Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-13 / 293. szám

lEHflUfcfiTä 1978. december 13., szerda Bontani vagy építeni— Mozi a telefonközpontban? A cím meglehetősen prózai. De igaz. Békéscsabán ides­tova másfél évtizede egyre égetőbb gond a telefonhiány. Az ember olykor tízperceket vár városi vonalra, s ha netán sikerül kiböjtölnie a telefonálási lehetőséget, tár­csázás után többnyire összeakad valakivel, akinek ugyan­csak megkeseríti az igyekezetét. Így aztán egyszerűbb kocsiba ülni, autóbuszra szállni és kiutazni, vagy kisé­tálni a város másik végébe. S ha az embernek szeren­cséje van, alig egy-két órácska alatt el is intézheti az egyébként egy-két perces ügyes-bajos dolgát. Az Üvegipari Művek parádsasvári gyárában ebben az évben több mint százhúszmillió forint értékű minőségi üvegárut gyártanak. Termékeik zömét — főleg a csiszolt ólomkristályt és a háztartási díszárut — tőkés országokban értékesítik. A képen: a csiszolórészlegben (MTI-fotó — Manek Attila felvétele — KS) Az üvegművészet technikája „Tudod, irigylem a filme­ken szereplőket: felveszik a kagylót, van vonal, tárcsáz­nak, s a hívott féllel máris beszélhetnek” — magyarázta a minap egyik ismerősöm, majd ironikusan így foly­tatta: „Nálunk is így lesz Békéscsabán egy-két éven belül, ugyanis már épül a posta új műszaki épülete”. Az V. ötéves tervi prog­ram részeként született a döntés, a félmilliárdos mű­szaki létesítmény teljes el­készítésére. A beruházás megvalósítását követően, vagyis 1982-től minden bi­zonnyal több ezren megkap­ják a hőn áhított telefont. Addig viszont még sok a tennivaló az építkezésen. A megyeszékhelyen"' az utóbbi időben az a hír járja: aka­dozik az építkezés, a jól ér­tesültek szerint „lőttek” a Crossbár telefonközpontnak. — Az építkezés ma még nem akadozik — helyesbít Kollár László, a Békés me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat osztályvezetője. — Az épület alapozása a program szerint halad, noha a ke­mény hideg kényszerpihenőt parancsolt. Vállalatunk sze­retné 1980. július 1-én a műszaki épületet belső sze­reléshez átadni. Ez az idő­pont viszont eddig, úgy tű­nik, napjainkban nem ga­rantált. — Mi veszélyezteti az em­lített időpontot? — A műszaki épület két típusú szerkezetből épül. A déli szárny, vagyis a szociá­lis létesítmény, az irodák, UNIVÁZ-szerkezetből ké­szülnek. Az északi rész, vagyis a Tanácsköztársaság útja felőli szárny, a tulaj­donképpeni műszaki épület 31-es vázszerkezetű lesz. Az előbbi elemeit a Beton- és Vasbetonipari Művek zsol- cai gyára 1979 első negyed­évében leszállítja, a 31-es ÁÉV-től érkező szerkezetek elemeit 1979 második félévé­re igazolta vissza a gyártó, míg a falpanelek 1980 első negyedévében érkeznének — magyarázza az osztályvezető, s elém teszi az organizációs tervet. A rajzból más is le­olvasható: az elemek táro­lási helyén egy épület volt. Pontosabban még ma is ott áll. S ez az épület a Brigád mozi, aminek a sorsát már korábban, évekkel ezelőtt el­döntötték : a városrendezési terv szerint le kell bontani. A Brigád mozi milyen sze­repet tölt be a Moziüzemi Vállalat életében és a me­gyeszékhely közművelődésé­ben? E kérdéssel kerestem fel Végh Andort, a Békés megyei Moziüzemi Vállalat igazgatóját. — A Brigád mozi 1910- ben, eredetileg magtárnak épült, majd átalakítások, s