőhelyeket :

• olyan sétánynak tekintik, : : amelyeken mindenképpen * j elsőség és védettség illeti

! meg őket. Ha esik, ha fújt :

• ha robogva közlekednek :

• vagy tucatszám állnak sort ;

• a gépjárművek, ezek agya- : j logosok lelépnek a járdáról :

• és mennek, mendegélnek.

• Magabiztosan és mint aki- : két „nem kerget a tatár”, :

■ szép lassan bandukolnak át j

• a túloldalra.

*

Tudvalevő — és ezt a jó• zan ész diktálja — nem | j mindig a gyalogost illeti •

• meg az elsőbbség. Például »

■ ha egy gépkocsi már fék- \ j távolságra megközelítette a

■ gyalogátkelőhelyet, tilos a • ! járdáról lelépni. Nem is j

• célszerű, mert mégiscsak a ■ S gyalogos húzná a rövideb- •

• bet. Igaz, a gépkocsi-, kü- ■

• lönösen pedig a buszveze- ■

• tő, aki hirtelen fékez, • í ugyancsak veszélynek teszi j j ki az utasok életét, testi • ; épségét.

:

A gyalogátkelőhely tehát • . nem sétány. Kellő körülte- S : kintés után szabad csak : ' elindulni rajta és igyekezni j

■ kell mielőbb átjutni a túl- :

• oldalra, hogy folytathassák : l az útjukat a megállásra, :

■ vagy lassításra kényszerült ;

■ gépjárművek. Mert nyíl- £ ; vánvaló, hogy azoknak az !

• utasai is célhoz akarnak ér- : j ni. Gondolok különösen az :

• autóbuszokra, amelyeken :

• néha 50—60 ember késle- £ kedik egy-két gyalogos mi- :

• att. S a sokszori fékezés éis :

■ megállás az üzemanyag-fo- :

■ gyasztást is jócskán növeli.

mélyre átlagosan 308 forint jutott. Az új általános iskola felépítésére az elmúlt 3 évben — a felajánlásokból — közel 10 millió forint gyűlt össze.

A tájékoztató elhangzása után Csaba Márton, a városi tanács műszaki osztályának vezetője részletesen ismertette a környezetvédelmi hónap programját, illetve azokat a célkitűzéseket, amelyeknek megvalósításához kérik a szocialista brigádok, a kerületek, a város- környék lakosainak és az oktatási intézmények tanulóinak, nevelőinek segítségét.

A fenti időszakban elvégzik Békéscsaba teljes területének nagytakarítását, és a lakótelepek lomtalanítását. A félreértések elkerülése végett meg kell jegyezni, hogy a családi házak tulajdonosai által — saját költségen — kiszállított háztartási hulladékot a

központi szeméttelep csak a környezetvédelmi hónap idején veszi át díjtalanul. A földutak, a közterületek, a játszóterek rendbehozására; a nyílt csatornák, átereszek és utak tisztítására; a padok kihelyezésére és festésére ugyancsak március 21. és április 21-e között kerül sor. A faültetési akció főként a harmadik, az ötödik és a hatodik kerületeket érinti. A tavaszi kátyúzási munkálatok végrehajtása a kertészeti vállalat feladatkörébe tartozik.

• A tavalyi évhez hasonlóan a környezetvédelmi programmal összefüggő tevékenység szervezését, irányítását, ellenőrzését kerületenként a városi operatív bizottság fogja összehangolni. A munkálatok ütemezését tartalmazó tájékoztatót a**' tanács időben eljuttatja az érdekelt vállalatokhoz, intézményekhez és kerületi bizottságokhoz.

Rendet csinál a posta?

Az adott viszonyok között fel sem merülhet az a gondolat, hogy a posta olyan mértékben bővítse a budapesti telefonhálózatot —ösz- szes tartozékaival együtt —, ami elegendő lenne a már ma is sürgető és a jövőben állandóan tovább növekvő igények kielégítésére. Bizonyos szerény bővítésen túlmenően tehát elsősorban a rendelkezésre álló adottságoknak az eddiginél jobb, ésszerűbb kihasználásában kell keresni a javítás lehetőségét. A posta 1976-ban lépett ennek az úgynevezett forgalomrendezésnek az útjára, tavaly pedig a nagyarányú energiabefektetés eredményeket is hozott.

