Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-09 / 57. szám

1979. március 9., pentek a Két dráma a gyulai Várszínházban Bár még távol van a Vár­színház idei évadjának kez­dete, a kulisszák mögött már folynak az előkészüle­tek. Ezekről kérdeztük Ha­vasi Istvánt, a Várszínház igazgatóját. — Az elmúlt évben a már hagyomáifyos előadások mellett bő teret adtunk a hazánkban élő nemzetiségi­ek számára, hogy anya­nyelvükön is hallhassanak előadásokat. Szlovák, ro­mán, szerb-horvát nyelvű előadásokat rendeztünk a vár lovagtermében. Az el­múlt évad legkiemelkedőbb bemutatója Székely János: Caligula helytartója volt, amit a kolozsvári Harag György rendezett, A bu­daiak szabasága- című elő­adást pedig a jugoszláviai Szabó István. Fellépett az Universitas együttes, a gyer­mekeknek Kemény Henrik bábművész és Sólyom Kata­lin tartott önálló előadást. A 39 úgynevezett bevételes előadást 12 ezer néző látta, de ezenkívül jó néhány olyan előadást is tartottunk, amelyen nem szedtek belé­pődíjat. Ezekkel együtt ösz- szesen 84 előadás volt. amit Az 1848-as forradálomig újságjainkat nehézkesen, üz­leti szellem nélkül terjesztet­ték: a példányonkénti el­adást alig ismerték, előfize­téseket csak minden félév elején fogadtak el. Tartal­mukat is bizonyos konzerva­tivizmus jellemezte; a friss híreknek, a szenzációs ese­ményeknek a közlését nem tekintették elsőrendű felada­tuknak. A sajtószabadság március 15-i kimondása nagy válto­zást jelentett. Nemcsak a re­formeszméknek, a forradal­mi gondolatoknak a dicsőí­tését, az abszolutizmus kí­méletlen bírálatát tették le­hetővé, hanem egy új típusú újságnak, első bulvárlapunk­nak, a Március Tizenötödi­kének az alapítását is. A forradalmat követő na­pokban a lapindításhoz nem kellett engedély, kaució le­tevése, vagy más formaság. Ezt használta ki az ismert novellista, a 28 éves Pálffy Albert, Petőfi és Jókai ba­rátja. Március 19-én reggel, séta közben eszébe jutott, hogy a radikális közvéle­mény irányítására napilapot kellene indítani. Elment a piarista házban működő Lu­kács nyomdába, megbeszél­te a tulajdonossal az új lap alakját, terjedelmét, pél­dányszámát, árát, szerződést kötött vele, és azonnal tol­lat ragadott. Megfogalmazta az újság programját, írt két vezércikket, apróságokat az aktuális eseményekről, és el­kérte Petőfitől pár nappal korábban írt, Mit csinálsz, mit varrogatsz ott? című köl­teményét. A lap címéül Már­cius Tizenötödikét választot­ta. Egy nyomdászinas az el­készült cikkeket haladéktala­hozzávetőleg 26 ezer néző látott. A várszínházi tradíciókhoz híven az idén is drámák bemutatását tervezzük. A Várszínház vezetőségének felkérésére Illyés Gyula ír Történelmi sorsfordulók címmel múzeumi játékot szervez a KISZ budapesti bizottsága, a Magyar Nem­zeti Múzeum és a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum. A játék négy történelmi sorsfordulóhoz kapcsolódik: 1848—49, a forradalom és a szabadságharc, 1918, az őszi­rózsás forradalom és Károlyi Mihály emléke, 1919, a Ma­gyar Tanácsköztársaság, va­lamint 1945, hazánk felsza­badulása emlékéhez. Az egyes évfordulóknak megfelelően a résztvevőknek négy kiállítást kell megis­nul a szedőterembe vitte, s ott azonnal munkába vették. A nyomdatulajdonos közben rikkancsnak szerződtetett né­hány fiatalembert. Ezek este 7 óra felé elindultak a kész példányokkal, s az utcákon hangosan kiabálták: „Itt a Március Tizenötödike. Egy szám csak 3 krajcár!” És a közönség vette az új lapot, vette aznap kíváncsiságból és vette érdeklődésből minden­nap az év végéig, a Win- dischgrätz bevonulása előtti napig. A képviselők rendes tartózkodási helyükről, a né­met színház melletti kioszk­ból néztek ki és vettek belő­le, a Nemzeti Színház páho­lyaiból is lementek a bér­lők, hogy vásároljanak egy példányt, s ezt olvasták né­ha még Szigligeti Csikósának vagy A velencei kalmárnak az előadása alatt is. A fő­városba látogató vidékiek egyszerre három-négy