kétszeri megerősítés után 1930-tól mozi. Vállalatunk­nak Békés megyében mint­egy 90 filmszínháza van, s ezek közül az egyik legláto­gatottabb : az évi 3 millió lá­togató 10—12 százaléka a Brigád moziban vetített fil­meket nézi. Forgalmát csak fokozza, hogy bemutató filmszínház — magyarázza az igazgató. — Az épület szanálásra ítélt... — Hat évvel ezelőtt a Bri­gád mozit életveszélyessé nyilvánították. A felújítás majdnem két évig tartott, ezen időszakban másutt, bé­relt teremben vetítettünk — folytatja az igazgató. Részlet a Moziüzemi Vál­lalat 714/1973. sz. 1973. no­vember 9-én keltezett le­veléből : „A Brigád mozira azért is szükség lenne, mivel jelen­leg ideiglenes helyen üzeme­lő filmszínházért évi 192 ezer forint terembért fize­tünk. Ebből látható, hogy a 300 ezer forint megerősítési költség vállalatunk részéről gazdaságos.” — A felújítás több mint 1,2 millió forintba került, noha tudták, hogy az üzé- meléshez az engedélyt 1977. december 31-ig kapják. A válasz előtt álljon itt egy levélrészlet, melyet a városi tanács vb műszaki osztálya 7934/1973. iktató­szám alatt 1973. december 13-án küldött a Moziüzemi Vállalatnak: „T. Cím, fenti hivatkozá- sú kérelmére válaszolva ér­tesítem, hogy a békéscsabai Brigád filmszínház üzemké­pessé tételével (helyreállítá­sával), illetve újraüzemelte- tésével 1977. december 31-ig egyetértek. Azonban az újra beüzemeltetése ne érintse az új filmszínház-beruházás megvalósítását, valamint a minimális költségráfordítás­nál nagyobb költségre nem kívánatos törekedni.” — Födémcserére volt szük­ség, felújításra került a te­tőszerkezet, s a belső korsze­rűsítés is indokolta a több­letráfordítást — válaszol a Moziüzemi Vállalat igazga­tója. Kollár László, az ÁÉV osz­tályvezetője mondja: — A Brigád mozi helyén lenne az elemek depóniája. A daru innen emelné a szer­kezeteket szereléshez. A mo­zi már most lassítja a mun­kát, igaz, még tudjuk kerül­getni. Más lesz a helyzet a szerelés időpontjában. Ha a mozit nem bontják le, akkor újabb tárolóhelyet kell kije­lölni, s ezt egy újabb orga­nizációs terv készítésével kell a gyakorlatba átültetni. A másod depónia, a szállí­tás, rakodás, tárolás többlet- költséget jelent, ami több­szöröse a mozi jelenlegi ér­tékének, ugyanakkor a sze­relést is lassítja. Űj organi­zációs tervre azért is van szükség, mert enélkül nem kapunk darut a szereléshez. Ez az eredeti határidőhöz képest legalább egy év csú­szást jelentene... — A toronydaru üzemel­tetése két-három műszakban gazdaságos, óránként 380 fo­rint a bérleti díja. Ha mun­ka folyamatos, 5-6-7 hónap alatt be tudnánk fejezni az épület szerelését. •a* — A Moziüzemi Vállalat­nak a Brigád mozi létkérdés. A Kulturális Minisztérium Film Főigazgatósága nem já­rul hozzá a mozi bezárásá­hoz, lebontásához — sorolja Végh . Andor, a Moziüzemi Vállalat igazgatója. — Ren­delkezünk olyan hivatalos statikai vizsgálattal, amely egyértelműen bizonyítja: az épület biztonságos! — önök évekkel ezelőtt tudták, hogy 1977. december 31-ig üzemelhet a Brigád mozi. Tettek-e intézkedése­ket a filmszínház áttelepíté­sére? — Pénzügyi okok miatt nem énült fel az úi Brigád mozi. Történtek léoések, tár­gyaltunk az éoítők művelő­dési ház, a vasutas művelő­dési ház. a FÉK, az ifjúsági és úttörőház és a MEDOSZ- székház vezetőivel. „Sajnos