Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-13 / 293. szám
lEHflUfcfiTä 1978. december 13., szerda Bontani vagy építeni— Mozi a telefonközpontban? A cím meglehetősen prózai. De igaz. Békéscsabán idestova másfél évtizede egyre égetőbb gond a telefonhiány. Az ember olykor tízperceket vár városi vonalra, s ha netán sikerül kiböjtölnie a telefonálási lehetőséget, tárcsázás után többnyire összeakad valakivel, akinek ugyancsak megkeseríti az igyekezetét. Így aztán egyszerűbb kocsiba ülni, autóbuszra szállni és kiutazni, vagy kisétálni a város másik végébe. S ha az embernek szerencséje van, alig egy-két órácska alatt el is intézheti az egyébként egy-két perces ügyes-bajos dolgát. Az Üvegipari Művek parádsasvári gyárában ebben az évben több mint százhúszmillió forint értékű minőségi üvegárut gyártanak. Termékeik zömét — főleg a csiszolt ólomkristályt és a háztartási díszárut — tőkés országokban értékesítik. A képen: a csiszolórészlegben (MTI-fotó — Manek Attila felvétele — KS) Az üvegművészet technikája „Tudod, irigylem a filmeken szereplőket: felveszik a kagylót, van vonal, tárcsáznak, s a hívott féllel máris beszélhetnek” — magyarázta a minap egyik ismerősöm, majd ironikusan így folytatta: „Nálunk is így lesz Békéscsabán egy-két éven belül, ugyanis már épül a posta új műszaki épülete”. Az V. ötéves tervi program részeként született a döntés, a félmilliárdos műszaki létesítmény teljes elkészítésére. A beruházás megvalósítását követően, vagyis 1982-től minden bizonnyal több ezren megkapják a hőn áhított telefont. Addig viszont még sok a tennivaló az építkezésen. A megyeszékhelyen"' az utóbbi időben az a hír járja: akadozik az építkezés, a jól értesültek szerint „lőttek” a Crossbár telefonközpontnak. — Az építkezés ma még nem akadozik — helyesbít Kollár László, a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat osztályvezetője. — Az épület alapozása a program szerint halad, noha a kemény hideg kényszerpihenőt parancsolt. Vállalatunk szeretné 1980. július 1-én a műszaki épületet belső szereléshez átadni. Ez az időpont viszont eddig, úgy tűnik, napjainkban nem garantált. — Mi veszélyezteti az említett időpontot? — A műszaki épület két típusú szerkezetből épül. A déli szárny, vagyis a szociális létesítmény, az irodák, UNIVÁZ-szerkezetből készülnek. Az északi rész, vagyis a Tanácsköztársaság útja felőli szárny, a tulajdonképpeni műszaki épület 31-es vázszerkezetű lesz. Az előbbi elemeit a Beton- és Vasbetonipari Művek zsol- cai gyára 1979 első negyedévében leszállítja, a 31-es ÁÉV-től érkező szerkezetek elemeit 1979 második félévére igazolta vissza a gyártó, míg a falpanelek 1980 első negyedévében érkeznének — magyarázza az osztályvezető, s elém teszi az organizációs tervet. A rajzból más is leolvasható: az elemek tárolási helyén egy épület volt. Pontosabban még ma is ott áll. S ez az épület a Brigád mozi, aminek a sorsát már korábban, évekkel ezelőtt eldöntötték : a városrendezési terv szerint le kell bontani. A Brigád mozi milyen szerepet tölt be a Moziüzemi Vállalat életében és a megyeszékhely közművelődésében? E kérdéssel kerestem fel Végh Andort, a Békés megyei Moziüzemi Vállalat igazgatóját. — A Brigád mozi 1910- ben, eredetileg magtárnak épült, majd