pél­dányt is beszereztek, hogy szétoszthassák ismerőseik kö­zött. A nagy sikernek több oka volt. Először: az újság szel­leme. Pálffy a címlapon büszkén hirdette: „Nem kell táblabíró politika". Program­jában hadat üzent: „mind­azon elavult eszméknek, me­lyek a március 15-i dátum­nál korábbiak”. Küzdött az „iszonyatosnak” nevezett ren­di alkotmány ellen. A régi országgyűlést — hirdette — nem lehet a nemzet képvi­selőjének tartani, mert a képviselőket csak egy kaszt választotta, sőt a legtöbb he­lyen azokból is csak pár ember. „Adózás tárgyában ezen alkotmány megengedte azt, hogy a leggazdagabbak minden teher nélkül marad­janak, s a teher annál ne­hezebb legyen, mentül sze­drámát Háborúk között címmel. Ugyancsak drámá­val mutatkozik be a közön­ségnek Nemeskürty István, a címe: Kerecsenyi kapi­tány lesz. Az idén felhasz­náljuk a szabadtéri szín­pad nyújtotta lehetőségeket is, a pécsi Nemzeti Színház két előadásban mutatja be a Háry Jánost. Az Universi­tas együttes Petőfi: Tigris és hiéna című művét adja elő. Szó van egy Tamási Áron darab bemutatójáról is, amelynek címe: Ör­dögölő Józsiás. Természe­tesen az idén sem marad ki a programból á folklór. A résztvevő táncegyüttesek balladai játékot adnak elő: „A gyulai kertek alatt” cím­mel. Amint arról már szó volt, szeretnénk, ha az idén az előadásokat neves film­rendezők rendeznék. Már szinte biztosra vehető, hogy itt lesz Jancsó Miklós, Makk Károly, Sándor Pál és ter­mészetesen a Várszínház művészeti vezetője, Sik Fe­renc. B. O. merniük; a Magyar Nemzeti Múzeumban látható törté­neti kiállítást és a Petőfi Irodalmi Mújeum épületé­ben a Károlyi-emlékszobá­kat. Ezen kívül a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum állandó kiállításának első és második részét is meg kell tekinteniük a játéko­soknak. A verseny ideje 1979. március 1-től április 15-ig tart. Játéklapokat a kiállításokon kérhetnek a résztvevők és ott kitöltve le is adhatják. A sorsolás és eredményhirdetés április 30-án lesz. gényebb valaki”. Az igazság­szolgáltatás terén megenged­hetetlennek tartotta, hogy „a bírák idöközönkint és pe­dig azok által választatnak, kik felett az igazságot ki fogják szolgáltatni”. Ha úgy látta helyesnek, keményen bírálta a minisz­tériumot is. Helytelenítette, hogy a minisztériurfinak száz meg száz mondanivalója len­ne, és még“ hivatalos lapot sem indított. Sürgette a de­mokratikus reformokat, a nemzetőrség felfegyverzését. Ostorozta a tétlenséget, azt, hogy „mindig csak azt mon­dogatják: nyncs pénz, nincs katona. Erre a felelet az, hogy pénznél és katonánál még kevesebb idejük volt önöknek (a minisztereknek), és mégis önök mivel sem bántak pazarabbul, mint az idővel”. A Március Tizenötödike sok szempontból világosab­ban látott, mint a vezető ál­lamférfiak. így például fel­hívta a figyelmet a dualisz­tikus államformában rejlő ellentétekre, amelyek ma­gukban hordják a kivihetet­lenség magját. Akkor, amikor Kossuth, is abban bízott, hogy a szabad­ság eszméje testvérként egyesíti az egész országot, rá­mutatott a nemzetiségi kér­dés megoldatlan voltára. Er­dély uniójával kapcsolatban Pálffy megállapította, hogy erről a románok nélkül nem lehet határozni. A kormány­nak tárgyalásokat kellett volna kezdeni, propagandát kellett volna folytatni, hir­detni, hogy mindazokat, akik hozzánk csatlakoznak, sza­badsággal, s az úrbériség el­engedésével ajándékozzuk meg. „Erdély uniója az olá­hok hozzájárulása nélkül oly Nyári egyetemek Július 8-tól 14-ig tizenhe­tedik alkalommal rendezik meg Gyulán a nemzetközi eszperantó nyári egyetemet. Ezúttal először rendeznek intenzív, harmincórás nyelvi továbbképzőt, valamint A és B szintű nyelvvizsgára is le­hetőséget biztosítanak. Az eszperantó nyelvű tudomá­nyos előadások mellett orgo­nahangversenyre, tárlat- és várlátogatásra mennek a vendégek, s a nemzetközi eszperantó sakkversenyre is benevezhetnek. A nyári egyetemre jelentkezni május 