nem tudunk segíteni” — mindenhol ezt a választ kap­tuk. A békéscsabai Városi Ta­nácsnál nem új keletű a „moziügy”. Az utóbbi hóna­pokban egyre gyakrabban kerül elő ezt a feliratot vi­selő dosszié. Csaba Márton, a műszaki osztály vezetője így fogalmaz : — Városrendezési érdek­ből kell szanálni a mozi épü­letét, annak ellenére, hogy műszaki szempontból még megfelel. Hat évvel ezelőtt életveszélyessé vált az épü­let, akkor megvizsgáltuk, s javasoltuk: 300 ezer forint­nál többet ne költsenek a felújításra. Tudtuk, s a vál­lalat is tudta, lebontásra ke­rül az épület. Ami a mosta­ni építkezést illeti: a szerke­zetek daruzása, a már meg­levő és a maradó épületek miatt lehetetlen. *2? Szóval ez a helyzet nap­jainkban az új posta műsza­ki építésével kapcsolatban. Több gondolat felötlik ben­nem, ezek közül csak kettő: az esetleges többletköltsége­ket ki vállalja majd? Az 1,2 millió forint értékű mozi­épület körüli huzavona meg­ér-e milliós többletköltsége­ket? Mi lenne hát a megoldás? Mindenesetre az, ha a mozi üzemelési gondjai mielőbb megoldódnának, rendeződné­nek, ugyanis a közművelő­dés ügye sem szenvedhet csorbát. És erről dönteni kell, mégpedig minél előbb! Hogy miért? „Mozi, vagy műszaki épület? Ha az előb­bi marad, akkor nem lesz telefon...” A legjobb lenne persze mielőbb Crossbár rendszerű telefonon megkérdezni, hogy milyen filmet vetítenek az új békéscsabai Brigád mozi­kan‘ Szekeres András A december 7-i (csütörtö­ki) időjárás-jelentést idé­zem: „Hazánkban szerdán (6-án) eleinte derült és szo- katlaul hideg idő volt, haj­nalban többfelé mínusz 10, mínusz 15 fokot mértek. Napközben helyenként át­menetileg megnövekedett a félhőzet és gyengén szállin­gózott a hó. A hőmérséklet egész nap a sok évi átlag alatt maradt.” Nos, éppen szerdán haj­nalban, a szokatlanul hideg időben várakoztam Békés­csabán az 5 óra 15 perckor Miskolcra induló gyorsjá­ratú autóbuszra. Természe­tesen néhány perccel előbb érkeztem a buszállomásra, nehogy lemaradjak a busz­ról, amely nélkülem is eljut Miskolcra, én meg nélküle aligha. Miután pedig vagy 10—15 perc késéssel futott be a GC 68-45 forgalmi rend­számú busz az állomásra, útitársaimmal alaposan át­fáztam. Valamennyien örül­tünk tehát, hogy végre fel- szálhattunk. Ám amikor ki­nyílt az ajtó, akkor ért bennünket a meglepetés. Mert' a buszvezető közölte: — Kérem, nincs fűtés, akik mégis felszállnak, ne panaszkodjanak. Hogy hányán rettentek vissza az utazástól, nem tu­dom. Jó néhányan szinte gondolkozás nélkül felka­paszkodtunk a buszra, amelynek a ' jégvirágos ab­lakain egy tenyérnyi kilátás sem volt. A hőmérséklet be­lül semmivel nem lehetett magasabb, mint kint a sza­badban. Indulás után fogvacogva és reményvesztetten vártuk sorsunk beteljesedését, a Nemrégiben az amszter­dami Rijks Múzeumban ki­állították a francia üveg­ablak-művészet néhány re­mekét. Az ablakok úgy ké­szültek, hogy a művészek megfelelő formájú festett üvegdarabokat helyeztek mozaikszerűen egymás mel­lé, és ólomszegéllyel kap­csolták őket össze képpé. Ez a művészeti ág a XII. szá­zadban, a gótikus katedrá- lisok nagy ablakfelületeinek a díszítésére fejlődött ki. Fejlődése a XIV. századig tartott, legszebb példányai a francia katedrálisokat dí­szítették. A II. világháború folyamán egy részüket le­szedték és biztonságba