átalakítások, s kétszeri megerősítés után 1930-tól mozi. Vállalatunknak Békés megyében mintegy 90 filmszínháza van, s ezek közül az egyik leglátogatottabb : az évi 3 millió látogató 10—12 százaléka a Brigád moziban vetített filmeket nézi. Forgalmát csak fokozza, hogy bemutató filmszínház — magyarázza az igazgató. — Az épület szanálásra ítélt... — Hat évvel ezelőtt a Brigád mozit életveszélyessé nyilvánították. A felújítás majdnem két évig tartott, ezen időszakban másutt, bérelt teremben vetítettünk — folytatja az igazgató. Részlet a Moziüzemi Vállalat 714/1973. sz. 1973. november 9-én keltezett leveléből : „A Brigád mozira azért is szükség lenne, mivel jelenleg ideiglenes helyen üzemelő filmszínházért évi 192 ezer forint terembért fizetünk. Ebből látható, hogy a 300 ezer forint megerősítési költség vállalatunk részéről gazdaságos.” — A felújítás több mint 1,2 millió forintba került, noha tudták, hogy az üzé- meléshez az engedélyt 1977. december 31-ig kapják. A válasz előtt álljon itt egy levélrészlet, melyet a városi tanács vb műszaki osztálya 7934/1973. iktatószám alatt 1973. december 13-án küldött a Moziüzemi Vállalatnak: „T. Cím, fenti hivatkozá- sú kérelmére válaszolva értesítem, hogy a békéscsabai Brigád filmszínház üzemképessé tételével (helyreállításával), illetve újraüzemelte- tésével 1977. december 31-ig egyetértek. Azonban az újra beüzemeltetése ne érintse az új filmszínház-beruházás megvalósítását, valamint a minimális költségráfordításnál nagyobb költségre nem kívánatos törekedni.” — Födémcserére volt szükség, felújításra került a tetőszerkezet, s a belső korszerűsítés is indokolta a többletráfordítást — válaszol a Moziüzemi Vállalat igazgatója. Kollár László, az ÁÉV osztályvezetője mondja: — A Brigád mozi helyén lenne az elemek depóniája. A daru innen emelné a szerkezeteket szereléshez. A mozi már most lassítja a munkát, igaz, még tudjuk kerülgetni. Más lesz a helyzet a szerelés időpontjában. Ha a mozit nem bontják le, akkor újabb tárolóhelyet kell kijelölni, s ezt egy újabb organizációs terv készítésével kell a gyakorlatba átültetni. A másod depónia, a szállítás, rakodás, tárolás többlet- költséget jelent, ami többszöröse a mozi jelenlegi értékének, ugyanakkor a szerelést is lassítja. Űj organizációs tervre azért is van szükség, mert enélkül nem kapunk darut a szereléshez. Ez az eredeti határidőhöz képest legalább egy év csúszást jelentene... — A toronydaru üzemeltetése két-három műszakban gazdaságos, óránként 380 forint a bérleti díja. Ha munka folyamatos, 5-6-7 hónap alatt be tudnánk fejezni az épület szerelését. •a* — A Moziüzemi Vállalatnak a Brigád mozi létkérdés. A Kulturális Minisztérium Film Főigazgatósága nem járul hozzá a mozi bezárásához, lebontásához — sorolja Végh . Andor, a Moziüzemi Vállalat igazgatója. — Rendelkezünk olyan hivatalos statikai vizsgálattal, amely egyértelműen bizonyítja: az épület biztonságos! — önök évekkel ezelőtt tudták, hogy 1977. december 31-ig üzemelhet a Brigád mozi. Tettek-e intézkedéseket a filmszínház áttelepítésére? — Pénzügyi okok miatt nem énült fel az úi Brigád mozi. Történtek léoések, tárgyaltunk az éoítők művelődési ház, a vasutas művelődési ház. a FÉK, az ifjúsági és úttörőház és a MEDOSZ- székház