Az erőfeszítéseket mindenekelőtt a vállalati alközpontok forgalmának ésszerű rendezésére, a meglevő egyenlőtlenségek kiküszöbölésére fordították. Igyekeztek megszüntetni azt az állapotot, hogy vannak vállalatok, amelyeket a központi számon szinte lehetetlen megkapni, s amelyekből a központon át telefonálni sem lehet, főállomásait viszont alig használják ki. A forgalomrendezés egyik fontos eleme volt a két új Crossbar-központ üzembe helyezése, ami Kőbányán több mint ötven, Újpesten pedig száz alközpont átkötését tette lehetővé.

Ezerkilencvenöttél növelték az alközponti fővonalak számát. A telefonközpontokban végrehajtott rendezés során belső áramköri átalakításokkal javították a Krisz- tina-központ forgalmi lehetőségeit, s ezt a munkát az idén a Teréz-központban folytatják. Szinte valameny- nyi központban végrehajtották a lehetséges áramköri bővítéseket.

A forgalomrendezés több mint ötezer számcserét tett szükségessé. Az új telefonkönyvekben már az új számok szerepelnek. A postások erőfeszítései azonban csak akkor lehetnek eredményesek, ha az előfizetők az új közületi telefonkönyv megjelenése után már az új, csillagos számokon hívják a vállalatokat.

(vj)

Gulipánok, széki lilék, cankók, récék

A Duna—Tisza közén megkezdődött a tavaszi madárforgalom : költésre alkalmas helyet keresnek a gulipánok, a széki lilék és a piros lábú cankók, párba verődtek a tőkés récék. A kiskunsági nemzeti park madárrezervátumaiban a letelepedést elősegítendő több helyen tálpon hagyták a nádat, s úszó fészkűi szolgálhat a levágott sás is. Ennek egy részét már „kibérelték” a sirályok. A háborítatlan madárszállásokon, amelyek forgalmát ornitológusok figyelik, sok az újabban feltűnt faj, mint az ásólúd, a kanalas réce, a póling és a nagy goda.

Életmentők

kitüntetése

A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa életmentés során tanúsított önfeláldozó magatartásuk elismeréséül Szenteszki Mihály honvédnek és Sándor Imre Szeghalom, Patai u. 4. szám alatti lakosnak az „Életmentő Emlékérem” kitüntetést adományozta.

A kitüntetést a Minisztertanács nevében Gyulavári Pál, a megyei tanács elnöke adta át március 8-án délelőtt 10 órákor Békéscsabán.

Holland egyetemisták megyénkben

Március 1-től kéthetes tanulmányúton tartózkodik hazánkban egy 47 fős egyetemista csoport a hollandiai Utrecht-ből. A tanulmányút során Budapest, Veszprém, Miskolc, Debrecen mellett felkeresik Békéscsabát is. Itt-tartózkodásuk ideje alatt — március 12-én és 13-án — az MTA Földrajztudományi Kutató Intézet alföldi csoportja vendégeiként három részből álló program várja őket.

Dr. Tóth József kandidátus mezőgazdaságunk fejlődéséről és a tanyakérdésről tart előadást, majd látogatást tesznek a Május 1. Termelőszövetkezetben, ahol a tsz vezetői adnak tájékoztatást a szövetkezet munkájáról. Végül egy terepbejárás során a Békéscsaba— pyula—Békés átalakuló agrártérség településszerkezetével ismerkednek a vendégek.