he­lyezték őket. Nem mind­egyik került azonban vissza eredeti helyére, s éppen ezeket küldték el Amszter­damba. biztos fagyhalált. Békésre érve csak két fiatal szállt le, mondván, hogy inkább autóstoppal utaznak Deb­recenig. Aztán csend lett-, az emberek összehúzták ma­gukat, csak a lábukkal do­boltak, hogy fokozzák benne a vérkeringést, amely a fa­gyás elleni védekezésnek az egyetlen lehetősége volt. Később, amikor Debre­cenhez közeledve felkelt a nap, kissé enyhült a hi­deg. Az ablakokról a jég­virágok itt-ott leolvadtak. Sok utas is felszállt, akik testük melegével „fűtöttek.” Akkor a belső hőmérséklet talán már a fagypont fölé emelkedett. Az egész úton különösen a gyermekeket sajnáltam. Megdermedve értünk Mis­kolcra. Laczó Pál buszvezető még egyszer megismételte: — Nem akartam fűtetlen autóbusszal vállalkozni az útra. Vitatkoztam a főnök­helyettessel, de ő utasított, hogy induljak. Nem marad­hat ki ez a járat. Meg is szenvedett érte alaposan. Mert neki és Kiss László jegykezelőnek a dermesztői hidegben még dolgoznia is kellett. És — ahogy mondták — nem először volt fűtetlen a busz. VISSZA BÉKÉSCSABÁRA Pénteken délután 2 óra 30 perckor indult a jól fűtött GC 68-44 forgalmi rendszá­mú busz Miskolcról Békés­csabára. Eleinte minden rendben volt, csak Lenin- várost elhagyva kezdett ra- koncátlankodni a motor. Se­res Dénes buszvezető azon­ban rövid idő alatt kijaví­totta a hibát. Legalábbis A látogatók a kiállított műremekeket kitűnő elhe­lyezésben és világításban te­kinthették meg. Így közvet­len közelről gyönyörköd­hettek a finom megmunká­lásban, a rajz pontosságá­ban, szemlélhették a kifeje­ző arcokat. Ugyancsak nyo­mon követhették az üveg­művészet technikájának a fejlődését a XII. századtól a XIV. századig. Mindezek a katedrálisokban, a nagy magasságban elhelyezett ab­lakokon nem figyelhetők meg. A Rijks Múzeum 27 fes­tett üvegablakot állított ki, köztük a leghíresebb a Chalon-sur-Marne-ból való „Szent István ereklyéinek története” és a roueni ka- tedrálisból „Szent Vince mártíromsága”. azt hittük, hogy sikerült, ám néhány kilométer után leállt a motor. Éppen Gör­beháton, egy kis községben, a hortobágyi nagy pusztasá­gon. Seres Dénes legalább fél óráig kínlódott, amíg a hi­bát kijavította. Bizony ala­posan megszenvedett érte, mert a nagy hidegben csu­pán egy kék munkaköpeny volt rajta. S amíg dolgozott, jó né­hány busz haladt el mellet­tünk. De csak a GC 12-06 forgalmi rendszámú állt meg. Vezetője Nagy Sándor, a Volán 3-as számú Válla­lat leninvárosi főnökség dolgozója leszállt és fel­ajánlotta a segítségét. Vállalta, hogy az utasokat eljuttatja Debrecenbe. A legtöbben nagy örömmel át is szálltak mindjárt és foly­tatták az útjukat. Csak néhányan maradtunk, mi békésiek. Debrecenben zsúfolásig megtelt a busz. Előbb a tá­volabb utazók, a gyermekes anyák és az idősebbek száll­tak fel. Aztán Mikepércsen is megállt a busz, ahol pe­dig a menetrend szerint nem kellett volna. Egy anya kérte, aki a karon ülő gyer­mekével másképp csak az egy-két arával később in­duló busszal tudott volna hazaérni. Az utasok méltá­nyosnak tartották, hogy az egyébként mindvégig udva­rias Kiss László és Seres Dénes ilyen „szabálytalan­ságot követ el. Ezután már semmi külö­nös esemény nem történt. Buszvezetőnk Békéscsabáig igyekezett behozni a