vezetőivel. „Sajnos nem tudunk segíteni” — mindenhol ezt a választ kaptuk. A békéscsabai Városi Tanácsnál nem új keletű a „moziügy”. Az utóbbi hónapokban egyre gyakrabban kerül elő ezt a feliratot viselő dosszié. Csaba Márton, a műszaki osztály vezetője így fogalmaz : — Városrendezési érdekből kell szanálni a mozi épületét, annak ellenére, hogy műszaki szempontból még megfelel. Hat évvel ezelőtt életveszélyessé vált az épület, akkor megvizsgáltuk, s javasoltuk: 300 ezer forintnál többet ne költsenek a felújításra. Tudtuk, s a vállalat is tudta, lebontásra kerül az épület. Ami a mostani építkezést illeti: a szerkezetek daruzása, a már meglevő és a maradó épületek miatt lehetetlen. *2? Szóval ez a helyzet napjainkban az új posta műszaki építésével kapcsolatban. Több gondolat felötlik bennem, ezek közül csak kettő: az esetleges többletköltségeket ki vállalja majd? Az 1,2 millió forint értékű moziépület körüli huzavona megér-e milliós többletköltségeket? Mi lenne hát a megoldás? Mindenesetre az, ha a mozi üzemelési gondjai mielőbb megoldódnának, rendeződnének, ugyanis a közművelődés ügye sem szenvedhet csorbát. És erről dönteni kell, mégpedig minél előbb! Hogy miért? „Mozi, vagy műszaki épület? Ha az előbbi marad, akkor nem lesz telefon...” A legjobb lenne persze mielőbb Crossbár rendszerű telefonon megkérdezni, hogy milyen filmet vetítenek az új békéscsabai Brigád mozikan‘ Szekeres András A december 7-i (csütörtöki) időjárás-jelentést idézem: „Hazánkban szerdán (6-án) eleinte derült és szo- katlaul hideg idő volt, hajnalban többfelé mínusz 10, mínusz 15 fokot mértek. Napközben helyenként átmenetileg megnövekedett a félhőzet és gyengén szállingózott a hó. A hőmérséklet egész nap a sok évi átlag alatt maradt.” Nos, éppen szerdán hajnalban, a szokatlanul hideg időben várakoztam Békéscsabán az 5 óra 15 perckor Miskolcra induló gyorsjáratú autóbuszra. Természetesen néhány perccel előbb érkeztem a buszállomásra, nehogy lemaradjak a buszról, amely nélkülem is eljut Miskolcra, én meg nélküle aligha. Miután pedig vagy 10—15 perc késéssel futott be a GC 68-45 forgalmi rendszámú busz az állomásra, útitársaimmal alaposan átfáztam. Valamennyien örültünk tehát, hogy végre fel- szálhattunk. Ám amikor kinyílt az ajtó, akkor ért bennünket a meglepetés. Mert' a buszvezető közölte: — Kérem, nincs fűtés, akik mégis felszállnak, ne panaszkodjanak. Hogy hányán rettentek vissza az utazástól, nem tudom. Jó néhányan szinte gondolkozás nélkül felkapaszkodtunk a buszra, amelynek a ' jégvirágos ablakain egy tenyérnyi kilátás sem volt. A hőmérséklet belül semmivel nem lehetett magasabb, mint kint a szabadban. Indulás után fogvacogva és reményvesztetten vártuk sorsunk beteljesedését, a Nemrégiben az amszterdami Rijks Múzeumban kiállították a francia üvegablak-művészet néhány remekét. Az ablakok úgy készültek, hogy a művészek megfelelő formájú festett üvegdarabokat helyeztek mozaikszerűen egymás mellé, és ólomszegéllyel kapcsolták őket össze képpé. Ez a művészeti ág a XII. században, a gótikus katedrá- lisok nagy ablakfelületeinek a díszítésére fejlődött ki. Fejlődése a XIV. századig tartott, legszebb példányai a francia katedrálisokat díszítették. A II. világháború folyamán egy részüket leszedték