R nyugdíjas- klubban

Néhány évvel ezelőtt a Gyulai Harisnyagyár nyugdíjasai közül többen arra kérték a szakszervezeti bizottság titkárát, hogy hozzák létre a nyugdíjasok klubját. A kérés meghallgatásra talált és azóta igen élénk, szervezett, pezsgő élet folyik a „harisnyások” nyugdíjasklubjában. Negyven idős, de lelkes nyugdíjas jár el minden hónap utolsó keddjén az összejövetelre, ahol a szórakoztató műsorokról a harisnyagyár Jókai Kultúrotthonának vezetője, Volent Zoltán gondoskodik. De nemcsak itt tartják foglalkozásaikat, kiránduláson is részt vesznek, vannak a programban szalonnasütések, élménybeszámolók, egészségügyi előadások és tájékoztatások a gyár életéről. Nem zárkóznak el á közéleti tevékenységtől sem. Szívesen vállalkoznak beteglátogatásra. A nőnapot együtt ünnepelték a szocialista brigádklub tagjaival, ahol fiatalok kultúrműsorral kedveskedtek a résztvevőknek.

Munkahely és művelődés

gy-egy közösség műveltségi szintjének emelése, önmű- : velésük eredményessége az egyén aktivitásától függ. A I művelődésben elért eredményeket tulajdonképpen számokkal, adatokkal is kifejezhetjük. Statisztikailag pontosan kimutatható a fejlődés: egy adott időszakban hol, hányán tanultak munka után, hányán és milyen kulturális programokon vettek részt, tagjai-e kluboknak, szakköröknek, könyvtárnak, hány könyvet olvastak el stb. Lehetne még sorolni bőven a meghatározásokat, amelyeket — sokszor — egy hatalmas, szinte áttekinthetetlenül zsúfolt táblázatba beírva végül is számokkal azonosítunk, azokat tartva a lényegesnek. Majd az adatokat — olykor, hogy a táblázat mutatósabb legyen, színes tollal ékítve — összegezzük és számszerűen kimutatjuk a közösségnek a közművelődésben elért eredményeit. S miután azt tapasztaljuk, hogy a végleges adatok az előző évhez (évekhez) viszonyítva mennyiségileg jelentős (vagy kevésbé jelentős) növekedést mutatnak (de mutatnak!) megnyugszunk és elégedetten gondolunk az elmúlt esztendőre, s (természetesen?!) bizakodással a jövőbe. Ezt a feladatot is teljesítettük, kipipálhatjuk a múlt évi vállalások listájáról ... Most már jöhet az idei terv, az újabb feladatvállalások sora.

A minőségi követelmények iránti egyre jogosabb gazdasági és társadalmi igény kielégítéséhez nem elég csak a gazdasági életben való jártasság. A szakmai ismeretek elméleti és gyakorlati alkalmazása csak az összefüggések sokoldalú ismeretében eredményes. Ezek felismeréséhez azonban nem elegendő a szűk szakmai ismeret. Az általános műveltség, a folyamatos önművelés, tájékozódás legalább olyan jelentős és befolyásoló lehet a gazdasági munkában, mint a szakmai tudás, a szakmai gyakorlat. Azok a gazdasági vezetők, akik ezt fölismerik és beosztottaiktól, munkatársaiktól — akárcsak önmaguktól — a művelését elvárják, jelentős változást tapasztalhatnak a munka minőségében is.

Közvetve miniszteri rendelet is segíti azokat a gazdasági vezetőket, akik a társadalom és az egyén közös érdekét látják abban, hogy a dolgozóknak ne pusztán termelési kapcsolatuk legyen a munkahelyükkel. Gyárakban, üzemekben, vállalatoknál — e rendelet szellemében — művelődési bizottságokat hoztak létre, amelyeknek — helyi szinten — meghatározott szerepük van a közművelődés fejlesztésében.

A művelődési bizottságok eddigi tevékenységét, eredményeit — a megalakulásuk óta eltelt rövid idő miatt — még korai lenne összegezni. Tény, hogy a helyi adottságok, lehetőségek mindenképpen befolyásolják — olykor — meghatározhatják e bizottságok munkáját. Ezért kell alkalmazkodni a helyi igényekhez, lehetőségekhez, szokásokhoz, nem pedig irreális feladatokat vállalni. Persze mindezt magas színvonalon. Nincs is központilag megszabva, hogy a művelődési bizottságok konkrétan mit csináljanak. Irányelvek figyelem- bevételéről van csak szó. Még az egyes helyeken bevált gyakorlat sem biztos, hogy másik helyen, más környezetben hasznosítható, alkalmazható. Nem szabad tehát — 'kényelemből, gondolatok, ötletek hiányában — egy az egyben átvenni módszereket, máshol bevált programokat meggondolatlanul lemásolni.