késést. És majdnem sikerült is. Pásztor Béla JEGYZET Ösztönzés Azokban az időkben, ami­kor alakulgató termelőszö­vetkezeteink még sem gé­pekben, sem forintokban nem bővelkedtek, a részes művelés volt „divatban” Földművelőink a munkáért járó díjazás eme formáját igen régről ismerték. Leg­többé’* ugyanis pendelyes koruk iól dolgoztak mások földjein részes aratóként, harmados kapásként. A letűnt korokat idéző ré­szes művelés a közös gazda­ságokban természetesen új tartalommal telítődött, s ösztönző megoldásként élt tovább a mezőgazdasági ter­melésben. A termelőszövet­kezet kukoricáját törő tsz-ta- gokat nemigen kellett mun­kára nógatni, jól tudták, hogy minden harmadik ku­koricacső őket illeti meg. Nos, ezek az idők — sze­rencsére — elködlöttek, s ma valamennyi közös gazda­ságban pénzben mérik az el­végzett munkát. Eljutottunk odáig is, hogy míg korábban havonta csak 80 százalékát fizették ki a megszolgált munkadíjnak, biztonságból év végére tartogatva a fenn­maradó 20 százalékot, addig napjainkban már a rendsze­res 100 százalékos munkadí­jazás előkészítésén fáradoz­nak a szövetkezetek számvi­teli szakemberei. Ez az utóbbi tény minden­képpen a termelőszövetkeze­tek pénzügyi megerősödésé­ről tanúskodik. Dőreség len­ne visszakívánni a részes művelést, amivel viszont mégsem véletlenül hozakod­tunk elő. A rendszeres havi díjazás tudniillik buktató­kat is rejt magában. Nagyon körültekintően kell megte­remteni az elvégzett munka és a kapott munkadíj közöt­I ti összefüggéseket ahhoz, hogy a kukoricát kombájnoló tsz-tag legalább akkora erő­bevetéssel hordja szérűre, szárítóra a morzsolt szemet, I mint hajdani, részes művelés- : ben kukoricát törő társa. Amennyiben a 100 százalé­kos havi díjazáshoz nem si­kerül olyan normarendszert kialakítani, amelyből világo­san tűnik ki az, hogy a munkában részt vevő tagok egyéni érdeke csak a közös érdekkel egyszerre és egy időben elégíthető ki, a hó­napról hónapra kifizetett munkadíj aligha lesz na­gyobb és nagyobb teljesít­ményre ösztönző. Jelesen arról van szó, hogy ha a tehéngondozó látja, hogy egyik hóról a másikra a kifejt tej litereinek számá­val együtt gyarapszanak fo­rintjai, ha a kombájnos tud­ja, hogy a betakarított búza, kukorica, napraforgó má­zsákkal együtt emelkedik a keresete, minden rendben van. S ezekben az esetekben az ösztönzési rendszer ki­alakítóinak is könnyű a dol­ga. Igen ám, csakhogy a tej­termelésben a gondozó, a fejő mellett nem elhanyagol­ható, fontos szerepet játszik a takarmányt előállító nö­vénytermesztő munkája, a termények mázsáihoz pedig a növényvédő, a szántóvető teljesítménye is hozzájárul, nem attól függ csupán min­Í den, hogy az arató meg­ment-e valamennyi megter­mett szemet. Márpedig a rendszeresen fizetett havi munkadíjban nem a leg­könnyebb nyomon követni — hogy csak egy példát említsünk a felsoroltak kö­zül — a növényvédő teljesít­ményének értékét. A részes aratás tehát csak rossz emlék maradt. De el-, járt az idő a szövetkezetben I kialakult részes művelés fe­lett is. Amit viszont az utóbbi kifejezett, hogy tud­niillik a rész a részesedés, vagyis a munkadíj a végzett munkáért jár, a rendszeres 100 százalékos havi díjazás korában is időszerű kell hogy maradjon. (kőváry) Viszontagságos utazás Miskolcra, dermesztő hidegben

Next

/
Oldalképek
Tartalom