és biztonságba helyezték őket. Nem mindegyik került azonban vissza eredeti helyére, s éppen ezeket küldték el Amszterdamba. biztos fagyhalált. Békésre érve csak két fiatal szállt le, mondván, hogy inkább autóstoppal utaznak Debrecenig. Aztán csend lett-, az emberek összehúzták magukat, csak a lábukkal doboltak, hogy fokozzák benne a vérkeringést, amely a fagyás elleni védekezésnek az egyetlen lehetősége volt. Később, amikor Debrecenhez közeledve felkelt a nap, kissé enyhült a hideg. Az ablakokról a jégvirágok itt-ott leolvadtak. Sok utas is felszállt, akik testük melegével „fűtöttek.” Akkor a belső hőmérséklet talán már a fagypont fölé emelkedett. Az egész úton különösen a gyermekeket sajnáltam. Megdermedve értünk Miskolcra. Laczó Pál buszvezető még egyszer megismételte: — Nem akartam fűtetlen autóbusszal vállalkozni az útra. Vitatkoztam a főnökhelyettessel, de ő utasított, hogy induljak. Nem maradhat ki ez a járat. Meg is szenvedett érte alaposan. Mert neki és Kiss László jegykezelőnek a dermesztői hidegben még dolgoznia is kellett. És — ahogy mondták — nem először volt fűtetlen a busz. VISSZA BÉKÉSCSABÁRA Pénteken délután 2 óra 30 perckor indult a jól fűtött GC 68-44 forgalmi rendszámú busz Miskolcról Békéscsabára. Eleinte minden rendben volt, csak Lenin- várost elhagyva kezdett ra- koncátlankodni a motor. Seres Dénes buszvezető azonban rövid idő alatt kijavította a hibát. Legalábbis A látogatók a kiállított műremekeket kitűnő elhelyezésben és világításban tekinthették meg. Így közvetlen közelről gyönyörködhettek a finom megmunkálásban, a rajz pontosságában, szemlélhették a kifejező arcokat. Ugyancsak nyomon követhették az üvegművészet technikájának a fejlődését a XII. századtól a XIV. századig. Mindezek a katedrálisokban, a nagy magasságban elhelyezett ablakokon nem figyelhetők meg. A Rijks Múzeum 27 festett üvegablakot állított ki, köztük a leghíresebb a Chalon-sur-Marne-ból való „Szent István ereklyéinek története” és a roueni ka- tedrálisból „Szent Vince mártíromsága”. azt hittük, hogy sikerült, ám néhány kilométer után leállt a motor. Éppen Görbeháton, egy kis községben, a hortobágyi nagy pusztaságon. Seres Dénes legalább fél óráig kínlódott, amíg a hibát kijavította. Bizony alaposan megszenvedett érte, mert a nagy hidegben csupán egy kék munkaköpeny volt rajta. S amíg dolgozott, jó néhány busz haladt el mellettünk. De csak a GC 12-06 forgalmi rendszámú állt meg. Vezetője Nagy Sándor, a Volán 3-as számú Vállalat leninvárosi főnökség dolgozója leszállt és felajánlotta a segítségét. Vállalta, hogy az utasokat eljuttatja Debrecenbe. A legtöbben nagy örömmel át is szálltak mindjárt és folytatták az útjukat. Csak néhányan maradtunk, mi békésiek. Debrecenben zsúfolásig megtelt a busz. Előbb a távolabb utazók, a gyermekes anyák és az idősebbek szálltak fel. Aztán Mikepércsen is megállt a busz, ahol pedig a menetrend szerint nem kellett volna. Egy anya kérte, aki a karon ülő gyermekével másképp csak az egy-két arával később induló busszal tudott volna hazaérni. Az utasok méltányosnak tartották, hogy az egyébként mindvégig udvarias Kiss László és Seres Dénes ilyen „szabálytalanságot követ el. Ezután már semmi különös esemény nem történt. Buszvezetőnk Békéscsabáig