Igaz, a művelődési bizottságok helyzete egyáltalában nem könnyű, nem irigylésre méltó. Hiszen ne feledkezzünk meg arról, hogy e bizottságoknak végül is egy adott termelési egységen belül kell eredményesen működniük. S ilyen körülmények között — legtöbb esetben a termeléscentrikussá- got leküzdve — kell a szemléletváltást elérniük. S ez nagyon nehéz dolog. Mert még mindig könnyebb felkérni az embereket társadalmi munkára, kommunista műszakra, mint például tanulásra, színházba járásra, egy-egy jó könyy elolvasására, stb. biztatni, agitálni. Ilyenkor a szellemi munkát, erőfeszítést fárasztóbbnak tartják, s választják inkább a látszatra könnyebbet, kényelmesebbet, a fizikait. (A „Majd gondolkodik helyettem más.” — alapon.)

A művelődési bizottságok vezetőinek nem szabad szégyellniük — a felettes szerveik előtt sem — az alapoknál való kezdést. Mert sok esetben ezt igyekszik takarni a látványosságra, a számok, adatok halmozására való törekvés. Egy rosszul sikerült, vagy az adott közösségben népszerűtlen, „nehezebben emészthető” kulturális program után a vezetőség csak a karját tárja szét: „Lám, mi mindent megteszünk, de hiába!” Ne az legyen a fontos, hogy egy-egy rendezvényre szám szerint minél többen menjenek el, hanem az őszinte érdeklődés vezesse a résztvevőket, ne a kényszer. Ezeket az embereket pedig művelődési aktívákként kell „hasznosítani”. Bár a jó, a színvonalas kulturális programoknak mindenképpen híre megy a közösségben ...

Nemrégen beszélgettem az egyik budapesti gyár művelődési bizottságának vezetőivel. Az elmúlt évi — gyáron belüli — közművelődési tevékenységről számoltak be. Már az éves program összeállításánál, de — a gyakorlati tapasztalatok alapján — az értékelésnél is hangsúlyozták a lépésről lépésre való előrehaladást. Nincsenek könnyű helyzetben, hiszen például a gyár dolgozóinak kétharmada vidékről bejáró ... Határozott céljuk a gyár minden dolgozóját bevonni a közművelődésbe. Nem kampányfeladatnák tekintik megbízatásukat! Ügy tűnik — az eddig elért eredményeik alapján —, hogy jó, stabil alapot teremtettek a művelődési bizottság további munkájához. Tudatosították a gyár dolgozóinak többségében a művelődési bizottság létezését. Ez úgy sikerült, hogy a kulturális programokra szerveztek, agitáltak. De nem kötelezték senkit sem! A jól sikerült író-olvasó találkozó, Madách-est, gyári tárlat, szlovákiai irodalmi kirándulás, stb. élményeit a résztvevők spontán továbbadták. így egyre többen — még mindig nem elegen! — jelentek meg, vettek részt az újabb rendezvényeken, megmozdulásokon ...

Ö

fent említett gyár művelődési bizottságának egyik társelnöke maga is gazdasági vezető, főtechnológus. Hadd zárjam e gondolatokat az ő szavaival: „... Műveltebb emberekkel könnyebb a munka. Nagyobb lehet az elvárás velük szemben. Jobban fogják érteni, összefüggéseiben látni, hogy mit, miért csinálnak. Legyen az betanított munkás, szakmunkás, tervező, vagy gazdasági vezető ... Amikor egy gazdasági vezető elvárja a dolgozóitól, hogy művelődjenek, magának is igényt szab!”

Bubrik Gáspár