31-ig lehet Gyulán, a TIT járási- városi szervezeténél. Az agrároktatás nagy múl­tú városában, Szarvason eb­ben az évben rendezik meg először a Tessedik Sámuel nyári egyetemet. Július 15- től 25-ig két tagozaton ta­nulhatnak a résztvevők. Az öntözéses-meliorációs szakon megismerhetik az ország egyetlen Öntözéses Kutató Intézetét és tudományos elő­adásokat hallgatnak. A hal­tenyésztési tagozat tanulói az európai hírű Haltenyész­tési Kutató Intézetbe látogat­nak, kirándulnak és tanul­nak. Átadták a Kohán- emlékérmet Harmadízben rendezte meg a hatvani galéria a Magyar tájak című biennálét, ame­lyen kilencven művész, kö­zöttük több Békés megyei szerepel százharminc fest­ménnyel, grafikával. Az or­szágos kiállítás anyagát csü­törtökön a Magyar Nemzeti Galéria is bemutatta, s a bu­davári palotában rendezett megnyitón adták át a Kohán György-emlékérmet Bazsonyi Arany festőművésznek. A plakett alkotója Trischler Ferenc, fiatal pécsi szobrász- művész. munka, amelyhez kezdeni sem kell, az oláhokkal együtt országunkra nézve a legna­gyobb haszon”. A kis újságnak jóformán minden száma igazi szenzá­ciót keltett ■— s ez sikeré­nek másik titka. Ez a szen­záció azonban a későbbi bul­várlapoktól eltérően nem rablásokról, gyilkosságokról, szerelmi históriákról szólt, hanem a legfrissebb, legak­tuálisabb politikai esemé­nyekről, mégpedig a legéle­sebb hangon. A radikális esz­méknek nemcsak szócsöve, hanem irányítója is volt. Cikkei sok embert visszari­asztottak, még többet fellel­kesítettek, de senkit sem hagytak közönyösen. Népszerűségének harmadik fő oka a stílusa volt. A szer­kesztő és munkatársai óva­kodtak attól, hogy üres szó­lamokat, szóvirágokat írja­nak le. A lap élvezetes, szí­nes nyelvével, szatirikus szel­lemével olyan hírlapírói stí­lust teremtett, .amelyből sok tekintetben mai publicistáink is tanulhatnak. A bulvárlap legtöbb cikkét a szerkesztő írta, de később egyre több cikk futott be kí­vülállóktól is, Petőfitől, Eg- ressy Gábortól, Csernátony Lajostól és másoktól. A szép- irodalmat egy-egy vers kép­viselte, de ez sem minden számban. A Március Tizenötödike 1849. elején a kormánnyal együtt menekült Debrecenbe, s ott február 14-étől május 1-ig jelent meg változatlan szellemben. Buda visszafog­lalása után visszaköltözött a fővárosba. Utolsó száma ak­kor került ki a nyomdából, mikor a kozák csapatok már Pestet fenyegették. Az önkényuralom nemcsak a Március Tizenötödikét szüntette be, hanem az álta­la képviselt lapfajtát is. Majdnem félszázad telt el, míg a Magyar Esti Lap ala­pításával újból megjelent a rikkancsok útján terjesztett bulvársajtó. Vértesy Miklós Kezdhetnénk e sorokat úgy is, hogy rekviem egy moziért. Azonban az is köz­ismert, hogy miért kell a bé­késcsabai Brigádnak „elköl­töznie”. Az új postaépület háta mögött már alapozzák a telefonközpontot, viszont mind a mai napig a mozi a felvonulási területen állt. Ez ugyan csupán nem lehet mentség, de azt is be kellett látni — s ezt most a békés­csabai Városi Tanács költ­ségvetési üzemének brigád­jai is vallják —, hogy az épület már nem volt megfe­lelő. Többszöri felújítás ál­tal áttekinthetetlenné vált a szerkezete, amit most bizo­nyít, hogy nem is olyan könnyű az emberek és gépek dolga. Képünkön is látható markolónak olykor többször is bele kell „harapnia” a falba, hogy ezt-lebontsa. Tehát e két szükségszerű­ség hozta, hogy a Munkácsy utcai Brigád mozi átadja helyét — másnak. Igaz, a tervek nem ide képzelik a megyeszékhely harmadik moziját, de reméljük, miha­marabb látogatói lehetünk, egy új, tetszetősebb és kor­szerűbb filmszínháznak. A költségvetési üzem brigádjai motoros kisfűrésszel aprítják a fagerendákat A markoló munkáját hatalmas porfelhő kíséri Fotó: Veress Erzsi A tavalyi folklórműsor egyik emlékezetes pillanata Fotó: Béla Ottó Első bulvárlapunk, a Március Tizenötödike Játék a történelmi sorsfordulókról Utolsó „mozielőadás’’

Next

/
Oldalképek
Tartalom