igyekezett behozni a késést. És majdnem sikerült is. Pásztor Béla JEGYZET Ösztönzés Azokban az időkben, amikor alakulgató termelőszövetkezeteink még sem gépekben, sem forintokban nem bővelkedtek, a részes művelés volt „divatban” Földművelőink a munkáért járó díjazás eme formáját igen régről ismerték. Legtöbbé’* ugyanis pendelyes koruk iól dolgoztak mások földjein részes aratóként, harmados kapásként. A letűnt korokat idéző részes művelés a közös gazdaságokban természetesen új tartalommal telítődött, s ösztönző megoldásként élt tovább a mezőgazdasági termelésben. A termelőszövetkezet kukoricáját törő tsz-ta- gokat nemigen kellett munkára nógatni, jól tudták, hogy minden harmadik kukoricacső őket illeti meg. Nos, ezek az idők — szerencsére — elködlöttek, s ma valamennyi közös gazdaságban pénzben mérik az elvégzett munkát. Eljutottunk odáig is, hogy míg korábban havonta csak 80 százalékát fizették ki a megszolgált munkadíjnak, biztonságból év végére tartogatva a fennmaradó 20 százalékot, addig napjainkban már a rendszeres 100 százalékos munkadíjazás előkészítésén fáradoznak a szövetkezetek számviteli szakemberei. Ez az utóbbi tény mindenképpen a termelőszövetkezetek pénzügyi megerősödéséről tanúskodik. Dőreség lenne visszakívánni a részes művelést, amivel viszont mégsem véletlenül hozakodtunk elő. A rendszeres havi díjazás tudniillik buktatókat is rejt magában. Nagyon körültekintően kell megteremteni az elvégzett munka és a kapott munkadíj közötI ti összefüggéseket ahhoz, hogy a kukoricát kombájnoló tsz-tag legalább akkora erőbevetéssel hordja szérűre, szárítóra a morzsolt szemet, I mint hajdani, részes művelés- : ben kukoricát törő társa. Amennyiben a 100 százalékos havi díjazáshoz nem sikerül olyan normarendszert kialakítani, amelyből világosan tűnik ki az, hogy a munkában részt vevő tagok egyéni érdeke csak a közös érdekkel egyszerre és egy időben elégíthető ki, a hónapról hónapra kifizetett munkadíj aligha lesz nagyobb és nagyobb teljesítményre ösztönző. Jelesen arról van szó, hogy ha a tehéngondozó látja, hogy egyik hóról a másikra a kifejt tej litereinek számával együtt gyarapszanak forintjai, ha a kombájnos tudja, hogy a betakarított búza, kukorica, napraforgó mázsákkal együtt emelkedik a keresete, minden rendben van. S ezekben az esetekben az ösztönzési rendszer kialakítóinak is könnyű a dolga. Igen ám, csakhogy a tejtermelésben a gondozó, a fejő mellett nem elhanyagolható, fontos szerepet játszik a takarmányt előállító növénytermesztő munkája, a termények mázsáihoz pedig a növényvédő, a szántóvető teljesítménye is hozzájárul, nem attól függ csupán minÍ den, hogy az arató megment-e valamennyi megtermett szemet. Márpedig a rendszeresen fizetett havi munkadíjban nem a legkönnyebb nyomon követni — hogy csak egy példát említsünk a felsoroltak közül — a növényvédő teljesítményének értékét. A részes aratás tehát csak rossz emlék maradt. De el-, járt az idő a szövetkezetben I kialakult részes művelés felett is. Amit viszont az utóbbi kifejezett, hogy tudniillik a rész a részesedés, vagyis a munkadíj a végzett munkáért jár, a rendszeres 100 százalékos havi díjazás korában is időszerű kell hogy maradjon. (kőváry) Viszontagságos utazás Miskolcra, dermesztő hidegben